Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-16 / 244. szám

X987. október 16., péntek NÉPÚJSÁG fl KGST ülésszaka után A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakának már a napirendje is jelezte, hogy a tag­országok kormányfői ezúttal a leglénye­gesebb kérdéseket akarják megvitatni úgy, hogy javaslataik a tagországok köz­ti kapcsolatok érdemi javulásával járja­nak. Az együttműködési mechanizmust, á gazdasági integráció irányítási kérdéseit, a „tervezés és a piac” közti harmonikus kapcsolat megteremtését állították esz­mecseréjük középpontjába. Az ülésszakról kiadott közlemény is érzékeltette a tanácskozás tétjét: ha si­kerül újfajta mozgási pályára állítani a tagországok közti kapcsolatokat, változ­tatni annak rendszerén, akkor jó eséllyel vethetnek véget a KGST-térség elmúlt években bekövetkezett világgazdasági tér­vesztésének és javíthatják a nemzetgaz­daságok hatékonyságát. A tagországok többsége osztotta a magyar kormányfő­nek az egyik legnagyobb gondról kifejtett gondolatát. Grósz Károly elmondta, hogy nem korszerűsödött, nem bővült a szocia­lista országok közti kapcsolatok eszköz- rendszere olyan mértékben és ütemben, mint ahogyan azt az együttműködés fel­tételeiben bekövetkezett változások igé­nyelték. Más szóval, az áruforgalom és az integráció lényegi kérdéseiben nap­jainkban is a tervhivatalok, minisztériu­mok szintjén folyik az egyeztetés (a kap­csolatok részleteinek kidolgozása), mi­közben a termelés mai bonyolult szerve­zettségi fokán, a technika mai fejlettségi szintjén intenzív és- igen aktív vállalati részvételre volna szükség. Szorosan kapcsolódik ehhez az is, hogy az együttműködés több évtizedes hagyo­mányainak megfelelően, főként naturális feladatokat fogalmaztak meg a tervezők, mint ahogyan Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök utalt erre: egyszerű áru­cserét valósítottak meg a tagországok. Amennyiben a vállalatközi kooperációt kívánja a közösség az integráció meghatá­rozó formájává tenni, képesnek kell len­nie az „önelszámoló vállalatok” nyelvén megfogalmaznia az együttműködési fel­adatokat, vagyis árakon, valós árfolya­mokon elszámolt devizában, a hitelkama­tok és a „piac” számos egyéb eszközén keresztül. tg* Í1EH3EHCKAS A W TlPABflA irta : Nos, az ülésszakról kiadott közlemény ezt a határozott átállási szándékot tükrö­zi, amikor kimondja, hogy fokozatosan át kell alakítani a szocialista gazdasági integráció mechanizmusát, a KGST te­vékenységét — figyelembe véve az egyes tagországok gazdasági mechanizmusait, továbbá e mechanizmusok tökéletesítésé­re tett eddigi erőfeszítéseket. Hangsúlyt kell ezzel kapcsolatban a fokozatosságra helyezni, hiszen a tagországok úgy kép­zelik, hogy a kilencvenes évektől az ez­redfordulóig terjedő időszakra dolgozzák ki az átállás koncepcióját. A nagy „kol­lektiv koncepciónak” elnevezett terv hi­vatott arra, hogy a munkamegosztást a mainál teljesebben építse „a valós érték- viszony, a költségtényezők és a tényleges árviszonyok alaposabb elemzésére”. A jövő KGST-jében természetesen meg­őrzi alapvető szerepét a tervkoordináció, a gazdaságpolitikai egyeztetés, de a KGST-ben folyó munkát — mint a köz­lemény írja — több vágányra helyezik a jövőben. A felső szintű, nagy horderejű prog­ramok, a stratégiai szintű, ágazati, ipari fejlesztési tervek mellett, a másik szint magának a KGST-szervezet munkájának korszerűsítése, a harmadik pedig a válla­latok közvetlen, szerződéses kapcsolatai­nak fejlesztése. A mostani tanácskozás jelentősége ab­ban rejlik, hogy megjelölte, mit kell ten­nie a mikroszintű kapcsolatok bővítése érdekében. Közös vállalatok, nemzetközi egyesülések, közös tudományos-kutatási szervezetek hatékony működtetése főként azon múlik, milyen közegben jöhetnek létre, illetve dolgozhatnak ezek az ország­határokon átnyúló vállalkozások. Bár szá­mos ország a szocialista piac szerepének növelésére tett erőfeszítéseket az elmúlt években, azért a tagországokra még in­kább a nemzeti gazdaságirányítási sza­bályok eltérése, semmint a gazdasági esz­közök azonossága a jellemző. Ezt a hely­zetet felismerve az átállás sikeres végre­hajtása érdekében javasolták a kormány­fők: a tagországok teremtsék meg a vál­lalkozások működtetéséhez szükséges gaz­dasági, szervezeti és jogi feltételeket. II. Nazarov: A probléma nem iskolai, hanem társadalmi Jó ügyet szolgált az újság azzal, hogy A. Petrov „Bol- dog-e a család” c. cikkét közzétette. Olyan fontos kérdésre hívta fel az olvasók figyelmét, mint az ifjúságnak, az utá­nunk jövő nemzedéknek a nevelése. Mégsem tűnik nekem az ilyen párbeszéd elkezdése sikeresnek, és főként nem tar­tom célszerűnek.' Hadd bocsátkozzam egy kis vitába vele. A ikifogások közhellyel kezdődnek: „Az iskola sokáig a kritikán kívül maradt”. Mi az eredője ennek a vélemény­nek? Éppen ellenkezőleg, az iskolát állandóan bírálat érte: egyes rendszerek és irányelvek a módszerekkel együtt; to­vábbi programok és tankönyvek nyakra főre cserélődtek... Folytatódtak a végnélküli kutatások, változtatások. Oktatásügyünk története — amint helyesen jegyezte meg V. Szmigla professzor, a Lityeraturnaja Gazeta (L. G.) 1987. 26-i számában — nem más, mint a szakadat­lan reformok története. Va­lamennyi generációt érin­tett az iskolai megújhodás. Oh jaj, de mindezek az át­alakulások eredménytelenek maradtak. A bajok gyökerét lépten-nyomon az iskolában „látták”. S most ismét Petrov hoz fel egy sor vá­dat a professzornak adresz- szálva: „A tanulók viszonya olyan az iskolához, hogy tő­le már sok jót nem várnak” — írja a szerző. Vagy: „Csak kevés diák van, aki­nek örömet jelent az isme­retek elsajátítása...; mi gyakran nem tudunk hatni a gyerekek lelkére és érzel­meire ...; sok felső tagoza­tos érdeklődése már nem jut túl a detektívregényeken ...; számos végzős diák képte­len meghallgatni a komoly zenét és így tovább”. Sajnos, mindez igaz! Az általunk idézett V. Szmigla ezért is fogalmazott még vi­lágosabban : „Azt mondani, hogy a helyzet kedvező, ta­lán nem más, mint fantaz­magória .Tragikussá vált a szituáció”. Nos, mindezek­nek a felsorolt fogyatékos­ságoknak az okát Petrov elv- társ iskolánk tökéletlenségé­vel magyarázza. Az intéz­mény mindenben hibás! De csakugyan így van ez? A. Petrov amiatt panaszkodik, hogy az iskola nem hoz örö­met a gyerekeknek, s hogy legnagyobb kívánságuk a ki­csengetés, az utolsó óra vé­ge stb. stb. De hiszen mi felnőttek is szívesen sietünk haza munka után, ám az is­kola nem szórakozóhely, és a tanár sem disc-jockey. Emlékezni kell a tudás fá­jának keserű gyökereivel és édes gyümölcseivel kapcso­latos szólásmondásra. Lehetséges, hogy a neve­lésben és oktatásban levő hibák mögött nem iskolai, hanem mindenekelőtt tár­sadalmi problémák húzód­nak meg? Talán az iskola a maga „fekélyeivel” vala­milyen mértékben bizony társadalmi torzulások áldo­zatának tűnik? Ezek eltávo­lításával kell elkezdeni a gyógyítást? A sajtónkhoz fordulunk ezzel a témával. Nos elöl­járóban: a sors iróniája az, hogy az újságnak ugyanab­ban a számában A. Petrov cikke mellett az egyik ha­sábon található a „Boros­üveg az oktatótól” című írás. Ebben arról van szó, hogyan jutottak alkoholhoz a fiatalok a szakoktatóik közreműködésével. Ugyan­azon a napon az L. G. (f. év VI. 10.) egy egész cso­korra való olyan elkeserítő tényt jelentetett meg, amely­nek okait mi az iskolai fo­gyatékosságokkal magya­rázzuk. íme Szásának, a fia­tal narkósnak a beismerése: „Ki kínált meg először té­ged?” — „A nagyobb gyere­kek ... Ez divatban volt az utcán, udvaron és az iskola mellett... Eleinte azt gon­doltam, hogy amikor hozzá­kezdek, el is dobom. Aztán éreztem, ülök az órán, hall­gatok, de semmit sem ér­tek ...” (A sötét milliók cí­mű cikkből.) Csakugyan! Ez a divatos! Kis ügy? Fo­gyasztási és költekezési szo­kásról van szó? Az L. G.- nek ugyanebben a számában A könnyű haszonszerzés út­ján című cikkben olvasható: „A tengerentúli örömök igé­nye és az anyagiasság már most hatalmába kerítette az ifjúság számos csoportját. Mi tudunk erről, de csak szégyenlősen hallgatunk. Folytatni lehetne a hason­ló tényeket. A sajtó tele van velük. Viszont az isko­lában — úgy tűnik — azt a látszatot keltik, hogy nem befolyásolják a helyzetet; meg ilyen ügyek egyszerű­en nincsenek. Az iskola nem is egészen örömtelen. Sőt, magának Petrovnak a tapasztalata szerint „a tanulók 30 száza­léka szívesen jár oda, és mintegy. 30 százalékának nincs határozott véleménye”. A többiek nem akarnak is­kolába járni. Engedjék meg, hogy fel­tegyem a kérdést: hát ak­kor mit szeretnének? Bizo­nyos örömöket. No és az ilyen hangulat — igen nagy „konkurrenciát” jelönt az iskolai „termelésben”; gyö­kerestül ki kell irtani a tár­sadalmi és családi szemlé­letből, szokásokból, ideálok­Tigriscsapda Békefenntartók ilyen kemé­nyen még nem harcoltak, mióta egyáltalán ismerik ezt az intéz­ményt. Az indiai kormány által Sri Lankára küldött csapatok egy-két hónap békeőrzés után most példátlanul véres csatákban gyűrik le a tamil gerillákat Jaff- nában és környékén. Sri Lankán az egykori Ceylon-sziget legna­gyobb északi települése ez a vá­ros, amely mindig is a tamilok fő bástyája volt. Az elszakadás Jelszavát zászlóra tűző szélsősé­ges erők Jaffnában látják a leen­dő független tamil köztársaság fővárosát. Jaffnában jelenleg házról ház­ra törnek előre az indiai ejtőer­nyősök. elkeseredett közelharc­ról szólnak a jelentések. V a je­lek szerint a technikai és lét­számfölényben lévő indiai erők hamarosan beveszik a tamil tig­risek utolsó sáncait is. A leghí­resebb és kegyetlen terrorakciói­ról leghirhedtebbé lett tamil ge­rillaszervezet így vérzik el a tigriscsapdában, amelyet voltak­éppen maga teremtett magának. Mert. amikor a nyáron — hosz- szú évek rengeteg áldozatot kö­vetelő polgárháborúja után — végre sikerült békeegyezményt kötni a Sri Lankát, kormányzó szingalézek és a minimum nagy önkormányzatot követelő tami­lok között, akkor éppen a tamil tigrisek nevű csoport volt az, amely felborította a megbéké­lést. Nem csupán azzal, hogy nem adta át fegyvereit — a meg­állapodásnak megfelelően — az Indiai békeellenőrzőknek, hanem főleg azzal, hogy e fegyvereket a politikailag versenytársnak tar­tott más tamil szervezetek ellen fordította. Így kerültek nyílt há­borúba az indiai katonák és a tamilok legszélsőségesebbjei. Mindez nagy kockázat az in­diai kormány számára. Hiszen éppen azért közvetített Delhi Srí Lankán, mert a dél-indiai tamil Nadu államban 50 millió tamil le­si aggódva, hogy mi lesz ceyloni rokonaik sorsa. A Gandhi-kor- mánynak. a szeparatizmus okoz­ta tengernyi gondja közt. nem hiányzik az „importált nyugta­lanság” a délvidéken. Reményte­li megoldás volt, hogy az erős India kompromisszumra ösztö­kélte a colombói kormányt és a Sri Lanka-i tamilokat. Ezt torpe- dózták meg a tigrisek. Gandhiék tehát — mit volt mit tenni — harcba küldték ellenük katonái­kat. Csakhogy ettől még aligha lesz igazi megbékélés. Avar Károly ból és törekvésekből. Ez az egész társadalom ügye. S íme, hogy ezt megszervez­zük, és hogy a tanulók tu­datában levő torzulások megszüntetésére a közvéle­ményt meg a családot rá­bírjuk, teljes komolysággal kellene e kérdést megítél­nünk. Úgyszintén el kell gon­dolkodni azon, miért süly- lyedt olyan mélyre a képzés presztízse, s miért alacsony a tanár tekintélye. Miért tűntek el szóhasználatunk­ból az olyan fogalmak, mint a kötelesség, becsület, lelki­ismeret, igazságosság (sőt még a „becsületes úttörő” kifejezést is csak nagyon ritkán lehet hallani!) De hi­szen mindezek a diák és ál­talában az ember lelki tu­lajdonságának sikeres for­málását szolgáló sarkkövek. A gyerekekben, a családban, az iskolában és a társada­lomban is más érdekrend­szert kell megteremteni. Itt van N. Grekova írónő érde­kes tanúságtétele: ......isko­l áskorom nagy része a pol­gárháború idejére esett. És mégis, tekintet nélkül a ne­héz körülményekre (éhség, hideg, a tinta befagyott az üvegben), iskolai emlékeim részemre a legörvendeteseb- bek. Mi nagyon szerettük e második otthonunkat (mos­tanában kevés olyan tanuló van, aki szereti). Az intéz­ményben nagyszerű, maga­san képzett tantestület volt. Egész életre hálával tarto­zom neki.” Nemcsak a gazdaságban és a termelésben, hanem az emberek tudatában is hatal­mas forradalmi átalakítás van folyamatban. Nekünk is ezzel kell kezdeni az ifjú­ság nevelésének jobbá téte­lét. S úgy fogjunk hozzá, ahogy erre M. Sz. Gorbacsov már nem egyszer rámuta­tott; azaz minden egyes szü­lővel, a kollektíva és a tár­sadalom valamennyi tagjá­val törődni kell. A gyerekek pedig — a mi tükörképeink; vagyis gondolataink, . érde­keink és cselekedeteink megtestesítői. Fordította: Bukovinszky István FOGHÚZÁS KÍVÁNSÁGRA A fogorvos félt a páci­enstől — és nem fordítva, ahogy ez már lenni szokott — a minap Helsinkiben. Monika Sjöblom fogorvos­nőt egy férfi pisztollyal kényszerítette arra, hogy húzza ki az összes fogát. Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, megsebe­sítette a vonakodó orvos ke­zét. A minden bizonnyal el­mezavarban szenvedő férfi azzal indokolta különös ké­rését, hogy valamelyik fo­gára lehallgató készüléket szereltek, attól szeretne megszabadulni. A fogorvos­nő csak hat fogát tudta ki­húzni, utána elájult. A fér­fi után nyomoz a rendőrség. MACSKAGYÜJTÖ CSODABOGÁR Az amerikai Sam Mancu- sonak le kell mondania kü­lönleges hobbijáról, a macs­kák gyűjtéséről, mert a bí­róság elrendelte, bogy 120 macskája közfii száztízet osszon szét szomszédai, vagy barátai között. A bíróság az egészségügyi bizottságok be­jelentése alapján döntött így, mert ez a furcsa állat­sereg egy egyszerű lakóház­ban élt, ami valóságos egészségügyi problémát je­lentett a környezet számá­ra. A macskagyűjtő csoda­bogár egyébként naponta átlag 6 órát töltött kedven­ceivel, és hetente 160 dol­lárt költött a macskák ét­keztetésére. KERESETT A VOLKSWAGEN A nyugatnémet Volkswa­gen cég idei bevétele — 304 millió márka — a tavalyi hasonló időszakhoz viszo­nyítva 7 százalékos növeke­dést jelent. A legkeresettebb típusok a Golf, az Audi és a Seat. Noha Észak- és Dél- Amerikában csökkent a cég termékei iránti kereslet, az európai piacon továbbra is nagy irántuk az érdeklődés, sőt földrészünkön ebben az évben a vállalat történetét tekintve rekordmennyiségű gépkocsit adott el. Tavaly a kontinensünkön gazdára ta­láló autók 15 százaléka Volkswagen gyártmányú Fi­at után következik a sor­rendben. Tavaly összesen 2,76 millió gépkocsit értéke­sített, s ebből származó tisz­ta bevétele meghaladta az 580 millió márkát. KAROSODÖ ALPOK < Nincs haszna, csak kára Ausztriának a tiroli Alpo­kon át vezető tranzitforga­lomból. Naponta mintegy 100 ezer autó halad keresztül ezen a szakaszon, erősen szennyezve a környezetet. Ausztria már évek óta sze­retné rávenni nyugat-euró­pai szomszédait, hogy kap­csolódjanak be tevékenyen az alpesi természet meg­mentésére irányuló akcióba. ÉLVEZNI AZ ÉLETET Jobb későn, mint soha — mondhatnánk Anderson Sal­ter esete kapcsán, akit 42 év után egy banális vélet­len juttatott ismét rács mö­gé. Saltert 1939-ben nemi erőszak miatt 35 évi bör­tönbüntetésre ítéltek. Ebből mindössze 9 évet töltött fegyházban, ugyanis sikerült megszöknie. A múlt héten egy kisebb közlekedési ki­hágás miatt került a rend­őrségre, ahol felismerték. A 72 éves Salter ismét lakat alatt van. ,yAzért szöktem meg annak idején, mert él­vezni akartam az életet” — mondta az újságíróknak. Ez úgy látszik, sikerült is ne­ki: négyszer nősült és ki­lenc gyermeke van. ÓRIÁS BÉBI Szokatlanul nagy csecse­mőnek adott életet egy 21 éves édesanya a franciaor­szági Strassbourgban, a kis­fiú császárvágással jött a világra, súlya 6,3 kilogramm, hossza 57 centiméter. A szü­lők most nagy gondban van­nak, mi légyen a már ko­rábban megvásárolt babaru­hákkal, amelyek ugyancsak kicsinek bizonyultak. Pályázati felhívás főmérnöki munkakör betöltésére A Szellőző Művek pályázatot hirdet 3. sz. gyáregysége (Sarkad, Tanya u. 5.) főmérnöki munkakörének betöltésére. A gyáregység éves termelése .230-250 millió forint, melyet mintegy 280 fő foglalkoztatásával ér el. Fő tevékenysége: kis- és középméretű ventillátorok, szűrők, zajcsillapítók gyártása egyedi, kis- és középsorozatban. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: — felsőfokú műszaki végzettség — 10 év szakmai, 5 év termelésirányításban szerzett vezetői gyakorlat — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázat tartalmazza a pályázó — részletes önéletrajzát — eddigi szakmai tevékenysége ismertetését, jelenlegi beosztását, jövedelmét. A megbízás határozott időre — 5 évre — történik, 1988. január 1-jétől az állás betölhető. Bérezés megegyezés szerint. Benyújtási határidő: a hirdetés megjelenésétől számított 15 nap. Cím: Szellőző Művek, 1509 Budapest, Pf. 12. Személyzeti és oktatási főosztály. Elbírálás: 2 héten belül. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást a Szellőző Művek (központ, Budapest XI., Építész u. 8—12.) személyzeti és oktatási főosztálya ad (tel.: 451-378).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents