Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-08 / 211. szám
o IZIjiWKTiW 1987. szeptember 8., kedd SzAjafajta-bemiitató Szarvason A bemutató részvevői megtekintik a fajtakísérletet A Szentesi Vetőmag-termeltető és -értékesítő Vállalat szarvasi kutatóállomása adott szeptember 7-én, hétfőn otthont az országos szójafajta-bemutatónak. A rendezvényen az ország számos elméleti és gyakorlati agrár szakembere vett részt. A program dr. Faragó Lászlónak, a vetőmagvállalat kutatóállomása igazgatójának megnyitójával kezdődött. Bevezetőjében ismertette, hogy a fajtabemutató célja a növény vetésterületének jelentős növelése. E^ek után dr. Eke István MÉM-osztályvezető elemezte a szójatermesztés helyzetét, perspektíváját. Külön kitért a fehérjeprogram problémáira is. Figyelmeztetően említette, hogy az utóbbi években az Egyesült Államokból, Brazíliából és Argentínából mintegy 600 ezer tonnát kellett behoznunk ebből a fehérjedús takarmányból. Ismert devizanehézségeink miatt erre a jövőben nem lesz lehetőségünk. A probléma megoldására eddig különböző próbálkozások születtek. Az osztályvezető említette azokat az agrárgazdaság- tani és pénzügyi eszközöket, amelyek megteremthetik a megoldás lehetőségét. Dienes Mihályné tudományos főmunkatárs ezek után a szója fajtakérdéséről beszélt. A rendezvény a szója fajtakísérleti bemutatásával, valamint az új „Imola” elnevezésű szójafajta nagyüzemi bemutatásával fejeződött be. M. M. Képszerű a takaréklevél Megyénkben jelenleg a 10 takarékszövetkezet 64 üzlete áll a lakosság rendelkezésére, ezenkívül ingatlanforgalmazási, utazási iroda, valamint három iskolai takarékszövetkezeti csoport működik. Űj üzletházat építenek Csanádapácán, Békésen, Mezőkovácsházán, Ecsegfalván, Bucsán és Gyulán, a telekgerendásit már meg is nyitották. Az év első hat hónapjában az összes betétállomány elérte a 9 milliárd forintot, amely 209 millióval több az egy évvel korábbinál. A legtöbben az OTP-ben helyezték el a pénzüket, utána a takarékszövetkezetek, majd a posta következik. A Békés megyei takarékszövetkezetekben az első fél évben az országosnál mérsékeltebben, 35 millió forinttal emelkedett a betétállomány. Leginkább a gépkocsi-, az átutalási, az ifjúsági betétek ösz- szege nőtt, de egyre népszerűbbek a takaréklevelek is. E négy betétfajta adta az összes növekedés kétszeresét. A kamatozó betétek ösz- szege azonban csaknem 35 millióval csökkent. Hat hónap alatt a szövetkezetek 19 ezer esetben 463 millió forint kölcsönt adtak ügyfeleiknek. Ez 120 millióval több, mint tavaly, az építési hitel 92, a termelési kölcsönök 20 millió forinttal emelkedtek. Az ingatlanforgalmazással foglalkozó takarék- szövetkezetek 114'lakást vettek meg, ebből 73-at értékesítettek. (s. s.) ítélet az utazó tolvaj ügyében „Csak te vigyázz magadra, Jolán!” Az utazó tolvajok veszélyes bűnözők. A törvényszegők közül azoknak a táborát gyarapítják, akik nem az alkalom kínálta lehetőséget ragadják meg, hanem terveznek, méghozzá okosan, precízen. Céljaik érdekében nem restek útra kelni, buszon, vonaton zötykölődni, s ha kell frizurát, öltözéket váltani. A bőréből azonban senki nem bújhat ki... A magyarbánhegyesi Mackó Jolán ügyében a napokban hozott jogerős ítéletet a Békés Megyei Bíróságon dr. Garami Emil büntetőtanácsa : az első fokon eljáró Gyulai Városi Bíróság ítéletét helybenhagyta: Mackó Jolánt bűnösnek találta többek között jelentős értékre, üzletszerűen, illetve négyrendbeli, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében. Ezért 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (Az első fokon megállapított büntetési fokozatot enyhítésként fegyházbüntetésről börtönbüntetésre változtatta.) Mackó Jolán, talán óvatosságból, először egy falubéli portán próbálkozott. Könnyűszerrel besurrant a sértett házába, és a szekrényből 76 ezer forint „vándorolt” a táskájába. Nagyjából megismétlődött az eset, majd egy évvel később, Sar- kadkeresztúron, azzal a különbséggel, hogy ott csak 24 ezer forintot talált a ruhás- szekrényben. Nemcsak a készpénz után kutatott, hanem az ékszerek is felettébb érdekelték. Tavaly júliusban egy gyulai lakásban csak 3 ezer forintot talált, ám bőségesen kárpótolta a családi örökségként féltve 'óvott (de nem biztonságosan őrzött!) 60 ezer forint értékű arany ékszer, ami máig sem került meg. Röviddel az eset után egy másik gyulai lakásba is benyitott. Jól sejtette, hogy nagy értékek rejtőznek a szobában és az előszobában: 70 ezer forint és 30 ezer forintot érő ékszer. A ház lakói épp otthon tartózkodtak, észre is vették a hívatlan látogatót. Mackó Jolán egy szemvillanás alatt szerepet váltott: előkapta a használt ruhákkal teli táskáját, és eladásra kínálta azokat. Ezzel meg is magyarázta jövetelét. A gyanakvó házaspár alaposan átvizsgálta a táskát, ellenőrizte saját értékeinek sértetlenségét, és elküldte a besurranót. A kudarc nem törte meg Mackó Jolánt. Egy muronyi lakásból 40 ezer forint értékű készpénzzel és ékszerrel távozott. A következő napokban a muronyiak rosz- szat sejtve, felfigyeltek a házaló, pulóvereket árusító asszonyra, rendőrt is hívtak, de ezúttal sikertelenül. Mackó Jolán játszi köny- nyedséggel jutott az értékekhez. Tavaly, augusztus végén Gyulán, nyitva felejtett ajtókra talált egy Kosár utcai házban, és zavartalanul sétálhatott ki onnan 78 ezer forinttal. Egy másik házba úgy jutott be, hogy a konyhaablakról lefeszítette a szúnyoghálót és bemászott a lakásba. Az értékeket ott is a legkönnyebben megtalálható helyen tartották: a szekrényben, felnyitható lemezkazettában. Nem is jelentett gondot a 138 ezer forint megszerzése. A gyulai Zöldi utca néhány lakója csupán éberségének köszönheti, hogy értékeit megmentette a veszélyes besurranótói. Az egyre szaporodó próbálkozások feltűntek a gyulaiaknak. Egyszer aztán valaki, aki hallotta Mackó Jolán rossz hírét, a személyleírás alapján felismerte a Martinovics utcában. Gépkocsijával elhajtott az egyik sértetthez, s együtt tértek vissza. Vásárlás ürügyén feltartották Mackó Jolánt, aki megérezte, hogy szorul a hurok. Amilyen gyorsan tudott, a taxiállomásra sietett, és Kétegyházára vitette magát. A község szélén megállította az autót, és onnan gyalogosan folytatta útját. A helyi vasútállomásig nem mert elmenni, mert attól tartott, ott már a rendőrök várják. Így az állomástól jó 300 méternyire várta meg a medgyesegyházi vonatot, megállította és felszállt, s hogy biztonságban érezze magát, átöltözött, a fejére kendőt kötött. A medgyesegyházi vasútállomáson már várták a rendőrök. Azonnal felismerték, hiába változtatta meg a külsejét. A másodfokú tárgyaláson könnyes szemmel búcsúzott Mackó Jolán a gyermekeitől: „Jók legyetek, vigyázzatok magatokra, hiszen ügyesek, okosak vagytok” — mondta. A válasz már egy felnőtt rokona szájából hangzott el: „Csak te vigyázz magadra, Jolán!” L. E. — Törvények és a pártszervezetek R égi igazság, hogy nemcsak az ember öregszik, hanem a környezete is. Sőt: arról ismerhető meg az évek múlásával „belülről” fiatalon maradó ember, hogy idejében észreveszi, ha valami fölött eljárt az idő. (Természetesen azt is, ha önmaga fölött, s ősz vagy nagyon ritkuló hajjal nem akarja a tizenévesek életmódját utánozni. De ezúttal nem — vagy legalábbis nemcsak — erről van szó.) S ha még az az ember ráadásul kommunista is — éppenséggel kötelessége minden társadalmi jelenséget észrevenni, ami idejét múlta. Ám észrevenni nem elegendő: szólni, tenni is kell érte, hogy ami elavult, ne hátráltassa tovább a fejlődést. Kötelesség, de — mint a legtöbb kötelesség — nem könnyen teljesíthető. Hiszen a megszokásnak is megvan a maga hatalma, s mi tagadás: egyszerűbb rámondani valamire, hogy „eddig jó volt, jó lesz ezután is”, mint azon gondolkozni, hogyan lehet, hogyan kell változtatni. Mindezt oly módon, hogy közben tartanunk kell magunkat ahhoz, ami éppen érvényben van. Legyen az helyi szokás vagy akár jogszabály. Mindenekelőtt azt kell megszoknunk, ami a legnehezebb: hogy sokkal gyorsabban változnak a dolgok, a körülmények, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. S ez nemcsak a technika és a tudomány területén van így. Változások korát éljük a társadalomban, a gazdaságban, s bizony megesik, hogy amit alig néhány éve még tilosnak, a szocializmus gyakorlatával ellentétesnek véltünk — mára kiderül, hogy nagyon is jól összefér a szocializmussal, csak éppen korszerűen, értelmesen, emberségesen kell alkalmazni. Megesik az is, hogy felső szervek, testületek alkotnak egy jogszabályt, amiről a gyakorlat során kiderül, hogy gyorsan „megöregedett”. Jellemző példa: az utóbbi években egymást érték a gazdasági szabályozóváltozások, olykor még el se olvashatták a legújabban az érdekeltek, máris megérkezett annak módosítása. Jó néhány párttitkár, kommunista vezető állapította meg némelyik szabályozóról, már hatályba lépésekor, hogy inkább hátráltatja, mint segíti vállalatának fejlődését, exportképességét, a differenciált bérezést — és így tovább. Ha másból nem, a párt Központi Bizottsága júliusi határozatából, a kibontakozási programból világosan kiderül: ezekről a jelenségekről kaptak jelzéseket az országos vezetők, s amikor a jelzések megszaporodtak és nagyjában-egészében azonos hibákra hívták fel a figyelmet ■— a politikai (és kisebb részben a rendelkezéseket kibocsátó gazdasági) vezetők siettek kidolgozni a változtatás módját- gyakorlatát. De addig, amíg a rendelkezés érvényben van, azt végre kell hajtani. Kétség nem fér ahhoz, hogy akik kibocsátották a gyorsan korszerűtlenné vált rendelkezéseket, alapvetően jót akartak, szándékuk az volt, hogy a gondjaink enyhüljenek, a népgazdaság előbbre lépjen. Ebből kell kiindulnia a kommunista vezetőnek, amikor kiáll a rendelkezés végrehajtásáért. Talán önmagával is vitatkozik, hiszen korántsem biztos, hogy — ismerve a helyi, a vállalati viszonyokat — már a rendelkezés megjelenésekor egyetért azzal. Ám a kételyek nem mentik fel a végrehajtásban való részvétel kötelessége alól. Mindenképpen nagyon oda kell figyelnie arra, hogy egy törvény vagy rendelet hogyan érvényesül a gyakorlatban. Egyáltalán nem mond ellent ennek az, hogy segítse a megvalósítást. Sőt: ha szívvel- lélekkel kiveszi a maga részét a végrehajtásból, hamarabb fedezi fel azt is, ami korszerűtlen, amin mielőbb változtatni kell. S ha észreveszi, kötelessége tényekkel érvelve jelezni a felsőbb szerveknek. Még akkor is, ha pillanatnyilag görbe szemmel néznek rá ezért, ha nyugtalannak vagy pesszimistának tartják. A gyors változások korszakában valóban nem könnyű kommunista vezetőnek lenni, mert egyszerre kell őrködnie az érvényben levő rendelkezések megtartásán és figyelnie, hogy mi újat követéi meg az élet. Nemritkán megtörténik, hogy a vállalat, az üzem gazdasági vezetői csak az éppen esedékes tennivalókat látják, minden erejüket és energiájukat azokra összpontosítják — s a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek kell előbbre látnia, a mai feladatok megoldása utáni tennivalókra gondolnia. Természetes, hogy fakadhatnak ebből ellentétek is. Sajnos sok vállalat, szövetkezet vezetője küzd ma súlyos gondokkal, igyekeznek elkerülni a buktatókat. A pártvezetőknek fő feladatuk, hogy — a pártmunka eszközeivel — segítsenek nekik, pontosabban a vállalatnak, amely több száz vagy akár több ezer embernek ad munkaalkalmat. De éppen a vezetésükre bízott dolgozók érdekében előbbre, tovább is kell látniuk: jó előre figyelmeztetni a gazdasági vezetőket a veszélyekre, ugyanakkor jelezni „fölfelé” is a várható, s egyáltalán nem a vállalati vezetők és a kollektíva hibájából bekövetkezhető kudarcot. M ehezíti dolgukat az, hogy ma szinte mindent „ki kell kísérletezni”, a tegnapi, tegnapelőtti módszer ma már egyre kevésbé alkalmazható, s az újat pedig még nem mindig sikerül megtalálni. Voltak idők, amikor számos pártvezető törvényen kívül és fölül állónak érezte, érezhette magát — s voltak, amikor a sokéves megszokás lehetett (ha. nem is mindig megalapozottan) az irányadó. Talán külön mondani sem kellene, hogy most valami harmadikat kell megtalálni: rugalmas alkalmazkodást a mindennapi változásokhoz és előre látni a közeli, távoli jövőt egyaránt. Mindezt felelősen, elöl járva a törvénytiszteletben, segítve a mindennapi munkát. És a holnapit is, amit most úgy hívunk: társadalmi és gazdasági kibontakozási program. Várkonyi Endre Űj postai számítógépek. A Magyar Posta Számításiétihnikai és Elszámolási Intézete újonnan vásárolt számítástechnikai berendezésekkel gyarapodott. A számítástechnikai eszközpark rekonstrukciója keretében a francia Bull cégtől egy-egy DPS—6 és DPS—8 típusú számítógépet vásároltak. Az új gépek elsősorban a nagyközönségnek nyújtott postai szolgáltatások színvonalát javítják. Ezek a berendezések tartják nyilván majd az egyéni és közületi televízió-előfizetőket, készítik a havi másfél millió díjnyugtát és a távbeszélő- számlákat. Ugyancsak a rekonstrukció keretében állították munkába az igen korszerű szovjet R—36-os számítógépet, amely főként a postai hírlapterjesztésben játszik fontos szerepet fMTI-fotó: Baric Imre — KS)
