Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

MEPUJSAG 1987. szeptember 29., kedd törösnagyharsány 1 vasút: köldökzsinór Körösnagyharsány me- ;yénk északkeleti csücské- >enj a „világ végén” van. legalábbis sokszor érzik gy az itt élők, főleg, ha >lyan ügyes-bajos dolguk ;ámad, melyet helyben sem- niképp sem tudnak elintéz­ik Mert kisebb-nagyobb hi­vatalos ügyeiket a lakosok — személyi igazolvány, DTP-ügyintézés stb — csak Vésztőn, Szeghalmon, Gyu­lán, Békéscsabán tudják el­intézni. Ehhez viszont utaz­ni kell. S ennek örülnek legkevésbé a körösnagy- harsányiak, mert a közleke­dési lehetőségeket tekintve — enyhén fogalmazva is — nincsenek a legjobb hely­zetben. A településről korán reg­gel indul busz Gyulára, s estére lehet visszajutni on­nan. Több busz gyakorlati­lag nincs. A helybeliek azt szeretnék, ha délelőtt busz- szal átutazhatnának Körös­szakáiba, s délután lenne valamilyen járat is vissza, ugyanis a szomszéd, Hajdú- Bihar megyei községből könnyen elérhető Komádi, s Berettyóújfalu is, ezeken a településeken vásárolnak . nagyobb dolgokat a nagy- harsányiak. A tanács illeté­kesei jelenleg a körösszakáli termelőszövetkezettel tár­gyalnak, hátha a tsz segít­ségével ez a két járat meg­oldható lenne az egymástól négy kilométerre fekvő köz­ség között. A vasúti közlekedés kér­dése már többször váltott ki indulatokat Körösnagyhar- sányban. Igaz, a lefektetett egy vágány sínéinek leg­többje még 1886-os diósgyő­ri gyártmány, s a talpfák között is található még több, múlt századból való is, de a község foggal-körömmel ragaszkodik a vasúti köz­lekedés lehetőségéhez, hi­szen, mint mondják: ez köl­dökzsinórként köti össze őket az országgal. Való igaz, hiszen ha csak azt vesszük, hogy egy nap alatt Buda­pestet is megjárhatja innen bárki, míg például Gyulát csupán egy-két órával rövi- debb idő alatt, akkor iga­zat kell adnunk nekik. A vasútállomást már egy­szer meg akarták szüntetni, 1979-ben. Ez a szándék vé­gül is a lakosság ellenállá­sán megbukott. Néhány év­vel később, 1984-ben egyez­tető tárgyaláson, ahoi min­den érdekelt jelen volt, már a Körösnagyharsány—Vésztő vonal korszerűsítését hatá­rozták el. Éppen a múlt héten újból olyan hír kapott szárnyra: felvetődött ismét a vasút megszüntetésének gondola­ta. Kétségtelen: a vonal korszerűtlen, s nem gazda­ságos, mind a személy-, mind a teherforgalmat te­kintve. De megszüntetéséről szó sincs! Felhívtuk a me­gyei tanács illetékesét ez ügyben, aki megerősítette ezt az állítást. A Közleke­dési Minisztérium kér infor­mációkat a vonalról, annak kihasználtságáról, a térség várható fejlesztéseiről. Ezért kell most ismét megvizsgálni a személyforgalom, s a te­herfuvarozás adatait, s ele­mezni azokat, a térségben történő fejlesztési program­mal együtt. Mivel a vasút­vonal érinti a szomszédos megyét is, ezért a Hajdú- Bihar Megyei Tanács ille­tékeseivel közösen vizsgál­ják e kérdéscsoportot szak­embereink. P. F. Az Országos Szövetkezeti Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) és a -fenntartás fontos sze­repet tölt be; országosan a lakások 30-40 százaléka szö­vetkezeti közreműködéssel épül, és a jövőben várható­an tovább növekszik e rész­arány. Ezért az új lakásépí­tési-gazdálkodási rendszer kidolgozásában és megvaló­sításában a szövetkezeti mozgalomnak fontos szerepet kell vállalnia. A felszólalók a vitában kiemelték: előre- látóbbá kell tenni a lakáspo­litikai tervezést. A telekgaz­dálkodásban szintén nagyobb előrelátásra van