Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

1987. augusztus 4., kedd Szakmai továbbképzés és élményszerzés Moszkvában Júliusban Magyarországról 16 általános és középiskolai el dolgozatait Moszkvába, ahonnan kijavítva, értékelő orosz szakos tanár vett részt kéthetes nyelvi továbbkép- megjegyzésekkel ellátva kapja vissza folyamatosan. A két- zésen és tette le az egyéves levelező tanfolyam záróvizs- hetes kinntartózkodás alatt átismétlik mindazt, amit év- gáit Moszvában, a Puskin Orosz Nyelvi Intézetben. A je- közben tanulmányoztak. Ezután Írásbeli és szóbeli vizs- Ientkeztetéssel a megyei pedagógiai intézeteink foglalkoz- gát tesznek egy bizottság előtt. Erről és a tanfolyam el- nak, amelyek hanganyagot, könyv- és feladatcsomagot végzéséről a Puskin Intézet bizonyítványt állít ki részük- küldenek az érdeklődőknek. Mindenki egyénileg juttatja re, feltéve; ha eleget tesznek a követelményeknek. A tanfolyam előnye Sajnos, orosz nyelvtaná­raink egy része még nem fedezte fel ezt a fajta fon­tos továbbképzést, amely tartalmában felér a hazai egyetemi, illetve főiskolai intenzív felkészítéssel. Elő­nyei: a résztvevők otthon ta­nulhatnak szabad idejükben, az iskolában megtartják óráikat; s így nem okoz gondot a helyettesítésük sem. Ügy „szabják meg a tempót”, ahogy a 10 hónap alatt nekik ez a legjobban megfelel. Moszkvában is le­tehetik a záróvizsgát július- •ban, amikor már az időjá­rási viszonyok kedvezőbbek. A családanyák szintén vál­lalkozhatnak erre, mivel két hétre a gyermekeik felügye­lete is megoldható a nyári szünetben. Leningrádban általános is­kolai tanároknak egyhóna­pos, Moszkvában középisko­laiaknak nyolchetes, és mindkét iskolatípusban ta­nító nevelőknek ugyanitt öt­hónapos tanfolyamokat szer­veznek. Az ösztöndíj-lehető­séget sokan nem tudják igénybe venni, vagy a csa­lád, vagy a nagy számú is­kolai túlóra és helyettesítési probléma miatt. Elgondol­koztató az is, hogy számos olyan orosz szakos nyelvta­nár tanít, aki nem járt még Moszkvában, vagy Lenin­grádban; illetve a Szovjet­unió más területein. Közü­lünk négyen, ebbe az or­szágba most először utaztak ki. Egy szimpatikus ember Rekkenő hőségben száll­tunk fel a Tisza expresszre, s félve gondoltunk a reánk váró 36 órás utazásra, meg a forróságra a hálókocsi négyszemélyes fülkéjében. Mivel minden ablak zárva volt, megkértük a kalauzt, hogy nyissa ki. Szűkszavú válasza meglepett bennün­ket. „Nincs értelme!” Nem értettük, mit jelent ez, csak amikor elindult a vonat, akkor vált világossá a fele­let lényege: kellemes, hűvös levegő áradt szét a fülké­ben; ugyanis a légkondicio­náló berendezés működni kezdett... Urbanovics Andrásné dé- vaványai tanárnő abban re­ménykedett, hogy találkozik majd azzal a 62 éves mér­nökveteránnal, akivel ő és úttörőcsapata már két éve levelez. Megérkezésünk nap­ján kolléganőnk felhívta Va- szilij Sztyepanovics Rizso- vot, aki egy órával a tele­fonbeszélgetés után már ott is volt a Puskin Intézet szállodájában. Vendégünk lelkendezve mondta; meny­nyire örült a magyar gyere­kek sok-sok képeslapjának, amelyeket a postás nem győzött kihordani neki. Egyebek között a mai Szov­jetunióról; a glasznosztyról, a peresztrojkáról, no és szá­mos külföldi utazásáról. Ma­gyarországon kétszer is járt a háború után, de Békés megyébe még nem