Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

NÉPÚJSÁG

1987. augusztus 25., kedd

lobb az átlagosnál

Székely Aladár országos fotókiállítás Gyulán

ez a jó, ez ad rangot a teljes kollekciónak. Az ember és környezete, a táj eleven szépségei néznek szembe velünk ezekről a lapokról; kevesebb az erőszakolt „munka”-kép is, melyek évekkel ezelőtt csak kimó- doltságukkal keltettek feltűnést, vagy múlták alul a valóságot a szürkeség uniformisaival, formai megjelenésükkel. Azt is meg merem kockáztatni' (bár többek szemében bizonyára nem ez a fnérce), hogy érthetőek is ezek a fotográfiák, a világ tükröződik rajtuk, ha néha meg is bicsak- lik egy-egy törekvés, ha néha nincs bennük elég gondolat, a legjobbak mégis arról szólnak, hogy 1987, hogy mi, hogy Magyarország.

Nehéz kiemelni, és a kiemelés nyilván a személyes véleményt is tartalmazza. Mégis: van valamiféle általános megítélés, amely a jó és a jobb minősítésében támaszunk és irányítónk, •így jegyzem fel itt (például) Balogh István Szilárd Széki Madonnáját (képünk), Berta Béla Téli táj, Csabai István díjazott Csönd, Július és ősz, Gerébi Miklós Tekintet című képét. Kovács Attila parlamenti sorozatát, mely humorérzékével is villog, Rápolti Katalin Sinkovics- sorozatát, Tárcái Béla 90 év című lapját és Váradi Zoltán (Békéscsaba) cím nélküli fotográfiáit, melyeken a fények és felületek harmóniáját kutatja egyre szug- gesztívebben.

Nem rossz kiállítás, kell sommázni végül is, rosz- szabb ne legyen soha! Valami igazi kiugrás azért elkelt volna.

Sass Ervin

Tizenkilencedik alkalommal hirdették meg Gyulán a Székely Aladár országos fotókiállítást. A felhívásra 78- an jelentkeztek, 309 művet küldtek zsűrizésre. A zsűri ezekből 68 szerző 140 fotográfiáját találta kiállításra méltónak, és ezek közül választotta ki a különböző díjakra érdemeseket.

A tárlat első körültekintésre azt látszik igazolni, miszerint az ország legjobb fotográfusai (már régóta állandó résztvevői a gyulai tárlatnak) felhagytak a technikai bravúrokkal, a szélsőségekkel, mi több: már azok is emberarcúnak látják az embert, akik azelőtt előszeretettel torzítottak de- bilisre nyílt tekintetű fiatalokat, megfáradt öregeket, nehéz munkában gyűrkőző munkásokat, imádkozó parasztasszonyokat. Lehet, hogy divatáramlat volt csupán a pár éve annyi torz figura, ez a mostani gyulai seregszemle jószerével ilyeneket nem prezentál a néző számára, hacsak éppen az első díjra nemesített Kulcsár György úgynevezett „szociofotóit” nem soroljuk ide, melyeken erősen érződik a sivár belső és külső világ még egyszer való meg- csavarása, hogy a végeredmény még furcsább legyen. Az ítélet azonban a 1 zsűri szíve-joga, általában (úgy látszik) követik azt a hagyományt, hogy (ki tudja miért) igyekeznek ellentétbe kerülni többek1 véleményével, de úgy is fogalmazhatnám: azokkal, akiket nem befolyásol az éppen divatos „világ”-áramlat, a kitalá- ciók vonzónak titulált hatása.

Egyszóval, az idei Székely Aladár országos fotókiállítás anyaga összességében méltó névadójának művészi törekvéseihez és egykori sikereihez, ahhoz a Székely Aladárhoz méltó,' aki képes volt arra, hogy az embert mutassa fel, valóságosan, egyszerűen, nem fogalmazva bele sem divatos allűrt, sem önmaga expresszivitását.

Látszólag semmi az egész, mégis ez a minden, melyet mondhatnánk nyílt valóságlátásnak is. (Nem szükségesek a példák, híres Ady-fotóit mégis szívesen felemlítem.)

