Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14., szerda NÉPÚJSÁG Napirenden a KGST korszerűsítése n Costa Rica-i államfő kapta a Béke Nobel-díjat (Folytatás az 1. oldalról) javaslatokat vizsgálva meg­állapítható, hogy néhány új­szerű lépés már ebbe az irányba mutat, de ezek még nem eredményeznek minő­ségi áttörést az együttmű­ködés feltételrendszerének fejlesztésében. A most elfo­gadásra kerülő határozatok az első szakaszt jelentik az integráció átalakításában. Magyar részről különösen fontosnak tartjuk, hogy az előttünk álló időszakban részletesen kidolgozzuk az áru- és pénzviszonyok foko­zott érvényre juttatásának módozatait, a szocialista gazdasági integráció valutá- ris-pénzügyi és hitelrend­szerének átalakítási prog­ramját. Grósz Károly aláhúzta, hogy nagy jelentőségűnek tartjuk a KGST-tagországok közötti nemzetközi munka- megosztás kollektív koncep­ciójának kidolgozását. En­nek során a gazdasági együttműködés stratégiai jellegű kérdéseire kívánunk összpontosítani, úgy, hogy munkamegosztásunk telje­sebben épüljön az értékvi­szonyok, a költségtényezők és az árviszonyok alapos elemzésére. Szükség van ar­ra is. hogy a koncepció az együttműködési mechaniz­mus átalakításának fő irá­nyait is magába foglalja. Elvi, de gyakorlati jelen­tőségű előrelépésnek is te­kintjük a termelővállalatok és a tudományos-kutató in­tézetek közvetlen kapcsola­tainak létrehozását és kiszé­lesítését, mivel ennek segít­ségével gazdasági kapcsola­tainkban jobban kihasznál­hatjuk a szocialista piac kí­nálta lehetőségeket. Lénye­ges, hogy minél előbb létre­jöjjenek az ehhez szükséges közgazdasági, jogi és pénz­ügyi feltételek. Miniszterelnökünk hang­súlyozta: teljesen egyetér­tünk a határozattervezetnek azzal az állásfoglalásával, hogy a szerződéses árakat a gazdasági kapcsolatok vala­mennyi területén egysége­sen, a világpiaci árakból ki­indulva kell meghatározni. A szocialista gazdasági in­tegráció kibontakoztatása — folytatta — elképzelhetetlen az együttműködés valutáris- pénzügyi és hitelrendszeré­nek gyökeres átalakítása nélkül. Rövid távon is dön­tő előrelépést eredményez­hetne, ha bevezetnénk a transzferábilis rubel kon­vertibilis valutákra történő részleges átválthatóságát. Emellett távlatilag szüksé­gesnek tartjuk, hogy a KGST más valutákra kon­vertálható közös valutával rendelkezzék, amely később a tagországok nemzeti pénz­eszközeivel szerves kapcso­latban áll. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ülésszak ha­tározattervezetének a valu- táris-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó fejezete kevés konkrét elemet tartalmaz. Miniszterelnökünk végül a KGST szervezetének és munkamódszerének gyöke­res átalakítását szorgalmaz­ta. Ezzel összhangban a szükséges szintre kell csök­kenteni az állandó KGST- szervek számát, le kell épí­teni a túlméretezett szerve­zeteket és létszámot, vissza kell szorítani a bürokratikus vonásokat. A - KGST képvi­seleti szerveinek a jövőben csak az együttműködés ki­emelt, állami döntést igény­lő, népgazdasági szintű ösz- szefüggéseivel, a stratégiai jelentőségű együttműködési akciók szervezésével kell foglalkoznia. A megfelelő közgazdasági és jogi kere­tek biztosításával előmoz­dítható a közvetlen vállala­ti kapcsolatok kibontakozá­sa, a termelési kooperáció, a műszaki és technológiai együttműködés szervezését pedig a vállalatokra és az egyesülésekre lehet bízni. Grósz Károly összegezve az elmondottakat, annak a véleményének adott hangot, hogy az eddigi felismerések­re alapozva kell meghatá­roznunk a gyakorlati teen­dőket, amelyek együttműkö­dési rendszerünk gyökeres átalakításához szükségesek' Oscar Arias Costa Rica-i államfőnek ítélte oda ked­den a norvég Nobel-bizott- ság az 1987. évi béke Nobel- díjat. A Nobel-bizottság indok­lása szerint Arias jelentős mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy visszatérjen a bé­ke és a stabilitás a polgár- háborúk, fegyveres harcok „Utolsó sejtemig a kont­rák oldalán állok” — jelen­tette ki George Bush alel- nök houstoni beszédében, amelyben hivatalosan is kö­zölte, hogy igényt tart a Köz- társasági Párt elnökjelöltsé­gére. Bush emellett azt is aláhúzta, hogy megválasztá­sa esetén ugyan „helyeselné a tárgyalásos megoldást” Ni­caraguában, de „nem haj­landó kihúzni a szőnyeget a szabadságharcosok — az el­lenforradalmárok — alól”, és támogatná az afganisztáni és az angolai kormányellenes erőket is. A 63 éves Bush kétségkí­vül a legesélyesebb a repub­likánus elnökjelöltségre, ré­szint hatalmi pozíciója, ré­szint hosszú politikai ta­dúlta közép-amerikai tér­ségben. Az Arias nevével jelzett béketerv „megterem­ti az alapjait annak, hogy fejlődjék a demokrácia, jó együttműködés alakuljon ki a térség népei, államai kö­zött”. A 2 175 000 svéc( korona értékű díjat december 10-én nyújtják át ünnepélyes ke­retek között Oslóban., pasztalata, részint bőséges választási pártkasszája kö­vetkeztében. 1980-ban is megpróbálkozott az elnökje­löltséggel, de alulmaradt Reagannel szemben, akitől azután elfogadta az alel- nökjelöltséget. Beiktatása óta az elnök megbízásából számos diplomáciai körutat tett. Bushnak az amerikai po­litikai szakértők szerint az alelnökség, a Reagan iránti túlzott hűség hátrányára is válhat, amellett az alelnököt sok bírálat érte már meg­gondolatlan, elhamarkodott, másokat sértő kijelentései miatt. Bush legerősebb verseny­társa Robert Dole szenátor, a republikánusok szenátusi pártcsoportjának vezetője. HATVANHÉT ÉV UTÁN VETTE MEG VONATJEGYÉT Egy svéd férfi 67 év után vette meg vonatjegyét, és ezért most hatvanszor any- nyit fizetett, mint amennyi annak idején volt az ára. A férfi 1920-ban jegy nélkül utazott egy helyi járaton, és úgy látszik, most lelkiisme- retfurdalása támadt, ezért vette meg ennyi év után a jegyet. DRÁGA FEGYVEREK Ismeretlen amerikai gyűj­tő rekordösszegért, 70 ezer dollárért vásárolta meg a windsori herceg két sport­puskáját. A fegyvereket egy belga arisztokrata özvegye adta el. Férje magától a windsori hercegtől vette őket a hatvanas években. TÖBB MINT 4 MILLIARD LEVÉL Szenvedélyes levélírók a svájciak — ez derül ki egy nemrég nyilvánosságra ho­zott statisztikai évkönyvből. Tavaly 4,4 milliárd levelet és 129 millió csomagot kéz­besített az ottani posta. Egy főre átszámítva, az 662 leve­let és 29 csomagot jelent. A második helyen a hollandok állnak 369 levéllel. ALIG VAN ÍRÁSTUDATLAN CIPRUSON Ciprus 650 ezer lakosa kö­zűi csak 4 százalék az írás­tudatlan, és a művelődési minisztérium mindent meg­tesz, hogy teljesen felszá­molja az Írástudatlanságot. Ebben a köztársaságban kö­telező az ingyenes oktatás, az általános iskola hat osz­tályát kell elvégezni. KUDARC Három ember életébe ke­rült az a kudarcba fulladt akció, amelynek célja Jósé Carlos dos Reis Encina, a hírhedt brazil kábítószer­csempész kiszabadítása volt. Társai egy elrabolt helikop­terrel közelítették meg a Rio de Janeiro központjá­ban lévő börtönt. Amikor az őrség tüzet nyitott rájuk, a gép lezuhant és felrobbant* A pilóta és a két fogoly éle­tét vesztette, Encina azon­ban életben maradt. Az ak­ció előtt pár órával egy másik riói fegyházból 27 rab szökött meg. Ez a fi­gyelemelterelő manőver is a bűnöző szökését volt hiva­tott segíteni. Eddig egyikü­ket sem találták meg. En­cina 1986-ban helikopteren már egyszer megszökött, de a rendőrségnek sikerült őt elfogni... A GERILLÁK SEGÍTIK A SZEGÉNYEKET Egy perui baloldali geril­lacsoport a napokban meg­állított egy teherautót, amely több ezer csirkét szál­lított és szétosztotta a ba­romfit Lima külvárosának szegénysorsú lakói között. A gerillák már néhányszor megállítottak cipót, élelmi­szert és édességet szállító teherautókat, s az árut a sze­gényeknek eljutatták. MÜFOGSOR ZAFÍRBÓL Harkovi fogászok azt ta­pasztalják, hogy egy bizo­nyos típusú, mesterséges úton előállított zafírból mű- fogsor készíthető. Kísérle­tek során bebizonyosodott, hogy a zafír nem lép reakci­óba savas és maróanyagok­kal, eléggé szilárd, ugyan­akkor ártalmatlan a szerve­zetre nézve. TIZENHÁROM ÖRÁIG Mardini Odom amerikai főiskolai hallgató 5 óra 32 percet bírt ki mozdulatlanul ülni s azt remélte, ezzel már rekordot állított fel ennél a „tantárgynál” egy amerikai verseny keretében. A rekor­dot azonban öt indonéziai versenyző döntötte meg, akik 13 órát ültek mozdulatlanul. n „szemtanú” elégedetlen „Pancserek” — e lesújtó kritikával illette a szörnykere­sésből üres kézzel visszatért Loch Ness-i kutatócsoportot Robert Rines amerikai tudós. Rines 1975-ben világszerte is­mertté vált — és vitatott — felvételt készített a skóciai tó felszínén „valamiről”, ami szerinte maga Nessie, a szörny. Az egyetemi professzor.közölte: a bevetett eszközökkel nem is lehetett volna megtalálni a keresett lényt, s hamarosan ő indít — immár víz alatti kamerákkal és egyéb -bonyolult berendezésekkel — újabb kutatóakciót, amelytől elsöprő sikert vár. Bush is igényt tart az elnökjelöltségre DER SPIEGEL Boszorkányperek McCarthy Amerikájában Részlet Arthur Miller rövidesen megjelenő önéletrajzából II. Egy hideg tavaszi napon 1952-ben az egyetlen látoga­tó voltam a Történelmi Tár­saság Boszorkánymúzeumá­ban, ahol a Massachusetts Állambeli Salem bo­szorkányüldözéseinek doku­mentumaiból hatalmas gyűjteményt őriznek. Ak­koriban még a tudósokat ki­véve, nem sokan keresték fel a múzeumot, tulajdon­képpen a darabom megje­lenésével (Salemi boszorká­nyok) vett róla tudomást a közvélemény. Rézkarcok és fametsze ek sorát pillantot­tam meg, a salemi tragédia, a halálos ítéletekkel végző­dő 1692-es bírósági eljárás idején készültek. Az ártat­lan lányokat ábrázolják, akik ellen vádat emeltek, egy farmer feleségére mutogat­nak dühösen,1 arra, aki va­rázserejével üldözte őket, s aki a keresztény vádak előtt büszkén emelte fel a fejét. A közelében, egy hatalmas ablak előtt, amely templom­ra, vagy bíróságra utal, ül a bíró, és vagy 15 hivatal­noka és keresztény egyházi­ak hosszú reverendában és hosszú prófétaszakállal, fel­háborodva valamennyien a vádlottak hihetetlen, az ör­dög által ösztökélt konok- sága miatt. Először elvetettem az öt­letet, hogy darabot írjak er­ről a témáról. Utána azon­ban kézenfekvő párhuzam jelent meg képzeletemben Salem és közöttem, valamint Salem és Washington között. Beláttam, hogy az Amerika- ellenes Tevékenységek Bi­zottsága, az úgynevezett McCarthy-bizottság tényke­dése rituális természetből fakad. A bizottság ugyanis minden esetben előre pon­tosan tudta, hogy tanúinak mit kell bevallaniuk: a párt­tagok nevét. Az FBI már ré­gen beszivárgott a Kommu­nista Párt soraiba, informá­torai azonosították a gyűlé­sek résztvevőit. Vagyis a tárgyalásoknak lényegében ugyanaz volt a célja, ami a XVII. századi pereknek Salemben: a vádlottnak a nyilvánosság előtt kellett be­ismerő vallomást tennie, bűntársait megnevezni és megbízóját, az ördögöt elát­kozni. S az új hűségesküt úgy kellett bizonyítania, hogy régi undorító fogadal­maival szakított, ez volt a feltétel ahhoz, hogy a tisz­tességes polgárok társadal­mába visszatérhessen. Ugyanaz a szellemi mag mindkét eljárás során: gyó­nás, de nem1 csendes kis kamrában, hanem a nyilvá­nosság előtt! Alapjában vé­ve a kormányzat által el­rendelt erkölcsi vétségről volt szó, amelytől