Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
1987. szeptember 18., péntek az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) termelés, lesz mit, és miből megvásárolni. Felvetődött a hozzászólásokban a szabályozók kérdése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók megjelentetését. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy október előtt máskor sem ismerhették meg a szabályozókat. Reméljük, októberben most is ki tudjuk majd adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat. Az élelmiszer-kereskedelem problémáit is szóvá tették. Nekem is az a véleményem, hogy az élelmiszerkereskedelem helyzetén változtatni kell: anyagi körülményei miatt ez a terület ma hazánkban a kulturált áruellátás akadályává vált, és az egyik közérzetrontó tényező lett. örültem, hogy a képviselők nagy tetszéssel fogadták azt a gondolatot, hogy visz- sza kell állítani a tudás becsületét. Itt van a leggyorsabban és leghatékonyabban mozgósítható tartalékunk! Ennek kapcsán vetődik fel — két felszólalásban is szó volt róla —, hogy alacsony a diplomások aránya, akár európai mércével mérjük, akár az összlakossághoz viszonyítjuk. Ezt elfogadom. De engem sokkal jobban nyugtalanít az a tény, hogy a kiadott diploma és a mögötte levő tudás között nincs meg a kívánt összhang, s valóban kötelességünk aggódni azokért a leendő diplomásokért, akik ma még általános iskolába járnak, de én azokért a diplomásokért aggódom elsősorban, akik ma nem a diplomájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Örülök annak a javaslatnak, hogy a kormány rendszeresen vizsgálja felül azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kis híján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia. Felvetődött a megyerendszer megszüntetése. Azt tanácsolom: ne döntsenek ebben a kérdésben még egy darabig! Mióta én csak vissza- emlékszem, mindig akkor szerveztük át az országot, amikor baj volt. S akkor sem hozott semmit a konyhára, minden átszervezés nagyon sok pénzbe került, s ma nincs erre pénzünk! A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1988-ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, lesz több bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan, csak a termeléssel összefüggésben. Ha ebben nem tudunk egységes álláspontra jutni, s azt nem tudjuk betartatni, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpróbáljuk a fogyasztást csökkenteni. Grósz Károly kitért arra is, hogy a vitában felvetődött az Országgyűlés ellenőrző szerepének kérdése. Kijelentette: — Tisztelt Ház! Kérem, döntsenek, milyen módszert tartanak szükségesnek és kívánatosnak a kormányzati munka ellenőrzésére. Mi nem tudunk olyan módszert elképzelni, amely számunkra kellemetlen lenne. Nincs a világon olyan kormány, amelynek ne az lenne a legjobb, ha munkáját állandóan ellenőrzik, ha látják, mit, miért tesz. Köszönöm türelmüket, figyelmüket, segítőkészségüket. Szeretném még elmondani, hogy amikor a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokat töprengtem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jövőt vár, így szeretné tervezni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő mindig, minden vezető számára! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész, politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgalomban, a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát keresünk, akkor én két következtetésre jutottam: az egyik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. Grósz Károly vitaösszefoglalója után szavazás következett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támogatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja — amelyen Sarlós István, Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött. A képviselők ma reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavaslatokat Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Szarvas flndrásné felszólalása Jövőt formáló nagy dolgokról van szó az elénk terjesztett dokumentumban. Én, aki munkásként voltam részese az elmúlt esztendők gazdasági-társadalmi fejlődésének, most is munkás szemmel látom azokat a reformterveket, melyek megvalósulását támogatom. Mint országgyűlési képviselőnek, és mint állampolgárnak kialakult egy véleményem, melyet motivál az általam képviselt választók véleménye is. Bennünk van a célokkal való egyetértés, de a megvalósulás iránti kétely is. Egyesek nem látják a célok végrehajtására a garanciát. Azt mondják, hogy az utóbbi években több kormányszintű határozat is született, de a végrehajtás nem mindig volt következetes. A kormány programjában megfogalmazódott a gazdaságtalan iparágak felszámolásának szükségessége. EzzeV minden állampolgár egyetért, de nagy az aggodalom az aktív dolgozóknál, hogy képzettségüknek, szaktudásuknak megfelelő munkakört láthatnak-e el. A felszabadult munkaerők átcsoportosítása mindenkor a szocialista elveknek megfelelően történjen, ne protekciós alapon valósuljon meg. Döntsön a képzettség, a tudás, és a munkához való hozzáállás. Az ipar szerkezetátalakító programjában szerepel a textilruházati ipar fejlesztése. A fejlesztés fő iránya a piaci igényeket rugalmasan követő, a magas minőségi igényeknek megfelelő termékszerkezet-váltás. E szerkezetátalakító program legfőbb hiányossága azonban, hogy a célok teljesítéséhez szükséges feltételek nem biztosítottak. Ismert, hogy az iparágban dolgozóknak az ipari átlagnál alacsonyabb a munkabére. Tovább folytatódik a létszám, főleg a jól képzett munkaerő elvándorlása. Nincs biztosítva az alapanyag-ellátás, továbbra sem látom biztosítottnak a műszaki fejlesztési lehetőségeket. A kedvezőtlen folyamatok mielőbbi megállítására növelni kell az iparágban dolgozók társadalmi presztízsét, melynek érdekében rövid távon a szerkezet átalakításához kapcsolódó bérpreferenciát, hosszabb távon bérarányt javító bérpolitikai intézkedést tartok szükségesnek. A textiliparban dolgozók nagy többsége nő. Az iparág alkalmas arra, hogy az iparilag elmaradt térségekben, az ingázást vállalni nem tudó családanyák számára munkalehetőséget biztosítson. A fővárosi, illetve más megyei székhelyű nagy- vállalatok gyáregységei és telephelyei igen nagy létszámot foglalkoztatnak a textiliparban és egyéb iparban is. így van ez szűkebb hazámban, Békés megyében is. Békés megye soha nem tartozott az elkényeztetett megyék közé. Az átlagosnál kevesebbet kaptunk a társadalmilag elosztható jövedelmekből. Választóimat irritálja, hogy azonos szintű és mennyiségű munkáért lényegesen kevesebb jövedelemhez jutnak, mint a fővárosban. Hátrányos helyzetünk " úgy hat ránk, hogy erősödik bennünk az a tudat, nekünk mindenért jobban meg kell dolgozni. A megye lakásállományának 90 százalékát saját erőből építettük fel. Lakossági összefogással építettünk iskolákat, fejlesztjük út-, gáz- és vízhálózatunkat. Ügy gondolom, hogy azok az állampolgárok, akik a saját pénzükből fizetik az itt felsoroltakat, nemcsak a saját boldogulásukra teszik azt. Ezzel az egész ország építéséhez hozzájárulnak. Szorgalmas munkánk ellenére az egy háztartásra jutó jövedelem mintegy 5 százalékkal marad el az országos átlagtól. A családok egynegyede alacsony színvonalon él. A lakosság eladósodott, az egy lakosra jutó hitelállomány az országban itt a legmagasabb. Ügy gondolom, hogy a kormányprogramban megfogalmazódott célok megvalósítása során alapelvként kell mindannyiunknak elfogadni, hogy energiánk ne a megoldások nehézségeinek ismételgetésében merüljön ki, hanem a problémák jelzése után figyelmünket és erőnket az adott feltételek között a legjobb megoldások megkeresésére és megvalósítására fordítsuk. Ezen egyszerű gondolatok jegyében a kormány programját elfogadom és elfogadásra javaslom. Parlamenti mozaik A parlamenti tudósításokat készítették: Gál Edit, Seleszt Ferenc, Szatmári Ilona, Tóth Ibolya. Nemcsak az aszály a hibás... Az őszi ülésszak második napjának első hozzászólója Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. Beszédét követően Eleki Jánost, a TOT főtitkárát, Békés megyei képviselőt kérdeztük, aki a következőket mondta: — Nagyon lényegesnek tartom, hogy az ágazatnak van programja, van perspektívája, és lehetőséget is kapott arra, hogy ezt a programot ismertesse az Országgyűlésen. Kiemelném az önvizsgálatról mondottakat, a megfelelő következtetések levonását minden szinten. Hiszen a mezőgazdasági teljesítmények az elmúlt években nemcsak azért stagnáltak, néhol visszaestek, illetve nem nőttek a tervnek megfelelően, mert aszály volt. A közgazdasági környezet nem ösztönözte kellőképpen a teljesítmények kibontakozását. A belső érdekeltségi rendszer megújulása elengedhetetlen. A mezőgazdasági áraknak is tükrözniük kell a valós ráfordításokat és jövedelmezőségi viszonyokat. A támogatások leépítése mellett feltétlen szükséges egyes formák fenntartása. Gondolok például a lassan megtérülő állattenyésztési beruházások, az öntözés, a melioráció támogatására. — Végül kiemelnék egy nagyon jelentős dolgot, azt, hogy sikerült megőrizni a kistermelés, a háztáji gazdálkodás szerepés. A személyi jövedelemadó-tervezet elismeri ezek sajátos helyzetét, és ez nagyon jelentős. Szabó Miklós, Púja Frigyes és Fekete János lapszemléje A tanácskozás szünetében Nyers Rezső képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója Békés megyei képviselőkkel beszélgetett. Megkérdeztük tőle, mi a véleménye a vitáról, felszínre kerül-e a kormányprogrammal, illetve az tfj adó- és árrendszerrel kapcsolatos valamennyi probléma? — Nagyon sok a hozzászólás, ezért kicsit nehezen tekinthető át. Én úgy tapasztalom, hogy a közvetlen problémáknak szinte mindegyike szóba került a tanácskozáson. A kevésbé tisztán látható, jövőt illető kérdésekről már nem mondható el ugyanez. A mostani vita kötetlenebb a korábban megszokottnál. Kevesebb, néhol el is marad a kötelező vagy annak hitt „tiszteletkor”. Rögtön a tárgyra térnek a képviselők. Jónak tartom, hogy egyre több felszólalásban találkozunk töprengéssel, meditációval aí kialakult helyzet ellentmondásairól. Kérdés, hogy minderre hogyan reagál majd a kormány. Remélem, hogy végiggondolva azokat, megpróbálja elfogadni, beépíteni a munkaprogramjába. Vagy ha ezt nem teheti, akkor elmondja, hogy van ilyen vélemény, de ezzel ngm értünk egyet, illetve nem tudjuk figyelembe venni, természetesen indokolva, hogy miért nem. Lehet, hogy a változó helyzetben az Országgyűlés munkastílusa is változik. Liftezünk A hely szelleme, úgy látszik, nemcsak a komoly, hanem a könnyed dolgokat is eltűri. Belépve az épületbe, mindenki a lifthez igyekezett. Álltunk már jó sokan, amikor lélekszakadva érkezett Boldizsár Iván, s kérte, engedjék előre, mert még egy küldöttséget kell fogadnia. Természetesen teljesítették kérését, ám még így is nyolcán voltunk a liftben, amely megindult— lefelé. — Nem értem — mondta tréfásan Boldizsár Iván —, pedig csak két kilóval vagyunk nehezebbek, mint az érettségi idején . .. — Igen, de a súlyelosztás más — jegyezte meg az egyik utas, és mintha csak erre várt volna a szerkezet, elindult — felfelé. Intermezzo „A bányász...” — kezdett újabb mondatot Devcsics Miklós képviselő, Nógrád megyei tanácselnök felszólalásakor, ám a szó, a mondat folytatását a kirobbanó derültségtől már nem lehetett érteni. Meglepetten pillantott hátra, s akkor értette meg ő is, min derül a Tisztelt Ház: az egyik bejáróban éppen abban a pillanatban tűnt fel, s igyekezett a helyére Bányász Rezső, a kormány szóvivője. Hirtelen taps csattant — a kormányszóvivő elfoglalta a helyét, s folytatódott a komoly munka. Az elnöklő alelnök Csendes, ám határozott szavú asz- szony ült az ülésszak második napján, az első szünet után az Ország- gyűlés elnöki székében; Cservenka Ferencné alelnök. Bejelentette az éppen következő felszólalót, az idő előrehaladtával elrendelte az egyórás ebédszünetet, egyszóval irányította az ülésterem munkáját. Az egyik szünetben kértük pár perces beszélgetésre. — Mióta tölti be az alelnöki tisztet? — 1980 óta vagyok az Országgyűlés alelnöke és rég, 1958 óta képviselő, Pest megyében. — Mi a legfontosabb feladata az Országgyűlés elnöki székében? — Figyelni, figyelni, a felszólalások sorrendjére éppúgy, mint az elhangzottakra. Fáradtságról szó sincs, a most napirenden levő témák különösen fontosak, nagy horderejű döntések születnek most. — Még két hosszú nap előtt áll az Országgyűlés. Volt már példa ilyen hosszú ülésszakra, ennyi felszólalóra? — Előfordult már, ha nem is gyakran, hogy egy-egy témában megközelítően hasonló számban kértek szót. Egyébként, ha a nap hátralevő részében rövidebbek lennének a felszólalások, talán pénteken az esti órákban befejeződhetne a munka. Mint estére kiderült, a szombat is munkanap lesz a T. Házban. Nyers Rezső és Pozsgay Imre Tíszteletkörök nélkül
