Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. szeptember 19„ szombat

őszi ülésszaka

Balogh László felszólalása

(Folytatás a a. oldalról)

időben feloldották volna mindazokat a béklyókat, amelyek a jövedelemszabályozásra nehezedtek.

Tétényi Pál akadémikus, az Országgyűlés Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a műszaki fejlesztés szempontjából milyen kedvező változásokat vár az új adórendszertől.

Varga Imre (országos lista) szobrászművész, a kultúra és a gazdaság összefüggéseit vázolva az alkotók helyzetének alakulásával foglalkozott. Egyetértett az adóreformmal, mindkét törvény- javaslattal.

Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója hangoztatta: a törvényjavaslat

igazságos, a jövedelmekkel arányos közteherviselés megteremtését tűzte zászlajára.

Elek József (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze a személyi jövedelemadóhoz fűzött észrevételeket.

Ezután Vári Miklós (Csongrád m., 16. vk.), az Apátfalvi Aranykalász Termelőszövetkezet művezetője elmondotta, hogy a korábbinál is nagyobb gondot kell fordítani meglévő javaink védelmére a tűzesetek elleni védekezés fejlesztésével, a tűzoltók munkája hatékonyságának javításával.

Kállai Ferenc (országos lista) színész kifejtette véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mint mondta, a jobb munkáért több pénz, a becstelen életért pedig mellőzöttség járjon.

Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára elmondta, hogy a törvénytervezet előkészítése során javaslatot terjesztett be az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, valamint a Terv- és Költségvetési Bizottságához a magas szintű tudományos,

kutató-fejlesztő munkához kapcsolódó egyes tevékenységek preferálására.

Búzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.), a Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezett adó- és árreform bevezetése a népi iparművészeti termelést folytató szövetkezeteket az eddiginél is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza.

Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója a törvényalkotási folyamat következetlenségeit bírálva rámutatott, hogy a személyi jövedelemadó várható hatásai ellentétbe kerülhetnek a családjogi és a földtörvény elveivel és céljaival.

Ezután Balogh László (Békés m., 14. vk.), a Békési Egvetértés Mgtsz elnöke szólalt fel. (Felszólalását a

3. oldalon közöljük.)

Dr. Horváth Jenő (Budapest; 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke azt mondta: — Nem lennénk

őszinték önmagunkhoz, ha nem mondanánk meg nyíltan- azzal, hogy várhatóan majd valamilyen formában’ a két adótörvényt megszavazzuk — a problémák nem oldódnak meg.

Viola Károly (Pest m., 14. vk.) műszaki előadó felszólalásában megismételte a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, illetve a Terv- és Költségvetési Bizottság legutóbbi együttes ülésén előterjesztett javaslatát, s e kérdésben külön szavazást kért.

Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelő-ipari Vállalat vezérigazgatója sürgető feladataink megoldásának egyik eszköz- rendszereként említette a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvénytervezetet.

Fodor Pál (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója annak a véleményének adott hangot, az adóreformot célszerű lenne összekapcsolni a bérreformmal, erre azonban a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség.

Borbély Sándor (Budapest, 34. vk.), a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat csoportvezetője az egyik fő gondként említette az adósávok és adókulcsok olyan meghatározását, ami szerint az adózási kötelezettség számottevően sújtja az „átlag- dolgozót”, az anyagi javak megtermelőjét.

Szentágothai János (országos lista) akadémikus a tervezett adóreformról szólva leszögezte: nincs vesztegetni való idő, annak ellenére, hogy az adózás pozitív és negatív, pszichikai és gazdasági hatásainak megjóslása a hosszú távú meteorológiai előrejelzésnél is nehezebb.

Fetter Gyula (Pest m., 23. vk.), a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat (Pemü) főművezetője véleménye szerint a jogszabálytervezet éppen azokat érinti legkedvezőtlenebbül — még ha csak időlegesen is —, akik már ma is nehezen tudják szinten tartani életszínvonalukat.

Pregun István (Szabolcs- Szatmár m., 1. vk.), a nyíregyházi Hittudományi Főiskola rektora nyugtalanítónak ítélte, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szakemberek nem szóltak teljes részletességgel az ország nyilvánossága előtt arról, milyen következményekkel járna, ha az Országgyűlés elutasítaná a törvényjavaslatot.

Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik munkanapja — amelyen Sarlós István, Péter János és Cser- venka Ferencné felváltva elnökölt — befejeződött. Ma a képviselők az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok feletti vitával folytatják munkájukat.

Mielőtt az adótervezetekkel kapcsolatban véleményemet kifejteném, szabadjon egy rövid kitérőt tenni megyénk mezőgazdaságával összefüggésben. Az időjárás 1982 óta megyénkben igen szélsőséges, csapadékszegény, minden évben az őszi és nyári hónapok aszályosak. Az 1987-es esztendő sem volt különb, összességében megyénk mezőgazdaságában a rendkívüli időjárás és az ezzel együttjáró kedvezőtlen agrokémiai hatások közel 1 milliárd forint árbevétel-kiesést okoztak, az ebből adódó nyereségcsökkenés mező- gazdasági üzemeinknél megközelíti a 400 millió forintot. Mindezeket azért mondtam el, hogy érzékeltessem az 1987. évi gazdálkodási bizonytalanságot, melynek közepette kell felkészülni az új körülményekre.

A két adótörvény-tervezettel kapcsolatban választókerületemben a lakosságnál bizonyos mértékű félelem tapasztalható az életszínvonalat illetően. Vannak olyan vélemények, hogy a személyi adó bevezetésével az élet- színvonal csökken. Ezért fontosnak tartom a kormánv részéről annak biztosítását, hogy a főállású munkaviszonyból származó nettó kereset ne csökkenjen a bevezetéskor. Szükséges, hogy a munkahelyek, termelőszövetkezetek, vállalatok, intézmények a bér bruttósítását minden munkavállalóra kötelező érvényűén végezzék el, erre szülessenek állami intézkedések. Még akkor is, ha ez kedvezőtlen hatást gyakorol a termelőszövetkezetek és a vállalatok eredményeire.

Javaslom, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezeteket a bér bruttósításánál ne hagyjuk figyelmen kívül,, segítsük őket, mert az általuk előállított termékekre is nagy szüksége van a népgazdaságnak. Külön kérném az adózás előtt bruttó nyereségtartalékolás lehetőségének fenntartását a mezőgazdaságban. Számításaim szerint a mértékét 5-6 százalékban lenne célszerű meghatározni.

A mezőgazdasági ágazat bruttó termelési értékének mintegy harmadát a kisüzemi termelés adja. Ez nagyságrendjében megegyezik a mezőgazdasági ágazat exportvolumenével. A kistermelés ntíscsak mennyiségi, hanem yllasztéki bővítést is jelent a hazai fogyasztásban.

A törvénytervezet vitája során felmerült, hogy a mezőgazdasági kistermelésből származó bevétel ellenőrizhetősége érdekében a felvásárlók adatszolgáltatási kötelezettségét szabályozni kellene. A felvásárló szervek eddig sem szolgáltattak adatot az adóhatóságnak, ha ezt elrendelik, akkor a kistermelők állami felvásárlás helyett szabadpiaci értékesítésben válnak fokozottan érdekeltté. Féltem attól a háztáji és kisegítő gazdaságokat, hogy a kötelező adatszolgáltatás a termelési kedvet lecsökkenti. Javaslom, hogy továbbra is fenn kell

tartani az éves bruttó árbevétel alapján történő önkéntes adóbevallást is. A jövedelmet pedig központilag előírt védelmezett jövedelmi ráták alapján kell kiszámítani. A kistermelőkkel kapcsolatos adóztatások, intézkedések szelleme jobban építsen a bizalom elvére, mert ez a termelési kedvet növelheti.

Az adóreform várható társadalmi fogadtatásának mérlegelésénél számításba kell venni azt is, hogy a lakosság életkörülményét, hangulatát kedvezőtlenül befolyásolja a tanácsok gazdasági helyzete is. Biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim érzékelik, mit jelent a gazdaság leépülése a tanácsok számára. Nem hallgathatom el azt sem, hogy tanácsaink alapvető pénzügyi gondjai jelenleg is, de hosz- szabb távon mindenképp visszalépést kényszerítenek ki az alapvető egészségügyi, oktatási stb. szolgáltatások színvonalában is, ám a közhangulatot döntő mértékben befolyásolja.

Az új típusú adózásnak részben az elmondottak miatt, részben önmagában is, egyaránt lesznek kedvező és kedvezőtlen hatásai. Ezért szükségesnek tartom a lakosság körében mielőbb fokozni a tájékoztatást, a politikai meggyőzést. Ebben a munkában jobban kellene támaszkodni a helyi szervekre, hiszen az adóreform lakossági, társadalmi hatása döntő mértékben a munkáltatónál, helyi tanácsoknál, helyi adóhatóságoknál csapódik le. Az adóapparátust kérem arra, oly módon végezze munkáját, hogy az a közhangulatot ne rontsa, hanem erősítse a párt és a kormány iránt a lakosság bizalmát.

E gondolatok jegyében a két törvénytervezetet elfogadom és támogatom. A tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Parlamenti mozaik

Hz ifjúság és a program

A kormány — immár elfogadott — munkaprogramja, főként nyíltsága és határozottsága révén, nagy tetszést váltott ki, megfelelt a társadalmi várakozásnak. Hámori Csabától, a KISZ KB első titkárától azt kérdeztük, Hogyan viszonyulnak a munkaprogramhoz a fiatalok?

— Az olyan időszak, amely változásokat hoz, mindig vonzó a fiatalok számára. Az olyan program, ámi az eddigi állapotok meghaladását célozza, kedvező fogadtatásra talál az ifjúság körében. Egy olyan tervezet, amely a dolgok megőrzését tartalmazza, kisebb eséllyel indulna rokon- szenvünk elnyerésére. A kormány programja nem ilyen, tehát nagyobb aktivitást vált ki, több alkotó energiát szabadít fel.

— Rövid távon bizonyára lesznek olyan csoportok, rétegek, akiket pillanatnyi helyzetük a program ellen hangol, a szigorítások helyett a juttatások rendszerének lazítását kívánják. Nehezebb esztendők következnek, és nem egyformán lesz nehéz mindenkinek. De a differenciálódás, a viszonyok megváltozása, a jelenlegi állapotok meghaladása az egész országnak érdeke, a fiataloknak létérdeke. Ebben a szellemben támogatjuk a program megvalósulását.

Legyen vége

a Paté Pál-szemléletnek

Ma immár negyedik napja ülésezik a magyar Ország gyűlés. Ki gondolta volna, hogy szeptember 18-án, pénteken reggel még csak dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter expozéjára kerül sor. De az élet, úgy látszik, sok mindenre rácáfol mostanában. Fürkészem az arcokat, unalomnak, fáradtságnak azonban a nyomát sem látom. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása, vitája mindenkit élénkké, figyelmessé tesz. Huszonkilencen kaptak szót. A pénzügyminiszter beszámolója után dr. Szabó Kálmán közgazdász, a törvényjavaslatok bizottsági előadója lép a pulpitusra. Előadásnak is beillő hozzászólását taps, olykor derültség kíséri. Azokat a vállalatvezetőket ostorozva, akik kényelmesen várakoznak, azt mondják: ráérünk még igazából dolgozni, majd akkor kezdjük el a

Maróthy László — Békés megyei képviselő — Gáspár Sándor (középen) és Németh Károly az ülésteremben

munkát, ha elfogadják a törvényjavaslatot. Ez óriási ellentmondás és tűrhetetlen — mondja. Miért hagyjuk, hogy a Nyugat lepipáljon bennünket, tegyük lehetővé: a magyar munkás is vásárolhasson részvényt, hiszen ez nem veszélyezteti a szocializmus alapjait, viszont elősegíti a termelést, erősítheti a tulajdonosi tudatot.

