Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-07 / 185. szám

i\Cl Nemzetközi továbbképző tanfolyam fiatal kutatóknak 1987. augusztus 7., péntek Hét forduló után — döntetlen KISZ-titkárt választottak (volna) Mezökovácsházán Nemzetközi továbbképző tanfolyam kezdődött tegnap a Magyar Tudományos Aka­démia Kísérleti Orvostudo­mányi Kutatóintézetében. Szentágothai János akadé­mikus nyitotta meg a tízna­pos kurzust, amelyet az Eu­rópai Tudományos Alapít­vány és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Neurobioló- giai Kutató Laboratóriuma rendezett, immár másodíz­ben országunkban. Ez alka­lommal is a világ neves agy­Az év első felében 7 szá­zalékkal csökkent megyénk­ben a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek száma az elmúlt év hasonló időszakához képest. Összesen 294 baleset volt, 18-an meg­haltak, 357-en megsérültek. A balesetek 90 százaléka hibátlan, s csaknem 75 szá­zaléka száraz úton, zavarta­lan látási viszonyok között történt. Az ok leggyakrab­ban a figyelmetlenség, de változatlanul sok bajt okoz az elsőbbség meg nem adása, a sebesség helytelen megvá­lasztása és a kanyarodási szabályok megszegése. A számadatok is, de különösen a közlekedők tapasztalatai azt mutatják, hogy változat­lanul gond van a közleke­désben részt vevők magatar­tásával. Gyakorta agresszí­vek és önzők vagyunk az utakon. A balesetokozók között a személygépkocsi-vezetők sze­repelnek a legnagyobb szám­mal (136 esetben), emellett 54-szer kerékpáros, 26-szor gyalogos, 23-szor segédmo- torkerékpár-vezető, 20-szor motorkerékpár-vezető, 23 esetben pedig tehergépkocsi-, illetve vontatókezelő volt a kutatói ismertetik az Európa sok országából és Izraelből érkezett fiatal kutatókkal — orvosokkal, biokémikusok­kal, neurokémikusokkal, anatómusokkal, farmakoló­gusokkal — az idegrendszer- szerkezet-kutatás legújabb módszereit, eszközeit. A tanfolyam hallgatói és előadói részt vésznek az agy­kutatók világkongresszusán, amelyet augusztus 16. és 21. között tartanak a Budapest Kongresszusi Központban. balesetek előidézője. Feltét­len szólni kell arról is, hogy a közlekedés védtelen résztvevői, a gyermekek és az idősebb emberek, a gya­logosok és a kerékpárosok a kívántnál sokkal kevesebb támogatást kapnak a gépjár­művezetőktől. Az idei statisztikákból ki­derül az is, hogy számotte­vően sikerült visszaszorítani a gépjárművezetők alkohol- fogyasztását. A balesetek okozói közül 37-en voltak italosak, s ez 12,5 százalékát jelenti az összes balesetnek. A múlt év első felében a balesetek 25 százalékában játszott az alkohol is szere­pet. A járművezetők mintha jobban meggondolnák, hogy az italospohár után nyúlja­nak. Nem is csoda. A rend­őrségi ellenőrzések nyomán az ilyenkor természetes pénzbírság mellett minden esetben — összesen 193 al­kalommal — ugrott a jogsi. (Egy esetben örökre bevon­ták az engedélyt.) Az egy év­re vagy ennél hosszabb idő­re bevont vezetői engedély csak vizsgával szerezhető vissza, s ennek elég nagy a visszatartó ereje. ut Feszültség vibrál a leve­gőben, amikor a levezető el­nöki szólásra emelkedik. A két „vetélytárs” nem is mer felnézni, lehajtott fejjel ül­nek. i— Döntetlen. Mindkét je­löltre öten voksoltak, ezért meg kell ismételniük a sza­vazást. Enyhe morajlás fut végig a termen. Húsz perccel később. Min­den változatlan, talán csak az izgalom fokozódott még jobban. — Az eredmény ismétel­ten öt—öt, tehát most sem dőlt el semmi. S hogy ezek után mi a teendő, azt meg kell beszélnünk. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy sport- eseményről tudósítunk, el­áruljuk az előzményeket. ' A Mezőkovácsházi Városi KISZ-Bizottság a megyében — de talán az országban is — egyedülálló lépésre szán­ta el magát. A megüresedett titkári posztot — a demok­rácia széles körű alkalma­zásával — többes jelölés és az ezt követő szavazás út­ján kívánták betölteni. Kez­deményezésüket örömmel fogadták a KISZ Békés Me­gyei Bizottságán, és azonnal el is látták őket instrukciók­kal, hogy milyen tulajdonsá­gokkal kell rendelkezniük majd a jelölteknek. Ezek: legyen fiatal; olyan politikai programmal lépjen fel, amely tartalmazza a térség problémáit; a mozgalmi élet­ben töltsön be aktív szere­pet; a KISZ-tagok támogas­sák elképzeléseit; rendel­kezzék megfelelő általános műveltséggel. E szempontok figyelembevételével kezdte meg működését a háromtagú jelölést előkészítő bizottság. Százhuszonhárom KISZ-tag — akik a mozgalomban meghatározó szerepet tölte­nek be — véleményét kér­ték ki, hogy szerintük ki lenne alkalmas a tisztség viselésére. Az első körben 24 jelölt neve került szóba, majd az 5 legtöbb szavaza­tot kapott személyt kérdez­ték még, hogy vállalná-e a többes jelölést, és — ha ne­tán megválasztanák — a titkári poszttal járó felada­tokat. Az első három helyezett családi okokra hivatkozással nemet mondott, ketten azon­ban „beszálltak a ringbe”:a kunágotai Asztalos János, aki a helyi Bercsényi Tsz gépszerelője és Pántya Ta­más népművelő — jelenleg a határőrségnél teljesít szol­gálatot, mint törzsőrmester —, a Mezőkovácsházi Várc*- si Művelődési Központ elő­adója. Ök voltak tehát a fő­szereplői a városi KISZ-bi- zottság ülésének, amelyet a pártbizottság székházában tartottak a héten. Két óra 1 perc van, ami­kor a levezető elnök köszön­ti az egybegyűlteket. Meg­állapítja, hogy a testület határozatképes, mert a 11 tagból 10 jelen van. (Az ese­mény fontosságát tükrözi, hogy megjelent Ernőd Pé­ter, a KISZ KB titkára, Sza­bó Béla, a KISZ Békés Megyei Bizottságának első titkára és dr. Csiffáry La- josné, a városi pártbizottság titkára. A KISZ-bizottság ezután egyhangúlag elfogadja a tes­tületi ülés napirendjét; szin­tén egyhangúlag, hogy Per- tics Antalt — aki szeptem­bertől a Politikai Főiskola nappali tagozatos hallgatója lesz — felmentik titkári és KISZ-bizottsági tagsági funkciójából, illetve — egy tartózkodással — azt, hogy Pántya Tamást megválaszt­ják a bizottság tagjának. Ezt követően Asztalos Já­noson a sor, hogy elmondja politikai programját — mint­egy tíz percben. Beszédében kitér a KISZ XI. kongresz- szusára, a „Jövőnk a tét” akcióra és az MSZMP KB 1984. október 9-i határozatá­ra. Szól a fiatalok lakás- helyzetéről, elhelyezkedési gondjairól; megemlíti, hogy a térségben a meglevő akci­ók mellett kívánatos lenne mezőgazdasági napot tarta­ni. Hangsúlyozza a sport, az egészséges életmód és a kör­nyezetvédelem, az úttörők­kel és az elesettekkel való törődés fontosságát. Végül elmondja, hogy ezeket a feladatokat csak a párt és a társadalmi szervek segítsé­gével lehet megvalósítani, ám minden megoldást nem lehet csak „felülről” várni. Pántya Tamás következik. Hasonló gondolatokat vet fel ő is, csak valamivel konkré­tabban. Kapcsolódik a párt gazdasági, társadalmi kibon­takozási programjához. Ki­emeli a fiatal mezőgazdasági dolgozók szakmai tovább- és átképzésének, a teljesít­ménytől függő bérezésének és a KISZ-tagok nyílt véle­ményformálásának fontossá­gát. Sokat foglalkozik — mun­kaköréből fakadóan — az ifjúság tartalmasabb szóra­kozásának lehetőségével; például felveti egy alkohol- mentes presszó üzemelteté­sének gondolatát. Ügy véli, hogy a KISZ-tagoknak és a szervezeten kívülieknek gyakrabban kellene talál­kozniuk és véleményt cse­rélniük, vitatkozniuk. Majd a bizottság segítségét kéri jövőbeni munkájához — ha őt választanák meg. Ezt követően papírjaikból — hiszen mindenki szorgo­san jegyzetelt — a testület tagjai tesznek fel kérdésér két, hogy döntésük megala­pozott legyen. Dr. Csiffáry Lajosné is szót kér. El­mondja, hogy mindkét jelölt alkalmas politikailag, s ezért a pártbizottság támogatja őket. Majd arról beszél, hogy tetszettek neki a be­szédek, bár néhánv felada­tot a KISZ önmagában nem tud megoldani (pl. lakás­kérdés, elhelyezkedési gon­dok), ezek a legfelsőbb szin­tű párt- és állami vezetésre tartoznak. Miután nincs több kérdés és hozzászólás, a levezető elnök elrendeli a szavazást és az ezzel járó szünetet. Az eredmény már ismert: döntetlen. A második for­duló előtt ismét kérdéseik­kel ostromolják a jelölteket. Sokkal okosabbak nem lesz­nek, tehát ugyanígy voksol­nak. Némi tanakodás után — a felsőbb KISZ-vezetők tanácsára — elnapolják a döntést, és új testületi ülést tűznek ki augusztus 26-ára. A hosszúra és váratlan, végkifejletűre sikeredett esemény után beszélgettünk a „se nem köztes-, se nem vesztesekkel”. — Milyen végeredményre számítottatok? — Azt hittem, Tamás biz­tosan nyer — kezdi Asztalos János —, jobb volt a politi­kai programja. — Én szoros eredményre számítottam — így az ellen­fele. — Minek fogjátok fel a szavazás végeredményét, győzelemnek vagy vereség­nek? — Természetesen győze­lemnek, hiszen már az is nagy szó, hogy egyáltalán idáig eljutottunk — hangzik szinte egyszerre a válasz. — Hogyan építettétek fel a választási stratégiátokat? — Már régóta tagja va­gyok a helyi KlSZ-bizott- ságnak, tehát van némi ta­pasztalatom a mozgalomban, és jól ismerem a város von­záskörzetébe tartozó falva­kat, azok ifjúságát is. így az őket képviselő voksolók sza­vazatában bíztam — mond­ja János. — Velem éppen ellenkező a helyzet. Jóformán csak itt, a városban tudják rólam, hogy ki vagyok, ráadásul már másfél éve katonásko­dom. Én új szellemű prog­rammal léptem fel, s ennek támogatóira számítottam — szól Tamás. — Mi inspirált bennete­ket, hogy vállaljátok a je­lölést? Most Tamás kezdi: — Mindenképpen válaszút elé kerültem, hiszen a lesze­relés után nem maradok az eredeti munkakörömben, mert megpályáztam a váro­si művelődési központ igaz­gatóhelyettesi beosztását is. De mivel a jelölés során a megkérdezett KISZ-tagok rám is szavaztak, erkölcsi kötelességemnek tartottam indulni. — Bár anyagilag rosszab­bul járok, nekem — ha meg­választanak — ez a közéleti funkció presztízsnövekedést jelentene — így János. S hogy végül is ki lesz a „befutó” — erre még három hétig várnunk kell. Bundula Csaba „Ugrott” 193 jogosítvány II fő veszély: a figyelmetlenség Egy nagyréti tanyán Megérkezés a tanyára. Július a magyar Alföldön, délután 36 Celsius-fok, az em­bernek felforr az agya. Ahogy beérek a hűvös konyhába, a gáztűzhely előtt gyufát keresek, hogy pipára gyújtsak, a fe­hér hűvösségből egy fekete pók ereszkedik lefelé. Egy hete voltunk itt. Elkapom a pók fonalát és kiviszem a verandá­ra. Az eresz alatt rátelepszik új otthonára, a rózsaszín mály­vára. Troost Van Rossems, aromatic Hollandiából. Égyedül vagyok a tanyán, az illatos füsttel, a darázs- és légyzümmö­géssel. Az érő gyümölcsöknek egészen furcsa, egzotikus il­lata van. Néhány nap és szedhető az őszibarack, az óriási kajszi, talán már más is. Verebek cserregnek az eresz alatt és a fészkük melletti körtefákon. Megérkezés a tanyára. Mikor? Nyáron a kánikulában, vagy télen a hófúvásban? Hol élünk, hol éltünk? — és mit jelent mindez? Azt hiszem, hogy kellő fegyelemmel és keménységgel végig lehetne kö­vetni percre és centiméterre mindazt, ami meghatározza vi­selkedésünket, vágyainkat, álmainkat. Amikor hajtjuk a gépkocsit vagy a biciklit, sokszor át is éljük ezeket a centi­ket. aztán finom kis gondolataink elvesznek valahol a te­hetetlenségben, a kocsmában, a váratlan fordulatok döbbe­netében, amikor nem tudunk szabadulni a kommersz kife­jezésektől, amikor részegre isszuk magunkat abban a vágy­ban, hogy talán valakivel megértetjük magunkat, amikor semmi mást nem szeretnénk, csak azt, hogy akit legjobban szeretünk, ő is érezze a gabona illatát, amint végigmegyünk a dűlőúton, amikor a csatorna melletti keskeny galériaer­dőn megyünk keresztül kökényvirágzáskor, vagy átmegyünk a szomszéd tanyára este tehénfejéskor; esti tehénfejés egy középkelet-európai tanyán, ahol a fiatalsággal együtt min­den újra felvirágzott, újra indult a régiek élete, keverve a modern adottságokkal, aztán mindez belebukott a semmibe, az egyén őrületes semmijébe, amikor nem a pénz, nem a munka és nem a jó szándék volt kevés, hanem a társ zava­rodott értetlensége, amit a civilizáció ördöge rejtett el, és * egy idő után hiába gyerek, hiába virágzó gyümölcsös, érték, barátság, illatos istállók, gyarapodás, villany és autó, a meg­zavart értékek rendjében egy zavarodott ittas tavaszéj — és kegyetlenül semmivé lesz az egész. Egy taxi jön. A forró délutánban kellemes illata van a gabonának. Fiatal verébcsapat rebben fel, ahogy jövök, és beljebb száll a dűlőútról. Látom már a szomszéd fehércigány tanyáját, eltűntek a tehenek, fiatal lovak legelésznek a szil­vafák alatti füvön. Biztosan eladta a teheneket, hetek óta nem látom őket. Talán most a lovakat jobb tartani, virsli­nek az olaszoknak. Azt hiszem, rajzanak a szók. A kerti kapubejáró gerendá­jából és a veranda öreg asztalából egyaránt finom faper- mec száll lefele. Apró szitáláshoz hasonló csomócskák van­nak a földön, kezd beérni a nyár. Hosszú tavaszi és nyár eleji esők voltak sok hűvös éjszakával, aztán hirtelen káni­kula lett. A Délkelet-Alföld őrjítő szélsőségessége. Aki nem szokott hozzá, az előbb-utóbb elmegy innen. Elmenekül. Ki szokik hozzá? Aki itt született? Nem biztos. A mozdulatlan levegőben, a mozdulatlan lombokon hal­kan pereg az eső. Jelentéktelen halk hang, az égi víz, ahogy a lombhoz ér, újra párává válik. Csak a zengőlegyek és a darazsak állandó zümmögése stabil, néha a gerlék és a me­zei verebek hangja. Vajon meddig tudunk normálisan egyedül lenni? Mennyi lehet egy civilizációhoz szokott, abban felnőtt ember tűrő­képessége, aki ’valójában örökké a természet hangjait akar­ná maga körül? Ember, állat, növénysusogás és időjárás hangjait. És a Társ hangját, ami elviselhetővé teszi a civi­lizált világot. Érik a nyár. Csodálatos zöld színek. Egészen más a zöld­je a leérett cseresznyefának, és a kajszi-, a sárga- és az őszibaracknak, a barackokon a narancssárga és a piros ár­nyalatai, a mogyoróbokor átváltott barnászöldbe és a ter­més súlya alatt lehajlottak az ágai. Megint más színűek a téli körték és súlyosan sötétzöld színű a szalonnasütőhely melletti öreg akác. A ház hófehér, a faborításai pedig sötétbarnák. A hosszú veranda előtt szőlőlugas, ahány tő, annyi fajta, a fürtök súlyosak és teltek és éretlenek még. Hosszú, forró nyár. Talán öntözni kellene, a szőlőt talán még egyszer perme­tezni. Talán többet kellene foglalkozni a kerttel. Még töb­bet. De vajon mikor ideális egy kert az ember számára, ha létezik természeteshez hasonló ősi bújaságban, vagy ha a változó stílusok szerint igazgatjuk? Nem jobb-e az ősi egészséges, a természetes helyzet, mint az adott évszázad „pillanatnyi” elvárása?... Gondolom, hogy mindezt csak az idő távlatában lehet korrektül meghatározni. Csak az a baj, hogy mi akkor már nem élünk. Sokadszor végigmegyünk egy jól ismert országúton, aztán egy váratlan helyzet felboríthatja addigi stabilitásunkat. R. Zs. Ez a sok vihart megért több évszázados famatuzsálem a negyvenegy hektáros alcsuti arborétum egyik ritkasága (MTI-fotó: Kabóczy Szilárd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents