Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. november IG., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Hétköznapok Kertészszigeten A kertészszigeti nyugdíjasklub gazdag őszi-téli programot tervez ez évben. Szerepel benne többek között TIT-előadássorozat. műsoros rendezvények. egyéb rendezvények, videós nosz- talgiafilmek. stb. Október hónapban két nagyobb rendezvényük volt: az egyikről a Népújság képes beszámolót közölt: író-olvasó találkozót tartottak Bertalan Ágnessel. Szintén jól sikerült a másik rendezvényük, amelyen a füzesgyarmati citera- zenekar és pávakör lépett fel. A vendégek — a citera- zenekar és a pávakör tagjai — a vacsora és a műsor után együtt táncoltak, daloltak a helyiekkel. A helyi iskola szerény lehetőségeihez képest egyforma gonddal foglalkozik a hátrányos helyzet űek felzárkóztatásával. valamint' a tehetséges gyerekekkel. A tehetségesebb gyerekeknek az iskolában és a helyi művelődési házban komplex szakköröket szerveznek, mint például a báb-, vagy a beszéd- technikai irodalmi szakkör, vagy a számítógépes szakkör. A báb- és beszédtechnikai szakkört nem pedagógus felnőtt vezető irányítja. Második éve dolgozik a karateoktatás is. szintén külső szakember irányítja, aki Bucsáról jár át. Említést érdemel még a kisdobosszakkör. amelynek vezetője bizonyos háztartási alapismeretekre is meg szeretné tanítani az érdeklődő gyerekeket. Az iskola egyike azon kevés Békés megyei iskoláknak. amelyekben összevont osztályban is folyik tanítás. A Békés Megyei Pedagógiai Intézet kezdeményezésére ellátogattunk Kecskemétre, ahol a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet segítségével az alsós nevelők és az iskolavezetés megtekintett egy magnóvezérléses órát. Az ott látottak és az intézetben hallottak alapján úgy döntöttek, hogy ameny- nviben az anyagiak lehetővé teszik, megvásárolják a program egy részéi. Első lépésként a magyar, matematika. ének és a most készülő felzárkóztató programot próbálják ki. Az eszközök beszerzéséhez, segítséget kérnek a megyei tanács művelődési osztályától is. Szilágyi József ált. isk. igazgató, nyugdíjasklub-vezető Válaszolt az illetékes A „Vevő — de nem ő a vivő’- című, rovatukban megjelent cikkük alapján kivizsgáltam a Szarvasi üti bútorboltban történt, ülő- garnitúrával kapcsolatos vásárlói panaszt. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az ülő- garnitúrát a bolt nem adta el kétszer. A vásárló a kifizetés napján kiválasztott 1 db barna színű ülőgarnitúrát, amelyből kibontva a kétszemélyes fotelt tekintette meg. A bolt eladója helytelenül nem ellenőrizte, hogy a ülőgarnitúrához tartozó többi db színe azonos-e a kiválasztottéval. Minthogy a vásárló a felajánlott rozsda vörös és zöld színű garnitúrára nem tartott igényt, a bolt ezért fizette vissza a pénzt. A helytelen értékesítési eljárás miatt a bolt vezetőjét elmarasztaltam, a tévedésért a vásárlótól elnézést kérünk és amennyiben az igényelt garnitúra vállalatunk valamelyik boltjába érkezik, erről őt értesítjük. Dr. Pérehy Antalné kér. ig.-h., Univerzál Kereskedelmi Vállalat Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! A Békés Megyei Népújság 1987. október 27-i számának 6. oldalán „OKÉ” aláírással. Rend a lelke... címmel közölt cikk gúny tárgyává tette iskolánk nevelőmunkáját, s ezzel együtt nevelőtestületünket isJ amit mindannyian visszautasítunk. Nem részletezem, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek nevelőtársaim tanulóink alkotó gondolkodású, demokratikusan cselekvő, fegyelmezett munkaerkölcsű, embertársait tisztelő és segítő ifjúvá válása érdekében. Az viszont tény, hogy éves feladatainkat mindig konkrét eredményvizsgálatokra építjük, és ha a családdal való eredményesebb együttműködés érdekében a cikkben is szereplő konkrét feladatok végrehajtását kérjük, az nem helyi „kiagyalás”. hanem a szocializmust építő társadalom iskolával szemben támasztott konkrét nevelési-képzési igényeinek elfogadása, figyelembe véve a valós körülményeket is. Tudjuk, konkrétabb lehetne a szóban forgó szülői levél, ha minden osztályfőnök gyermekeire szabottan 25-35 változatban fogalmazná azt meg, de erre nincs erőnk. És ha ez a levél így sértő, akkor sok hasonló cikket írhatna az újságíró. Mert akkor sértő, vagy nevetséges lehet a fogorvosi rendelőben kiirt figyelmeztetés, hogy: „Kezelés előtt alaposan mossunk fogat!", vagy az utcákon, állomásokon elhelyezett plakát: „Ne szemeteljünk!", stb. (Sajnos, bizonyos elemi normák a felnőttek körében sem természetesek.) Mi a szóban forgó cikket mint negatív példát tartjuk számon annak igazolására, hogyan ronthatja meg egy nevelőtestület közérzetét a sajtó, ha szakmai kérdésekben alapos tájékozottság nélkül leleményt mond. és a fürdővízzel a gyereket is kiönti. Gyomaendröd, 1987. november 10. P. H. A nevelőtestület nevében: Kovács Gábor igazgató, s. k. A Gyomaendrődi 1. Számú Általános Iskola igazgatója a nevelőtestület nevében kérte a fentiek megjelentetését. Szerkesztőségünk .ugyan korábban felajánlotta. hogy szívesen vitára bocsátja — mivel nem tartjuk magunkat tévedhetetlennek — az iskola, cikkünkben már kifogásolt módszerét. Természetesen egy iskola nevelőtestületének és igazgatójának szíve-joga bármit visszautasítani, ami kritika munkájukat éri. De azt furcsának érezzük, hogy válasz címén olyan dolgokkal hozzák összefüggésbe a jegyzetünket. amilyeneket lapunk nem érintett. Nem vontuk például kétségbe — szerintünk a munkatársunk sem — azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az iskola tantestülete tesz a tanulók derék ifjúvá nevelése érdekében. Abban sem kételkedünk, hogy mindezt népi társadalmunk alapvető céljaival és érdekeivel összhangban teszik. Am azt már komolyan gondoljuk — bár szerzőnk erre sem utalt —. hogy a szocializmust nem az ‘ ilyen jegyzetektől és vitatható módszerek kritikájától kell megvédeni. * Annál is inkább nem. mert — mint már említettük — nem tartjuk magunkat csalhatatlannak. Végezetül sajnáljuk viszont, hogy ugyanez nem mondható el a fenti levél szerzőiről. Ahelyett ugyanis, hogy a jegyzet akár egyetlen mondatát is megszívlelték volna, sértődötten visszautasították az egész cikket, az első betűjétől az utolsóig. Munkatársunk nemcsak magánvéleményét fogalmazta meg. hanem a szülők észrevételének is hangot adott. A kifogásolt jegyzet merev visszautasítását már csak azért is furcsálljuk, mert talán mégis érdemes lett volna a jegyzetíró véleménye mellett meghallgatni az ügyben közelről is érintettek hozzászólásait. Esetleg a nevelőtestület „megrontott" közérzetét is javíthatta volna, ha az iskola — szakmai kérdésekben alaposan tájékozott — pedagógusai egy nyílt vitában meg- védhették volna csalhatatlannak hitt módszereiket, annak érdekében. hogy csak a fürdővizet öntsük ki, a gyerek pedig maradjon a kádban . .. Szerkesztőség Újkígyóson, a Hosszú utca egy szakaszán, társadalmi munkában szilárd burkolatú utat építenek a lakók. Költsége 331 ezer forint, 80 ezer forint értékű a társadalmi munka Segítőkész taxis lelentés a barikádról Moszkva olyan, mint volt, Mpszkva más Barikád. Régiesen két r-betűvel írják: barrikád. Így a hangzása is más. Csak éppen lassan kikopik a mindennapi szóhasználatból. Igaz, már kockakő sincs. Legfeljebb autókból lehetne barikádot építeni. De a forradalmak ma már jobbára barikád nélkül robbannak ki és dőlnek el. Moszkvában a barikád szó többet jelent, mint bárhol másutt a világon. Itt üzenete van, Szovjet-Oroszország történelme üzen benne. Ebben a városban metróállomást neveztek el róla: Barrikadnaja. Nem messze tőle az oroszországi föderáció államtanácsa székhazánál emlékmű is emlékeztet rá. Emlékmű a barikádnak. A barikád tehát jelkép. A mindenkori forradalom jelképe. Moszkvában most forradalom van. Az átépítés, a nyilvánosság és a demokrácia forradalma. Mindenki a barikádon van. Sőt, ahogy Mihail Gorbacsov mondta: „Az egész társadalom a barikádnak ugyanazon az oldalán áll.” Pár héttel ezelőtt, szeptemberben és októberben magam is jártam a barikádon. 1987. október 31-én, szombaton délután 3 óra körül egy zöld színű taxist intettem le a ruhagyár sarkánál. mivel kanyarodás közben a kocsim leállt és azt hittem, hogy elfogyott az üzemanyagom, és kérni akartam a segítségét, hogy vontasson el a benzinkútig. Miután megnézte a kocsimat és megállapította, hogy az akkumulátorral van a hiba. és nem az üzemanyag miatt állt le, segített visz- szatolni a Tolnai utcán a Kulich 27-es épület parkolójába ahonnan elindultam. Megkérdeztem, hogy mivel FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesít i ük t. Fogyasztóinkat, hogy 1987. november J7-én. kedden áramszünet lesz Kétegyháza területén, reggel 7.00—15.00 óráig. A hálózataink ez idő alatt la feszültség alatt állónak tekintendők, azok érintése és megközelítése életveszélyes és tilos! Démász gyulai kirendeltsége tartozom és azt mondta, hogy semmivel, szó sem lehet róla, az csak természetes. hogy segített. Még fuvarja is lett volna és nem vállalta azért, hogy nekem segítsen. Nagyon sajnálom, hogy nem jegyeztem fel a rendszámát és a nevét sem kérdeztem meg, de biztosan rájön, ha elolvassa a köszönetét. nagyon megérdemli, mert emberségből kitűnőre vizsgázott! Uhrin Lászlóné, Békéscsaba, Kulich-ltp. 27. C III. e. 9. Elveszett az alábbi lenyomató bélyegző; Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat, 328. sz. italbolt 5700 Gyula, Kerecsényi u. 1. Szerződéses üzletvezető: Tóth Erika. Használata: 1987. november 6-tól érvénytelen. ! Ulök az Aeroflot Budapest —Moszkva járatán. Hat hétI re utazok. Távol az országtól, a családtól, bele a nagy történelmi átalakulásba. Bánkódjak vagy örüljek? A távoliét miatt az előbbit, a szerezhető tapasztalatok miatt az utóbbit teszem. Budapest nyárral búcsúztat szeptember közepén. (Moszkvában később megtudjuk, hogy az igazi nyár még csak ezután jött, a hónap második felében. Irigyeljük is az itthoniakat, mert ott szakadatlanul esik. Mondják, ilyen volt az augusztus is. A földekre a gépekkel egyszerűen nem lehet rámenni, katonák, diákok, értelmiségiek, munkások és természetesen parasztok is, mindenki kinn a földeken. Mentik, ami még menthető. De az álmokat — hogy jó termés lesz — már földbe verte az eső.) Valahol az Álföld fölött járunk, közel az országhatárhoz. Felhőlepel takarja el előlünk a kilátást, az utolsó búcsúpillantást. Kialszanak a kabinajtó fölötti lámpák, ki lehet kapcsolni az öveket és rá lehet gyújtani. A légikisasszony keskeny kis zsúrkocsiról újságokat kínál: Pravdát, Izvesztyiját és Moscow News-1. A Mosz- kovszkije Novosztyi angol nyelvű változatát. Ez a lap már a nagy átalakulás védjegye. (Ekkor még nem sejtem, hogy a másfél hónapos tanulmányutam alatt a lap szerkesztőségébe is elvet a szerencse.) Három évvel ezelőtt, a gorbacsovi program meghirdetése előtt. Konsztantyin Csernyenkó főtitkársága idején jártam utoljára a Szovjetunióban. (Emlékszem, milyen büszkén mesélték Penzában, hogy a párt vezetője egy időben ott is dolgozott a megyei párt- bizottság titkáraként.) Vajon mi változott azóta? Mit igazol vissza a hallottakból a valóság? Egyáltalán, milyen ma a Szovjetunió, milyen Moszkva? Régi emlékek jönnek elő bennem. Az első út élménye. Az illúzió és a valóság szembesülése. Mert ki tudná tagadni, hogy aki először lép a nagy október örököseinek földjére, jó adag illúzióval kel útra. Emlékszem a kíváncsiságra. hogy milyen lehet az az ország, amelyik a leghaladóbb eszmét, a leninizmust adta a világnak, amelyik óriási áldozatok árán megszabadította Európát a fasizmus okozta gyötrelmektől, amelyik először küldött embert — a mindenki szerette Ga- garint — a világűrbe. Aztán az álmok, az illúziók találkozása a valósággal, és némi csalódás az áruválaszték, a sorbanállások, a közszükségleti cikkek minősége és egyes utcák szemet bántó rendezetlensége láttán. Ennek ellenére Moszkvát, a Szovjetuniót lehetett és lehet szeretni. És a látottakat olyannak, amilyenek elfogadni. Csak fel kell számolni azt az átkos magyar szemléletünket, hogy a felszín alapján, azonnal és visszavonhatatlanul ítélkezünk. És hát ugyebár a történelemben sem árt kissé elmélyedni. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik gyerekként, diákfejjel látta a hruscsovi korszak szenzációfilmjét: Az orosz csoda volt a címe. Azt bizonygatták benne, hogy 1980-ra a Szovjetunió gazdaságilag utoléri az Amerikai Egyesült Államokat. A film soha nem feledhető jóslatának realitását Hruscsov felmentése már idejekorán megkérdőjelezte. De emlékszem a filmnek azokra a húszas évek eleji éhínség idején készült kockáira is, amelyeken az éhező muzsik a nádtetőt ette kínjában. Aztán további fájdalmas kockák már nem a filmből, hanem a történelemből. Szenvedés a pol-
