Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14., szerda o „Qmit mi szervezünk, az vonzóbb” KISZ-élet — tanár- és diákszemmel Varga Miklós Békéscsabán Varga Miklós az iskolások között Fotó: Fazekas Ferenc „Ne várjunk másra! Többségünk tenni akar, vitatkozik, bírái, változásokat sürget. Sokan viszont nem hisznek a cse­lekvés értelmében. A küzdelmet más nem vívja meg he­lyettünk. Cselekvésre hívjuk tagjainkat, minden fiatalt. Változtatni kell dolgainkon; a mi felelősségünk is, hogy si- kerül-e...” (Idézet a KISZ KB Jövőnk a tét! című felhívásából.) Az október hatodikai bé­késcsabai békenap zárópro- produkciójának főszereplője Varga Miklós és együttese volt. A V. M. Band vezetője másnap közönségtalálkozón vett részt — többek között — a békéscsabai Padrach Lajos Általános Iskolában. Záporoztak a kérdések, a gyerekek mindenre kíván­csiak voltak. A beszélgetés után kértük meg Varga Miklóst, mondja el, hogyan indult zenei karrierje? — Legelőször egy Grog nevű, esztergomi amatőr bandában zenéltem 1975-től 1978-ig. Röviddel ezután szólistaként szerepeltem egy tehetségkutató versenyen, és a Zenit együttes tagja vol­tam. 1980-ban, az akkor ala­kuló P-Box zenekarba ke­rültem, és itt töltöttem két évet. A következő állomás a svéd—magyar Szafari 'együttes volt. Velük készí­tettünk egy jól sikerült nagylemezt, ajnelyet szeren­csére Szörényi Levente is meghallgatott. És ekkor jött az István, a király ... — Innen már bizonyára többen ismerik a története­det. A rockopera meghozta a népszerűséget, az Európa című dal pedig a nagy si­kert. A kislemezed 160 ez­res példányszáma rekord­mennyiség, és a V. M. Band első nagylemeze is elérte a 100 ezres határt. A Játék, szenvedély című második nagylemezt hogyan fogadta a közönség? — Ez a korong sokban különbözik az elsőtől. Jóval kiforrottabb zeneileg, a szö­vege pedig modernebb, maibb. Harmadik nagyleme­zünkön most dolgozunk. El­árulhatom, hogy a lemez megjelenésével egy időben szeretnénk egy ezen alapuló színpadi produkciót is létre­hozni. Ez a tervezett rock­mű az elmúlt negyven év gondolatiságát igyekezne visszaadni, mintegy ötven percben. — Csak nem vonz el a színház a rockszakmától? — Nem. Elsősorban zenész vagyok, de a színházi ta­pasztalatokat a koncertszín­padon is hasznosíthatom. Ezért is örülök annak, hogy a Szegedi Nemzeti Színház decemberben az én fősze­replésemmel fogja műsorára tűzni a Jézus Krisztus szu­persztár című rockoperát. Izgalommal várom ezt a ko­moly megmérettetést, (gém) A Békéscsabai 635. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanulóinak a fele KISZ- tagnak vallotta magát. Az elmúlt tanév kezdetén azon­ban a tagság száma jócskán megcsappant. . . — Miért? — kérdeztük Varga Lászlónét, az iskola pártösszekötőjét. — Szerettük volna elke­rülni azt a téves nézetet, hogy a KlSZ-tagság auto­matikusan mindenkire vo­natkozik. Az új tagfelvételi követelmények alapján is­kolánk hétszázhúsz tanulója közül csak mintegy kétszá­zan tagjai a szervezetnek. — Mik voltak az új kö­vetelmények? — Képességeikhez képest jó tanulmányi eredmény, aktív alapszervezeti munka, egészséges életmód — egye­bek közt. Eleve nem vettük fel azokat, akik fegyelmit kaptak, illetve megbuktak valamelyik tárgyból. — Biztos, hogy a jó KISZ-tag ismérve a kiváló tanulmányi eredmény? — Nem, de azért a kettes érdemjegy szintje nem olyan magas, hogy némi akarat­erővel ne lehessen „átugra­ni” — kapcsolódik a beszél­getésbe Petri Miklós, a „635" egyik tanára. — Ügy gondoljuk, ennyi követel­ményt mindenki teljesíthet. Eddig a KlSZ-alapszerveze- tekben egy kis létszámú csoport tevékenykedett iga­zán. Az új követelmények kiszűrik azokat, akik csak formálisan voltak tagjai a KISZ-nek. — Tehát most már kiváló mozgalmi munka folyik a „635”-ben. — Azért ez túlzás lenne. Ügy mondanám, hogy meg­indult egy egészséges folya­mat. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy egy szakmun­kásképzőben nehezebb szín­vonalas KISZ-életet felmu­tatni, hiszen a diákok egy hétig tanulnak, egy hétig pe­dig kint dolgoznak. Kevésbé ismerik egymást, nehezeb­ben tudnak bekapcsolódni a mindennapos mozgalmi élet­be. A harmadévesek külön­féle vállalatoknál dolgoz­nak. A tanulók többsége be­járó. Egy tartalmas rendez­vény időpontjának kitűzése néha nehezebb, mint a meg­szervezése. Legtöbbjük sze­rény anyagi helyzetben nőtt fel a családban, s szeretne jobban élni, mint a szülei. Az ehhez szükséges pénzt csak különmunka vállalásá­val tudja megszerezni... — Azért nem minden az anyagiakon múlik — szól közbe Varga Lászlóné. — A nyári építőtáborokba sokan jelentkeztek, pedig nem mindenhol díjazták a mun­kájukat. Biztos vagyok ab­ban: a két tényező együtte­sen motiválta őket, hogy nyáron építőtáborban dol­gozzanak — az, hogy együtt vannak, jól érzik magukat, és hogy a munkáért pénzt is kapnak. A kettő nem vá­lasztható el egymástól: csak az egyik miatt nem jöttek volna el. Sajnos, volt olyan szülő, aki csak a pénzkere­set reményében engedte el gyermekét, és felháborodva telefonált hozzánk: csak nem képzeljük, hogy az ő gyereke irigyen fog dolgoz­ni az építőtáborban? — Harmadik ’ osztályos szakmunkástanulóink mesél­ték. hogy nem érzik az alapszervezet létét munka­helyükön — folytatja to­vább Petri Miklós. — Pedig elsősorban az ő érdekük lenne, hogy a fiatalok ne álljanak tovább a vállalat­tól. Ennek egyik eszköze a tartalmas KISZ-élet lehetne. A nálunk többet dolgozó KISZ-tagok jellemzést is kaptak, így próbáltuk fel­hívni a figyelmet: rájuk számíthatnak a munkahe­lyen. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy ott is ugyanennyit tudnak tenni, mint nálunk. Pedig szót le­het érteni velük, csak el kell fogadtatni az álláspon­tunkat. Egy kampányszerű­en szónokoló KISZ-titkár, egy formális, tartalmatlan rendezvény örökre eltaszít­hatja őket a mozgalomtól. Most — amikor már nincs olyan konkrét tennivaló, mint valamikor a Hanság lecsapolása volt — köny- nyen megfordulhat a sor­rend: (flőbb a szervezetbe való belépés történik meg, s csak utána következnek — ha következnek — a tettek. Ehelyett az lenne a jó, ha előbb tenne valamit a fia­tal, és csak másodlagos len­ne, hogy ezt szervezett ke­retek között teszi. * * * (Rögtönzött és rendhagyó KISZ-gyűIésen a szakmun­kásképzőben.) — Szerintetek javult a KISZ légköre és tevékeny­ségének színvonala azzal, hogy megszűnt az automati­kus tagfelvétel? — Ez egyelőre nem érez­hető — válaszol István. — Emlékszem, az egyik osztály­ban néhányan nem akartak tagok lenni. Mégis, addig- addig beszéltek a lelkűkre, hogy végül aztán csak be­léptek. Az igazság az, hogy én a mostani KISZ-ben nem hiszek. A rendezvények for­málisak, a programok nem kimondottan vonzóak. — De a programtervezetet ti állítjátok össze . . . — Ebben sok a kötelező, a „mindenképp benne kell hogy legyen” rendezvény. — Viszont ti is hibásak vagytok, ha nem terveztek ebbe titeket érdeklő prog­ramokat is. — Nehéz egy olyan idő­pontot találni, amely min­denkinek megfelel — érke­zik a kitérő válasz. —- A