szükség. Nem szabad halogatni az építőanyag-telepek korsze­rűsítését sem. Az OSZT részletes tájé­koztatást fogadott el a Szö­vetkezetek Nemzetközi Szö­vetsége budapesti ülésszaká­ról. Az októberi ülésre ed­dig közel 500 szövetkezeti szakember jelezte részvéte­lét a világ minden tájáról. Tanácsülés Eleken Szénhidrogén­bányászok vándorgyűlése Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt székházában tegnap sajtótájékoztatón jelentették be az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület vezetői, hogy szeptember 30. és október 3. között Keszthelyen rendezik •meg kőolaj-, földgáz- és víz­szakosztályuk XX. vándorgyűlé­sét. A Budafapusztán 1937-ben megkezdődött hazai szénhidro­gén-bányászat 50. évfordulójának jegyében rendezik a találkozót, amelyen a mintegy 400 hazai szakember mellett 21 országból 180 külföldi szakértő is részt vesz. A vándorgyűlés három szekciójában a hazai és a külföl­di szakértők összesen 68 előadást tartanak a legújabb kutatási, művelés-tervezési, szénhidrogén­feldolgozási és közgazdaságtudo­mányi eredményekről. Hétfőn délután ülést tar­tott Elek Nagyközség Taná­csa. A testület először Szán­tó István tanácselnök szó­beli kiegészítését hallgatta meg, melyet a végrehajtó bizottság két tanácsülés kö­zött tett fontosabb intézke­déseiről szóló jelentéséhez fűzött. Többek között beje­lentette a hatósági húsbolt bezárását. Az üzlet nem működött gazdaságosan, így október elsejével megszűnik, berendezését a napközis konyhának adják át. A nagyközségi tanács együttműködési megállapo­dást kötött a hazafias nép­front és a szakszervezetek eleki bizottságával. Ezekben megfogalmazódott a nyitot­tabb településpolitika szán­déka; az az igény, hogy a lakosság kapjon érdemi tá­jékoztatást az életkörülmé­nyek javításáért végzett munkáról, a közös összefo­gás lehetőségeiről. A ta­nácsülés jóváhagyta a meg­állapodásokat, úgyszintén a hetedik ötéves terv idősza­kára szóló ifjúságpolitikai intézkedési tervet is. A továbbiakban a résztve­vők meghallgatták dr. Goda Péter Kövizig-igazgató, me­gyei tanácstag beszámolóját az utóbbi két év megyei ta­nácsüléseiről, és az itt ho­zott határozatokról. A hozzászólásokban a ta­nácstagok elmondták, hogy szükséges lenne a közpén­Gerlén nem lesz „esti” a hírlap (Telefon a békéscsabai 1. számú posta- hivatalba.) — Jó napot kívánok. Szeretnénk egy ri­portot készíteni a gerlai újságkézbesítő munkájáról. Meg tudná mondani, mikor kezd dolgozni hétfő reggel? — Igen. Fél nyolckor érkezik a posta- hivatalba. — Köszönjük szépen. (Gerlai postahivatal, hétfő, háromne­gyed nyolc.) — Tessék mondani, elindult már az új­ságkihordó? — Még nem. A mai napon Hódút Ti- borné viszi ki a lapokat, ö csinálta 1984- ig, de most gyesen van. Amióta az őt helyettesítő Bodzás István felmondott, többen is dolgoztak ebben a munkakör­ben: egy középiskolás diák, Búzást Já­nos és Keller József. De egyikük se ma­radt néhány hétnél tovább. (Fél tízkor elindul az újságokkal Ho- dutné.) — De jól megy a postásoknak, minden­nap váltják egymást! — halljuk az egyik házból. — Szervusz, Marika! Ma te hozod az „esti hírlapot”? Már visszajöttél a gyes­ről? — Csak a mai napot vállaltam el — válaszol Hodutné. Kovács Sándornét, Babits utcai nyug­díjast kérdezem: — Miért mondják az újságra, hogy esti hírlap? — Mert este ötkor hozzák ki — ha kihozzák egyáltalán. Én már két hete nem kapom a Rádióújságot, de a Magyar Horgásznak se láttam a színét. Amikor a Bodzás Pista hordta a lapokat, akkor