Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

csütörtök

IgHsUMM

1987. szeptember 17.,

őszi ülésszaka

(Folytatás a 2. oldalról)

A vitában ezután Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 19. vk.), a Népszava főszerkesztője kijelentette, hogy a kormány munkaprogramjának fő törekvéseit — megyei képviselőként, s a SZOT-elnökség tagjaként is — támogatásra és elfogadásra alkalmasnak tartja.

Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója hangsúlyozta: a parlamenti ülést megelőző viták során két ponton keletkezett feszültség: a bizalom és a garancia pólusán.

Méhes Lajos (Budapest, 44. vk.), a SZOT nyugalmazott főtitkára elmondotta: fontos, hogy a jelenleginél tisztább, áttekinthetőbb politikai, gazdasági, kormányzati viszonyok alakuljanak ki.

Szabó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. vk.), a Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy a becsületesen dolgozó emberek tudomásul veszik, hogy áldozatokat kell a jövőben hozniuk, ha látják, hogy ennek a jövő megalapozása érdekében van értelme.

Pásztohy András (Somogy m., 4. vk.), a Szentgáloskéri Béke Tsz elnöke indítványozta, hogy az Országgyűlés az eddigieknél határozottabban és következetesebben ellenőrizze a kormányzati munkát, kísérje jobban figyelemmel az elfogadott törvények, programok végrehajtását.

Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese szólalt fel ezután. (Felszólalását az oldal más helyén közöljük.)

Apró Antal (Csongrád m.,

1. vk.), az Országgyűlés nyugalmazott elnöke, az MSZBT elnöke felszólalásában javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az Országos Tervhivatal tevékenységére vonatkozó törvényeket, rendeleteket, és az intézmény elnökét mint miniszterelnökhelyettest kötelezné arra, hogy évenként egyszer, a zárszámadás idején — rendszerint júniusban —, az Országgyűlésen számoljon be a munkaprogram végrehajtásáról.

Tóth János (Budapest, 37. vk.), a Műszaki- és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára a kormánymunkaprogram leglényegesebb elemének azt tartotta, hogy felismeri a korszakváltással kapcsolatos tennivalókat és következetesen cselekedni is kíván.

Kapolyi László ipari miniszter felszólalásában hangsúlyozta: az ipar felelőssége a kormányptogram végrehajtásában a súlyából adódik. Hazánk gazdasági szerkezetében — hasonlóan a többi szocialista országhoz

— az ipar képviseli a legnagyobb részarányt, a megtermelt nemzeti jövedelem mintegy harmadát, a bruttó termelés 60 százalékát, a tiszta jövedelem felét adja.

A stabilizációs program sikere a vállalatoknál dől el. Nemcsak a termelési, hanem a fejlesztési célokat is — a piac igényeinek alárendelten

— a vállalatoknál kell kijelölni, vállalva a fejlesztések kockázatát is.

Az emberi tényező megnövekedett szerepéről szólva kiemelte: értékének, jelentőségének megfelelő helyre kell állítani a műszaki tervező, és általában a szellemi alkotó munkát.

Idén az év első 8 hónapjában az ipari termelés a tervezettnél nagyobb ütemben, 2,8 százalékkal emelkedett. Növekszik a konvertibilis kivitel, mérsékeltebb javulás következett be a szocialista exportban. Az ipar által felhasznált konvertibilis import szinten maradt, a rubel- elszámolású behozatal pedig a bázishoz képest csökkent.

Az ipar jövedelemtermelése mintegy 4 milliárd forinttal javult a múlt esztendő első fél évéhez képest.

A szűkös erőforrásokat szelektíven a ma is hatékony, versenyképes s a nemzeti jövedelem gyors bővítésére képes termelési kultúrák intenzív fejlesztésére koncentrálják, előmozdítva a progresszív iparágak, szakmakultúrák, vállalatok fejlődését. Kijelölték azokat a visszafejlesztendő területeket is. amelyek korszerűtlenségükből, piaci hátrányaikból- gyártókapacitásaik kihasználatlanságából eredően rontják a gazdálkodás hatékonyságát.

Nyers Rezső (Bács-Kiskun m., 1. vk.), az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója hangsúlyozta, hogy a munka- program akkor valósulhat meg, ha nem a minisztériumok ügyeként kezeljük, hanem a politika lesz a hajtóereje; ha nem silányul ügyeskedő adminisztrálássá, hanem az emberi észt és akaratot lesz képes széles körben mozgósítani.

Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője szorgalmazta a hazai szén-, ásvány-, szénhidrogén-bányászat lehetőségeinek kiaknázását, s állást foglalt amellett, hogy a hazai energiaforrások tervezésénél az eddigieknél fokozottabb figyelmet fordítsanak a termálenergia hasznosítására.

Kasó József (Baranya m.. 1.3. vk.), a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója rámutatott: elégedetten nyugtázta, hogy a kormánymunkaprogram az agrárágazatnak a továbbiakban is stabilizációs szerepet szán.

Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné — befejeződött. Ma reggel a kormány beterjesztett munkaprogramjának vitájával folytatódik az ülésszak.

Fekete János

Tisztelt Országgyűlés!

A Minisztertanács elnöke 1985 decemberében programot terjesztett be, amely a VII. ötéves terv elfogadott és akkor reálisnak tartott általános és konkrét céljain alapult. Az 1985-ös kormányprogram az 1981— 84. év eredményeire épített. Abból indult ki, hogy ez alatt a négy év alatt — igaz (részben restriktiv) pénzügyi és importpolitika révén — az eladósodási folyamatot átmenetileg megállítottuk, a költségvetést egyensúlyba hoztuk, kapcsolatba léptünk a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és a KB 1987. április 17-i határozata megnyitotta az utat a reform dinamikus továbbfejlesztéséhez. Nekem, akkor logikusnak tűnt, hogy a következő lépés a restrikciók fokozatos feloldása a gazdasági növekedés óvatos megindítása lesz. Hibáztunk azonban abban, hogy túl sok prioritást jelöltünk meg, és ezek közül a vállalatok zöme a köny- nyebb ellenállás irányába indult el, és a népgazdaságunk számára legfontosabb prioritások, a struktúra átalakítása, a konvertibilis árualapok növelése, háttérbe szorultak. Így a megindított folyamatot tényleges teljesítmények nem támasztották alá, kitűzött céljainkat nem értük el. Bár voltak objektív okai is, a hiba mégis elsősorban a mi készülékünkben volt, mert annak ellenére, hogy a nemzeti jövedelem növelő teljesítményekkel a gazdaság adós maradt, a fogyasztási célkitűzéseket következetesen túlteljesítettük.

Napjainkban felteszik a kérdést, szabad-e, helyes-e nekünk külföldi hiteleket felvenni? Szabad, sőt olyan tőkeszegény ország esetében, mint mi vagyunk, kell is jó fejlesztések céljára, a fejlődés meggyorsítása érdekében hiteleket "igénybe venni. Számos példa van arra például, legutóbb a távolkeleti országokban, hogy rendszefelszólalása

résén vettek fel hiteleket, de azokat] progresszív iparágak fejlesztésére fordították.

A beruházási politikában, hitelpolitikában, a vállalatok, döntéseinél nehezítette a helyes tájékozódást, és részben emiatt is számos hibás döntés született. Fejlesztettünk

nem gazdaságos tevékenységet, nem támogattuk megfelelően a fejlődőképes ágazatokat. Ez a helyzet tovább nem tartható fenn. Ezért van szükség a reform továbbfejlesztésére, amint azt az általános forgalmi adótörvény-tervezet is példázza. Ugyancsak helyeslem a személyi jövedelemadó

egyidejű bevezetését, mert ha az egyik oldalon több lehetőséget adunk az egyéni kezdeményezésekre, magán- vállalkozásokra, másodállásokra, azaz nagyobb jövedelmek legális megszerzésére, ezzel együtt kell, hogy járjon a nagyobb jövedelműek fokozottabb hozzájárulása a közterhek I viseléséhez, ugyanakkor egyetértek azzal, hogy a- főállásban dolgozókat, alacsony fizetésűeket, nyugdíjasokat az adózás ne, vagy csak szerény mértékben érintse.

Azt hiszem, mindnyájan, akik részt veszünk a mai -ülésen, tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültünk. Vannak elvárások velünk szemben. Vajon megtaláljuk-e a kibontakozás útját meglevő gazdasági nehézségeinkből? Tapasztalataim azt mutatják, hogy külföldi barátaink, üzlettársaink is egyetértenek velünk abban, hogy a kibontakozás útja nem lehet a reform eddigi eredményeitől való visz- szalépés, hanem a határozottabb, következetesebb előrehaladás.

A Minisztertanács munka- programját és a miniszter- elnök elvtárs szóbeli kiegészítéseit nemzetközi gazdasági kapcsolataink vonatkozásában úgy értelmezem, hogy a kormány folytatni kívánja a felszabadulás óta követett politikát, amely szerint nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek a jövőben is pontosan eleget teszünk. Törekszünk a KGST- viszonylatban bővülő forgalomra, a vállalt kötelezettségek kölcsönös teljesítésére. az egyensúly fenntartására. Fokozatosan, de még ebben az évtizedben felszámoljuk a konvertibilis elszámolású fizetési mérlegünkben mutatkozó egyensúlyhiányt. Az egyensúlyt azonban nem restrikciók, nem az import és a beruházások általános visszafogásával, hanem olyan szelektív import és beruházási politikával valósítsuk meg, amely konvertibilis minőségű, tehát bármely piacon gazdaságosan értékesíthető exportárualapok bővítésére irányuljon. Politikánk nem az elzárkózás, hanem a nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás politikája lesz. Ilyen politika következetes végrehajtása biztosítaná, hogy azt a nemzetközi tekintélyt, hitelképességet, amelyet a legnehezebb időkben is maradéktalanul megőriztünk, és amellyel még ma is rendelkezünk az elmúlt évek gyengébb gazdasági eredményei ellenére, a továbbiakban se kockáztassuk.

Ezek után Fekete János a Minisztertanács munkaprogramját elfogadta és elfogadásra ajánlotta.

Parlamenti mozaik

„Órára kész” miniszterelnöki expozé

Régóta nem előzött meg ekkora érdeklődés Országgyűlést, mint a mostani ülésszakot. A várakozás érthető, hiszen két olyan témát vitat meg a testület, amely hosszú távra meghatározza jövőnket. A felfokozott érdeklődést bizonyítja, hogy 70-nél több képviselő jelentkezett hozzászólásra, ami az utóbbi két évtizedet tekintve példa nélkül álló. Szerda reggel — a sajtó munkatársainak szokásos tájékoztatóján — még senki sem tudta megmondani, hány napos lesz az ülésszak. Ez megint csak párját ritkító, hiszen a korábbi években pontosan kiszámított volt a menetrend. Az is az újat jelzi, hogy percekkel az ülésszak megnyitása előtt még igazítottak a miniszterelnöki expozén, no nem valami egészen más beszámoló lett belőle, inkább csak pontosítások kerültek a csaknem 40 oldalas beszédbe, a napra, esetleg órárakészség jegyében. Mindezek egy felgyorsult és új munkastílus külső jegyei. Ám ennél is lényegesebbek a belső tartalmi jegyek, amelyek az expozét jellemezték.

Vélemények két beszédről

A tegnap délelőtt két legnagyobb eseménye kétségtelenül a miniszterelnöki expozé és Kádár János felszólalása volt. Mindkettő nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. A szünetben gyors közvéleménykutatást tartottunk a megyei képviselők körében. Először az expozéról. Fekete János: „Megragadott a nyíltság, az őszinteség. S aki, vagy akik nyíltan szembenéznek a dolgokkal, azok képesek is változtatni rajta.” Iványi Lajos: „A határozottságot tartom a legfigyelemreméltóbbnak, kitetszett belőle az is, hogy nemcsak a szavakra, hanem várhatóan a cselekvésre is jellemző lesz.”

Kádár János csaknem kétórás felszólalását bizonyára sokan és sokáig elemzik majd. Érthetően, hiszen nem mindennapi időben, témában fejtette ki véleményét. Mi most egy megyei képviselő első reagálását jegyeztük fel. Németh Ferenc: „Mint mindig, most is megkapott Kádár elvtárs közvetlensége, előadói stílusa. Különösen figyelemre méltónak tartom a felelősségről elmondottakat. Talán másokat is elgondolkodtat.”

Grósz Károly újságírók körében

Rögtönzött sajtótájékoztató

Ha már az újszerűséggel kezdtük, folytassuk is azzal. A dchitáni szünetben az ülésteremből kilépő Grósz Károlyt több kollégával együtt rövid beszélgetésre kértük: mondja el véleményét a vita első óráiról. A miniszterelnök készségesen álli rendelkezésre, s gondolataival kötődött az előző felszólalók mondanivalójához.

— A vita eddigi menetével elégedett vagyok, különösen tetszettek azok a felszólalások, amelyek az emberi oldal, nevezetesen a szakmai felkészültség, továbbképzés kérdéseivel foglalkoztak. Elhangzottak adatok a diplomások számáról, összetételéről. A számszerűség mellett azonban én azt tartom fontosnak, mi van a diploma mögött. S ha nincs mögötte olyan tartalom, amely megfelel az igényeknek, akkor hiába a nagy szám. Itt lép be a képzés, továbbképzés, amelynek rendszerét azonban meg kell reformálni. Ma az országban 30 továbbképző intézetben 30 ezer ember tanul. De — ahogyan erre Kádár elvtárs is utalt felszólalásában — nem mjndegy, hogy mit. Legyen a képzés az adott ágazat vagy vállalat feladata, hiszen neki van szüksége a szakemberekre, s arra készítse fel őket, amire szükséges. Tetszik a vita nyíltsága, a problémák kendőzetlen felvetése. Örülök annak is, hogy ilyen sokan jelentkeztek hozzászólásra.

— Mi a véleménye, befejeződik-e péntek estére az ülésszak?

— Ügy vagyok vele, hogy ha kell, vitatkozzunk akár öt napig is, hiszen ez a program most a vitában válik majd teljessé. Utána viszont nem a vita, hanem a cselekvés következik.

Sarlós István, az Országgyűlés elnöke este 7 órakor bejelentette, hogy a Parlament szombaton is ülésezik.

Vendégek között

A zsúfolásig megtelt karzaton a vendégek között találkoztunk Bőd Antal pótképviselővel, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet elnökével. Most először jutott fel az Országgyűlésre.

— Az Országház szépsége lenyűgöző, jó lenne a gazdaságról is hasonló szépeket mondani... A kormány munkaprogramját hallgatva, nekem az eddiginél nagyobb határozottság tűnt fel. Az elhangzott elvek, célok régen nem ismeretlenek, csak a megvalósítás mikéntje kérdéses. Szerelnénk, ha valóban eltűnne az a gyakorlat, hogy a nyereségesen gazdálkodóktól elvonják a jövedelmeket és „átutalják” a veszteségeseknek. Nem lehet egy kollektívát azzal mozgósítani, hogy milyen szép eredményeket értek, érnek el, ha ennek konkrét hasznát — a különféle megkötöttségek miatt nem érezhetik.

Hasonló véleménye volt Nagy Imrének, a Köröstarcsai Petőfi Tsz elnökének is.

— A kibontakozási programhoz egy jobb bérrendszer is tartozik, jó lenne, ha a bérreform ügye sem késne soká. Egyébként úgy vélem, a kormányprogram elvei általánosak, nagyon sok múlik aaon. hogyan valósulnak meg.

Expozé után, felszólalás előtt

— Az a meggyőződés erősödött meg bennem — mondja a miniszterelnöki expozét követő szünetben Szarvas Andrásáé képviselőnő, a Békéscsabai Unicon csoportvezetője —. hogy a kormány komoly szándéka a stabilizáció, a visszásságokon való változtatás, a népgazdaság bajainak orvoslása. Nagy határozottságot éreztem a miniszterelnök szavaiban, őszintén, reálisan beszélt. Abban bízom, hogy a megvalósítás során is határozott intézkedéseket tesznek, hogy a program nem marad írott malaszt. Az idő sürget, meg kellene azt előzni, hogy egyes rétegek sokáig éljenek rosszabbul. Lényegi kérdés, hogy az áldozatvállalás valóban átmeneti legyen.

— A képviselők sorában rövid felszólalásra jelentkezett, a napirend szerint a második napon, csütörtökön kap szót. Megyénket érintően milyen kérdésekkel foglalkozik felszólalásában?

— Mindenekelőtt azt szeretném érzékeltetni, hogy Békés megye a javakból nem részesül olyan arányban, mint amit megtermel. Kiemelten foglalkozom a hozzászólásomban a textiliparral, melynek társadalmi presztízsét vissza kellene adni. Ennek az iparágnak égető gondja a műszakitechnológiai fejlesztés, a munkaerő-elvándorlás, az alacsony bérek. Éppen ezért kérek a szerkezetváltás kapcsán bérpreferenciát is.

A parlamenti tudósításokat készítették: Gál Edit, Seleszt Ferenc, Szatmári Ilona, Tóth Ibolya.