BNV-re nem mehe­tünk el tanári felügyelet nél­kül. Kértük az egyik taná­runkat, hogy jöjjön velünk. Azonban mindig közbejött neki valamilyen más prog­ram. De próbáljak meg én távolmaradni mondjuk a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőről, mert éppen más elfoglaltságom lenne . . . — Az ilyen jellegű prob­lémákat (is) fel lehetne vet­ni az ifjúsági parlamen­ten ... Csend. — A KISZ KB meghir­dette a Jövőnk a tét! ak­ciót. Ennek során több ész­revétel és javaslat hangzott el, amely a ti helyzetetek­nek a javítására vonatkozik, önkritikusan szóltak az if­júsági mozgalom életében fellelhető hiányosságokról is . . . Űjabb csend. — Van-e most megtartó ereje a KISZ-nek? — Őszintén szólva; az a program, amit mi szerve­zünk, vonzóbb — mondja Eszter. — Néhányan példá­ul este vacsora után fu­tunk. És nem vagyok biztos benne, hogy a KISZ szerve­zésében is elmennénk ... — Hozzájárultok ahhoz, hogy a nevetek szerepeljen az újságban? — Hát... ha lehet, in­kább ne . . . * * * Lehet, hogy a megkérde­zett fiatalokban egy régi, nem kívánt beidegzettség munkált, mikor nem vállal­ták névvel ellátva a vélemé­nyüket? Szilasi Mihály Felmérés a családok nagyságáról A Központi Statisztikai Hivatal az Egészségügyi Mi­nisztériummal együttmű­ködve széles körű felmérést végez arról, hogy az elmúlt másfél évtized népesedéspo­litikai intézkedései hogyan befolyásolták a családterve­zést, s hogyan hatottak ] a család nagyságára. A vizs­gálat részeként a közeli na­pokban, hetekben országo­san mintegy 4700, 1974-ben házasságot kötött nőt keres­nek fel otthonukban a he­lyi, körzeti védőnők, s tájé­kozódnak a ! családnagyság kialakításának körülményei­ről. A városgazdálkodási vállalat MEGVÉTELRE KlNÄL használt szegfűállványt. Érdeklődni a 66-25-664- es telefonszámon, személyesen a békéscsabai, Szarvasi úti faiskolában, a tv-toronnyal szemben. ELADJUK tulajdonunkat képező, Gyomaendrőd, Lenin út 61. szám alatt levő, 3 komfortos lakásból (69,4 négyzetméter—52,4 négyzetméter—61,3 négyzetméter) lakásonként 14,5 négyzetméter alapterületű garázsokból, 1712 négyzetméter nagyságú telekből álló ingatlant. Az épület átalakítással alkalmas irodaháznak, üzletháznak, üzemépületnek, raktárnak stb. Érdeklődni lehet: Endrődi Cipész Szövetkezet, Gyomaendrőd, November 7. tér 1. Polányi Imre ügyintézőnél. T.: 31-155. Butik-látogatóban Fő az elegancia, az egyedi BÉKÉSCSABA, GARZON Tenyérnyi ez a kis üzlet a tízemeletes garzonház alatt. Jó példája viszont a szépség bemutatásának. /Itt a jó minőség párosul a jó ízléssel. Egyedi darabok a ruhákból, pulóverekből, és sehol máshol (eddig) nem látható nyakbavalók, karpe- recek, bőrdíszművek vá­lasztékából. A tulajdonos mostanában azon gondolko­dik, hogy a jövőben már csak a kiegészítőket kínál­ja, mert csökkent a keres­let a ruhák iránt. Kiegészí­tőit iparművészektől vásá­rolja, akik garantálták, hogy más, Békéscsabáról jövő butikost nem szolgálnak ki termékeikkel. GYULA, T-MODELL — A 100 éves cukrászda mellett található a megye legízlésesebb butikja — ez­zel küldött felderítő utamra egyik ismerősöm. Bár ilyen dolgokban nem vagyok be­Sok évvel ezelőtt, amikor az első butikok kinyitot­tak, sokan — érthetően — azt vártuk, hogy valami mást kapjunk, valami egyedit, sehol mátfiol, senki máson nem található ruhadarabot, kiegészítőt. Bizony sokan szeretnék megvenni a butikokban található elegáns, di­vatos ruhákat. Már aki megveheti. Mert a butikok kez­dettől fogva nem a kis keresetű emberek öltözködési igényeit elégítik, elégítették ki. Csakhogy az évek folyamán a butikok elvesztették kezdeti varázsukat, azt, amikor a tulajdonosok még va­lóban igyekeztek az egyedit előteremteni. Járjuk a megyében talál­ható (franciából átvett szó­val megnevezett Boutique- okat), s nem győzünk cso­dálkozni, mérgelődni. Na­gyon kevés helyen találunk igazán ízléses választékot. A valamikori csabai 1. számú butikban találkozunk olyan ruhákkal, amelyek máshol visszaköszönnek. Hol itt az egyediség? Pedig ez lenne a lényeg! Az évek folyamán feltöl- tötték a kisboltokat külön­böző kiegészítőkkel. A leg­több helyen valóban ízlése­sek, a délutáni ruhákhoz használható kitűzők, sálak, gyöngyök, karperecek és egyéb mütyürök kaphatók. Mondom, a legtöbb helyen. Mert láttunk csiri-csáré mű­anyag táskával, pénztárcá­val, Miki egeres feliratú pólóval, művirággal telezsú­folt polcokat is. Nem kímé­letképpen, de úgy döntöt­tünk, hogy azoknak a bu­tikoknak nem írjuk meg a fantázianevét, amelyekben tapasztalataink rosszak vol­tak. Mert hát minden ízlés szubjektív. És, ami nem tet­szik nekünk, tetszhet má­soknak. Ahol szépet, jót lát­tunk, azt reklámcélzat nél­kül adjuk közre. BÉKÉS, FANTÁZIA Az alig pár négyzetméte­res kis üzlet ugyan a vá­rosközpontban van, de nem eléggé szem előtt. Gyanítom viszont, hogy akik már is­merik (és akiknek a pénz­tárcája is engedi) megtalál­ják, ha egy szé ruhára, blézerre, blúzra, vagy szok­nyára van szükségük. Bár így a nyári szezon végén a ruhák választéka nem iga­zán teljes, a „maradékok” viszont szépek, ízlésesek. A pulton lévő kiegészítőkön látszik, hogy avatott kezek alkották. — A ruhákat Budapestről hoztuk, egy gmk-tól,*de az­tán más után kellett néz­nünk, mert a gmk már olyan összegeket kért értük, amit lehetetlenség volt kifi­zetni. A kiegészítőket nyitá­sunk óta, immár öt éve, iparművészektől válogatjuk — mondja a tulajdonos édesanyja,, aki beugrott se­gíteni lányának. folyásolható, azért a meg­jegyzést -elraktároztam. A T-Modell valamivel tá­gasabb helyiséget tudhat magáénak a legtöbbnél. Ka­tonás rendben állnak egyik helyen a blúzok, másikon a szoknyák, nadrágok. Az es­télyi ruhák külön helyen pompáznak, jól szemügyre vehetők. Halk zene szól, egy asszonyka farmerruhát pró­bál. Fiatal hölgy a pult má­sik oldalán, a legújabb di­vat szerint öltözött. — Mondja csak, hogy si­került hosszú évek óta meg­őrizni a bolt gazdag kíná­latát? Úgy tudom, a megyé­ben egyike azoknak a buti­koknak, amelyek a legré­gebben nyitottak. — Eleinte mi is, mint azt hiszem a legtöbb butikos, Pestről hozattuk, ott varrat­tuk a ruhákat. Aztán rá kel­lett jönnünk, ott vagyunk, ahol a part szakad, mert ugyanazokat a ruhákat más kisüzletekben is megtalál­juk. Hozzáláttunk, és létre­hoztunk egy családi vállal­kozást. Én varrók, a férjem cipőt készít és édesanyám árulja az általunk elkészí­tett holmikat. Sok-sok di­vatlapot forgatunk, ma­gyart és külföldit egyaránt, amiből követni tudjuk a di­vatirányzatot. * * * Hogy szükség van-e az egyre több helyen megnyíló butikokra? A 'különlegessé­geket, egyedi d^rahokat áru­lókra bizonyára. De arra már kevésbé, hpgy a megyé­ben található több száz bu­tik mind-mind majdnem ugyanazt forgalmazza. Te­hát már konkurencia sincs köztük, kivéve azokat, akik még mindig adnak arra, amiért annak idején meg­nyitották boltjukat. Fő az elegancia, az egyedi, tehát nem a futószalagon, szériá­ban, egy sémára készített, egyedinek minősített divat­áru.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents