Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
1987. szeptember 7., hétfő o Országos szántóverseny Mezőberényben A bírák ai nemzetközi szabályok szerint értékelték a versenyzők teljesítményét Fotó: Sarkadi László (Folytatás az 1. oldalról) volt szükség. Ez sikerült Stibán Mihálynak, a Mező- berényi Aranykalász Tsz traktorosának, aki a III. kategóriában, a legkisebb géposztály versenyében a második helyen végzett, s a szép helyezésért járó pénzjutalom mellett átvehette a Békés Megyei Teszöv kü- löndíját is. Az egyes kategóriák győztesei: I. kategória: Kiss F. Sándor, Tiszavasvári Munka Tsz; II. kategória: Mile Gyula, Püspökladány, Zöldmező Tsz; III. kategória: Fehér Gyula, Földes, Rákóczi Tsz. A régi gépek kategóriájában Cserép Elemér (Gyomaendrőd, Lenin Tsz), a szakmunkástanulók közül pedig a Békésen tanuló Mi- halecz Mihály végzett az első helyen. A győztesek, a helyezettek és a különdíj- bani részesítettek pénzjutalmat, illetve értékes ajándékokat vehettek át az eredményhirdetéskor Balogh Csabától, a KITE igazgatójától és Györffy Károlytól, a Békés Megyei] Teszöv elnökétől. Hogy a szántóversenynek egyben remek népünnepélyhangulata volt, az nagyrészt a kiegészítő programoknak is köszönhető. Fúvószenével szórakoztatta a közönséget a Tótkomlósi Haladás Tsz zenekara, volt sárkányrepülő-, autó- és motocross-bemuta- tó, s kiállították — a gyerekek nagy örömére — a két- egyházi mezőgazdasági gépgyűjtemény néhány becses darabját is. — szabó — Orosházi hímzőasszonyok Finnországban Virtusfeltámasztó „hétpróbás” játékok (MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE) Finnországban, Kuusan- koski városában szombaton délután 3 órakor nyitották meg , a kulturális centrumban az orosházi Petőfi Művelődési Központ hímzőasz- szonyainak kiállítását. A megnyitón Gonda Géza, az orosházi művelődési központ igazgatója finn nyelven köszöntötte a vendéglátókat, majd a helyi népfőiskola rektora, Martti Kalmari professzor mondott magyar — Betétállományunk az első fél évben 11 millió 205 ezer forinttal emelkedett, ami a múlt év hasonló időszakához képest 41 százalékos fejlődésnek felel meg. Ez a teljesítmény rekordnak számít, mivel ilyen betétállomány-növekedést az egyesüléssel kialakult nagy szövetkezet csak most, az idei első fél évben ért el. Így az első hat hónap végén szövetkezetünk összes betétállománya elérte a 373 millió forintot. Kanó Károly, a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke indította így rövid beszélgetésünket a közelmúltban, amikor az idei esztendő teljesítményeiről kérdeztem. Majd így folytatta. — Kedvezően alakult az említett időszakban -a kölcsönfolyósításunk is. Ez persze abból következett, hogy 156 millióra emelkedett kölcsönkeretünk összege, ami 66 millió forinttal volt több, mint egy évvel ezelőtt. így nem okozott gondot annak a 76 millió forintnak a folyósítása, melyet ez év első felében 3 ezer kölcsönt kérő igényelt, és meg is kapott. nyelvű üdvözlő szavakat. Az orosházi és környékbeli díszítőművészet legszebb darabjait nagy tetszéssel fogadta a finn közönség. Vasárnap (a tudósítás időpontjában) a népfőiskolába látogattak el az orosházi hímzőasszonyok, ma, hétfőn a várossal ismerkednek, majd a papíripari szakszervezet üdülőjének lesznek vendégei. A csoport pénteken délután Koppenhágán keresztül repülőgéppel érkezik haza. (s. e.) Pedig ez a kölcsönösszeg 16 millió forinttal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. Az egyéb üzletágak közül elsőként az ingatlanforgalmazás üzletágát említette a szövetkezet elnöke, mely ugyancsak dinamikusan fejlődött. A múlt év szeptembere óta ugyanis 30 felajánlott lakást vásárolt meg és értékesített a takarékszövetkezet, 18 millió forint értékben, alapvetően Szeghalomban, Füzesgyarmaton, Körös- ladányban és Vésztőn. Egy év tapasztalatai bizonyítják, hogy ez a tevékenység beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és igény Van rá. Továbbá jól bevált üzletágként szólt Kanó Károly a fizetővendég-szolgáltatásról is. — Egyébként az idei első fél évben összes megbízásos tevékenységünk forgalma meghaladta a 2 millió forintot — folytatta. — Vagyis a már említett időszakban 1 millió forinttal nőtt kiegét- szítő üzletágunk árbevétele, ami 1986 első fél évéhez képest 68 százalékos fejlődést íjiutat. — Balkus — Tíz csapat vetélkedője A hét végén is folytatódtak a megyei ifjúsági napok rendezvényei. Az agrárifjúsági napok keretében szeptember 5-én Orosházán az Üj Élet Tsz szabadidőparkjában virtusfeltámasztó „hétpróbás játékokat” rendeztek. Kilenc órakor sorakoztak fel a meghívott Csapatok. Volt traktorszlalom, hordógurító, fogatosjáték, favágás, lencseválogatás, léggömbvadászat karikással és facsiga- hajtás ostorral. Nagy sikert aratott a nézők körében a favágás. A fogatosjáték színhelyén sokan figyelték az alkalmi „lovászokat”, akiknek a lovak felszerszámozá- sa és kocsiba fogása mellett a gabonászsákok szakszerű bekötése és stócba rakása is feladatuk volt. A versenyszámok lebonyolítása után lovasbemutatót tartottak. Láthattunk csikósjátékot, akadálylovaglást és lovasakrobatikát. Az erős karú, deli legények beneveznek a petA szocialista országok kulturális és művelődési minisztériumainak képzőművészeti osztály- vezetői az idén hazánkban tartják rendes évi találkozójukat, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Kuba. Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió, Vietnam és Magyarország képviselteti magát. Szombaton és vasárnap Keszthelyen, a Festetics-kastélyban renceemelő bajnokságba, mások a kuglit, sörhalászatot, vagy a hordódobálást választották. A kardoskúti II. Rákóczi Ferenc KlSZ-alap- szervezet stúdiója^ bemutatót rendezett szalmafonott termékeiből. A virtusfeltámasztón tíz csapat versengett a győzelemért. A Hidasháti Állami Gazdaság csapata versenyzett legeredményesebben, így maga mögé utasította a házigazdák csapatát. Harmadik helyezést Gyomaendrőd csapata szerezte meg. Dr. Farnas József, a KIS2 MB titkára adta át a szervezőbizottság díjait. Az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola csapata a helyenkénti kimai gasló teljesítményeiért megkapta — a KISZ Békés Me4 gyei Bizottságának döntésé alapján — a különdíjat, a 2 ezer forintos pénzjutalmat. Cs. I. került sor a hagyományos tanácskozásra, amelynek ezúttal két napirendje volt. Elsőként a tárgykultúra, a képzőművészet és az építészet kapcsoltáról, illetve ezeknek a kömyezetalakl- tásban játszott szerepéről volt szó. A továbbiakban a képző- művészeti alkotások devizamentes cseréjéről tárgyaltak, majd írtak alá megállapodást. Sikeres fél év a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezetnél Versenyben a hordógurítók Fotó: Fehér Béla Képzőművészeti alkotások devizamentes cseréje Szombat délelőtt Dobozon \ Szeptember 5., szombat reggel. Busszal érkezem Dobozra, Békéscsaba felől. A hídról nézve a Kettős-Körös mentét, sehol egy teremtett lélek, csupán halvány ködcsík úszik a víz felett. Egy hónappal ezelőtt bezzeg autók sokaságát, s fürdőzők százait láthattuk itt már ilyenkor. Most azonban — bár a meteorológiai jelentés szerint meglehetősen meleg lesz — úgy látszik, nem merészkedett ki senki. Nyilván az is hozzájárul mindehhez, hogy vége a szabadságoknak, s megkezdődött az iskola is. Kenyér itt és on A gyógyszertári megállónál szállók le, s ami rögtön feltűnik, a szemközti fedett váróban nagy a szemét, és közötte egy háromkilós cipó megtépázott maradványai láthatók. Ugyanakkor az úton sokan közlekednek kerékpárral, s a biciklikre aggatott kosarakban, szatyrokban szép, kerek cipók vannak. Remélhetőleg ezeknek más lesz a sorsuk... Ahogy a központ felé haladok, egyre jobban hallani a lélekharang hangját, valakit ma temetnek. Előttem egy asszony halad tíz-egykét éves fiával, a gyerek folyamatosan tördeli a szatyorban levő fél kilós kalácsot, s jóízűen majszolja a — gondolom — nem mindennapi csemegét. A Kossuth tér a nagyközség központja. Az árnyat adó tölgyfák alatt, amikor odaérek, még tizenegy idősebb asszony árulja portékáját: piac van. Kevés a nyugdíj Fekete Lászióné, az egyik árus, aki mindennap itt van, nyugdíjas. Naponta négy-öt órát is eltölt itt, de jól érzi magát, hiszen a többiekkel elbeszélgetnek, meghányják a világ gondját-sorsát ez idő alatt, no és persze, az áru is csak fogy nap mint nap. Ez a szombat nem a legjobb, hiszen már elmúlt tíz óra, s alig kelt el valami abból, amit hozott. De talán majd holnap jobban megy, mondja, így szokott ez lenni. Hogy megéri-e? így válaszol kérdésemre: — Nyugdíjas vagyok, 2800 forintot kapok, s ez kevés. Be kell osztanom minden fillért, hogy kijöjjek, a gyerekeimnek is segítek, az ő áruikat is kihozom ide. Nekem mindez nem hoz a konyhára sokat, néhány száz forintot legfeljebb havonta, de ez is jó azért. Mindent összevetve, örülünk, hogy a tanács néhány évvel ezelőtt lehetőséget adott arra, hogy itt piacoz- zunk. Rövid beszélgetésünk után már csomagolnak az árusok, hiszen vevő alig akad a láthatáron. Tovább megyek, az ABC-be, mely előtt a biciklitárolóra ki lehetne tenni a táblát: megtelt. A bolt vezetője éppen nem ér rá, az elszámolást csinálja. Megegyezünk, visszajövök egy fél óra múlva. Addig a szomszédos presszóba ülök be. I világ dolgai Egy sör mellett a napilapokat kezdem böngészni. Túl sokan nincsenek a helyiségben, de azért nem lehet nem odafigyelni a beszélgetésekre. Két úr a dobozi történelem nem is olyan régmúlt eseményeiről cserél eszmét. így azután megtudhatja az idegen, hogy annak idején, a rövid ideig fennállj; Dobozi Köztársaság egy-két napja alatt csak „útlevéllel” lehetett belépni a község területére, s még sorompók is voltak az utakon. Később azután az árakra terelődik a szó. Természetes, hiszen presszóban vagyunk, hogy a sörről elmélkednek először. Abban egyetértenek a beszélgetés résztvevői: a kőbányai sör minősége az utóbbi időben — a legenyhébben fogalmazva is — elfogadhatatlan. Egy nem is túl idős férfi pedig azon mereng, hogy ő még nagyon jól emlékszik arra: ivott valamikor két forintért is korsó sört, nem beszélve a már régen megszüntetett, családinak nevezett, másfél literes kőbányais teli palackok talán hét forintos áráról... Nyilván más és fontosabb napi dolgokról is szó esik még itt, de — letelvén a fél óra — átmegyek az ABC-be. Van áru A boltvezető, Szabó Gáborné fogad tenyérnyi irodájában, s készséggel felel kérdéseimre. Majd azt javasolja, nézzünk szét az üzletben. 11 óra van, már kevesebb a vevő. Aki azonban kenyeret vagy tejet akar venni, az még mindig talál a két .legfontosabb élelmiszerből. Hús is van még, igaz, csak a drágább tőkehúsokból lehet vásárolni, az olcsóbbak gyorsan elfogynak már korán. Több olyan dolgot is lehet immár vásárolni, melyek korábban hiánycikkek voltak, így például babérlevelet, kókuszreszeléket, mazsolát, s különféle lekvárokat is. A boltvezető elmondja még: szokásos a forgalom, így egy óráig — addig van nyitva a bolt — körülbelül 90 ezer forint lesz a forgalom. Az ABC után a nyakamba veszem a községet, járom az utcákat. Több helyen építkeznek, miként a Damjanich utca 18/A számú telken is. A ház — kívülről nézve — már majdnem kész. Benézek. Másképp nem megy Futaki István családi háza épül. A fiatalember 24 éves, a Hajdú-Bihar Megyei Szolgáltatóipari Vállalat békéscsabai ki- rendeltségén dolgozik, kőműves. Két évvel ezelőtt kezdett építkezni, amikor megnősült. Fiuk egy hét múlva lesz egyéves, s már igencsak szeretnének a maguk ura lenni. Nem, nem panaszkodik, hiszen nagyon kedvező feltételek mellett laknak — rokonnál — albérletben, de hát a saját az csak más. Az biztos, össze kellett húzni a nadrágszíjukat, de nem megy másképp. Kevés volt az alaptőkéjük, az építkezést csak kölcsönnel kezdhették el, törleszteni azt 35 évig fogják. Futaki Istvánnak sokat jelent, hogy szakmája szerint kőműves, nem beszélve arról, hogy rokonaival, barátaival kalákában építi a házat. Igaz, s ez neki természetes, ő is visszasegít mindenkinek. Körülbelül 300 ezer forintot takarít meg, ennyi menne el munkadíjra. Így „csak” 800-900 ezer forintba kerül majd a lakás. Ha minden jól megy, novemberben beköltöznek, s talán évek óta először lesz egy kis szabad ideje az újdonsült háztulajdonosoknak is. A Damjanich utcai épülő lakásból a fő- útra megyek, lassan egy óra lesz, s jön a busz. Az utcákon egyre kevesebb az ember, a legtöbben már otthon vannak, hí’ szén itt'az ebédidő. Jobbára csak egy-két elhúzó auó veri fel a csöndet. A buszból — már a hídon — látom, mégiscsak meggondolta magát néhány ember, s a Kőrös immár hidegebb vízével „ismerkednek”. Pénzes Ferenc
