Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
Jelenet a Mohácsból: középen a királyi pár (Tóth Tamás és Ráckevei Anna) Fotó: Béla Ottó Újdonságok a békéscsabai ifjúsági ház programjában Talán soha nem volt még ilyen gazdag és színvonalas a gyulai nyár, mint az idén. Kiemelkedő és jól sikerült előadásokat láthatott, igazán maradandó élményekkel gazdagodott a várszínház közönsége. Nem mellékes az sem, hogy valamennyi elővagy ősbemutatóként színpadra állított darabot ősztől tovább játsszák Budapesten, Békéscsabán és Győrben, tehát a nyári produkciók nemcsak néhány hétig élnek, hanem tovább is a kőszínházi szezonban. S van még egy jellemző vonás, ami szintén kitünteti ezt a nyarat, a várszínház 24. évadját. Sánta Ferenc Éjszakájával, Háy Gyula Mohácsával, Vaszarv Gábor vígjátékával, Sütő András drámájával, Veress Sándor és Petrovics Emil zenéjével olyan művek kerültek színre, amelyek még sosem — vagy politikai okokból évtizedekig nem — szerepeltek magyar színházak műsorán. Így a várszínház kulturális értékeket is mentett a méltatlan feledéstől, ami merész vállalkozás és színháztörténeti jelentőségű. Havasi István igazgatót arra kértem, értékelje az évadot. Mennyiben illeszkedett 1987 nyara az előzőekhez, mennyiben tükrözték az idei előadások a várszínház alapkoncepcióját, fő törekvéseit, illetve miben hoztak újat, mást? — A Gyulai Várszínház 24. szezonja részben folytatása volt az eddigieknek, részben pedig, ha nem is teljesen új utakat keresett, de szinte az egész szezon valami újnak a jegyében zajlott. Folytatása volt annyiban, hogy az alap- koncepcióhoz hűen történelmi drámák bemutatóhelye volt Gyula. Folytatása abban is, hogy az utóbbi 15 évben egyre inkább az a törekvés látszott célravezetőnek, hogv kortárs drámaíróknak adjunk indítékot, műveiket vigyük színre, ahogyan ez egy művészeti műhelyhez illik. Az előemutató-rendszert -olyan célzattal találtuk ki már korábbi években, hogy a minisztérium segítségével és együttműködésre hajlandó színházakkal közösen színre vigyünk új magyar drámákat, amelyeket aztan a kőszínházi szezonban tovább játszanak. Az idén viszont azt gondoltuk, hogy az úgynevezett fő darabjainkat is más színházakkal közösen valósítjuk meg. Mi jelentkeztünk kész tervvel, és kerestünk hozzá színházat. Sütő András drámájához a Vígszínház, a Mohácshoz a Madách Színház és Vaszary Az ördög nem alszik című komédiájához a Vidám Színpad volt partnerünk. Azt hiszem, éppen az élteti ezt a színházat ilyen hosz- szú időn keresztül, hogy mindig van valami állandóság, és valami, amitől viszont megújulhat. Az állandóság az alapkoncepció, hogy a hely széliemé meghatározza, hogy itt mit és hogyan játsz- szunk. De az állandóság bizonyos korlátokat is jelenthet, úgysem akarjuk, hogy ez a színház múzeummá merevedjen. — A Gyulai Várszínház programjához a zenés darab éppúgy hozzátartozik, mint a történelmi dráma ... — Erkel Ferenc városában nagyon fontos, hogy mi hangzik el a vár színpadán. Korszakos jelentőségű volt, ahogyan a Bartók—Kodály-év- forduló kapcsán ízelítőt adtunk abból, amit szeretnénk kialakítani. Sajnos azon az úton — elsősorban anyagi okok miatt — nem lehet tovább menni. Ezért valami mást kerestünk. Feltáró munka kezdődött itt is: Veress Sándor Bernben élő zeneszerzőre gondolok, összefoglalva: őszintén sajnálom, hogy nem ez volt a 25., vagyis a jubileumi évadunk, mert egy ilyen gazdag, színvonalas szezont nagyon nehéz lesz túlszárnyalni. De az 1986- os • társadalmi vezetőségi ülésen azt mondottuk: 1987- ben elkezdjük az ünnepi évadot, ami 1988-ban, meg — reméljük — utána is tartani fog. Sik Ferenc 15 éve a Gyulai Várszínház művészeti vezetője. Miben látja a magyarországi nyári játékok szerepét, jelentőségét általában? S hol a helye a várszínháznak az országos palettán? — A nyári színház meglehetősen mediterrán műfaj. Ott fejlődhetett ki igazán, ahol a szabadtéri rendezvényekhez általában kedvező az időjárás. De Angliától Finnországig szinte mindenütt rendeznek nyári játékokat. Én kétféléről tudok. Az egyikhez tartoznak a fesztiválok, amelyeken meghívott vendégek, előadások szerepelnek. A másikat az jellemzi, hogv önálló programot hoz létre, amely alapvetően meghatározza a színház arculatát. Nagyon fontosnak tartom: a Gyulai Várszínház — minden különbözősége ellenére — egyetemes része akar lenni a magyar színházi kultúrának. Ezért is igyekszünk olyan darabokat bemutatni, amelyek ősztől tovább élnek. A magyar darabok színpadra segítésével az egész hazai színházi élet repertoárját szeretnénk szélesíteni, illetve élő szerzőket hozzásegíteni ahhoz, hogy műveiket a kőszínházakban tovább játsszák. Természetesen nem mondunk le arról, hogy a magyar múltról és jelenről szóló darabokat tartsuk művészi kifejezésünk legfontosabb formájának. A hely szelleme igazolja e program életrevalóságát. A Gyulai Várszínház és az összes többi hazai nyári játék működése között egyébként igen nagy a különbség, és ez jó. Így színes a választék. Szeged teljesen más, mint az Agria Játékok, a kőszegi nyár különbözik a szentendreitől, a kisvárdai a boglárlelleitől vagy a pécsitől. • — Együttműködés fővárosi és vidéki színházakkal: vajon a kilométerekben kifejezett közelség nem jelenthet semmiféle előnyt a partnerek megválasztásakor? Kézenfekvő lenne több közös munka a Jókai Színházzal, vagy rosszul gondolom? — Jól gondolja. A Gyulai Várszínház tulajdonképpen a Jókai Színház nyári vállalkozásaként indult — mondja Sik Ferenc. — Most Békéscsabán, a városi tanács udvarán játszik nyáron a Jókai Színház, akkor idejött Gyulára. Ügy tíz évig ilyenek voltak a nyári játékok, s minden évben egy-egy nagy színészt meghívtak, mint például Latinovitsot. Későb balapvetően megváltozott a helyzet. Ügy láttuk jónak, bogy a Gyulai Várszínháznak országos rangját az adhatja meg, ha a drámaírók, rendezők, színészek és tervező művészek élgárdája dolgozik itt. Azt hittük, ezzel a Jókai Szjnház is jól jár, s hogy a várszínházi előadásokat átvihetjük Békéscsabára. Intenzívebb együttműködésre számítottunk például a közönségszervezés vagy a műszak terén. De ehelyett Békéscsabán a tanácsudvar mellett döntöttek ... * * * Ezek után Gyulán és Békéscsabán is kérdezősködtem. A szakemberek véleményét ismerve arra kerestem a választ, hogy a közönség vajon milyennek látja a várszínház idei évadját? Nem tagadom, kissé meglepett, de persze jó érzés volt, hogy a megkérdezettek között senki sem akadt, aki ne tudott volna a várszínház létezéséről. Tájékozottak az emberek; ügyesen válogattam, vagy csak szerencsém volt, nem tudom. Annál többen mondták el viszont, hogy korábban megnéztek egy-egy darabot, sőt, rendszeresen jártak a várszínházba, ám az idén nem vettek jegyet. Miért? Ügy alakult a nyaralás, nem fért bele a programba, későn gondoltak rá, nem is tudták pontosan, milyen előadások lesznek, kicsik a gyerekek, nincs, aki vigyázna rájuk, vagy éppen nagyok már, s ha négyesben megy a család színházba, az bizony nem olcsó mulatság. Pécsett tanuló egyetemistákkal beszélgetek Gyulán. Azt mondják, Az álomkommandó kedvéért még mesz- szebbre is elutaztak volna. Egyikük azon csodálkozik, hogy egy ilyen különleges színházi eseményre, ígéretes előadásra simán, a jegypénztárnál kaptak jegyet. S kaphattak volna akármennyit, mert még bőven volt az első előadásokat követően is. Hallottam többektől, hogy az idei nyár jegveladási gondokkal indult, s láttam, hogy bizony nem volt telt ház. Háy Gyula Mohácsának előadásaitól aztán már nem voltak üres székek a nézőtéren, nagy forgalmat bonyolított le a jegypénztár. K. N.-né épületgépész, olvasta Sütő drámáját, és látni is akarta színpadon: — Nagyon tetszett a tartalmas, érdekes darab, hatásos volt a rendezés. A mának szóló, színvonalas előadást láttunk. Jobban sikerült a Mohácsnál, amit szintén megnéztünk. Ha ilyen gazdag műsort kínál a Gyulai Várszínház a jövőben is, vetekedhet a szegedi nyári játékokkal. . . Kollégájának ugyanez a véleménye. Főiskolát végzett, fiatal nő, a megyei tanácsnál dolgozik. Számára a Mohács jelentette a legnagyobb élményt, s főleg a teljes beleéléssel, odaadással játszó színészekre hivatkozik. Jónak látná, ha évenként másmás művészeket hívnának meg Gyulára. Sok a visszatérő arc, szívesen ismerne meg újakat, másokat is. Szerencsének tartja, hogy a várszínház a történelmi drámák bemutatását tekinti fő feladatának. Megnézte Az álomkommandót is, érdekesnek tartja, de nem kirobbanó sikernek. „Túl direkt és túl tömény” — vélekedik Sütő drámájáról. Idősebb hölgyet állítok meg az utcán, őszinte lelkesedéssel beszél: — Tudja, valahányszor felhangzik a Himnusz, s felnézek a vár falára, meghatódom. Az idén sok vendégünk volt, külföldön élő magyarok is, s ezzel a várszínházi programmal dicsekedni lehetett előttük, büszkélkedni, hogy Gyulán ezt tudjuk nyújtani! — Nézze, én üdülni jöttem Gyulára, ne fárasszanak engem történelmi drámákkal! Kezicsókolom. — Hát, ettől az idősebb úrtól többet már nem tudok meg . . . R. O. és S. W. Angliából érkezett Gyulára, a Coop- tourist nyelvi táborában tanítottak. Meglepődtem, hogy a külföldi vendégeket is elvitték Az álomkommandóra. — Természetesen nem értettünk egy szót sem. De előzőleg elmesélték nekünk, milyen darabról és műről van szó. S a színészek játéka magával ragadott. A színpad és a díszlet csodálatos volt. Csak egy kicsit fáztunk ... — A jegyek drágábbak, az időnk meg kevesebb a szórakozásra. Ezért nem mennek ma annyian színházba I — fejtegeti a fiatalember a játszótéren, akit gyermekeink hintáztatása közben szólítok meg. — A kettő együtt fontos, mert szerintem, akit érdekel a színház, több pénzt is kiad a jegyre és elmegy. Hiába érdekli viszont, ha nincs egyetlen szabad estéje. Az idén nem voltunk Gyulán, de az az igazság, itt, a Jókai Színházban se ... Az sem lényegtelen, amit F. I.-nétöl hallok: — Mióta eladtuk az autót, nem járunk a várszínházba. Buszjárat ugyanis nincs oda, ami elég furcsa. Biztosan többen mennének, ha az utazás nem jelentene gondot. Márpedig az utazás gondot jelent, nem csak azért, mert a gyulai buszpályaudvartól még jócskán gyalogolni kell a várig, hanem főleg azért, mert . ha az utolsó busszal valaki vissza akar jönni Békéscsabára, bizony ott kell hagynia már az első felvonást... V. E. és barátnője Szegeden tanul. Szerintük a közönség nagy része a nevekért, a színészekért és nem az előadásért megy színházba. Ügy gondolják, a szerző neve és darabjának címe a plakáton sokszor semmit nem mond. De ha a szereplőket már látták korábbi előadásokban, és tetszett az alakításuk, biztosan vesznek jegyet, hogy kedvenceiket újra láthassák. * * * Vélemények és indokok — amelyekkel egyetértek és amelyekkel nem. Annyi biztos, minden megjegyzés megfontolandó és tanulságos lehet valamilyen szempontból. Mert olyan világban élünk ma, amikor ugyan nem a színház a legfontosabb, de elég fontos ahhoz, hogy a közönség ne mondjon le róla. S a jó színház sem mondhat le közönségéről, a nézők véleményéről. Niedzielsky Katalin A közművelődési intézmények ilyenkor indítják az új évadot. A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház is több újszerű programot ígér erre az esztendőre. Erről beszélgettünk a ház vezetőjével, Ivanics Katalinnal. — Az eddig bevált, jól működő csoportokról természetesen nem mondunk le, de új formákkal is próbálkozunk. — Melyek ezek? — Felnőttek részére nyelvvizsga-előkészítőt hirdettünk. Azoknak, akik már magasabb szinten beszélik a nyelvet, idegen anyanyelvű vendégeket hívunk, hogy alkalmat adjunk a társalgásra, a nyelv használatára. Az első ilyen találkozó október 1-én, csütörtökön lesz. Egy angol zeneiskola igazgatójával és feleségével beszélgethetnek az érdeklődők. Tervezünk hasonló összejöveteleket német aj- kúakkal is. — A közhasznú tanfolyamok mindig sok érdeklődőt vonzottak. Idén is hirdet ilyet az ifjúsági ház? — Lesz szabás-varrás tanfolyam, kuktasuli, s otthont adunk a jógásoknak is, kezdő és haladó szinten. — Az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendtek a gyerekszínházi előadások .. . — Valóban, ezért e sorozatot az idén is meghirdetjük. Az első előadás október 29—30-án lesz, melyen Mikó István és a Pastorál együttes lép fel. Egyébként 29-én este a felnőttek is meghallgathatják őket. Egy amolyan „fiús évad” indul ezzel az október 29-i előadással, hiszen a felnőtteknek hirdetett színházi sorozatban úgy hozta a véletlen, hogy csak férfiszínészek lépnek fel: Mensáros László, Körmendi János és Darvas Iván lesz a vendégünk. — Az ifjúsági fúvószenekar több sikeres turnéjáról, fellépéséről hallhattunk a közelmúltban ... — Hogy szereplésük a közönség számára még meg- nyerőbb legyen, majorett- csoportot indítunk október második felében, melyhez várjuk a zenét szerető, jó ritmusérzékkel rendelkező fiatal lányok jelentkezését. S ha már az újdonságoknál tartunk: Átváltoztatjuk címmel egy kozmetikusból, tornászból, pszichológusból és varrónőből álló team kezdi meg működését hamarosan. Azoknak a lányoknak, asszonyoknak kívánnak tanácsokat adni, akik sikeresebben szeretnének élni. A Békés Megyei Tanács művelődésügyi osztályának tanácsadó szerve, a megyei művészeti szakbizottság október 2-án, pénteken délelőtt 9 órakor tartja ülését Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A szakbizottság ez alkalommal bírálja el a megyei tanács által kiírt művészeti ösztöndíjpályázatot, melyre És van egy nagyszabású elképzelésünk is Bódvarákón. — Mi lenne az? — Ebben az aggteleki természetvédelmi területen elhelyezkedő kisközségben egy állandó táborhelyet kívánunk kialakítani, ahol nyáron szaktábori elfoglaltságot biztosítanánk a gyerekeknek, szezon előtt és után pedig e kellemes környezetben érdekes programokat nyújtunk családoknak, s magányosoknak egyaránt. A környezet egyébként nem csak szépségével, de jó levegőjével is vonzó lehet, elsősorban asztmás, illetve asztmagyanús gyerekek részére. — Mindez miként realizálódik a gyakorlatban? — Van ott egy volt iskolaépület, s egy palóc ház, melyeket rendbe hoznánk, s e célra alakítanánk át. Ebben számítunk a szülők, s mindazon felnőttek segítségére, akik barátai az ifjúsági háznak. — Mikor várható az átadás? — Én hiszek abban, hogy értelmes célokért jól moz- gósíthatóak még a társadalmi erők, s jövő nyáron már táborozhatunk Bódvarákón. — S addig? Milyen csoportok lesznek év közben? — Továbbra is működnek képzőművészeti közösségeink. Az úttörő fúvószenekar, a bábcsoport, az úttörőve- zető-képzés, a nyelv- és számítógépes tanfolyamok, a bélyeggyűjtő szakkör, a játékkészítő, és a gyermek színjátszó csoport, úgy hiszem, kellő választékot biztosít a gyerekeknek. A csillagászok és az amatőr filmesek csoportjába már az ifjúságot várjuk, csakúgy, mint péntekenként a középiskolás diszkóba. A huszonéves korosztálynak havonta egyszer kockaklubot rendezünk, és lám, megint egy újdonság: novembertől családi, munkahelyi, baráti közösségeket invitálunk játékos vetélkedőkre, az életről, s minden másról. — Folytatódnak a családi kirándulások, s újra indulnak a színházbuszok is...? — Igen, s hogy teljes legyen a kép: várjuk azoknak a fiatal közösségeknek a jelentkezését, akik valamilyen közös elfoglaltságra szerveződtek, s helyre, esetleg támogatásunkra van szükségük. Szívesen otthont adnánk — például — egy értelmiségi klubnak ... — Tervük tehát van bőven. Kívánjuk, váljanak valóra a szép elképzelések. N. Á. idén huszonnégy egyéni és csoportos jelentkezés érkezett. A bizottság véleményét figyelembe véve a művelődésügyi osztály az ösztöndíjak odaítélését október hónap folyamán közli az érdekeltekkel. A kiadható ösztöndíjak összege 250 000 forint. Először az elmúlt évben hirdettek és ítéltek oda művészeti ösztöndíjakat. A múlt évben is sokan eljártak a kuktasuli foglalkozásaira. Felvételünk akkor készült Fotó: Gál Edit Ülésezik a művészeti szakbizottság Vélemények a Gyulai Várszínházról Színpadon innen és színpadon túl
