Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
1987. augusztus 10., hétfő o Privát felmérés Békés megyéről Hírünk a hazában „Ja, az a kis ország, ott Keléten” ... „Ugye, az már nem Európához tartozik?” ... „Az egy külön ország” ... Jogos nemzeti büszkességgel háborodunk fel, amikor azt halljuk, hogy a „művelt” Nyugaton mennyire hányaveti ismeretekkel rendelkezik az átlagember országunkról, népünkről. Nem is kellene ezen bosszankodnunk, de úgy látszik, közös tudatunkba beépült valami bizonyítási kényszer, hogy: tessék rólunk tudomást venni! Nem bennünket kisebbít, ha arrafelé, napnyugaton tudatlanok és tájékozatlanok felőlünk, de valahogyan érint mégis bennünket. Ha nem is hiteleinkkel, de szellemi, kulturális, sport- és mindenféle teljesítményünkkel, produkcióinkkal, produktumainkkal szüntelenül érvényesíteni próbáljuk nemzeti védjegyünket, igazolni közép-európai létezésünk egyetemes-egzisztenciális jogerejét. Tükörre, és etalonokra van szükségünk, hogy megméressünk a magunk nagyságrendje szerint. Ezért kérdezgetjük gyakran az idegenben, hogy mit tudnak rólunk. Ennek a faggatozó kényszernek a szűkebb, „provinciális” változata kerített hatalmába nemrégen, amikor egy dunántúli körutazáson, megszólítottam mindenfelé, mindenféle embert. A nyugati-déli határszél íve mentén haladtam Veszprémtől Baranyáig kerülve. No, nem Magyarországról kérdezősködtem ... Arrafelé "'azért még ismerik a magyar embert — még ha imitt-amott jószerével több is a külföldi, mint a magyar. Ezúttal egy szűkebb hazáról, Békés megye országos híréről-nevéről tudakozódtam. Előre elárulhatom, hogy a hevenyészett felmérés vigasztalóbb kimenetelű volt, mint az előbbiek. Ám eléggé vézna hozamú is volt a fejtés ahhoz, nehogy véletlenül valami köröstáji hiúság erősödjön meg bennünk békésiekben. A kérdés tehát így szólt: — Mi jut eszébe legelőször, ha Békés megyéről van szó? Nos, jelenthetem, hogy minden megkérdezett „jól felelt”; nagyobb topográfiai sérelem nem ért bennünket... Hacsak azt az egy, végtelenül barátságos szentgotthárdi fiatal rendőrt nem számítjuk, akinek Békés megyéről bajai katonaideje jutott eszébe ... Pápán egy idős pénzügyi revizor volt az első, akit kérdésemmel megállítottam. Hosszas, zavart töprengés után derült csak fel az arca: megvan! A Békéscsabai Előre!... és megkönnyebbülten sorolta az illusztrisabb csabai focisták neveit. . . Az országjáró miskolci turistáknak nem volt gond a gyulai várjátékokat és a szarvasi arborétumot felidézni, a soproni Orsölya- téren. Kapuváron egy nyugalmazott lelkésznek még mindig a „Viharsarok” az első gondolattársítása, megyénk nevét hallva. Sárváron, egy büfé eladójának „szakszerűen” a gyulai kolbásszal volt azonos földünk. Az sem véletlen, hogy a csodás kámi Jeli-arborétum sűrű szavú, tudós gazdájának a gyulavári erdők idé- ződtek emlékezetébe a legélesebben. A szépséges Őrség egy kis falvában, Magyarszombatfán egy „született” gölöncsér-embernek az őzállományunk volt a legemlékezetesebb, és a csabai kolbász a legfinomabb, de tudott a megyében élő nemzetiségekről is ... A Baranya megyei Vajszló községben egy, immár dinnyét termelő tsz-könyvelő az Orosházi Üj Élet Tsz elnökére emlékezett tisztelettel, egy korábbi kapcsolat révén. Ennyi! A mintavétel — tudom — tudománytalan és szűk körű. Általános, értékelhető tanulságokkal nem szolgál. Annyi azért kitetszik belőle, hogy többet is hallhatnánk magunkról! Jólesett volna idegenek véleményét hallani kultúránkról, produktumainkról, mai értékeinkről... (Hiszen ez is az az ország ... és nem is olyan * nagy!) Ha másként nem, úgy, hogy aki távolabb jár, érdeklődjön és, meséljen! Mert, ugye, lenne miről...!?- — pian — KIRÁNDULÁS A NOSZTALGIAVONATTAL. A hétvégeken Budapest—Esztergom között közlekedik a MÁV nosztalgiaszerelvénye. A MÁV TOURS utasait korhű ruhákba öltözött személyzet fogadja a Nyugati pályaudvaron (MTi-fotó: Krista Gábor — KS) Arany ékszertől a hintáiéig „Legközelebb a fejedet hasvod el!’ — hangzik a gyakori dorgálás, .amikor gyermekünk valamit az iskolában felejt, vagy elveszít az utcán. De csak a gyerekek hagyják el holmijaikat? Ha mi, felnőttek egy kicsit önkritikusak vagyunk, mindannyiunkban megelevenedik egy-egy dolog elvesztésének városi tanácsnál Janyik János főelőadónál, a talált kínos emléke. A békéscsabai tárgyak ideiglenes gondviselőjénél érdeklődtünk, hogy mennyire vagyunk feledékenyek? — Sajnos minden évben sok talált tárgyat szolgáltatnak be hozzánk a becsületes ^megtalálók — mondta —. Ez azonban csak töredéke annak, amit az emberek elveszítenek, mivel az általunk őrzött tárgyak számánál lényegesen többen keresik nálunk elveszített holmijukai, értéktárgyukat. — Hol találják a legtöbb dolgot és milyen tárgyakat hoznak be? — Első helyen az italboltokat és a boltokat említeném. A kerékpárok zömét italmérő helyek elől hozzák. Ez annak tulajdonítható, hogy az üzletek, közintézmények előtt a biciklitulajdonosok elmulasztják lezárni járműveiket és valaki „elköti” azokat egy kocsmalátogatás erejéig. Sok talált tárgyat hoznak be az Uni- verzál és a Centrum áruházból is. Meglepő, hogy az emberek mennyire nem vigyáznak frissen vásárolt holmijaikra, ugyanis ezekről a helyekről sok vadonat új cipő és-ruhadarab kerül hozzánk. A nyári idényben „szállítóink” közé tartoznak a strandok is, ahol leggyakrabban órákat és nyakláncokat hagynak el az emberek. Felsorolni is nehéz, hogy milyen holmikat hoznak be: aranyékszertől a hintalóig, esernyőtől a fürdőruháig mindenfélét. Nemrégen behoztak például egy jó állapotban levő összecsukható gyermekkocsit. El sem tudom képzelni, hogyan lehet ilyesmit ^feszíteni! Lehet, hogy me^pő, de viszonylag gyakran hoznak be pénzt. Általában száz-kétszáz forintokat, de nemrégen előfordult, hogy egy cigány fiatalember több mint ötezer forintot szolgáltatott be. — Mit tesznek a behozott tárgyakkal? — Amikor behoznak valamilyen holmit, megvizsgáljuk, hogy nincs-e benne a tulajdonos személyére utaló jel. Egy nyugdíjszelvény, vagy egy borítékdarab már jó kiindulási alapot jelenthet. Ha ilyesmit találunk, minél előbb igyekszünk megkeresni a dolog gazdáját. Amennyiben semmilyen jelet sem fedezünk fel, akkor a holmit a hatályban levő jogszabály szerint 90 napig őrizzük. Három hónap után — ha a tulajdonos nem jelentkezik és a tárgy értéke nem haladja meg a tízezer forintot — a találó igényt tarthat a talált dologra. Amennyiben nem tart igényt, kiselejtezzük, vagy a Bizományi Áruházon keresztül értékesítjük. M. M. Vonalban voltunk Gyomaendrődön Egy héttel ezelőtt — augusztus 3-án — vonalban voltunk Gyomaendrődön, s vártuk a lakosság közérdekű bejelentéseit, kérdéseit, javaslatait. Összesen 21 kérdés, illetve bejelentés érkezett, melyek többsége a gázprogrammal volt kapcsolatos. Ezekre élőben válaszolt a gázügyekben illetékes Batári Lajos, a városfejlesztési iroda beruházási főelőadója. Nem érdektelen azonban a lakosság nagy részét érintő gázbekötésekre vonatkozó kérdésekre visszatérni. Szeptember végén... Tehát, mint Batári Lajos elmondta, az idei ötéves terv végére a település 40 százalékát behálózzák a gázvezetékek. A Mező Imre-lakóte- lepen a napokban kezdenek hozzá a vezeték építéséhez. Az endrődi részen, a Népligetben a kivitelezővel kötött szerződés szerint szeptember 30-ig be kell fejezni a munkálatokat, így itt várhatóan október végétől már lehet gázzal fűteni. Az Október 6.-lakótelep háztömbjeiben a belső szerelési munkák szeptember elsején kezdődnek és szeptember 20- án fejeződnek be. Várhatóan a hónap végén lesz gáz a lakásokban. Az Alkotmány utcában szintén szeptember végén, a Botond és Kossuth utcákban augusztus 15-én helyezik üzembe a vezetékeket. A Kodály és Baross utcák gázellátásának tervezése most folyik, a kivitelezés szeptember végén kezdődik, és várhatóan november elején már a gáz is lesz a csövekben. Lakodalom van a mi utcánkban Tóth Mihály (31-984), a Hídfő étterem mellett lakik, és panaszkodott, hogy „minden szombat este pokol az életünk, hangos a környék a lakodalmak miatt. Hajnalban „vonatoznak” az utcán, énekelnek, hangoskodnak. Miért engedélyezik ezt az illetékesek?” Tóth Mihály másik panasza: „A Hídfő étterem hétköznap is reggei hatkor nyit, és a dolgozni járók be-betévednek egy-két felesre, s így ne csodálkozzanak a munkahelyi vezetők, ha a munkások italosán érkeznek dolgozni.” Gondáné Raduska Ilona, a Gyomaendrőd és Vidéke Áfész vendéglátó osztályának vezetője illetékes az ügyben: — Ami a panasz első részét illeti, az étterem feladatai közé tartozik a lakodalmak szervezése, rendezése is. Ha a telefonáló valamelyik hozzátartozója netalán megházasodna, akkor gondolom, ez esetben a násznép sem tenne másképp. A másik bejelentéssel kapcsolatban a következőket tudom mondani: Gyomaendrődön két vendéglátó- hely, a Hídfő és a Körös étterem kapott engedélyt a 9 óra előtti szeszárusításra. Az. hogy valaki féldecivel, decivel a gyomrában, illetve a fejében megy dolgozni, az nem a mi dolgunk, ezt megakadályozni nem a mi feladatunk. II Hármas-Körös Gyománál Buti László (Nagylapos) igazságtalannak tartja, hogy a rádióban naponta hallható vízállásjelentésben „csak" Gyomát említik Gyomaendrőd helyett. Sőt, a vasútállomásokon, pályaudvarokon a hangosbemondó sincs tekintettel arra, hogy a két község már évek óta Gyomaendrőd néven egyesült. Botos András, az Országos Vízjelző Szolgálat munkatársa szerint a kérdés első felének az az oka, hogy a vízmérce már évtizedek óta a Gyoma nevet viseli. — A vízmércék elnevezése egyébként nem feltétlenül kell, hogy azonos legyen a közelében levő településével. Egyébként a rádióban elhangzó névhez már hozzászoktak felhasználóink, s Gyomaendrőd hallatán azt gondolnák, hogv egy új vízmércét állítottunk fel valahol. Ily módon tehát nem tartom valószínűnek, hogy Gyomát átkereszteljék Gyo- maendrődre . . . Farkas Ferenc, a MÁV Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség üzemfőnök-helyet- tese úgy tudja, hogy a gyo- maendrődiek mindeddig nem kérték az állomásnév megváltoztatását: — Volt pedig már példa ilyenre. Kétpó állomás neve valamikor Pusztapó volt. A közelmúltban a helybéliek tanácsülésen felvetették, hogy <gó lenne, ha az állomás régi, jogos nevét viselhetné. Az illetékesek felkeresték a szegedi igazgatóságot, ahonnan kérésüket továbbították a MÁV vezérigazgatóságához, ahol engedélyezték az állomás nevének megváltoztatását. A következő menetrendkönyvben így Kétpó helyett már PuSztapó szerepelt, a táblákat átfestették, a pecséteket kicserélték. (Kiderült egyébként, hogy a gyomaendrődi tanács már három alkalommal is kérte az állomásnév megváltoztatását. Kérésüket azonban mindhárom esetben elutasították.) Lakásügyek Gottfried Sándor a Koll- mann-telepen nemrég felépült 45 lakásos tömbben vásárolt lakást, kérdezte, mikortól lehet beköltözni. Jenei Bálint tanácselnök: — Most folyik a műszaki átadás. A beruházó — az OTP — azonban nem készítette el a lakások gázbekötési tervét, s bár a gázszerelési munkák már készen vannak, de a terv híján a Dégáz üzembehelyezési engedélyezésére még várni kell. Remélhetőleg azonban már szeptember végén megkaphatják a lakók a kulcsokat. Bukva Vincéné (Kossuth út 48/1.) mozgássérült, rokkantnyugdíjas, a tanács szociális gondozottja. Férje három éve elvált tőle, elköltözött. Mivel a ház egyik fele a volt házastársáé, így Bukváné most egy egyszobás lakrészben kénytelen élni. Bár állandó felügyeletre volna szüksége, eltartási szerződést — a kis lakás miatt — nem tud kötni. A 3500 forintos nyugdíjából képtelen kifizetni volt férjét, így egy megoldást tud. Szeretné, ha az OTP megvásárolná a lakrészt, és kifizetné a volt házastársat. Bukva Vincéné pedig az OTP-től kapott hosszú lejáratú kölcsönt részletekben fizethetné visz- sza. Ily módon gondozót is tudna maga mellé venni. Javaslatát és kérését ezúton továbbítjuk az illetékesekhez. Föld, tanyával Joóné Tímár Mária, endrődi születésű, csorvási lakos érdeklődött, hogy az Újkertsoron levő örökölt zártkeítjét eladhatja-e. A tanács illetékesétől kapott válasz rövid és tömör: eladható. Joóné másik kérdése: édesapja ma is Endrőd mellett — a Béke Tsz területén — egy tanyán él. Az idős embert szeretnék magukhoz költöztetni, a tanyát pedig a földdel együtt eladni. Nyélbe üthető-e az üzlet? Dr. Galambos Imre, a Béke Tsz főkönyvelője: — Ha a terület nagyüzemi művelésre nem vonható be, tehát nem egy 200 hektáros tábla közepén van a tanya, akkor a tsz engedélyével eladható az épület mindenestül. Ellenkező esetben a tsz-nek elővásárlási joga van ... Vaszkó Sándorné kérdezte, hogy a gázvezetékek fektetése miatt felbontott Kossuth utat mikor hozzák rendbe, valamint hogy miért ihatatlan oly gyakran a csapból folyó ivóvíz? Nagy Pál, a tanács műszaki osztályának vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a gázbekötések után folyamatosan betonozzák a felbontott úttestet. Aszfalt- szőnyeget azonban várhatóan csak másfél év múlva kap a Kossuth út. Az ivóvíz minőségével kapcsolatban Rung Attilától. a víz- és csatornamű-vállalat gyomaendrődi üzem- mérnökségének vezetőjétől kértünk tájékoztatást: — Nyaranta nagymértékben megnő a vízfogyasztás, ezért egészségügyi okokból többször is fertőtlenítjük, klórozzuk a vizet. Általában havonta végzünk ilyen átmosást, mivel azonban május végén állt üzembe egy kút- csoport, így gyakrabban kellett fertőtlenítést végeznünk. Emellett júniusban és júliusban a fogyasztás meghaladta a víztisztítási technológiánk kapacitását, ugyanis ennek bővítése még nem történt meg. A beruházás teljes befejezése jövőre várható. A vízfogyasztás egyébként most augusztusban lecsökkent, s ez vízminőség-javulással is együtt járt. Megszűnik egy óvoda Halász István pedagógus kérdezte: miért zárják be szeptemberben a Hősök úti óvodát? Jánovszky György, a tanács művelődési osztályának vezetője válaszolt: — A hosszú távú tervkoncepció tárgyalásakor, egy tavalyi tanácsülésen javasoltuk az óvoda bezárását. Egyrészt maga az épület sem alkalmas már erre a célra, másrészt a fenntartási költségek is magasak voltak. A 63 gyermek elhelyezésére alkalmas intézmény ugyanis évek óta csak „fél házzal” üzemelt. összevont szülői értekezlet döntött végül is az ügyben, így az évi 300 ezer forint költségmegtakarítást a többi óvoda eszközellátására, és az épületek karbantartására fordíthatjuk. A területi helyzetet figyelembe véve, a szülőkkel megbeszélve, a gyerekek a számukra legkedvezőbb helyen levő három óvodába járhatnak. Hornok Ernő