Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG 1987. október 17., szombat Küldöttközgyűlés az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségében A hatékonyabb termelés és a piaci folyamatok Jogászok országos munkaértekezlete Tori Józsefné elnökletével tegnap tanácskozott az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének küldöttgyűlése. Napirendjükön az első félévi gazdálkodás értékelése és az 1987-ben várható termelés és értékesítés eredményei szerepeltek. Ennek keretében áttekintették az 1988. évi szabályozómódosítással összefüggő előkészítő munkálatokat is. A testület munkájában részt vett dr. Lendvai István, az Okisz (az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége) főtitkára, Klaukó Mátyás, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettese. Az írásban közreadott anyaghoz dr. Sü- meghy Csaba, a Kiszöv elnöke szóbeli kiegészítést fűzött. Megállapította, hogy a megye ipari szövetkezetei az év első felében a tőlük megszokott és elvárt dinamikával fejlesztették termelésüket. Az előző időszakhoz képest a 15 százalékos ter- melésiérték-növekedés igen jelentősnek mondható, értékelhető, figyelembe véve az ország iparvállalatainak helyzetét. Külön kiemelte a vegyipar és a textilruházati ágazatba tartozó szövetkezetek teljesítményét azért, mert a termelés növelésének lehetőségét elsősorban a külpiacok bővítésével teremtették meg. Diplomaátadó ünnepséget rendeztek tegnap Budapesten az Állatorvos-tudományi Egyetemen. Kovács Ferenc akadémikus, az egyetem rektora 58 végzett hallgatónak — köztük két külföldi diáknak — nyújtotta át az állatorvos-doktori oklevelet. Szóvá tette: a Kiszöv elnökségének tapasztalata szerint a megye ipari szövetkezeteiben váítozatlanul lassú ütemű a termékszerkezet korszerűsítése, melyet összefüggésbe hozott a gazdaságosságra törekvés és a piacorientáltság hiányával, az elavult termelőeszközök, illetve ezek pótlását biztosító fedezetek hiányos, szűkös jelenlétével. Mindezek mellett a tőkés export 70 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakát. .Ez a szám azért jelentős, mert a gép-, a textilruházati, a házi- és a fémtömegcikkipar termékei iránt élénkült a kereslet. Különben az ipari szövetkezetek ebben az évben kereken 800 millió forint értékben termelnek több árut, mint 1986-ban. A rubelelszámolású export az előző év szintje körül alakul, viszont a tőkés export — éves átlagban — 30 százalékkal jobbnak ígérkezik a korábbinál. E teljesítmények az érvényben levő szabályozások következtében nem elegendők a meglevő pozíciók megőrzésére. A szövetkezetek nyeresége valószínű 50 százalékkal csökken, s a szövetkezetek egy- harmadánál további pozícióromlással számolnak. Ilyen előzmények után érthető, hogy a küldöttek figyelmét a jövőre életbe léAz ünnepségen vas-, gyémánt- és aranydiplomát adtak át azoknak, akik 65, 60, illetve 50 évvel ezelőtt fejezték be tanulmányaikat. Vasdiplomát kapott dr. Papp Sándor hajdúböszörményi és dr.Te- mesy Géza budapesti nyugalmazott állatorvos. pő közgazdasági háttér kialakítása kötötte le. A szabályozók nagy részét már közzétették, még néhány hiányzót ebben a hónapban pótolnak, hogy valamennyi szövetkezetben a tervezés időszakában tisztán lássák az adó- és árreformmal ösz- szefüggő intézkedéseket. Ezek közül a legfontosabb: a hatékonyan dolgozó, jövedelmező, tehát a nyereséges szövetkezetek helyzete kedvező irányban változik. Műszaki fejlesztésre a nyereségből lényegesen nagyobb összeget fordíthatnak a jövőben. Viszont a kis és az alacsony hatékonysággal dolgozó szövetkezetek helyzete kritikussá válhat az élőmunka megdrágulása következtében. Ezekben a szövetkezetekben keresni kell a termékszerkezet-váltásból származó előnyöket, a kitörés lehetőségét az adott helyzetből a fennmaradás érdekében. Ez a munka, törekvés azonban csak akkor lesz eredményes, ha a piac mond értékítéletet a gyártmányokról, s ha ez az értékítélet elismeri, honorálja az erőfeszítéseket. Ez pedig már versenyhelyzet, melyben mindjobban helyt kell állni a belföldi és a külföldi piacokon. A szóbeli kiegészítést vita követte, melyben felszólalt az Okisz főtitkára, dr. Lendvai István, aki a szeptemberi országos aktíva tapasztalatairól és az országos szövetség érdekvédelmi munkájáról, annak eredményeiről tájékoztatta a küldötteket. A küldöttközgyűlés különböző határozatok meghozatalával fejezte be munkáját, majd újabb öt kisszövetkezet tagfelvétele mellett dönAz egyetem tanácsának legmagasabb kitüntetését — a Marek József-emlékérmet — dr. Tóth Péter, a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató főállatorvosa vette át kiemelkedő szakmai munkásságáért. Népfronttitkárok tapasztalatcserelátogatása Tegnap, pénteken tapasztalatcsere-látogatáson vettek részt a megyében a Hazafias Népfront budapesti kerületi bizottságának titkárai, a budapesti bizottság vezető titkára, Peják Emil vezetésével. A mintegy 30 fős csoportot reggel a gyulai városi pártbizottságon fogadta Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, majd bemutatta a vendéglátó megyét. Ugyancsak itt találkoztak Gyula párt- és állami, valamint a HNF városi bizottságának vezető tisztség- viselőivel. A budapesti kerületi titkárok első alkalommal látogattak el megyénkbe azzal a céllal, hogy megismerjék azokat a településeket, melyek baráti köreinek otthont adnak a kerületi székházakban. Emellett természetesen szó volt a népfrontmunkáról is. Délelőtt a csoport tagjai megismerkedtek Gyula nevezetességeivel, majd délután Battonyán Takács Dezső, a nagyközség tanácselnöke fogadta a vendégeket. Itt többek között ellátogattak az SOS gyermekfaluba is. Sz. M. autóbuszexport Újabb Ikarus-autóbuszok szovjet exportjára írtak alá szerződést tegnap Budapesten. A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Avtoexport Külkereskedelmi Egyesülés vezetői a két ország közötti hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény keretében 466 millió rubel értékű szerződést kötöttek. A megállapodás értelmében 1988-ban 4 ezer Ikarus 280-as csuklós buszt, 1100 JK 250-es városközi-turistabuszt, ezer IK—256-os távolsági járművet és 500 IK—260-as városi buszt szállít a magyar ipar szovjet megrendelőjének. Általános iskola a gimnáziumban • A szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban a kiemelkedő matematikai tehetségű tanulóknak az idei tanévben általános iskolás 8. osztályt indítottiak. Felvételi vizsga alapján 40 szegedi kisdiák közül választották ki a speciális osztály 18 tanulóját, akiket a gimnázium tanárai oktatnak matematikára. A .tanulók így magas tudásszintet elérve kezdhetik meg jövőre a gimnázium matematika tagozatos osztályában az első évfolyamot. A legjobbak egyéni képességeik szerint akár egy-két évvel hamarább fejezhetik majd be gimnáziumi tanulmányaikat. A tehetséggondozásnak ezt a speciális formáját az egész országra kiterjesztette a szegedi Radnóti Gimnázium azzal, hogy a kiváló matematikai tudású 7-ik osztályosoknak levelező tagozatot szervezett. Erre tanáraik javaslatára 1071 diák jelentkezett. Részükre havi két alkalommal feladatokat küldenek, s a megoldásokat a szegedi gimnázium szaktanárai értékelik. A feladatmegoldásokban legjobban szereplő tanulókat a téli szünetben továbbképzésre hívják meg Szegedre. A levelező oktatásban részt vett diákok a tanév végén felvételi vizsgát tehetnek, s közülük a legjobbak nyernek majd felvételt a gimnázium jövő tanévben induló újabb matematikai szakos 8. általános iskolai osztályba. (Folytatás az 1. oldalról) helyreállításának kérdésében az előzetes egyeztetés során — amelyet a Magyar Kereskedelmi Kamara, illetőleg a szövetkezeti érdek- képviseletek szerveznek — a hitelezők és a gazdálkodó szervezet nem tudtak megállapodásra jutni. További feltétel, hogy a pénzügyminiszter ne éljen az állami szanálási eljárás elrendelésének lehetőségével. A továbbiakban Markója Imre közölte: napirendre került a jogalkotásról szóló törvény megalkotása, s ezen jogszabály tervezete — amelyet a Minisztertanács már elfogadott — még ebben az évben az Országgyűlés elé kerül. Célja lesz, hogy átfogóan és teljes körűen rendezze egységes rendszerbe foglalja az állami szervek jogalkotó tevékenységét, s élesen elválassza a jogszabályt az állami irányításban alkalmazható más eszközöktől. A törvényjavaslat meghatározza, hogy jogszabályt — mindenkire kötelező, szükség esetén az állam által is kikényszeríthető maDőlt betűvel A sip gatartási szabályt — mely szervek és milyen formában adhatnak ki. Ennek megfelelően: az Országgyűlés törvényt, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet, a Minisztertanács rendeletet, a miniszterek ugyancsak rendeletet, az államtitkárok rendelkezést alkothatnak, a területi-helyi jellegű szabályokat pedig a tanácsok rendeletben állapíthatják meg. A jövőben tehát nem történhet utasításban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok megállapítása; éppen önállóságuk fokozottabb érvényesítése érdekében. A Minisztertanács, illetőleg a miniszterek és az államtitkárok továbbra is kiadhatnak határozatokat, illetőleg utasításokat, ezek azonban nem jogszabályok; tehát nem általános érvényűek, hanem csak az általuk közvetlenül irányított szervekre — például az államigazgatás szerveire, az intézményekre, az állam- igazgatási felügyelet alatt álló vállalatokra — kötelezőek. A munkaértekezlet ma szekcióülésekkel folytatódik. Turbinagvár A gyakorlatban ismerkedünk a peresztrojka kibontakozásával. Jól érezhető, hogy a vezetés különböző szintjein értik az új követelményeket. Ennek ellenére a megszokás nagy erő, új módon cselekedni nehezebb, ezt őszintén meg is mondják. „Addig a dolog rendben van, amíg az emberek a -peresztrojkával általában egyetértenek. Gond akkor van, amikor a minőségi munkát követeljük, az elrontott munkadarabot munkadíj nélkül kell kijavítani, ugyanis, amikor már az egyénről van szó, akkor már nehezebb” — mondja a főmérnök. Megnyugtatom, ez nálunk is így van. Mi is ezzel küzdünk, a változtatás igénye nagy, az igazi gond akkor kezdődik, amikor a változtatás már konkrét személyeket érint. Leningrádi televízió Adásban az asztal egyik oldalán a tv vezetői, másik oldalán fiatalok; záporoznak a kérdések. „Tőlem elvárják, hogy jó autót készítsek. Maguk miért nem csinálnak olyan műsort, amit mi szeretünk?” — kérdi az egyik fiatal. „Igyekszünk.” „Az rendben van, de csináljanak is.” Űjabb kérdés. „Miért van, hogy ha bekapcsolom az első csatornát, a világháborúról szól a film, ha a másodikat, az meg a polgárháborúról. Mai életünkről akarunk filmet.” Újra eszembe jut egy felszólaló, aki arról beszélt, hogy más-más generációnak a béke mit jelent. Érthető, aki a háború alatt szörnyűségeket élt át, annak a béke fogalma azt jelenti, nem hullik a bomba, nincsenek szörnyűségek. A fiataloknak, akiknek nincs ilyen élménye, a barátságot, más népek tiszteletét, egymás megismerését, szeretetet, szerelmet és sok mást jelent a béke. Megérteni ezt biztos nem egyszerű. Ezt éreztem abban a vitában, amelyben a háborút megélt ember örök emléket akart állítani a hősöknek, a fiatal válasza pedig az volt, elég már az emlékművekből. a kolhozpiac Két éve jártam itt, a választék nagyobb húsban, zöldségben, gyümölcsben. A piaci árak a magyar kereskedelmi áraknak megfelelőek. Az állami üzlet húskínálata és az ár a régi. Áru van, a divatos, esetleg külföldi cikk megjelenését tömeges érdeklődés jelzi. A visszafogott szeszkereskedelem hatása és szigora érezhető. Tudtunk tanácskozást tartani kínálás nélkül is. Egy taxisofőr ijie- sélte, hogy nagyon szigorúak a rendőrök. Ezt egy ottani aktivista férje, aki maga is rendőr, azzal igazolta, hogy közülük is sokaktól megváltak, akik visz- szaéltek hivatásukkal. A taxisofőr azt is mondta, Gorbacsov nem az italt tiltja, csak azt mondja, mindenki annyit fogyasszon, ameddig még ember tud maradni. Tadzsik pártmunkás így beszél: „Látod, Leningrad tele van bolgár szőlővel. Nálunk ennél szebb és édesebb szőlő terem, van elég paradicsom és dinnye is, de nagyon sok ott megy tönkre, mert nem tudjuk elszállítani, nincs elég raktárunk. Látod, ezen is változtatni kell, sok még a veszteség. A mi mezőgazdaságunk többet termel, mint amit meg tudunk őrizni. Úgy hallottam, ezek a dolgok nálatok jobban mennek.” Lehet. Nekünk most más gondunk van. Még hozzáteszi: „Az utóbbi években sok érdekes dolgot próbáltatok ki. Mi is elkezdtünk néhányat, egyre több a közös vonás, ezért könnyebben is értjük egymást.” Újra az ülésteremben Nigéria fia beszél. „Meggyőződésem, hogy forradalmi megújulás megy végbe az önök hazájában. Van mire figyeljen a világ!” Ebben a résztvevők teljes egészében egyetértettek. Ezért lehet nyugodt Lenin harcostársa, a 90 évet megélt veterán, hogy van és lesz folytatása annak, amit 1917-ben elkezdtek. A munkások a két város közötti életveszélyes útkanyar- ban serényen dolgoztak. A nyár végi reggeleken és délutánokon, amikor arra jártam, mindig jóleső érzéssel nyugtáztam szorgosságukat. Magamban még csettintettem is: ej, ha mindenki így tenné a dolgát az országban! Bár az is lehet, hogy teljesítménybérben hajtottak az én megbecsült embereim, s ezért volt a nagy igyekezet. Feltevésemet valószínűsíti, hogy a nagy rohamtempó hamar megbosszulta magát. (Bár meggyőződésem, hogy nincs összefüggés a munkaidő hossza és a minőség között.) Egy hónap sem telt el, s a frissen festett terelőkorlátokon — mert azok javításán dolgoztak a derék férfiak — egyre- másra jöttek elő la rozsdafoltok. Nem is csoda, mert a korábban lepergett festék helyére — anélkül, hogy lekaparták volna az itt-ott megmaradt régit — szépen ráfújták az új mázt. Máig sem értem, hogy miben bíztak ezek a jóemberek. Talán ia hamar beköszöntő őszben, s a vele járó ■csapadékos időben, amikor majd a sár betakarja! összekapkodott, az egymásra rakódott festékektől térképraj- zolatos munkájukat? Vagy ,a „mindegy hogy hogyan, csak legyen kipipálva” egyre terjedő megszállottsága kerítette őket is hatalmába? Nem tudom, nem értem, kinek és miért jó önmagáról ország, világ előtt ilyen névjegyet készíteni. A példa sajnos nem egyedi. Naponta, más és más terepeken újra és újra szembetűnik. Itt van például a rendszámtábla esete. Újonnan nyomott rendszámtábláink „rongyosak”, festékhiányosak. Alig olvashatók. Egyszer, néhány éve már szembetalálkoztunk a rendszámtábla ügyével. Akkor a gyártó szövetkezet a festékminőségre hivatkozott, a festékgyártó pedig — természetesen — a tábla anyagát hibáztatta. Már-már azt gondolom, egyszerűbb lenne minden újautó-tulajdonosnak adni egy doboz festéket, meg egy ecsetet, aztán kenje meg ki-ki a maga rendszámtábláját, ha annyira kell neki. De mégsem gondolok ilyet, mert lakkor ezzel tudomásul venném, hogy nagyüze- mileg nem lehet rendszámtáblát gyártani. Csakhogy érdekes módon, a csehek tudnak, a jugoszlávok is, meg a románok is, sőt a nyugatnémetek is (mi több, ők fényvisszaverőt, ami szintén nem lehet ördöngős 'dolog — legalábbis a látszat szerint nem). Vagyis a jelek szerint Európában (biztos a tengeren túl is, csak hát olyan kocsik errefelé nemigen járnak) mindenki tud rendszámtáblát készíteni, csak mi nem. De miért bántom én a rendszámtábla-készítést, amikor annáX sokkal egyszerűbb feladatokkal sem tudnak egyikmásik helyen megbirkózni. Mint például a sípkészítéssel. A minap jöttem erre rá, amikor gyermekeimnek vettem két úttörősípot (mert ugye síp nélkül nem úttörő az úttörő), darabját hat harmincért. Igazán nem pénz ez az összeg — gondoltam a boltban, amikor leszámoltam a tizenkettő hatvanat —, még akkor sem, ha egyszerű műanyag az egész. Ám a családi öröm hamar elszállt, mihelyt nemcsak nézték, hanem használni is akarták a lurkók a sípot. Mert ez a kis jégcsapretek formájú valami csak szuszogott, de nem sípolt. Így aztán morze jeleket sem lehetett vele kisípolni, még azokat sem, amelyek pedig a hátára vannak festve: vigyázz, gyülekező, előre, állj, ,S. O. S, sebesen. Mit fűzzek a leírtakhoz? Javasoljam azt, hogy intézményesen be kellene tiltani a korlátot, a festett rendszámú autók külföldre utazását, és a síp nyilvános használatát? (Csak azért, hogy legalább a külföldi ne képzelje rólunk...) Tudom, az elképzelés komolytalan, mert valószínű, túl sok mindent kellene betiltani. Vagy inkább füstölögjek, hogy micsoda ipar az, amelyik még egy vacak sípot sem képes gyártani? Nem, nem füstölgők, mert igazságtalan lennék, hisz gondoljanak csak a Rába járműveire, a kozmetikumokra, vagy a! Béköt-termékekre. Állják a versenyt a világban. De ez — legalábbis gazdaságunk állapotának tanúsága szerint kevés. Meg kell tanulnunk sípot is gyártani. Amelyben azután majd olyan időszerű szavakat is ki lehet fütyülni, mint: versenyképesség, minőség. Diplomaátadás az Állatorvos-tudományi Egyetemen
