Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
o 1987. szeptember 17., csütörtök A (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági kapcsolataink fejlesztését. A konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalomban1 már 1988- ban jelentős aktívumot kell elérni. Döntően fontos, hogy a szükséges aktívumokat az exportbevételek növelésével érjük el. Figyelmeztető jel, hogy a dollárban elszámolt magyar kivitel értéke az évtized eleje óta lényegében változatlan. Ennek legfőbb oka, hogy kivitelünk termékszerkezete mindinkább elmarad a nemzetközi élvonal, sőt újabban a középmezőny mögött is. A magyar gazdaság műszaki korszerűsítése, szerkezeti átépítése, ä veszteséges tevékenységek importtal való helyettesítése külön-külön és együttesen követelik az import rendszeres bővítését. Ez viszont szintén elválaszthatatlan az exportteljesítmények növelésétől, a teljesítmény javulását kikényszerítő gazdaságpolitikai fordulattól. Tisztelt Országgyűlés! A tartalékok mozgósításához, erőforrásaink jobb kihasználásához sürgetően szükséges a gazdaságirányítási rendszer megújítása. A kormánynak az a véleménye, hogy irányítási rendszerünk és eszközeink nem fejleszthetők csak a szabályozók módosításával, ahogyan ezt a korábbi években rendszeresen tettük. Munka- programunk — a Központi Bizottság júliusi állásfoglalásának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhinteni. A kérdés inkább az: milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani! Megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak: — az egyik a szabályozó- rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdekelt- ség elemeinek kiépítése, és az új társulási törvény kidolgozása; — a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállal* kozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása; —j s végül szándékunk a kormányzati irányítás, a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis, fontos társadalompolitikai kérdésről. A közvélemény érdeklődése érthetően a személyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából, az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és a kettő szorosan összefügg. Az új adórendszert a gazdaságirányítás olyan eszközének tekintjük, amellyel a vállalati, és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értéktermelő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Olyan! esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdolgoztunk. Ha átmenetileg is, és szerény mértékben is, de csökkentenünk kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14-15 százalékos I átlagos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az átrendeződés- . sei együttjáró feszültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Család- és népesedéspolitikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550—600 ezer család lakás- helyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés feltételeit. A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerezheti meg á programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha érezhetően megnő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képviselőik .útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulására. Tisztelt Országgyűlési Képviselők! A kormánynak saját munkaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országot irányító politikai-állami testületeké, szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a legtöbb eredmény az állampolgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A kormány nem kívánja sem Önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örüljenek a várható terheknek. Azt viszont kéri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot, és azt önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk. A nemzeti érzés mélyen benne él minden tisztességes emberben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is akkor hiteles elsősorban, ha a hazánk és népünk szeretetére épül. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Grósz Károly. A Minisztertanács elnökének expozéja után megkezdődött a kormány munkaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.), a Bács- Kiskun Megyei Tanács elnöke a munkaprogramban megfogalmazott célok megvalósításának garanciái közül a szocialista demokrácia gyakorlatának kiterjesztését és az értelmes szervezettséget emelte ki. Kürti László (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 2. vk.) a Tiszán inneni Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy az előterjesztett kormánymunka- prpgram végső kicsengéséMegkezdődött az Országgyűlés ben emberközpontú, szándéka világos: biztosítani népünk számára a feltételeket a haladáshoz. Kádár János Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Orosz Károly miniszterelnök elvtársat — az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a fő tennivalók megjelölése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok, akik figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a munkaprogram bizalmat és támogatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az akkor új párt-- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végiggondolják a pártnak a gazdasági-társadalmi kibontakozásról szóló július 2-i állásfoglalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját s a miniszterelnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem, bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. Ebből nem. engedhetünk, ezt meg kell tartanunk. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? Az extenzív fejlődés tartalékai fokozatosan kimerültek és át kellett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás lassú. A másik tényező az 1974-ben bekövetkezett olajárrobbanás és annak számos következménye. Lényegesen megváltoztak Magyar- ország nemzetközi gazdasági körülményei, s nem igazodtunk ezekhez a gazdasági szerkezet megváltoztatásával, a termékváltással — legalábbis népgazdasági szinten nem. Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet számunkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az élet- színvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat Ezt követően Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára emelkedett szólásra. beszéde — beleértve az ingyenes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, és sok minden mást —, mint hogy megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek a vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Nem lehet ezt a gyakorlatot tovább folytatni. Az említett hibák közül külön is foglalkoznék azzal, hogy nem tudtunk időben és megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítettük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termékváltás rendkívül lassú volt. Áruink leértékelődtek, és más okoknál fogva is sokszor nehezen, értékükön alul voltak eladhatók. Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi állás- foglalásának egy kulcsmondatát, amelyben — szerintem — benne van egész programunk lényege. A mi feladatunk — most csak magunkról beszélek, de ezt lehet szélesebben is értelmezni — a szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva megteremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit. Enélkül nem bontakozhatnak ki a szocializmus kétségtelen előnyei. Ami nagyon lényeges: feladatunk történelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját-módját. Meggyőződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocialista elvek betartása mellett, azok figyelem- bevételével mennek végbe. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány munkaprogramja határozott lépést jelent abba az irányba’ amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista rendszer elveinek szem előtt tartásával megteremteni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételeit. Kérem, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatában, hogy az idő cselekvésre sürget. A Minisztertanács 1990 vé- véig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. Ez nem lehet máskép-1 hiszen csak így teremthetjük meg a kibontakozás jobb feltételeit. A stabilizációs szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumentum fogalmaz: a közületi és a lakossági fogyasztás átmeneti visszafogása, csökkentése elkerülhetetlen. Másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. A másik elkerülhetetlen teendő, amelyet a kormány- program rögzít, a termelési eszközök és az élőmunka átcsoportosítása a versenyképesebb ágazatokba, vállalatokhoz. Ebből az is következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő, alacsony hatásfokú termelést vissza kell fejleszteni, végső soron megszüntetni. Az élőmunka átcsoportosításáról csak any- nyit: nálunk az alkotmány rögzíti a munkához való jogot, s Magyarországon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő jelentős átcsoportosításával. Én nem kerülhetek meg egy olyan kérdést, amelyet — bár a stabilizációs szakaszhoz hozzátartozik — az Országgyűlés a következő napirendi pont keretében tárgyal majd. A kétfajta új adó tervezetét — különösen a személyi jövedelemadóét — már az előkészítés időszakában alaposan megvitatták. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni: az általános forgalmi adónak az a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, ne pedig a fogyasztást. Az előzetes viták tapasztalataiból is kitűnik, hogy az új adózás, különösen a személyi jövedelemadó nem aratott nagy tetszést a lakosság körében. Azt hiszem, ez természetes. De tudnunk kell: ha ez a két adójavaslat nem szerepelne most az Országgyűlés napirendjén, akkor legkésőbb a jövő év január elsejétől kezdve a közületi és lakossági fogyasztást erőteljesen korlátozni kellene. A két adó épnen azokat az elemeket építi be gazdálkodási rendszerünkbe, amelyek céljaink elérését segíthetik. Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelem- adó bevezetésének egyaránt az a célja, hogy ösztönözzük a hatékony termelést, és a munkaerő ott dolgozzon, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt nem lehet egyszerűen adminisztratív eszközökkel elérni, csak úgy, hogyha biztosítjuk: ahol hatékonyan dolgoznak, és azt termelik, amire az országnak hazai fogyasztásra és exportra szüksége van, ott jobban is keressenek az emberek. Az igazságos közteherviselés helyes, szükséges. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a bér és a jövedelem a teljesítmények szerint alakuljon, vagyis aki többet teljesít, az többet keressen, aki viszont nem teljesíti az átlagot, annak a fizetése is az átlag alá süllyedjen. Nyilvánvaló, hogy minden állampolgárnak jövedelme arányában kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. Ha tehát valaki nálunk munkája után sokat keres, hadd tegye, de akkor másoknál többel is járuljon hozzá a közkiadáshoz. Az adózásban nem lehetnek kivételek. Lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő embereket, de kivételezésre nincs mód, mert akkor nem lesz megállás. A szociális kérdésekre lehetőség szerint figyelmet fordít a kormány, és gondoskodik az arra rászoruló rétegek segítéséről. Tisztelt Országgyűlés! A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kulturális tevékenységet. A szocialista fejlődéshez hozzá tartozik kultúránk gyarapodása és fejlődése minden területen. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősségérzet kialakulását, erősödését, a közerkölcs formálódását. Annál is inkább, mert e tekintetben aggasztó jelek tapasztalhatók a társadalomban. Kitől várhatjuk, ha nem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletére intsenek? Kérem, hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Pártunk politikájának — mondotta a továbbiakban — vannak állandó és változó elemei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s népünk a szocializmus útján menjen tovább. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. Én is csatlakozom Grósz elvtárs megállapításához: nem könnyű, de világ- történelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbemegy a szocialista világban. Különböző okok miatt ez nem egyformán zajlik a Szovjetunióban, a többi európai szocialista országban, Kínában, de mindenütt napirenden tartják. Ennek örülünk. Volt egy időszak, amikor a reformok nyomán olyan hírbe keveredtünk, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Most már nem vagyunk egyedül a szükségszerű újításokban. Magyarország is része az átfogó megújulási folyamatnak, amely nemcsak a szocialista rendszer, hanem az egész emberiség szempontjából igen jelentős. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más szocialista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyvermentes világért. A kapitalista országok egy részében még mindig az atomelrettentés szükségességéről beszélnek, ezzel szemben a szocializmus országaiban arra törekednek, hogy az emberiség atomfegyvermentes világban éljen. A nemzetközi helyzet — a szocialista országok fellépésének eredményeként — az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett kettős nullamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi is emellett vagyunk. Pártunk, kormányunk aktívan tevékenykedik a nemzetközi küzdőtéren. Erejéhez, lehetőségeihez képest kiveszi a részét a béke és a haladás közös céljaiért folytatott harcból. Tisztelt Országgyűlés! Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzott törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom — is segíteni fogják ezt a folyamatot. S mindenekelőtt építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népünk szebb és jobb jövőjének útján. Én bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezebb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, hogy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát hozzá a mostani feladatok megoldásához — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. (Folytatás a 3j oldalon)
