Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. SZEPTEMBER 16., SZERDA Ara: 1,80 forint XLII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Köröstarcsán elkezdték a rizsaratást A Köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben a korai érésű Oryzella fajtával kezdték a rizs aratását. Képünkön Farkas Antal rizstermesztő a gép munkáját ellenőrzi Fotó: Sarkad! László Az országban elsőként megyénkben — az ország legjelentősebb rizstermelő térségében a hét elején megkezdődött a rizs aratása. Elsőként a Köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben indultak el a gépek, ahol a betakarítást a korai érésű Oryzella fajtákkal kezdték. Ebben a gazdaságban egyébként mintegy négyszáz hektár vár betakarításra, amit a rizs aratására alkalmassá tett Claas-Dominátorokkal végeznek el. Nem pusztán érdekesség — utal a környék rizstermesztési kultúrájának hagyományaira is —, hogy Köröstarcsán a negyvenes évek második felétől megszakítás nélkül foglalkoznak rizstermesztéssel. A megye többi rizstermelő szövetkezetében is a napokban kezdik a korai érésű fajták aratását, míg a legnagyobb területen vetett Nucle-Oryza fajták betakarítása majd csak szeptember végén kezdődik. A térségben nagy várakozás előzi meg és megkülönböztetett figyelem kíséri a vízi gabona betakarítását, hiszen ebben az évben jelentősen megnövelték a rizs vetésterületét. összesen mintegy 4600 hektáron vetettek rizst a Békés megyei szövetkezetekben és állami gazdaságokban, sőt kisebb területeken — összesen 256 hektáron — szakcsoportokban és háztáji gazdaságokban is megpróbálkoztak a vidéken immár hagyományosnak számító növény termelésével. A vetésterület megnöveléséhez, új telepek építéséhez és a művelés alól korábban kivont rizstelepek rekonstrukciójához. a rizstermelő gazdaságok jelentős állami támogatást is kaptak. A termelés biztonságát jól megalapozták a Nádudvari Kukorica- és Iparinövénytermesztési Együttműködés által meghonosított, elterjesztett — japán tapasztalatokat is hasznosító — technológiák, s a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet gyakorlatba is átvitt sikeres rizstermesztési kísérletei. Noha ebben az évben az időjárás a rizs fejlődésének sem kedvezett — viszonylag későn lehetett csak vetni, s a tenyészidő fontos szakaszaiban is negatív hatások érték a növényt — a gazdaságok többségében az előzetes becslések szerint elérik a tervezett 35-36 mázsás hektáronkénti hozamokat. (Az előző években a legtöbb gazdaságban 40 mázsa . fölött voltak a termésátlagok.) A rizstermés fogadására fölkészültek a Gabona- és Malomipari Vállalat dévavá- nyai rizshántolójában, illetve kisebb mennyiséget a Szarvasi Állami Gazdaság üzemében dolgoznak fel, a háziasszonyok körében oly közkedvelt előfőzött rizzsé. — szabó — Kínai mezőgazdasági delegáció megyénkben * Tegnap hattagú kínai mezőgazdasági delegáció érkezett Békés megyébe Zhu Houze, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, az Államtanács Falufejlesztési Kutatóközpontjának vezetésével. A kínai szakemberek elsősorban a települések és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatát tanulmányozzák Magyarországon. Még szeptember 9- én érkeztek hazánkba, Békés megye előtt Veszprém megyével ismerkedtek, illetve a fővárosban a mezőgazdaság központi irányítását tanulmányozták. Vendégeink csütörtök estig tartózkodnak megyénkben. A küldöttséget tegnap fogadta a megyei téeszszö- vetségben Győrfi Károly, a szövetség titkára, majd a delegáció Gyulára látogatott. Megtekintették a Mezőgazdasági Szövetkezetek Üdülőjét és üzemlátogatáson vettek részt a Munkácsy Tsz- ben. Ma Mezőkovácsházán az Űj Alkotmány, (gerendáson a Munkácsy, holnap . Újkígyóson az Aranykalász Tsz, Kondoroson pedig a Takarmánykeverő Közös Vállalat tevékenységével ismerkednek. Programjukban kiemelt helyet kap a háztáji .gazdaságok tanulmányozása. Marjai József hazautazott Moszkvából Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Magyarország állandó KGST-képviselője — aki a szovjet fővárosban hétfőn és kedden részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 124. ülésén, tegnap este hazautazott Budapestre. Ha színben a szén — jöhet a tél Néhány nap még és a meteorológiai ősz mellé csatlakozik a csillagászati is. Az indián nyarunk olyan csodás, hogy kívánni sem lehetne jobbat. Vajon hányán gondolnak ebben a hőségben a télre? Azokra a hideg napokra, amikor a lakásunk fűtését kell elkezdeni? Azt mondják a Tüzép-te- lepek vezetői, hogy az idén összesen 3-4 nap volt, amikor megrohamozták őket. Valahogy kiszűrődött az energiahordozók tervezett áremelkedése. Semmi zavart nem okozott a roham. A telepek mai készletei elviselnének még egypár ostromot. Persze nincs húszféle szén, találhat azonban mindenki magának és pénztárcájának megfelelőt. Az Alföldi Tüzép Vállalat öles hirdetéssel juttatja az emberek eszébe, hogy „gondoljon a hideg télre, már most vásárolja meg téli tüzelőjét ...” * * * A Tüzép gyulai 307-es telepén Sik Istvánná helyettes vezetőt találom. Figyelem, hogy szénutalványokat senki sem ad le az ablakokon, inkább az építőanyagokat viszik ... Siknéval az udvart járjuk. Valóságos szénhegyek tornyosulnak a telepen. Július első heteiben, áremelés előtt sokan megvették a télire valót. Pedig a forróságtól majdhogynem rosz- szul lett az ember. Nos, akkor körülbelül egy hétig tartott a vásár, azóta sincs forgalom, már ami a tüzelőt illeti. — Mennyit nyertek az em- merek azzal, hogy áremelés előtt vásároltak? — A dorogi brikett például mázsánként 10 forinttal lett több. Az NSZK kőszén mázsája áremelés előtt 150,50, most 186 forint. Persze ezt a szenet tisztán nem szabad használni. Egy kevésbé nagy kalóriájú szénnel, vegyesen jó. A mostani készletünk 10 ezer mázsa. Kapható NSZK kőszén, len(Folytatás a 3J oldalon) Szénhegyek tornyosulnak a telepeken Fotó: B. o; Országgyűlés és kormányprogram n zt mondják a honatyák, három-négy napig is eltarthat a most megnyíló Országgyűlés. Vannak, akik azzal indokolják ezt, hogy a Parlament őszi ülésszaka olyan ügyeket tárgyal, (a kormányprogram, illetve az adóreform), amelynek súlya, várható történelmi kihatása a párt 1956. végi, 1957. eleji konszolidációs programjához, a mezőgazdaság 1961-ben befejezett szocialista átszervezéséhez, vagy pedig a gazdaságirányítási reform 1968-ban történő bevezetéséhez lesz mérhető. Még ha elfogadjuk is, hogy valóban ilyen nagy horderejű a mostani napirend, akkor sem kapunk kielégítő választ arra, miért vesz igénybe a mostani ülésszak előreláthatólag három-négy napot. Végtére is, épp az előb- .bi visszatekintés igazolta, hogy a felszabadulás óta megértünk már néhány nagy sorsfordulót, s mégis, ha az emlékezetünk nem csal, évtizedek óta még egyszer sem ülésezett három-négy napig az Országgyűlés. Valami más és mélyebb okkal magyarázható hát, hogy most mégis így történhet. Az utóbbi hónapokban elég sokat hallunk, meg olvasunk arról, hogy a gazdaságirányítási reform kibontakozása a politikai intézményrendszer és gyakorlat reformját is igényli. A politikai intézményrendszer reformja viszont magában foglalja a párt vezető szerepének korszerűsítését, a párt és az állam közötti pontosabb munkamegosztást, az érdekképviseleti-érdekvédelmi fórumok, s velük együtt a Parlament növekvő szerepét. Hogy mi minden értendő a fentiek alatt, arról elég sokat olvashatunk az utóbbi hónapokban a Társadalmi Szemle, a Közgazdasági Szemle, a Valóság és más társadalomtudományi folyóiratok hasábjain. E tanulmányok szerzői többé-kevésbé egybehangzóan azt fejtegették, kívánatos, hogy lényegesen növekedjen a már említett érdekképviseleti-érdekvédelmi fórumok — a KISZ, szakszervezetek, TOT, MTESZ, Okisz — súlya és befolyása. A tudós politológusok szerint ugyanis e szervezetek csak akkor tölthetik be igazán a hivatásukat, ha felszínre hoznak, érzékelhetővé, láthatóvá tesznek minden számottevő rétegigényt és törekvést, függetlenül attól, hogy azok társadalmi horizontból jogosnak, teljesíthetőnek tekinthetők-e, avagy sem. Minthogy a társadalmi érdek nem csupán a különböző — gyakran egymásnak is ellentmondó — rétegigények matematikai összegzése (maga a gondolat is képtelenség!), a tudós férfiak azzal folytatták, hogy az érdekegyeztetés nehéz művelete, a minőségileg más, magasabb rendű társadalmi érdek megfogalmazása a párté, törvénybe foglalása pedig az Országgyűlésé kell,1 hogy legyen. Elvárható ugyanis a párttól, társadalmunk alkotmányba foglalt vezető erejétől, hogy olyan — sok évre előretekintő, stratégiai jellegű, az egész társadalom mozgósítására alkalmas — programot dolgozzon ki, mint a július 4-i lapokban megjelent, gazdasági-társadalmi kibontakozás programja volt például. Semmiképp sem volna helyénvaló viszont azt kívánni tőle, hogy a kormány, az államgépezet helyett is dolgozzék. Az ilyen szereptévesztésekből sok zavar származhatna. Ezért nem lehet véletlennek tekinteni, hogy az említett programban mindössze 15 sort olvashatunk a vállalatokat érintő általános forgalmi adóról, s 25 sort a lakosságot sújtó személyi jövedelemadóról, illetve meghonosításuk főbb indokairól és vezérlő; elveiről. Ezért ebből a 40 soros ajánlatból csak akkor lehetett törvény, ha — miután a Pénzügyminisztérium által kidolgozott részletes tervezet végigjárta a különböző érdekvédelmi fórumokat — a parlamenti bizottságok elé kerül, hogy azt követően az Országgyűlés döntsön a sorsáról. Hetek óta tartanak az országgyűlési bizottságok ülései, a tévénézők és rádióhallgatók milliói a saját szemükkel és fülükkel is meggyőződhettek arról, milyen élénk viták alakultak ki. Minden bizottság egyetértett abban, hogy a kormányprogram elfogadása és végrehajtása — amely a párt által megfogalmazott gazdaságitársadalmi kibontakozás programjára épül — nemzeti sorskérdés. Az adóreform bevezetése — még ha fájdalmakkal jár is — elkerülhetetlen. Ám felizzottak a szenvedélyek, amikor kiderült, hogy a kormányzatnak nincs eléggé határozottan körvonalazott véleménye a bérreformról. (A bérreform bevezetésének most még valóban nincs meg az anyagi fedezete!) Szociálpolitikai reformot sürgettek, tiltakoztak a nyugdíjak megadóztatása ellen, és így tovább. E szenvedélyes felszólalásoknak is részük van abban, hogy mégcsak az Országgyűlés elé sem kerül a nyugdíjak megadóztatásának ajánlata, s hogy a honatyák még a Parlament összehívását megelőzően konkrét tájékoztatást kaptak az adóreform bevezetésével egyidejűleg életbe léptetett szociálpolitikai intézkedésekről. Túlzás volna persze azt mondani, hogy mindenben a képviselőknek volt igazuk. Ök is tévedtek időnként, mint ahogy a Pénzügyminisztérium, meg más kormányzati fórumok több jeles személyisége is. Nem ok nélkül mondotta Grósz Károly miniszterelnökünk a minap: ... „Az nem igaz, hogy vannak ügyeletes zsenik és ügyeletes szűklátókörűek, és alul mindenki okos, felül pedig mindenki szellemileg, alultáplált.” Valószínű, az Országgyűlés időszaka is azt igazolja, hogy ebben teljesen megegyeznek a vélemények. D e abban már aligha lesz véleményeltérés, hogy a szemünk előtt bontakozik ki az új Országgyűlés arculata, amely a szocialista demokrácia nélkülözhetetlen fórumává vált. Egy olyan Parlament, amely „nemcsak” törvényeket hoz, hanem a törvényalkotást megelőző szenvedélyes polémiákkal hozzájárul az egész népünket foglalkoztatói vitás kérdések tisztázásához, a közös cselekvéshez szükséges, a népünk javát átfogó nézetazonosság megteremtéséhez, fogalmazhatnánk talán így is: a nemzeti egység kikovácsolásához. Jó munkát, honatyák! Magyar László
