Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-09 / 238. szám
------------------------------------------------------------------------------—--------------------IZHUUKTira 'I fl Budai Önkéntes Ezred katonájaként Budapest felszabadításáért küzdött 1987. október 9,, péntek Kádár János Kínába látogat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Kínai Kommunista Párt *• Központi Bizottságának meghívására pénteken hivatalos, baráti látogatásra a Kínai Népköztársaságba utazik. Hazánkba érkezett a dán királynő lilék Imre, aki harcolt a főváros felszabadításáért Fotó: Fazekas Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára,1 az Elnöki Tanács tagja csütörtökön délután a Parlamentben találkozott II. Margit dán királynővel és férjével, Henrik herceggel. A szívélyes légkörű találkozón áttekintették a jól fejlődő magyar—dán kapcsolatok helyzetét, fejlesztésük lehetőségeit. Megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a két eltérő társadalmi rendszerű ország együttműködése mindkét nép érdekeit szolgálja, s hozzájárul az európai béke és a nemzetközi biztonság erősítéséhez. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a béke megőrzésének és a nemzetközi együttműködés további elmélyítésének lehetőségeire. A találkozón részt vett Németh Károly, Otto Möller dán külügyi államtitkár, valamint Király Andrásné és Hans Kühne. Este Németh Károly II. Margit királynő, a dán uralkodó tiszteletére díszvacsorát adott. Az idő feltartóztathatatlan múlásával egyre csökken azoknak az embereknek a száma, akik az ezredforduló táján születtek. Bizonyára ezért is értékelődtek fel és lettek népszerűbbek az őszinte hangvételű életrajzok, tárgyilagos visszaemlékezések, valamint a memoárok. Ilyen központi gyűjtőmunkában és adatközlésben volt része évekkel ezelőtt Elek Imre sarkadi nyugdíjas gépkocsivezetőnek is, aki mint a Budai önkéntes Ezred egykori katonája harcolt a főváros felszabadításában, fegyverrel a kézben. A közelmúltban — a fegyveres erők napja alkalmából — a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. E magas elismerést Paluska Pál alezredes, Békés megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokhelyettes nyújtotta át a sarkadi nagyközségi pártbizottságon rendezett, meghitt hangulatú ösz- szejövetelen. Az eseményre felesége is elkísérte, ugyanis a gyakran betegeskedő, de szellemileg még elég jó ..karban” levő férjének olykor még a beszéd is nehezére esik. Elek Imre 1905-ben született Sarkadon. Az elemit, valamint a polgári iskolát helyben, illetve Budapesten fejezte be. Majd dolgozni kezdett; s miután kitanulta a géplakatos szakmát, a Sarkadi Cukorgyárban gépkocsivezető lett. Az 1934- ben kötött házasságából három lánya született. A háború előtt sokszor behívták katonának, mivel mindig józan életet élt, és jó szakembernek tartották elöljárói ... A fővárosban tartózkodott éppen, amikor a felszabadulás híre megérkezett ... Ö is azok közé került, akiket a Tárogató u. 14. számú házba irányítottak. Ott a szovjetek felszólították őket, hogy az önkéntes hadseregbe lépjenek be. Elek Imre hetedikként jelentkezett..., és nemsokára az alakulat bevetette magát a megszálló német csapatok elleni küzdelembe. Amint mondotta, valameny- nyi akkori harci cselekménnyel, helyszínnel és személlyel kapcsolatos dokumentumot a hadtörténészek már összegyűjtöttek, sőt könyvalakban is megjelentettek ... A 82. életévét taposó ember sok mindenen keresztül ment, s számos megpróbáltatásban volt része. Ennek ellenére még a kisebb epizódok is frissen élnek emlékezetében. Több alkalommal kapott elismerést, köztük a „Budapest Felszabadításáért” emlékérmet. A pártba és a szakszervezetbe 1945- ben lépett be és tagja lett a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének. Igazolványának sorszáma: 001222. Beszélgetésünk alatt előkerült egy másik könyvecske is, amely azt bizonyítja, hogy tulajdonosa kiemelt egészségügyi ellátásra jogosult. Ám amint hallottuk, nem mindig volt foganatja — az előzékenység és udvariasság dolgában — az ilyenfajta kitételnek. —y—n A hazánkban larlozkodo 11. Margit dán királynővel találkozott Kádár János, az MSZMP főtitkára II fordulat pillanatai III. A Szovjet Tudomány című folyóirat következő számában jelenik meg Tatjána Ivanovna Zasziavszkaja akadémikussal, a Szovjet Tudományos Akadémia részlegvezetőjével, a szociológiai egyesület elnökével készített interjú, amely az országban folyó átalakítással foglalkozik. A szerkesztőség hozzájárult ahhoz, hogy lapunk még a megjelenés előtt közreadja az interjút, amelyből az alábbiakban részleteket közlünk. A beszélgetést V. V. Golotov vezette. — Tatjana Ivanovna, a köztudatban már rég elterjedt a szocializmus tétele: ,,Mindenki képességei szerint — mindenki munkája szerint." Milyen tartalommal töltődik ez meg az új körülmények között? — Az a helyzet, hogy a szociális igazságosság lényege ma éppen ennek a szocialista tételnek a teljes realizálása. A tétel első részének megvalósulását — mindenki képességei szerint — három lényeges feltétel megvalósulása garantálja. Először: kapjon mindenki egyforma lehetőséget műn- karerejének és egyéni képességeinek kibontakoztatásához. Másodszor: legyen olyan káderpolitika, amely az egyén munkateljesítő-ké- pességének megfelel. Harmadszor: biztosítani kell a teljes erőből végzett, önálló munkavégzés minden reális lehetőségét. Ami az elv második részét illeti — mindenki munkája szerint — ennek nemcsak a fizetések elosztásában, hanem az összes anyagi és szociális juttatás elosztásában jelentkeznie kell. öt feltétel biztosítaná ennek a szocialista elvnek a megvalósulását: a különböző kategóriákban dolgozó munkások azonos minőségű és mennyiségű munkáért azonos bért kapjanak; az ország különböző területein azonos élet- színvonalat kell biztosítani; ne legyen túlzott eltérés az állami szektorban és a magánszektorban dolgozók jövedelme között; meg kell szüntetni a munka nélkül szerzett jövedelem minden formáját; az alapvető élelmiszerek ára egyezzen meg azok társadalmi értékeivel, kivéve, ha szociális feladatok megoldása miatt térnek el az árak az értéktől; legyen egységes az ország fogyasztópiaca és a pénz vásárlóereje között; a munka- képtelen családtagok (gyerekek, idősek, rokkantak) eltartási költségeit racionálisan meg kell osztani az állam és a lakosság között. — A szociálpolitika, mint tudjuk, a szociális program taktikai feladataiban és stratégiai céljaiban testesül meg. Mutasson rá kérem, hogy mi tartozik a minimumprogramba, és mi a maximumprogramba? — Az ötéves tervben kidolgozták azt a programot, amely a lakosság legégetőbb szükségleteinek kielégítését tűzte ki célul. Ennek legfontosabb elemei az SZKP XXVII. kongresszusának legutóbbi dokumentumaiban tükröződnek. Felsorolom az elkövetkezendő évek programjának néhány pontját. Ezek: a kollektív szervezeti formák következetes és átgondolt bevezetése, a munka végső eredményétől függő bérezés bevezetése, tekintettel a termék minőségére és a ráfordított költségekre. Tehát megszüntetjük azokat az alaptalan jogi tilalmakat, amelyek megakadályozzák a társadalmi termelésben dolgozók másodállásvállalását, a nyugdíjasok, háziasszonyok és tanulók munkavállalását. Megalapozzuk annak jogi, szociális és gazdasági feltételeit, hogy maximálisan kihasználható legyen a társadalom azon csoportjainak munkaereje, akik készek többet és jobban dolgozni. Ez a káder- politika meggyógyítása a népgazdaság minden ágában és láncszemében; az elv- telenség, nepotizmus, protekcionizmus és korrupció leküzdése; a kontroll megerősítése, hogy a legalkalmasabb, becsületes, kezdeményezőképes emberek emelkedjenek lentről vezető beosztásba. A bérezés szisztémájában kialakult legszembetűnőbb igazságtalanságok kiküszöbölése, bizonyos munkaterületeken a dolgozók bérének gyors emelése szükséges. Természetesen szükség van a társadalom munkaképtelen tagjainak nyújtott anyagi juttatások — nyugdíjak, ösztöndíjak, segélyek — rendezésére. Manapság ezeknek a juttatásoknak a mértéke rendkívül alacsony. Az átlagnyugdíj ma csupán 46 százaléka az átlagfizetésnek, szemben az 1965. évivel, amikor még 60 százalék volt, és szemben az optimálissal, ami 75 százalék lenne. 1965 óta nem emelték a nyugdíjak legfelső határát, bár az átlagfizetések azóta két és félszeresére emelkedtek. Ez óriási terheket ró azokra a családokra, akiknek tagjai között munkaképtelen egyének vannak. Életszínvonaluk elmarad attól, amilyen emrébként lehetne. Az a feladat, hogy emeljük az ’50- es, ’60-as években megállapított nyugdíjak szintjét, kiterjesztve ezt a kolhoztagokra éppúgy, mint a munkásokra és hivatalnokokra. A minimumprogram pontjai közül külön ki szeretném emelni a jövedelmek fokozott növekedését, a lakás és a szociális infrastruktúra biztosítását, a lakosság ellátását élelmiszerrel és ipari termékekkel az ország újonnan meghódított keleti területein. Ki kell egyenlíteni Szibéria és Távol-Kelet lakott területein, valamint Oroszország központi és déli területein élő lakosság életszínvonalának indokolatlan különbségeit. Valamint ki kell egyenlíteni a városi és falusi lakosság szociális különbségeit. Ilyen a minimumprogram, amelyet magasabb szintű, stratégiai természetű program kell, hogy kövessen. Ennek alapvető körvonalait szintén az SZKP XXVII. kongresszusának anyaga tartalmazza. A kérdések konkrét kidolgozásában azonban a tudósok véleménye nem egyezik meg. Gondolataimat a megvitatás sorrendjében fogom előadni. E szerint három fontos lépés van: Bevezetjük a lakosság jövedelmének társadalmi nyilvántartását negyedévenkénti, vagy évenkénti adóbevallás formájában. A jelenleg gvakorlatban levő fizetések utáni elvonási rendszert megváltoztatjuk családi jövedelem — beleértve a kiegészítő jövedelmet is — utáni adóztatássá. Az adósá- vokat oly módon határozzuk meg, hogy a közepesnél alacsonyabb szinten élő családokat ne érintse. Az adó nagy része a magasabb jövedelmű rétegeket sújtaná. Magától értetődik, hogy az adóbevallás szigorú jogi felelősséggel fog járni. — A sokféle fogyasztói piac nem jelenti-e azt, hogy a különböző társadalmi csoportok számára, nem azonos a rubel vásárlóereje? — Találó megjegyzés. Országunkban a bérezés szisztémája abból a feltevésből indul ki, hogy a rubel vásárlóértéke azonos. Végeredményben az egyes csoportok szükségletei nincsenek arányban az általuk végzett munkával. Ezek a kérdések a maguk nemében mind bonyolultak, szoros összefüggésben vannak egymással, és alapos átgondolást igényelnek. Százszor meg kell gondolni, mielőtt bevezetjük néhány alapvető szükségleti cikk árának emelését, a szociálisan garantált minimumnál nagyobb lakások adóztatását az orvosi ellátás részleges térítését. Ez a legfőbb oka annak, hogy én az árak és a fizetések reformját a maximumprogram feladatai közé sorolóm. Manapság sok vállalat magára vállalja a munkások életével kapcsolatos szinte összes problémát, kezdve a lakásmegoldástól, egészen az üdülés megszervezéséig. Első látásra ez gyönyörű. Ugyanakkor szemmel látható, hogy azok a vállalatok érnek el ebben a tevékenységben sikereket, amelyek elég nagyok, és jelentős tartalékaik vannak. Bár a kisvállalatok, kolhozok, szovho- zok dolgozóinak ugyanolyan jogaik vannak a szociális problémák megoldásában, mint az óriás iparvállalatók dolgozóinak. Ennek a jognak az egyenlő biztosítása központi hivatali irányítás keretei között mégis lehetetlen. Ezért fontost, hogy a szociális infrastruktúra vezetése helyi hivatali kezelésbe kerüljön — ez a szocialista igazságosság megvalósulásának legfontosabb feltétele. — ön, mint tudós, milyen feltételektől teszi függővé a szociális program megvalósulását? — Nézeteim szerint, néhány feltétel elkerülhetetlenül szükséges. Mindenekelőtt meg kell szabadulni attól a szemlélettől, hogy a szociálpolitikát a hézagok betömködésére szolgáló eszköznek tekintsük, ami csupán a mindennapi problémák megoldását célozza. A szociálpolitikának stratégiai jelleget kell adni. Szükség van a gazdasági és a szociális fejlődést irányító programok szerves összefonódására, valamint az elfogadásra váró gazdasági megoldások valószínű következményeinek és a társadalom szociális szükségleteinek gondos számbavételére. Ne csak a társadalmi nyereséget tartsuk szem előtt, hanem az érte fizetett árat is. Előre látnunk kell a kijelölt politika mellékhatásait is. Elsősorban demokratikus úton kell megoldani az új kapcsolatok meghonosítását. Kerülni kell az adminisztratív jellegű, bürokratikus, formális szociális újításokat. Differenciáltan kell hozzáállni a különböző köztársaságok, területek, szakmai és más csoportok szociális problémaihoz. Szükség van a vezetés ellentétes kapcsolatainak helyreállítására. Általában szükség van a tudományos kutatások szervezésére, a gyakorlat és a gazdasági-szociális kutatások kapcsolatainak szervezésére. Szükség van olyan időszakos tudományos-kutató kollektívákra, akiket a központi szervek a szociális vezetés legbonyolultabb és legperspektívikusabb problémáinak megoldására hoznak létre. íme a feltételek, melyeknek teljesítése garantálja a sikert. — Köszönöm önnek Tatjána Ivanovna a tartalmas beszélgetést, melynek mélysége és nyíltsága feltétlenül felkeltheti a szovjet és külföldi olvasók figyelmét. Fordította: Gyurkó Edit és Frankó Larissza (Vége)
