Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10., szombat NÉPÚJSÁG Fehér gyémánt — Nagyszénásról Belépés igazolvánnyal, vagy anélkül Januárban nyílt meg, az­óta igen sok fiatal keresi fel Gyulán a Komlóban működő Diáktanyát. Jó programok szervezéséről a városi KISZ-bizottság gon­doskodik : nagy népszerű­ségnek örvendett például a Kamarilla együttes Sansz­pódium című zenpi előadá­sa, a középiskolák bemutat­kozása, vagy az itt megren­dezett divatbemutató és koz­metikai tanácsadás. Mit ter­vez erre a tanévre a KISZ- bizottság? — kérdeztük Bó- di Katalin középiskolai fe­lelőst. — Az eltelt néhány hónap már bebizonyította, hogy a városban tanuló mintegy 2 ezer középiskolás diák meg­kedvelte ezt a helyet. Leg­főbb célunk továbbra is a városi diákmozgalom erősi- tése. A gyulai diákéletnek szép hagyományai vannak — Erkel-diákünnepek, diák­hét, tanévbúcsúztató —, a Diáktanya rendezvényeivel a középiskolások folyamatos kapcsolattartását szeretnénk segíteni. Ehhez természete­sen olyan programok kelle­nek, amelyek igazán érdek­lik őket. Ezért szeretnénk, ha itt kialakulna egy önte­vékeny diákkör, akik velünk közösen teremtenének igazi színes diákéletet. Az állan­dó tagság kialakítása érde­kében úgy gondoltuk, hogy szeptembertől májusig di­ákigazolványokat rendszere­sítünk, mellyel a belépés in­gyenes lesz — persze ren­dezvényeinkből másokat sem zárunk ki. Egy-egy iga­zolvány 120 forintba kerül, s itt vásárolhatják meg ná­lunk a KISZ-bizottságon. — Mennyi pénzből gazdál­kodhat ebben az évben a Diáktanya? — Saját költségvetésünk­ből 20 ezer forintot tudunk e célra biztosítani. Ezen kí­vül pályázat útján nyertünk újabb 20 ezer forintot az Állami Ifjúsági Sporthiva­taltól, s számítunk némi pénzre a tagsági díjakból is. — Milyen rendezvényük volt az új tanévben? — Szeptember 27-én ven­dégünk volt Bogdán Csaba, az Első Emelet gitárosa. Rendszeres programunk az „E havi vendégeink” soro­zat, melynek keretében po­litikusokat, művészeket, sportolókat látunk vendé­gül. Kedd délutánonként itt találkoznak a számítógépes diákkör tagjai. Működésük­höz megfelelő technikai hát­terünk van: mintegy 500 ezer forint értékben képmagnók­kal, ITT-tévékkel és Com­modore számítógépekkel rendelkezünk. Legközelebb október 9-én este Orbán Bé­la és Bari Lajos humoristá­kat látjuk vendégül, akik Symly Show című műsoruk­kal mutatkoznak be. — Csak diákok lehetnek a Diáktanya tagjai? — Nem! Mi örülnénk, ha pedagógusok is jönnének. A kötetlen találkozás egyik félnek sem árt... Sz. M. Nagyszénáson 1970-ben kezdték építeni, s 1973-ban adták át a járulékos beru­házásokkal együtt az Októ­ber 6. Tsz pulyka telepét. A 14 nevelőól egyenként tizennégyezer négyzetmé­ter alapterületű. A teljes kapacitással üzemelő ágazat évente 300 ezer db pulykát fogad,. ebből 280-290 ezer darabot értékesít. A pulyka­ágazat munkájáról, a tele­pen történt fejlesztésekről, az itt dolgozók érdekeltségé­ről beszélgettünk Fábián János ágazatvezetővel. — A nádudvari hizlaló- pulyka-rendszer tagjai va­gyunk, fehér gyémánt puly­kát nevelünk, illetve hizla­lunk. A rendszergazda te­nyészti a szülőpárt, ő kel­tet, napos' korában kerül a telepre a kispulyka. 1980— 81-ig mi 17 hetes idővel ne­veltük, pecsenyesúlyban ér­tékesítettük a pulykákat, 1982-ben áttértünk a 2 fázi- sos rendszerre. Ezzel a mód­szerrel az egy évre szóló 140 vagonos szerződésünket 20 vagonnal meg tudtuk emel­ni. Később tovább finomí­tottuk az eljárást. A juhá­szat megszüntetésével kap­tunk egy újabb telephelyet, ahová a kakasok egy részét átvittük, 20-21 hétig nevel­tük. Ez a gigant eljárás le­hetővé tette, hogy 11-12 kg- os súlyban értékesítsük a pulykákat. A nevelési idő megnyújtásával a kockázat is nőtt. Még körültekintőb­ben kell foglalkoznunk az állategészségügyi problé­mákkal. A pulyka egyéb­ként is nagyon érzékeny a baromfibetegségekre. — Az új módszer beveze­tésével hogyan alakul a ta­karmányfelhasználás ? — Az 1 kg értékesített súlyra felhasznált takar­mány 2 kg 95 dkg, költsége 23,— forint. Természetesen a takarmány árának növeke­désével nálunk is emelked­nek a költségek. — Az értékesítést hogyan oldják meg? — Nincs gond az értéke­sítéssel. Hosszú távú szerző­dést kötöttünk az orosházi és a debreceni baromfifel­dolgozóval. Évi 160 vagon pulykahúsra szerződtünk. A jércék egész testként kerül­nek értékesítésre a KGST-n belül, a kakasok tőkés ex­portra kerülnek, daraboltan, főleg a nyugat-európai or­szágokba, Ausztriába, Svájcba és az NSZK-ba. Itt- .hon pedig az ország min­den részébe eljutnak a pulykahúsból készült termé­kek: vákuumfóliás és do­bozolt pulykasonka, pulyká­jává, pulykafelvágott. Nyereségtervünk 1987-re 7,3 millió forint. Ez annak a függvénye, hogy a jelen­leg bent lévő állományun­kat hány kilóra tudjuk fel­hizlalni. A költségek egyre emelkednek, ezért mindent elkövetünk, hogy a jövőben is versenyképesek lehes­sünk. Ennek érdekében igen nagy beruházásokat végez­tünk: az olajkazánról átáll­tunk gázfűtésre. A moder­nizálás remélhetőleg költ­ségcsökkenéshez fog vezetni. Amíg olajfűtéssel ' oldottuk meg a kispulyka hőigényét, addig óránként 216 forint volt a költség. Az átállás eredménye: 82,50 óránként. — Hányán dolgoznak a telepen? Van-e anyagi érde­keltségi rendszer? — 51 -en dolgoznak jelen­leg a telepen. Vannak szo­cialista brigádjaink: gondo­zói, takarító-, segédmunkás- és karbantartó-brigád. Tel­jes bérezés van. A gondozók az értékesített súly után kapják a fizetést, és ameny- nyiben az elhullás minimá­lis, vagy a takarmányfel­használás gazdaságosabb, akkor premizálásban része­sülnek. (Csete) Fehér gyémánt pulykák Fotó: Fehér Béla hiszen a 240 kilométernyi folyószakaszból mindössze 75 a szabályozott. A beru­házásokon kívül fenntartás­ra 41 milliói forintot fordí­tott az igazgatóság, amiből egyebek között 5 veszélyes­nek minősített ) keresztező­dést védtek be, de ebből is maradt még 21. Kép, szöveg: Béla Ottó — Egy megújított szerve­zettel indítottuk az idén a felkészülést, és ennek is köszönhető, véleményem szerint, hogy magasabb szín­vonalat, hatékonyabb fel­készülést tapasztaltunk a szakaszmérnökségektől — summázta dr. Goda Péter, a Kövizig igazgató főmérnöke. Megtudtuk még azt is, hogy a folyók töltéseinek sajnos, csak 49 1 százaléka Jelenleg is folyik a Fehér-Körös jobb oldali töltéserősítése Százmillió forint töltéserősítésre Békés megyében a folyók hossza 240 kilométer, a védvonalaké 100 kilométer­rel több. Ezt az utat kellett végigjárni annak’ a bizott­ságnak, amelynek tagjai egyebek mellett azt is vizs­gálták, hogyan birkózna meg ez a védvonal egy esetleges árhullámmal. Az elmúlt napokban tartották meg a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén a már hagyományos őszi ár- vízvédelmi szemlét. Az ott látottakat, tapasztaltakat tegnap, pénteken délelőtt ér­tékelték a Kövizig székhá­zában. végleges méretű. Az idén fejeződik be a Fekete-Körö­sön 1983-ban megkezdett 85 millió forintos beruházás. Megkezdődött a Kettős-Kö­rösön az a töltéserősítési munka, ami a torkolattól a mezőberényi hídig terjed. Beruházási költsége eléri a 100 millió forintot, befejezé­sének várható időpontja 1990. Folyószabályozásra az idén 19 millió jutott. Itt is van bőven további feladat, Utóvizsgálat a rehabilitációról A szarvasi Népi Ellenőr­zési Bizottság 1985-ben vizs­gálta a megváltozott munka­képességű dolgozók foglal­koztatását és szociális hely­zetét. Az idei ellenőrzés cél­ja az volt: hogyan alakult a rehabilitációs tevékenység? Erről az utóvizsgálatról tár­gyaltak október 9-én, pénte­ken délelőtt a NEB-tagok. Az augusztusban, szeptem­berben megtartott helyszíni vizsgálat kiterjedt a városi tanács művelődési-egészség­ügyi osztályára, a Szirén ru­házati, valamint a Vas- Fémipari Szövetkezetre. Az írásos jelentés szerint a he­lyi rehabilitációs bizottság ülései alkalomszerűek, a ren­delkezésre álló munkahe­lyekről viszont nyilvántar­tást vezetnek. Az elmúlt év­ben 56-an nyújtottak be el­helyezkedési kérelmet, ugyanakkor a munkáltatók 29 esetben kértek segítséget a bizottságtól. Az 56 rokkant közül 14 személynek ajánlot­tak fel egészségügyi állapo­tának megfelelő munkakört, ebből 10-en éltek is a lehe­tőséggel. Az idén 30-an ke­restek munkahelyet, de csak hármat tudtak felajánlani. A két ipari szövetkezetben nem alakítottak ki külön üzemrészeket a megváltozott munkaképességű dolgozók­nak. A Szirén gépátalakítás­sal és vásárlással próbálja megoldani a gondokat. Ezek a dolgozók általában az ere­detihez hasonló munkakör­be kerülnek, így átképzést, betanítást nem igényelnek. A Vas- Fémipari Szövetkezet­ben sincs több ilyen munka­hely, mint 1985-ben, négy dolgozót azonban átképez­tek. A népi ellenőrzési bizott­ság összességében megállapí­totta: a helyi rehabilitációs bizottság nem tud elegendő és megfelelő munkahelyet felajánlani, a rehabilitáltak többsége szociális és átme­neti járadékot kap. Szüksé­gesnek tartják, hogy a helyi rehabilitációs bizottság, a miniszteri rendeletnek meg­felelően instruktort jelöljön ki, aki az üzemekben folyó rehabilitációs munkát figye­lemmel kíséri. S. S. Dőlt betűvel A favágás — Nem szakma ez már kérem, hanem favágás — dohog dunántúli ismerősöm, aki egy éve nyitott kisvendéglőjé­ben épp a harmadik pincércsapatnak adta ki a munka­könyvét. Miközben együttérzően bólogatok arra a meg­jegyzésre is, hogy ma már nincsenek nagy nevek a szak­mában, nincsenek városszerte ismert pincérek, Géza urak, meg Józsi urak, a magam tapasztalatai között kutatok. Elsőként egy néhány évvel ezelőtti kínos emlék jut eszembe. Akkor külföldi vendégemet kísértem Budapest­re, majd onnan haza. A főváros látványától, a vendéglá­tás színvonalától szinte hüledezett. Sok mindent említhet­nék, ami megkapta, ami lenyűgözte, de a történetben most nem ez a fontos. Hanem az, ahogyan a nap végző­dött. Foton a Fáy-présházban, ahol fél évvel korábban a reformnemzedék Magyarországának Ihangulatát idéző kis­vendéglő nyílt. Nos, oda mentünk vacsorázni. Egy igazán magyar helyre, oda, ahol Vörösmarty az örökbecsű sort írta: „Fölfelé megy borban a gyöngy”. Nos, a látvány, ami bennünket fogadott, minden addig kialakult Magyaror- szág-képet halomra döntötte vendégemben. A látvány be­tetőzése a mellékhelyiség volt, amit tulajdonképpen (sze­rencsére!) nein is látott, mert az onnan kiáramló bűz mi­att \be sem merészkedett. Mit is mondhattam volna neki, akinek hazájában a tengerparti illemhelyeken szőnyeg- padló van, halk zene szól, és azokat a sajátos ülőalkalma­tosságokat minden használat után \fertőtlenítik. De ne menjünk ilyen messzire az időben. Maradjunk csak napjaink valóságánál. Tapasztalatom innen is van elég. (A közelmúltban kénytelen voltam megismerkedni a magyar vendéglátás keresztmetszetével. Egy hétig jártam az országot, sajnos jobbára vendéglői kosztra kárhoztatva. (Azért mondom, hogy sajnos, mert nem volt olcsó mu­latság.) Amit láttam, ha megosztanám Miguel Asturiassal és a már halott Pablo Nerudával, bizonyára megtagadnák híres-hízelgő könyvüket: Megkóstoltuk Magyarországot. A magyar vendéglátás olyan önmagából kifordult álla­potával találkoztam, ami csak ja legkritikusabb jelzőkkel illethető. Sem a vendéglők-éttermek tisztaságára, sem az ételválasztékra, sem a konyhára, sem a pincérek működé­sére — egy soltvadkerti maszek vendéglő kivételével — nincs egy jó szavam. Az embernek néha olyan érzete tá­madt, mintha kifejezetten terhes lett volna a szíveslátás- ra-vendéglátásra berendezkedett házigazdák számára. E tekintetben a csúcs egy Balaton-parti étterem volt, ahol a fél órai várakozás után belénk botló pincér az arcpír legkisebb jele riélkül közölte, hogy nincs magyar nyelvű étlapja. Ezt a furcsaságot azzal magyarázta, hogy hét­számra nem teszi be hozzájuk (nem osztályon felüli hely­ről van szó) magyar vendég a lábát. Aki pedig mégis be­teszi — azt hiszem — e különös vendégfogadás után töb­bet nem kívánkozik oda. Hanem meghökkenésem itt nem ért véget, mert a német nyelvű étlap sem volt akármi­lyen. Budapesti, a Fészek Klubba való. A Balatonon. Nyilván így olcsóbb, a külföldi meg úgy sem tud magya­rul. Öt (palira lehet venni. Csak füstölgők, és közben eszembe jut, hogy néhány éve, a szerződéses rendszer bevezetésétől csodát vártunk. A legszebb magyar vendéglátós hagyományok feltámadá­sát. Most, az első szerződések lejárta tájékán, már jól lát­ható, hiú ábrándokat kergettünk. A szerződéses tulajdo­nosok szeme előtt — valószínűleg a szerződéses rendszer hibájából — egy cél lebeg: minél többet besöpörni az üz­letből. Még azon az áron is, hogy közben valósággal lero­had az üzlet, összességében 'az egész hazai vendéglátás. A legrangosabb szakmai díjjal kitüntetett megyei étte­rem vezetője mondta a minap: a vendéglők nem aszerint különböztethetők (meg, hogy melyik a szerződéses és me­lyik nem. Hanem aszerint, hol van jó vendéglős, szakmá­ját megszállottan szerető szakember és hol pancser. Saj­nos — tette Jiozzá lemondóan — egyre több a pancser. Alig van rangos vendéglátás. Fájdalom, mert a jó vendégfogadás több annál, mint aminek látszik. A gazdaságot emelő, idegenforgalmat szer­vező iparág. Egy nemzet önbecsülésének és kultúrájának sajátos tükre. Ezért pedig érdemes megtanulni jó levest fózni, ízletes húst sütni, s a vendéget — lett-légyen hazai vagy külföldi — tisztességgel kiszolgálni.

Next

/
Thumbnails
Contents