rituális szavak segítségével könnyen tisztára moshatta magát a vétkező: a bűntársak nevét kellett megmondani és a korábbi hitet megtagadni. Talán az utóbbi volt a rejtvény legszomorúbb és legőszintébb része, hiszen az ötvenes évek elején csak kevesen voltak, s különösen a művészek között, akik ne veszítették volna el már ré­gen minden illúziójukat a szovjetekről. Ez volt az a pont, ez a szürrealista szel­lemi cselekedet, ami magá­val ragadott, hiszen a bűn és beismerés rítusa a vallá­sos inkvizíció formáit kö­vette, természetesen azzal a különbséggel, hogy a gaz­tett nem isten és papjai, ha­nem egy kongresszusi bi­zottság ellen irányult. Végül elhatároztam, hogy tájékozódás céljából eluta­zom Salembe, s tanulmányo­zom a bírósági eljárás jegy­zőkönyveit. Elutazásom előtt egy nappal felhívott Elia Kazan rendező, és arra kért, hogy találkozzunk. Mivel né­hány hét alatt ez már a második, vagy a harmadik telefon volt tőle, azt gyaní­tottam, hogy valami ször­nyű dolog történhetett- vele, aminek köze lehet a bizott­ság ténykedéséhez. 1952-t írtunk, április eleje volt, s egy szürke, esős reggelen indultam el Connecticutból; szívesen sürgettem volna az időt, mert szinte biztos vol­tam benne, hogy azt akarja mondani nekem a barátom: elhatározta, együttmőködik a bizottsággal. 15 évvel az­előtt párttag volt, ahogy egyszer mesélte; de tudtam, hogy már nem aktív — leg­alábbis ismeretségünk utol­só öt évében nem. Csöpögő ágak alatt sétál­gattunk, a rothadás és a nö­vekedés furcsa illatkeveréke vett közre, ami a kitartó eső után szállt fel a hideg erdő földjéről. Nem sokat vacil- lált, egyszerűen, rutinosan mesélte el a történetet. Sze­mére vetették, hogy először megtagadta az együttműkö­dést a bizottsággal, ám az­tán jobban megfontolta a dolgot, s végül egy zárt ülésen jóváhagyta a felso­rolt neveket, azok nevét, akiket ismert régen a párt­ban. S most már jobban érezte magát, s mindent tisztábban látott,! Igazolást keresett tettére. Végül is úgysem szimpatizált a kommunistákkal, miért is kellett volna ellenkező be­nyomást keltenie azzal, hogy megtagadja az együttműkö­dést? Miközben így hallgattam, elfogott a félelem. Szavai­ban a sivár logika: alkotó erejének csúcspontján a be­ismerő vallomás nélkül nem remélhette, hogy forgathat még filmet Amerikában. Nyilván útlevelet se kaphat, ha külföldön akar dolgozni. Régi barátja és főnöke, Spy- ros Skouras, a Twentieth Century Fox elnöke tudo­mására hozta világosan, hogy a filmtársaság nem al­kalmazza tovább, ha nem vall a bizottság előtt. Amennyire csak tudott, tárgyszerűen beszélt. És itt az erdőben értettem meg a néma katasztrófát: sajnál­tam és féltem tőle egyszer­re. Ha az ő korosztályához tartozom, engem is fel kell adnia. Rosszul lettem a gon­dolattól’, hogy akármilyen hihetetlennek tűnt, magam is áldozat lettem volna, ha Kazan tudja rólam, hogy évekkel azelőtt részt vettem a párt íróinak gyűlésein, sőt, egyszer még beszédet is mondtam. Éreztem, amint nőtt körülöttem a hallgatás. Ezt tették velünk. Nem az ő kötelessége volt, hogy erő­sebbnek mutatkozzon, mint amilyen volt valójában. A kormánynak nem volt joga erőltetni, hogy valaki erő­sebb legyen, mint amilyen volt valójában. Ez Ameriká­ban nem a kormány felada­ta volt. Olyan csalódást érez­tem, amihez hasonlót sem tudtam volna soha korábban elképzelni országommal kap­csolatban. Gyűlöletet a bu­taság és amiatt, hogy sza­badságát dobta el magától. Ki és mi volt* itt biztosabb? Ezt a férfit emberi gyenge­ségét kihasználva kényszerí­tették, hogy önmagát alázza meg. S vajon,' melyik igaz­ságra derült fény e sok kín­zás által? Fordította: Niedzielsky Katalin (Vége) A Salemi boszorkányok írója — Salemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents