Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

1987. október 1., csütörtök ,------- -----1

Jubileumi hónap

Tízéves az Univerzál Áruház

Október 19-én lesz 10 éve, hogy dr. Sághy Vilmos, akkori belkereskedelmi miniszter megnyitotta a Tiszántúl legnagyobb iparcikkáruházát Békéscsabán. Ez a jelző azóta már elavult, az épület azonban a város színfoltja lett, megszoktuk, nagyon hiányozna, ha nem lenne. Még a sokaknak nem tetsző Uni Csabi becenév is belopta magát az emberek szívébe, hiszen lépten-nyomon használják, senkit nem bosszant. A mozgólépcső is megy, olykor megáll, majd újra elindul. A régi igazgató más beosztást kért és kapott, az új vezető szerényen, hozzáértően, csendben dolgozik. Az eladók kedvesek, néha előfordul egy-egy zsörtölődés, vita, elmarasztaló újságcikk. Nem kell ezen csodálkozni. Ilyen az élet.

A több mint 7 ezer négyzetméter alapterületű bevásárlóközpont a 3 szinten 8 osztályon kínálja portékáját. Érdemes elgondolkodni

azon is: 1977-ben 100 millió forintért fel lehetett építeni egy ilyen áruházat. Bizonyára többen emlékeznek az avatás ünnepélyes perceire, a vásárlók rohamára. Azt már kevesebben tudják, hogy a megnyitás napján a forgalom elérte a 4 millió forintot. Ezt csak 1986. november 8-án sikerült túlszárnyalni, mindösz-' sze 900 ezer forinttal. Azt sem hallgathatjuk el, hogy 1977-ben a két és fél hónap alatt mintegy 103 millió forint értékű áru talált gazdára, a nyereség pedig csak- 'nem 4 millió forint volt.

Aztán jöttek a szürke, dolgos hétköznapok. A következő esztendőben 332 milliós forgalmat értek el, a nyereséget megduplázták. Tavaly az indulás évéhez képest, tizenhéttel kevesebben már 554 milliós értékesítéssel dicsekedhettek, a nyereség 31 millióra rúgott. Az idén 586 millió forint forgalom elérését és 30 milliós eredményt terveztek.

Nos, a gazdasági mutatók időarányosan igazolják az előzetes elképzeléseket. Az áruellátás, ha nagy áldozatok árán is, nem rosszabb az országosnál. A jubileumot viszont sajátos eszközeikkel szeretnék emlékezetessé tenni. Októberben úgynevezett jubileumi parádét rendeznek. Lesz itt zene, móka, kacagás, tombola és természetesen minden szinten engedményes kiárusítás. Az első héten például 20 százalékkal olcsóbban kínálják többek között a kamasztréningöltönyöket, a szovjet automata mosógépet, a személyi számítógépeket. A Sárospatakról érkezett fazekas iparművész 7-én a gyakorlatban is bemutatja: hogyan készülnek a kerámiák. Ezekből a termékekből szintén engedményes vásárt tartanak. A második héten testápolókat, mosóporokat, női körömcipőt, takarókat árusítanak olcsóbban.

A két előadásból álló divatbemutatót 21-én rendezik az ifjúsági házban, ahol három ruhát sorsolnak ki. Ugyanezen a napon az áruházban Kovács Kati és Soltész Rezső dedikálja saját lemezét. A harmadik és a negyedik héten, csütörtökönként 9-től 12 óráig

nyugdíjas-bevásárlóórákat tartanak, az októberben Békéscsabán házasságot kötő párok nászajándékot kapnak az áruháztól.

A parádés napok azonban egyszer véget érnek. A jövőre is gondolni kell, az elkövetkezendő tíz-húsz

évekre. Mindenesetre az áruház vezetői, dolgozói nem tétlenkednek. A szőnyegeket praktikusan bemutató módszer sikerén felbuzdulva a készruhaosztályon divatsarkokat hoznak létre, ahol a butikokhoz hasonlóan márkás áruk között lehet majd válogatni. Később egy-egy vállalat, szövetkezet is bemutatkozik legújabb termékeivel az Univerzál Áruházban' S. S.

Ki tud többet a Szovjetunióról?

Vetélkedő felnőtteknek

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Művelődési Minisztérium, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, valamint a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége ismét meghirdeti a Ki tud többet a Szovjetunióról? elnevezésű politikai vetélkedősorozatot a középfokú felnőttoktatási intézmények hallgatói részére. A verseny célja: a Szovjetunió történelmének, jelenlegi életének, valamint a magyar—szovjet együttműködés eredményeinek megismertetése és a két nép közötti barátság elmélyítése.

Az önálló felnőttoktatási intézmények és tagozatok négy-négy fős csapatokkal

nevezhetnek a vetélkedőre. A sorozat iskolai döntőkből, megyei, illetve budapesti döntőkből, országos elődöntőkből és országos döntőből áll. Az iskolákból, a tagozatokról iskolatípusonként egy- egy csapat jut tovább. A megyei és a budapesti döntőkből, a részt vevő tanintézmények számától függően, 1-3 együttes kerül az országos elődöntőkbe. Az 1988. áprilisi országos döntőben 10 csapat ad számot ismereteiről.

Az első három helyezett csoport tagjai és felkészítő tanárai jutalomüdülésen vehetnek részt a Szovjetunióban.

Műszaki

és közgazdasági könyvnapok

Nyolc könyvkiadó mintegy 80 új kötetet kínál a műszaki és közgazdasági könyvnapokon — jelentették be tegnap azon a sajtótájékoztatón, amelyet a könyvnapok országos szervezőbizottsága tartott Budapesten, a Vörösmarty téri kulturális központban. Az október 5- én kezdődő — immár hetedik alkalommal megrendezendő — szakmai könyvnapok országos megnyitóját a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem épületében tartják.

Az újdonságok között kézikönyvek, lexikonok, elektronikai, építészeti, gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási, híradástechnikai, ipartörténeti, jogi-kereskedelmi, környezetvédelmi, közgazdaságelméleti, statisztikai, számítástechnikai, világgazdasági és külkereskedelmi témájú könyvek egyaránt helyet kaptak. A kiadók a szakemberek mellett á szélesebb ol-' vasóközönségre is gondoltak a kiadványok megjelentetésekor. így például a Mindennapi ügyeink lexikpna című kötet hasznos kalauzként szolgál a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézéséhez. A könyvnapi kiadványok sorában tízféle számítástechnikai mű szerepel.

Szép termés ígérkezik az Ágfalvai Kertvárosi Mgtsz száz hektáron termő szelídgesztenyésében, ahol rövidesen megkezdik a „szüretet” (MTl-fotó: Matusz Károly — KS)

Szakszervezeti számvetés az üveggyárban

Az Orosházi Üveggyár szakszervez^j bizottsága kedden, szeptember 29-én testületi ülést tartott, melyen részt vett Gyöngyösi István, az MSZMP KB tagja, a SZOT elnökségének tagja, az Építők Szakszervezetének főtitkára, valamint Szeljak György, az SZMT titkára.

Első napirendi pontként Kneifel Antal, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkára értékelte az üzemi szakszervezeti bizottság munkáját, az előterjesztéshez szóbeli kiegészítést fűzött. A vitában tíz hozzászóló, közöttük Gyöngyösi István, hangsúlyozta a szakszervezeti munka, a tagság véleménye meghallgatásának fontosságát. Eddig sem volt könnyű a szakszervezeti munka, de az utóbbi időben még több a gond. További feladatként jelölték meg a termelés segítését, a mozgósítást a termelési célok megvalósítására, a dolgozók érdekvédelmét és érdekképviseletét. Lovas Julianna, az üzemi pártbizottság titkára szólt a pártbizottság tervében megfogalmazott feladatok végrehajtásáról, s kérte ehhez a szakszervezeti tagok segítségét. A részvevők egyetértettek a szakszervezeti bizottság feladattervével, és tudomásul vették az előterjesztést.

Második napirendi pontkét módosították az alapszervezetek segélyezési szabályzatát.

Cs. I.

Tanácsülés Gyulán

Tegnap, szerdán délután ülést -tartott Gyula Város Tanácsa. A napirendi pontok megtárgyalása előtt dr. Takács Lőrinc tanácselnök tájékoztatott a megyei tanács legutóbbi üléséről. Ezután a tanácsülés megvitatta és elfogadta a tanács határozatainak végrehajtásáról és a tanácstagi interpellációkra tett intézkedésekről szóló beszámolóját.

Az első napirendi pont keretében a tanácsülés megvitatta a művelődési osztály beszámolóját. Tevékenységüket legutóbb 1973- ban tárgyalták. A hozzászólások méltatták az anyagi eszközök csökkenése ellenére az osztály erőfeszítéseit az oktatási törvény érvényesítésében, a feltételek javításában és különösen a művészeti élet szervezésében, irányításában. Az osztály a városi intézmények felügyelete mellett segíti a vonzás- körzet: Elek, Kétegyháza,

Lökösháza tanácsainak ilyen irányú tevékenységét.

Második napirendi pontként a tanácsülés elfogadta a termelési és ellátási bizottság munkájáról szóló tájékoztatót. A bizottságot 1985-ben hozta létre a tanács, hogy az iparra, a mezőgazdaságra, a kereskedelemre kiterjedően vizsgálja a lakosság ellátásával kapcsolatos problémákat. Többek között figyelemmel kísérték a város zöldség- és gyümölcsellátását, a Békés Megyei Szolgáltató Szövetkezet helyi egységeinek tevékenységét.

Többórás vita követte viszont a gyulai városi csatornamű-társulatot szervező bizottság tájékoztatóját. A

bizottság 1986-ban jött létre, és tanulmányt készíttetett a város egész területére vonatkozó szennyvíz-csatornázási ‘rendszerről. Javasolták, hogy a megvalósítás érdekében társulatot kell létrehozni, megállapították a

várható költségeket, amely 20 százalékban a vízügyi alapot, 20 százalékban a tanács költségvetését és 60

százalékban a lakosságot terhelné. A tanácsülés egyhangúlag megegyezett a társulat létrehozásában, döntés viszont csak hosszas vita után született arról, hogy mely városrészben valósuljon meg először. Végül elfogadták az eredeti javasla-' tot, amely a törökzugi kertváros szennyvízrendszerének kiépítését indítványozta.

A tanácsülés jóváhagyta a Hazafias Népfront és a szakszervezet helyi bizottságaival kötött megállapodást. Döntött a Gyula Városért Érdemérem odaítéléséről, az Apor téri diákotthon megszüntetéséről, megvitatta az állattartásról és a hajtatá- sos növénytermesztésről készülő tanácsrendeletet. Végül dr. Takács Lőrinc előterjesztette a tanács kötvénykibocsátási tervét. A tanácsülés megszavazta 49 millió forint értékben a kötvények városfejlesztési célokra kibocsátását, melyeket ötven- és tízezer forintos címletekben várhatóan decembertől lehet megvásárolni.

Sz. M.

Számolni és számon kérni

N

émi iróniával, de nem sok túlzással mondják mostanában, hogy közgazdász nép lettünk. Legalábbis abban az értelemben, hogy most az az állampolgár is számolgat, aki korábban arra volt büszke, hogy legföljebb az egyszeregyig terjed matematikai műveltsége. Ne bolygassuk ezúttal az utóbbit, vagyis azt az olykor arisztokratikusnak tartott szemléletet, amelynek .vallói igyekeztek távol tartani magukat minden reáltudománytól. Csoda nem történt, a változást egyszerűen az okozta, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatta az adóreformot, ez pedig mindenkit számolásra késztet.

Előkerülnek a ceruzák és golyóstollak, meg a gyerek számára vásárolt kézi számítógép, összeadunk és kivonunk, osztunk és szorzunk, fejben ellenőrizve az eredményt. Mert mindehhez elsősorban — fej szükségeltetik. Olyan fej, amely nem csupán a matematikai eredményt látja, hanem levonja belőle — immár nem géppel — a szükséges tanulságokat is.

Mert senki előtt nem titok, hogy jövőre sok mindent másként kell csinálnunk. Csupán az nem világos még, hogy miként. Afelől nem lehet kétség, hogy 1988-ban is kell dolgozni, s egyre több tény győz meg mindenkit arról, hogy az eddiginél jobb munkára van szükség. Mégpedig úgy, hogy „adjuk meg a császárnak, ami a császáré”, hiszen erre most már törvény kötelez, de éppen a nehezebb gazdasági helyzet követeli meg azt is, hogy a magunk érdekeit se tévesszük szem elől.

Lehet azon vitatkozni, hogy ki hogyan értelmezi a saját érdekét. Lesznek olyanok, akik az emelkedő adókulcsok láttán felhagynak jelenlegi másodállásukkal, mellékfoglalkozásukkal, különböző „egyéb” munkájukkal, s a felszabaduló időt inkább önképzésre, kultúrára, kiskertre vagy — ezt kellett volna elsőként említeni — tartalmasabb családi életre fordítják. Mások — s ma még csak jósolni lehet, hogy ők lesznek többen — úgy fogják érezni, hogy „még vannak tartalékaik”, s tovább növelik teljesítményeiket fő- és mellékállásban egyaránt, hogy az adó ellenére se csökkenjen a bevételük. Ne szépítsük a dolgot: azért, mert az emelkedő árak és a gyorsuló infláció rákényszeríti erre a dolgozó emberek túlnyomó többségét.

Nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés az adóreform-törvényjavaslatot, ami azt látszik bizonyítani, hogy a választók — a képviselők megbízói — ugyancsak átlátták az adóreform szükségességét. Ám az is igaz, hogy — noha azoknak csak kisebb része került be a végleges szövegezésbe — igen sok módosító indítvány hangzott el a törvényhozók három és fél napos tanácskozásán. Az indítványok beterjesztői szinte kivétel nélkül valamelyik társadalmi rétegnek kívántak kisebb- nagyobb adókedvezményeket „kiverekedni” — nyilvánvalóan ugyancsak a választók megbízásai alapján.

Mennyit sikerült végigvinni, mennyit nem — ezt most már hiába számolgatnánk. Az adóreform-tervezetből törvény lett, azt pedig minden állampolgár köteles megtartani és a maga területén végrehajtani. Vitatkozni — s ez így van a világ minden táján, mindenféle társadalmi berendezkedésű országokban — csak addig lehet, amíg a törvényhozók ki nem mondják a végső szót.

Mégis tévedés lenne azt hinni, hogy az állampolgár dolga most már csupán annyi, hogy — fizessen. Az adótörvényekben ugyanis — bár jóval kevesebb szó esett erről, mint a fizetendő összegekről és százalékokról — olyan paragrafusok is vannak, amelyek az állampolgári jogokat garantálják. Így például azt, hogy a befizetett személyi jövedelemadó a helyi tanácsoknál marad, 1988-ban még „fejkvóta” alapon, a továbbiakban teljes egészében. Hogy hol mekkora lesz ez az összeg, az elsősorban az adófizető állampolgárokon múlik, és csak másodsorban a kivetést és behajtást intéző adóhivatalokon.

Még inkább rajtuk múlik, hogy a helyben befolyt adót mire fordítják. A miniszterelnök országgyűlési beszédében leszögezte, s a nemzetközi sajtótájékoztatón nyomatékkai megismételte, hogy a kormányprogram végrehajtásának két pillére a szocialista demokrácia és a nemzeti egység. Ez pedig megköveteli, hogy az adófizető állampolgárnak joga és lehetősége legyen a beleszólásra: milyen formában akarja viszontlátni adóforintjait.

Sok szó esett már arról, hogy a szeptemberi ország- gyűlési ülésszak sok tekintetben valami újnak a kezdetét jelenti. Üj volt az, hogy a felszólalt képviselők többsége „tiszteletkörök” nélkül, lényegretörően beszélt,

= hogy egymással is vitatkozva igyekeztek megtalálni a legjobb — a körülményekhez képest legjobb — megoldást a honatyák. Az is újdonság — noha a jogszabályok eddig is adtak rá lehetőséget —, hogy az Országgyűlés fenntartotta magának a jogot: újra meg újra visszatérjen az adóügyekre, ellenőrizze e téren a kormány mun- ‘ káját.

Felső szinten tehát nagy lépésekkel haladt előre a szocialista demokrácia. Látni kell ezt még akkor is, ha olyan törvények tárgyalásánál mutatkozott meg, amelyek — minek tagadjuk — a legkevésbé sem népszerűek. De a törvényhozói-kormányzati szinten kibontakozó, szélesedő szocialista demokráciának igazán eredménye csak akkor lesz, ha ugyanez érvényesül országosan. Ha a választók a tanácstagokat, ők a végrehajtó bizottságokat — és főleg! — az apparátust időről időre beszámoltatják és ellenőrzik.

H

iszen nem csekélységről van szó. Pénzben kifejezve sem, de — ami ennél is többet jelent — demokráciában még többről. Arról, hogy az új adókkal ne csak adjunk — meg is kapjuk az ellenértéket, s tudjunk róla, hogy pénzünkből mivel gyarapodik szűkebb hazánk. S az ország is.

Várkonyi Endre