Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
NÉPÚJSÁG 1987. október 31., szombat o Módosítások a társadalombiztosítási rendelkezésekben Az új adórendszer bevezetésével összefüggésben módosulnak egyes társadalombiztosítási rendelkezések — erről tájékoztatta pénteken az újságírókat Rácz Albert, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője. A változtatások azt szolgálják, hogy a személyi jövedelemadó hatására ne csökkenjenek és ne rendeződjenek át érdemben a társadalombiztosítási ellátások. Emellett az ügyvitel lehetőség szerinti egyszerűsítésére is törekedtek, az új számítási módok miatt azonban bizonyos juttatások folyósításának előkészítése az eddigieknél bonyolultabb lesz. A változások egy része technikai jellegű ugyan, csak elszámolásbeli különbséget jelent, de ezekre is az ellátások értékének megőrzése miatt van szükség — mondta. így például a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, valamint a baleseti táppénz kiszámításához 1988. január elseje után a bruttósított kereseteket veszik alapul, hiszen ezek az ellátások is a személyi jövedelemadó általános szabályai szerint adóznak jnajd a jövőben, az év során elért keresetekkel összevontan. A dolgozók ezeket az ellátásokat az adóelőleggel csökkentetten kapják majd kézhez, mint ahogy a havi fizetésüket is. Hogy a táppénz megállapítása az új szabályok életbe lépése után ne okozzon fennakadást az ellátások folyósításában, az OTF átszámítási táblázatot készít a keresetek bruttósításához a vállalati kifizető- helyek számára. A táppénzzel kapcsolatos az a változás is, hogy jövőre már nem csak a munkanapokra, hanem valamennyi naptári napra, tehát szombatra és vasárnapra, valamint ' ünnepnapra is jár táppénz. Ennek megfelelően viszont már nem az egy munkanapra eső, hanem az egy naptári napra jutó kereset lesz a táppénz kiszámításának alapja. A táppénz megállapításához a jövő évtől már a betegállomány első napjától figyelembe veszik a jutalom és az év végi részesedés címén felvett összegeket is, amelyek eddig csak akkor számítottak bele a táppénzbe, ha valaki 30 napnál hosszabb ideig volt betegállományban, s akkor is csak a 31. naptól. Az OTF vezetője elmondta azt is, hogy a foglalkoztatásban tapasztalható új jelenségek, az élénkülő munkaerő-átcsoportosítások szükségessé tették annak a merev szabálynak a feloldását, hogy ha valakinek két éven belül akár csak egy napra is megszakadt a munkaviszonya, az csak 65 százalékos táppénzre jogosult. A jövő év elejétől 75 százalékos táppénz jár azoknak is, akiknek a munkaviszonya két éven belül megszakadt ugyan, de 30 napon belül ismét elhelyezkedtek. A baleseti járadék meghatározásánál is a bruttósított keresetekből indulnak ki a jövő évtől, mert ez az ellátási forma is adóköteles lesz. Ez’ a változás azonban csak azokat érinti, akiknek a baleseti járadékát 1988. január elseje után állapítják meg, mert a korábban megállapított baleseti járadékok nem lesznek adókötelesek. A személyi jövedelemadó bevezetése után — mint ismeretes — a nyugdíjak önmagukban nem adóznak. Ezért a jövőben kiszámításuknál sem a bruttósított, hanem az adóval csökkentett kereseteket veszik figyelembe. A nyugdíjalapot bővíti majd, hogy a jövő évtől nem korlátozzák a jutalmak beszámítását. A nyugdíj megállapításához ezután is a nyugdíjazás évében és azt megelőző öt és közül a három legjobb évben elért, nyugdíjjárulékköteles keresetek szolgálnak majd alapul. Kedvező változás, hogy a jövő évtől kezdve a nyugdíj melletti munkavégzést semmilyen módon nem korlátozzák. így tehát a nyugdíjakat sem kell majd szüneteltetni azért, mert valaki túllépi a foglalkozási körében engedélyezett óraszámot, vagy jövedelemkeretet. Az emiatt jelenleg szüneteltetett nyugdíjfolyósítást a jövő évtől ismét megkezdik, de ezt az érintetteknek kell majd kérniük. Az aktív dolgozók jövőre a jelenlegi 3—15 százalékos progresszív nyugdíjjárulék helyett egységesen 10 százalékot fognak fizetni. A nyugdíjasként munkát vállalókat csak 5 százalékos nyugdíjjárulék terheli majd. A nyugdíjjárulék kiszámításának alapja a bruttósított kereset lesz, tehát annak 10 százalékát vonják le minden aktív dolgozótól. Változnak egyes, a munkáltatókat érintő társadalombiztosítási járulékfizetési előírások is. A vállalatok dolgozóik után változatlanul 40 százalékos1 társadalom- biztosítási járulékot fizetnek, a mezőgazdasági szövetkezeteknél azonban az alaptevékenységben foglalkoztatott tagok és alkalmazottak után most már egységesen 33 százalékot. Az egyéni és társas kisvállalkozók jövőre az eddigitől merőben eltérő rendszerben fizetik majd a társadalombiztosítási járulékot. A jelenlegi osztályba sorolási rendszer helyett ezután TB-járulék címen egységesen adóköteles jövedelmük 40 százalékát kell befizetniük, de csak legfeljebb 240 ezer forint jövedelmet alapul véve. Nem' változik viszont a tevékenységüket megkezdő kisiparosok, magánkereskedők járulékának összege. A járulékköteles jövedelmek 240 ezer forintos' felső határa vonatkozik jövőre a kisszövetkezetekre is, ame- lvek eddig tagjaik teljes jövedelme után fizették a 40 százalékos társadalombiztosítási járulékot. A változások másik köre a gyermekvállalások terheit könnyítik meg a családoknak. Eszerint a jelenlegi 4 ezer forintról 6 ezer forintra emelik az anyasági segély összegét. A felemelt összegű segélyre azok az édesanyák jogosultak, akik 1987. december 31-ét követően szülnek. Meghosszabbítják a gyed idejét; a jövő év elejétől a jelenlegi másfél év helyett gyermekük kétéves koráig vehetik igénybe az édesanyák a gyermekgondozási díjat. Ez a rendelkezés mindazokra - vonatkozik, akiknek gyermeke 1988. január 1-jén még nem töltötte be a második életévét. Jövőre már nem korlátozzák a gyed összegének felső határát. Adócsalás a Debreceni Ruhagyárban Súlyos pénzügyi szabálytalanságokat állapítottak meg a Debreceni Ruhgyárban. A Hajdú- Bihar Megyei Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Igazgatóság vizsgálata során kiderült, hogy a vállalat 1985-ben és 1986-ban 77 millió forint úgynevezett terme- léskorszerüsítési támogatást vett fel jogosulatlanul az államkasz- szából, s ezáltal 1985-ös nyereségét a valóságosnál mintegy 6- millió, az 1986-ost pedig több mint 18 millió forinttal nagyobb összegben mutatta ki. A jogosulatlanul felvett támogatás és a hibás mérleg miatt elmaradt adó összege mintegy J.22 millió forint, vagyis ennyi az úgynevezett bírságalap. A Debreceni Ruhagyár az elsőfokú hatósági határozat ellen fellebbezett, egyebek mellett a jogtalanul igénybevett termeléskorszerűsítési támogatást vitatta. A fellebbezés ügyében eljáró Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal másodfokú jogerős határozatában — egyetlen, az állóeszköz-fenntartásra vonatkozó megállapítástól eltekintve —■ a korábbi határozat megállapításait hagyta jóvá. A Debreceni Ruhagyárnak 77 millió forint adóhiányt és 75 millió forint bírságot, vagyis összesen 152 millió forintot kell vissza-, illetve befizetnie az államkasszába. Tekintettel a vállalat anyagi helyzetére, jövő évi exportjára, méltányosságból a jogtalanul felvett támogatás összegét az idei esztendővel kezdődően négy, a bírságot pedig öt esztendő alatt kötelesek rendezni. A ruhagyári súlyos szabálytalanságokkal kapcsolatban Makó Dezső, a megyei pénzügyi ellenőrzési szervezet ipari osztályának vezetője elmondotta: —■ A rubel elszámolású export után járó termeléskorszerűsítési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket az idők során, illetve a külpiaci változások után többször módosították. A ma is érvényes szabályozás 1985. január elsején lépett életbe. Ennek lényege az, hogy a nép- gazdaságilag fpntos kivitel ösztönzésére a költségvetés meghatározott feltételek mellett támogatást nyújt. A ruhagyáriak ehhez a pénzhez különböző elszámolási manipulációkkal jutottak hozzá. A revízió megkezdése előtt a ruhagyárban az ellenőrök feltették a kérdést: kívánnak-e valamilyen szabálytalanságot, hibát önrevízióval feltárni? A válasz nemleges volt. Ha a vállalatiak maguk derítik ki a szabálytalanságot, a bírság 20 százalék, ha ezt nem teszik meg, de a zárótárgyalás végéig elismerik a mulasztást, akkor 30- 50 százalékot kell fizetni. Ezeknek a lehetőségeknek azonban egyikével sem éltek, ezért velük szemben az érvényben levő pénzügyi előírások az irányadók. Figyelmet érdemel az is, hogy a súlyos pénzügyi szabálytalanságokból néhány vezetőnek személyes haszna származott. A vállalat felsőszintű vezetői közül öten két év alatt összesen 640 ezer forint prémiumot vettek fel jogtalanul, Csibi Pál vezérigazgató például 184 ezer forintot. A jogerős másodfokú határozat alapján a jogtalanul felvett prémiumok visszafizetéséről és a vétkesek felelősségre vonásáról is intézkednek. Hz állami intézmények korszerűsítéséről Tegnap a Békéscsabai Városi Tanács nagytermében dr. Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Titkárságának vezetője tartott előadást a megyei tanács, valamint a körzetközpontok tanácsi tisztségviselőinek az állami intézmény- rendszer korszerűsítéséről. Az államtitkár először az állami intézményrendszer reformjának szükségességéről beszélt. Kitért arra, hogy a különböző intézmények jelenlegi formájukban nem tudnak eleget tenni a mai, megváltozott körülményeknek. Szólt az alkotmány megreformálásának előkészítéséről, valamint a tanácsok irányítási rendszerének várható változásairól. Ez utóbbiról szólva rámutatott a hivatali munka egyszerűsödésének, a tanácsi demokrácia erősítésének, a decentralizálódás és az önkormányzati jelleg kibontakoztatásának fontosságára. Végezetül hangsúlyozta, hogy az intézmények döntéseik meghozatala előtt nyilvános fórumokon vitassák meg azokat, és vállalják az esetleges helytelen döntésekért a felelősséget is. Dőlt betűvel A láz Viszik a televíziót, viszik a hűtőszekrényt. Veszik és viszik. Visznek a tartós fogyasztási cikkektől kedzve az építőanyagokon át a festékig mindent, ami még kapható. Az ember csak áll, és néz, és alig tud ellenállni a kísértésnek, hogy beszaladjon a legelső, útjába eső boltba és vegyen gyorsan valamit. Kell, nem kell, nem érdekes, csak fogyjon/ a pénz. Kiüríteni hamarjában a szalmazsákot, kiszedni fürgén a betétkönyvekből a pénzt, menteni, ami még menthető. Ki tudja mi vár ránk? Ami az idén még egy forintot ‘ér, az pár hónap múltán, az év fordulóját követő napon, lehet, hogy már csak 80 fillért, vagy még annyit sem. Hát nem őrület, nem fejbeverő ez ,az egész láz? Mintha valami nagy össznemzeti tébolyultság lett volna úrrá rajtunk. Nem tudom, jól emlékszem-e, de utoljára 31 évvel ezelőtt pehették, vették ekkora ostrom alá az üzleteket. Pedig micsoda különbség van a két kor között. Az akkori hitevesztett, tönk szélére sodródott ország és a mai — ia jelen harcaihoz történelmi tartalékokkal rendelkező, nemzetközi megbecsültségnek örvendő — haza között. De félre az iróniával, s legfőképp a történelmi párhuzamok keresésével. (Ez utóbbi egyébként is értelmetlen, mert mai helyzetünkön vajmi keveset segít. Legfeljebb a tanulságok lehetnének érdekesek. De az utóbbi években mintha már a tanulságok is egyre kevésbé izgatnának bennünket — sajnos.) Próbálom megérteni a tömegpszichózist. Olyan családra gondolok, amely hónapok vagy évek óta kupor- gatja pénzét rádióra, hűtőszekrényre, színes televízióra, gépkocsira, építőanyagra, vagy az isten tudja mire. Figyeli az Országgyűlés munkáját (meg a körülötte hullámzó pletykákat), és azt szűri ki magának belőle — többek között —, hogy jövőre jelentős, mindenre kiterjedő áremelés lesz (valójában új árrendszerről hall, de ki hiszi már el, hogy itt lefelé is mehetnek az árak?). Kölcsönkér, megbontja takarékját, hitelt vesz fel, és sietősen elrohan megvenni, amit megtervezett. Igaza van? Ha egyéni érdekeit nézem, azt kell,, hogy mondjam, igen. Mert ahogy odafönn számolnak, úgy idelenn a családokban is. Akkor mégis, hol a hiba? (Mert azért valami még- sincs rendjén!) Ott, ahol már nem az eltervezett, az élére rakott pénzekből éppen megvásárolható portékáról van szó. Hanem már egy ön- és közvéleménygerjesztő folyamatról, amelynek görbéje a lázéhoz hasonlítható, s amelyben már mindenki vereséget szenved, az is, laki elad, s az [is, aki vásárol. Vesztes a kereskedelem és az ipar, mert aligha lesz képes követni tartósan bérrel \és áruval a megnövekedett keresletet. De vesztesek a vásárlók is. Az egyik bútorüzlet tvezetője mesélte ,a. közelmúltban: „Mindent el tudunk adni, azt iis, ,ami évekig állt a raktárban, s azt is, amit most kalapáltunk össze, az egyszer már szétesett, gyenge bútorokat.” Vagyis, mindent megvesznek, ha kell, ha nem. S azt már csak én teszem hozzá: egyelőre nem veszik észre, hogy becsapódtak,! áldozatául estek a tömeghangulatnak. Akinek sok a pénze, azt nem sajnálom, mert annak tudnia kellene, hogy a felvásárlás a legrosszabb befektetés. Egyetlen esztendő alatt elvész a kiszámított haszon. A kispénzűeket sajnálom, azokat, akik össze- kuporgatták a televízióra, a hűtőszekrényre, a bútorra valót. És most bevásároltak. Azt, amit, éppen kaptak. (Ráadásul bármennyire is racionális és gazdaságilag szükségszert az áruvásárlási kölcsönök korlátozása, e megszorítás is főleg őket, a kispénzűeket sújtja.) Dühöng u láz, és én egyre azon töprengek, hol követtük el a hibát. Okoljam a késve érkezett, s a még ma sem eléggé alapos tájékoztatást? Azt hiszem hiba lenne, mert a pontos híradás ezúttal nem old meg semmit. Csak orientál: vigyázz, ha ezt veszed, rosszul jársz! A hibát másban látom. Abban, hogy a nemzeti program új, de a gondolkodás a régi. S ezen a ponton már nem is annyira maga a láz izgat, hanem a folyamat, aminek ez egy újabb állomása. Kezdődött az év eleji nagy várakozással, hogy vajon mit hoz a Központi Bizottság ülése. Aztán folytatódott a jó határozat feletti megelégedett örömmel, és a személyi kérdések véget nem érő tárgyalásával. Majd újabb várakozás következett (egy kis adótervezetről való vitával fűszerezve), ezúttal az Országgyűlés iránt. A jó hangulatú ülés utáni öröm nem tartott sokáig. Máris jött ez; iá véget nem érő felvásárlási láz. Vagyis, ebben az évben eddig már mindenről volt szó: várakozásról, kétségről, örömről, lázról, csak egyvalamiről nem — legalábbis annyira hangosan, mindenkit foglalkoztatva nem —, a munkáról. Pedig hát mindenki tudja, hogy felemelni csak ez fog bennünket, s az árak és a keresetek megfelelő arányát is csak ez lesz képes megteremteni. A munka. A lázas munka. Bag——r—■■— ;j*|y ^ laljgtnanja 1987» ■ 3k ÉÉé
