Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-29 / 229. szám
1987. siéptember 29., kedd NÉPÚJSÁG H jég hátán is megélnek? Az utóbbi 150 ezer évben nem volt jégkorszak a földön. Akkor hát mire a cím, hogy „A jég hátán is megélnek?” És mire különösképpen a kérdőjel, a mondat után? Hogy nem egészen biztos, miszerint megélnek? Hogy majd meglátjuk, mit hoz a jövő? A nyolcvannyolcas év? De hát ha nincsen jégkorszak, akkor honnan vesszük a jeget ahhoz, amin meg kellene élni? Tudom, hogy a tisztelt olvasó már régen tudja: bolondozok csak a szavakkal, mert miért ne? És nem is kesernyés a mosoly, ami ezt a bolondozást köríti, de hahota nincs. Meg olyan sem, hogy „önfeledt kacagás”. Sokkal inkább az eszünkkel dolgozunk most (és nem az érzelmeinkkel), amikor Bede Lászlóval, a békési művelődési központ igazgatójával leülünk a ház klubjában, egy tengerszemes poszter alá, és a havas hegycsúcsra, mint „szimbólumra” tekintve kérdezem a népi mondással, de keményen nagyra kanyarított kérdőjellel: „Megéltek majd a jég hátán is?” Humorérzékünknél vagyunk, mert valami olyasfélében egyezünk meg, hogy „kiderül, ha jön a tavasz”, meg: „attól függ, milyen síkos a jég.” 1988 jön, ez kétségtelen, a naptár (és az idő múlása) roppant racionális dolog, nem lehet benne sem előre- ugrás, sem lemaradás. Az idő múlik* és főleg változik (!), és vele változunk mi is. békésiek, csabaiak, orosháziak. pestiek, magyarok. És változik az is. amiről (szintén) azt hittük. . hogy örök érvényű tételeket lehet megfogalmazni: szóval változik a népművelés is. amire (ezt se tudja senki, miért! ráragasztották azt. hogy „köz” és elvették belőle azt, hogy „nép”. Mielőtt újabb szójátékokba keverednénk igazságérzetünket deklarálandó, nézzük csak, mi van a naptárban? 1987. szeptember 22. Délelőtt 10 óra. (Ezt már az órám mutatja, feltehető, kis eltéréssel.) És íme az első kérdés: „Mi újság most az ország 1949-ben elsőnek létrehozott művelődési házában?” A kérdés persze nem a legkonstruktívabb. pláne nem zavarba hozó. egyszóval távol áll bizonyos újságírói stílustól, de azért megkerülni sem lehet. Mondjuk: nem lehet rá úgy válaszolni, hogy „semmi”. Azt sem lehetne mondani, hogy „élünk”, mert élünk. Akkor hát? „A kiindulópont, ha erről beszélünk, kettős. Megváltoztak az igények, és megváltozott a gazdasági helyzet. Ahogy valamikor az igényfelkeltést elképzeltük, már nem megy. Magyarul: olyasmire kell «igényt felkeltenünk«, ami biztos, hogy bejön. Még másképpen: meg kell érezni, mi az, ami most az embereket foglalkoztatja, amire partnerek lehetnek velünk. Nos, a szórakozás egyelőre másod- vagy harmadrendű a ház tevékenységében. Még akkor is, ha csak ez lenne, nem mennénk sokra. Félreérthetetlenül nyilvánvaló, hogy az emberek ismereteket akarnak szerezni a művelődési házakban, szinte azonnal hasznosítható ismereteket. Ez egyenes eredője a változott gazdasági helyzetnek. Jövedelem, életszínvonal: ezek a kulcsszavak. Mondok példát is. Évekig húsz-hu- Szonkét résztvevővel tengődtek gyors- és gépírótanfolyamaink. Most? Özönlöttek a jelentkezők. Több mint öt- venen tanulnak gyors- és gépírást, három tanfolyamon, 10 hónapon át. Ez jó a résztvevőknek, mert a látogatási bizonyítvány birtokában állást vállalhatnak, és növelhetik esetleg addigi kiseb (vagy semmilyen) keresetüket. Jó nekünk, mert 170 ezer forint tiszta jövedelemhez jutunk. Kell is, hiszen az a bizonyos »állami támogatás« idén 15 százalékkal csökken, ezt úgy érzékeltetném, hogy a decemberi bérünket nekünk kell előteremteni. Ti. a támogatás évi összege a bérek évi összegével egyenlő. Most ebből a december kiesik, tehát marad 11 hónap ... Szerveztünk olyat is, hogy virág- kötészeti tanfolyam. Akik itt kapnak látogatási bizonyítványt, boltot nyithatnak. Nem akármi! A szakmai színvonalra a szabadkígyósi szakmunkásképző közreműködése a biztosíték. A nyelv- tanfolyamok, az külön világ. A legsikeresebbek! Az idén ősszel angolból két gyermek- és két felnőtt-tanfolyam az értéket nem csak forinttal mérjük. Tilinkózenekarunk, néptáncegyüttesünk, munkáskórusunk, fóvószeneka- runk (mondjak nagy szavakat, de igazakat?) a tiszta forrás üdítő ízeit kínálja azoknak, akik ott töltik szabadidejüket. Hasonló ezekhez a fiatalokat invitáló keramikuskor, ahol a tárgyalkotás gyönyörűségeit élhetik meg. Ha jól meggondolom, ezek is a boldogulást szolgálják. A harmóniát önmagunkban, ami nélkül, ugyebár, a munkahelyi helytállás sem képzelhető el. De ez már más téma, erről majd legközelebb.” Ennyiből is világos, hogy a békési művelődési központ. mint számos társa. '380 forint helyett 450 lesz az elsőrendű bérlet, tavaly 300-an vásároltak, az idén 200 körül tartanak, de bizakodnak. Más: Békésen a zeneiskola — fogalom. Menynyire az? „Minden tekintetben. Elhatároztuk (közösen), hogy az Országos Filharmóniát felkérjük, szervezzen három alkalomból álló hangversenysorozatot Békésen. Bérleteket adunk ki rá, 120 forintért. November 23-án lesz az első hangverseny, Szecsődy Ferenc hegedűművész és Bódás Péter zongoraművész közreműködésével. Igen, annak ellenére, hogy az érdeklődés csökken. De mivel a háttér nem az igények csökkenése, hanem a „Önálló kábeltelevízióra lenne szükség. Ne is mondjam, hogy miért. Ez a kép a hőskor, tavaly tavaszról” Fotó: Szőke Margit szerveződött, és akkor még csak az angol nyelvről van szó. Az emberek nyitottabbá váltak, kommunikálni akarnak a világgal. Utazni, barátságokat keresni és megértetni magunkat. Az európaibbá válás világos útja ez, többek között. És nem úgy van már, mint pár éve, hogy a lemorzsolódás réme ... Nincs ilyen. Aki befizette, ott van, mert szüksége van rá. Meg a pénze után is megy, arra már nem jut, hogy csak úgy, kidobja az ablakon, netán.” Tehát változik a világ, változik a magyar élet. A köz-élet. És a nép-művelés. Nem hiszem, hogy bizonyítgatni kell: jó irányban. Racionálisabb irányban. A hasznosság irányában. Ezek szerint ami eddig volt, amit annyiszor és olyan „végérvényesen” megfogalmaztunk, mind oda?! Mondják (és sajnos sokan túl is kompenzálják), hogy mostan nem az a fajta népművelés következik, amelyben első helyen az emberek lelke, érzelmi világa áll. Tehát rossz korszak jön a művészetekre, a művészeti csoportokra és társaikra. Ha ezt mondanánk, a fekete-fehér egyszerűsítések annyi bajt hozó világát idézgetnénk. A racionalizmus, a „miből menynyi a hasznom” arra is érvényes, hogy irodalom, hogy közös éneklés, hogy népi együttes, hogy zenekar és a többi. De lesz-e rá pénz elég? „Lesz és van is. Mert nem lehet másképpen. Az igaz, hogy az emberek boldogulását (!) segítenünk kell, de botor dolgot csinál az, aki kisöpri közben azt, ami a léleké, amit a művészetek művelése, befogadása jelent az ember számára, hogy teljesebb ember legyen. Az évek óta kialakult • értékteremtő formákat megtartjuk, sőt, fejlesztjük, gazdagítjuk. Mondanom sem kell, hogy ■ nyitott arra, hogy új utakat is keressen, hogy érzékeny szeizmográfként figyelje az emberek változó életét és igényeit. Bede László szerint önmagukat is jól kell hogy figyeljék, hiszen a legközvetlenebb én is közvetíti mindazt, ami másokban is kérdés, probléma, kimondott vagy meg sem fogalmazott törekvés, stressz, netán pánik, mert megnövekedtek a bizonytalansági tényezők. „Ezt a ház is érzi, mi is tudjuk. Ha tenni akarjuk a dolgunkat (márpedig ez a hivatásunk), mindezt bele kell kalkulálnunk a terveinkbe, az elképzeléseinkbe, a lehetőségeinkbe. Minthogy az is világos: gondoskodó mecenatúra nélkül nem vállalkozhatunk sokra. Ezt a mecenatúrát azonban meg kell keresni, meg kell nyerni céljainknak. Két kitűnő példánk van, az egyik a békési áfész, a másik a Bélmegyeri Oj Barázda Tsz. Az áfész nélkül nem lenne munkáskórus, az Űj Barázda nélkül pedig megszűnt volna a 11 éve sikeres békési nyári alkotótábor. Mert . a Békéshez leghűbb képzőművészek sem vállalták volna, hogy két hétre háromezer forintot fizessenek. Ez már nem megy, ez sok. Kevesebből viszont nem tudtuk ösz- szehozni az étkezést, az elhelyezést, az eszközellátást, hogy ne soroljam tovább. A bélmegyeriek viszont azt mondták: van erre 50 ezer forintjuk. A táborozok pedig odaadták1 egy-egy alkotásukat, ajándékba. A zsűri szerint 80 ezer forint értékben. Tehát mindenki jól járt, és jól jár jövőre is, 1 bizonyosan.” Annyi a változás, hogy sorolni is elég. Drágultak a színházbérietek, a mozijegyárak, a hangversenybelépők. Békésen évek óta az a szokás, hogy a csabai színház egy-egy 1 előadását „Békési ház” néven megvásárolják. A most kezdődő szezonban forintoké, mégis sikerre számítunk. A boldogulás és a megszokott igény: meg kell, hogy találja az elfogadható, vagy inkább úgy mondanám, hogy a megfelelő egyensúlyt.” Jó lenne összegezni, vetem közbe idő után, mi is jellemzi végül ezt a mostani időt? „Az, hogy vállalkozni kell, hogy odafigyelni az emberek hullámhosszára. Mi van a levegőben, mi kecsegtet sikerrel, mi az, ami most nem érdekes, túlhaladott. A jellemző, hogy naponta ki kell találni, hogyan éljünk a (szimbolikus) jég hátán. Hogy a lsgelképzelhetetle- nebb és talán legelképesz- tőbb csatornákon is eljussunk azokhoz, akidért vagyunk, hogy partnerek és segítők legyünk dolgainkban, hogy azt akarjuk, amit ők akarnak.” Ha belegondolunk, nagyon nagy vállalkozás! Most aztán szükséges a szakmai tudás, a hivatásérzet, a szolgálat, amiről senkinek se a szol- galelkűség jusson eszébe! Veszik a lapot mindenütt? Akiknek kell? „Azt hiszem, igen. Az élet kényszere is, persze, de az eredmény szempontjából teljesen mindegy.” Ma még történik valami nagyon érdemleges? „Délután tanácskozunk a város vezetőivel a békési kábeltévé, a „mozicsatorna” bővítéséről, önálló kábeltelevízióra lenne szükség. Közös, nagy érdekünk.” Sok pénz? „Sok is, meg nem is. A lakosság is odaállna, mi úgy hisszük. Számos jelét tapasztaltuk.” Akkor sok sikert ehhez is, és a szolgáló népműveléshez is. Meg bátorságot. Mert olyan ez, mint az a bizonyos erdei út. Ismeretlenbe visz, mégis gyönyörű. Sass Ervin KÉPERNYŐ Híres emberekről, világhírű tudósokról és nagy művészekről — közvetlenül. Ez lehetne az alcíme az alábbi jegyzetnek, mivel életet, munkásságot bemutató portréműsorokról szól. Három nagyszerűen sikerült, színvonalas, érdekes televíziós programról, amelyek az elmúlt hét műsorából magasan kiemelkedtek. Kis történetek - nagy tudósokról Balázs Nándor Egyesült Államokban élő fizikussal Egyed László beszélgetett a tudomány olyan óriásairól, mint Schrödinger, Einstein, Dirac, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János. Nem a nagy találmányokat, felfedezéseket méltatta a nyilatkozó tudós, hanem a hírességek hétköznapjairól, munkamódszereiről, barátairól, szeszélyeiről, gyengéiről mesélt — egyszóval az embereket hozta közelebb őszinte, kedves történeteivel. S egyáltalán nem volt ezzel bántó, tekintély- vagy bálványromboló Balázs Nándor, aki fiatal korától kezdve olyan szerencsének örvendhetett, hogy a fizika legismertebb mestereinek közelében, munkatársukként dolgozhatott. Azzal, ha megtudjuk, hogy Einstein remekül zongorázott, hegedült, csak még inkább tiszteljük a tudóst. Hogy Szilárd Leó időveszteségnek nevezte a könyvtárban való búvárkodást, tanulást? Hogy azt vallotta, azt az embert kell megtalálni, aki azonnal tudja a választ? Sajátos kutatói módszer, nem vitás. Mikor megállapították, hogy rákos, műteni akarták, ehelyett Szilárd sugárral kezeltette magát, az adagokat maga írta elő — s a kezelés eredményes volt. Ilyen adatok sosem árthatnak a nagy, emberekről alkotott képnek. A tudósoknak hogyan marad idejük annyi másra? Művészetekre, társtudományokban való elmélyülésre, hobbikra? Balázs Nándor szerint ezek az emberek kitűnően tudják beosztani az idejüket, s azontúl még igen gyorsan dolgoznak. A felvázolt portrék alapján természetesen kirajzolódott még egy portré: a Balázs Nándoré. Azé az emberé, fizikusé, munkatársé, akiből nem lett akkora világhíresség, nem lett Einstein, de a princetoni és Chicagói Egyetemen eltöltött évei, a kutatások és publikálások sora igazán tartalmas, szép élet körvonalait sejtetik. Mestersége: színész Ritka szép találkozás, ritka szép alkalom, ha a színészt a legilletékesebb, a legbeavatottabb szólaltatja meg — olyan partner, aki maga is színész. A pályatárs, kolléga és barát, akivel éveken keresztül egymás mellett öltözött, Körmendi János beszélgetett Keres Emillel. S ez beszélgetés volt a szó legnemesebb értelmében! Nem maradt meg az interjú kérdés-felelet szintjén, s nem a beszélgető partnerek felkészültségétől, nyilatkozókészségétől volt jó, hanem attól, hogy a témák, a szavak, a vallomások belülről jöttek, őszintén és kellemesen, s ami talán a legfontosabb, végig — a megszólalástól az utolsó hangig — egy „hullámhosszon” folyt ez a társalgás. A beszélgetés nem kifejezetten televíziós műfaj. S még Keres Emil szerepeiből, emlékezetes alakításaiból sem játszottak le jeleneteket, mindössze néhány képet mutattak. De nem is hiányzott több! Mert színházról, előadóművészetről, több évtizedes színigazgatói tevékenységről, a legnagyobb művészetről, az emberek megnevettetéséröl, a legszentebb játékról beszélgetett a két színész. „Saber sobre viver _’ S végül még egy portréműsor, amelynek címe magyarul annyit jelent: „Tudni, hogyan kell túlélni.” A Brazíliában élő Priscilla Érmei külföldön is jól ismert énekes, zeneszerző, tehát művész. De tudós is, néprajzkutató, a hazájában élő indiánok zenéjét gyűjti és dolgozza fel, ezekből adott át egy csokrot a tévénézőknek. Vagyis Priscilla Elmer kétszeresen beleillik a műsor- váiogatásba, úgy is, mint művész, úgy is, mint tudós. A zenében hatalmat lát: „A zene a legtökéletesebb kifejezési forma, kommunikációs eszköz és olyan erő, ami az embereket összehozhatja, összekovácsolhatja, s ami nélkül nem lehetne élni, vagy túlélni fájdalmakat. Erről az erőről manapság egyre kevésbé szabad lemondani" — hirdeti Priscilla Elmer dalaival és tanulmányaival. Beszélgetések: vallomások életről, munkáról, művészetről, szerelemről. Einstein életéhez hozzátartozott a zene. Keres Emil azt mondta, az alakítás, a szerep alkalom arra is, hogy a színész önmagáról elmondhassa, ami elmondható. S ha az alakítás jó, akkor átjön az egyéniség. Priscilla Elmer így fogalmazott: minden indián muzsikus, s a zenében minden ember önmagát nyújtja. Van tehát ebben a három portréműsorban még egy közös vonás. Azt sugallják: irodalom, zene és színház nélkül nem lehet élni- Niedzielsky Katalin Négy megye filmes vetélkedője Hz évszázad művészete keleten A keresztrejtvény vízszintes soraiba az Emberi sors című film rendezője egy-egy alkotásának címét kell beírni, amelyben rendezőként vagy színészként működött közre. Ha helyesen írja be a filmcímeket, a vastagon bekeretezett függőleges sor a filmbeli Ványuskát alakító gyermekszínész vezetéknevét adja ki. Beküldendő az újságból kivágott teljes keresztrejtvény. Beküldési határidő: október 6., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat, 5600 Békéscsaba, Luther u. 5/B. rf
