Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
1987. szeptember 18., péntek MHSZ-tájékoztató Nagvgvantén Honvédelmi vetélkedösorozat kezdődik Az 1848-as pákozdi csata 140. és az MHSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából — az országos Ifjúsági honvédelmi napok részeként — a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a fegyveres erők és testületek együttműködésével 1987. szeptember 29-től 1988. szeptember 29-ig „Szocialista Hazánkért” elnevezésű honvédelmi vetélkedőt rendeznek. Többek között ez volt az egyik fontos napirendi pontja annak a kihelyezett titkári és szakágve-' zetői értekezletnek, amelyet az MHSZ megyei vezetősége szeptember 17-én Nagygyan- tén tartott. A vetélkedősorozat I főbb témáihoz tartozik az 1948— 49-es szabadságharc előzményeinek, lefolyásának és az azt követő emigráció történetének feldolgozása (1862- ig); a magyal függetlenségi törekvések és a magyar munkásmozgalom kialakulása (1862—1918); népünk legjobbjainak küzdelmei a haladásért, a szocialista jelenünk megvalósításáért (1918 —1945); a felszabadulás óta eltelt időszak eredményei; s végül a technikai jártasságot, készséget fejlesztő feladatok végrehajtása. A résztvevők az általános és középiskolai tananyagot, valamint a Képes Történelem című kiadványhoz kapcsolódó köteteket használhatják a megyei döntőig, amelyre 1988. május 14—15- én kerül sor a harmadik fordulóban. (Az első 1987. szeptember 29-től 1988. május 1- ig tart; a másodikat a városi, közvetlen megyei irányítású nagyközségek 1988. március 24—25-én munkaidőn, illetve tanítási időn kívül és 26—27-én is megrendezhetik, elsősorban a kollégiumi tanulók érdekében.) Az elődöntőket várhatóan 1988. május 7—8-án tartják Szarvason, Szeghalmon és Mezőkovácsházán. A 'negyedik fordulónak számító területi elődöntő 1988. június 4—5-én lesz Debrecenben. Egyébként külön e célra kiadott rejtvényújság rejtvényeinek megfejtésével és a nevezési lapok MHSZ-klu- bokban való leadásával kezdődik a vetélkedő, amelyre jelentkezhetnek az általános iskolák felsőtagozatosai, a szakmunkásképzők és középiskolák I.‘, II., III. és IV. osztályos tanulói; továbbá az MHSZ-klubok, KlSZ-szerve- zetek és a szocialista brigádok tagjai; üzemek, intézmények dolgozói; az egyetemi, főiskolai MHSZ- és KISZ-szervezetek, valamint a fegyveres erők és testületek tagjai. Az értekezleten Mocsári Imre, a városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára Sarkad és a vonzáskörzet társadalmi helyzetéről; Kesztyűs • Lajos, nagyközségi szakszervezeti titkár a Szellőzőművek 3. sz. gyáregységének munkájáról tájékoztatta a részvevőket. Frontó András, az MHSZ megyei titkára pedig értékelte a honvédelmi oktatás és képzés tapasztalatait, külön is elemezve az egyes szakágak eddigi eredményeit. —y —n „Műemlékvédelem” Medgyesegyházán Medgyesegyházán és Bán- kúton nincs olyan épület, melyet műemlék, vagy műemlék-jellegű épületként tartanának nyilván, ennek ellenére a nagyközségi tanács elhatározta, hogy a község arculatát meghatározó régi lakóépületeket tanácsi védelem alá helyezi. Ezt az elhatározást tanácsi rendelet formájában érvényesítik, felsorolva a védettéi nyilvánított házakat. Ezek: az Úttörő utca 10., 17. és 18., a Rákóczi utca 12., a Damjanich utca 15., 53. és az Arany János utca 45. számú ház. A rendeletben azt is közzétették, hogy a védett épületek környezetében csak a karaktertervek jellegéhez igazodó épületeket lehet felépíteni. A nagyközség a 149-es és 521-es helyrajzi számú telkén épült templomok, valamint a bánkúti kápolna is a tanácsi védelemben részesül. Munka-szabadnap Egyik művelődési házunk vezetőjét a közelmúltban, vasárnap akartam felkeresni. Az idő sürgetett, a hétfő már késő volt. Üzenet várt péntek délután a szerkesztőségben: vagy aznap, vagy hétfőn vár... Érveit el kellett fogadjam; családja van, nincs kire bízza a gyerekeket hét végén. Más. Óvodai szülői értekezleten társadalmi munkára invitálták a szülőket. „Előbb a szombatra gondoltam — mondta az óvónő —, de az annyi mindenre kell. Legyen inkább péntek délután.” Mindez két okból is elgondolkodtató. Először is felvetődik a kérdés: mi mindenre kell a szombat délután, ha úgy tetszik, a hét vége? Mosás, főzés, takarítás, harmadik műszak, fusi, gmk... A felsorolásban — sajnos — az esetek többségében utolsó helyre kerül a pihenés, a felüdülés, a kikapcsolódás, a szórakozás, az önművelésről nem Is beszélve. Elődeink megadták a módját, ha nagyobb munkát fejeztek be. Szüreti bál, aratóbál... így volt teljes az eseménysor. És manapság? Talán nem dolgozunk annyit? Vagy csak egyszerűen nincs szükségünk hétköznapi küzdelmeinket ilyen, jó hangulatú, közösségi megmozdulásokkal megkoronázni? Legyen! De, hogy még a pihenésre is sajnáljuk az időt... A másik kérdés persze az, hogy ha egy falusi művelődési ház vezetője nem ér rá vasárnap, ilyen-olyan okok miatt — vagy csak egyszerűen azért, mert a vasárnap neki is vasárnap —, akkor hol kapcsolódjanak ki azok, akik valóban erre szánnák hétvégéjüket? A választék nem túl nagy... És ha a kocsmáros is megmakacsolná magát? (Nem nagyon bánnám.) Elvégre neki is hétvége a hét vége... És még egy kérdésem lenne: a péntek — tessék mondani — nem munkanap? Akkor hát hogyan jöthetnénk ösz- sze társadalmi munkára kora délután? Vagy szabadságot vesz ki az a néhány ember, aki jelentkezett? De hát a szabadság ideje alatt ki kívánhatja, hogy dolgozzanak? Kell az idő mosni, főzni... Vagy még mindig előfordulhat, hogy valaki szabad idejét feláldozza másokért? N. Á. Nyári játékok után Dandin György a Jókai színházban Dandin Györgynek egyszer sem sikerül igazát bebizonyítani, Harkányi János és Ferenczi Krisztina az előadás egyik jelenetében Fotó: Gál Edit A Dandin György nyári színházi bemutatója Békéscsabán a városi tanács udvarán nem sikerült olyan jóra, hogy a kőszínházi elő- „ adásra is becsalogassa a közönséget. Pedig hát más a szabadtéri és más a benti produkció, s akik júliusban „feladták”, mert a hátsó sorokban egyszerűen nem értették, mit mondanak a színészek, most bepótolhatnák, amit elmulasztottak. Csakhogy nem sokat mulasztottak ... „A jó színmű hatása olyan — olvasom Illyés Gyulánál —, mint a jó orvosságé, ereje igazán csak másnap, harmadnap jelentkezik, s évekig, életünk végéig tart, bár ha azonközben, amikor magunkba fogadtuk, tán arcizmunk sem rándult, sőt, kellemetlenséget, kesernyés ízt érzünk. Moliére nagysága, hogy az erősítő, amit nyújt, rögtön kellemes érzést kelt, és hatása kimeríthetetlen, soká, íme már évszázadok óta tart, s századokig fog tartani. Írók légiója tanulta tőle ezt a művészetet. Párban Shakespeare-rel, mindmáig ő e műfaj mestere. Shakespeare költőibb, olvasmányosabb, Moliére köznapibb, színpadszerűbb. Szövegét úgy élvezzük igázán, ha alakjait azonnyomban magunk elé képzeljük, s agyunk kis színpadán pillanatról pillanatra követjük mozgásukat.” Olvasom Illyés Gyulát, eljött a másnap,' a harmadnap, sőt, a nyári előadás óta sok hét telt el, de ha bármi hatásról beszélhetek, azok még mindig az olvasott, vagy más színpadokon látott Moliére-rel kapcsolatosak — de nem Mihályfy Sándor békéscsabai rendezésével. Pedig a francia komédia klasszikusa Shakespeare- nél „köznapibb, színpadszerűbb”, éles szemű, szellemes és modern, mondandójában az idő múlásával sem fakul az igaz és az emberi szó fénye, nem tompulnak jogos bírálatának élei, ítéletei köré nem gyülekeznek kérdőjelek. És Moliére — nem hiába volt maga is színész, színigazgató, házi szerző! — figurái színpadra, játékra születtek. Olvasom Illyés Gyulát, s próbálom újra meg újra „agyam kis színpadán” elképzelni és követni a zenés komédia alakjait. Próbálom, de nem sok sikerrel. Be kell vallanom, már az előadás (most már kizárólag a bentiről beszélek) alatt is eléggé nehezemre esett a dolog. S nem azért, mert a szereplők bent is igyekeztek „bejátszani” a színházat, bevonni a mozgásterükbe körben a páholyokat, a nézőteret, vagyis nem csak a színpadot, hanem az egész színházat betölteni a játékkal, a közönséget is bevonni a mókába, a happeningbe. Ezt nem kifogásolom; sőt, szerencsés rendezői ötletnek tartom. Bár az ilyen jelenetekkor olyan érzésem támadt, hogv teljesen kiürült a színpad. Vagyis jó az, ha tágul a mozgástér, s nem csak a színpadra korlátozódik a játék. De nem jó, ha az egész játék lemegy a nézőtérre, és közben teljesen üresen hagyja a színpadot. Mégis, nem a nagyobb tér, a távolság „bejátszása” tette, hogy a nézőnek nehezére esett az alakokat követni, sokkal inkább az alakok színtelensége, jellegtelensé- ge, az a csalódás, hogy Harkányi Jánoson kívül szinte senki nem nyújtott semmi említésre méltót, élményt pedig végképp nőm. Egyedül Harkányira kell itt (lehetett) odafigyelni, Dandin mozgását, életét, kínlódását, bűnhődését, amiért pénzéért nemcsak nemesi címet, hanem szerelmet is akart, megaláztatásait és megalkuvását (alkalmazkodását?) lehetett (volt érdemes) követni. Ettől lehet, hogy ma is egyedül az ő alakját tudom elképzelni. S hogy a moliére-i komédia általa olykor inkább tragikussá erősödött, mintsem megnevettetett volna. Ferenczi Krisztina Angyalkájának nem tudtam elhinni, hogy a rangon aluli házasság helyett, amelybe be- lekényszerítették, s a férfi helyett, akihez semmi köze, olyan társra vágyik, akinek ő kell, s nem a neve, nem a rangja, olyat akar, aki szereti és akit szerethet. Semmit nem tudtam elhinni, mert ez az Angyalka nem volt kedves, nem volt bájos, nem volt vonzó, szikrázó, nem volt érdekes. Nem ragyogott, mikor örült, és nem szúrt, amikor ravaszul túljárt mások eszén. S ugyanígy nem tudtam elhinni csábítójának sem, hogy neki fontos és kell ez a hölgy, mert Hodu József Klitan- derje sem élt a színpadon, nem lelkesedett, és nem küzdött Angyalka kegyeiért, csak evett folyton. Hogy miért e pótcselekvés? Nem tudom. Hit, szenvedély és felelősség. Vagy van ezen kívül valami más is, ami jobban jellemezhetné az igazi moliére-i figurákat? Talán annyi még, hogy elevenek és mulattatnak: I Tartuffe, A fösvény, Úrhatnám polgár, Mizantróp, Képzelt beteg, Botcsinálta doktor, Kényes- kedők... és az igazi Dandin György. Niedzielsky Katalin Tűz — tizenöt percig Szeghalomtól külön tábla igazít útba; hol találjuk a tűzoltógyakorlaton részt vevőket. A Szeghalmi Állami Gazdaság töviskesi kerületében mintha már mindenki a helyén lenne. Csütörtökön délelőtt 11-re hirdették a gyakorlat kezdetét. Mi 10.35- kor már a helyszínen voltunk. Szerencsére. Mert háromnegyed tizenegykor Kovács János alezredes, a tűzoltóság megyei parancsnoka engedélyt kért Bleszity János alezredestől, a BM Tűzoltóság országos parancsnokának általános helyettesétől a program ismertetésére. Megtudtuk, hogy egy kiemelt gyakorlatnak lehetünk részesei, . amelyen 127 állami tűzoltó és 16 speciális gépjármű vesz részt. A cél, hogy az állomány tagjai a felszerelések, oltóanyagok alkalmazását gyakorolják. Hangsúlyozta, hogy az akcióval a személyi állomány pszichikai és fizikai felkészítését is célozzák... Fábián Gábor alezredes elmondta, hogy a gyakorlópályán 70 X 20 méteres védőgödörben 90 köbméter tűzveszélyes folyadék szolgálja a tűzgóc kialakítását. S hogy miért ez a nagy gyakorlat? Köztudott, hogy megyénk szinte minden zugában olaj- és földgázlelőhely található. Nem hátrány tehát, ha tűzoltóink gyakorolják veszély esetére ezek megfékezését. A tűz fészkéül szolgáló gödörtől 200 méterre lehettünk. Közelebb természetesen csak a „szkafanderbe” öltözött tűzoltók ténykedhettek. A napsugár sütötte ezüstszínű hővédő ruhában lévők akárha a holdon járnának. Misztikus hatást keltettek. „Harcra készen” a parancsra vártak. A tűzfészektől távol sorakoztak fel a tűzoltókocsik, amelyek a porral és a habbal oltást biztosították. Tizenegy óra 7 perckor tűzkígyó futott, hogy lángra lobbantsa az 1400 négyzet- méteres gödörben levő tűzveszélyes folyadékot. Pillanatok teltek csak el a lángszkafanderben” a tűzoltók Fotó: Kovács Erzsébet nyelv megpillantásától, a hatalmas füst- és tűzcsóva megjelenéséig. Mintha egy óriási szellem szabadult volna ki a palackból. A látvány csodálatos és félelmetes volt. 200 méteren szállt, gomoly- gott a vastag, fekete füst. Közte 80 méter magasságban vörösen izzottak a lángnyelvek, amit fehér porral már több irányból „bombáztak” a tűzoltók. Fábián alezredes mellettem nagy látószögű géppel fényképezett, miközben elmondta, hogy az égésnél óriási hő szabadul fel. Az ezer Celsius-fok hőmérséklet elviselésére öltöztek hővédő ruhába a tűzközel- ben lévők. A gyakorlatba csak a megyei tűzoltóegységeket vonták be. A biztonság kedvéért viszont két társmegyétől egy porral oltó és egy habbal oltó speciális gépkocsit kértek kölcsön. A tervezett tűzoltási idő 15 perc volt. A tüzet másodperc pontossággal 15 perc alatt oltották el. Béla Vall 200 méter magasan gomolyog a füst...
