Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

1987. november IG., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Hétköznapok Kertészszigeten A kertészszigeti nyugdí­jasklub gazdag őszi-téli programot tervez ez évben. Szerepel benne többek kö­zött TIT-előadássorozat. mű­soros rendezvények. egyéb rendezvények, videós nosz- talgiafilmek. stb. Október hónapban két nagyobb ren­dezvényük volt: az egyikről a Népújság képes beszámo­lót közölt: író-olvasó talál­kozót tartottak Bertalan Ág­nessel. Szintén jól sikerült a másik rendezvényük, ame­lyen a füzesgyarmati citera- zenekar és pávakör lépett fel. A vendégek — a citera- zenekar és a pávakör tagjai — a vacsora és a műsor után együtt táncoltak, dalol­tak a helyiekkel. A helyi is­kola szerény lehetőségeihez képest egyforma gonddal foglalkozik a hátrányos helyzet űek felzárkóztatásá­val. valamint' a tehetséges gyerekekkel. A tehetsége­sebb gyerekeknek az iskolá­ban és a helyi művelődési házban komplex szakkörö­ket szerveznek, mint példá­ul a báb-, vagy a beszéd- technikai irodalmi szakkör, vagy a számítógépes szak­kör. A báb- és beszédtech­nikai szakkört nem pedagó­gus felnőtt vezető irányítja. Második éve dolgozik a ka­rateoktatás is. szintén kül­ső szakember irányítja, aki Bucsáról jár át. Említést ér­demel még a kisdobosszak­kör. amelynek vezetője bi­zonyos háztartási alapisme­retekre is meg szeretné ta­nítani az érdeklődő gyere­keket. Az iskola egyike azon ke­vés Békés megyei iskolák­nak. amelyekben összevont osztályban is folyik tanítás. A Békés Megyei Pedagógiai Intézet kezdeményezésére ellátogattunk Kecskemétre, ahol a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet segítsé­gével az alsós nevelők és az iskolavezetés megtekintett egy magnóvezérléses órát. Az ott látottak és az inté­zetben hallottak alapján úgy döntöttek, hogy ameny- nviben az anyagiak lehető­vé teszik, megvásárolják a program egy részéi. Első lé­pésként a magyar, matema­tika. ének és a most készülő felzárkóztató programot próbálják ki. Az eszközök beszerzéséhez, segítséget kér­nek a megyei tanács műve­lődési osztályától is. Szilágyi József ált. isk. igazgató, nyugdíjasklub-vezető Válaszolt az illetékes A „Vevő — de nem ő a vivő’- című, rovatukban megjelent cikkük alapján kivizsgáltam a Szarvasi üti bútorboltban történt, ülő- garnitúrával kapcsolatos vá­sárlói panaszt. A vizsgálat alapján meg­állapítható, hogy az ülő- garnitúrát a bolt nem adta el kétszer. A vásárló a ki­fizetés napján kiválasztott 1 db barna színű ülőgarnitú­rát, amelyből kibontva a kétszemélyes fotelt tekin­tette meg. A bolt eladója helytelenül nem ellenőrizte, hogy a ülőgarnitúrához tar­tozó többi db színe azo­nos-e a kiválasztottéval. Minthogy a vásárló a fel­ajánlott rozsda vörös és zöld színű garnitúrára nem tar­tott igényt, a bolt ezért fi­zette vissza a pénzt. A helytelen értékesítési el­járás miatt a bolt vezetőjét elmarasztaltam, a tévedésért a vásárlótól elnézést kérünk és amennyiben az igényelt garnitúra vállalatunk vala­melyik boltjába érkezik, er­ről őt értesítjük. Dr. Pérehy Antalné kér. ig.-h., Univerzál Kereskedelmi Vállalat Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! A Békés Megyei Népújság 1987. október 27-i számának 6. oldalán „OKÉ” aláírással. Rend a lelke... címmel közölt cikk gúny tárgyává tette iskolánk nevelőmunkáját, s ezzel együtt nevelőtestületünket isJ amit mindannyian visszautasítunk. Nem részletezem, hogy milyen erőfeszí­téseket tesznek nevelőtársaim tanulóink alkotó gondolkodású, demokratikusan cse­lekvő, fegyelmezett munkaerkölcsű, ember­társait tisztelő és segítő ifjúvá válása érde­kében. Az viszont tény, hogy éves felada­tainkat mindig konkrét eredményvizsgála­tokra építjük, és ha a családdal való ered­ményesebb együttműködés érdekében a cikkben is szereplő konkrét feladatok vég­rehajtását kérjük, az nem helyi „kiagya­lás”. hanem a szocializmust építő társada­lom iskolával szemben támasztott konkrét nevelési-képzési igényeinek elfogadása, fi­gyelembe véve a valós körülményeket is. Tudjuk, konkrétabb lehetne a szóban forgó szülői levél, ha minden osztályfőnök gyer­mekeire szabottan 25-35 változatban fogal­mazná azt meg, de erre nincs erőnk. És ha ez a levél így sértő, akkor sok hasonló cik­ket írhatna az újságíró. Mert akkor sértő, vagy nevetséges lehet a fogorvosi rendelő­ben kiirt figyelmeztetés, hogy: „Kezelés előtt alaposan mossunk fogat!", vagy az utcákon, állomásokon elhelyezett plakát: „Ne szemeteljünk!", stb. (Sajnos, bizonyos elemi normák a felnőttek körében sem ter­mészetesek.) Mi a szóban forgó cikket mint negatív példát tartjuk számon annak iga­zolására, hogyan ronthatja meg egy ne­velőtestület közérzetét a sajtó, ha szakmai kérdésekben alapos tájékozottság nélkül leleményt mond. és a fürdővízzel a gyere­ket is kiönti. Gyomaendröd, 1987. november 10. P. H. A nevelőtestület nevében: Kovács Gábor igazgató, s. k. A Gyomaendrődi 1. Számú Általános Iskola igazgatója a nevelőtestület nevében kérte a fentiek megjelente­tését. Szerkesztőségünk .ugyan korábban felajánlot­ta. hogy szívesen vitára bo­csátja — mivel nem tart­juk magunkat tévedhetet­lennek — az iskola, cik­künkben már kifogásolt módszerét. Természetesen egy iskola nevelőtestületének és igaz­gatójának szíve-joga bármit visszautasítani, ami kritika munkájukat éri. De azt fur­csának érezzük, hogy válasz címén olyan dolgokkal hoz­zák összefüggésbe a jegyze­tünket. amilyeneket lapunk nem érintett. Nem vontuk például kétségbe — szerin­tünk a munkatársunk sem — azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az iskola tantes­tülete tesz a tanulók derék ifjúvá nevelése érdekében. Abban sem kételkedünk, hogy mindezt népi társadal­munk alapvető céljaival és érdekeivel összhangban te­szik. Am azt már komolyan gondoljuk — bár szerzőnk erre sem utalt —. hogy a szocializmust nem az ‘ ilyen jegyzetektől és vitatható módszerek kritikájától kell megvédeni. * Annál is inkább nem. mert — mint már említet­tük — nem tartjuk magun­kat csalhatatlannak. Végeze­tül sajnáljuk viszont, hogy ugyanez nem mondható el a fenti levél szerzőiről. Ahe­lyett ugyanis, hogy a jegy­zet akár egyetlen mondatát is megszívlelték volna, sér­tődötten visszautasították az egész cikket, az első betűjé­től az utolsóig. Munkatár­sunk nemcsak magánvéle­ményét fogalmazta meg. ha­nem a szülők észrevételének is hangot adott. A kifogásolt jegyzet me­rev visszautasítását már csak azért is furcsálljuk, mert talán mégis érdemes lett volna a jegyzetíró véle­ménye mellett meghallgatni az ügyben közelről is érin­tettek hozzászólásait. Eset­leg a nevelőtestület „meg­rontott" közérzetét is javít­hatta volna, ha az iskola — szakmai kérdésekben alapo­san tájékozott — pedagógu­sai egy nyílt vitában meg- védhették volna csalhatat­lannak hitt módszereiket, annak érdekében. hogy csak a fürdővizet öntsük ki, a gyerek pedig maradjon a kádban . .. Szerkesztőség Újkígyóson, a Hosszú utca egy szakaszán, társadalmi mun­kában szilárd burkolatú utat építenek a lakók. Költsége 331 ezer forint, 80 ezer forint értékű a társadalmi munka Segítőkész taxis lelentés a barikádról Moszkva olyan, mint volt, Mpszkva más Barikád. Régiesen két r-betűvel írják: barrikád. Így a hangzása is más. Csak éppen lassan kikopik a mindennapi szóhasználatból. Igaz, már kockakő sincs. Legfeljebb autókból lehetne barikádot építeni. De a forradalmak ma már jobbára barikád nélkül robbannak ki és dőlnek el. Moszkvában a barikád szó többet jelent, mint bárhol másutt a vi­lágon. Itt üzenete van, Szovjet-Oroszország történelme üzen benne. Eb­ben a városban metróállomást neveztek el róla: Barrikadnaja. Nem messze tőle az oroszországi föderáció államtanácsa székhazánál emlék­mű is emlékeztet rá. Emlékmű a barikádnak. A barikád tehát jelkép. A mindenkori forradalom jelképe. Moszk­vában most forradalom van. Az átépítés, a nyilvánosság és a demok­rácia forradalma. Mindenki a barikádon van. Sőt, ahogy Mihail Gorba­csov mondta: „Az egész társadalom a barikádnak ugyanazon az oldalán áll.” Pár héttel ezelőtt, szeptemberben és októberben magam is jártam a barikádon. 1987. október 31-én, szom­baton délután 3 óra körül egy zöld színű taxist intet­tem le a ruhagyár sarká­nál. mivel kanyarodás köz­ben a kocsim leállt és azt hittem, hogy elfogyott az üzemanyagom, és kérni akartam a segítségét, hogy vontasson el a benzinkútig. Miután megnézte a kocsi­mat és megállapította, hogy az akkumulátorral van a hi­ba. és nem az üzemanyag miatt állt le, segített visz- szatolni a Tolnai utcán a Kulich 27-es épület parko­lójába ahonnan elindultam. Megkérdeztem, hogy mivel FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesít i ük t. Fogyasztóinkat, hogy 1987. november J7-én. kedden áramszünet lesz Kétegyháza területén, reggel 7.00—15.00 óráig. A hálózataink ez idő alatt la feszültség alatt állónak tekintendők, azok érintése és megközelítése életveszélyes és tilos! Démász gyulai kirendeltsége tartozom és azt mondta, hogy semmivel, szó sem le­het róla, az csak természe­tes. hogy segített. Még fu­varja is lett volna és nem vállalta azért, hogy nekem segítsen. Nagyon sajnálom, hogy nem jegyeztem fel a rendszámát és a nevét sem kérdeztem meg, de biztosan rájön, ha elolvassa a köszö­netét. nagyon megérdemli, mert emberségből kitűnőre vizsgázott! Uhrin Lászlóné, Békéscsaba, Kulich-ltp. 27. C III. e. 9. Elveszett az alábbi lenyomató bélyegző; Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat, 328. sz. italbolt 5700 Gyula, Kerecsényi u. 1. Szerződéses üzletvezető: Tóth Erika. Használata: 1987. november 6-tól érvénytelen. ! Ulök az Aeroflot Budapest —Moszkva járatán. Hat hét­I re utazok. Távol az ország­tól, a családtól, bele a nagy történelmi átalakulásba. Bánkódjak vagy örüljek? A távoliét miatt az előbbit, a szerezhető tapasztalatok mi­att az utóbbit teszem. Budapest nyárral búcsúz­tat szeptember közepén. (Moszkvában később meg­tudjuk, hogy az igazi nyár még csak ezután jött, a hó­nap második felében. Iri­gyeljük is az itthoniakat, mert ott szakadatlanul esik. Mondják, ilyen volt az augusztus is. A földekre a gépekkel egyszerűen nem lehet rámenni, katonák, diá­kok, értelmiségiek, munká­sok és természetesen pa­rasztok is, mindenki kinn a földeken. Mentik, ami még menthető. De az álmokat — hogy jó termés lesz — már földbe verte az eső.) Valahol az Álföld fölött járunk, közel az országha­tárhoz. Felhőlepel takarja el előlünk a kilátást, az utolsó búcsúpillantást. Kialszanak a kabinajtó fölötti lámpák, ki lehet kapcsolni az öve­ket és rá lehet gyújtani. A légikisasszony keskeny kis zsúrkocsiról újságokat kí­nál: Pravdát, Izvesztyiját és Moscow News-1. A Mosz- kovszkije Novosztyi angol nyelvű változatát. Ez a lap már a nagy átalakulás véd­jegye. (Ekkor még nem sej­tem, hogy a másfél hóna­pos tanulmányutam alatt a lap szerkesztőségébe is el­vet a szerencse.) Három évvel ezelőtt, a gorbacsovi program meghir­detése előtt. Konsztantyin Csernyenkó főtitkársága idején jártam utoljára a Szovjetunióban. (Emlék­szem, milyen büszkén me­sélték Penzában, hogy a párt vezetője egy időben ott is dolgozott a megyei párt- bizottság titkáraként.) Va­jon mi változott azóta? Mit igazol vissza a hallottakból a valóság? Egyáltalán, mi­lyen ma a Szovjetunió, mi­lyen Moszkva? Régi emlé­kek jönnek elő bennem. Az első út élménye. Az illúzió és a valóság szembesülése. Mert ki tudná tagadni, hogy aki először lép a nagy ok­tóber örököseinek földjére, jó adag illúzióval kel útra. Emlékszem a kíváncsiságra. hogy milyen lehet az az or­szág, amelyik a leghaladóbb eszmét, a leninizmust adta a világnak, amelyik óriási áldozatok árán megszabadí­totta Európát a fasizmus okozta gyötrelmektől, ame­lyik először küldött embert — a mindenki szerette Ga- garint — a világűrbe. Aztán az álmok, az illúziók talál­kozása a valósággal, és né­mi csalódás az áruválaszték, a sorbanállások, a közszük­ségleti cikkek minősége és egyes utcák szemet bántó rendezetlensége láttán. En­nek ellenére Moszkvát, a Szovjetuniót lehetett és le­het szeretni. És a látottakat olyannak, amilyenek elfo­gadni. Csak fel kell számol­ni azt az átkos magyar szemléletünket, hogy a fel­szín alapján, azonnal és visszavonhatatlanul ítélke­zünk. És hát ugyebár a tör­ténelemben sem árt kissé el­mélyedni. Ahhoz a nemzedékhez tar­tozom, amelyik gyerekként, diákfejjel látta a hruscsovi korszak szenzációfilmjét: Az orosz csoda volt a címe. Azt bizonygatták benne, hogy 1980-ra a Szovjetunió gaz­daságilag utoléri az Ameri­kai Egyesült Államokat. A film soha nem feledhető jóslatának realitását Hrus­csov felmentése már ideje­korán megkérdőjelezte. De emlékszem a filmnek azok­ra a húszas évek eleji éhín­ség idején készült kockáira is, amelyeken az éhező mu­zsik a nádtetőt ette kínjá­ban. Aztán további fájdal­mas kockák már nem a filmből, hanem a történe­lemből. Szenvedés a pol-

Next

/
Thumbnails
Contents