Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
1987. augusztus 5., szerda KUillUM«! Búcsú az idei nyártól flz ördög nem alszik Détár Enikő és Straub Dezső — Jane és Ronald a vígjáték egyik jelenetében. Várta már a Gyulai Várszínház közönsége ezt a vígjátékot! Várta, mert hagyomány, hogy minden évben fajsúlyos történelmi drámát és könnyed, szórakoztató nyári estét egyaránt ígér a program. S várta azért is, mert Háy Gyula Mohácsa és Sütő András Álomkommandója után kellett már> ez a műfaj is. Jókat derülni, nagyokat nevetni akartunk végre. Erről most a Vidám Színpad művészei gondoskodtak. Vaszary Gábor Az ördög nem alszik című bohózata a második Vaszary-darab, amit a Vidám Színpad műsorára tűz, s amivel a méltatlanul elfelejtett, félreértés folytán félretett és mellőzött szerzőt visszahozza a magyar színpadra. Vinkó József írja az Üj Tükör egyik 1982-es számában: „Különös írósors. Huszadik századi és tipikusan magyar. A harmincas évek vége felé talán senkiért nem rajongott jobban a közönség, mint érte; regényeit szétkapkodták, bohózatai százas szériát futottak az Andrássy úti Színházban, forgatókönyvei biztos filmsikert ígértek. A három Vaszary (János öcs- cse, a rendező, húga, Piri) a könnyű pesti szórakozás szirhbóluma lett, s háború előtti időszakokban — sokan tudják — semmiért sem olyan hálás a publikum, mint a feledtető kacagásért. Aztán — mint „káros örökséget” — kiradírozták a magyar drámairodalomból...”' Vaszary Gábor Budapesten született 1897-ben. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Párizsban újságíró és illusztrátorként dolgozott. Népszerű regényei — a Monpti, Ketten Párizs ellen, Az ördög nem alszik —, mert ezt a műve is eredetileg regényként látott napvilágot — több kiadást is megértek. Vígjátékait — Szerelemről szó sincs, Klotild néni, A meztelen lány — nagy sikerrel játszották a pesti színpadokon. Filmre írta Németh László Papucshősét, nevéhez fűződnek olyan híres filmek, mint a Rád bízom a feleségem, Az angyalt vettem feleségül. írt, rendezett és játszott kabaréjeleneteket is. 1948-ban hagyta el az országot, Svájcban élt. A német nyelvű olvasóközönség is megkedvelte. Az ördög nem alszik regényből nagy sikerű film készült, s csak azután született meg a színpadi mű. A gazdag nagybácsi házasítási ötlete gyakori a világirodalomban, s többnyire azért szül oly sok bonyodalmat, mert az öreg kegyetlen módon csak a vagyont tartja szem előtt, s mit sem törődik a kiszemelt fiatalok érzelmeivel. Egész társadalmak, korszakok gondolkodtak hasonlóképpen gazdagságról, házasságról, szerelemről, ez is köztudomású. De Lord Archibald Cavendish jóságos volt, bár kellőképp bogaras és agyafúrt is. Lényegében jót akart: unokájáról és unokaöccséről gondoskodni, Jane-nek és Rónáidnak könnyebb, s főleg boldogabb jövőt, életet biztosítani, mint amilyenre a sajátja sikeredett. Mert „A legtöbb ember ott hibázza el, Hogy néha léhán álmodozni mer ..De — énekli tovább vallomását a főhőst alakító Csákányi László — „Egy visszaútnak mindig lenni kell, Talán most nem hibázom el...” S valóban nem hibázza el: a fiatalok — bár megismerkedésük nem zavartalan, s később sem megy minden teljesen simán — egymásba szeretnek. Az öreg gróf tehát elérte, amit akart; nem a pénz, hanem a szerelem hozza ösz- sze őket. Harcuk, veszekedéseik oka — ez is hamar kiderül — kizárólag az, hogy mindketten biztosak akarnak lenni a másik szerelmében, s abbán, hogy nem a vagyon miatt kellenek egymásnak. Cavendish gróf ötlete ugráltatja a szereplőket, ő pergeti az eseményeket. Csákányi László a nagy művész tapasztalatával, • gyakorlatáHz „iránt’’-tál szemben A nyelvi elkényelmesedés egyik tünete, hogy a bő választékban kínálkozó rokonértelmű szavakból fölkapunk egyet, derűre-borúra azt használjuk, a többiről szinte teljesen megfeledkezve. Mint akinek ott lóg a szekrényben az estélyije, az utcai ruhája, de kényelemből örökké farmerben jár, még ha kopott és elfakult is. Pedig a szavak kényelmes elfelejtése, henye sutba dobása az értelmi árnyalatok rovására megy. Az iránt névutót kezdi kiszorítani a szemben, holott, mint példáinkból kitetszik majd, az egyhangúan használt szembennél szemben az irántnak van olyan árnyalati többlete, amellyel érdemes számolnunk. A szemben névutó átvitt értelmű használatáról ezt írja értelmező szótárunk: .Ellenfélként a szóban forgó személy vagy dolog ellen fordulva’. S Arany verséből idézi ezt a példát: „Barát a baráttal szembe ví”. A szótár azt is közli, hogy „kissé pongyola használatban” .valaki, valami iránt irányában, valakinek javára’ jelentésben is használják. S ilyen irodalmi példát ad: „Gyön- gédebb voltam vele szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve”. Egyik zenei műsorunkban hallottuk Karl Maria Weber születésének 200. évfordulóján a művész saját maga készítette sírfeliratát, ebben a fordításban: „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben.” Még ha ellenséges és gonosz szándékról volna szó, elcsúszna jobban az ellentét, a szembenállást jelentő szemben; így azonban — ..jó és tiszta szándék” említtet- vén — az iránt volna helyénvaló a fordításban; „Itt nyugszik, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberek és a művészet iránt.” Ugyanebben a hónapban a hírekben hallottuk, hogy a német külügyminiszter szerint „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúval játssza végig, amit Va- r szary kitalált a jópofa öreg- i nek: a házasság előkészíté- i sét, megszervezését, saját halála megrendezését, majd irányítja tovább a fejleményeket — immár a festmény mögül. A szálak egyre jobban összekuszálódnak, a figurák mind több zűrzavarba keverednek, a játék felgyorsul — Csákányi mindenben benne van, és vezényel a megoldás felé. Legfontosabb partnerei a játékban Détár Enikő (az unoka, Jane) és Straub Dezső (Ronald, az unokaöccs). Mindketten elegánsak és kedvesek. Könnyedén, sok humorral keltik életre a határozott, céltudatos nő (és ez a ritkább a színpadokon, és szokatlanabb a ’30—40-es években) és férfi egyéniségét, kettőjük villogását, csatározásait. Ha számba vesszük, mi minden kell egy jó vígjátékhoz, talán ki is pipálhatunk valamennyi szempontot az előadást illetően. Elsősorban szükséges a szellemes, fergeteges vígjáték — tele komikus helyzetekkel, fordulatokkal, olyan mű, ami már olvasva megnevettet. Vaszary Gábor darabja kétségtelenül ilyen. Kell továbbá az a rendező, aki rá- érez a mű lényegére, értékére, és hozzáértően, azt szolgálva — a színpad lehetőségeivel és saját tehetségével élve — csak fokozza az irodalmi éleket, poénokat — jó színészekkel természetesen! Olyanokkal, akiknek elég színpadra lépni, meg sem kell szólalni, a közönségből máris feltör a nevetés (Verebély Iván). Bodrogi Gyula és Straub Dezső rendezőben és a Vidám Színpad társulatában méltó partnerre talált Vaszary vígjátéka. Nem kevés, ami Straub Dezsőre hárult: rendezni és főszerepet játszani egyszerre igen nagy, merész és felelősségteljes vállalkozás, ezért a produkció létrehozása és sikere elsősorban az ő érdeme. Az előadás nem hozott kiugró teljesítményt színvonalát tekintve. Voltak bőven gyengébb jelenetei: amikor a barátok, illetve barátnők csapatai „besegítenek”. Túl sok volt ilyenkor a ki-, be és fel-lerohangálás. Kevesebb is megtette volna a „szellemes” találkozásokból, kergetőzésekből. Sok és hangos volt a részeg sírásos jelenet bevezetőként. (Persze — látjuk —, a színpad átrendezéséhez kell ennyi idő.) A díszlet nagyon szép, elegáns, Bakó József szerencsésen, ízlésesen a várba komponálta a grófi kastélyt. Ugyanilyen elegánsak, finomak a kosztümök, a fazonok és a színek: Kemenes Fanny jelmezei. Kellemes volt hallgatni Szenes Iván—Fényes Szabolcs andalító melódiáit: Hogy is tudtam élni én eddig nélküled?, Szeretni bo- londulásig, Aki melletted él. . . A slágerek nem véletlenül csendültek fel bizonyos pillanatokban, ám valahogy mégsem tartoztak igazán a jelenetekhez, az egész darabhoz. Hálás volt a közönség a Vidám Színpad előadásáért. De bizonyára nem .ez az este marad az idei gyulai vár legemlékezetesebbje. Niedzielsky Katalin -------------------------------------s ítani a Szovjetunióval szemben”. Mivel nem ellentétéről, hanem éppen „együttműködési szándékról” van szó, ide is az iránt kívánkozik: „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunió iránt”. Ogden angol tanár Basic English („Angol alapszókincs”) című munkája 850 szóval akarta világgá bocsátani olvasóit. Vannak nálunk is, akik beérnék 850 magyar szóval. Csakhogy ezzel a nyelvi árnyalatok mennének veszendőbe, s velük az érzelmi árnyalatok is. Szálljunk szembe a kényelmességgel, viseltessünk több gonddal anyanyelvűnk árnyalatai iránt! Szilágyi Ferenc Iskolában is meg lehet tanulni az idegen nyelvet A művelt ember ideáljához mindig hozzátartozott az idegen nyelvtudás. Réges- régen a „deákbeszéd”, majd aj német, és egyik sem ok nélkül: világnyelvek voltak. Ma, ha ambiciózus egy szülő, így szól csemetéjéhez: három nyelvvel átfogod az egész világot, tehát tanulj meg angolul, oroszul, spanyolul. S valóban igaz, amit mond, csak rá kell nézni a térképre. Aztán meg magába, hogy lássa, egyik sem megy igazán, holott egy is jó volna. A hibát évtizedek óta keresik, elsősorban az iskolai nyelvoktatás körül, ám a tömegméretű előrelépés: csekély. Az élet viszont minden nappal jobban követeli meg a nyelvben is kiművelt emberfőket, s akinek nyelvtudása van, állások közt válogathat. Pete Istvánná, a békéscsabai 1-es iskola nyugalmazott nyelvtanára is egyetért ezzel, mégis előbb a régi iskolájáról, s az ő diákkoráról kérdezgetem. — Én lánygimnáziumba jártam, ahol a humán tárgyakra fordítottak nagy gondot. Az iskola erőssége volt a nyelvtanítás, az angol, a német. Nyolc év után, mire leérettségiztünk, beszéltem angolul, és a német sem ment rosszul. De akik polgáriba jártak, azok is jó alapot kaptak a némethez a négy év alatt. — Azokból a korosztályokból mondják is sokan, hogy az iskolában tanulták meg az idegen nyelvet, vagy abból fejlesztették tovább. Milyen módszerrel tanítottak akkor? — Épp a múltkor kérdeztem egy osztálytársamat, ő mire emlékszik? Tanultunk mi annyi nyelvtant, mint amennyit később mi tanítottunk? Nem! A mi tanáraink sokkal több súlyt fektettek a beszédre, még ha az nem is volt tökéletes. Tényleg, rengeteget beszéltünk az órákon, aztán mondtuk az olvasmányok tartalmát és persze sokat fordítottunk. — És amikor saját maga tanított? — A sok kötöttség mellett is, idővel kialakítottam a módszeremet, s szerencsém volt a szakfelügyelővel, aki egyetértett vele. A nyelvtant a beszélgetésbe szőttem, mondatokat szerkesztettem, lehetőleg szituációban, s ezeket használtattam. A beszéd gyakoflása volt a fő. Ehhez a tankönyv nem sok segítséget adott, az élet hiányzott belőle. Szép az irodalmi műveltség, de például Gulliveren, s általában a klasszikusokon nem lehet használható, életszagú nyelvet tanulni. De úgy hallom, ma már jobbak a tankönyvek. — Egy osztály — még ha nyelvi jellegű is — sokféle kénességű gyerekből áll. Mind nem lehet egyformán eredményes... — Egyharmada általában kiváló, de én még a hármas tanuló édesanyjának is azt mondtam, hagyja az osztályban a gyereket, mert még így is van értelme a kiemelt nyelvtanulásnak, így is sokat elsajátít a nyelvből. — Kedv és kedvcsinálás? Ez a legfontosabb? — Igen, a motiváció, majd a kisebb-nagyobb sikerek. A munka öröme és eredménye. Mert azért munka nélkül a nyelvtanulás sem megy, még a kimondott nyelvtehetségnek sem, aki pedig nem az, annak még inkább kell a szorgalom. A szavakat, szerkezeteket meg kell tanulni, be kell gyakorolni. S használni folyamatosan. — Pontosan, jól? — Lomb Kató, a 16 nyelvet beszélő mestertolmács azt mondta az iskolai nyelv- oktatásra: az a hiba, hogy a pedagógusok mindig kijavítják a gyerekeket. És ebben sok igazság van, ha a praktikus oldalról nézzük a nyelvoktatást — márpedig éz a lényeg —, s nem úgy, mint egy tantárgyat. Gyereket, felnőttet inkább fel kell szabadítani az idegen nyelv okozta gátlás alól, mintsem fokozni azt. A hibás beszéd is jobb, mint a semmilyen, aztán meg, aki mer egyre többet beszélni, az egyre jobban is fog. — Milyen külföldi tapasztalatai vannak? — Európában több helyen jártunk a családommal, s az angollal mindenütt jól el lehet boldogulni. Meglepő, hogy mennyien beszélik ezt a nyelvet, vagy legalábbis értik. S nemcsak az idegen- forgalom emberei. Hollandiában, Finnországban például még a piacon is. — Nagy gondot fordítanak az iskolai nyelvoktatásra? — Azt tudom, hogy Finnországban oroszt, angolt németet, franciát tanítanak az általános iskolában. Ezek közül választhatnak a gyerekek, s az iskola pedig mindent elkövet^ hogy meg is tanulják. Csak egy példa rá. Az egyik helyen elmondták, hogy náluk csak egy diák jelentkezett oroszra, ezért egy másik iskolába osztották be, ahol többen tanulják. Oda viszont a saját iskolája vjteti el taxival minden órára. Vass Márta Készülődés a Csabai lakodalmasra Három jókora hirdetőtábla hívja fel Békéscsabán az arra járók figyelmét az augusztus 20-án megrendezendő Csabai lakodalmasra. Az alkotmányunk ünnepére tervezett vásár egyik sokat ígérő, nagyszabású programja ez a népi hagyományokat felelevenítő esküvő és lakodalom. Félig-meddig komoly lesz ez a vigasságokkal teli esemény, hiszen a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda munkatársainak (ők a lakodalom szervezői), sikerült egy valóban házasodni kívánó ifjú párt bevonni a játékba, Kvasz Csabát és Nagy Veronikát. Az események fő színtere a Korzó étterem és környéke. Itt fogják felállítani a falusi lakodalmakból elmaradhatatlan sátrat, ahova rossz idő esetén a vendégek egy része behúzódhat. A menyasszony házát imitáló jelképes házikót a posta melletti parkolóban építik fel, itt zajlik majd a beköszöntő, az asszonykérés és a -búcsúztatás. A lakodalmas vacsorát a Korzó étteremben fogyaszthatják el a résztvevők. ízelítőül idézünk az étrendből: tyúkleves csigatésztával, bográcsos marhalábszár pörkölt galuskával, töltött káposzta, tyúkpecsenye, és ízes tarkedli. Az étkek felszolgálása közben a mókamester és a vőfény, Józsa Mihály, illetve Dari- day Róbert, a Jókai Színház művészei szórakoztatják az egybegyűlteket, rigmusokkal, tréfás mondókákkal. A Balassi néptáncegyüttes párjai dramatikus játékot adnak elő, valamint ők kezdik majd a nótákat, a táncot. A csabai lakodalmas teljes szöveganyagát Beck Zoltán néprajzos állította össze, a zenét a Békés Banda és egy valódi lakodalmas zenekar felváltva szolgáltatja. Az érdeklődők hétfőn és szerdán délelőtt 8 és este fél 7, szombaton pedig délelőtt 8 és 12 óra között válthatják meg jegyeiket a Korzó étteremben, illetve a TÜSZSZI békéscsabai irodájában. Aki pedig még augusztus 20-a előtt hintóval közlekedő násznagyokkal és kisbírók- kal találkozik, ne lepődjön meg, ők már a lakodalmasra hívják fel a csabaiak figyelmét! (gém) A „halott” Cavendish a festmény mögül bírálja ügyvédjét. (Csákányi László és Dobránszky Zoltán) Fotó: Béla Ottó