Közélet a folyosón

Nemcsak az ülésteremben, hanem a folyosón is zajlik a közélet. Érdemes egy kicsit körülnézni. Itt-ott színes monitorok villognak, ezeken kényelmesen nyomon lehet követni a munkát. A Békés megyei képviselők közül Szabó Miklós, Púja Frigyes, Fekete János és Németh Ferenc a Népújságot lapozgatta, még Szabó László, a Népszabadság rovatvezetője is érdeklődik a lap iránt. Király Zoltán Csongrád megyei képviselő, a Szegedi Körzeti Tv-stúdió munkatársa szintén népszerű, főleg a 'külföldi tudósítók körében. Grósz Károly miniszterelnökhöz intézett kérdései jócskán felkorbácsolták az érdeklődést. Persze, a választ is megkapta, nem panaszkodhat. Most éppen Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterrel folytat eszmecserét. Érződik: nem az időjárásról társalognak. Végül engesztelőén kezet fognak. No és Nyers Rezső! Nem lehet nem észrevenni. Az étterem előtt újságírók gyűrűjében a kormányprogramot dicséri. Csak legyen erőnk végigvinni — hangsúlyozza. Minden kérdésre kendőzetlenül válaszol, elemzi az eddigi eredményeket és a megtorpanásokat. Egyszer csak int, elég, vége, és elindul a finom ételekkel megrakott pult felé.

A parlamenti tudósításokat készítették: Gál Edit, Seres Sán- dór, Szatmári Ilona.

Dőlt betűvel

A program

Aki figyelemmel kísérte az ülésszakot, tanúsíthatja, nehéz lenne konformistának nevezni a magyar Országgyűlést. Sokak által régóta óhajtott heves vita és jól érzékelhető véleménykülönbség jellemzi mostani munkáját. A hangulat még vonalaiban sem emlékeztet egy átlagos, törvényalkotó tanácskozásra, igaz, a tét sem mindennapi.

Már az előzmények is sejtették, hogy nem lesz unalmas ez az ülésszak. A megyei képviselőcsoport kormányprogramot tárgyaló augusztusi ülésén például maguk a képviselők mondták el, hogy nagy a várakozás a választók körében. Sőt, volt, akit otthoni környezete egyenesen arra biztatott: ne fogadja el az előterjesztéseket.

Csak hát nagyon jól tudjuk, s tudták a képviselők is, amikor megszavazták a kormányprogramot, hogy nincs rosszabb az átgondolt tervszerűséget, a valós programot nélkülöző munkánál. Annál, amikor nincs mire mozgósítani a társadalmat, vagy a társadalom túlnyomó többségét.

Nincsenek, illúzióim: aligha hihető, hogy egy emberként mindenki a most elfogadott program mellé, mögé fog állni. De hogy a valóságban a napi harcban többen lesznek, mint amennyien ma gondolják, abban is biztos vagyok.

Túlzás nélkül merem állítani; hogy a magyar Ország- gyűlés e napokban történelmet ír. Régen adatott meg (hál’ istennek, vagy sajnos?), hogy a nemzet sorsa iránti felelősséget ennyire világosan érezze, s e felelősséget vállalva vitatkozzon, döntsön a Tisztelt Ház. A kínlódva felfelé, vagy vidáman lefelé, alternatívának nem is nevezhető két út közül az elsői, a kevésbé népszerű, de (hadd írjam le, tényleg a pátosz és nagy szavak nélkül) hazafias döntést választotta.

A munka neheze persze még hátra van, mert soha nem született még olyan program, vagy határozat — bármilyen szépen fogalmazták és bármekkora igazságot is mondott ki — amely magától megvalósult volna. Most kellene működnie, igazából mozgásba lendülnie annak a társadalmi közmegegyezésnek, amit évtizedek óta építgettünk és babusgattunk. Most kellene elegendő tartaléknak bizonyulnia annak a viszonylagos jólétnek, ami a hetvenes években a magyar társadalmat jellemezte, s amelynek — sajnos Nyugaton néha már spekulatív módon eltúlozva — fél Európa csodájára járt. Most kell a bizalom, most kell az elszántság és ami talán a legnehezebb, a kellő önkritika.

Valami hasonló, mint amit a kormány elnökétől hallottunk. Régóta várta, szomjazta a társadalom ezt az őszinte, kritikus, önkritikus hangot. De nagyon nagy baj lenne, ha ezzel befejeződne minden. Ha nem követné a helyi önvizsgálat és a helyi program. Olyan, amelyik mást mond annál, mint hogy többet kell dolgozni.