mindent pontosan megkaptunk. Megkér­dezheti bárkitől: legkésőbb 11-kor min­denki olvashatott. Sőt még más lapokat is vásárolhatott az, aki nem volt előfize­tő. Most semmit. Az előfizetők vagy meg­kapják a lapokat, vagy nem. Aki pedig meg akarja venni, csak a postán kapja meg. Kárnyáczki Sándor helyi lakos: — Múlt pénteken kifizettem a negyed­évi újságpénzt, de már két hete nem ka­pom meg a Szabad Földet és a Népsza­badságot. Bodzás István... őt kellene megkérdezni, miért nem hordja ki a la­pokat. Mert az egész község tanúsíthatja: vele és a munkájával nem volt soha sem­milyen gond. Bodzás Istvánba régi kézbesítő: — Július közepén írásban beadtam a felmondásomat. Ügy éreztem, nem be­csülik meg eléggé a munkámat. Acs Imre körzeti előadó: — Szeretnék pontosítani néhány dol­got. A gerlai postaszolgálati ellátás sza­badsághelyettesítés és létszámváltozás miatt esetenként nehézségekbe ütközött. Ennek oka a munkaköri feltétel és az er­re kiválasztandó munkaerő volt. Július 1- től diákfoglálkoztatással oldottuk meg a gerlai hírlapkézbesítést, hiszen az állandó kézbesítő szabadságon volt. Az igen jól dolgozó Orodán Mihály azonban csak a nyári szünidejében tudott dolgozni. Ezt követően Buzási János vállalkozott a hír­lapkézbesítésre. Az volt a célunk, hogy felmérjük: az újság külön kézbesítése je­lent-e időelőnyt az előfizetőknek. Az új­ságokat továbbra is az egyéb postai kül­deményektől külön fogjuk eljuttatni. Az egységes közigazgatási terület kialakítá­sával a VIII. kerület postai ellátását Békéscsaba 1. számú kézbesítő postahiva­tal tevékenységi köréből kívánjuk megol­dani. A kézbesítő anyaggal történő ellátá­sa Békéscsabán történik október elsejé­től. Bízunk abban, hogy az átállási ne­hézségeket leküzdve javul a VIII. kerü­let postai ellátása. Az időközbeni mun­kaerő-kiválasztás postai és lakossági ér­dekeket szolgált, s ha valaki eközben el­utasításra került, attól ez úton kérek szí­ves elnézést. Bodzás István volt postai dolgozónak az időarányos szabadságát né­mi kockáztatás mellett, diák munkaerő alkalmazásával biztosítottuk, vállalva a lakosság nem éppen hízelgő véleményét, hiszen a jogszabály lehetőséget ad a mun­kahelyi érdekek szem előtt tartására. A jövőben gyakorlottabb és képzettebb kéz­besítőhelyettest fogunk munkába' állíta­ni. (szilasi)-r zek megfelelőbb elosztása. Aggodalmuknak adtak han­got a gyerekek iskoláztatá­sát illetően, mert mint el­hangzott, a megyebeli kö­zépiskolák túlterheltségére hivatkozva, nem fogadják szívesen a kistelepülésekről érkezőket. Felvetődött az is, hogy a községből több szá­zan járnak el dolgozni, és többségük nehéz helyzetben lévő vállalatokhoz. Ameny- nyiben ezek megszűnnek — hol találnak munkát? Végül Szántó István be­jelentette, hogy Eleken meg­alakult az alkoholellenes bi­zottság, valamint azt, hogy kétezer példányban sokszo­rosítva megjelent az eleki tájékoztató. A tanácsnál mű­ködő szerkesztő bizottság várja a lakosság észrevéte­lét, ötleteit. Sz. M. Sajtótájékoztató a Közegészségügyi Intézetben Jelenleg 144 AIDS-szel fertőzött betegről tudnak Magyarországon, közülük 16 a külföldi állampolgár — hangzott el egyebek között az Országos Közegészségügyi Intézet működésének 60. év­fordulója alkalmából ren­dezett, az OKI tevékenysé­gével és a közegészségügy jelenlegi legfontosabb kér­déseivel foglalkozó sajtótá­jékoztatón tegnap, az inté­zetben. Dr. Bíró György főigazga­tó szólt a központ múltjáról és beszámolt az újságírók­nak az OKI munkájáról. Az intézet 1927-ben létesült, akkori feladata elsősorban a közegészségügyi tudomány gyakorlati alkalmazásának előmozdítása, a fertőző be­tegségek elleni védekezés irányítása és a tiszti orvosi kar megfelelő képzése volt. Jelenleg az intézetnek 800 dolgozója van. Feladatuk a Köjál-hálózaton keresztül e közegészségügyi, járvány­ügyi, szakmai, módszertani irányító, ellenőrző tevé­kenység ellátása az ország egész területén. Az ország lakossága egészségének megóvása, a betegségek megelőzése érdekében fon­tos gyakorlati és tudomá­nyos munkát is végeznek. Az OKI részt vesz a vi­lágszerte jelentkező, új fer­tőző betegség, az AIDS el­leni küzdelemben is. Dr. Dömök István főigazgató-he­lyettes ezzel kapcsolatban egyebek között elmondta: Magyarország összlakossá­gához képest az ismertté vált AIDS-szel fertőzöttek száma elenyésző. Gondolatok a fegyveres erők napján Irta: Gyuricza László, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke B ékében köszönthetjük hazánkban a fegyveres erők nap­ját. A béke azonban nem világméretű, a földgolyó legkülönbözőbb pontjain folyik a fegyveres harc, je­lezve azt, hogy a politika céljai kifejezéséhez, eléréséhez ezt a „más” eszközt is felhasználja. Bárhogy is vesszük, ko­runk realitása ez. Valóság az is, hogy a világban egymással szemben álló nagy politikai és katonai szövetségek jöttek létre. Hazánk is tagja a szocializmus védelmi erejének, a Varsói Szerződésnek. Ebből adódóan feladataink és köteles­ségeink vannak. Olyan nemzetközi viszonyok között élünk tehát, ami indokolttá teszi a honvédelem figyelmes ápolását és fejlesztését nemzeti keretek között is. A szocializmus építéséhez béke kell, mégpedig időben is tartós béke. Ez az igény adja meg számunkra a kulcsot a nukleáris-kozmikus korszak biztonsági filozófiájához. Ebből vezethetők le napi és hosszú távú honvédelmi teendőink, társadalmi, szervezeti és egyéni megnyilvánulásaink, ha a haza védelméről esik szó. Az agresszív erőktől eltérően mi a jelenlegi állapotot nem tekintjük valamiféle fegyveres- fegyverszünetnek, mert hisszük és valljuk, katonapoliti­kánkban pedig érvényesítjük azt a felismerést, hogy a rend­szerek közötti háború, ami biztosra vehetően atomháború, nem lehet a politikai célok elérésének eszköze, hogy az erőn alapuló szembeszegülés nem alternatíva a biztonság­hoz. Ezzel egyidejűleg viszont a védelemhez szükséges és elég­séges szintű katonai erőről sem' mondhatunk le, s azt is, hozzátehetjük, hogy ezt a szintet kívülről befolyásolják, mintegy ránk kényszerítik, mert mi nagyobb biztonságot nem kívánunk annál, ami minden nemzetet megillet, de ki­sebbet sem fogadunk el. Azt is tudjuk, a honvédelem a népgazdaság erőire támaszkodik. Az erők elosztása a szük­ségletekhez mért korlátozottságból adódóan napjainkban igen élesen vetődik fel, így tehát olyan katonai doktrinális kérdések megfogalmazása, kimondása, miszerint az erő- egyensúly szintjének emelése sem ad nagyobb biztonságot, számunkra nagyon is gyakorlatias jelentőséggel bír. Ezért is figyeljük élénk és megkülönböztetett érdeklődéssel mind­azokat a próbálkozásokat és erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió a leszerelés, az erőszakmentes világ megterem­tése érdekében kezdeményez, és tesz egyre nagyobb nyílt­sággal és következetességgel. Ebben az általános helyzetben, továbbá a hadviselés fel­fogásában végbement változások ismeretében kell vizsgál­nunk saját fegyveres erőink helyét, szerepét és súlyát szo­cialista államunk életében. Hazánkban a honvédelmi poli­tika szilárd elvi alapokon nyugszik. Az elvi alapok nemze­ti és nemzetközi érdekeket hordoznak, többek között ilyen a függetlenség biztosítása, a szocializmus építésének vé­delme, és a béke fennmaradásában, megtartásában való egyetemes érdekeltség. Ezek az alapok tudják biztosítani a mély azonosulást azzal a gondolattal és feladatkörrel, hogy a haza védelme és biztonsága az egész nép ügye. _Erre épül, ebbe illeszkedik bele hazánkban a hadsereg szervezése, fenntartása, működése, beleértve az általános hadkötelezettség törvény által előírt elvét is. A katonaság fegyverrel bánás, de más is. A katonai szol­gálat nálunk egyben az ifjúság nevelésének fontos eszköze, "ez egy olyan „hozadék”, ami békében társadalmi méretek­ben is nagy jelentőségű. A tudatos rend és fegyelem elsa­játítása, az egymásrautaltság kényszerének és örömének nehéz helyzetekben való megismerése, átélése jó emberi kvalitásokat fejleszt, gerjeszt. Tudjuk és közismert, a lesze­relő fiatalok érettebbek, edzettebbek, és felkészültebben folytathatják a munkát a népgazdaság különböző területein. Nem véletlen a katonakor élményeinek mély beépülése az egyéni élet történéseinek világába. A „hadrafoghatóság” korszerű tartalma más irányokban is hasznosul. Az „építőkatona”, munkás társadalmunk ré­sze. Nagyberuházásaink mind magukon viselik kezük nyo­mát, elég, ha csak a Paksi Atomerőműről, a budapesti met­róról, a vasúti és közúti építkezésekről teszünk említést. Rendszeresen részt vesznek a hadsereg erői a mezőgaz­dasági munkákban. Külön is szólni kell a gyors és meg­bízható segítségnyújtás óriási jelentőségéről a rendkívüli helyzetekben és a katasztrófaelhárítási munkákról. A béke védőinek ezek a nagyon is békés rendeltetésű tevékenysé­gei önmagukban is tiszteletet és elismerést érdemelnek. A hadsereg élete békében nem csak anyagi erőt fogyasztó hadi gyakorlás és hadi készenlét, hanem mindennapos al­kotó munka is. A nevelési és munkás hasznosság, a haza védelmének magas szakmai és emberi feszültséget igénylő szintje, a jelentős anyagi, emberi és technikai erők feletti értő és elkötelezett rendelkezés ad tartást, önérzetet katoná­inknak, tisztjeinknek, akik tisztában vannak a bennük levő értékekkel. Jó közérzetükhöz viszont az is szükséges, hogy a társadalom értékítélete mindezt vissza is igazolja, tudja tevékenységük értelmét, súlyát, nehézségeit, és egyáltalán mibenlétét. Tudjuk, a haza védelme nem csak külső védelmet jelent, tágabb értelemben magában foglalja a nyugodt építőmunka belső feltételeinek létrehozását, fenntartását és biztosítását is. Ezt látják el, teljesítik fegyelmezetten fegyveres testüle­tink, a rendőrség és a munkásőrség, mindegyik a maga rendeltetése szerint. Munkájuk jellege az előbbiekből adó­dóan eltérő, de közös vonás a magas fokú elkötelezettség, a szakmai hozzáértés állandó emelésének szükségessége. K öszöntjük őket is, fegyveres testületeinket. Kísérje megbecsülés és figyelem munkájukat, mert értünk és velünk dolgoznak, mert a nép államában élünk, és itt az úgynevezett elnyomó funkciók, melyek tevékenységük egy részének tényleges jegyei, az építőmunkát zavaró káros jelenségek leküzdésére irányulnak, és közérdeket szolgál­nak. A fegyveres erők napja egyaránt hordoz hagyományt és jelent. Mindkét elem szükséges jövőbeni céljaink eléré­séhez, ami nem más, mint a nemzeti boldogulás és a béke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents