Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

1987. szeptember 9., szerda Kihaló mesterség mohikánjai n tótkomlósi Kiss kovácsok Apa s fia a kovácsműhelyben . A szépen cizellált ková­csoltvas kapu — akár egy jó cégtábla — jelzi, mester­ember lakik a házban. S nefn is akármilyen mester­ember ... Szinte hihetetlen, mivé lesz keze alatt a rideg vas: formálható, hajlítható, nyújtható, hasítható, képlé­keny valamivé. Azaz nem is a keze alatt, hiszen a meg­munkálás kezdetétől a vé­géig kézbe sem veheti mun­kája tárgyát. Ami a festő­nek a festék s az ecset, az neki, a kovácsnak az üllő s . a kalapács. Tótkomlósom a Kiss ková­csok otthonában vagyunk. Kettő is van belőlük, hiszen Kiss Sájidor addig-addig forgolódott kovácsműhelyé­ben, míg gyakran ott lábat- lankodó — később már se­gédkező — nagyfiát is meg- . bűvölte az izzón röppenő szikra szépsége. Nekilátott hát az idősebb (de nem idős) mester, hogy nagyobb mű­helyt építsen, és azóta ket­ten sürgölődnek a „sóhaj­tozó" kemence körül. Mert a Kissék már csak ilyenek voltak mindig. Apá­ról fiúra szállt a mesterség az esztendők során. Az év­tizedes tradíció épp a házi­gazdánál szakadt meg — ap­ja, nagyapja, dédapja bú- torasztalos volt —, mikor 1963-ban kovács ipari ta­nulónak ment, s ezzel új fe­jezetet nyitott a család tör­ténetében. — Tulajdonképpen apám akarta, hogy így legyen — emlékezik a „szentségtörő” —, s a körülmények is ezt diktálták. A helyi tsz-ben kovács ipari tanuló kellett, hát kovácsnak adtak. S ma már tudom; jó, hogy így alakult. Az ellenérveken — hogy a fa könnyebben formálható, hogy melegebb, természete­sebb anyag — csak moso­lyog. Aztán, mint egy jó ügyvéd, a vas védelmére kel: • — Ez a két anyag ősidők óta összetartozik —" mond­ja. — Milyen ajtó, milyen kocsi az olyan, melyet nem vasalnak meg? Ugye gyen­ge? Semmirevaló? A vas és a fa mindig is kiegészítették egymást. De tovább megyek. A vas önmagában is megáll­ja a helyét, legyen .az dísz­tárgy, gyertyatartó vagy ki­lincs ... Csak szépen s jól munkálják meg. Régi kóvácsmesterekről mesél, akik a nyarat a me­zőgazdaság kiszolgálásával töltötték, aztán- télen, mikor több idejük volt, díszes szer­számokat, virággal, patkó­val ékített sárkaparókat ké­szítettek a maguk s mások örömére. Erre az örömre érzett rá a két tótkomlósi kovács, az apa, s a fiú, ezért — bár másként alakult főfoglalko­zásuk — ' szabadidejükben máig sem tudnak lemondani a vörösen izzó vas látványá­ról, az üllő csengéséről... — Előbb kovács lettem, aztán géplakatos —- sorolja munkaköreit az apa, később tmk-technikusként és egy éve munkavédelmi techni­kusként dolgozom az Oros­házi Üveggyárban. Mikor annak idején kitűnővel fel­szabadultam, bevonultam katonának. Akkor a mű­helykocsival bejártam az egész országot, s hogy ösz- szekössem a kellemest a hasznossal, figyeltem a régi épületek vasmunkáit, sőt. gyűjtöttem is mindazt, ami­nek később hasznát vettem. Közben kitanultam patkoló- ■ kovácsnak, s leszerelésem után, hogy még többet meg­tudjak a szakmáról, díszmű- lakatosként dolgoztam egy ideig Budapesten. A fő tanítómester azért mégis a gyakorlat — vallja. Csak a tűz mellett, kala­páccsal a kézben lehet mesr térségét tanulni. így tanít- gatta Sándor fiát is . . . Ezek után már szinte ma­gától értetődik, hogy a nyolcéves Péter gyerek is a műhelyben kötött barátságot a tűzzel. Kovács lesz — nem titok a családban —, mint az apja, és amit ezzel keres, autóra költi. Sanyinak, az ifjabbnak is Mától Belmondo-sorozat a tévében Filmszínész, akinek nép­szerűsége alig hasonlítható össze bárkiével is. Bálvány, akinek külseje — nyomott bokszolóorra, barázdált áb­rázata — minden, csak nem ideális. Világsztár, akiről már szinte mindent megír­tak. És mi most mégis írni akarunk róla, hiszen a film­jeiből — annak élenyésző kis részét kitevő — sorozatot ál­lított össze a televízió, és ezen a héten kezdi sugároz­ni. Jean-Paul Belmondóról van szó. ötvennégy esztendős. Figu­ráján, játékán nemigen ven­ni észre, hogy már túl van a legszebb férfikoron. Legfel­Fotó: Fazekas Ferenc vannak dédelgetett álmai. Most még tanul, géplakatos­nak, aztán nem hagyja ab­ba, leérettségizik. — Kovácstanulónak nem mehettem, hiszen a közel­ben ilyen iskola nem volt. De apám mellett, úgy gon­dolom, megtanulhatom ezt is. Nem mondom, néha meg­sütötte a kezem a forró vas, de azért megérte. Nép- művészeti pályázatokon már magam is indulhatok ková­csoltvas tárgyaimmal, s ha hallgatok apám tanácsaira, talán egyszer lehetek a nép­művészet ifjú mestere is ... Mert amióta Sanyinak nemcsak a tudása, hanem a fizikai ereje is megvan eh­hez a munkához, még töb­bet segít az apjának. A pa­tikatisztaságú műhelyben oklevelek egész sora bizo­nyítja: apja s fia szép ered­ményeket értek el a népmű­vészeti pályázatokon. Idősb. Kiss Sándornak a Velemi Népművészeti Műhelybe jel­képes kapukulcsa van, mint a tábor örökös tagja, bármi­kor alkothat ott, kedvére. A műhely végében, míg a tűz eléri a kellő hőfokot, elnézegetjük a kis házi mú­zeumot, a két kovács büsz­keségét. Aztán megszakítjuk a beszélgetést, hiszen mos­tantól az izzó s kihűlő vas diktálja az ütemet. Egymás­hoz is csak ritkán, vezény­szavakkal szólnak — lassab­ban, gyengébben, fordíts, nyújtsuk... —, hiszen a zaj úgyis elnyomná a han­gokat. Sarokvasat készíte­nek, szépen ívelőt, erősei, olyat, amilyet a hajdan élt mesterek készítettek. Hom­lokuk verítéktől fénylik, mozgásuk gyors, határozott, de nem kapkodó. Pillantá­sukból megértik egymást, s a büszke vas szelíden meg­hajlik a mesterek akarata, ereje előtt. Kihalóban levő mesterség mohikánjai ők. Vagy még­sem? A szöszke Péter, ku­tyáját magához ölelve, tág­ra nyílt szemmel követi a két kovács összeszokott mozdulatait.. . Nagy Agnes jebb azok a bizonyos baráz­dák lettek mélyebbek az ar­cán. Filmjeit világszerte szinte állandóan játsszák a mozik. Nálunk is. Tíz filmjében láthatjuk vi­szont Belmondót a képernyő jóvoltából. A sorozat ma, szeptember 9-én indul a 2- es programban, este 21.35 órai kezdettel, a Moderato Cantabilével. Ezt követi a Riói kaland, Az aranycsem­pész, az Egy kínai viszontag­ságai Kínában, A nagy zsák­mány, az Egy férfi, aki tet­szik nekem, >a Borsalino, A betörés, Az örökös és az Egy válás meglepetései. (erdős) Szolgáló közművelődés a z elmúlt évek-évtizedek alatt oly sok­szor értékelték át a közművelődés (korábban:- népművelés) lényegét, szerepét és feladatkörét, hogy sokan ezen ágazat - sajnos: fiatal és pályakezdő - mun­kásai közül is nem kevés közömbösséggel viseltetnek az újabb módosítások iránt. Pedig napjainkban különösen nagy felelős­ség hárul a népművelőre. S mi több: nem­csak minőségében, hanem ehhez járulva most (ismét!) mennyiségében is napról napra nő az ellátandó, a megoldandó fel- adatözön. Úgy, hogy közben beláthatatlan ütemben szűkül a megoldás lehetőségének tere... Ha csökken az anyagi erőforrás, akkor (is) az intenzitásra hivatkozunk. A népmű­velőket mindez nem érte, nem érhette vá­ratlanul. Az elmúlt években — 1982—83 óta — egyrészt az állami támogatás össze­ge részben azonos, részben kevesebb lett az évek múlásával, másrészt olyan gondok, problémák! megoldását is a népművelők feladatául tettek, amelyekre az arra hiva­talos intézményrendszer és dolgozói fel­készületlennek mutatkoztak. De ne kerül­gessük a lényeget: a közművelődésnek igen­csak nagy szelet jutott az évtizedeken ke­resztül csak mellékesen, suttogva emlege­tett szociálpolitika nem éppen szép, s an­nál is keserűbb tortájából. A több éves elméleti vitatkozás és útkeresés után né­hány hónappal ezelőtt hivatalosan is meg­hirdették az úgynevezett szolgáló közmű­velődés sokunk számára nehezen érthető és megannyi kérdőjelet is tartalmazó mun­kaprogramját. Csupán néhány betű a kü­lönbség, hiszen az elmúlt évek „divatja” a szolgáltató közművelés (közművelődés?!) volt. A hárombetűs képzőkülönbség azon­ban be- és felismerést is jelent. Ettől bélát- hatatlanul nagy a népművelők felelőssége! A közelmúltban, augusztus utolsó heté­ben rendezte meg a Békés Megyei Művelő­dési Központ hagyományos évi továbbkép­zését a főhivatású kollégáknak. A népmű­velők megszokhatták már, hogy évről évre mindig más, egy-egy nagyobb — és akut — problémakört járhatnak körül: az elméleti információcseréhez a hétköznapok megol­dási hogyanjaira is választ kaphatnak. Két évvel ezelőtt a vezetéselmélet és -gyakor­lat, tavaly pedig az ifjúságszociológia té­makörében folytak az előadások, a sok­szor hajnalokig tartó viták, eszmecserék. A mostani, amelynek a békés-dánfoki ifjú­sági üdülőtábor adott otthont, a szociál­politikát tűzte zászlajára; ezt a témakört próbálta körüljárni, grádicsait végigta- podni. Szolgáló közművelődés: a kifejezés alap­vető átértékelődést jelent. Több értelme, több rétege, több értelmezése is lehet. Az elsődleges és a legfontosabb, szolgálni az adott településen élőket; minden olyan kérdésükre, gondjukra választ és útmuta­tást, ha lehet, megoldást adni, amire má­sutt nem,i vagy aligha tudnak, tudnának. Vagy egyszerűen csak információval szol­gálni, hogy az adott gonddal hová, kihez és Érvek és ellenérvek a Celladamról Kutatóbázis Pilisborosjenőn... milyen kilátásokkal fordulhatnak. Ebből is következik a következő: szolgálni a helyi társadalmi-gazdasági kibontakozást, a re­form megvalósulását. S bár megannyi mód­szer ismert — a népművelők ezen a to­vábbképzésen is többe betekintést nyerhet­tek —, a célravezető kiválasztása minden­kor csak és ' kizárólagosan a helyi viszo­nyok függvénye lehet. S a le’kiismerefé. A népművelő rátermettségéé, szaktudásáé — leikiismeretéé. Hiszen pillanatéi pilla­natra választani és dönteni keli. A szol­gálatért, valamennyiünk érdekében. Ha szükséges, a vita, a nézeteltérés kockázatá­nak vállalásával is. A szálak itt fonódnak egybe, itt az eredő. Közművelődésünk — ezen belül természe­tesen a Békés megyei — mai legfontosabb dolga a társadalmi-gazdasági váltások „foglalatának”, ha úgy tetszik: szellemi infrastruktúrájának megteremtése, biztosí­tása. Vagyis az, hogy legalább szellemi komfortérzetünket biztosítsa, hogy szervező­je legyen kikapcsolódásunknak, alkalma­sint kovásza a helyi közélet demokratizmu­sát meghatározni tudó kisközösségek kiala­kulásának, segítője lehessen a különböző okból időlegesen is partszélre kerültek visz- szatalálásának, kezdetben befogadja, majd a társadalomba visszasegítse a napi prob­lémáikat életromboló szerekkel feloldani akarókat, s talán legfőképpen: partnere le­hessen mindazoknak, akik elkötelezettjei a napjainkban csak csírázó, de remélhetően már holnap rohamosan induló megújulás hivatott munkásainak, szervezeteinek. Az egyenrangúság szintjén. Nagyon szépek az elvek, bizalmat köve- telőek az elképzelések. Valóra váltásukhoz azonban két dolog elengedhetetlenül szük­séges. Az egyik: éppen a helyi jelleg okán a napról napra változó és mindig más meg­valósítás hogyanjait egyrészt az adott tele­pülés lehetőségeihez — nem utolsósorban az anyagiakhoz! — kell igazítani. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a helyi tár­sadalom — értelemszerűen annak irányí­tásával, vezetésével, választással megbí­zottai — szintén egyenrangú partnerként vegyék számba azokat a népművelőket, akik a közös ügyet szolgálni tudják, akar­ják. S ami a — talán — nehezebben meg­oldható: ehhez az alapvető és a tovább­lépést már csírájában eldönteni tudó te­vékenységhez biztosítani tudják és akarják az anyagi fedezeteket. a másik: a népművelő személye, ha úgy tetszik: személyisége. Ma, ami­kor emberközpontúvá próbáljuk át­alakítani közművelődésünket is, megenged­hetetlen már a hályogkovácskodás. Csak képzett (s nem utolsósorban: szakképzett!) népművelők képesek éredményes munkára. Ideje már félretenni azt a hamis gyakor­latot, miszerint erre a pályára bárki alkal­mas, ha meri vállalni. Ebben az esetben is igaz: csak akkor kockáztathatjuk meg az egész megreformálását, ha a részek min­den tekintetben már alkalmasak arra. Nemesi László 11. Telefondrótok a sejtek körül — Egészen pontosan, mi ebből arra következtetünk, hogy ez az, ami közös a rosszindulatú daganatok vi- selkedésátoen. Köztudomású, a rosszindulatú daganatokat nagyon sok tényező váltja ki ilyen folyamaton keresz­tül. Ami pedig közös a rá­kos folyamatban, az ez a kommunikációs zavar. Ké­szítettem egy lézermikrosz­kópot, és vizsgálni kezdtem az intézettől kapott rákos sejteket. A sejt felszínén olyan optikai jelenségeket mutatott a mikroszkóp, ame­lyekre nincs megfelelő ma­gyarázat. Azt vettem észre, hogy a beteg sejt valóság­gal becsomagolja magát, hogy elszigetelődjön a kör­nyezettől. Úgy magyarázom én, hogy a sejteket „telefon­drótok” veszik körül, ame­lyek a sejtek közötti infor­mációcserét lebonyolítják. Ezeket a sejt ledobja magá­ról, aztán újratermelődnek. A beteg sejtek körül viszont nem képesek „telefondró­tok” szerveződni, és a beteg­ség az információcsere hiá­nya miatt következik be. A mikroszkopikus \ vizsgálat közben a szárított keneten kis vonalkát vettem észre, később a kicseppentett vér­szérumban is megtaláltam ezt. Ebből már arra kezdtem következtetni, hogy a sejt- felszíni struktúrák és a vér- szérumstruktúrák valamiben megegyeznek. Ebből indul­tam ki a diagnosztikai eljá­rás kidolgozásában. Bizonyára a szakszerű magyarázat olvasása közben felmerül a gondolat az ol­vasóban, honnan ez a ma­gas szintű biológiai, sejttani és egyéb tudás egy rádió­műszerésznek. Rákérdezek. — Tulajdonképpen milyen iskolát végzett? — Technikumot Debrecen­ben. Elektrotechnikus va­gyok. Van azonban egy ikertestvérem, ő a debreceni gyógyszertári központban, nővérem pedig a Biogálnál dolgozik. Engem mint mű­szaki- embert mindig is ér­dekelt, hogyan működik egy élőlény. Filozófiával is kezd­tem foglalkozni. .. — Bizonyára már diákko­rában is eszes és jó tanuló volt... Tagadóan legyint. — Ellenkezőleg, eléggé gyenge tanuló voltam. Azért ezt nem kell leírni, nehogy azt olvassák ki belőle a srá­cok, hogy azt üzenem nekik, minek annyit tanulni, úgy­is feltaláló lesz belőletek . .. — egészíti ki szinte diáko- san pajkos arckifejezéssel mondatát... Megtudom tőle, hogy éle­te meg munkája további alakulására teljesen rá­nyomja bélyegét a Medicor vállalat is, ahol mint fej­lesztési laborvezető dolgo­zott. Itt szerkeszti meg a sejthőmérséklet-mérő mű­szert, meg pulmonológiai műszeregységet fejleszt. — És rengeteget gondol­koztam, próbáltam megfej­teni a természet titkát. Ak­kor egyszer azt mondtam magamnak: Ádám, már ele­get faggattad a természetet, most már csak egy kérdé­sed van, ha rosszul teszed fel, lehet, hogy ez lesz az utolsó. S akkor kipattant az agyamból, hogy a sejtek in­formációcseréje igenis be­folyásolható, mégpedig a CDM artyaggal! A fejletlen települések kö­zé tartozik a magyar főváros szomszédságában, széles szántóföldek között, dimbes- dombos területen elterülő Pilisborosjenő, amelynek gazdaságát, életszínvonalát kívánja fellendíteni a kis­vállalkozó, vagy ha úgy tet­szik, a Celladam rákkutató csoport cégtulajdonosa. A kedves, kétszintes csa­ládi ház földszintjén kapott helyet a korszerű, észterga- meg maró- és köszörűgéppel berendezett műhely. Fönn, a beépített padlástérben pe­dig a legmodernebb számí­tógépekkel, műszerekkel felszerelt laboratórium. A lenti műhely forgalmából finanszírozza Kovács Ádám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents