Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
1987. október 1„ csütörtök Rendeződött a Szabó Pál-emlékház sorsa Biharugrán Nehéz lenne összeszámlálni, hányán „ látogatták meg eddig Biharugrán Szabó Pál emlékházát. A látogatók mit sem sejtettek arról, menynyire aggódtak az épület, s a hagyaték sorsáért az itt élők. Most a ház, s a gazdag irodalmi (egyben hely- történeti) gyűjtemény sorsa végre megoldódott. Erről beszélgettünk a minap Klam- peczki Bélával, a Békés Megyei Tanács művelődési osztálya helyettes vezetőjével. Az emlékház ... — A gondolat, hogy az emlékház sorsát mielőbb rendezni kell, már az író halála után három évvel, 1973-ban felvetődött. Csaknem tíz esztendő telt el, mikor ismét napirendre került a hagyaték ügye. Ekkor dőlt el, hogy a megyei tanács megvásárolja az épületet, s az egész hagyatékot. Már csak a pénzt kellett megszereznünk minderre ... Ez év nyarán végre sikerült megoldani a kérdést, a tanács megvásárolta a teljes ingatlant, s Szabó Pál gazdag, több száz darabra tehető irodalmi hagyatékát. — A gyűjtemény eddig is látogatható volt... — Valóban, az író leánya, Szabó Erzsébet nagy- tisztelettel és lelkesedéssel gondozta eddig is a gyűjteményt, mely most a Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésébe került, ők gondoskodnak az épület állagának megőrzéséről, az üzemeltetésről. A hagyaték kezelője, szervezője továbbra is az író leánya lesz. — Tehát bármikor látogatható a Szabó Pál-emlékház? — Természetesen, hisz mint mondtam, Szabó Erzsébet a jövőben is gondoskodik az ide látogatók kalauzolásáról. Sőt! Nemrég egy levelet kaptunk tőle, melyben többek között arról ír, hogy sajnos még mindig akad olyan szervezett csoport, mely csak a halászlé kedvéért látogat Bihar- ugrára, s nem veszi a fáradságot, hogy az emlékházban is körülnézzen. Persze a helyzet nem ennyire Szász Endre kiállítása Gyulán Szász Endre festő-, grafikus- és keramikusművész kiállításának szeptember 4-i nyitásán igen szép számú közönség jelent meg a gyulai Erkel Múzeum Dürer- termében. A megkülönböztetett érdeklődésben a művész alkotómunkáján túl, minden bizonnyal a „Szász jelenség” is szerepet játszott. Ez utóbbinak a kialakulását mai művészeti életünk és gazdasági körülményeink egyaránt elősegítették. Szász Endre a Képző- művészeti Főiskola elvégzése után számos könyvet illusztrált és ennek elismeréseként kapott Munkácsy-dí- jat, sőt 1964-ben Londonban az általa illusztrált Omár Khajjam kötetet a világ 32 legszebb könyve közé sorolták. Ezt követően próbált szerencsét a világban, majd az egyesült államokbeli és kanadai siker után, melynek mértékét érzékelteti, hogy Kennedy és Reza Pahlavi portréját is megfestette, tért vissza hazájába. Ekkor nálunk az általa is „művelt” figuralitás éppen apályban létezett, így fogadtatása ' a neoavantgard kritika részéről nem volt kedvező. Hollóházi kerámiakísérlete sem járt az általa várt sikerrel. (Ebben valószínűleg „ külkereskedelmünk nehézkessége is ludas.) És hogy a jelenség még tovább gyűrűzzék, 1987-ben Üj-Delhiben a csomagolási világkonferencia aranyérmét nyerte el az általa tervezett grafikával ellátott Hélia-csomagolás. Ez utóbbi sikere — kevéssé érthetően —, majdnem vissz- hangtalanul múlt el a magyar kulturális életben, bár közhely, hogy csomagoláskultúrában komolyan el vagyunk maradva a «világszínvonaltól. Mindez hozzátartozik Szász Endréhez és közvetve a gyulai kiállításhoz is, melyben 30 szitanyomatot, 6 festményt és 15 kerámiát mutat be. Szász Endre mostani kiállításából is egyértelműen érződik, hogy értékes művészet szólhat a tömegekhez is, hogy a művész hisz a művészet társadalmi hivatásában, küldetésében. Ennek az ars pictu- rának megfelelően műveinek nemcsak címzettje, hanem meg jeleni tett je szinte kivétel nélkül az ember, közelebbről az emberi arc. Most bemutatott művei kevéssé látomásosak, szorongásosak, mint korábbi szür- realistább alkotói periódusáé. A kiállított szitanyomatok jelentős részén is portrékkal találkozunk. Ezek hellenisztikus szépségeszményt és villoni rakoncát- lanságot ötvöznek egybe sajátos szecessziós elemek fel- használásával. Az arcélek tiszta vonalú profiljával a hajfonatok mozgalmas ritmikus burjánzása él együtt. Az így létrejött rajzi együttes egyensúlyát a párhuzamosok szigorúbb rendje biztosítja. A szitanyomatok technikai megoldása magas szintű, a vonalak lírai- sága és hangsúlyos ereje egyaránt jól érvényesül. A kiállított festményekből a négy évszak külön egységet képvisel. Ezekben jól érzékelhető az alkotó bravúros festőtechnikája. (A nyugati sajtókritikák Daliéhoz hasonlították.) Az ember és természet (termés) együttese az újra felfedezett ma- nierista Arcimboldo fejére emlékeztet, azzal a különbOktóber 5: Köröstáj-nap Dobozon A Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Köre 1987. október 5-én, hétfőn Dobozon rendezi meg a kulturális és művészeti melléklet munkatársainak és barátainak őszi találkozóját, a Köröstáj-napot. A találkozó résztvevői délelőtt 9.30 órakor a dobozi nagyközségi pártbizottságon találkoznak, ahol a tervek szerint 11 óráig tart a baráti kör közgyűlése, melyen a megalakulás óta eltelt idő eseményeit vitatják meg, majd megválasztják a szekciók — irodalmi, képzőművészeti, helytörténeti-közművelődési — vezetőségét. A közgyűlés után a résztvevők videofelvételről megtekintik Juris Podnieksz lett rendező Könnyű-e fiatalnak lenni? című dokumentarista filmjét, előtte Máthé Ferenc, a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat művészeti előadója mond bevezetőt. Délután Komlósi Lajos nyugalmazott tanácselnök vezeti a dobozi sétát, melyen a vendégek a község műemlékeivel, jeles épületeivel ismerkednek, majd megkoszorúzzák a tanácsháza falán elhelyezett Bartók-emléktáb- lát. Itt Tomka Mihály, az Űj Aurora főmunkatársa mond emlékbeszédet. Szatmári János, a nagyközségi tanács elnöke tart ezután elnöki fogadást az Árpád-kori Doboz helyén épült szanazugi úttörőtáborban, fél 6-kor pedig Bede László, a békési műve... és a gyűjtemény egy részlete Fotó: Gál Edit elkeserítő, hisz ugyanakkor sokan, még magánkirándulók is, elzarándokolnak az író házába. — A Szabó Pál-hagyaték tehát biztonságban van ... — Hiszem, hogy ezzel a távolabbi jövő számára is megőrizzük az'író emlékét. A megyei tanács egyébként mindig is törekedett arra, hogy minél több helytörténeti, irodalmi emlékhely jöjjön létre szűkebb hazánkban. Korábbi példának ott van az orosházi Darvasemlékház, nemrég adták át Vésztőn a Sinka-emlékszo- bát, s most végre pont került a Szabó Pál-emlékház ügyének végére is. — Köszönjük a beszélgetést. N. A. Egy grafika a 30 közül séggel, hogy Szász Endre három feje nem meghökkentő, csak a negyedik, a Tél groteszk. Kerámiai táljainak egy részére grafikáit vitte át sikerrel, másokon elvont formák dinamikáját és erőteljes színeit találjuk. Köny- nyed, karcsú vázáinak többségén a dekor összhangban van az edények lendületes formáival, máskor a virág „szokásos véletlenszerűséggel” kerül a vázára. Elismerés illeti az Erkel Múzeumot azért, mert vállalta a nem vita nélküli életmű egy részének bemutatását. A rendezés feladatát a művek és a Dürer terem lehetőségeinek ismeretében Ibos Éva művészettörténész jól oldotta meg. Szász Endrét a nyugati művészeti irodalom és kritika több esetben túlértékelte. Más előjellel ugyan, de szintén túlzottnak kell tartanunk a hazai kritika egy részének teljes elutasítását. A tárlatlátogató, aki a kiállításoknak mégiscsak első számú címzettje, a Dürer teremben eldöntheti, hogy kivel ért egyet ebben a vitában. Dömötör János lődési központ igazgatója nyitja meg a művelődési házban a XII. békési képző- művészeti alkotótábor résztvevőinek műveiből összeállított kiállítást. Este 7 órakor író-olvasó találkozó lesz a könyvtárban, ezen Fülöp Béla, a Köröstáj Baráti Kör elnöke mutatja be Bertalan Ágnest, Kántor Zsoltot, Tomka Mihályt és Verasztó Antalt. Közreműködik Vár- day Zoltán, a debreceni Csokonai Színház művésze. Az író-olvasó találkozó és a Köröstáj-nap Szatmári János tanácselnök zárószavaf- val ér véget. HANGSZÓRÓ Manapság egyre több szó esik a kisebb települések gondjairól, a lakosságmegtartó erejük csökkenéséről. Képtelenednek a falvak, eltávoznak a fiatalok, a jobb megélhetés reményében városokban, vagy legalábbis nagyobb községekben telepednek le, odahagyva szülőhelyüket. Érthető a jobbra, szebbre való törekvés, de az új helyen való gyökértelenség is sok konfliktus forrása lehet. Nem be- ; szélve arról: a hátrahagyott szűkebb — családi — és tá- | gabb közösség utáni vágy akarva-akaratlan tovább mun- i kál az életformát váltott emberekben. S ez a vágy leg- ! többször kielégítetlen marad, hiszen a kapkodva lebonyo- ! lított, s ritkuló hazalátogatások inkább újabb idegességet szülnek, mintsem valamiféle — időleges — megnyugvást. De lehet-e olyan feltételeket teremteni egy kisebb községben, hogy onnan ne vágyjanak el a fiatalok, az embe- | rek? Hiszen köztudott, milyen nehézségekkel kell meg- í küzdeni, az ellátástól kezdve a közlekedésig. Azt is tudja mindenki, hogy a kistelepülések „pénztárcája” egyre laposabb, s a támogatások legtöbbször csupán a helyi tanácsi , apparátus fénntartására elegendők, a már elodázhatatlan fejlesztéseken túl. Hogy mégis lehet olyan körülményeket teremteni fa- I lun is, melyek nemhogy taszítanák az embereket, hanem inkább vonzzák, arra jó példa volt a hétfő délelőtt «1- j hangzott Életfeltételek című riport, melyet Kolláth Adrienne szerkesztő-riporter, a nyíregyházi stúdió munkatársa készített a Hajdú-Bihar megyei Álmosdon. Igaz, mint megtudtuk, a mintegy 2000 lelkes község lakossága 20 év óta stagnál, de nem fogy, s már ez is nagy szó. Az itt élők szeretik településüket, szülőhelyüket, ez azonban még kevés lenne ahhoz, hogy helyben maradjanak. Mert hiszen a faluban kevés a munkalehetőség, a többség a nem is túl közeli nagyobb üzemekben dolgozik, igaz, buszok viszik-hozzák őket. S otthon várja őket a háztáji, mely jó jövedelem-kiegészítő forrás. Mindezeken túl azonban más is szükséges ahhoz, hogy [ jól érezze magát mindenki a községben. Már évekkel ezelőtt elindult több kezdeményezés, melyeknek újabb \ lendületet a két évvel ezelőtt — elsősorban a falu értel- | miségéből — szerveződött olvasókor adott. A célok ké- ; zenfekvőek voltak — s ma is azok —: felfrissíteni a hagyományokat, fokozni mindenkiben a közösségért való I tenniakarást. Ez így így leírva szépen hangzik, de ha csak írás az egész, akkor nem sokat ér. Az elhatározást azonban tettek is követték, s elindult egy olyan folyamat, ami akár példa is lehet hasonló helyzetben levő települések számára. Az emberek többségét megnyerték a faluépítő és -szépítő munkára, s alakulófélben van egy olyan nagyobb közösség, mely minden vonatkozásában emberléptékű kapcsolatokat, életet teremt. Az akció támogatására sikerült „beszervezni” a község négy gazdasági egységét is, bár nem sokat kellett „kapacitálni” azokat. Tisztában vannak ők is azzal, ha emberibb létfeltételeket teremtenek a faluban, az számukra is csak hasznos lehet. Az emberek társadalmi munkája mellett a legnagyobb feladatokat a helyi termelőszövetkezet vállalja magára. Facsemetéket, díszcserjéket ültetnek, padokat helyeznek az utcákra, rendbe hozzák az iskola parkját, s sportpályát is építenek a tanulóknak. A község melletti 300 éves őspark rekonstrukciójához, növényállományának megmentéséhez is hozzákezdtek. De hosszabb távú terveik között szerepel egy víztározó kialakítása is, pihenőövezettel. Felsorolni is lehetetlen, mi mindent terveznek még az álmosdiak, a Bocskai-emlékhely kialakításától az idegen- forgalmi programokon át az új típusú közösségi ház létrehozásáig. Egyik napról a másikra nem fog megvalósulni mindez, ezt tudják, de az itt élők buzgalma, akarata biztosíték arra, hogy céljaikat elérik. Teljesítmények nyomában címmel politikai vitaműsort hallhattunk kedd este a Petőfi adón, melyben elsősorban a közgazdászok mai felértékelődött szerepéről volt szó. Az 1968-as gazdasági reform óta eltelt időszakra az volt a legjellemzőbb — mondta egy közgazdász —, hogy általában a különböző termelési egységek vezetői buzgón egyetértettek a változások szükségességével, ám amikor a „saját” gyárukról, üzemükről volt szó, akkor rögtön úgy érezték, rájuk nem vonat- * koznak a döntések. Hogy ezen a szemléleteién mindenképpen változtatni kell, az ma már nem lehet vitás, ez mindannyiunk létérdeke. Erre is felszólított ez a műsor. (pénzes) Angol nyelvkönyv gyermekeknek Project Englisch címmel 10—16 éves gyermekeknek szóló angol nyelvkönyvcsalád első kötete került a napokban a könyvesboltokba. Az angol Oxford University Press és a Corvina Kiadó közös vállalkozásaként megjelentetett sorozat hazájában is rendkívül népszerű: tavaly elnyerte az Edinburghs Herceg Könyvdíját, s azóta is nagy érdeklődés övezi. A sikeres, felfutóban levő tankönyv kiadási jogát 1986- ban szerezte meg a Corvina Kiadó. Meglepően hamar, . alig több, mint egy év múlva már a boltokba ke- . rült az első kötet a kiegészítő tesztfüzettel, munkafüzettel és a helyes kiejtés elsajátítását segítő kazettákkal. Hazánkban régóta hiányolják a nyelvtanárok az igazán színvonalas, gyermekek számára írt nyelvkönyveket. Különösen a 10—16 éves korosztály nélkülözte eddig a formájában és tartalmában is vonzó kiadványokat. Ezt a hiányt tölti be az új, háromkötetes, három évet átfogó sorozat. A szerző, Tom Hutchinson a világ jó néhány országában oktatta már anyanyelvét általános és középiskolás gyerekeknek, s eredményeiért számos díjjal tüntették ki. Az 1986—87-es tanévben Magyarországon is kipróbálták a tankönyvet az iskolai és a magánoktatásban. Nem véletlen, hogy sikert aratott a tanárok és a tanulók körében. Tom Hutchinson megoldott egy nehéz, és a tanulás sikerességét döntően befolyásoló feladatot: szórakoztatva tanít. Kép a Négy évszak c. sorozatból Fotó: Szőke Margit
