Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

1987. szeptember 15., kedd SPORT SPORT SPORT Kosaras harmadik hely — Csehszlovákiában A Szarvasi Főiskola Me- dosz NB I-es női kosár lab­dacsapata Csehszlovákiában részt vett a Radec Kralove nemzetközi kosárlabdator­nán. A háromnapos rendez­vényen öt csapat vetélke­dett. A szarvasiak eredmé­nyei : Szarvas—Spartak Ra- dec Kralove 70:60 (33:32). Ld.: Frankó K. (26), Dórán (16). Szlavia Bratislava— Szarvas 74:60 (31:24). Ld.: Bozsérné (17), Frankó K. (16). Univerzitás Brno— Szarvas 63:47 (30:21). Ld.: Dórán, Veres (10-10). Szarvas—Orbisz Prága 91:54 (47:35). Ld.: Szabó (20), Frankó K., Bozsérné (16-16). A tornát a Szlavia Bra­tislava együttese nyerte, a szarvasiak a rangos me­zőnyben az értékes 3. helyet szerezték meg. A szarvasi kosarasok to­vábbutaztak Lengyelor­szágba, Kasalinba, ahol nemzetközi egyetemi baj­nokságon vesznek részt. Az ötnapos viadalon 14 női együttes küzd az elsősé­gért, a helyezésekért. Ny. D. innen folytatják AZ NB II ALLASA: 1. Szolnok 8 6 1 1 19-10 13 2. Csepel 8 6­2 12- 6 12 3. ózd 8 4 3 1 11- 6 11 4. Bp. Volán 8 5 1 2 10- 7 11 5. Komló 8 4 2 2 16-10 10 6. Veszprém 8 4 2 2 10- 6 10 7. III. kér. TTVE 8 2 5 1 10- 9 9 8. Salgót. 8 3 2 3 12-11 8 9. Nyíregyháza 8 3 2 3 12-13 8 10. Diósgyőr 8 4­4 9-11 8 11. Kecskemét 8 4­4 9-12 8 12. Metripond 8 3 1 4 14-13 7 13. Dunaújváros 8 3 1 4 10-10 7 14. Ajka 8 2 3 3 9- 9 7 15. Szeged 8 3 1 4 7- 8 7 16. Szekszárd 8 2 2 4 7-11 6 17. Eger 8 1 4 3 10-16 6 18. Kazincb. 8 2 1 5 5- 8 5 19. Ganz-MAVAG 8 1 2 5 8-11 4 20. Nagykanizsa 8 1 1 6 3-16 3 AZ : NB ni ali.asa: KörövS csoport: 1. Szegedi D. 5 5­­16- 8 10 2. Szarvas 5 4 1­10- 5 9 3. Baja 5 3 2­18- 6 8 4. KTE 5 4­1 12- 4 8 5. OMTK 5 4­1 12- 7 8 6. Mis ke 5 3­2 11- 7 6 7. Kun B. SE 5 1 2 2 8- 8 4 8. Kalocsa 5 2­3 7- 8 4 9.­-10. H. Szabó SE 5 1 2 2 8-10 4 Mezőkovácsh. 5 1 2 2 8-10 4 11. Csongrád 5 1 1 3 7- 8 3 12. Szentes 5 1 1 3 2- 8 3 13. Gyula 5 1 1 3 7-14 3 14. Béke* 5 1 1 3 2-12 3 15. Soltvadkert 5 1­4 8-12 2 16. Martfű 5­1 4 2-11 1 A 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. MEGYEI I. O. Nagyszénás H. Dózsa SE Gádoros Gyomaendrőd Mezőhegyes Sarkad Bszt.-andrás Mezőberény Battonya Bcs. Agyagipar Medgyesegyh. Csorvás Kaszaper Kondoros Füzesgyarmat V észtő ALLASA: 5 4 - 1 15 5311 13 5 3 11 8 5 3 11 8 5 2 2 1 13 5 1 4 - 11- 5 3- 5 2 1 5 2 1 5 2 1 1 2 5 2 5 1 5 2 5 1 5 1 5 ­3 8 6 7 3 7 4 7 5 6 6 6 5 6 2-9 1 OB II. forduló: 1. Gyepes Szombaton Gyulán bonyolí­tották le az OB II-es bajnok­ság soron következő fordulóját a salakmotorosoknál. A győ­zelmet kiemelkedő teljesít­ménnyel, 15 ponttal Gyepes Barnabás szerezte meg. A ha­zaiak közül a legjobban a me­zőny első felében végző Dobra Zoltán szerepelt. Szeptember 16-án Gyulán 16 órai kezdettel a páros bajnok­ság egyik korábbról elmaradt fordulóját rendezik meg. A Ceglédi SK 1. es 11. körzeti rangsorversenyén a szalvaisok a következő eredményeket ér­ték el: I. kcs. 32 kg (7): 1. Nagy (E.), 3. Molnár (Doboz). 35 kg (íi): 3. Biró, 5. Borgye (E.). 38 kg (8): 3. Bagyinka. 5. Szegedi. 41 kg (9) : 3. Kiss. 49 kg (7) : 2. Szatmári, 5. Majoro­si. 53 kg (5) : 1. Mester. +58 kg (3): 1. Nádas (Telekgerendás). 2. Sarkadi. II. kcs. 29 kg (7) : 1. Szörnyű. 32 kg (14) : 3. Ba­kos (E.), 5. Danyi. +58 kg (5): 3. Majoros. Az ifjúsági II. korcsoportúak területi versenyén. Kaposvárott a szalvaisok is részt vettek, és a következő eredményeket ér­ték el. 68 kg (20) : 3. Durszt. 75 kg (8) : 3. Zsilinszki. 83 kg (5) : 1. I.ipták. Mit fizet a totó? A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 37. heti totónyeremények az illeték levonása után a követ­kezők: 13 plusz 1 találatos szelvény 47 darab, nyeremé­nyük egyenként 93 595 forint; 13 találatos szelvény 81 darab, nyereményük egyenként 49 059 forint; 12 találatos szelvény 2830 darab, nyereményük egyen- kéntként 1479 forint; 11 talála­tos szelvény 26 512 darab, nye­reményük egyenként 158 fo­rint; 10 találatos szelvény 144 067 darab, nyereményük egyenként 44 forint. Az elmúlt hét végén Szanazugban rendezte meg első ízben a Gyulai Autójavító Sportegyesület autósszakosztálya gyor­sasági rallye-versenyét. 26 induló volt, és a nagy részvé­telre való tekintettel a vezetőség úgy határozott, hogy a jövőben hagyományossá teszi a versenyzésnek ezt a tor­máját. Ezek szerint *a jövő évben is rendeznek hasonló ve­télkedőt a megyei közlekedési szakembereknek Fotó: Béla Ottó „n tökmagárus csak velem foglalkozott” Katedra, játékvezetői síp és teniszütő Annyi bizonyos, ha két békéscsabai sportember közül az egyik kiejti Győriék nevét, a másik nyomban meg­kérdezi: „Az idősebb vagy fiatalabb játékvezetőre, vagy talán a teniszező lányokra gondolsz?” Mindebből kitű­nik, Győriékre ráillik a sportcsalád titulus, bár 1924 ta­vaszán — történetünk ekkor kezdődik — távolról sem festett úgy a dolog, hogy a tizenkét éves Laciból valaha egy jó nevű sportfamília alapítója válik... nranyjelvény, aranysip — A polgári iskolába jár­tam, a Battyhányi utcai fo­cicsapat kapitánya, az osz­tály egyik legjobb atlétája voltam, ám testnevelőm, a feledhetetlen Marék Endre, kihagyott a Gyomára készü­lő iskolaválogatottból. Az okot hallva elpityeredtem: édesapám, az esetleges sérü­lésektől féltve, felmentetett a sportolás alól — emléke­zett a hetvenötödül életévét taposó Győri Laci bácsi. — A jászberényi tanítóképző­ben már kedvemre atletizál- hattam, s amikor hazajöt­tem, hívott a Bohn SC lab­darúgócsapata. Édesapám ta­nácsára nemet mondtam, ezt jól tettem, mert hamarosan feloszlott a BSC. én viszont mint bírósági díjnok dolgoz­hattam. 1939-ben jelentkez­tem futballbírónak. Lipták Jani és én vizsgáztam a leg­jobban, jutalmul már más­nap partjelzősködtünk — persze civilben, mert felsze­relésünk még nem volt — a Rokka bajnoki mérkőzésén. Hamarosan az NB II-ben vezettem, és sok partbírói küldetésem szólt a magyar bajnok Nagyváradi AC mér­kőzéseire is. A felszabadulás után a megyében tevékeny­kedtem, és dolgoztam a fe­gyelmi bizottságban. Az or­szágos és a megyei JB 25 esztendős munkásságomat aranyjelvénnyel, aranysíppal jutalmazta. — Laci fiamat már .kis­srác korában magammal vit­tem mérkőzéseimre. Egy al­kalommal a drukkerhad nem hördült fel ítéleteim láttán, de a tökmagárus csak velem „foglalkozott”. A gye­rek egy félóráig bírta, majd nyolc évének minden hatá­rozottságával az árusra ki­áltott: — „Bácsi, ne sérte­gesse az édesapámat!” Ilyen előzmények után meglepőd­tem, amikor megtudtam, hogy bírói vizsgát tett. Ott voltam első NB I-es mérkő­zésén Pécsett, ahol a Sal­gótarján nyert, és Laci a Népsporttól 5 csillagos osz­tályzatot kapott. Feleségem­mel, Erzsikével együtt büsz­kék vagyunk sikereire, de mi tagadás, féltjük őt a sok-sok repülőúttól. 27 idényen át Az ötvenes évek elején Ancsin, Bankó, Frankó, Hankó, Román társaságában, az Építők serdülők között kezdte el rúgni a labdát if­jabb Győri László. Később a SZEAC, s a Kiskundorozs- ma NB III-as gárdájában szerepelt, de egy kosárlabda­mérkőzésen szerzett könyök­sérülés pontot tett kapuspá­lyafutásának végére. 1960- ban Szegeden jelentkezett játékvezetői tanfolyamra diáktársával, Szikszai Fe­renccel, a Hazafias Népfront jelenlegi megyei titkárával. Geréb István és Hodroga Gyula figyelt fel az édesap­ja nyomdokain járó fiatal­emberre. Kétéves, bajai ka­tonai szolgálat, hála az el­ső osztályú bíró, Magyar v Zoltán százados és az ottani JB-elnök, Grulich Ernőnek, mérföldkőnek számított fej­lődésében. Néhány jeles dá­tum. 1965: országos keret- tagság. 1967: első vezetés az NB II-ben. 1973: bemutatko­zás a legjobbak között. 1974: külföldi premier, partbíró a Moszkvai Dinamó—Drezdai Dinamó UEFA-találkozón. Külön érdekesség: a vezető bíró a Csabáról elszárma­zott Petri Sándor. Az első külhoni megbízatást az NDK—Bulgária olimpiai vá­logatott találkozó jelentette. Bíráskodott Indiában és a Koreai NDK-ban, Málta és Luxemburg kivételével meg­fordult Európa valamennyi országában. Az utóbbi tizen­négy esztendőben találkozott az öreg kontinens minden számottevő klubcsapatával, klasszisával, edzőjével, kö­zöttük Puskással, Loránttal, Csernaival. Grázban vezetett a „vendégmunkás” Szokolai csapatának is. Nagy Bélával ők ketten az NB-s keret rangidős tagjai. A bírák tesztelésénél 22 éve a leg­jobb atlétikai eredményeket éri el. Mérkőzésenként — az átlagos 3 helyett — 5-6 kilométert fut. Kollégái az újonnan alakult MLSZ el­nökségébe delegálták. A szláv nyelveken, angolul, németül nem lehet „eladni”. A tanító- és tanárképző fő­iskola után az ELTE peda­gógia szakán is diplomázott. Jelenleg a megyei művelő­dési osztályon tanulmányi felügyelő. Pillantás a kulisszák mögé A maga mögött hagyott huszonhét bajnoki idény so­rán kisebbfajta sportmúze­umra való trófeát gyűjtött össze ifjabb Győri László. Megközelítőleg ötszáz klub­zászló van birtokában. A vitrinben ott díszeleg a Real Madrid-emblémás karóra, a Bayern München feliratos söröskorsó mellett tucatnyi kisebb-nagyobb serleg, a tolikészletek, klubjelvények, nyakkendőtűk, porcelán­figurák „ármádiája”. Az íróasztal mögötti falon ép­pen 19 aláírásokkal tarkí­tott bőrlabda emlékezteti tu­lajdonosát az irányítása alatt lepergett kilencven percekre. Több ezer fotó várja az albumba kerülést, ám a souvenir hadához képest meglehetősen szerény a külföldi sportlapok kollek­ciója. Az ok számunkra meglepő, ugyanis odakint alig-alig foglalkoznak a já­tékvezetők személyével. A legtöbb országban még a ne­vét sem közük, mert egysze­rűen a mérkőzés, a pálya „tartozékának” tekintik. — Állítom, hogy a játék- vezetéshez jó adag szerencse kell, de a pszichológiai, pe­dagógiai képesség mellett bizonyos fokú humorérzékre is szükség van, hiszen más­ként a sok-sok „rájátszás” nem szerelhető le. Minden mérkőzést egyformán komo­lyan kell venni. Én többek­kel ellentétben nem „készü­lök” a csapatokból, mert véleményem szerint ez el­fogultsághoz vezethet. Igyek­szem viszont mindig labda­közeiben maradni, és az el­ső tíz percben maximálisan figyelni, mert ugyanezt te­szik a futballisták is — fo­galmazta meg játékvezetői „ars poeticáját” a 47 eszten­dős sportember, majd a nemzetközi szereplésekről beszélt. — Nagy elismerést, mara­dandó élményt jelent min­den külföldi út, még akkor is, ha a három napból az első és a harmadik fele — érkezéssel, elutazással telik el. Láttam pompát, gazdag­ságot, szívet szorító sze­génységet. Albániában öt alkalommal voltam, a Ko­reai NDK-ban és Indiában öt-öt hetet töltöttem, így ezt a három országot is ala­posan megismerhettem. Megnyugtató családi háttér Eddig a férfiak beszéltek, most adjuk át a szót a gyen­gébb nem képviselőinek. — Zita és Aliz mozgásigé­nye már kicsi koruktól kezdve megmutatkozott. Itt­hon kispárnán tanultak meg bukfencezni, fejenállni, és a gyakorlatukat neketp is vé­gig kellett csinálnom. Sőt. Zita sokszor engem is spár­gába, hídba „parancsolt”. Amikor azután autót vet­tünk, hétről hétre elkísértük Lacit mérkőzéseire. Míg ő .vezetett, mi hármasban a játszótereken töltöttük el az időt. Később a nézőtéren szurkoltuk végig mérkőzése­it _ jegyezte meg Katalin asszony, ifjú Győri Lászlóné. — Először tornászni jár­tunk, majd harmadikos ko­runkban átváltottunk a te­niszre. Olyan kicsik voltunk, hogy le kellett fűrészelni az ütők nyeléből, ahhoz, hogy játszani tudjunk. Egyszer felpattant a labda az öltöző- épület tetejére. Aliz felmá­szott érte, majd hirtelen el­tűnt a szemünk elől. Be­szakadt alatta a tető, és be- pottyant egy raktárba. Hogyan mászott ki onnan, ma sem tudom, de annyi bizonyos: nem ábrándult ki a teniszből. Tavaly a megyei ifi-felnőtt bajnokságról négy első helyezést, az idén pedig két ezüstérmet hozott haza — árulta el húgáról Zita. — Tíz-tizenegy éves ko­runktól kezdve már csak ritkán jártunk ki apu mér­kőzéseire, mert egyre több teniszversenyre mentünk — mesélte Aliz. — Lassanként bekerültünk az Előre Spar­tacus OB-s csapatába, tor­násztunk, atletizáltunk a gimnáziumban, és sokat ta­nultunk. Szabadidőnkben ke­rékpároztunk, strandoltunk, olvastunk, nagy ritkán tán­colni is eljártunk. — Arra kíváncsi, hogy milyen egy sportmama és játékvezető-feleség élete? — kérdezett vissza Katalin, s már mondta is: — Férjem sokat volt távol a szerda­szombati fordulók miatt. A lányok is mérkőzésekre, ed­zésekre jártak, én ilyenkor egyedül maradtam sok mun­kával, sok gonddal. A für­dőszoba mindig tele volt le­vetett felszereléssel, akadt mosnivaló bőven. Mi taga­dás, nehéz, ám színes, érde­kes és nagyon sokszor öröm­teli is a „sportmama” élete. Egy viszont biztos: Lacinak az együtt töltött 20 esztendő alatt — családi okok miatt — egyetlen egy mérkőzést sem kellett lemondania! Katalin asszony iménti mondata összecseng azzal, amit anyósa, Erzsiké néni mondott. Ő is két gyerme­ket — Erzsébetet és Lászlót — nevelt, és ő is éppen úgy, mint menye, biztosította fér­je és fia számára a felké­szülés nyugodt légkörét, a biztos családi hátteret. A két asszony így járult j és járul hozzá a kiegyensúlyo- -zott, jó játékvezetői telje­sítményekhez. Új időszámítás kezdődött Nem lenne teljes Győriék­ről készült tablónk, ha nem emlékeznénk meg a család és a Petőfi utcai iskola kap­csolatáról. A férfiak és a kislányok az „alma mater” padjait koptatták. Lászlóék néhány évet Csabaszabadi- ban töltöttek, majd az 1. számú iskolába kerültek, ahol a férj testnevelést, a feleség biológiát-földrajzot tanított. Ma Katalin igazga­tóhelyettes, míg László — korábban már említett be­osztása mellett — nem akar­ván elszakadni a gyerekek­től, óraadó testnevelő az egészségügyi szakközépisko­la és gimnáziumban. — Lányaink „felezték” a mi szakunkat — említette meg az édesanya. — A Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola biológia—testnevelés szakán tanulnak tovább. Teljesen önállóan döntöttek jövőjükről, bár bevallom őszintén, én nem voltam azon, hogy pedagógusok le­gyenek. Hogy miért? Talán azért, mert a pálya nagyon szép, de nagyon nehéz és ... — És társadalmi presztí­zse, sajnos nem olyan, ame­lyet! megérdemelne — foly­tatta Katalin gondolatsorát László, majd témát váltott: — Azzal, hogy Zita a má­sodik, Aliz az első évet kezdte! meg a főiskolán, új időszámítás, új korszak kez­dődött családunkban. A gye­rekek a teniszt választották, így — ha én a vitrinbe te­szem a sípot — nem lesz, aki a futballbírói hagyomá­nyokat folytassa. Sajnálom, de nem bánom! A lényeg az, hogy hivatásukat szere­tő, megbecsült pedagógus váljon belőlük! Machalek István BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents