Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
1987. szeptember 18., péntek o „Nem ritka az 52 lók sem...” Miből lesz a kristálycukor? A Sarkadi Cukorgyárban — az országban elsőként — szeptember 11-én megkezdődött a szezon. Ennek csalhatatlan jelével az országutakon és a vasútállomások környékén is találkozhatunk. Púposra rakott teherautók futnak Sarkad felé, a sínek mellett pedig cukorrépahegyek várnak berakodásra. A Sarkadi Cukorgyár harminc partnergazdasága az idén 9 ezer 300 hektáros területről takarítja be a répát. A nyári aszály miatt ebben a szezonban kevesebb — 345 ezer tonna — termés várható a tavalyinál. A répák kisebbek, ám cukortartalmuk az eddigi mérések szerint két százalékkal magasabb, mintegy 16,5 százalék. Négy hónapig tart a szezon, s ez idő alatt három műszakban 1100 ember végzi munkáját, napi 400 tonna cukrot ier- melve. A gyár udvarán nagy a nyüzsgés. A kapun szinte percenként fordul be egy- egy megrakott teherautó, a síneken pedig vagonok sora várja, hogy terhűktől megszabadítsák az „úsztatósok”, akiknek az a dolga, hogy a vagonokból erős vízsugár segítségével egy csatornarendszerbe juttassák a répát, amely az úgynevezett felső répacsaíornán — gaz- és kőfogó berendezéseken keresztül — beúszik a gyár épületébe. Az „úsztatósok" dolga ezzel befejeződik, s a répát Deák Ferencné, a répadiszpécser veszi át. Szobájában két ipari tévén tartja szemmel a gyárba úszó répa mennyiségét, s ha gond van, akkor a konyhaszekrény nagyságú — kapcsolókkal és lámpácskákkal teli — berendezés egyik gombjával jelzi az udvaron ténykedő dolgozóknak, hogy igyekezzenek, illetve pihenjenek egy keveset. A gyár óránként átlagosan 14,5 vagonnyi cukorrépát tud fogadni. — A mosógépből az épület legmagasabb pontjára, a répabunkerbe kerül a megtisztított cukorrépa. Innen egy berendezés a vágógép kéA cukorfőző üstök mellett 44 fokot mutat a hőmérő seire nyomja a répát — magyaráz a zajban Molnár Tibor termelési osztályvezető. wwvwvwvm' Időközben kezd melegünk lenni, odakint dühöng a vénasszonyok nyara, idebent pedig a 35 fokos meleg varázsol izzadtságcseppeket a homlokunkra. — Lesz még ennél melegebb is — „vigasztal” az osztályvezető. — Most kezd bonyolódni — számunkra — a cukor- gyártás technológiája. Molnár Tibor szót ejt a diffúziós berendezésről, amely a répaszeletekből 76 fokos vízzel kimossa a cukortartalmat. Az innen kikerülő lé 16 százalékos cukortartalmú. Ezt a folyamatot követi a létisztítás, a meszezés, a derítés, a szűrés. A beszélgetés közben a már említett diffúziós berendezés vezérlőpultjához húzódunk, melyet hatalmas ventillátorral kénytelenek hűteni, mert a műszerek — hozzánk hasonlóan — kevésbé tűrik a magas hőmérsékletet. Az úgynevezett nyersoldali vezérlőközpont tavaly óta működik. Az üvegfalú helyiségben kellemes hűvös és Borbély István cukoripari technikus fogad. — Innen irányítjuk a cukorgyártás folyamatát, amely teljesen automatikus. A táblákon lámpák jelzik a szűrő- berendezések, a gépek és a szivattyúk működését — mondja Borbély István. A vezérlőközpont mellett a laboratóriumban a technológia során létrehozott minden termék — répa, répalé, tisztított és sűrített lé, kristálycukor — minőségét ellenőrzik. A laboratórium kész boszorkánykonyha. Fehér köpenyes nők mérik, ön- tögetik, rázzák a sötét színű löttvöket, s közben szorgalmasan jegyzetelnek . . . Az emeleti cukorfőző készülékek mellett 44 fokot mutat a hőmérő higanyszála. Az épület túloldalán tapasztalt 35 fok ehhez képest kifejezetten hűvösnek tűnhetne. Ez még áldásos — nevet Kovács Lajos, akinek beosztása előtermék-főző. — A délutáni műszakban meleA répadiszpécser jelez: sok a répa a bunkerben! Kép: Veress Erzsi Cél: a minőségi búzatermesztés Az Orosházi Dózsa Tsz volt a házigazdája a megyei búzatermesztési tanácskozásnak, amelyet tegnap, csütörtökön Orosházán tartottak a Petőfi Művelődési Központban. Győrfi Károly, a megyei tsz-szövetség titkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük Mezei Jánost, a MÉM főosztályvezető-helyettesét, Antal Józsefet, a megyei tanács osztályvezetőjét és Demeter Sándort, az orosházi városi pártbizottság titkárát. Mezei János a búzatermesztés aktuális kérdéseiről tartott tájékoztatót a kisszámú érdeklődőnek. Bevezetőjében a legfrissebb országos adatokat ismertette az előadó: eszerint a tervezettnél 80 ezer hektárral kisebb területről takarították be a búzát az idén. Kalászosokból a kiesés meghaladta az 1,2 millió tonnát, s a kedvezőtlen, aszályos időjárás miatt további egymillió tonnás kieséssel 'számolnak a kukoricánál. A továbbiakban a fajta- összetételről szólt az előadó, örvendetes, hogy az utóbbi években egyre sikeresebben termeszthetők a hazai fajták. A szegedi kutatóintézetben nemesített GK—öthalom, GK—Kincső és GK—Ságvári igen magas hozamot produkált. Biztató eredményeket értek el az országos kísérletekben szereplő új fajtajelöltek is. Ebben az évben országosan már 250 ezer hektáron alkalmazták a művelőutas technológiát, s a termésátlagok több száz kilogrammal meghaladták a hagyományos technológiával termesztett búzák hozamait. A főosztályvezető-helyettes ezt követően az agrárágazat 1988—90-es programjáról beszélt. Kismérvű szerkezet- váltásra számíthatunk a gabonánál, nő a kukorica vetésterülete, ezzel szemben csökken a búza aránya. Az elképzelések szerint 1990-ben 17 millió tonna gabonát kell megtermelnie a hazai mező- gazdaságnak, mindez 0,8 millió tonnával kevesebb a hetedik ötéves tervben megfogalmazottnál. Előrelépésre van szükség a vetőmagtermesztésben is. A tervek szerint 100 százalékkal kell növelni a tőkés exportot, míg a KGST-országokba 50 százalékkal több vetőmagot szállítunk az elkövetkező években, mint eddig. A legfontosabb követelmény a minőségi búzatermesztés feltételeinek megteremtése. A IVtÉI^ 1988-ban hirdeti meg az új búzaszabványt. Az átvételre 1989-ben kerül sor első ízben az új minőségi követelményeknek megfelelően. Az idei őszön a gazdaságokban már úgy kell összeállítani a fajtaösszetételt, hogy előtérbe kerüljenek a minőségi jegyek. Természetesen a minőségi búzatermesztés közgazdasági feltételeit is meg kívánja teremteni a kormányzat. Harmati István, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos osztályvezetője a búzatermesztés fajta- és agrokémiai kérdéseiről beszélt. A táblázatokkal illusztrált előadásában részletesen kitért az egyes fajták tulajdonságaira. Az ag- % rotechnikai kérdések közül a tápanyag-gazdálkodásról mondta el véleményét a szakember. Dr. Wábel János, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás főmérnöke a búzatermesztés növényvédelmi kérdéseiről számolt be. Elmondotta: az idei év rendkívüli időjárása nehéz feladat elé állította a növény- védelmi szakirányítókat. Teljesen átalakult a búza gyomflórája, új szereket kelA répaszelet futószalagon érkezik a diffúziós berendezés nyílásához gebb szokott lenni, nem ritka az 52 fok sem. Molnár Tibor, az osztályvezető már járt csehszlovák cukorgyárakban, ahol — mint mondja — az üstök mellett hideg sört mérnek védőital gyanánt. — Nálunk más a helyzet, itt csak szódavizet szabad inni! Nagyot nyelnék, ha nem lenne száraz a szám és kissé félve kérdezem Kovács Lajost: — Mit szólna egy korsó hűvös sörhöz? A félmeztelen mester rosszallóan néz rám, majd elneveti masát. — Nem szólnék én hozzá semmit, meginnám, de csak munkaidő után. Állandóan figyelni kell az üstöket, a kifröccsenő forró cukor nagyon veszélyes lehet. Itt észnél kell lenni — fordítja komolyra a szót. A csomagológépsor mellett találkozunk Kölűs Imréné minőségi ellenőrrel, ö meóz- za a kristálycukor színét, portartalmát, tisztaságát és hőfokát. Ügy tapasztalja, hogy a tavalyihoz képest most jobb a cukor minőséee, bár ez még változhat később, hisz a szezon elején tartanak. Utunk utolsó állomása a „kilós”-csomagoló, ahol a modern gépek naponta 150 tonnányi cukrot töltenek a nejlonzacskókba. Már jócskán delel a nap. mikor a látogatás végeztével kilépünk a cukorgyár épületéből. Az udvaron kellemes őszi szellő szárítgatja verejtékcseppjeinket, mikor fotós kollégám megjegyzi: — Inni kéne egy hideg sört... munkaidő után! Hornok Ernő lett felhasználni. Elemezte a gombakártevők, elsősorban a fusárium, valamiht a rovar- kártevők kedvezőtlen hatásét is a főmérnök. Kovács András, az Orosházi Dózsa Tsz főagronómu- sa a szövetkezet elmúlt évi eredményeiről szólt. Tavaly 6,3 tonnás hektáronkénti hozammal a Dózsa Tsz-ben érték el a legmagasabb búzaátlagot a megyében. Az elmúlt öt esztendőben kimagasló eredményeket ért el a téesz a búzatermesztésben, jól érzékelteti a fejlődést, hogy öt év átlagában csaknem 6,4 tonnás hektáronkénti átlagtermést takarítottak be. A jövőben még inkább előtérbe kerül a Dózsa Tsz-ben a művelőutas technológia alkalmazása. Zárszavában Győrfi Károly hangsúlyozta: a jövőbben meg kell teremteni megyénkben is a minőségi búzatermesztés feltételeit. A legújabb adatok szerint csökken a búza vetésterülete megyénkben, a gazdaságok az idei őszön 129 ezer hektáron kívánják földbe juttatni a kenyérnekvaló magját. A téeszszövetség titkára rámutatott arra is, hogy meg kell állítani a csökkenő műtrágya-felhasználást az ágazatban. (verasztó) Vásárfia K i ne kapott volna már vagy maga is vásárolt ajándékot, ha otthonától rövidebb-hosszabb távolságra utazott. Kiváltképpen, ha valamilyen vásárról tért haza. Vásár. A lexikon szerint az a hely, ahol az eladók és a vevők meghatározott időközönként adásvétel céljából gyűlnek össze. A magyar néprajzi leirat1 viszont már nem köti feltétlenül adásvételhez a vásárokat. Inkább annak összejöveteli jellegét hangsúlyozza, s tényként állítja, hogy a vásáron megjelenők többsége sem eladni, sem vásárolni nem kíván. Zömük csupán azért megy el, hogy ismerősökkel, barátokkal, távolabb élő rokonokkal találkozzék, s az árak kérdésében tájékozódjon. De még az ilyen bámészkodóknak sem illett ajándék, azaz vásárfia nélkül hazatérniük, mellyel elsősorban a gyereknek vagy az asszonynak kedveskedtek. Napjaink vásárai megőrizték az eredeti funkcióikat, s így a hazai és a nemzetközi kereskedelemben elengedhetetlenül fontosak. Az eladó és a vevő cégeknek ezeken a kiállításjellegű vásárokon nyílik módjuk arra, hogy kölcsönösen megismerjék egymás termékeit. A bemutatott áruk alapján köthessenek egymással adásvételi szerződéseket, vagyis, hogy vásárfiával térjenek haza. -s A ma nyíló, immár 86. alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Vásár, mely minden ősszel o fogyasztási javak vására, szintén módot ad arra, hogy bemutatkozhasson a magyar ipar. Mit, mennyit és milyen mennyiségben képes előállítani. Az elmúlt időszakban különösen sok vád érte iparunkat, hogy annak színvonala példátlanul alacsony, és a gyors fejlesztése más egyebeket is félretéve, soronkívüliséget kíván. A népgazdaság kibontakozási programjában külön egységcsomagja van az ipar átalakulásának szükségességéről. Ma azonban még szinte naponta hallani az ipar termelési és termékszerkezeti korszerűtlenségéről, az elavult és versenyképtelen cikkek sokaságáról. Ilyen termékekkel és a vásárokon való részvételi díjak emelkedése mellett van-e egyáltalán értelme bemutatni termékeinket? Navigare necesse est. (Hajózni szükséges.) A vásárokra vonatkoztatva az ókori mondás így adaptálható: kiállítani pedig kell! A mostani vásáron a mintegy kétszáz állami, tanácsi és szövetkezeti ipar kiállítójának célja, hogy a hazai gazdaság jelenlegi körülményei között is bebizonyítsa vállalata eredményeit és fejlődőképességét. Az Ipari Minisztérium állásfoglalása, hogy a fogyasztásicikk-iparban jelentősek a tartalékok, s ezek kiaknázásához nem hiányzik a tehetség, a szellemi erő, amely a nehezebb időkben is az átlagosnál nagyobb teljesítmény elérését teszi lehetővé. Példa erre, hogy az olyannyira sürgetett szerkezetváltás a fogyasztásicikk-iparban viszonylag folyamatos volt, melyre a gyártókat a külpiaci verseny késztette. E fejlődés nélkül sem ruházati, sem a háztartási villamosgépgyártásunk, de még a szórakoztató-elektronikai iparunk sem tudott volna lépést tartani a nemzetközi fejlődéssel. Csúcsteljesítményű- eknek nevezhetjük a hazai két nagy híradástechnikai vállalatunk új tv-készülékeit, melyek ma a legfejlettebb technológiai színvonalat képviselik. A termékek értékéből semmit sem von le az a tény, hogy mindkét vállalat licenc- és know-how-vásárlás alapján kezdhette meg a készülékgyártást. Az Ipari Minisztérium az elmúlt hónapokban a kialakult kedvezőtlen helyzet megváltoztatásáért sok gazdaságszervező intézkedést tett. Ezek közül is kiemelkedő- ek azok az exportnövelő pályázatok, melyek révén a vállalatok kedvezőbb feltételek mellett juthatnak új gépekhez, berendezésekhez. Az 1986-ban kötött megállapodásokból ebben az esztendőben mintegy 160 millió dolláros növekmény várható. M ivel hazánk számottevően nem importőr ország, a jelentősebb nyugati kiállítók közül csupán néhá- nyan jönnek el a vásárra. Az őszi bemutatkozás az ipar számára mégis fontos. E színhely lesz ugyanis a legkedvezőbb alkalgm a bemutatkozásra. S egyben találkozási pont a vásárlókkal, valamint a KGST-partne- rekkel. Napjainkban, mikor egyre többet foglalkozunk azzal, hogy a KGST valódi integrációs szervezetté váljon, akkor egy ilyen vásár ragyogó alkalom az egymás , termékei iránti tájékozódásra. A BNV a legrangosabb hazai fogyasztási cikkek bemutatója, melyre eljönnek a szocialista partnereink, s a fogyasztók is találkozhatnak a magyar gazdaság termékeivel. Ezért is fontos tehát, hogy minden cég, amelynek ereje és helyzete megengedi, eljöjjön, és kiállítson a vásáron, hogy azután értékes „vásárfiával” térjen haza. S a vásáron szerzett tapasztalatok birtokában gondolja át újra a piaci kereslet összhangban van-e a gyártott termékeivel. B. A. felvilágosítás: az ERDEI TERMÉK VÁLLALAT alábbi begyűjtőhelyén: Békéscsaba, Luther u. 6/1 tel.: 66-26902
