Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
szerda o Békés megye szomszédszemmel Beszélgetés Bartba Lászlóval, a Csongrád megyei pártbizottság titkárával IgHslUkfiM-------------------------------------------------------Sorozatunk előző írásában a szomszéd megye tanácselnökétől kértünk áttekintést Békés és Csongrád megye kapcsolatairól. Ő szólt az együttműködés kialakult kereteiről, továbbfejleszthető jó hagyományairól. Haladjunk most tovább az egyes területeket feltáró vizsgálódásban! Figyelmünk körét szűkítsük napjaink legfontosabb kérdésére; a gazdasági együttműködés megvalósulásaira, főbb irányaira. Hogy ebben a témakörben rendezett képet kapjunk, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságán kerestem meg a gazdaságpolitika illetékes szakemberét. Bartha László, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze kérésemre a jelenlegi helyzetet. — Kialakult gyakorlat, hogy évente, sőt gyakrabban is összehangolt tanácskozásokat tartunk a három délalföldi megye párt- és tanácsi vezetőivel. Ezeken előre meghatározott témákban történik tapasztalatcsere, illetve minden aktuális kérdésben egyeztetjük a tennivalóinkat. Ezeket a beszélgetéseket mindig más megyében tartjuk. Bács-Kis- kun, Békés és Csongrád megye hagyományos találkozóit újabban bővítettük, Szolnok megye bevonásával. Ezt nagyon fontos termelési, szolgáltatási és kereskedelmi, ellátási feladatok tették szükségessé és indokolttá. Ezek a tanácskozások, úgy vélem, nagyon jól segítik a megyék társadalmi és gazdasági együttműködését. — Milyen területeken a Jegfontosabbak a két megye gazdasági kapcsolatai? — A mezőgazdaság területén kiemelkedően fontosak a közös meliorációs beruházások. Megyéink hosszú szakaszon határosak, tehát a területrendezésben is közös megoldásokat kell keresnünk megyéink közös határ menti térségeiben, össze kell hangolni a meliorációs munkálatokat. Például a vízelvezetés és más, ehhez kapcsolódó beruházások olcsóbban végezhetők el együtt, mint külön-külön. Ebből következik, hogy hosszú távon elképzelhető együttműködés a talajvédelem, a mezőgazdasági célú üzemi vízrendezés területén. Egy másik megemlítendő kapcsolatunk abból adódik, hogy a Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalatnak dél-magyarországi, területi központja Orosházán van. Csongrád megyét is onnan látják el vetőmaggal. Ebben a nagyon jó és fejlődő termelői kapcsolatban szeretnénk, ha Csongrád megye gazdaságai is bekapcsolódnának a vetőmagtermelésbe. Az együttműködés további nagyon fontos területe a feldolgozóipari áruértékesítés. Nagyon korrekt partneri kapcsolatok alakultak ki gazdaságaink és az élelmiszer-feldolgozó ipar vállalatai között. A mezőgazdasági árualapból, a továbbfeldolgo- zás vertikális rendszeréből az következik, hogy a mi konzervgyárunk nem tud például berendezkedni mindenre, mint ahogyan a kecskeméti vagy a békéscsabai sem. Érthetően sza- kosodniuk kellett és a termeléshez szükséges árualapot ők szerződéssel vagy más felvásárlással biztosítják a három megyéből. — Milyen szervezeti keretek erősítik a mezőgazda- sági, élelmiszer-feldolgozó ipari együttműködést? — Nagyon fontosnak tartom, hogy a két megye mezőgazdasági szövetségeinek kapcsolatai kiterjedtek és igen jók. Kölcsönösen tájékoztatják egymást az üzemeket érintő gondokról. Nagy jelentőségűek a termelést segítő egyéb kapcsolatok is. Itt említeném a Békéscsabai Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás laboratóriumát, vagy az Ati- vizig révén megvalósuló rendszeres kapcsolatot. — Az említett gazdasági területeken milyen konkrét kapcsolatokat sorolna fel mint jó példákat? — A Makói Hagymatermelési rendszer és taggazdaságai kapcsolatot tartanak a tótkomlósi és. orosházi zöldért-kirendeltségekkel. A Szentesi Koraizöldség- termesztési Rendszernek Békés megyében vannak taggazdaságai, például a Nagy- szénási Október 6. és az Orosházi Dózsa Termelőszövetkezet. A Szegedi Fűszer- paprika Tájkörzet Gazdasági Társulás Békés megyében is szervezi és segíti a termelést. A gabonakutató intézetünknek a Szarvasi Öntözési Kutatóintézettel van tudományos kapcsolata. A szarvasi tangazdaság meliorációs üzeme rendszeresen végez Csongrád megyében vízrendezési és meliorációs munkákat. Azután a békéscsabai és az orosházi faiskolák lerakatai működnek megyénkben. A csupán kiragadott, leltárszerű példák közül is kiemelkednek a termeltető vállalatok és a termelő gazdaságok kapcsolatai. A fentebb említett példákon kívül itt kell megemlíteni a Mezőhegyesi Cukorgyárral és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttal való kapcsolatokat. A cukorrépát termelő gazdaságaink 2/3-a tartozik a mezőhegyesi kombináthoz, amely jó minőségű répaszelettel látja el a gazdaságokat. A kombinát visszatérítés nélküli 1987, szeptember 30., fejlesztési alapot adott át, 24 millió forint összegben a megye húsmarhaágazatának segítésére. Ebből kilenc Csongrád megyei gazdaság részesül. Csak felsorolva a legfontosabbakat, kapcsolataink jelentősek a Békéscsabai Konzervgyárral, a békéscsabai hűtőiparral, a Gyulai Húskombináttal és az Orosházi BOV-val, valamint a Sárréti Tejjel. A távlatokat tekintve kimagaslóan fontosnak mutatkozik a biotechnológiai program megvalósítása, amelyben Békés megye is érdekelt. Ezen a területen máris sok hasznosítható tapasztalattal rendelkezünk. Meg kell említenünk a korszerű gazdasági cselekvés feladataival kapcsolatban a termelékenységi társulás létrejöttét ebben a körzetben, mert ez racionálisabban és eredményesebben tudja összehangolni gazdaságaink működését. Sokoldalú a kereskedelmi vállalatok együttműködése is. Említhetjük a sokmegyés Vídia és a Zöldért tevékenységét. Békés megyét úgy szoktuk emlegetni, mint ahol jó és magas színvonalú a kiskereskedelmi és lakossági ellátás. — Mit hoznak felszínre az ipar más területein a várható gazdasági körülmények ebben a szomszédságban? — Megyéink sajátos ipari struktúráját tekintve a gépipar és a könnyűipar említhető. Nagyon fontosak egyes területeken az ipari szövetkezetek együttműködései. A nagyipar köréből az Mgyői Szénhidrogén-medence Termelő •Vállalat itteni központja és a hozzá kapcsolódó üzemek illetékesek bizonyos mértékig Békés megyei területeken is. Nagyon indokolt lenne a gépipar vállalatainak az élelmiszer-feldolgozó iparhoz hasonló jó és eredményes együttműködését szorgalmazni, mind az ipari szövetkezetek, mind a tárcavállalatok között. A napirenden levő társadalmi-gazdasági cselekvési feladatok szerint a legfontosabb lenne a termékstruktúra megfelelő, piacképes kialakítása ezen a területen is. Pleskonics András Rádiónapló — Maróthy Lászlóval A Kossuth rádió hétfő esti Rádiónapló című műsorának vendége Maróthy László miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke volt. A riporterek és a rádióhallgatók kérdéseire válaszolva több érdekes téma felmerült, ezekre most néhány gondolat erejéig szeretnénk visszatérni. Az utóbbi időben gazdasági helyzetünkről kétségkívül igen sok információt kaptunk. „Emberközelbe” került adósságállományunk is, sokan számolgattuk, hány dollár tartozás jut egy-egy magyar állampolgárra. Romló gazdasági helyzetünk okait elemezve Maróthy László erre is választ adott. Három esztendeje, 1984-ben még külkereskedelmi mérlegünk 700 millió dollár aktívumot mutatott. Akkor az egy főre jutó adósságállomány 380 dollár volt. Két évvel később, 1986 végén ugyanez a mérleg 400 millió dollár hiányt prezentált. Az idén már az egy lakosra jutó adósságállomány 900 dollár körül alakul. Magyar pénzre átszámolva ez 40-45 ezer forintnak felel meg. Az átszámításnak azonban nem sok értelme van, hisz tartozásainkat valutában kell törleszteni. Az adósságszolgálat (a törlesztés és a kamatok) egyébként egy magyar keresőnek évi 8,5-9 ezer forintjába „kerül”. Említésre méltó egy másik számsor is. Az aktív keresők ötödé, mintegy egymillió ember napi 11 órát dolgozik. További egymillió pedig 12-14 órát. Ám hiába dolgozunk sokat, egyre többet, munkánk ellenértéke nem nő, a világpiacon nem kapunk többet termékeinkért. Tehát végül nem jól hasznosul ez a sok munka. Egy hallgató kérdésében arra emlékeztetett, hogy a párt legutóbbi kongresszusán az életszínvonal megőrzése volt a cél. Nem kezdi-e ki á bizalmat az, hogy e célt nem sikerül megvalósítani? Maróthy László bízik benne, hogy nem. Az életszínvonal romlását megakadályozni lehetetlen, de ez csupán az átlagot tekintve igaz. A stabilizációs program ugyanis lehetővé tesz olyan jövedelemszerzést, amivel a lakosság nagy része megőrizheti életszínvonalát. Ami a kérdés politikai oldalát illeti, a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy nem olyan mértékű életszínvonal-romlás következik be, amely a magyar nép átlagában a megélhetést veszélyeztetné, összességében nem szegény a ni; népünk. Eddig a jövedelemszerzésre kedvező alkalom volt, ehhez képest kicsit vissza kell lépnünk, de ez nem kezdheti ki a társadalom bizalmát. A múlt egyik nagy hibájaként szerepel, hogy a termelés és fogyasztás egyensúlyát nem sikerült megteremteni. Miért nem tudjuk a kiáramló pénzt megfogni? — tette fel a kérdést egy rádióhallgató. A válasz: képzeljünk el egy hordót, amelyiknek minden dongája ereszt. A „főbűnös” a támogatási rendszer, melyen keresztül mindenfelé csordogált a pénz. Ezt a „kapók” fejlesztésre, vagy bérezésre fordíthatták, s mivel ez utóbbira volt nagyobb a nyomás, oda áramlott a pénz. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy ez évre 44 milliárdos költségvetési hiányt fogadtak el. Viszont már év elején látszott, ha a dolgok így mennek tovább, a hiány 60 milliárd felé közelít. (A hiány persze hitelből fedezhető!) A koimány erőteljes gazdasági szervező munkájának köszönhető, hogy végül is, úgy tűnik, a hiányt 30 milliárd forint közelében sikerül stabilizálni. Ami pedig hazánk idei teljesítését illeti: a termelés jobban növekszik, mint gondoltuk, de nem a gépipar, hanem az alapanyag és az energia viszi fel a számokat". A mezőgazdaság a rossz időjárás miatt kevesebbet teljesít. Csupán a búza kisebb hozama miatt 1 százalékkal csökken a nemzeti jövedelem' A tőkés export a vártnak megfelelően alakul, ugyanakkor az import mérséklődött. Valami eredményt tehát már 1987 is felmutathat, de a stabilizálódás '88 nagy feladata. — szi — n családsegítő hálózatról Nem ígérnek feleslegesen, de ha kell, küzdenek Megyénkben 1985. január elsején kezdték szervezni a tanácsokon belül működő úgynevezett családsegítő hálózatot. Jelenleg 24 településen 26 ember dolgozik ebben a munkakörben. Arról, hogy milyen céllal hozták létre ezeket a státuszokat, és mi a feladata egy családsegítőnek, Hevesi Józseffel, a Békés Megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottság titkárával beszélgettünk. i' — A családsegítő hálózat kiépítése országos koncepció, tehát nem egy megyei sajátosságról van szó. A cél a cigány lakosság beilleszkedési gondjainak segítése, a leghátrányosabb helyzetben élők felkarolása, az életmódváltozás gyorsítása. A családsegítők feladata az, hogy ezeket figyelembe véve rendszeresen tartsák a kapcsolatot a problémás, vagy segítségre szoruló családokkal, koordináljanak a gyámüggyel, az egészségüggyel, az iskolával, egyéb hatósági és társadalmi szervekkel. A családsegítő hálózat megfelelő működését a havonta egy alkalommal rendezett megyei továbbképzés, és az általában negyedévente tartott tapasztalatcserék segítik. A szeptember első heteiben tartott megbeszélések témája az óvodai, iskolai beíratások, a szeghalmi megyei kulturális nap előkészítése, a sportklubok indulásának és működésének tapasztalatai, az aktívahálózat megszervezése, és a legsúlyosabb gondok felmérései voltak. Különösen az utóbbi témánál valamennyi családsegítő érdeklődéssel hallgatta egymás beszámolóját, tanácsokkal segítve a további munkát. — Nálunk talán a legtöbb gondot a közbiztonság helyzete okozza — mondta Rózsavölgyi Péter kétegyházi családsegítő. — Gyakran előfordul, hogy — egyéb hivatalos teendők miatt — a falu két-három napig is rendőr nélkül marad, s utólag bizony nehéz a kolbász-, vagy malactolvajok kézre- kerítése. Egy-két állattartó családdal is gondunk van. — Általános problémaként vetődött fel — sok család esetében- az egy helyiségben, zsúfoltan együtt élő több generáció, és a különféle segélyek nem megfelelő fel- használása is. Mi lehet a megoldás ezekben az esetekben? — A legutóbbi megbeszélések egyikén meghirdettük a „Tiszta udvar, rendes ház” akciót, ami azt jelenti, hogy a Vöröskereszttel közösen a legszebb, legtisztább házakat nemcsak ezzel a táblával látjuk el, hanem kisebb- nagyobb pénzjutalmat is adunk a tulajdonosnak. Ez egy egészséges versenyszellem kialakulásához vezetett a családok között —’ magyarázta Maczkó Lászlóné mezőberényi családsegítő. — Nálunk ebben az évben három ház kapta meg ezt a táblát, és hozzá a megfelelő pénzjutalmat. A segélyek felhasználása egyes családoknál ; valóban nem mindig a megfelelő módon történik, de pontosan azért is vagyunk, hogy ismerve a helyzetet, a körülményt, csak a valóban rászorultaknak nyújtsunk ezzel segítséget. Esetenként nem is a család, hanem! a pedagógus, vagy mi kapjuk kézhez a segélyt, és intézzük a vásárlást. A gondok mellett természetesen vannak szemmel látható eredményei is a három éve működő családsegítői munkának. — Nagyon sok a jó tapasztalatom is — mondotta beszámolójában az Elekről érkezett Kun Istvánné. — Az idén sem a beiskolázással, sem az óvodai beíratá- sokkal nem volt gond.i A legtöbb anya kereste a munkalehetőségeket, egyre több a tiszta, rendezett háztartás. Az idén nyolc helyen vezették be a központi fűtést. — Amikor 1985-ben kezdtem a munkát, sokan bizalmatlanul fogadtak — fejtegette Maczkó Lászlóné. — Sokan nem hitték, hogy tényleg segíteni szeretnék. Ha valahova kimentem, mit láttam? Verekedést, kártyázást, semmittevést. Ma viszont éppen ezek a családok szorgalmasan dolgoznak, sokan építkezésbe kezdtek. Jelentősen csökkent a tanácsházára járkálás, a levélírás, hiszen rendszeresen látogatom őket. Tudják, hogy mindenkivel szívesen beszélgetek, és ha lehet, segítek. * * * A herényi megbeszélést követően Bárkányi lmréné családsegítővel a békési cigány családok utcáit tekintjük meg. A három párhuzamos utca nyolcvanhat háza rendezetten sorakozik a nemrég készült járdák mellett. Szilágyi László és felesége az utcán ük A férj rokkant nyugdíjas, a feleség táppénzen van. Három gyereket nevelnek. Kedvesen fogadnak, beinvitálnak a lakásba. Mindenütt szép rend és tisztaság. Kérdeznem se kell, Szilágyiné máris dicsérni kezdi a családsegítő munkáját. — Nagyon jó, hogy van az Anikó, mert így mindig- tudjuk, kihez kell fordulni. Megbeszéljük a bajokat, és ha lehet, akkor segít. A tanácsról is jó a véleményem. Nem azért szorulunk oda, mert elcsináljuk a pénzt. A középső fiam négyes tanuló volt nyolcadikig, és most tovább tanul. -Sok pénzbe vannak, de szeretnénk, ha ők többre vinnék, mint mi. — Szokták-e olvasni a Cigány Újságot? — kérdezem, mert hallottam, hogy a kéthetente megjelenő lap népszerűsége csökkent az utóbbi időben megyénkben. — Hát láttam már, Fazekas szomszédék mutatták, de én sajnos nem tudok olvasni... Feketéék élnek a legrosz- szabb körülmények között ... Segélyből, és méltányossági gyesből. Egyszoba- konyhás házukban tizennégyen laknák. Az ajtófélfa kidőlt, a ház megsüllyedt, az ablakot papírral fedték be. Délután egy óra van. Fekete Mihály, a család- fenntartó, pizsamában ül népes családjával az udvaron. — Nagyon beteg vagyok — panaszolja, ahogy meglát bennünket. Bemegy a házba, és egy reklámszatyornyi gyógyszert borít ki a lépcsőre. Kezembe nyom egy papírt, olvassam el. Megfordítom, hogy a betűk talpra álljanak. A gonddal őrzött orvosi papír a munkaképtelenségét bizonyítja. — Szükségünk lenne több segélyre, de nem merünk szólni, mert akkor elviszik a gyerekeket. — Dolgozik valaki a családban? — Én meg a feleségem betegek vagyunk. Két fiam elvitték katonának, a gyerekek meg kicsik . . . Hazafelé megkérdezem Anikótól, hogyan választotta ezt a munkát. — Amikor elvállaltam, még pontosan senki sem értette, mi is a feladatunk. Azt hiszem, kellett ez a három év, hogy lássuk, mi a dolgunk. Sok-sok türelem, kitartás szükséges a munkánkhoz. Megtanultunk örülni apró dolgoknak. Szeretni kell az embereket, de ha szükséges, rá kell mutatnunk a hibákra is. Semmit sem szabad feleslegesen ígérni, de ha indokolt, küzdeni kell értük ... Magyar Mária Szilágyiék otthonában Fotó: Gát Edit
