Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
NÉPÚJSÁG 1987. október 10„ szombat „lövönk a lét!” Kiemelten foglalkozunk az ifjúság gondjainak megoldásával Beszélgetés Szabé Miklóssal, a megyei pártbizottság elsS titkárával és Gyulavári Pállal, a megyei tanács elnökével Ez év májusában lapunkban közzétettük a KISZ Békés Megyei Bizottságának a „Jövőnk a tét!” országos akció helyi összegzéséből készült, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának és Békés Megye Tanácsának címzett észrevételeket, javaslatokat. A megye párt- és tanácsi végrehajtó bizottságai megtárgyalták a fiatalok által felvetett gondokat, keresve azokra a megoldást. A levél megjelenése óta több jelentős esemény is történt. Mindenekelőtt az MSZMP Központi Bizottsága július 2-1 állásfoglalása a stabilizációs és kibontakozási programról, ehhez kapcsolódóan a megyei pártbizottság szeptember 6-1 ülésén elfogadott megyei cselekvési program és az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka. Végül egy egészen friss esemény, a KISZ Békés Megyei Bizottságának október elsejei ülése, amelynek egyik napirendi pontja a fiataloknak a kibontakozási program megvalósításában való részvételük megvitatása volt. Mindezek teljesebbé tették az észrevételekre adandó válaszokat, amelyekre egy beszélgetés keretében Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát és Gyulavári Pált, a megyei tanács elnökét kértük. — Mindenekelőtt az említett levél fogadtatására lennénk kíváncsiak, hiszen nem mindennapi, sőt bizonyos vonatkozásban példa nélkül álló, hogy az ifjúsági szervezet a megyei lapban olyan tartalmú „jegyzékkel” fordult a párt- és tanácsi vezetéshez, amelyben felhívja a figyelmet az ifjúság legégetőbb gondjaira és — javaslatokkal kiegészítve — sürgeti azok megoldását. Hogyan fogadták az észrevételeket? Szabó Miklós: — Valóban sokakat meghökkentett, új- raolvasásra, továbbgondolásra késztetett mindaz, amit a KISZ megyei bizottsága tárt a lap olvasói, a megye lakossága elé. Én helyesnek tartom, hogy nyíltan és köntörfalazás nélkül szóltak legégetőbb gondjainkról, megoldandó feladatainkról. Szimpatikus és egyben felelősségteljes az a megközelítés, ahogyan számot adtak arról, hogy milyen konkrét vállalásokat tettek, és hogyan akarnak részt venni a további feladatok megvalósításában. Ettől kapott igazán hitelt mindaz, amit gondként is felvetettek. Gyulavári Pál: — Örömmel üdvözöltük a helyzetet reálisan feltáró kritikai észrevételeket, javaslatokat. Ebből is kitűnik, hogy a megye fiataljainak körében nagy az érdeklődés az ország, de elsősorban a megye fejlődése iránt. Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak azoknak a testületeknek a körében talált egyetértésre és támogatásra, amelyeknek címezték, hanem a lakosság széles rétegeiben is. Egyetértek azzal, hogy szokatlan volt ez a megnyilatkozás, mégis úgy gondolom, az ilyenfajta nyíltságra, őszinteségre szükség van. — Van-e összefüggés a megye ismert történelmi elmaradásának felszámolására irányuló párt- és állami szándék, valamint az Ifjúság gondjaival való hatékony foglalkozás között? Szabó Miklós: — Igen, van. Mind a politikai, mind az állami szervek folyamatosan és kiemelten foglalkoznak az ifjúság gondjaival. Ehhez még hozzáteszem, hogy személyes indíttatások is erre ösztönöznek, hiszen csaknem másfél évtizeden át az ifjúsági mozgalomban dolgoztam. A konkrét válaszhoz egy kicsit vissza kell menni az időben, hogy az említett folyamat érzékelhető legyen. Annak idején szóltunk róla, hogy 1980-ban a megye beszámolt a kormány előtt helyzetéről. A kormány megállapította, hogy á gazdasági, az infrastruktúra fejlődésében történelmi elmaradottság van, amelyet fokozatosan fel kell számolni. 1985-ben a megyei pártértekezlet programot hirdetette hátrány felszámolására. Ezek az erőfeszítések — a központi szervek támogatásával — eredménnyel jártak, hiszen a VI. ötéves terv 22 milliárd forintos tanácsi költségvetésével és fejlesztésével szemben a VII. ötéves tervre 33 és fél milliárd volt az előirányzat. Ez kedvezőbb indulási pozíciót és nagyobb lehetőséget adott a fiatalok gondjainak felvállalására is. Azt hiszem, akkor foglalkozunk érdemben az ifjúsággal, ha megteremtjük a helyzetük javításához szükséges feltételeket. Ez mindenekelőtt a gazdaság, a termelőágazatok fejlesztésével lehetséges. Az iparban számos jelentős beruházás, rekonstrukció van folyamatban. Ezek közül elsőként a füzesgyarmati gázmezőt említeném, amely beruházás megváltoztatja a környék arculatát. Jelentős fejlesztés van folyamatban a Kner Nyomdában, a Gyulai Húskombinátban, a tégla- és cserépipari vállalatnál, a Mezőgépnél, a kötöttárugyárnál, a két baromfi- feldolgozónál. A mezőgazdaságban mintegy • 100 ezer hektáron melioráció valósult meg, illetve van folyamatban. Mindezek munkahelyeket, műszaki kultúrát, infrastruktúrát jelentenek. Magyarán: nagyobb lehetőségeket, javuló feltételeket — a fiataloknak is. Ugyanakkor kétségtelen, hogy gondjaink vannak eredeti terveink megvalósítását illetően. , Gyulavári Pál: — A VII. ötéves terv eddig eltelt időszaka sajnos nem hozta a remélt eredményeket. Várhatóan nem tudjuk teljesíteni az eredeti előirányzatokat, bár megközelíteni mindenképpen szeretnénk azokat. Pénzeszközeink e'gy részét — az ország ismert gazdasági nehézségei miatt — csökkentették. Ez 3,3 milliárd forint elvonást jelent, a VII. ötéves tervre előirányzott összeg tíz százalékát. Nem kell mondanom, mekkora ez az összeg, hány iskolát, tantermet, kórházi ágyat és ki tudná még felsorolni, mi mindent lehetne belőle megvalósítani. Hozzáteszem, hogy az alapvető célokban — az oktatás, az egészségügy fejlesztésében, az ivóvízminőség javításában — ennek ellenére sem akarunk visszalépni. Keressük a lehetőségét a kiesett pénzeszközök pótlására, amelynek egyik jó példája a kötvénykibocsátás. Békéscsaba, Gyula, Mezőkovács- háza, Orosháza, Szarvas, Vésztő épp e kötvények segítségével tudja megvalósítani elképzelését. Ez nem jelent eladósodást, sokkal inkább előrelátást és a lehetőségek kiaknázását. — Ha főbb pontokba akarjuk szedni az említett levélben szereplő észrevételeket, akkor a kővetkezőket sorolhatjuk fel: lakás, bér és munkahely, oktatás, valamint a vezetővé válás lehetősége. Kezdjük a lakáshelyzettel. Szabó Miklós: — Kétségtelen — mint ezt a levél is megfogalmazza —, az utóbbi években a fiatal családalapítókat kedvezőtlenül érintette a lakáshoz jutás feltételeinek romlása. Azt azonban nem mondanám, hogy az önálló lakásszerzés lehetősége beláthatatlan távlatokba került. Tavaly a tervezett 2840 lakással szemben 3110 épült a megyében. Ami az állami lakásokat illeti, itt a legnagyobb a feszültség. A múlt évben a tervezett 119-cel szemben alig öttel épült több, de a területelőkészítésre nagyobb összeg jutott. Így az idén 80 állami lakás befejezése várható. Szeretnénk, ha felépülne a VII. ötéves tervre előirányzott 947 állami lakás, de őszintén meg kell mondani, hogy ennek — az említettek miatt — nincs realitása. Természetesen tovább kell keresni azokat* a megoldásokat, amelyek a lakáshelyzetet javítják. Gondolok itt a munkahelyek fokozottabb bevonására — amit az október 1-jei KISZ- bizottsági ülésen is hangsúlyoztam —, a hitelfeltételek és a lakásforgalmazás javítására. Gyulavári Pál: — Ez utóbbiban már kedvező változás tapasztalható. A tanácsok 286 bérlakást kaptak vissza újraelosztásra, amit a leginkább rászorultaknak utaltak ki. Még egy dolgot feltétlenül meg kell említeni, ami a lakáselosztással függ össze. A VI. ötéves tervben a fiatal házasok és többgyermekes családok megsegítésére programot dolgoztunk ki, melynek keretében a tanácsok 1580 család lakásgondjának megoldását vállalták. Két év alatt 1320 család kapott így lakást, és a program e tervidőszakban is folytatódik. Tavaly 1790 lakásigénylőből 882 jutott lakáshoz, vagyis az igénylők fele. Kiemelt feladat továbbá a családalapító fiatalok első lakáshoz juttatása és a továbblépés lehetőségeinek többcsatornás megteremtése. Ehhez jó adalékul szolgálnak azok a javaslatok, amelyek a fiataloktól érkeztek, s amelyeket az illetékesek számára továbbítottunk. Egyetértünk a felvetett hitelgondokkal, a munkáltatói támogatásoknak az OTP-től történő függetlenítésével. Tudni kell viszont, hogy a lakásépítések pénzügyi támogatása, hitelfedezetének változása csak a központi hitelpolitikai elvek módosításával történhet. Ösztönözni, segíteni kívánunk minden olyan törekvést, amely- lyel a szűkös anyagi erőforrások igazságosabb és hatékonyabb elosztása lehetséges. Javasoljuk, hogy a városi tanácsok és a KISZ-bi- zottságok együtt keressék a helyi megoldási lehetőségeket. — A második nagy téma a bérek és az ezzel összefüggő munkahelyek kérdése. Köztudott, hogy az országos átlagnál alacsonyabb bérek nehezítik az itt élő fiatalok helyzetét, ami az elvándorlás egyik oka Is. Miben látják a bérnövelés tartalékait, a munkahelyteremtés lehetőségeit? Szabó Miklós: — Az átlagbérek Valóban az országos átlag alatt vannak. Az is igaz, hogy ennek számos gazdaságpolitikai meghatározója van. Ha meghatározó ok ebben a szervezeti önállóság volt — márpedig az —, akkor pozitív irányú változás várható, hiszen ezen a téren az utóbbi években előrelépés történt. A szervezeti változásokkal a megyei székhelyű vállalatok száma tízzel gyarapodott, és nyolccal csökkent a nem megyei központú telephelyek száma. Ezen törekvésen túl a hatékonyság növelése, a műszaki fejlesztés, a jobb munka- szervezés, a teljesítményekkel arányos bérezés javíthatja a kereseteket. Gyulavári Pál: — Alapvető változást hosszabb távon a gazdasági szerkezet módosulásával érhetünk el. A strukturális változások felerősíthetik — különösen a gazdaságilag elmaradott területeken — a munkavállalási gondokat. Ezt megelőzendő az érintett térségekben foglalkoztatást bővítő beruházásokkal ezer munkahelyet teremtettünk. Ehhez a központi szervek a területfejlesztési alapból az idén mintegy 15 millió forintos támogatást adtak. — A levél nagy terjedelemben foglalkozott az oktatás feltételeinek alakulásával. Az anyagi lehetőségek szűkülésével ménnyiben módosul az eredeti fejlesztési elképzelés? Gyulavári Pál: — Bennünket is erősen foglalkoztat a közoktatás helyzete. A VII. ötéves tervben a legnagyobb összeget az oktatás fejlesztésére irányoztuk elő, és ezen az arányon, reméljük, nem is kell változtatni. Pénz sajnos erre is kevesebb jut, de a legégetőbb, gondon, a középiskolai oktatás feltételein javítani akarunk. A legrosszabb a helyzet a megyeszékhelyen, s a város vezető testületéivel igyekszünk megoldásokat találni. Az már sajnos most is látható, hogy az osztálylétszámok relatíve magasak lesznek, s nem mindenki számára tudjuk majd biztosítani, hogy az általa egyedül elképzelhetőnek tartott szakmában vagy osztályban tanulhasson. Azt azonban biztosítani fogjuk, hogy minden továbbtanulni szándékozó általános iskolát végzett fiatal lehetőséget kapjon. Sor kerül Békéscsabán az iskolacentrum bővítésére, a Hafe Kazinczy utcai épületében középiskolai tantermek kialakítására és más hasonló bővítésekre. Törekvésünk a szakmunkásképzés önálló és bővített keretének megteremtése Szeghalomban és Szarvason. Más területeken a meglévő képzési profilok tisztításával a gimnáziumi férőhelyek számát kívánjuk növelni. Hangsúlyozom, alapvető célunk, mindenki számára biztosítani a továbbtanulási lehetőséget, a feltételek megteremtésében pedig számítunk a megye társadalmi erőire is. Szabó Miklós: — Ezért is fogadtuk szívesen a KISZ- esek és a társadalom más rétegeinek segítségét, az új ötleteket, megoldásokat, tár- sadalmimunka-felajánláso- kat. A tárgyi feltételek javítása mellett a színvonalasabb. demokratikusabb, nyitottabb iskolákért a párt- és KISZ-szervezeteknek is hatékonyabban kell cselekedniük. A társadalmi-gazdasági reform megvalósításának egyik feltétele — mint ahogy ez az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán is nagy hangsúllyal szerepelt — a tudás becsületének, rangjának helyreállítása. Ma már elmondhatjuk, hogy hosszú évek munkájának eredményeként az 1986—87-es tanévben a Debreceni Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán megkezdődhetett az oktatás Békéscsabán. A mostani új tanévben pedig már a napokban avatott új épületben folyik az oktatás. — A negyedik kérdéskör az érvényesülés, pontosabban a fiatalok vezetővé válásának lehetősége. Melyek a kádermunka alapelvei, és milyen esélyei vannak a tehetséges fiataloknak? Szabó Miklós: — A kádermunka alapelvei nem változtak, ugyanakkor a mai igényekhez igazodva bővültek. Egy nehezedő gazdasági helyzet mindig jobban felszínre hozza a kádermunka gyenge pontjait. Most is erről van szó. A kérdést úgy is fel lehet vetni, szembenézünk-e általában és konkrétan a kádermunkában jelentkező gyengeségekkel? Erre azt mondhatom, igen. Megköveteljük a párt normáinak betartását, és az ezeket megsértőkkel szemben — függetlenül attól, hogy fiatal vagy nem fiatal — nem vagyunk, nem lehetünk elnézőek. Ezt követeli tőlünk a párt belső rendje, és ezt várják el tőlünk az emberek. Sajnos, épp az utóbbi idők eseményei azt jelzik, hogy egyesek megfeledkeznek a párt normáinak betartásáról. A megyei pártbizottság 1986. szeptemberi határozatának következetes megvalósításával kívánjuk elérni, hogy a kor követelményeinek megfelelő emberek dolgozzanak a párt-, állami, gazdasági, társadalmi szervek vezető posztjain. Az elején utaltam arra, hogy a vezetőkkel szemben támasztat igények bővültek. Ered- mértyesség, vállalkozókészség, politikai elkötelezettség, emberi tulajdonságok, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival való odaadó törődés. Ezek azok a normák, amelyeket érvényesítenünk kell. Ügy ítélem meg, hogy a következő évek próbatételei nagyobb igénybevételt jelentenek, amely egy gyorsabb mozgást idézhet elő vezetői posztokon, s ezekre tehetséges utánpótlással kell rendelkeznünk. A megyei párt- bizottság következetesen igyekszik biztosítani az egymást követő generációk arányos részvételét a különböző szintű vezetői helyeken. Ezért tervszerűbbé teszi a vezetői utánpótlás képzését, foglalkoztatását. Tehetséges, eredményt felmutató fiatalokra van tehát szükség, és a KISZ is erre készítse fel kádereit. — Szólt a levél arról Is, hogy az állami Ifjúsági munka új szervezeti keretek között folyik ez évtől. A fiatalok túl hosszúnak tartják az útkeresést, soknak a bizonytalansági tényezőt. Osztható-e ez az aggály? Gyulavári Pál: — Részben igen, részben nem. Mint ismert, megyénkben is létrejöttek és megkezdték működésüket az ifjúsági és sportosztályok. Ahol ilyen szervezeti keret nincs, ott a tanácsok igyekeznek fokozott felelősséggel ellátni az ifjúságpolitikai feladatokat. Az új szakigazgatási szervek azonban csak akkor képesek megfelelni az elvárásoknak, ha munkastílusukban, módszerükben alkalmazkodnak az új funkciókhoz. A megyei tanács ez év június 11-i ülésén középtávú ifjúságpolitikai feladattervet fogadott el, amely tartalmazza mindazokat a tennivalókat, amelyek megvalósítása javítja e munkát. Az alsóbb szintű tanácsok ezekben a hetekben alakítják ki £s fogadják el hasonló tervüket. A KISZ- szervezetek, valamint a tanácsi ifjúsági és sportosztályok, az e feladatokkal megbízott tisztségviselők és munkatársak jó együttműködéssel segíthetik, hogy lakóterületük és megyénk fiataljainak élet- és munka- körülményei megfelelően fejlődjenek. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a megyei tanács a VII. ötéves tervben 370 millió forintot fordít ifjúsági és sportcélokra. Ez csak a működési költséget jelenti, többek között olyan objektumokét, mint a szanazugi vagy a dánfoki ifjúsági és úttörőtábor, amelyeket ugyancsak sokmilliós ráfordítással hoztunk létre. A javuló feltételek közé sorolhatom a Békéscsabán épülő új sport- csarnokot is, amely döntően a fiatalok érdekeit szolgálja. — Végezetül, hogyan Ítélik meg a KISZ tevékenységét, mit várnak a kommunista fiataloktól? Gyulavári Pál: — Mint bevezetőben már említettem, nagyra értékeljük a fiatalok lelkesedését, munkáját. Kezdeményezőkészségük számos jó példáját adták már. Ezek közül csak a legutóbbit említem, a környezetvédelmi mintamegyévé fejlesztésben tett vállalásukat. Örömmel üdvözöljük ezt, hiszen a program megvalósításához — a központi támogatás mellett — jelentős társadalmi összefogásra van szükség. Ebben döntő lehet a KISZ hozzáállása, munkája. Any- nyit még el kell mondanom, hogy a megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság között évek óta együttműködési megállapodás van érvényben, és egyéb közvetlen munkakapcsolatok is kialakultak. Eredményes együttműködésünk a feladatok megoldásának záloga is. A tanácsi testületek és a szak- igazgatási szervek nyitottak a fiatalok által felvetett kérdések iránt, keresik a lehetséges legjobb megoldásokat, hiszen a szakapparátusokban dolgozók jelentős része is fiatal. Szabó Miklós: — A „Jövőnk a tét!” akció során megyénk KISZ-tagjai bizonyították, hogy éretten, felelősen képesek gondolkodni és cselekedni. Az igazi próbatétel azonban ezután következik. Szükségünk van egy tartósan jól működő KISZ-re, amely cselekedeteivel és harcos kiállásával segíti a pozitív társadalmi folyamatok kibontakozását, miközben a magába vetett hite is megerősödik. KISZ-szerveink és szervezeteink politikai jellegüket erősítve még teljesebb aktivitással vállalják az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i, a társadalmi-gazdasági kibontakozást szolgáló állásfoglalás, valamint az Országgyűlésen elfogadott kormányprogram megértetését és megvalósítását. Szocialista nemzeti programot hirdetünk a megújulásért. Ehhez nemzeti egység és összefogás kell: osztályokkal, rétegekkel, korosztályokkal. A megújuláshoz vezető út nem lesz könnyű, helyzetünk talán nehezebb és bonyolultabb lesz, mielőtt a tartós javulás érezhetővé válik. Fontos tehát, hogy megyénk fiatalsága reálisan ítélje meg helyzetünket, ugyanakkor a rá jellemző lelkesedéssel, elszántsággal vegye ki részét a mai és a holnapi feladatok megoldásából. Nagyon találó a KISZ KB akciójának megfogalmazása, valóban a jövőnk a tét. — Köszönjük a beszélgetést. Seleszt Ferenc
