Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
NÉPÚJSÁG 19S7. augusztus 8„ szombat Egyszemélyes színháztörténet Pál Lénára látogatása megyénkben A művelődési központ kívülről is szép — útban a megnyitóra Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) A tájékoztatót követő beszélgetésen a legfőbb szakmai kérdés a szójatermesztés perspektívája és az öntözés gazdaságossága volt. Pál Lé- nárd megjegyzésére, hogy a kormány eltökélt szándéka a fehérjeimport csökkentése, és hazaival való helyettesítése, a házigazdák elmondták, hogy szójakísérleteket is folytatnak. A mélyfekvésű, vizenyős, más kultúrákhoz alig használható földeken szeretnék meghonosítani a közismerten vízigényes szóját. A kutatóintézeti vezetők az elmondottak valódiságát szemléletesen is bizonyítani akarván, rövid határjárásra invitálták a Központi Bizottság titkárát. Először a rizsnemesítő területet mutatták meg, ahol Simonná dr. Kiss Ibolya, a rizsneme- sítési és -termelési osztály vezetője tájékoztatta a vendéget.' Egy rögtönzött rizs- fajta-bemutató (egy asztalon hazai és külföldi csomagolt rizsfajtákat állítottak ki) fölött elmondta, hogy olyan fajták előállításán dolgoznak, amelyek a jelenleg termelésben levőknél is jobban ellenállnak a szélsőséges időjárásnak, és a kártevőknek. Foglalkoznak olyan új technológia kifejlesztésével is, amelynek lényege, hogy nem árasztással folyik a termelés, hanem csak permetezéssel kap vizet a növény. Kísérleteiket kukorica közé telepített rizzsel végzik, s az eddigi tapasztalataik biztatóak. A módszernek külön előnye, hogy meg lehet spórolni a drága rizstelepítést, ami nem elhanyagolható szempont, hiszen a gazdaságok egy részét ez tartja vissza a rizstermesztéstől. Pedig amint azt a kutatónő — Pál Lénárt egy kérdésére válaszolva — elmondta, az ország rizsszükséglete hazai termeléssel is kielégíthető lenne. (Jelenleg negyven százalékát importból fedezzük.) A kísérleti telepen látottak igazolták, ehhez megfelelő fajta lenne. Kis fehér karókon ott sorakoztak a faitafeliratok: Oryzella. Mu- . tashali, Szarvasi 27, Dung- han, Nucleorvza. A velük jelölt parcellákból előbb- utóbb még jobb, nagv hozamú, jó tulajdonságú fajták kerülnek ki. A vendég útja innen a vízgazdálkodási és öntözéstechnikai bemutatótelepre vezetett, ahol dr. Szalóki Sándor főmunkatárs és dr. Lelkes János műszaki osztályvezető ismertette az itt folyó munkát: a víz és tápanyag mesterséges adagolásával elért szembetűnő eredményeket (jól látható volt a különbség az öntözött ég a természetes csapadékkal nevelt kukorica között), és az öntözést mérő és annak biztonságát szolgáló műszerfejlesztéseket (köztük a hordozható vízmintavevőt és ta- lajminőségmérőt). Pál Lénárd kutatóintézetbeli programja a gyepgazdálkodási bemutatóterületen fejeződött be. Itt dr. Ja- novszky János tudományos osztályvezető számolt be a gyepgazdálkodás eredményeiről. Elmondta többek között, hogy a fű és a gyepalkotó pillangós virágú növények nemesítésével, a vetőmagtermesztés korszerű módszereinek kutatásával, a gyeptermesztés és -hasznosítás, valamint az ágazat ökonómiai kérdéseinek vizsgálatával foglalkoznak. Munkájuk sikerét bizonyítja, hogy 18 államilag elismert fűfajtát vallhatnak magukénak. A hazai takarmányfüvek 70 százalékát és a parkfüvek 90 százalékát ezek a fajták alkotják. Jelentős és egyre növekvő az intézet fűmagexportja a tőkés országokba is. Az időből többre, mint a kiállított gyepnövények („Sztár”, „Szarvas” nevű faji tákból kimetszett, valóban szőnyegszerűen összehenger- getett gyepdarabok) megtekintésére már nem futotta, mert a vendéget és kíséretét már várták a Dózsa Tsz- ben. A szövetkezeti székház kapujában Kovács Péter elnök és vezető munkatársai — Frankó János pártvezetőségi titkár, Mihály István és Stafira Sándor elnökhelyettesek — üdvözölték Pál Lénárdot, akit máris a tanácsterembe invitáltak. Amint az elnök tájékoztatójából csakhamar kiderült, a szövetkezet megtekintése jól illeszkedik az addig látottakhoz, hallottakhoz, hisz korszerű gondolkodásért a dózsásoknak sem kell a szomszédba menni... Az 1948-ban alakult gazdaság, mely több mint ezer taggal közel hatezer hektár szántón gazdálkodik, és egy- milliárd forint árbevétel mellett mintegy 40 milliós nyereséget könyvelt el tavaly, igazán nagy változásokon ment át az elmúlt másfél évtizedben. A termelés biztonságát „több lábon állással”, korszerű termelési módszerekkel és új eljárások bevezetésével erősítette, és a nyereséges gazdálkodást megszilárdította. Kimagasló eredményeket értek el a növénytermesztésben (kalászosokból például hagyományosan hat tonna körüli termésátlaggal büszkélkednek; az idén az aszály ellenére is 5,6 tonnát takarítottak be) és az állattenyésztésben (1250 tehén átlagában például a tejhozam 6086 liter). Az országban az elsők között hasznosították a geotermikus energiát, és vállalkoztak új gazdálkodási formák — például az egyéni szakcsoportos szervezéssel működő baromfitelep — kipróbálására. A megújulás, a kockázatvállalás, a szabályozókhoz való alkalmazkodás jellemzi a szövetkezet vezetőségét és tagságát. Ezt igazolja a legutóbbi két esemény is (melynek híre Szarvas határán túlra is elhallatszott) : megvették a Serkövöt, s ott 45 milliós beruházásba kezdtek, és befogadták az évek óta vesztesége^ Táncsics Téeszt. Amikor Pál Lénárd a tájékoztatót végighallgatva megkérdezte, hogy van-e valami elképzelésük arra az esetre, Ka a világpiaci helyzet még nehezebbé válik (például a már most telített baromfipiacon nem kell a magyar csirke), az elnök és munkatársai nem jöttek zavarba. Máris sorolták az elképzeléseket, tettek említést tervezett vagy folyamatban levő tárgyalásokról, és mutattak rá, hol látnak még — a mostani gazdálkodásban is — tartalékot. A hallottak után a Központi Bizottság titkára okkal állapította meg: — Plasztikus választ kaptunk itt a délelőtti kérdésre: hol a garancia a gazdaságitársadalmi kibontakozás programjának végrehajtására. De arra is bizonyságot kaptunk, hogy a mi legjobb agitációs és propagandaérvünk az, amit eddig elértünk. Pál Lénárd szövetkezetbeli és egyben szarvasi programja határjárással, az öntözött kukoricatáblák és egy saját újítással kialakított növénykímélő, taposásmentes öntözési eljárás megtekintésével ért véget. Megyénk vendége délután szülőhelyére, Gyomaendrőd- re látogatott. A pártbizottság épületében Kórjs György, az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottságának első titkára és Jenei Bálint tanácselnök fogadta az MSZMP KB titkárát, akit tájékoztattak a nagyközség politikai, gazdasági helyzetéről és az elkövetkezendő évek feladatairól. Kőris György elmondta, hogy a település lakossága várja az új kormányprogramot. Pál Lénárd hangsúlyozta, hogy a szeptemberben az Ország- gyűlés elé terjesztendő kormányprogramtól ne várjon senki gyors, azonnal érezhető javulást. A kormányprogram nem recept, csak irányelv, aminek megfelelően kell mindenkinek cselekednie. S ez az azonnali cselekvés garancia lehet a program végrehajtásához. Ezt kell megértetni az emberekkel és a vezetőkkel is. * A beszélgetés után Pál Lénárd a Kner Múzeumban megtekintette a nyomda 105 éves történetét bemutató ál-* landó kiállítást. Érdeklődéssel és hozzáértéssel szemlélte a régi könyveket, fényképeket. Az egyik korabeli fotón a dolgozók között büszkén mutatta édesanyját. — Akkoriban, gyermekkoromban nagyon sok. időt töltöttem a nyomdában, hiszen édesanyám a kötészetben dolgozott. Innen Gyoméról vittem magammal a szép könyvek iránti szerete- temet... Pál Lénárd dicsérte a gyomai nyomda méltán híres termékeit, és a látogatás befejeztével a következő sorokat írta a múzeum vendégkönyvébe: „Nagy öröm volt számomra sok év után ismét meglátogatni ezt a kultúrtörténeti szempontból is nagyszerű gyűjteményt.” Késő délután az újjáépített Katona József Művelődési Központ kapujában Megyeriné Csapó Ildikó, az intézmény igazgatója köszöntötte a művelődési központ ünnepélyes megnyitójára érkező vendéget. A Corini Margit festményeiből és Pásztor János szobraiból nyílt kiállítás megtekintése után a zsúfolásig megtelt színházteremben először Jenei Bálint tanácselnök köszöntötte a megnyitóra érkezett vendégeket, akik között ott volt Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára, dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Szabó Béla, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára, majd Pál Lénárd mondott ünnepi beszédet. Először a «gazdasági és társadalmi kibontakozás programjával, a termelési színvonal és a műveltség közötti szoros kapcsolat kérdésével foglalkozott, majd beszédét így folytatta: — Jogosan hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági, társadalmi kibontakozásban minden területen, de különösen a munkavégzésben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a minőségi követelmények érvényesítésére. A minőség változó jegyeinek ismerete képzettséget, hozzáértést és új szemléletet igényel. A kiváló minőség biztosítása a versenyképesség elengedhetetlen feltétele. A magyar gazdaság által előállított termékekkel szemben felhozott minőségi kifogások elég gyakoriak, miattuk jelentős anyagi és erkölcsi veszteségek érnek bennünket' nemegyszer fontos piacokat veszítünk el. A konkrét esetek elemzése azt mutatja, hogy a rossz minőség legtöbbször a hozzáértés, a szaktudás hiányának, a felelőtlen, gyakran szervezetlen munkavégzésnek, az. ellenőrzés hiányának tulajdonítható. Azt hiszem, nem szükséges bizonyítani, hogy a jó minőségű munkavégzés szükségképpen feltételezi a fejlett munkakultúrát. Fejlett munkakultúra pedig műveltség, etikai és esztétikai normák nélkül nem létezhet. vPál Lénárd beszéde befejező részében a helyi feladatokról, ezen belül köz- művelődési kérdésekről szólt. (A^z avatóbeszédet lapunk augusztus 15-i számában; a Köröstáj mellékletben teljes terjedelemben közöljük.) Pál Lénárd beszéde után Kőris György jutalmakat adott át mindazoknak, akik az intézmény épületének rekonstrukciójához kiemelkedő munkájukkal járultak hozzá. A megnyitó után pedig a helybeli Rumba társastáncklub, a Körösmenti néptáncegyüttes és a népdalkor ünnepi műsorával avatta föl a színpadot. Pál Lénárd az esti órákban utazott el megyénkből. Ä. Z. — H. E. Azoknak, akik ismerik az utóbbi fél évszázad magyar színháztörténetét, önmagában is sokat mond ez a név: Varga Mátyás. Kossuth-dí- jas díszlettervező művészünk ő, akit jól ismernek országszerte, de igazi pátriája Szeged. Erről tett hitet most az idős művész. A napokban adták át Szegeden azt a színháztörténeti kiállítóházat, amelyet Varga Mátyás külön erre a célra vásárolt meg és újított fel. A Bécsi körút 11/A szám alatti ház három szintjén, pompás gazdagságban várja a látogatókat a kiállítás anyaga. A legszebb és legsikeresebb díszlettervek során végighaladva, nemcsak a szegedi színház és a fesztiváltörténet lapjaiba tekinthetnénk be, hanem hazai színházkultúránk sok fényes fejezete is felvillan. Nagyszerű ízléssel és stílusérzékkel alakították ki a belső tereket. A díszlettervek páratlan formagazdagságú kerámiákEgyütt van ebben a patinás házban a magyar történelem, irodalmunk és az európai kultúra. Az egyik szobában egy kályha, csempéi mintázzák történelmünk képeit. Az egyik urna Bacchust figurázza, a másik már Dózsát. De látjuk itt kerámialapokon felsorakoztatva „Az ember tragédiáját”, arrébb totemoszlopokként fogadnak, szintén kerámiából, a Csongor és Tünde színes alakjai... Igazi attrakciója lett ez a gyűjtemény a fesztiválvárosnak. Ajánljuk figyelmébe a színházrajongó zarándokoknak és mindenkinek, aki a szépet, az értékeset és a maradandót szereti. Szintén a színházi érdeklődésűek programjának' része lehet a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ időszakos kiállítása, amelyben Wieber Marianne jelmezeit láthatják a látogatók eredetiben. Az augusztus 20-ig nyitva tartó kiállítás színházi és tv-produkciók pazar kosztümjeit mutatja be, két Vallomás — Gyomán születtem 1925-ben — idézte fel kérésünkre gyomai éveit Pál Lénárd. — Polgári iskolába is ide jártam. Később tanulmányaimat Békéscsabán a Felsőkereskedelmi Iskolában folytattam, ahol akkoriban bank- szakembereket képeztek. Az iskola elvégzése után tudtam, hogy nem leszek pénzügyi ember, ugyanis már ekkor inkább a matematika, a fizika és a kémia tudománya érdekelt. Kircsi István ragyogó pedagógusom volt, neki köszönhetem, hogy mire leérettségiztem, már egyetemi színvonalon tudtam a matematikát. Vegyész szakon végeztem 1948-ban, és érdeklődésem ekkor fordult a fizika tudománya felé. 1950-től 53-ig aspiránsként a Szovjetunióban tanultam, majd 1978-ig kutatóként dolgoztam. Gyomai gyermekéveimre ma is nagy szeretettel gondolok. Kállai Ferenccel, a színművésszel együtt koptattuk az iskola padjait, és hálával emlékszem Mohácsi Jánosra, aki az első elemiben megtanított bennünket számolni. Ugyanilyen érzésekkel gondolok Ruszka Sándorra, aki a polgári iskolában a magyar nyelv tudományát oltotta belénk. Gyoma — azaz most már Gyoma- endrőd —, mint szülőhelyem így érthetően közel áll szívemhez, ide én mindig haza jövök. kai és rajzokkal nak. váltakoz- teremben. pa. Dőlt betűvel A málna Olvasom az információs jelentéseket, amelyeket a pártalapszervezetek készítenek a dolgozók, azon belül a párttagság hangulatáról. Miközben a valóságban lassan már három hete együtt élünk az új árakkal, a jelentésekben még mindig vezető helyet foglal el azok fogad■ tatása. Az emberek a történteket tudomásul vették, többségében -— az előzetesen terjengő hírek miatt — számítottak ■ rá. Aggodalmat váltott ki viszont az áremelés várható következménye, az új árak — különösen az energiáé és az üzemanyagé — megjelenése más, feldolgozott termékek árában. Az intézkedés kapcsán ismét erőteljesen foglalkoztatja a közvéleményt a főváros és a vidék, illetve a falu és a város közötti különbség növekedése, a többgyermekes családok és a kisnyugdíjasok helyzete. Valahogy így summázhatnám a személyes tapasztalataimmal is egyező véleményeket. Vagyis — ha fájdalmasan is, de — elfogadta a társadalom az intézkedéseket. Mi több, a visszacsatolás is megtörtént, vagyis a központi szervek is képet kaptak arról, milyen félelmei vannak a lakosságnak. Az egész ügy tehát egy szót sem érdemelne, hacsak... Hacsak azóta nem hallottam volna további áremelésekről. Egy illetékes a bor árának emelését engedte sejtetni, egy másik pedig a mélyhűtött termékek drágulását jelentette be. Igaz, az utóbbiaknak csak egy részéért kell többet fizetnünk. Az áremelésre javasolt áruk • listáját ugyanis az árhivatal egy kicsit „meghúzta”. (Szó ami szó, régen örültem ennyire az Országos Anyag- és Árhivatal létének, mint most, a hír hallatán.) Félreértés ne essék, nem az említett áremelések ellen akarok agitálni. Mint közgazdasági kérdésekben kiképzett társadalom tagja elfogadom, hogy a központi árintézkedések mellett szükség van nem központiakra is. Vagyis az árakat időről időre hozzá kell igazítani a valós költségekhez. Azt is elfogadom, hogy ezek az árrendezések általában indokoltak. Ugyanakkor látom, hogy vállalataink egyre gyakrabban nyúlnak az áremelés eszközéhez. (Különösen most, az új adórendelet bevezetésének közeledtével.) Mintha a költségek, illetve a termelésben vagy az értékesítésben helyenként uralkodó anarchia árfelhajtó szerepének ellensúlyozására, nem is lenne más eszköz. (A minap már maga az államtitkár is kénytelen volt elismerni, hogy több mint felháborító, ami a zöldség- és gyümölcskereskedelemben folyik.) Ez utóbbiról magam is szereztem benyomásokat pár hete, amikor a Duna-kanyarban dúló málnaháború hallatán kapcsolatba kerültem a termelőkkel. Egyikőjük elmondta, hogy egy zöldséges maffia alvilági eszközökkel a tavalyinak duplájára verte fel az árakat — a málnások nem kis örömére. Csak a hűtőháziak bosszankodtak, mivel málna nélkül maradtak. Mert ugye — szerződés ide vagy oda, különösen, ha az magyar módra készült — ki az a bolond, aki fél áron adja el a málnáját. Nem nehéz ezek után rájönni, hogy ebben a példában ki járt jól. (Természetesen nemcsak, sőt főleg nem a becsületesen dolgozó termelőkre gondolok.) Mint ahogy azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy jövőre miként is alakul majd a szörp és a málnakonzerv ára. Az árváltozást — mint ahogy a bor és a mirelitkészítmények esetében is — minden bizonnyal a csomagolóanyagok árának változásával és a termeltetés költségeinek növekedésével magyarázzák majd a vállalatok. Valószínűleg nem túl meggyőzően. Márpedig — a központi árintézkedések utáni indoklást mint példát követve — egyre inkább meggyőzni kellene, s nem megmagyarázni. Mert a két szó nem szinonimája egymásnak. S megújulásra kész társadalmunkban egyre kevésbé lehet az előbbit az utóbbival helyettesíteni.