jutott el. . . Síremlékek A Vágánykov temetőhöz metróval mentünk. A bejá­rattól jobbra hatalmas tö­meget láttunk. Gondoltam, itt valamilyen gyászszertar­tás folyhat. Közelebb lépve kísérőnk odasúgta, hogy ez Viszockij szovjet költő és színész sírja. Az emberek sokasága az emlékhelyeket és a virágokból álló hegye­ket nézte. Két lány egész nap csak a csokrokat bon­togatta és állítgatta bele vi­zesvödrökbe. Különben — amint hallottuk — itt és még Moszkvában számos he­lyen gyakran csoportosan hallgatják magnóról Viszoc­kij verseit és egyéb felvéte­leit. Síremléke lenyűgöző látványt nyújt: az életnagy­ságú férfialakot egy mellka­sig érő lepedő borít, és moz­dulata olyan, mintha szélfú- vással dacolna. Mögötte gi­tár, amelynek . hátoldalából két vágtató lónak a feje ma­gasodik ki . . . Visszafelé jövet, az út vé­gén óriási hófehér márváríy- tömbre lettünk figyelmesek. Természetesen itt is sokan álltak, de már közelebb me­hettünk és elolvashattuk a feliratokat, s magát a szob­rot is jobban szemügyre ve­hettük. J. Jeszenyint ábrá­zolta, kigombolt orosz ing­ben. Tekintete nyílt, őszinte. Maga az egész síremlék meghatja az embert. (A köl­tő 30 éves korában halt meg, s az orosz falu és természet nagy lírikusa volt. Az egyik leningrádi szállodában saját vérével megírta búcsúleve­lét, s azután felakasztotta magát.) Egyébként ott talál­ható még édesanyja sírja és kedveséé is, aki szintén kö­vette a költőt a halálba. A Jeszenyin-tragédia után megszaporodott azon fiata­lok száma, akik ugyancsak önkezükkel vetettek véget életüknek. Akkoriban „je- szenyinizmus”-nak nevezték el ezt az öngyilkosságsoroza­tot — amint olvastam va­lahol. Vaszilij Sztyepanovics, aki 19Í4. novemberétől 1945. áp­rilisáig részt vett Magyar- ország felszabadításában, fe­leségével és lányával kikí­sért bennünket a pályaud­varra. Tisztelete, megbecsü­lése jeléül gyönyörű szegfű­csokrot és emléktárgyakat nyújtott át nekünk. A jövő évi viszontlátás reményében búcsúztunk el tőlük ... Bukovinszky Istvánná Békés Megyei ■ Pedagógiai Intézet Tényleg csak a kocsmában? Kulturális kör(kór)kép Kunágotán Ilyenkor kora délelőtt úgy látszik, csendesek a kunágo- tai utcák. Végre három, tíz­éves forma gyereket pillan­tok meg az egyik mellékut­cában. Már indexelek is bal­ra, nehogy elszalasszam őket. A nyelvem majd leha­rapom a zötyögős földúton, de ahogy közelebb érek, lá­tom, kár ennyire sietni, hisz mit sem törődnek ők, a vá- kációzók, az idő múlásával. Jóízűen beszélgetnek, eszük­be sincs eltűnni a szemem elöl. A művelődési házról kérdezem őket, nem értik. A „kultúrház”, javítom ki magam, hátha így könnyeb­ben adnak útbaigazítást. „Ja, a mozi”, kap a fejé­hez az egyik, s maszatos po­fiját a főút felé fordítva már magyarázza is, merre menjek. Ha mozi, hát legyen a mozi — indulok megadóan a kocsi felé. Az egyik kapu­ba huszonéves fiatalembert csal ki a motorzúgás zaja. Hátha itt több szerencsém lesz. Ismét próbálkozom . .. — A kultúrház? — kérdez vissza. — Azt ugyan nem találja nyitva! Csak a mozit tartják ott néha, de jóérzésű ember oda már a lábát sem teszi be. — Akkor hova járnak szó­rakozni? — Hát a kocsmába. Hova máshova? — tárja szét a kezét bosszúsan, s már csuk­ja is a kaput, megy a dolga után... „a mozi mAr négy éve ÖSSZEDŐLT” A tanácsnál próbálok ma­gyarázatot kapni csekélyke, de annál lehangolóbb ta­pasztalataimra. Mert azt már tudom, miért mozi a művelődés háza ... De hogy milyen, azt csak sejtem a fiatalember kesernyés meg­jegyzéseiből. A tanács elnökasszonya, Varga Imréné biztos nem először beszél a művelődési ház állapotáról. Szemlélete­sen festi le a jobb sorsra érdemesült egykori lovasfo­gadó — a község talán leg­régibb épülete — tündöklé­sét és bukását. — A múlt század végén már elavult volt. Hzen a többszöri átalakítások sem segítettek. Két méter ma­gasságban salétromos a fal, a villamoshálózat elavult, szóval életveszélyes az egész ház. Hitetlenkedve hallgatom. Mégis itt tartanak filmvetí­téseket? — Hol vetítsünk? A mozi már négy éve összedőlt... Valami szórakozás csak kell ennek a 3350 embernek. Ez az egyetlen helyiség, ahova még beültethetjük őket. Falugyűlést, s egyéb tö­meges megmozdulást már nem tartanak itt. Néha. évente 1-2 műsoros estet... — De most már filmvetí­tés se lesz — teszi hozzá ke­sernyésen. — A moziüzemi vállalat épp a napokban ér­tesített minket, hogy nem hajlandó tovább fizetni a terem bérleti díját. Megol­dást kellene találni, hogy legalább a gyerekeknek ve­títhessünk. A művelődési ház teljes átalakításának tervét 1984- ben készítették el. Nézeget­jük a rajzot: kistermek, nagyterem, vizesblokk, ga­léria és a mozi is helyet kapna benne . .. Kultúra 500 négyzetméteren, 15 millió­ért. Hány tanácsülésen fel­vetették már! Űton-útfélen kérdezik: mikor, s miből lesz valósággá ez a tervrajz? — Az alapozást jövőre kezdjük el, s a 7. ötéves tervidőszak végére szeret­nénk átadni az új művelő­dési házat. Saját erőből, a lakosság társadalmi munká­jából, gazdasági koordiná­cióból. Pályázatot is bead­tunk, de még nem jött rá válasz. „A KÖNYVTÁRI MUNKÁVAL NINCS IS BAJ...” A könyvtár az egyetlen közművelődési intézmény Kunágotán, mely kulturált körülmények között fogadja látogatóit. 1982-ben felújí­tották, gyermek- és zenei részleggel gazdagították, ve­zetője Hammer Vendelné mégsem elégedett. — A könyvtári munká­val nincs is baj, hiszen azok az anyagi gondok, melyek­kel küszködünk, máshol is megvannak. Szeretik a köny­vet a kunágotaiak, most 570 olvasónk van, s év végére várhatóan 750-800-ra fut fel a beíratottak száma. De a művelődési házban — mert annak az irányítását is rám bízták — már korántsem mennek ilyen jól a dolgok. Hammerné jól emlékszik a régi időkre, hisz maga is idevalósi. A '60-as évekre tehető, mikor még a mozi is jó állapotban volt. Az ama­tőr színjátszócsoportot ven­dégszereplésekre hívták. Volt méhész, fotós és ki tud­ja, hányfajta kiscsoport.. . A szabás-varrás'- és a kézi­munkaszakkörről azóta már elmaradoztak az asszonyok, és a nyugdíjasklubot is szél­nek eresztették, mikor he-, hőségükből gyerekkönyvtár lett... — Mostanában ez utóbbit ismét indítani szerettük volna, de hová vigyük a klub tagságát? És ezzel elindul a — jo­gos — panaszáradat: — Két éve vállaltam a művelődési ház irányítását. Azóta minden tavasszal és ősszel felvetődik, hogy bont­ják az épületet... Hogy is lehetne tervezni itt bármit is, hiszen -nincs hova! Rös- tell az ember lehívni vala­kit, hiszen még öltözőnk sincs, hogy egyébről ne is beszéljek. És mesél a legutóbbi tü­dőszűrésről, mint egy rém­álomról: a villamos vezeték olyan amilyen. Nagy csomó hó a tetőn, csoda, hogy bír­ta. Szerencsére nem történt baj ... — Azért egy-egy műsoros előadást még rendezünk. Legutóbb júniusban Hor­váth Pistáék voltak itt. De ezekre az előadásokra is ne­héz kimozdítani az embere­ket. A tsz megvesz száz je­gyet, eljön nyolcvan ember. Aztán másnap az utcán jön a szöveg, hogy nincs itt semmi. De ha van, akkor sem jönnek el! Vagy itt volt a társastánctanfolyam. Mit kínlódtunk tavasszal, hogy összejöjjön egy cso­portra való táncos. Hiába. Egyik helyen a gyerek, má­sik helyen a szülő tiltako­zott. Nem lesz könnyű dol­ga az új művelődési ház ve­zetőjének, higgye el! A FALAK MÉG ÁLLNAK Ha már itt járok, körül­nézek egy kicsit a halálra ítélt épületben is. A kapu nyitva, rajta a tábla a nyit­va tartásról, melyet már .senki nem vesz komolyan. A gazos udvar közepén tégla­rakás, a legutóbbi átalakítás idejéből felejtették itt. (A tsz fiataljai egy KISZ-klu- bot hoztak létre, máig is ez a legelfogadhatóbb helyisé­ge az épületnek.) Az udvar végében fatákolmány, ajtaja kifordulva, hogy kétségem se legyen, mire használják. A ház verandájának (elő­csarnok?) üvegablakain rendszeresen ügyességi pró­bát rendez néhány erős le­gény ... Üvegcserepek. Az ajtó nyitva. Az előcsarnok koszos falán labdanyomok — a gyerekek itt tartották tor­naóráikat —, másutt a víz rajzolt térképet a máladozó vakolatra. A nagyterem s a KISZ-klub ajtaján lakat. Nem baj, úgy sincs kedvem tovább nézelődni. Kívülről már csak egy pil­lantást vetek az épületre. A falak még állnak, de a lát­vány elkeserítő. Igen. A haj­dan volt lovasfogadó meg­érett a mielőbbi lebontás­ra... S hogy az új művelő­dési házat, a majdan elké- szülőt sikerül-e tartalom­mal megtölteni? Lehet, nem lesz könnyű dolga, aki erre vállalkozik... De ez már egy másik riport témája lesz. Hogy mikor? Remél­jük, minél hamarabb ... Nagy Agnes KÉPERNYŐ Hány nap az élet? A Halhatatlannak, a Szarkofág című televíziós tragédia központi figurájának a történet napján: 485. S ő valóban halhatatlan azokhoz képest, akiket a Sugárvédelmi Intézet kísérleti osztályára szállítanak egy bizonyos napon, a cser­nobili katasztrófa következtében. De annyi idejük még van, hogy megdöbbentő viselkedésüket lássuk, mentségeiket halljuk, összecsapásaikat végignézzük, úgy, ahogy Vladimir Gubarjev, a Pravda munkatársa papírra vetette a lapjá­nak készült riport nyomán, melyet nagyon gyorsan, alig egy héttel a szerencsétlenség után kezdett el készíteni Hogy aztán kibontsa belőle a felelősség-felelőtlenség drá­máját, mert ezt kutatja ez a mű, ezt próbálja kideríteni, s közben derül fény egy olyan láncolatsorra, amely szinte szükségszerűen vezet a rettenetes valósághoz. Egyik hiba szüli a másikat, s amikor bekövetkezik az „egy csattanás, egy villámlás, aztán a tűz” — mint a Tűzoltó mondja —, minden összegződik. S utána már — ahogy azt a darab és rendezője, Mi- háiyfi Imre kibontja — a cselekvés az emberek jelleme szerint alakul: kötelesség teljesítése a végsőkig vagy hi­báz intézkedések, netán megfutamodás. Az élet a minta hozzá, mégha túlzásnak tetszik is, de csak pillanatokra, mert jól tudjuk, a legnagyobb túlzásokat az élet produ­kálja. S épp ezt — az életet — nem képes elvonatkoztatni a játéktól az ember, míg nézi a kiváló szereplőkkel kép­ernyőre komponált művet, s ez az oka, hogy nem csupán a drámairodalom egy darabjának látja, hanem századunk valóságos drámájának, amelyben — mint oly sokszor — az ember nem nőtt fel kellően a feladathoz. A kezében levő eszközökhöz, a tudomány megkívánta pontosság fe­lelősségéhez, mert hiányzik az erkölcsi szinkron. Ezért lett ez az alkotás több mint elgondolkoztató, ezért vált erkölcsi tetté, s mint ilyen, mementóvá. (M)ilyen az élet? Míg zajlik körülöttünk — s velünk — a történelem, ka­tasztrófák földön, égen, s a földgömb nem egy helyén há­borús fenyegetésekkel teli a századvégi levegő, az ötmil- liárd ember mégis éli a maga mindennapi életét. Az is zaklatott, megváltozott tempójú, s a legkisebb egység szer­kezete is bomladozik. Családok hullnak szét, majd alakul­nak újjá a válások nyomán nem csak nálunk, más térsé­gekben is. Az ember keresi önmagát, lelke békéjét egy újabb kötelékben vagy egyedül, s főleg tartalmasabban, mint előbb, s lehetőleg úgy, hogy ne sérüljenek meg — vagy ne nagyon — a gyermekei. Persze ez csak ritkán si­kerül tökéletesre, ha ilyesmiről egyáltalán szó lehet. A Má­sodik lehetőség című angol tévéfilmsorozat ezt kísérelte meg bemutatni, s a nyolcrészes történet több szempontból is kiemelkedett az utóbbi időben sugárzott sorozatok kö­zül Pedig .nagy feszültségről szó sem volt, az érzelmek nem csaptak az égig, senki sem akarta eldobni magától az életet vagy elvenni a másiktól, s gyűlölködés sem hatotta át a szereplőket. Semmiképp sem jobban, mint az normá­lis embertől elvárható. Normális, középszerű házaspár ment széjjel, s normális körülmények közt kereste újra a boldogulást. Valahogy olyan normális módon, ahogy az jó lenne hasonló esetben. S ezzel mintegy mintát adott: le­hetne így is. Bár így sem könnyű, fájnak a régi dolgok, kísértenek az emlékek, nehéz a megfelelő új kapcsolat megteremtése, stb. De nem lehetetlen, még a harmonikus új élet sem. Egyszerű eszközökkel, valós mesével és szolidan szóra­koztatva ezt nyújtotta ez a sorozat. Rz egyiknek sikerül, a másiknak nem — akár a régi sláger —: ennyi a sum- mázata a Szép volt fiúk című magyar dokumentumfilm idegenlégiósokról szóló első részének. S akár a dalban, a futballisták életében is a sors keze játszik szerepet, s csak aztán az egyén. Döntők a körülménybe, az ingoványos ta­laj, a megtartott vagy meg nem tartott ígéretek, melyek­nek Koltai Gábor és stábja járta a nyomát, s igen mér­téktartó, ugyanakkor őszinte és érdekes film született be­lőle. Még tanulságos is, emberi, sportolói, közerkölcsi vo­natkozásban. S valami még: szerencse is kell. Ám az sem elég, ha egyéb hiányzik ugyanakkor. Mert: tehetség, akarat, teljesítmény hiába volt meg Sán­dor Csikarban — korán született ahhoz, hogy pályafutá­sát legális úton külföldi szerződéssel megkoronázza, hogy nagy csapat, nagy játékosa legyen. Törőcsik viszont eleve rosszul sáfárkodott istenadta tehetségével, számtalan sze­rencséje dacára is, igaz ebben a hazai közeg is közreját­szott. De akár tehet valaki magának szemrehányást, akár nem: sírnivaló, hogy ami benne volt, benne is maradt. Vass Márta Megújult a Festetics-kastély. A világhírű keszthelyi Feste- tics-kastély többéves rekonstrukciója után újra eredeti pompájában fogadja a kirándulókat, a turistákat. A képen: a kastély főhomlokzata (MTl-fotó: Czika László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents