Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. szeptember 19., szombat

NÉPÚJSÁG

II Minisztertanács munkaprogramja

(Folytatás az 1. oldalról)

vényesítésére a népgazdaság fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre; a KGST-ben vállalt és a szocialista viszonylatú államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mezőgazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá az oktatás és szakemberképzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpreferenciák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntések meghozatalára.

A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világ- tendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki:

a) Az iparpolitika fő .feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozóipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak.

Az iparfejlesztés súlyponti területei: a konvertibilis piacokon gazdaságosan értékesíthető termékeket előállító tevékenységek bővítése; a KGST-beli együttműködés; a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő rendszerszemléletű fejlesztések (például híradástechnika, számítástechnika, gyógyászat, járműipar, élelmiszer- gazdaság); a belső adottságokra alapozott, a műszaki-tudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb mértékben hasznosító feldolgozóipari tevékenységek gyors ütemű fejlesztése.

A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezet- átalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik.

b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományigényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését.

c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást.

d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére.

Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi töke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését. A kormány nagy figyelmet fordít a gazdasági kibontakozás szellemi, kulturális hátterének fejlesztésére. A jelen és jövő fejlesztési követelményei felértékelik a dolgozó ember általános és szakmai kultúrájának jelentőségét — hangsúlyozza a munkaprogram.

A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének;4 kialakítja a vezetői irányító munka szigorú értékelési rendjét és a felelősségvállalással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést.

A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság- és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. Alapvető fontosságét tulajdonít a kormány a KGST-országok tudományosműszaki haladása komplex programja keretében folyó együttműködés fejlesztésének, az új eredmények termelésben történő megvalósításának. A kormányközi megállapodások keretében elsőbbséget kapnak az országos kutatásifejlesztési és központi gazdaságfejlesztési programok céljait szolgáló együttműködési témák.

A kormányzat tudatában van annak, hogy rövid távon a külgazdasági kapcsolatokban összpontosulnak a gazdasági fejlődés gyengeségei, de egyúttal vallja, hogy a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek jobb kihasználása jelentős pótlólagos forrást is kínál a magyar gazdaság számára. A kormány továbbra is olyan külgazdaság-politikát kíván folytatni, amely minden — hazánkkal együttműködni kész — országgal és nemzetközi szervezettel lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok széles körű fejlesztését. Fellép a világkereskedelemben jelentkező hátrányos megkülönböztetésekkel és protekcionista törekvésekkel szemben. Gazdasági kibontakozásunk egyik legfontosabb építőköve a szocialista nemzetközi munkamegosztás hosszú távú fejlesztési stratégiájához való tudatos kapcsolódásunk. A szocialista országokkal, s ezen belül elsősorban a Szovjetunióval folytatott sokirányú gazdasági együttműködés számunkra nélkülözhetetlen. Ezt elsősorban az együttműködés minőségi jegyei, új lehetőségei, a szakosítási és kooperációs formák jobb kihasználása, az import erőteljes — az exporttal összehangolt — bővítése alapozzák meg. Ennek jegyében aktívan közreműködünk a KGST-integráció megújításában, az áru- és pénzviszonyok, a rugalmas vállalati együttműködési formák feltételeinek kialakításában. A fejlett tőkés és a fejlődő országokkal folytatott együttműködésben a kormány támogatja a tartós kooperációs termelési együttműködéseket, az új termékek bevetését, a pótlólagos piaci lehetőségek feltárását, a vállalkozó típusú külkereskedelmi tevékenységet.

m

A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányí- ■ tás, tervezés, piacépítés.

A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és

struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumentum.

A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. Elő kívánja segíteni a törvényhozó tevékenység kiteljesedését. Munkájában növeli a nyíltságot és határozottságot, s fokozottan kíván támaszkodni a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel folytatott együttműködésre. Támogatja az állampolgárok, a gazdasági szervezetek önkormányzatának az össztársadalmi érdekekkel összhangban levő bővülését.

A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervező tevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó közép- és hosszú távú tervezőmunkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költség- vetéssel. Üj, egységes általános forgalmi adó életbe lépését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót, és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor cssökkenti a még meglévő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok.

A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében.

A pénzügyi eszköztár kibővül, hatása és az egyes eszközök összhangja erősödik. A költségvetés újraelosztó szerepe a gazdasági szférában csökken, a tartós és átmeneti hiányok fedezése fokozatosan tartós megtakarításokra, a jegybankon kívüli forrásokra is épül. A különböző jövedelemtulajdonosok megtakarításának ösztönzésére, a szelektív fejlesztéspolitika céljait szolgáló eszköz- és forrás-átcsoportosítás élénkítésére átfogó intézkedésekre kerül sor. A kamatpolitika, a tartós befektetést célzó eszközök alkalmazásának kiszélesítése növeli a vállalatok és az állampolgárok megtakarításait.

A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny kiteljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. Ennek szolgálatába kell állítani az ármechanizmust, a termékforgalom szabályozását, a termelési és forgalmazási profilkötöttségek feloldását, a szerződéses fegyelem erősítését, a versenyszabályok tisztaságát. A kormány széleskörűen felszabadítja a termelői árakat, a vállalkozási lehetőséget a termékforgalom, az export és az import, valamint a bel- és külkereskedelmi profilkötöttségek megszüntetésével általánossá teszi.

A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg összehangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani.

— Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése és a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet soj\ A nagyarányú ár- és jövedelemmozgások mellett így lehet elejét venni az inflációs tendenciák erősödésének.

— Viszonylag széles körben — mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése.

— Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát.

— Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása, a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelő vállalkozások integrálódása, a külföldi működő tőke bevonásának ösztönzése.

— A kormány bízik abban, hogy a vállalati tanácsok, a vállalatok és intézmények vezetői felelősségüknek és hatáskörüknek megfelelően az új adórendet és más eszközöket a munkaprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célok, a gazdaságos, piacképes termelés és a valós teljesítmények növelésére használják fel.

Hangsúlyosan szól a fnunkaprogram a lakosság élet- ■ színvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről.

A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termeléskorszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozó kollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazásformák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését, és megfelelő elismerését. A mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében — mérséklődhet.

Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társadalompolitikailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani.

Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsulását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban több munkahely-változtatást igényel; a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglalkoztatási, elhelyezkedési feszültségek keletkezésével is számolni kell. Ezért a kormány olyan rendszert alakít ki, amely a társadalom minden tevékeny, dolgozni akaró tagja számára segítséget nyújt új munkahely megszerzéséhez. Az átállási időszakban garantálja a szociális biztonságot, a vonatkozó jogok és lehetőségek érvényesítését. A gazdasági szerkezet változásai — kisebb feszültségekkel — lehetővé teszik a korszerűbb képzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedését, munkába lépését. A kormány foglalkoztatáspolitikai alapot hoz létre, kiterjeszti az átképzési és elhelyezkedési támogatást, ösztönzi a változatos és rugalmas munkavállalási formákat, esetenként kezdeményezi és támogatja a munkahelyteremtő, hatékony beruházásokat.

A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A központi és helyi eszközöket — a fogyasztói árváltozások réteghatásait is figyelembe véve — elsősorban a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátásának javítására indokolt összpontosítani.

A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek.

A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. A tervezett változások célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges források oly módon történő megteremtését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az aktív korú lakosság terheire, a foglalkoztatás szempontjaira.

Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek.

A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre, valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja. A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finanszírozási rendszert alakít ki, amely lehetővé teszi az állami egészségügyi ellátás emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását.

A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, felújítással és a minőségi cseréket is számítva előreláthatóan ösz- szességében kb. 550-600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását indokolt előtérbe állítani. A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés.

A tanácsok a személyi tulajdonú lakásépítéshez és -vásárláshoz szélesítik a helyi támogatásokat, így a jelenleginél több rászoruló család kaphat segítséget. Lakásépítés esetén a kormány — az eltartottak számától függően, differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvezmény növelésével ellensúlyozza az építőanyagok ártámogatásának megszüntetését. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási kölcsönök felső határa emelkedik, a kamatkedvezmények differenciálódnak, a lakásépítést szolgáló megtakarítások adókedvezményben részesülnek. A kormány az állami ellenőrzés fokozásával is fellép a visszásságokkal és spekulációs jelenségekkel szemben.

A kormány időszerű gazdaságpolitikai feladatai és társadalompolitikai céljai megkövetelik a társadalom általános, s különösen munka- és magatartási kultúrájának emelését. Egyik feladatunk a kulturális intézmények működése gazdasági feltételeinek javítása. A kormány továbbra is feladatának tekinti a kulturális értékeket teremtő szocialista elkötelezettségű, humánus célokat szolgáló művészi alkotó tevékenységek hatékony támogatását, ugyanakkor — törvényeinkre támaszkodva — fellép a szocialista erkölcsöt, értékeket sértő tevékenység ellen.

A Minisztertanács tudatában van fokozott felelősségének á környezet megőrzésében, a környezeti károk megelőzésében, mérséklésében; intézkedéseket tesz a lakosságot közvetlenül veszélyeztető ártalmak elhárítására, a veszélyes hulladékok megfelelő kezelésére, a légszennyezés mérséklésére, valamint az ivóvízbázis védelmére.

A kormányzat területfejlesztési politikáját egyidejűleg formálja a gazdaságilag átlagosnál hatékonyabb régiók gyorsabb, a differenciálódás irányába mutató fejlődése, valamint az eltérő feltételekből származó különbségek mérséklése, az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítség igénye. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket a gazdasági teljesítményekhez igazító szabályozással alapozza meg, a támogatásokat pedig elsősorban az adott térségek, gazdasági szerkezetek korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási nehézségek leküzdéséhez nyújtja.

A következő évek nehéz erőpróba elé állítják társadalmunkat. A kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait.

A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden szereplőjének, az irányító szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósulását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaságirányítás közötti cselekvési egység megteremtése.

A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munkaprogramja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti összefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érdekében hozandó áldozat- vállalására, a dolgozó emberek munkájára, tenniakarására és kezdeményezőkészségére. (MTI)