Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-23 / 224. szám
1987. szeptember 23., szerda HÍHíWKKM Az iskola legfiatalabb tanítónője és tanítványai Fotó! Kovács Erzsébet Ahol nincsenek gondok... Nagy öröm mostanában olyan iskolára lelni, ahol nincsenek gondok. Az igazgatók többsége tele van panasszal, megoldatlan problémákkal. Nincs elég tanterem, nem megfelelő a szakos ellátottság, sok a képesítés nélküli neveli). Szinte hihetetlen volt számunkra, hogy távol a megyeszékhelytől, egy kis eldugott település általános iskolájában rátaláltunk az „álomiskolára”, ahol elégedett az igazgató, elégedettek a pedagógusok, a gyerekek, sőt még a szülők is. Baráth Mihály, a Végegyházi t Általános Iskola igazgatója tágas, barátságosan berendezett irodában fogadott bennünket. — 1960. óta dolgozom ebben az általános iskolában — mondta. — Mindig is voltak megoldásra váró feladataink, terveink, de itt mindenki azon igyekezett, hogy mielőbb megvalósítsuk ezeket. Amikor három évvel ezelőtt újságcikk jelent meg az iskolánkról, akkor még sok minden csak elképzelés volt, ma már valóság. Talán egy kicsit merésznek tűntek a tervek a gázfűtés bevezetéséről, a hússzor negyven méteres bitumenpályáról, az öt számítógép beállításáról, és még sorolhatnám —, de most meg lehet nézni, minden elkészült — mutatott az ablak alatti piros konvektorra, s intett a folyosó ablakaiból jól látható, elkerített hatalmas sportpálya felé. — Persze nagyon jó a kapcsolatunk a tanáccsal, az áfésszel, a helyi Szabadság Tsz-szel, akiknek segítségére mindig számíthatott az iskola, de azért rengeteg önerőrel is szükségünk volt. A víz bevezetése széles körű társadalmi munkával készült el. Én csak az ásáshoz értek, hát ástam. A szakmunkákat hozzáértő szülők végezték, de dolgoztak itt a gyerekek, és az iskola több munkatársa is. Én azt hiszem, hogy a szívesen végzett munka gyümölcse mindig jobb ízű ..., de tessék, győződjenek meg róla személyesen — mondta, s készségesen körülvezetett minket az iskola központi épületében, ahol a felső tagozatos gyerekek tanulnak. A hosszú folyosóról öt osztályterem és egy technikafoglalkoztató nyílik.! Valamennyi tágas, szakszerűen berendezett és tiszta. — Hol tanulnak az alsó tagozatosok? — A központi épületen kívül még négy épület tartozik iskolánkhoz. Egyet napközis foglalkoztatóként használunk, a többi az alsósoké. Átsétálunk a Vöröshadsereg utcai iskolaépületekhez. Útközben a személyi feltételekről beszélt az igazgató. — Nálunk három] éve nincs képesítés nélküli nevelő. Sokat segített ebben a tanáccsal közösen létrehozott helyi ösztöndíj-alapítvány. Gyermekkortól! figyelemmel kísérjük azokat a tanítványainkat, akik vonzódnak a tanári pályához, s amikor sikeres felvételit tettek valamelyik í pedagógusképzőbe, felajánljuk az ösztöndíjat. Ez havi 700 forintot jelent, illetve háromezer forint tanszervásárlási juttatásból, és évi1 5 oda- visszaút teljes térítéséből áll. A pályán maradást azzal is szorgalmazzuk, hogy a különféle szakmai továbbképzéseken részt vevő pedagógusokat támogatjuk, sőt a tanfolyam elvégzésekor fizetésemelésben is részesítjük. Két matematikusunk vezet jelenleg számítástechnikai szakkört, megfelelő, átképzés után. Folyamatős továbbképzésen vesznek részt azok a nevelőink, akik a Zsolnai-módszer alkalmazását vállalták. A modern, kék-fehér színű, lapos tetejtí napköziskonyhával szembeni épületben tanulnak a második osztályosok. Éppen magyar óra volt, így rövid ideig részesei lehettünk a Zsolnaiprogram alapján tanuló gyerekek munkájának. Az alig húsz kisiskolás nagy Tízperces szünet a főépületben * figyelemmel és aktivitással dolgozott. Az óra végén a tantárgyat tanító Skupeny Sándorné tanárnő beszélt az új módszer tapasztalatairól. — Nagyon sajnálom, hogy • egyelőre csak ebben az osztályban vezethettük be ezt a módszert. Ennek elsősorban az az oka, hogy itt több nevelőre van szükségj mint a hagyományos oktatásban. Ezeknek a nevelőknek a folyamatos továbbképzése sok időt és türelmet igényel az iskolától, és aZ adott pedagógustól is. Az oktatáshoz szükséges berendezések — írásvetítő, televízió, magnetofon — nélkülözhetetlen kellékei az új módszernek. — Miben áll a Zsolnai- és a hagyományos módszer különbsége? — Talán a differenciáló törekvést emelném ki. az új programból. Tehetséggondozó, de ugyanakkor felzárkóztató jellegű is az itt folyó munka. Nagyon sokat segít az önálló ismeretszerzésre nevelésben a tankönyvek jól válogatott, életkorhoz alkalmazkodó anyaga. Fontos része a programnak a tanórákba beépülői illemblokk. Ami bizony a hagyományos oktatásunkból hiányzott. Bemutatkozás, hangerő, hanglejtés, terítés... Hogyan viselkedjünk különféle helyzetekben, a hivatalban, a fodrásznál, az orvosnál. Ezek manapság már kihalófélben lévő részei voltak a nevelésünknek. i — Hogyan fogadták a szülők az új módszert? — Még óvodások voltak a gyerekek, amikor a szülőket beavattuk elképzeléseinkbe. Természetesen sokkal nagyobb gond hárul rájuk, ezért a hozzájárulásuk nélkül bele sem foghattunk volna1 terveinkbe. De ma már ők is láthatják az eredményeket. Valamennyi tanulónk folyékonyan olvas, igényes önmagával és a környezetével szemben, sokkal illemtudóbbak, önállóbbak, mint a hagyományos osztályokban tanulók. Néhány házzal arrébb óriási pázsittal borított udvarból nyílnak a harmadik és negyedik osztályosok tantermei. A Debrecenben végzett Kálmánná Czakó Ibolya és férje tanítanak ebben az épületben. Velük szemben, az úttest túloldalán, az 1987-ben épült iskolarészben dolgozik Végegyháza legfiatalabb tanítónője, a mosolygós szemű Tóthné Molnár Katalin. Elsősöket tanít. — Ebben az*’ évben végeztem el a bajai tanítóképzőt — mondta. — Három évvel ezelőtt helyi ösztöndíjas szerződést kötöttem a tanáccsal és az iskolával. Megtiszteltetésnek éreztem a felajánlást, és mivel mindenképpen vissza akartam jönni a falumba, hát elfogadtam. De engem nem ez a szerződés köt ide elsősorban. Szeretem Végegyházát, itthon vagyok, ismerek mindenkit, és bárkihez fordulok, segítenek nekem. A férjem nem idevalósi, de a tanácstól kaptunk! szolgálati lakást, így nincs szándékunkban elmenni. Valami kedves, barátságos nyugalom hatotta át a falut, ahogy fotós kollégámmal elhagytuk az általános iskola épületeit. Valami olyasmi, amit már az iskolában is éreztünk. Rendezettség, kiegyensúlyozottság, harmónia. Milyen boldog lehet az a közel kétszáz gyerek, aki ilyen helyen végezheti az általános iskolát, távol a nagyváros nyüzsgő forgatagától, és a mindig ideges rohanástól... Magyar Mária Kameraközeiben: A kék fény — Hány esztendeje tűnik fel már rendszeresen a képernyőn vijjogó szirénahangjával, villódzó-forgó kék fényével az Önök műsora? — kérdezem Szabó Lászlótól, a Kék fény műsorvezetőjétől. — Huszonhárom éve. De engedje meg, hogy most én kérdezzek. Mit gondol, milyen időközönként jelentkezik a Kék fény? Rövid gondolkodás után megpróbálok tippelni: kéthavonta? — Kevesen találták még így' el, pedig gyakran ugyanígy megkérdezzük a közönségtalálkozókon, amikor arra kíváncsiak a nézők: miért nem láthatják gyakrabban a műsorunkat. Legtöbben úgy vélik, hogy havonta jelentkezünk. Nekünk az a véleményünk, hogy az nem lenne jó. Tudat alatt, majd tudatosan nem kívánatos hatásokat váltana ki, ha már így is gyakoribbá válik, mint amilyen a valóságban. — Ügy érti, hogy a valóságosnál többnek hinnék a bűneseteket? — Igen. — Milyen a műsor felépítése? — Két részből áll. Az elején ismeretlen tettesek, körözött személyek kézrekerí- tésében kérünk segítséget. Ez így van már 18 éve. A nagyobbik részt azonban a rendőrileg lezárt bűnügyek teszik ki. Ez a Kék fény gerince, ezekkel lényeges társadalmi problémákra világíthatunk rá. — Nőtt-e az évek során a bűnesetek száma? — Sajnos igen. Az elmúlt öt évben 40 százalékos az emelkedés. 1980-ban 130 ezer, 1986-ban 182 ezer volt. Nagy hányaduk közlekedési vagy vagyon elleni bűneset volt, ezek fele tízezer forint alatti kárértékű. De ez mégis nagy szám, és az ezredfordulóra 400 ezerrel számolNéhány nappal ezelőtt a megyeszékhelyen vendégszerepeit a népszerű Muzsikás együttes. A Budapestről érkezett vendégművészek között énekelt a kiváló énekhangú Sebestyén Márta is, aki Békéscsabán született. — Valahányszor Békéscsabára érkezem, mindig hazajövök — magyarázta az énekesnő. — Igaz, nagyon sok meghívásunk van és főleg külföldre, de a legkedvesebb dolog mégis itthon énekelni. — Merre járt ezen a nyáron? — Angliába és Walesbe kaptunk meghívást, ahol meleg fogadtatásban részesültünk. Mivel ezeken a helyeken nagy hagyománya van a népzenének, elég jelentős elismerésnek számít a legkisebb siker is. Angliában egyébként lemezt adtak ki Európai zene címmel, amelyben egy Muzsikás-szám is található. Nagyon sokfelé járunk az együttessel, azt mondhatom, hogy többször bejártuk már a Földet. Voltunk Üj-Zélandon, Amerikában, Japánban és Európa szinte valamennyi államában. Hollandiában például egy teljes lemezünk jelent meg. — Az énekelt ■ népdalok többségét Erdélyből gyűjtötték. Hogyan kerültek kapcsolatba az ott élőkkel? — Nagyon • tetszett az ottani emberek többszörösen hajlított, különös énekstílusa. Hivatalosan hat éve dolgozom együtt a Muzsikásokkal, akik pedig már jóval korábban kialakították ezenak a szakemberek. Hacsak nem tudunk megváltoztatni bizonyos feltételeket, mint az alkoholizmus, a narkózás stb. Nagy a társadalom perifériájára szorult családok száma, van még analfabétizmus, és nagyon sok embernek minimális az iskolázottsága. — Térjünk vissza az első, a „segítségkérő” részhez. — Ebben rendszerint 2-3 körözött bűnözőt és két ismeretlenes bűnügyet mutatunk be. Ez az összbűnözés- hez képest szinte nulla, még ha eredményt lehet is elérni a nézők segítségével. Ezeknek csak a fele súlyos eset, és azért tartjuk őket mégis fontosnak, mert erősítik az emberekben az aktivitási készséget, a bűnözés ellen védekezni akarást. — A műsor másik részébe 6-7 eset fér be. Ezeknek a társadalmi hátterét is bemutatjuk. Ez is kevés, de hallatlan ereje van. Mert a Kék fény egyes adásait mintegy hatezren nézik, bűnözőktől egyetemi tanárokig. Nem könnyű a műsorvezetőnek ennyire különböző embereket a képernyő előtt tartani, a székhez szegezni. — A Kék fény régi nézői gyakran beszélnek arról a néhány, nagy port felverő bűnesetről, amelynek — tudomásunk szerint — mindmáig nem találták meg a tetteseit. — Amikor elfogják a tetteseket — néha bravúros gyorsasággal —, azt hajlamosak vagyunk természetesen elfogadni. De valóban van néhány „híres” bűnügy, amelyet még nem sikerült eredményesen lezárni. Ilyen a miskolci ápolónő-gyilkosság, a Balaton utcai gyilkosság, a gödöllői taxisofőr meggyilkolása, vagy a Hungária körúti OTP-ben elkövetett gyilkosság. Az emberölések felderítése mintegy két az erdélyi kapcsolatokat. — Amikor először jártam Szék községben — kapcsolódott beszélgetésünkbe Hamar Dániel, a 14 éve alakult együttes szóvivője —, az autóbuszról leszállva egy kisfiú szaladt elém. Azt kérdezte, hogy szükségem van-e szállásra? Először csak ezt a családot ismertem, a többi aztán jött magától. Folyamatosan kibővült ismerőseink köre, s lassanként igen komoly gyűjtéseket tudtunk itt végezni. — Persze nemcsak Erdélyből hoztunk népdalokat — vette át ismét a szót Sebestyén Márta —, hanem hazai tájakról is. Különösen sok dalt tanultam meg az északmagyarországi emberektől. Nagyon fontos, hogy a dalt eredeti csengésében halljam, mert ezt a fajta énekstílust nem lehet kottából taniilni. — Bár stílusában hasonló, de mégis más műfaj az István a király, amelyben Koppány lányát énekelte. Szokott-e vagy szeret-e más zenei műfajban énekelni? — Azzal kezdeném, hogy családunkban igen nagy hagyománya van a muzsikálásnak. Édesanyám zenetanár, az öcsém a könnyűzenei műfaj kedvelője és aktív ré-i szese. Én tízéves korom óta énekelek. Kezdetben csak hagyományosan, majd egykét év múlva már eredeti lemezről tanultam a dalokat. Hangszereken is szívesen játszottam, hiszen nyolc évig zongoráztam és furulyáztam. Szerettem kórusban énekelni, és szívesen hallgattam a barokk zenét. Sokat gondol96-97 százalékos. És ezeket a régi ügyeket sem tekinthetjük reménytelennek. Az orosházi művelődési ház éjjeliőrének gyilkosát hét évvel a tett elkövetése után derítették fel. — Hogyan készülnek a Kék fény egyes műsorai? — A Belügyminisztériummal közösen készítjük elő. Kiválogatjuk, mivel foglalkozunk, aztán a Legfőbb Ügyészség törv ínyességi szempontból megvizsgálja őket. Egyébként a Legfőbb Ügyészség kivizsgál minden, a Kék fénnyel kapcsolatos panaszt is. Ezután következik a forgatás. A műsort népes kollektíva csinálja. Med- veczky László a szerkesztő, Agárdi Tamás, Borenich Péter, Kovalik Károly, Tóth Károly, Lódi György, Ora- vecz Éva készíti a riportokat. És úgy*érzem, a műsorvezetőnek is ^meghatározó szerepe van. — Az évek során nagyon sok rendőrtiszt szinte személyes ismerősünkké vált a Kék fény révén. Mi lett velük? — Dr. Dobos János százados volt, ma alezredes, a Rendőrtiszti Főiskola tanára, a leendő „betörőfogók” képzője. Dr. Lápossi Lőrinc is százados volt, amikor rendszeresen szerepelt a képernyőn. Ma már ő is alezredes, Magyarország legfőbb gyilkossági szakembere. Mostanában viszont sűrűn találkozhatnak a nézők Tonhauser László őrnaggyal, ő a csencselők, a betörők, a stricik réme. Dr. BarthaErt- ka százados, azelőtt vizsgálótiszt volt, ma más területen dolgozik, de ő is állandó résztvevője a Kék fénynek. — Mikor lesz a legközelebbi adás? 1 — Szeptember 23-án, és az eddigiektől eltérően, másfél órás lesz. Témája a vagyonbiztonság, kerete a BNV. Az 1-es programon egy óráig tart, majd folytatódik a 2-esen. Lehet telefonon kérdéseket feltenni, afféle minifórummal egészül ki az adás, amelyben tanácsokat kap a néző a bűnözés elleni védekezésben. Erdős Márta koztam azon, hogy mi lett volna, ha a véletlen nem hoz össze a Muzsikásokkal. Azt hiszem a dzsessz az a műfaj, ami még nagyon vonz. Talán ez lett volna számomra egy másik út. — Van-e Magycfiországon olyan hely, ahol rendszeresen fellépnek? — Igen, a Fővárosi Művelődési ház Muzsikás-klubjában minden kedden tartunk táncházszerű előadásokat, de természetesen, ha hívnak, bárhova szívesen elmegyünk, hiszen ez csak szervezés kérdése ... M. M. Fotó: Kovács Erzsébet Jövünk, ha hívnak... Beszélgetés Sebestyén Mártával, a Muzsikás együttes szólóénekesével
