Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
IgHiUMM--------------------------Megyei fejőverseny Sarkadon 1987. szeptember 22., kedd Brazil táncegyüttes, fodrászverseny, karatebemutatá Sport és látványosság a Budapest Sportcsarnokban A megyei agrárifjúsági napok keretében a KISZ Békés megyei bizottsága ismét megrendezte a fejőversenyt — ezúttal Sarkadon, ahol hazánkban 1945. április 23- án először alakult termelő- szövetkezet. A Lenin Tsz fekete-éri tehenészetében 18 fiatal szakember mérte ösz- sze tudását a pénteki elméleti és a szombati gyakorlati versenyeken. Tízen a sajtáros, nyolcán a fejőházas versenyben indultak, melyet gépösszeszerelés követett. A fejés hajnalban, 5 óra előtt kezdődött. Miért ilyen korán? — kérdeztük Máté Sándort, aki a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát kamaráspusztai telepéről érkezett. — Ekkor kezd működni a tej leadás hormonja, az oxi- tocinhormon. Amikor megmosom a tőgyet, akkor már megindul a tej. Ügyelni kell, hogy ne legyen vakfejés, mert ez rongálja ar'tőgyet —■ ugyanakkor az utófej ést sem szabad elmulasztani, mert az utolsó sugarak a legzsírdú- sabbak. — Kétféle kategóriában lehetett indulni: mikor alkalA Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Hazafias Népfront — több más központi és megyei szervvel közösen — az elmúlt hét végén rendezte meg a kertbarátok és ,k is tény ész tők IX. országos kiállítását Pécsen, a városi sportcsarnokban. A „Viharsarkot” a gyulai „Göndöcs Benedek” és az orosházi „Mohácsy Mátyás” kertbarát kör képviselte színvonalas termékekkel. Rajtuk kívül több száz érdeklődő is megtekintette a bemutatót Békésből. Amint Fekete Béláné, a megyei kertbarátszövetség titkára elmondta, a szervezők igen jó körülményeket teremtettek a háromnapos kiállítás rendezéséhez. A megnyitót dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára tartotta, mázzák a sajtáros és mikor a fejőházas módszert? — Sajtárba fejjük a frissen ellett tehenek tejét. Ez nem azonos a termelői tejjel, öt nap után már őket is fejőházas módszerrel fejjük — ekkor a tej zárt rendszeren keresztül jut a közös tartályokba. — Borbély Annamária a házigazda termelőszövetkemajd elismeréseket adott át a legkiválóbb eredményeket elért kertbarátoknak és kistermelőknek. A gyulaiak és az orosháziak a Békés Megyei Tanács és a HNF megyei bizottságának különdí- ját vehették át az ünnepségen. (Az előbbiek! nemcsak az extra minőségű zöldség- és gyümölcsféleségeket, hanem különleges kaktuszokat, dísznövényeket is bemutattak a kiállításon.) A látogatók megtekinthették a régi, sok helyen már feledésbe ment fajták közül például a tulipánpaprikát, tüskésuborkát, kígyótököt, valamint számos fűszernövényt. Nagy érdeklődés övezte a házilag konzervált gyümölcsöket, savanyúságokat és szörpöket, s aki akarta, megkaphatta ezek receptjét is.l —y —n zet fejőnője. Nem sok női versenyzőt láttam .itt... — Inkább a fiúk választják ezt a pályát, mert nem könnyű szakma a miénk. Én azonban mindig is szerettem állatokkal foglalkozni, ezért választottam a tehenészetet. — Hogyan telik a fejő napja?' — Hajnalban öt óra körül már fejünk. Fél tizenkettőBaranya, Bács-Kiskun és Tolna megye ellátásán javító, több mint félmilliárd forintos fejlesztést kezdeményezett a Pécsi Pannónia Sörgyár. Az importsörök hazaival való helyettesítését is segítő program megvalósításához a Magyar Hitel Bank nyújt jelentős kölcsönt, a kormányzati szervek pedig a termelés bővülésének mértékében forgal- miadó-engedménnyel segítik a hitel törlesztését. Az 1996- ig szóló hosszú lejáratú hitelszerződést Baranya és Bács-Kiskun megye vezetői-1 nek jelenlétében hétfőn írta alá Buttinger János, a Magyar Hitel Bank Rt. pécsi igazgatóságának vezetője és Tímár István, a Pannónia Sörgyár igazgatója. kor ismét fejünk, délután 4 -8-ig megint. Közben takarítunk, előkészülünk. Este 9- kor kerülök ismét ágyba. Másnap azonban szabad vagyok, és a kereset sem rossz. A munkatársaimmal jól ösz- szeszoktam — a mi munkánkban fontos az összhang, hiszen egyszerre többen fejünk. A gyakorlati versenyek szoros küzdelemben zajlottak, nem volt könnyű dolga a zsűrinek. A helyezések megállapításában végül az elméleti tudás rangsorolt. A fejőházas versenyben első lett Barta László, a Hidasháti Állami Gazdaság, második Erdei Ilona, ugyancsak e gazdaság, harmadik Csécsei Ferenc, a Békéscsabai Állami Gazdaság dolgozója. A sajtáros versenyzők közül első lett Szőke Ferenc, a Me- zőberényi Aranykalász Tsz, második Földi János, a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz, harmadik Szabolcs József, az Orosházi Béke Tsz tehenésze. A zsűri különdíját Mikó Sándor, a helyi Lenin Tsz dolgozója nyerte el. A jövőre megrendezendő országos fejőversenyen a két első helyezett, Barta László és Szőke Ferenc képviseli majd megyénket. A déli Duna menti országrészt ellátó mecsekaljai vállalat az idén kezdődő és 1991-ben befejeződő fejlesztéssel egymillió hektoliterre növeli éves termelését. A pécsi sörgyárban korszerűsítik a főzőházat és más technológiai berendezéseket, bővítik az erjesztőteret. Baján új' palackozó üzemet építenek, amely szükségtelenné teszi majd a jelenlegi költséges göngyölegszállí- ‘ tást a két város között. Elkészültével már csak tartálykocsikkal fuvarozzák; az üvegekbe töltendő pécsi sört Bajára. A termelés már az idén harmincezer, 1991. végéig pe*dig összesen 280 ezer hektoliterrel bővül. Az őszi színházi évad kezdetét igazán színpompás re- vüműsor jelzi a fővárosban; az Amazonas do Brasil, Dél- Amerika egyik legnagyobb revüegyüttese vendége a Budapest Sportcsarnoknak szeptember 18-tól 23-ig. Szereplésük, káprázatos kosztümeik, táncuk, énekük, pattogó ritmusú zenéjük igazi világszínvonalú produkciót hozott a hatalmas csarnokba. Igaz, a jegyek ára kissé borsos, de bizonyos, hogy maga a produkció sem volt olcsó a rendezőknek; a Magyar Cirkusz és Varietének és a Népstadion és Intézményeinek. Isaura „testvérei”, a barna bőrű lányok és fiúk csodálatos testűek, mozgásuk, fantasztikus temperamen- tumú táncuk a hétköznapinál! szexisebbé teszi megjelenésüket: A tánctudás és tehetség mellé látványban és zenében is felvonultatták mindazt, amit a revütechni- ka parádéja és a1 csarnok nagyszerű adottságai lehetővé tettek. A közönséggel is közvetlen kontaktust próbáltak teremteni, s míg bizony nehezen oldódtak a nézők a kezdeti közös éneklésben, a taps, az ének, az együttes tánc, az előadás végére riói karneváli hangulatot! idézett. Két előadás lélegzetvételnyi szünetében sikerült beszélnünk a Népstadion és Intézményei szervezési és rendezvényigazgatójával, Tárca Jánossal. — A Budapest Sportcsarnok léte és programjai részét jelentik a nagy egésznek, amely a nevünkben foglaltatik — mondja. — Mi alapjában nem közművelődési intézmény vagyunk. Hozzánk tartoznak a nagy fővárosi I sportlétesítmények, az országos edzőtáborok. Itt készítjük fel az élsportolókat a világversenyekre, s ez az egyik! legjelentősebb és! legtöbb kiadást jelentő feladatunk. Fogadjuk és rendezzük a különféle szintű sportversenyeket, bemutatókat. Manapság mindenkinek célszerűen és minél hatékonyabban kell gazdálkodnia. A sportesemények mellett a szórakoztató rendezvények a tömegek szórakoztatását és a pénzszerzési lehetőséget is jelentik az intézményeink további működéséhez. Azt is elmondhatom, hogy nálunk volt például a nemzetközi rákkutató-kongresszus, a szórakoztató 1 elektronika termékeinek bemutatója, s hamarosan fodrász-, kozmetikus-világverseny színhelye lesz a csarnok. — Hallhatnánk valamit a jelenlegi és a várható programokról? — A több, mint 50 tagú világhírű brazil együttes Budapesten a Hotel Ifjúságban lakik, hat előadást játszanak nálunk. Az idén még öt-hat könnyűzenéi, rock koncertet rendezünk. Szilveszterkor egésznapos tornarendezvényünk lesz, tízpercenként változó bemutatókkal, a nap fehér asztalnál, szilveszteresti mulatsággal zárul. Velünk együtt a tornászszövetség és a Magyar Televízió bízik a közönség érdeklődésében, a sikerben. A jövő év első negyedének sportcsemegéi közé tartozik a fedett pályás atlétikai bajnokság és a műkorcsolya-, jégtánc-világbajnokság. Ezek általában a szakszövetségekkel, hazai és külföldi szervezetekkel közös rendezvényeink. Saját tevékenységként szervezünk box- és karatebemutatókat, amelyek érdeklik a közönséget, és megfizethető helyárakat biztosítunk. — Hatalmas méretek, nagyszerű technika, kitűnő színvonal jellemzi az intézményt ... — Csak így tudunk a világesemények vérkeringésébe kapcsolódni. A közönséget az utazási • irodák segítségével is szervezzük, a vidékről érkezők legbiztosabban így juthatnak el a rendezvényeinkre. Rede Zsóka Munkában a zsűri (képünk bal oldalán Barta László, aki még nem sejti, hogy az egyik kategóriában ő lesz az első) Sz. M. Kiilöndíj a kistermelőknek Söripari fejlesztés Kunágotai kenyérkálvária ] A kenyér több, mint alapvető élelmiszerünk. Ára, minősége, az ellátás színvonala befolyásolja közérzetünket. Egy kunágotai fiatalasszony levele arra is bizonyság: ha baj van a kenyérellátással, abból mesz- szemenő következtetéseket vonnak le az emberek. „Ügy érzem, hogy itt nem tudnak (nem akarnak) ten- ___ ni semmit a helyzet megváltoztatására” — sommázza. V ajon valóban ennyire elkeserítő a kenyérellátás Kun- ágotán? Ennek jártunk utána az elmúlt héten. Hol égett, hol lapos Hétköznap délelőtt. A község központjában épült ABC- ben gyér a forgalom. Fiatal nő lép ki az ajtón, két jókora cekkerrel. B.-né gyesen van. Itt szokott vásárolni, általában elégedett az ellátással. T. Imréné már kevésbé. — Alföldi kenyeret szoktam venni. Nem mondom, kapok mindig, de a minőség ... — legyint az idős asszony. — Előfordul, hogy sületlen, vagy éppen égett. — Tényleg változó a minőség — erősíti meg az előbbi véleményt egy kék overal- los férfi, aki a helyi sütőüzemből szállítja a község élelmiszerboltjaiba a kenyeret. — Hogy mi az oka? — vonja meg a vállát. — Á ..., sok mindent beszélnek — teszi hozzá sokatmondóan. Most éppen égett, mármint a kenyér. Az ABC-ben, a kenyérrészleg felső polcán feketére égett cipók gubbasztanak, ilyet legfeljebb nagy szorultságában vesz meg az ember. Az üzletvezetői irodába Borsos Ferencné vezetőhelyettes kalauzol. A folyosón szintén hosszú kenyerespolc mellett haladunk el — a polcon tucatjával feketére égett cipók. Varjú László üzletvezetőt nem lepi meg a panasz, lemondóan legyint, mint aki már belefáradt a hadakozásba. — A sütöde, ami itt van egyébként a szomszédban, a mezőkovácsházi áfészé. Napi 4-5 mázsa kenyér fogy nálunk, kétkilós cipók és egykilós alföldi. Tényleg nagyon változó a minőség, az alföldi sokszor olyan lapos, mint a palacsinta. Az is igaz, az éjszakai sütéssel szokott baj lenni. — S ha nem vennék át az ilyet? — Volt már probléma nem is egyszer, de akkor nincs kenyér, mert nem kapunk. — Hivatalos helyen szóvá tették ezt? — Igen, az áfésznél jeleztük, hogy baj van a minőséggel. Akkor kijönnek, intézkednek, egy hétig jó a kenyér, aztán kezdődik minden elölről. ...isznak? Idézet a levélből; „Nem egy szombaton 9 órakor már nem lehet kenyeret kapni. Ilyenkor olyan hírek terjednek el a faluban, hogy a pé- Kek berúgtak, és nem sütöttek eleget..., sokszor undorral nézünk a megvett kenyérre, amikor arra gondolunk, ugyan részeg volt-e a pék?” Nézzük, mi az igazság? Az ABC-vel szemközti sütőüzembe — a mezőkovácsházi áfész 195. sz. üzemébe — bárki könnyen bemehet; a kapu tárva-nyitva áll. A bejáratnál teherautó vár rakományára. Fiatal, fehér sapkás férfi beszélget a sofőrrel; Bánfalvi János a sütőüzem vezetője, s egyben a nappali műszak egyetlen pékje. Beljebb tessékel, és beszélgetésünk alatt sem ma: rád tétlen, hozzáértő kézzel formálja alföldivé a nyúlós tésztát. Hét óra alatt 360 kenyeret süt. — Kevés a szakemberünk — fejti ki véleményét, miközben megtörli kezét nem éppen patyolatfehér nadrágjába. — összesen heten vagyunk, ebből négy a pék. Az éjszakai műszakban — amikor a másnapi kenyér1 és péksütemény java készül — öten dolgoznak, s nem mind szakember. Nézze, nincs túlfizetve ez a szakma — magyarázza. A formás, sülésre váró cipójelölteken egy-egy légy lejti násztáncát. A pékmester nem lepődik meg a kérdésen: * — Igaz-e, hogy itt isznak? — Egyik dolgozónk nemrég volt elvonókúrán ... Nem küldtük el, hiszen így is kevesen vagyunk — tárja szét karját. Mozdulatára felkavarodik a ruháján ülő finom fehér lisztpor. Az éjszakai műszak terméke már jórészt a vásárlókhoz került. Hogy ki milyen érzelmekkel vitte el a mindennapit? — Hát, bizony sok a panasz. És nem ám a sütőüzembe mennek, hanem' nekünk mondják a magukét a vevők — pillant fel a pultról Kovács Andorné, a 41. sz. áfész csemegebolt vezetője. Rögtön meg is mutatja, mi maradt meg a reggeli szállítmányból. Néhány agyonégett kenyér. — Igaz, nem lenne szabad, de párat eltettünk a munkába járóknak — húzza ki a fekete cipók szebbre sikeredett társait a pult alól. — Hétkor nyitunk, sokan épp akkor sietnek dolgozni, és csak hazafelé menet tudnának bevásárolni. Akkor meg kapnak, amit kapnak ... Régen listát írtunk. Elvégre miért a dolgozó nők járjanak rosszul? Vagy a munkaidejük rovására vásároljanak? — Hajdan volt egy tanácsi pékség a faluban, az a pékmester messze földön híres, jó kenyeret sütött! — kezdi az előzményeknél Nádházi László, a községi tanács vb- titkára. Öt sem éri a meglepetés erejével a panaszlevél híre, a településen ugyanis valóban minden fórumon szóba kerül a kenyér. Új. Szem épül Kovácsházán — Abban a rossz, öreg épületben már nem lehetett folytatni a sütést, a pék is meghalt. Ezt a jelenlegi sütödét az áfész vállalta, fel is újították, de így is vannak technológiai problémák, korszerűtlen az egész. S ehhez jönnek még személyi gondok. — Mit tett, mit tud tenni a helyi tanács? — Tulajdonképpen nem sokat. Akár mi, akár a panaszos elmegy az áfész helyi képviselőjéhez, aztán semmi sem történik. Amikor a népi ellenőrök feljelentést tettek, indítottunk szabálysértési eljárást, szabtunk ki büntetést, de ez sem javított a helyzeten. Az az igazság, hogy a megoldás több szakképzett pék foglalkoztatása lenne, ehhez viszont nekünk sem jogi, sem anyagi lehetőségeink nincsenek, ez az áfész területe, ök pedig abban bíznak, hogy majd csak fölépül Mezőkovácsházán az" új sütőüzem, és akkor ezt megszüntetik. Valóban, lényegében ez a helyzet. Papp Istvánná, a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész elnökhelyettese szerint: — A kunágotai üzem ideiglenesen üzemel, nem is felel meg a Köjál követelményeinek, csak azért működik, mert az Orosházi Sütőipari Vállalat mezőkovácsházi sütőüzemét bezáratták. Az új üzem 1988-ra készül el Kovácsházán. Egyébként a pékekkel van baj, sajnos nem kapunk szakembereket, akik vannak, azokkal kell megoldani a termelést. Sajnos, szinte minden községben probléma van a kenyérrel, ugyanaz a helyzet Batto- nyán, Medgyesegyházán, mint Kunágotán, viszont nagyon jó kenyeret sütnek Mezőhegyesen. — Mégis, a munkafegyelem ellen vétők azt tehetnek, amit akarnak? — Szó sincs róla, fegyelmiket osztottunk, de akit próbálunk megfegyelmezni, az fogja magát, és elmegy. Az a nagy baj, hogy máshol nyomban fel is veszik, így aztán nem sokat érünk vele. Kenyérre pedig szükség van. S a kényszerhelyzet következménye: a rossz minőség, a szebb kenyerek'félre- rakása föliratkozásos módszerrel vagy anélkül, az elégedetlenség, a lemondó legyintés. S úgy tűnik, minden marad is a régiben, amíg a képzetlen, ráadásul rosszul dolgozó embereket fegyelmikkel a zsebükben másutt tárt kapuk várják . . . Gubucz Katalin— Tóth Ibolya