Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-22 / 223. szám

IgHiUMM--------------------------­Megyei fejőverseny Sarkadon 1987. szeptember 22., kedd Brazil táncegyüttes, fodrászverseny, karatebemutatá Sport és látványosság a Budapest Sportcsarnokban A megyei agrárifjúsági na­pok keretében a KISZ Békés megyei bizottsága ismét megrendezte a fejőversenyt — ezúttal Sarkadon, ahol hazánkban 1945. április 23- án először alakult termelő- szövetkezet. A Lenin Tsz fe­kete-éri tehenészetében 18 fiatal szakember mérte ösz- sze tudását a pénteki elmé­leti és a szombati gyakorlati versenyeken. Tízen a sajtá­ros, nyolcán a fejőházas ver­senyben indultak, melyet gépösszeszerelés követett. A fejés hajnalban, 5 óra előtt kezdődött. Miért ilyen korán? — kérdeztük Máté Sándort, aki a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát ka­maráspusztai telepéről érke­zett. — Ekkor kezd működni a tej leadás hormonja, az oxi- tocinhormon. Amikor meg­mosom a tőgyet, akkor már megindul a tej. Ügyelni kell, hogy ne legyen vakfejés, mert ez rongálja ar'tőgyet —■ ugyanakkor az utófej ést sem szabad elmulasztani, mert az utolsó sugarak a legzsírdú- sabbak. — Kétféle kategóriában le­hetett indulni: mikor alkal­A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, valamint a Hazafias Nép­front — több más központi és megyei szervvel közösen — az elmúlt hét végén ren­dezte meg a kertbarátok és ,k is tény ész tők IX. országos kiállítását Pécsen, a városi sportcsarnokban. A „Vihar­sarkot” a gyulai „Göndöcs Benedek” és az orosházi „Mohácsy Mátyás” kertba­rát kör képviselte színvona­las termékekkel. Rajtuk kí­vül több száz érdeklődő is megtekintette a bemutatót Békésből. Amint Fekete Béláné, a megyei kertbarát­szövetség titkára elmondta, a szervezők igen jó körül­ményeket teremtettek a háromnapos kiállítás rende­zéséhez. A megnyitót dr. Molnár Béla, a HNF Országos Ta­nácsának titkára tartotta, mázzák a sajtáros és mikor a fejőházas módszert? — Sajtárba fejjük a fris­sen ellett tehenek tejét. Ez nem azonos a termelői tejjel, öt nap után már őket is fe­jőházas módszerrel fejjük — ekkor a tej zárt rendszeren keresztül jut a közös tartá­lyokba. — Borbély Annamária a házigazda termelőszövetke­majd elismeréseket adott át a legkiválóbb eredményeket elért kertbarátoknak és kis­termelőknek. A gyulaiak és az orosháziak a Békés Me­gyei Tanács és a HNF me­gyei bizottságának különdí- ját vehették át az ünnep­ségen. (Az előbbiek! nem­csak az extra minőségű zöldség- és gyümölcsfélesé­geket, hanem különleges kaktuszokat, dísznövényeket is bemutattak a kiállításon.) A látogatók megtekinthet­ték a régi, sok helyen már feledésbe ment fajták közül például a tulipánpaprikát, tüskésuborkát, kígyótököt, valamint számos fűszernö­vényt. Nagy érdeklődés övezte a házilag konzervált gyümölcsöket, savanyúságo­kat és szörpöket, s aki akarta, megkaphatta ezek receptjét is.l —y —n zet fejőnője. Nem sok női versenyzőt láttam .itt... — Inkább a fiúk választ­ják ezt a pályát, mert nem könnyű szakma a miénk. Én azonban mindig is szerettem állatokkal foglalkozni, ezért választottam a tehenészetet. — Hogyan telik a fejő napja?' — Hajnalban öt óra körül már fejünk. Fél tizenkettő­Baranya, Bács-Kiskun és Tolna megye ellátásán ja­vító, több mint félmilliárd forintos fejlesztést kezde­ményezett a Pécsi Pannónia Sörgyár. Az importsörök hazaival való helyettesítését is segítő program megvaló­sításához a Magyar Hitel Bank nyújt jelentős köl­csönt, a kormányzati szer­vek pedig a termelés bővü­lésének mértékében forgal- miadó-engedménnyel segítik a hitel törlesztését. Az 1996- ig szóló hosszú lejáratú hi­telszerződést Baranya és Bács-Kiskun megye vezetői-1 nek jelenlétében hétfőn írta alá Buttinger János, a Ma­gyar Hitel Bank Rt. pécsi igazgatóságának vezetője és Tímár István, a Pannónia Sörgyár igazgatója. kor ismét fejünk, délután 4 -8-ig megint. Közben taka­rítunk, előkészülünk. Este 9- kor kerülök ismét ágyba. Másnap azonban szabad va­gyok, és a kereset sem rossz. A munkatársaimmal jól ösz- szeszoktam — a mi mun­kánkban fontos az összhang, hiszen egyszerre többen fe­jünk. A gyakorlati versenyek szoros küzdelemben zajlot­tak, nem volt könnyű dolga a zsűrinek. A helyezések megállapításában végül az elméleti tudás rangsorolt. A fejőházas versenyben első lett Barta László, a Hidashá­ti Állami Gazdaság, második Erdei Ilona, ugyancsak e gazdaság, harmadik Csécsei Ferenc, a Békéscsabai Álla­mi Gazdaság dolgozója. A sajtáros versenyzők közül el­ső lett Szőke Ferenc, a Me- zőberényi Aranykalász Tsz, második Földi János, a Szeg­halmi Fehér Lajos Tsz, har­madik Szabolcs József, az Orosházi Béke Tsz tehené­sze. A zsűri különdíját Mikó Sándor, a helyi Lenin Tsz dolgozója nyerte el. A jövő­re megrendezendő országos fejőversenyen a két első he­lyezett, Barta László és Sző­ke Ferenc képviseli majd megyénket. A déli Duna menti or­szágrészt ellátó mecsekaljai vállalat az idén kezdődő és 1991-ben befejeződő fejlesz­téssel egymillió hektoliterre növeli éves termelését. A pécsi sörgyárban korszerűsí­tik a főzőházat és más technológiai berendezéseket, bővítik az erjesztőteret. Ba­ján új' palackozó üzemet építenek, amely szükségte­lenné teszi majd a jelenlegi költséges göngyölegszállí- ‘ tást a két város között. El­készültével már csak tar­tálykocsikkal fuvarozzák; az üvegekbe töltendő pécsi sört Bajára. A termelés már az idén harmincezer, 1991. végéig pe*dig összesen 280 ezer hektoliterrel bővül. Az őszi színházi évad kez­detét igazán színpompás re- vüműsor jelzi a fővárosban; az Amazonas do Brasil, Dél- Amerika egyik legnagyobb revüegyüttese vendége a Budapest Sportcsarnoknak szeptember 18-tól 23-ig. Szereplésük, káprázatos kosztümeik, táncuk, énekük, pattogó ritmusú zenéjük igazi világszínvonalú pro­dukciót hozott a hatalmas csarnokba. Igaz, a jegyek ára kissé borsos, de bizo­nyos, hogy maga a produk­ció sem volt olcsó a rende­zőknek; a Magyar Cirkusz és Varietének és a Népsta­dion és Intézményeinek. Isaura „testvérei”, a bar­na bőrű lányok és fiúk cso­dálatos testűek, mozgásuk, fantasztikus temperamen- tumú táncuk a hétköznapi­nál! szexisebbé teszi megje­lenésüket: A tánctudás és tehetség mellé látványban és zenében is felvonultatták mindazt, amit a revütechni- ka parádéja és a1 csarnok nagyszerű adottságai lehető­vé tettek. A közönséggel is közvetlen kontaktust pró­báltak teremteni, s míg bi­zony nehezen oldódtak a nézők a kezdeti közös ének­lésben, a taps, az ének, az együttes tánc, az előadás végére riói karneváli han­gulatot! idézett. Két előadás lélegzetvétel­nyi szünetében sikerült be­szélnünk a Népstadion és Intézményei szervezési és rendezvényigazgatójával, Tárca Jánossal. — A Budapest Sportcsar­nok léte és programjai ré­szét jelentik a nagy egész­nek, amely a nevünkben foglaltatik — mondja. — Mi alapjában nem közmű­velődési intézmény va­gyunk. Hozzánk tartoznak a nagy fővárosi I sportlétesít­mények, az országos edző­táborok. Itt készítjük fel az élsportolókat a világverse­nyekre, s ez az egyik! leg­jelentősebb és! legtöbb ki­adást jelentő feladatunk. Fogadjuk és rendezzük a különféle szintű sportverse­nyeket, bemutatókat. Ma­napság mindenkinek célsze­rűen és minél hatékonyab­ban kell gazdálkodnia. A sportesemények mellett a szórakoztató rendezvények a tömegek szórakoztatását és a pénzszerzési lehetőséget is jelentik az intézményeink további működéséhez. Azt is elmondhatom, hogy ná­lunk volt például a nemzet­közi rákkutató-kongresszus, a szórakoztató 1 elektronika termékeinek bemutatója, s hamarosan fodrász-, kozme­tikus-világverseny színhelye lesz a csarnok. — Hallhatnánk valamit a jelenlegi és a várható prog­ramokról? — A több, mint 50 tagú világhírű brazil együttes Budapesten a Hotel Ifjúság­ban lakik, hat előadást játszanak nálunk. Az idén még öt-hat könnyűze­néi, rock koncertet rende­zünk. Szilveszterkor egész­napos tornarendezvényünk lesz, tízpercenként változó bemutatókkal, a nap fehér asztalnál, szilveszteresti mulatsággal zárul. Velünk együtt a tornászszövetség és a Magyar Televízió bízik a közönség érdeklődésében, a sikerben. A jövő év első ne­gyedének sportcsemegéi kö­zé tartozik a fedett pályás atlétikai bajnokság és a mű­korcsolya-, jégtánc-világbaj­nokság. Ezek általában a szakszövetségekkel, hazai és külföldi szervezetekkel kö­zös rendezvényeink. Saját tevékenységként szervezünk box- és karatebemutatókat, amelyek érdeklik a közönsé­get, és megfizethető hely­árakat biztosítunk. — Hatalmas méretek, nagyszerű technika, kitűnő színvonal jellemzi az intéz­ményt ... — Csak így tudunk a vi­lágesemények vérkeringésé­be kapcsolódni. A kö­zönséget az utazási • irodák segítségével is szervezzük, a vidékről érkezők legbizto­sabban így juthatnak el a rendezvényeinkre. Rede Zsóka Munkában a zsűri (képünk bal oldalán Barta László, aki még nem sejti, hogy az egyik kategóriában ő lesz az első) Sz. M. Kiilöndíj a kistermelőknek Söripari fejlesztés Kunágotai kenyérkálvária ] A kenyér több, mint alapvető élelmiszerünk. Ára, minősége, az ellátás színvonala befolyásolja közérze­tünket. Egy kunágotai fiatalasszony levele arra is bi­zonyság: ha baj van a kenyérellátással, abból mesz- szemenő következtetéseket vonnak le az emberek. „Ügy érzem, hogy itt nem tudnak (nem akarnak) ten- ___ ni semmit a helyzet megváltoztatására” — sommázza. V ajon valóban ennyire el­keserítő a kenyérellátás Kun- ágotán? Ennek jártunk utá­na az elmúlt héten. Hol égett, hol lapos Hétköznap délelőtt. A köz­ség központjában épült ABC- ben gyér a forgalom. Fiatal nő lép ki az ajtón, két jóko­ra cekkerrel. B.-né gyesen van. Itt szokott vásárolni, ál­talában elégedett az ellátás­sal. T. Imréné már kevésbé. — Alföldi kenyeret szok­tam venni. Nem mondom, kapok mindig, de a minő­ség ... — legyint az idős asszony. — Előfordul, hogy sületlen, vagy éppen égett. — Tényleg változó a mi­nőség — erősíti meg az előb­bi véleményt egy kék overal- los férfi, aki a helyi sütő­üzemből szállítja a község élelmiszerboltjaiba a kenye­ret. — Hogy mi az oka? — vonja meg a vállát. — Á ..., sok mindent beszélnek — te­szi hozzá sokatmondóan. Most éppen égett, már­mint a kenyér. Az ABC-ben, a kenyérrészleg felső polcán feketére égett cipók gubbasz­tanak, ilyet legfeljebb nagy szorultságában vesz meg az ember. Az üzletvezetői iro­dába Borsos Ferencné veze­tőhelyettes kalauzol. A folyo­són szintén hosszú kenyeres­polc mellett haladunk el — a polcon tucatjával feketére égett cipók. Varjú László üz­letvezetőt nem lepi meg a panasz, lemondóan legyint, mint aki már belefáradt a hadakozásba. — A sütöde, ami itt van egyébként a szomszédban, a mezőkovácsházi áfészé. Napi 4-5 mázsa kenyér fogy ná­lunk, kétkilós cipók és egy­kilós alföldi. Tényleg nagyon változó a minőség, az alföldi sokszor olyan lapos, mint a palacsinta. Az is igaz, az éj­szakai sütéssel szokott baj lenni. — S ha nem vennék át az ilyet? — Volt már probléma nem is egyszer, de akkor nincs kenyér, mert nem kapunk. — Hivatalos helyen szóvá tették ezt? — Igen, az áfésznél jelez­tük, hogy baj van a minő­séggel. Akkor kijönnek, in­tézkednek, egy hétig jó a ke­nyér, aztán kezdődik minden elölről. ...isznak? Idézet a levélből; „Nem egy szombaton 9 órakor már nem lehet kenyeret kapni. Ilyenkor olyan hírek terjed­nek el a faluban, hogy a pé- Kek berúgtak, és nem sütöt­tek eleget..., sokszor undor­ral nézünk a megvett ke­nyérre, amikor arra gondo­lunk, ugyan részeg volt-e a pék?” Nézzük, mi az igazság? Az ABC-vel szemközti sü­tőüzembe — a mezőkovács­házi áfész 195. sz. üzemébe — bárki könnyen bemehet; a kapu tárva-nyitva áll. A bejáratnál teherautó vár ra­kományára. Fiatal, fehér sapkás férfi beszélget a so­főrrel; Bánfalvi János a sü­tőüzem vezetője, s egyben a nappali műszak egyetlen pékje. Beljebb tessékel, és beszélgetésünk alatt sem ma: rád tétlen, hozzáértő kézzel formálja alföldivé a nyúlós tésztát. Hét óra alatt 360 ke­nyeret süt. — Kevés a szakemberünk — fejti ki véleményét, mi­közben megtörli kezét nem éppen patyolatfehér nadrág­jába. — összesen heten va­gyunk, ebből négy a pék. Az éjszakai műszakban — amikor a másnapi kenyér1 és péksütemény java készül — öten dolgoznak, s nem mind szakember. Nézze, nincs túl­fizetve ez a szakma — ma­gyarázza. A formás, sülésre váró ci­pójelölteken egy-egy légy lejti násztáncát. A pékmes­ter nem lepődik meg a kér­désen: * — Igaz-e, hogy itt isznak? — Egyik dolgozónk nemrég volt elvonókúrán ... Nem küldtük el, hiszen így is ke­vesen vagyunk — tárja szét karját. Mozdulatára felkava­rodik a ruháján ülő finom fehér lisztpor. Az éjszakai műszak termé­ke már jórészt a vásárlók­hoz került. Hogy ki milyen érzelmekkel vitte el a min­dennapit? — Hát, bizony sok a pa­nasz. És nem ám a sütő­üzembe mennek, hanem' ne­künk mondják a magukét a vevők — pillant fel a pult­ról Kovács Andorné, a 41. sz. áfész csemegebolt vezető­je. Rögtön meg is mutatja, mi maradt meg a reggeli szállítmányból. Néhány agyonégett kenyér. — Igaz, nem lenne szabad, de párat eltettünk a munká­ba járóknak — húzza ki a fekete cipók szebbre sikere­dett társait a pult alól. — Hétkor nyitunk, sokan épp akkor sietnek dolgozni, és csak hazafelé menet tudná­nak bevásárolni. Akkor meg kapnak, amit kapnak ... Ré­gen listát írtunk. Elvégre miért a dolgozó nők járja­nak rosszul? Vagy a munka­idejük rovására vásárolja­nak? — Hajdan volt egy tanácsi pékség a faluban, az a pék­mester messze földön híres, jó kenyeret sütött! — kezdi az előzményeknél Nádházi László, a községi tanács vb- titkára. Öt sem éri a megle­petés erejével a panaszlevél híre, a településen ugyanis valóban minden fórumon szóba kerül a kenyér. Új. Szem épül Kovácsházán — Abban a rossz, öreg épületben már nem lehetett folytatni a sütést, a pék is meghalt. Ezt a jelenlegi sü­tödét az áfész vállalta, fel is újították, de így is vannak technológiai problémák, kor­szerűtlen az egész. S ehhez jönnek még személyi gon­dok. — Mit tett, mit tud tenni a helyi tanács? — Tulajdonképpen nem so­kat. Akár mi, akár a pana­szos elmegy az áfész helyi képviselőjéhez, aztán semmi sem történik. Amikor a népi ellenőrök feljelentést tettek, indítottunk szabálysértési el­járást, szabtunk ki büntetést, de ez sem javított a helyze­ten. Az az igazság, hogy a megoldás több szakképzett pék foglalkoztatása lenne, ehhez viszont nekünk sem jogi, sem anyagi lehetősége­ink nincsenek, ez az áfész területe, ök pedig abban bíznak, hogy majd csak föl­épül Mezőkovácsházán az" új sütőüzem, és akkor ezt meg­szüntetik. Valóban, lényegében ez a helyzet. Papp Istvánná, a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész elnökhelyettese sze­rint: — A kunágotai üzem ide­iglenesen üzemel, nem is fe­lel meg a Köjál követelmé­nyeinek, csak azért műkö­dik, mert az Orosházi Sütő­ipari Vállalat mezőkovács­házi sütőüzemét bezáratták. Az új üzem 1988-ra készül el Kovácsházán. Egyébként a pékekkel van baj, sajnos nem kapunk szakembereket, akik vannak, azokkal kell megoldani a termelést. Saj­nos, szinte minden község­ben probléma van a kenyér­rel, ugyanaz a helyzet Batto- nyán, Medgyesegyházán, mint Kunágotán, viszont na­gyon jó kenyeret sütnek Me­zőhegyesen. — Mégis, a munkafegye­lem ellen vétők azt tehetnek, amit akarnak? — Szó sincs róla, fegyel­miket osztottunk, de akit próbálunk megfegyelmezni, az fogja magát, és elmegy. Az a nagy baj, hogy máshol nyomban fel is veszik, így aztán nem sokat érünk vele. Kenyérre pedig szükség van. S a kényszerhelyzet kö­vetkezménye: a rossz minő­ség, a szebb kenyerek'félre- rakása föliratkozásos mód­szerrel vagy anélkül, az elé­gedetlenség, a lemondó le­gyintés. S úgy tűnik, minden marad is a régiben, amíg a képzetlen, ráadásul rosszul dolgozó embereket fegyel­mikkel a zsebükben másutt tárt kapuk várják . . . Gubucz Katalin— Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents