Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31., szombat NÉPÚJSÁG Reagan bejelentene: létrejött a megállapodás a csúcstalálkozóról Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter (balról) az Andrews katonai repülőtérre érkezése után John Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettessel (jobbról) és Jurij Du- binyinnal, a Szovjetunió washingtoni nagykövetével Reagan elnök személyesen jelentette be, hogy december hetedikén szovjet—amerikai csúcstalálkozót tartanak Washingtonban. Reagan pénteken — közép-európai idő szerint röviddel este nyolc óra után — Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter kíséretében jelent meg a Fehér Ház sajtószobájában, hogy közölje: létrejött a megállapodás a csúcstalálkozóról. „Most fejeztem be megbeszélésemet Sevardnadze külügyminiszterrel. Sevardnadze úr átnyújtotta nekem Gorbacsov főtitkár levelét, amelyben közölte: elfogadta meghívásomat, hogy Washingtonba látogasson csúcs- találkozóra, december hetedikétől. Ebben az időpontban előreláthatóan aláírjuk azt a megállapodást, amely felszámolja a szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris erők teljes osztályát” — mondotta Reagan. „Gorbacsov főtitkár levelében kifejtette nézeteit az egyéb leszerelési kérdésekről is, amelyeket ezen a találkozón meg kell vitatnunk és közölte: a külügyminisztert felhatalmazták arra, hogy megállapodjék a tanácskozás napirendjéről és időtartamáról. Gondosan tanulmányozom ezt a levelet, amely őszintének, államférfihoz méltónak tűnik és üdvözlöm azt.” — Sevardnadze külügyminiszterrel folytatott megbeszélésünkön áttekintettük a szerződéssel összefüggő, még megoldatlan kérdések helyzetét, és megvitattuk a Genfben történő előrehaladást. A hátralévő részletek technikai jellegűek ugyan, de fontosak, mivel összefüggenek a szerződés hatékony ellenőrzésének biztosításával. Az ellenőrzés továbbra is az Egyesült Államok fontos célkitűzése marad, javaslataink azt eredményezik, hogy a történelem legátfogóbb ellenőrzési rendszere jön létre. — Áttekintettük az egyéb tárgyalások fejleményeit is. Aláhúztam, hogy nagy jelentőséget tulajdonítok az olyan egyezmény megkötésének, amely ötven százalékkal csökkenti majd a hadászati támadó fegyvereket. Ezen belül leszögeztem, hogy szabályszerű, ellenőrizhető szerződést kívánunk, és nem hisszük, hogy a két ország ennél kevesebbel beérhetné. Megállapodtunk abban, hogy folytatjuk a munkát ennek a szerződésnek kidolgozására, s remélem, hogy azt a jövő évben, moszkvai látogatásom során írhatom alá. „Sevardnadze külügyminiszterrel megvitattuk az országaink közötti kapcsolatok helyzetét általában is. Egyetértettünk abban, hogy a leszerelés mellett a főtitkárral sorra kerülő megbeszélésünknek a bennünket érdeklő kérdések egészére kell kiterjednie, beleértve a kétoldalú kapcsolatokat, a regionális kérdéseket, és az emberi jogi témákat. Shultz külügyminiszter és Sevardnadze úr délután folytatja a megbeszéléseket és igen örülök mai megbeszélésünk eredményének. Rövidesen hivatalos közleményt is kiadunk a két kormány megállapodásáról. Várakozással tekintek az elé, hogy Gorbacsov urat Washingtonban üdvözöljem, és eredményes megbeszéléseket folytassak vele. Ezeken célom az lesz, hogy előmozdítsam az Egyesült Államok békét és szabadságot célzó programját” — mondotta Reagan. ÓRIÁSI ÓRA Tizenhárom és fél méter átmérőjű számlappal Európa legnagyobb óráját készítik Bulgáriában. Az óriás kronométer a század végére készül el, és a Sztrates- dombi Lovecs városban állítják majd fel.'' SZTRIPTIZBOYOK A KONGRESSZUSON A Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt nőszövetsége újabb, meglehetősen furcsa területen vívta iki a „teljes jogegyenlőséget” a férfiakkal. A szövetség amazonjai mindig is küzdöttek a nők szexuális kizsákmányolása ellen, így legutóbb Stockholm közelében megtartott kongresszuson a férfiak értésére adták, a nők egyenjogúsítását következetesen végrehajtják, akár ellenkező előjelű szexuális kizsákmányolás árán is. Sajátos ötlettel ezért sztriptízboynak szerződtettek két férfit, akik nagy tetszést arató vetkőzőszámmal tették színesebbé a kongresszus programját. A bemutató olyan jól sikerült, hogy közkívánatra meg kellett ismételniük. A RÁK ÉS A DOHÁNYZÁS Nemrégiben egy Athénban megtartott sajtótájékoztatón közzétették, hogy a rákos megbetegedések 30 százalékát a dohányzás okozza. A tüdőrákosok 90 százalékánál a nikotin tragikus következményeit fedezték fel. A dohányzáson kívül a rák másik gyakori előidézője a helytelen táplálkozás. ANANÁSZBÓL RUHAANYAG Nemcsak ennivalónak, hanem ruhaanyagnak is kiváló az ananász — legalábbis a Fülöp-szigeteken. Remény és tüskés leveléből készül például a „Jusi”, a bennszülöttek ünneplőruhája, de férfiinget, blúzt, asztalterítőt, függönyt és szalvétát is varrnak belőle. A CSUKA HASÁBÖL MENTETTE MEG KUTYÁJÁT A szibériai Pecsora folyón egy horgásznak csak véletlen folytán sikerült megmentenie kutyáját. A kutya ugyanis át akart úszni a folyó túlsó partjára gazdájához, s közben egy óriási hal lenyelte. Az ügyes horgász merítőhálóval a partra vonszolta a halat. Kutyájának ekkor már csak a farka látszott ki a csuka szájából. A halász fölvágta az óriási hal hasát és a kutya boldogan ugrott ki belőle. A csuka 1,8 méter hosszú volt és 33 kilós. ÉKSZERRABLÁS NÉMI BONYODALOMMAL Tíz fölfegyverzett rabló rontott be a kolumbiai Kar- tagena turisztikai központ ékszerüzletébe, és hozzávetőlegesen 2 millió dollár értékű ékszert vittek el. Amikor menekülni akartak, a kombijuk motorja befulladt, s mindannyian pánikba estek. A levegőbe lövöldöztek, s elloptak néhány személyautót, melyekkel a Hilton Szállóig hajtottak, ahonnan két gyors motorcsónakon mégiscsak sikerült elillanniuk. Tévétlen-szomjan A felnőtt nyugatnémet polgárok kereken kétharmada naponta 4 órát gubbaszt a televíziókészülék előtt, és még a 3-5 év közötti kisgyerekek közül is minden harmadik legszívesebben a képernyő előtt tölti a délutánjait. Statisztikai felmérések ezen adataiból kiindulva saarbrückeni tudósok és pedagógusok egy általuk végzett kísérlet során megállapították: a televízió éppúgy szenvedélybeteggé tehet, mint az alkohol vagy a kábítószerek. A kísérlet szervezői a múlt év őszén röplapok, újságcikkek, rádióadások útján kerestek önkéntes jelentkezőket a Saar-vidéken. A kísérlet neve kifejezi annak lényegét is: „Négy hét televízió nélkül”. A jelentkezők közül végül is kilenc család vett részt a kísérletben, és közülük csupán négyen bírták ki végig televíziózás nélkül. A hirtelen tv-absztinenciára vállalkozók közül a többiek, akik mellesleg előzőleg megszokták, hogy a képernyő előtt egyenek, vasaljanak, sőt aludjanak, többé-kevésbé „visszaesőként” viselkedtek. Egy apa nem tudta megállni, hogy ne nézzen meg egy meccset, egy házaspár vadnyugati filmhez kapcsolta be a készüléket — mint állították, személyes problémák miatt —, egy anya és a lánya pedig 3-4 vetélkedő műsort és zenés szórakoztató műsort nézett végig. A gyerekek és a felnőttek túlzott televíziózása azt eredményezi, hogy a családok napi élete túlságosan is igazodik a tv-műsorhoz — írja a kísérletről közölt jelentés. Az információs és szórakoztató forrás céljaira valóban megfelelő televízió sokak számára csak eszköz arra, hogy elmeneküljenek a valóságtól. Végül az emberek teljesen a képernyő rabjaivá válhatnak. A kísérletnek voltak hasznos eredményei is: az egyhónapos „televízió-böjt” után a kísérletben részt vevő legtöbb család kifejezetten élvezte, hogy több idő maradt egymásra, beszélgetésre, játékokra. Ügy nyilatkoztak, hogy a jövőben kevesebb időt szándékoznak tv-nézésre fordítani, és alaposan válogatni fognak a műsorokból. A saarbrückeni pszichológusok és pedagógusok szerint a kísérleti eredmények alapján célszerű lenne, ha az iskolákban és a felnőttképzésben tanácsokkal szolgálnának a tv-nézés helyes mértékét és a tv-kór veszélyeit illetően. Szovjetunió: a 70. évforduló O A szovjet iparosítás A szovjetek V. össz-szö- vetségi kongresszusa 1929- ben (május) jóváhagyta az optimális, ugyanakkor rendkívül feszített első ötéves tervet. A terv adatai lenyű- gözőek voltak. Ipari nagyberuházásokra négyszer any- nyi összeget terveztek, mint az előző évben. Kiemelt ütemű fejlesztést írt elő a terv a nehéziparban. Az első ötéves terv sok vitát váltott ki nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Sokan bukását jósolták, mert szerintük a még mindig „gyengélkedő” ország nem lesz képes elviselni a tervezett fejlesztési ütemet. A párt soraiban is felerősödtek az iparosítás ütemének lassítására, a hátország felzárkóztatására vonatkozó követelések. Ennek ellenére a másik állapot győzött, és 1929 közepétől egyre több döntés született az amúgy is feszített terv feladatainak növeléséről. Gyakorlatilag ezzel azt akarták elérni, hogy az ötéves terv négy év alatt teljesüljön. Az 1929-es évet a kortársak a „nagy áttörés évének” nevezték. Ettől kezdődően a gyors iparosítás valósággá vált. Az iparosítás a szovjet néptől óriási erőfeszítéseket és átmeneti lemondást igényelt. A kapitalista országok iparosításának klasszikus példáival szemben — amelyek 100—200 évig tartottak, és a gyarmatbirodalmak kincseire és külföldi kölcsönökre épültek — a Szovjetunió kizárólag saját tartalékaira támaszkodhatott. Rendkívül nehéz helyzetben volt az ország. Néhány tény: élelmiszeri egyek, alacsony fizetések, és abból is jelentős iparosítási kötvényjegyzések, nehéz lakás- helyzet, földkunyhók, a barakkokban egy ágy már tisztességes lakásnak számított. — „Az emberek hallatlanul nehéz körülmények között építették a gyárakat — írta ezekről az időkről Ilja Ehrenburg. — Azt hiszem, soha sehol senki így nem építkezett és nem is fog építkezni”. Dolgoztak minden nehézség ellenére. Nemcsak önfeláldozásról, vagy öntudatosságról volt szó. Az új társadalom építését megkezdve — az egyéni boldogulást jobb időkre hagyva — sokan nagyon hamar megértették, hogy a boldogságot már akkor megtalálták a tudatos, magasra értékelt társadalmi tevékenységben. Az emberek érezték, hogy szükség van rájuk — ez volt a fő forrása a lelkesedésnek. Az iparosítás során már 1930-ban megszűnt a munkanélküliség, és a szovjet államnak első ízben kellett megoldania a teljes foglalkoztatottság bonyolult szociális-gazdasági problémáját. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások száma 5 millióval nőtt. A helyzetet nehezítette, hogy több millió paraszt özönlött az iparba. A jobb helyekért járták az országot, keresték a szóbeszédek alapján a jobban fizető munkát. A munkaerő-vándorlás katasztrofális méreteket öltött. Mélypontra süllyedt a munkafegyelem. Rohamosan romlottak a gazdasági mutatók. Az új dolgozóknak az ipari kultúrával történő megismertetése bonyolult és időigényes feladat volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor nagy hiány volt mérnökökben, műszakiakban, tapasztalt, kezdeményező gazdasági szakemberekben, akkor már érthetőbbé válik, hogy miért kellett ebben az időszakban bevezetni az utasításos jellegű gazdaságirányítást. Az ország minden rendelkezésre álló erejét alávetni egy célnak: ez a szigorú követelmény mély nyomot hagyott a szovjet társadalom életében. A tartalékoknak a kiemelt fejlesztési irányokra történő centralizálása és koncentrálása elősegítette a szigorúan központosított gazdasági mechanizmus kialakulását és megerősödését, az adminisztratív irányítási módszerek előtérbe kerülését a gazdasági módszerek kárára. A vezetők között ekkor született meg az a típus, amelyet „pártparancsnoknak” neveztek, és akiknek a fő munkastílusát az adminisztráció jelentette. Más hibák is jelentkeztek. A sztálini személyi kultusz törvénysértései a ’30-as években, amelynek következtében az ipar tudományos-műszaki és szervezőkádereinek egy részét elvesztette. Az iparosítás helyzete bizonyította, hogy a rohamtempó, az akarati módszerek nem vezetnek eredményre ott, ahol új technika elsajátításáról, a minőség és munkatermelékenység javításának problémáiról van szó. A lelkesedést szakmai tudással és hozzáértéssel párosítani — ebben foglalható össze a második ötéves tervidőszak (1933—1937) feladatainak lényege. Komolyan hozzá kellett fogni a káderképzéshez, és szakítani kellett a szociális szféra elhanyagolásának gyakorlatával is. A második ötéves terv éveiben a városi munkás- osztály életszínvonala jelentősen javult, amelynek bizonyítéka többek között, hogy 1935-ben eltörölték a jegyrendszert, és az öt év alatt több mint két és félszeresére nőtt a lakossági fogyasztás. 1935-ben az ipar előtt komoly feladat állt. Át kellett térni a normarendszer új formáira. Ennek az intézkedéssorozatnak a sikeres megvalósításától nagyon sok minden függött: mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése, továbbá az előző időszakban létrehozott gazdasági potenciál hatékonyabb kihasználása. Először ezt a problémát a régi módszerekkel akarták megoldani. Utasítást adtak ki, hogy meghatározott határidőre át kell térni az új normák alkalmazására. A helyszíneken azonban ezt az utasítást nem sikerült végrehajtani. Hol és mennyivel kell emelni a normát? Ezekre a kérdésekre a termelés lehetőségeit legjobban ismerő munkások aktív segítsége nélkül lehetetlen volt válaszolni. Ebben a helyzetben született meg a sztahanovista mozgalom. 1935 második felében Alekszej Sztahanov donyecki bányász tizennégyszeres tervtúlteljesítésének hatására az egész országban újabb és újabb munkahelyi rekordok születtek. Egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni a munka erkölcsi és anyagi elis-- merésének módszereit. Megszüntették a korábbi felső kereseti határokat, amelyeknél a munkás többet nem kereshetett. A ’30-as évek második felében a sztahanovisták gyakorlatilag nemzeti hősöknek számítottak. Képeik díszítették az utcákat, az ünnepi felvonulásokat. Ilyen körülmények között hihetetlen gyorsan nőtt a dolgozók önbizalma, új, nagyobb eredmények elérésére törekedtek. A sztahanovista mozgalom tapasztalatai sem mindig azonos értékűek. Már ezekben az években kiderült, hogy hibás felfogás egyes dolgozókat kiemelkedő rekordok elérésére orientálni. Ki kellett alakítani a megfelelő munkaritmust, szorosabbá kellett tenni egyes munkafolyamatok kapcsolatát. A tény azonban tény maradt. A sztahanovista mozgalom segítségével sikerült az ipart az új normákra átállítani, ezzel jelentősen növelni a termelékenységet, és az előzőnél jobb eredményekkel zárni a második ötéves tervet. A sztahanovista mozgalom tapasztalatainak jelentősége más akkori kezdeményezésekhez hasonlóan nemcsak a munkarekordokban van. Ezek bizonyították, hogy sikerre csak akkor lehet számítani, ha sikerül bevonni á dolgozókat és megteremtik az emberi alkotó erők realizálásához szükséges feltételeket. A háború előtti három nem teljes ötéves tervidőszakban (1928—41) felépült kilencezer iparvállalat és egy sor új, fontos gazdasági ágazat született. Üj gyárak jelentek meg, a régiek pedig jelentősen bővítették kapacitásukat. Ide tartozik az energetikai és kohászati gépgyártás, továbbá szerszámgépek, gépkocsik, traktorok, repülőgépek, villamosmozdonyok, gőzmozdonyok, út- és építőipari és mezőgazdasági gépek, villamosberendezések és műszerek gyártása. Az ipar bruttó termelése 1940-ben az 1913- as évhez viszonyítva 7,7-sze- resére nőtt. Ezen belül a nehézipar kulcságazatában — a gépgyártásban és a fém- feldolgozásban harmincszorosára. A Szovjetunió az USA mögött a második helyre zárkózott fel az ipari fejlettségben. A szocializmusnak az ezekben az években létrehozott anyagi-műszaki bázisa kiállta a legnehezebb próbát is a nagy honvédő háború éveiben a német fasizmus ellen vívott harcban. Oleg Hlevnyjuk APN—KS (Folytatjuk) A nehézipar egyik büszkesége volt a sztálingrádi (ma vol- gográdi) traktorgyár (Fotó: APN-reprő — KS) t
