Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Múltról valló tárgyaink Biltarugrán és Körösnagyharsányban egy hét sem lenne elég, ha mindenre sort szeretnénk keríteni. Erre természetesen nem is volt időnk, ám amit csak lehetett, azt múlt szombaton végighallgattuk, s abból most adunk egy kis ízelítőt. Hem engedett a negyvennyolcból Október 2-án Biharugrán és Körösnagyharsányban vártuk a múlt tárgyait és mesélő kedvű gazdáikat. Ezúttal az idősebbek tiszteltek meg bizalmukkal. Közülük néhányan kalandos, történéses életet küzdöttek végig, s ahogy egyikük mondta, A nyolcvanegy éves Tóth Jenő apai nagyapja versét hozta magával. A verselésben járatlan parasztember tiszta, szép szavakkal tizenkét szótagos, magyaros ritmikával megírt, helyenként csengőn rímelő sorai Bi- harugra múltjába visznek el minket. A falu volt csárdáját mutatja be először. Itt lakott Tóth Jenő nagyapja, s vendégünk ezért kapta a „Csárdái”' melléknevet. Mi tagadás, jól jön néha a megkülönböztető előnév, hiszen Biharugrán hét Tóth Jenő van. A versben olvashatunk a tatár pusztításról, a törökkel vívott harcokról. E régi események adtak nevet a környékbeli halmoknak. Me- gyerről nevezték el például a Félszakállú halmot, mert neki a török basa az arcát vágta meg egy csatában úgy, hogy többé feloldalt nem nőtt ki a szakálla. Egy újabb halomról pedig így ír a múlt századi költemény. „Áll még nyugatról egy halom magába, / Balról az út mellett temető sarkába. Földvár volt a neve hajdan és ma is az, / Itt lakott egy basa: a török Mitsisz- lav. Ez volt pusztítója kis Ugra falunak, / És az ő hamvai szinte itt porladnak: Mert a magyar nemesség fegyvert fogott rája, így pusztult el aztán az ő földi vára.” Csárdái Tóth Jenő ezután elmondott egy 1823-as történetet is. Ugrat Ágnes halála után a biharugrai birtok egyenes ági utód nélkül maradt. Ezért a falu kérte V. Ferdinándot, hogy az itt élők kaphassák meg a „magva szakadt jószágot”. Akkoriban kétszáz porta volt itt. Jelentkezett azonban egy oldalági rokon, Bö- lönyi Károly, s ő is igényt tartott az ugrai határra. V. Ferdinánd végül is úgy döntött, hogy a falunak ad 100 és fél szessziót (egy szesz- szió 48 ezer négyszögölet jelentett). Az ugraiak mégiscsak ötven szesszió földet kaptak. A régiek azt állítják, hogy Bölönyi Károly kitörölte a végzésből az „és” szót, s így nem száz és fél, hanem szájgzor fél szessziót, vagyis ötven szesz- sziót kaptak a biharugrai- ak. Tóth Jenő harmadik története egy régi választásról szól. Ezt anyai nagyapjától hallotta. Tisza István volt a falu egyik országgyűlési képviselőjelöltje. Tisza bevetett mindent a 48-as párt ellen. Aki rá szavazott, az kapott a jó hírű pálinkából. Tisza felfigyelt az ellenpárt egyik nagyhangú kortesére, Bertalan Sándorra. Odahívta magához, és kérte, legyen az ő kortese. Nyomatékül adott neki ötven koronát. A kortes eltette, megköszönte, aztán visszaadott két koronát, s csak ennyit mondott: — Maradok 48-asnak. Tisza ennek ellenére nyert. Hamarosan dunántúli képviselők jártak errefelé, és szidták a bihariakat. — Mit csináltak maguk... ez most megszavaztatja a véderőjavaslatot, s abból háború lesz. Abból vagy másból, de tényleg lett.. . A mesélő kedvű ugraiak: a 86 éves Makra Géza és a 81 éves Tóth Jenő Üzenet a múlt századból Körösnagyharsányban a Kossuth téren levő egyik ház lebontásra ítéltetett, ennek helyén épül fel egy-két éven belül az orvosi lakás, rendelővel együtt. A régi. hajdanvolt kántortanítói lakás bontását Szabó Lajos és családja vállalta fel. Az épület pontosan százéves volt. Hogy honnan lehet ezt ilyen pontosan tudni, a vállalkozó mesélte el: Bontás közben, a kapubejárattól jobbra találtak a falba építve egy üveget, benne irattal, melynek ez a címe: „A nagyharsányi ev. ref. egyház rövid története, s tisztségviselőinek nevei”. Az építtető helyeztette el a falban ezt az okiratot, mely a település akkori legjellemzőbb adatait tartalmazza az utókor számára. A megsárgult papíron a következő üzenet is olvasható: „Emlékirat — szeretettel egyházközségem utódainak. Falba- tétetett 1887. Augusz. 3- án.” A nemrég megtalált irat eredetijét már a tanácson őrzik, de Szabó Lajos otthonában is van egy kézzel másolt példány belőle. Ahogy mondta, nem olyan nagy dolog ez, de az ő számára, aki itt született, ez értékkel bír, s jóleső érzés olvasgatni alkalmanként, hiszen ismerős nevekkel találkozik. De nemcsak ez a régiség bukkant elő. A ház gerincén olyan dudacserepeket is találtak, melyek néhány évvel idősebbek is a volt háznál. Az egyik cserépre ugyanis a hajdani mester beégette keze nyomát, s munkája keletkezésének korát is. Ezt olvashatjuk rajta: „Pápa József készítette ezer nyószáz nyócvan egybe.” De feltehetően nemcsak ez az egy cserép került ki a valószínűleg szalontai mester műhelyéből, mert több más duda- és egyéb, a kántortanítói lakról lekerült, cserép is hasonló tiszta hangért ad, mint a szöveggel ellátott. Szabó Lajos szerint ezek kibírnának még legalább száz évet. Látva a múlt századi darabokat, igazat kell adnunk neki. Persze, ehhez azt is tudnunk kell, az 1800-as évek végén nem adtak. néhány éves garanciát a cserepekre... Egyébként a megtaláló úgy döntött, hogy a mester által jelzett cserepet, valamint a falba épített irat másolatát annak az unokájának adja majd, aki leginkább érdeklődik a történelem, különös tekintettel szűkebb hazájának múltja iránt. Ä érd/ " t SS re/, // epj 1 1 i Af-sJf r>// / t /f és* * f t/H $ . i aJ / J * ... Jt-é* f /í át éL<t ' ' /f/j? »d*-* •***. «JLL\> 1 Véget nem érő frontszolgálat Kiss Ferenc, a legidősebb biharugrai 1891-ben született. Végigharcolta az első világháborút, s emlékeit le is írta. Ezúttal írásos segítség nélkül kellett felidéznünk a több mint 7 évtizede történteket, mert Feri bácsi jegyzeteit épp elvitte a szeghalmi múzeum. Az idős embernek azonban ma sem hagy ki emlékezete. Sorjában összeállt az első háborús pokol, amiről mai fejjel gyakorta azt hisz- szük, hogy a második világháborúhoz képest még semmiség. Pedig mekkora tévedés! Az első világháborúban már bevezettek többek között tankot, repülőt, tengeralattjárót, gázt. Igaz, ezekkel Feri bácsi és harcostársai még nem találkoztak. A galíciai front nem volt eny- nyire korszerű, ám kegyetlenségben ez sem maradt el a többitől. Mikor a háború kitört, Kiss Ferenc már egy éve katonáskodott Bécsben. Géppuskás volt. Hadosztályát azonnal a frontra vezényelték. — Az első tűzkeresztségen Krasznyik várős környékén estünk át 1914. szeptember 19-én. Vereséget szenvedtünk, s ez lélektanilag eléggé lesújtott minket. Az orosz hadsereg tagozódása hasonló volt a mienkhez, felszerelésük azonban gyengébb volt. A vereség után a német frontra vezényeltek bennünket, hogy fedezzük a németek • visszavonulását, akiket Riga felől bekerítés fenyegetett. Az átcsoportosítás alatt 307 kilométert kellett megtennünk erőltetett menetben. A napi 100 kilométeres lovaglás miatt jelentős veszteségeink voltak. Aztán a mazúri csatában vettünk részt. Itt győztünk, de ehhez az időjárás is hozzájárult, ugyanis olyan hirtelen olvadás kezdődött, hogy a tavak innenső oldalán rekedt orosz csapatokat nem tudták, ellátni utánpótlással. A hadosztályt gyakran áthelyezték. Hol a Visztulánál, hol a Dnyeppernél tűntek föl. Vereségek, győzelmek követték egymást, és mindig rengeteg szenvedés. Néhány ma is lélekbe markoló történet: — Csernovic környékén egy ütközetben igen sok sebesültünk és halottunk volt. Ezért négy óra fegyverszünetet kötöttünk az oroszokkal, hogy eltemethessük a halottakat és a sebesülteket bemenekítsük az állásokba. De annyi volt a sebesült, hogy a négy óra csak az ő visszaszállításukra volt elég, ezért a halottakat drótra kötöttük, hogy majd a tűzszünet után behúzzuk őket az állásokba. A göröngyös talajon nagyon nehezen tudtuk behúzni a holttesteket. S mire lerángattuk őket állásainkba, volt hogy csak a lábuk maradt a dróton. Testük leakadt, s lábuk kiszakadt a testükből. A Dnyeszter melletti ütközetben történt, hogy egy Szabó Sándor nevű, Békés megyéből származó őrvezetőt halálos lövés ért, s engem bíztak meg a temetéssel. Amikor leengedtük a sírba, azt vettem észre, hogy a mi Szabó Sándorunk mellett már áll egy fejfa, amire ugyancsak azt vésték, Szabó Sándor őrvezető. Az is huszár volt, s még életkoruk is megegyezett. — Egyszer a harc szünetében lementem a folyóhoz és találkoztam öt huszárral, akik Nagyváradról érkeztek. Mondja az egyik: „Bajtárs, nem ismered az öcsémet?” S mondta a nevét is. „Egy kis hazait hoztam neki”, tette még hozzá. Ha IS perccel előbb jössz, talán még láthatod, válaszoltam, mert az orosz aknavetősök által átlőtt, de fel nem robbant aknát vissza akarta lőni a saját aknavetőjéből, de az akkor felrobbant. Egy barátságosabb történet: — A bésszarábiai fronton látom, hogy az erdőből mindennap egy keskeny füstcsík kúszik az égre. Gondoltam, lakhatnak ott, megnézem, kicsodák azok. Elértem egy házhoz. Előtte egy fiatal lány tevékenykedett, s hogy észrevett, si- koltva beszaladt az erdőbe, a sűrű fák közé. Én meg bementem a házba, és találtam ott két szakállas öregembert. Beszélni akartam velük az én csekély orosz tudásommal, ám hogy az egyik rájött, magyar vagyok, megszólalt magyarul, s elmondta, hogy 1849-ben ulánuskatonaként Diószegen szolgált, és járt a mi falunkban is. Találkozott nagyapámmal, aki kocsmá- ros volt, és sok jó magyar bort megittak együtt. Kiss Ferenc a háborút az olasz fronton fejezte be. T7- től kiképzőtisztként teljesített szolgálatot. Kijutott neki viszont még a második világháborúból is, hiszen ’41- ben behívták és hét hónapot újra leszolgált. Ami valóságos csoda, ezt a sokévi frontszolgálatot megúszta sértetlenül. És megúszta jó egészségben. A sok szenvedés meggyötörte ugyan életét, de jó kedélye sosem hagyta cserben. Ma is 900 dalt és nótát tud. így legyen még sokáig! II körbeépített templom és a hajdúmúlt A körösnagyharsányi műemlék jellegű református templomot 1802-ben szentelték fel. Az épület helyén már korábban is templom állt. A harsányiak a XVIII. században egy fatemplomot emeltek a falu e viszonylag magasabb — tehát víztől védettebb — területén. A fatemplom mellé 1786-ban kőtornyot építettek. A kőtemplom alapjait 1792-ben rakták le. Tíz évig építették a mai templomot, ezalatt a fatemplomban folytak az istentiszteletek, mindaddig nem bontották le, amíg a kőépületet be nem fejezték. így a régi fa- templom köré építették a kőtemplomot. A barokk épület egyik érdekessége, a szószék stilárisan kissé elütő rokokó baldachinja. A templom mögött 1985ben leplezték le Kiss György Bocskay-szobrát. A Bocs- kay-szabadságharcból a harsányiak elődjei tevékenyen részt vállaltak, ezért 1605. december 12-én kiérdemelték a hajdúvárosi rangot, s így a település szabad ura lett önmagának. A harsányi hajdúk később is ott küzdöttek az erdélyi fejedelmek, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György oldalán. Utóbbi 1631 - ben megerősítette a település kiváltságait. II. Rákóczi György szerencsétlen háborúi Harsánynak is pusztulást hoztak. 1658-ban török-tatár hadak fosztogatták és gyilkolták végig Erdélyt. 1660-ban elfoglalták Nagyváradot, és a támadásoknak Harsány is áldozatul esett. Az ezt követő zavaros időkben elvesztette Harsány a kiváltságait, s ami ennél is szomorúbb, az itt élők egyre nehezebb körülmények között éltek, még életük sem volt biztonságban. 1790-ben Harsány és 13 hajdúváros azzal fordult II. Leopold hoz, hogy kapják vissza hajdúvárosi jogaikat. Az ötvennyolc évig tartó kérelmezés az elutasításokat követő pereskedés azonban eredménytelen maradt. A régi kiváltságokat Harsány már sohasem kaphatta visz- sza. Az oldalt irta, összeállította Pénzes Ferenc és Ungár Tamás, a fotókat Fazekas Ferenc és Gál Edit készítette.
