Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-02 / 232. szám
1987. október 2., péntek Könyvtárosok a helytörténeti gyűjtésről , Szeptember 23. és 26. között az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja, valamint a Békés Megyei Könyvtár regionális továbbképzést rendezett „Helytörténeti gyűjtemények kezelése” címmel a Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok megyei könyvtárosok részére. Három könyvtárossal az előadások szünetében beszélgettünk. Megkértük őket, mondják el, milyen helyismereti gyűjteményt kezelnek, miben látják e tevékenység fontosságát, s milyen tapasztalatokat gyűjtöttek e tanácskozáson? Gaál Sándor a tiszafüredi városi könyvtárból, Valánszkiné Tóth Erzsébet a dévaványai községi könyvtárból és Márkus Zoltánná a fehérgyarmati városi könyvtárból érkezett a szanazugi tanácskozásra ... G. S.: — Könyvtárunkban csaknem 20 ezer helyismereti dokumentumot őrzünk. A gyűjtemény egyharmada sajtócikk-kivágat 1843-tól napjainkig. A másik egy- harmad aprónyomtatvány, meghívók, plakátok .. . S a fennmaradó rész diafelvétel, fotókópia, könyv, disszertáció, szakdolgozat. Tehát hangzóanyag és videofelvétel kivételével minde'nféle hely- ismereti anyaggal találkozhat nálunk az olvasó. V. T. E.: — Könyvtárunkban sajnos kissé elhanyagolt terület volt eddig a helyismereti gyűjtés, ezért én jóval szerényebb gyűjteményről számolhatok be. Mintegy ezer dokumentumot — zömében könyveket, folyóiratokat — őrzünk. A hangkazettákkal most kezdtünk foglalkozni.. . M. Z.-né: — Mi amolyan közbülső helyen vagyunk Fehérgyarmaton, pár száz könyvvel, 45 tekercs mikrofilmmel ... Amiért viszont érdemes felkeresni minket: több ezres a színes diapozitív anyag. A helyismereti gyűjtemények fontosságáról is szó esett a beszélgetés során. M. Z.-né: — Különösen ott hangsúlyoznám e tevékenység fontosságát, ahol — mint nálunk — se levéltár, se múzeum nincs. Felszabadulásunk 40. évfordulója kapcsán jelentős lendületet vett a: helyismereti munka. Az anyaggyűjtés, történelmünk megismerésének igénye megmozgatta az embereket. Ezt a fajta felfokozott érdeklődést kielégíten- dőj próbálunk könyvtárközi kölcsönzés, anyagmásolás és egyéb úton, mind nagyobb lehetőségeket adni az ismeretszerzéshez. G. S.: — A könyvtári munkának fura szemléletéről van itt szó. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a helyismereti gyűjtemények az adott település, város vagy falu emlékezetei. A kérdés az, hogy van-e fizetőképes kereslet erre az emlékezetre napjainkban, mikor egy olyan történelmi szakaszhoz érkeztünk, melyben a demokratizálódás meghatározó jelentőségűvé vált a maga ismeretfeltételeivel együtt. Ez az „emlékezet” egyre inkább a város kezébe kell hogy kerüljön, hiszen ma már nem sok esélyünk van a felső szervektől kapott segítségre, tudjuk. A kérdés tehát az, hogy ott, azon a településen ér- zik-e olyan fontosnak a helyismereti gyűjteményt, mint teszem azt otthon, a családi fényképeket vagy a nagypapa háborús leveleit.. . Ha igen, akkor felmerül a másik kérdés, hogy milyen magatartást tanúsítson e területen a szakma, hisz nem ez az egyetlen gondja, sőt... Munkájának csupán egyetlen szeletkéje ez a gyűjtemény ... V. T. E.: — Ez az a terület, ahol nem lehet spórolni! Hiszen napjaink dokumentumanyaga is történelemmé válik egyszer. Ezt is szem előtt kell tartanunk, csakúgy, mint a még fellelhető, már történelmi értékű anyagok összegyűjtését és megőrzését. G. E.: — Egy bizonyos, és ehhez nem kell különösebb jóstehetség: ahhoz, hogy a település tanácstagjai érdemben hozzászóljanak a jövő évi költségvetéshez, meg kell nézniük az előző esztendők hasonló dokumentumait. A könyvtár egy olyan intézmény, ahol ehhez is bárki hozzáférhet... S fel kell készülnünk arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló ismerethordozókat ott, helyben megtalálják mindazok, akik e nehéz helyzetben próbálnak eligazodni társadalmi, gazdasági életünkben. Vajon égy ilyen tanácskozás mi újat adhat a résztvevőknek — kérdeztük. G..S.: — Húszéves szakmai munka után, ha ezen a pályán értelmiségi módra mozog az ember, bizony ritkán találkozik olyan ismerettel, mely gyökerestől megváltoztatja, új1 sínekre teszi a munkáját. Ám apró igazolásokat, megerősítéseket feltétlen kaptam, s ezek azok a motiváló tényezők, melyek egy szakma erkölcsi erejét adják. Nagy kérdések már csak azért sem dőlhettek el itt, mert nem független a munkánk a könyvtárat fenntartók társadalmi, gazdasági erejétől és értékítéletétől sem ... V. T. E.: —- Én lényegesen kevesebb szakmai gyakorlattal a hátam mögött, tanulni jöttem, mindent megszívlelve, megfogadva az itt elhangzottakból. A legfontosabb — s erre éppen itt kaptam megerősítést —, hogy megtaláljuk a határt ott, a dévaványai könyvtárban. El kell dönteni, hogy földrajzilag, s történetileg mit gyűjtsünk? Mert lehet, hogy sok olyan dolog van nálunk, melynek nem ott a helye, és fordítva: hiányoznak olyan dokumentumok, melyekre feltétlen szükség lenne. M. Z.-né: — A tanácskozás legfőbb erénye véleményem szerint maga a téma. Végre eljutottunk odáig, hogy az „A” és „B” típusú könyvtárak képviselői ösz- szeültek, eszmét cserélhettek helyismereti gyűjteményeik sorsáról, jövőjéről. Meggyőződésem, hogy e tanácskozással nem szabad megszakadnia e folyamatnak, már csak azért sem, mert mint itt is kiderült, több olyan kérdés van, melyben még a felsőbb szervek sem értenek egyet. Hogy csak egy példát mondjak: egyelőre kérdéses, hogy a kisvárosi könyvtárak foglalkozzanak-e helyismereti gyűjtéssel, vagy vállalják ezt a feladatot a megyei könyvtárak? Én egyébként azokkal értek egyet, akik úgy vélik, a kisvárosi könyvtárak is vállalják ezt a munkát, a személyi és az anyagi lehetőségeikkel együtt. A többi' már a mi dolgunk ... Nagy Ágnes Fórum a megyei könyvtárban és más programok A szovjet kultúra napjai keretében Békéscsabán, a megyei 1 könyvtárban fórumot rendeznek a Szovjetunió belpolitikájáról. A fórum október 6-án, kedden 13.30 órakor kezdődik, vendége Nyikolaj Kosztjucsen- ko, a1 Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatója lesz. Október 8-án videomozi keretében szovjet kisfilme- ket láthatnak , a megyei könyvtár vendégei délután 17 órától. Műsoron A nagy haza tájai, a Moszkva és a Leningrad, a rendkívüli sorsú város című kisfilmek lesznek. Október 15-én is a videofilmek kedvelőit várják a könyvtárba, ez alkalommal a Derszu Uzala című filmet mutatják be. Rendezője: Ku- rosava Akira. Évadnyitás az Új Zrínyiásszal Mikszáth Kálmán—Szent- mihályi Szabó Péter—Victor Máté áltörténelmi játékával, az Új Zrínyiász bemutatójával kezdődik az 1987—88-as évad a Jókai Színházban. (Rendező: Rencz Antal.) Az azonos című regényt az anekdotázó Mikszáth remekműveként tartja számon az irodalomtörténet. A legendás szigetvári hős és vitézeinek „feltámasztása” jó írói ötlet volt, és remek alkalom a közéleti szatírára; arra, hogy Mikszáth saját korát, a századvégi Magyar- országot és annak társadalmi ellentmondásait, az álszentséget, a korrupciót,1 a cinizmust leleplezhesse. Az Üj Zrínyiász korrajz arról „a szabad és tökéletes országról”, ahol „a törvény hajszálon múlik”. S a történelmi alakok életre keltése jó alkalom arra is, hogy az író elmúlt idők, pontosabban a XVI. század eszméi1 mellett foglaljon állást, a haza- fiságot, önzetlenséget és bátorságot méltassa, s ezáltal is a XIX. ! század végéről mondjon kíméletlen ítéletet. A Jókai Színház felkérte Szentmihályi Szabó Pétert, hogy a híres regényből színpadi művet írjon. A színház és az író álmai találkoztak, s így született meg az áltörténelmi játék. — Az Új Zrínyiász már gyermekkoromban kedvencem volt — emlékezett visz- sza az író a gyulai várszínházi premier előtt —, Mikszáth meg az első író, akinek minden művét végigolvastam, s aki már akkor tetszett, amikor szatíráját, politikai élét még nem is értettem. Ezt a regényt egyébként igazi science fictionnek tartom. Mert mi is az alaphelyzet Mikszáth Kálmánnál? Véletlenül feltámad Zrínyi Miklós, s hogy akkor mi történik vele? Én meg arra gondoltam: mi lenne, ha mindez ma ismétlődne meg? Ha Zrínyi ma támadna fel? Azt hiszem, a mai korban még aktuálisabb, még érdekesebb lenne az egész történet, az egész téma. — Bár a darab végkifejlete drámai, műfaja tulajdonképpen tragikomédia. Mi azt mondjuk: áltörténelmi játék, mert nemcsak a század- fordulóról van szó, hanem a mi korunkról is. S szerintem minden századvég — az akkori is, a közelgő is — kicsit egyforma abban, hogy a dekadencia jelei mutatkoznak. Most'például a gazdasági bajok kerülnek előtérbe, s a gyors meggazdagodás vágya furcsa, korrupt helyzeteket szül, bemocskolja az emberi kapcsolatokat ... Az az igazság, hogy nem is kell Mikszáth regényét aktualizálni, mert az eleve nagyon aktuális! Persze, olyan nevek, miniszterek, politikusok szerepelnek nála, akik ma egyáltalán nem ismertek. Ám nem nehéz mögéjük maiakat képzelni ! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy rendkívül nagy dramaturgiai munka tartozik a produkcióhoz: Dévényi Róbert és Ungar Júlia volt a darab két dramaturgja. Egy egész csapat műve az, ami színpadra kerül. Nagyon remélem, hogy lesz utóélete á vállalkozásnak, s hogy a közönség veszi majd a lapot, érteni és élvezni fogja, amit lát. A gyulai várszínházi ősbemutatón meggyőződhettünk róla: Szentmihályi nyomán az alapötlet, az írói lehetőség tágult, s a két korábbi, ma már történelmi korszakhoz új idősík, 1987. társult. A mi korunk, a mi társadalmunk lépett be a játékba, a téma így még izgalmasabb, a szerző felelőssége pedig nagyobb lett. A regényből áltörténelmi játék I született, színdarab, méghozzá zenés. A zeneszerző — akit szintén Rencz Antal főrendező kért fel a közös munkára — a Cyrano emlékezetes előadása óta nem ismeretlen Békéscsabán: Victor Máté. — Az Űj Zrínyiász tulajdonképpen már Mikszáthnál szatíra, nem történelmi regény. Szentmihályi darabja is inkább szórakoztató játék ... — mondotta. — A zene csak annyiban történelmi, hogy vannak benne bizonyos utalások, szavakban talán nehezen megfogalmazható utalások a századforduló zenéjére^ arra a korra, amikor a Mikszáth- regény játszódik. Helyenként kurucos motívumok is szerepelnek. Bizonyos történelmi ízeket becsempésztünk, de egyébként teljesen rrtai, szórakoztató zenéről van szó — dalokkal, kórusokkal, kuplékkal, sanzonokkal. j- * * Zene, játék a múlttal, a jelennel, s főleg a jelenről. Mikszáth Kálmán—Szentmihályi Szabó Péter—Victor Máté Oj Zrínyiásza — reméljük — méltó évadkezdet lesz színházunkban. Niedzielsky Katalin A marosvásárhelyi találkozó Erdélyi magyarok tanácskozása ötven évvel ezelőtt ötven esztendeje rendezték meg Marosvásárhelyen az erdélyi magyar fiatal értelmiség találkozóját, amely a mindinkább kibontakozó antifasiszta népfront szellemében kívánt választ adni a kisebbségi sorban élő tömegek nagy kérdéseire. Szervezői és résztvevői a harmincas évek elején fellépő fiatal írók, tudósok és publicisták voltak. E „második” erdélyi nemzedék számára már adott életközeget jelentett a kisebbségi lét. A fiatalok helyzete a nemzetiségi társadalom szociális átrétegződését mutatta : soraikban a kispolgári és paraszti származásnak, illetve kulturális háttérnek volt meghatározó szerepe. Jól ismerték a román nép helyzetét, a román nyelvet és kultúrát is, és ennek nyomán úgy gondolták, hogy az elnyomott nemzetiségi tömegeknek a román progresszióval, a román munkás- mozgalommal kell összefog- niok, s közösen kell harcolniuk a demokratikus átalakulásért, és ennék következtében a nemzetiségi autonómiáért. A népfrontos találkozó tervét a baloldali fiatalokat tömörítő Ady-társaság nevében Balogh Edgár vette fel, s a terv megvalósítását szorgalmazta Tamási Áron is, midőn megírta Cselekvő erdélyi ifjúság című nagy hatású cikksorozatát. 1937 augusztusában jelent meg a vásárhelyi találkozó előkészítő bizottságának felhívása, amely a többi között a következőket tartalmazta: ,Szükségesnek látjuk társadalmunk átformálását abból a célból, hogy az erdélyi magyarság egyetemes érdekének a síkján az osztályok közötti választófal eltűnjék. A falusi kisbirtokos rétegnek és a munkásságnak kell alkotnia azt. az erős nemzetiségi testet, melyet a nevelő értelmiséggé alakult középosztálynak kell szolgálnia.” Ilyen előzmények után ült össze október 2-től 4-ig a találkozó, amely azután Tamási Áron elnökletével tartotta meg tanácskozásait. Tamási elnöki megnyitója közös munkára és felelősségvállalásra szólította fel a megjelenteket. „Mindenki felelős a munkában — szögezte le —: mutassatok hát emelkedett lélekkel utat! És ahogy férfiakhoz illik, adjátok vissza a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét. Gondoljatok arra, hogy vizsgán álltok népetek előtt, s hogy az erdélyi magyarság történelme rajtatok keresztül azt a generációt fogja megmérni, amely ma a legnagyobb felelősséggel tartozik népének.” Az elnöki megnyitót előadások és bet számolók követték. Ezek sorában Albrecht Dezső az erdélyi magyarság „társadalmi alkatáról” és ennek átalakulásáról, dr. Asztalos Sándor az erdélyi magyarság közjogi és nemzetközi jogi helyzetéről, Kacsó Sándor az erdélyi magyar és román nép „építő együttélésének feltételeiről és útjáról”, Pálffy Antal az iskolai oktatás helyzetéről, illetve az iskolán kívüli népművelésről, Szem- lér Ferenc az erdélyi magyar tudományos, irodalmi és művészeti életről, Gagyi László a kisebbségi sajtóról, Nagy István a munkástömegek helyzetéről, Vita Sándor az erdélyi magyar közgazdasági politikáról, gróf Teleki Ádám pedig az erdélyi magyar mezőgazdaságról beszélt. Az előadásokat mindig vita követte, s e viták figyelembevételével adták' közre a Hitvallás című záróhatározatot. „A Vásárhelyi Találkozón megjelent fiatal romániai magyar értelmiség — hangzott e határozat — a legteljesebb nemzeti, szociális és politikai egység vágyától áthatva kimondja, hogy az erdélyi magyarság minden egyes tagjára a sorskerdéseink és küzdelmeink iránti érdeklődés, tevőleges szolgálat és munka hárul. A magyarság minden egyes tagjának teljesítenie kell mind anyagi, mind szellemi tehetségéhez mérten kötelességét magára hagyott nemzetünk iránt.” Ugyanez a határozat a következő szavakkal fordult a többségi nemzet képviselőihez: „A Marosvásárhelyen összegyűlt fiatalság egy szabadságot szerető nép nyíltságával fordult a nemzeti álmaiban beteljesült és Gyulafehérvár magas szelleméhez felemelkedni tudott román néphez és irányítóihoz, hogy az élet- és az emberi jogaiban veszélyeztetett magyarság számára találja meg azt a módot, amely a lelki kibéküléshez, egymás becsületes megértéséhez vezet, és a történelmi egymásrautaltságban élő két nép számára a szabad testvéri együtt élés lehetőségeit megteremti.” A legszélesebb összefogás keretében rendezett „ifjúsági parlament” a népfrontgondolat jegyében végezte munkáját, midőn a munkásság, a parasztság és a progresszív értelmiség szövetségét szorgalmazta, s a romániai magyarság szociális és nemzetiségi kérdéseinek megoldására tett gyakorlati javaslatokat. Az európai népfrontmozgalmakhoz és különösen a magyarországi Márciusi Fronthoz hasonlóan jelölte meg a követendő utat. S ha a további közös cselekvést a Közép-Európát hamarosan elborító fasizmusnak sikerült is megakadályoznia, a Vásárhelyi Találkozó szelleme és politikai öröksége továbbra is megmaradt. Ezt az örökséget méltán vállalhatják a mi korunk nemzedékei is. Pomogáts Béla