Nagy-nagy többségében ilyen a most bemutatott képanyag, és hogy a kiállítók a harmóniát keresték,

Európa lőporos hordója

II Balkán-kérdés története

„A Balkán: Európa lőporos hordója” — tartja a múlt századbeli Balkán-háborúk idején született mondás. Ám, hogy a kétségtelen történelmi és politikai igazságot hordozó szólás hátterében hány és hányféle okokozati láncolat — etnikai és vallási széttagoltság, területi' rendezetlenségek,

nagyhatalmi érdekellentétek, nemzeti megosztottság és gyűlölködés, és a többi

— húzódtak meg, az alighanem kevéssé ismert közvéleményünk előtt. A kiváló hadtörténész, Bencze László könyve, a Bosznia és Hercegovina okkupációja 1878-ban nyugodtan nevezhető a kérdéskör alapművének. A szerző több éves, szívós kutatómunkával, a bécsi Kriegs-archívum korabeli dokumentumaira — tehát elsődleges forrásokra

— támaszkodva tárta föl a

Balkán-kérdés lényegét.) S tette ezt egy olyan időszak „históriai keresztmetszeté”- nek elkészítésével, amely — mivel csomópontot képez az események láncolatában — mintegy kulcsa az | egész problémakör megértésének. Azaz: lehetőséget nyújt egyfelől az oszmán-törökök európai térhódításának kezdetéig, a középkorig visszanyúló történelmi eredők, másfelől a jelenig elindázó társadalmi, politikai, vallási, etnikai stb. neuralgiák megvilágítására.

Könyve első fejezetében részletesen elemzi a! kornagyhatalmainak — Oroszországnak, Angliának, a német orientációjú Osztrák —Magyar Monarchiának — az Oszmán Birodalom gyengülésével párhuzamosan kialakuló — a nemzeti piac kereteit kinövő tőke szolgálatában álló — agresszív

Balkán-politikáját. Ugyancsak részletesen elemzi az 1875—77-es törökellenes boszniai és hercegovinai felkelés által kirobbantott, az egész délkelet-európai térséget érintő, s a kontinens valamennyi, politikai súly- lyal bíró államát mozgósító válságot, azt, amelyet végül a berlini kongresszuson sikerült néhány évtizedig elodázni. Az európai hatalmak e külső rendezéssel azonban igazából csak késleltették, vagyis a saját érdekeiknek megfelelően korlátozták a Balkánon megindult átalakulási folyamatot, későbbi korszakra tolva át annak lezárását. Az Osztrák—Magyar Monarchia is e kongresszuson kapta meg — a szárazföld felől könnyen sebezhető dalmát partszakasz védelmére — Boszniát és Hercegovinát. Ám. hogy a bevonulás során az irreguláris erők — a mohamedán bosnyák, albán, török, s kisebb részben szerb és horvát gerillacsapatok — fölött aratott keserves, mindkét részről kegyetlenkedésekkel járó, a vallási és nemzeti gyűlölködés magvait hosszú időre elhintő győzelem mennyire viszonylagos értékű volt, azt az 1914-ben Szarajevóban eldördült néhány lövés nyomán kirobbanó világháború tragikusan bizonyította.

A kötet második részében magának a hadjáratnak, a több szakaszban végrehajtott — a helyi lakosság felkeléseivel, és azok leveréseivel tarkított — okkupá- ciónak a részletes hadtörténeti leírása-elemzése kap helyet, melyhez a kor, 1 a hely és az események hangulatát híven tükröző, kevéssé ismert illusztrációkat, térképeket, valamint az adatszerű tájékozódást megkönnyítő katonai táblázatokat csatolt a szerző.

Az alapos, tény- és adatkezelésben ideologikus sallangoktól mentes történeti mű ily módon nemcsak a tárgyalt korszak és témakör kutatói számára lehet fontos, de közérthető, világos stílusa, okfejtése révén a szélesebb olvasóközönség figyelmébe is ajánlom. (Akadémiai Kiadó.)

Endrődi Szabó Ernő

KÉPERNYŐ

Alkotmány napi „egyenes”

Még az öreg televíziósoknak is egy kicsit összeszorul a torka, amikor egyenes adásban kell közreműködniük. Aki életében legalább egyszer látott már ilyet, vagy részese is volt egy televíziós közvetítésnek, annak nem kell bizonygatni, miért. S aki nem — hiszen ők vannak többer —, az valamit megérezhet ebből a május elsejei, vagy éppen az augusztus 20-i műsorokból. A „Vigyázz, adásban vagy!” rendezői felkiáltás előtt még néhány perccel úgy tűnik, semmi nincs a helyén, semmi sem stimmel, aztán amint kigyúlnak a lámpák, egy villanás alatt minden sínre kerül: elindul az a csodálatos, még mindig egy kicsit misztikus gépezet, amit televíziónak nevezünk.

Ezek az emlékek jutottak az eszembe csütörtökön reggel is, amikor vagy háromszáz tévés közreműködésével megkezdték az alkotmánynapi — estére aztán kiderült, hogy ünnepi módon is megvalósított — monstre közvetítést. Persze, most lehet azt mondani, hogy mennyi a része a televíziónak a képtovábbításon túlmenően abban, hogy a valóban nem mindennapi látvány élménye (tisztavatás, honvédelmi és sportparádé a Dunán) magával ragadjon bennünket, a nézőket. Nem elég csak tartani a kamerákat, csak kapcsolgatni azokat, hogy adásban legyenek; a hogyan és melyiket minősége biztosítja a tömörséget, amiből a látvány még érdekesebb, alkalmasint izgalmasabb, élvezetesebb lesz. Még inkább az lehetett volna, ha a kommentárba kevesebb, a nézők nagy része számára nem sokat jelentő szakszó, szakkifejezés került volna.

A délután a Vitray Tamás vezette közvetítésé volt. A közművelődési főosztály megkísérelte a szinte lehetetlent: eddig nem látott módon összefoglalni azt, amit a ma emberének ez a nyár végi nap jelent. Tagadhatatlan, hogy voltak suta és igencsak naiv riporteri kérdések a budai vár főterén, a sokadalomban, voltak apró bakik is; mind- összesenben mégis szórakoztatóra, érdekesre, változatosra sikerült a közvetítéssor. Ez utóbbit leginkább az előre felvett, elkészített dokumentumfilmeknek, azok bejátszásának lehetett köszönni. Eddig nem vagy méltatlanul ritkán látott, hallott dolgokról, relikviákról szerezhettünk tudomást.

S a nap koronája! Kétségkívül az a kis éji zene volt, amelyet a Halászbástya tövében adott elő a katonazenekar a felejthetetlen Gellért-hegyi tűzijáték képeivel színesítve.

S bár a televízió vezetése bejelentette, hogy nem rendez több hétvégeműsort, hadd kérjük mégis: ilyen egynapos, minőségében legalább az alkotmánynapihoz hasonlót azért iktasson programjába. Még akkor is, ha egy ilyen megszervezése, lebonyolítása sokezerszer bonyolultabb, nehezebb és költségesebb, mint a vetítőbe fűzni egy-több ócska krimit.. .

Töltelékária

Mint minden műfajnak, úgy a bűnügyi történeteknek is megvannak a klasszikus, s így értékes, újra és újra megnézésre érdemes alkotásai. Az egyik ilyen Fred Zinnemann tizennégy évvel ezelőtt készített angol—francia filmje, A Sakál napja című, Edward Fox felejthetetlen alakításával. A péntek esti műsort ez a film tette emlékezetessé, hiszen az előtte sugárzott Szeszélyes évszakok a megszokottnál is laposabbra sikeredett. Hiába tették tele a humor műfajának kis ékköveivel, összhatásában nagyon is eklektikus lett. Talán azért is érezhettük így, mivel a keretet nyújtó műsorvezetés felvételei sem nem egy időben, sem nem egy helyszínen készültek. Bizonyos fokig slend- riánságnak is nevezhető ez a „megoldás”: ahogyan az is, hogy a szórakoztató magazin és a bűnügyi film közé bigy- gyesztették a világ zeneirodalmának talán legszebb áriáját. Nincs arra mentség, hogy a Hazám, hazám ... Simán- dy József előadásában a műsorszerkesztők szemében miért értéktelenedett le töltelékanyaggá!

>fKívánság”-müsor

A műsorkörnyezet vasárnap este is tönkretett egy miniszteri nyilatkozatot. A most is nyögvenyelősre sikeredett kívánságműsor végén a riporternő megkérdezte Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert: ő hogyan látja agráriparunk jelenét, jövőjét. Mindezt Strauss operettjének, a Denevérnek egy részlete után, amelyben Froschként Latabár Kálmán mókázott! Nem hiszem el, hogy ma ilyen átmenet nélküli vágásokat megengedhetünk magunknak! A hitelességről van itt szó, amelyet akarva- akaratlanul beleállítottak egy régen hitelét vesztett műsorba, ahol a megkérdezettek zömében az előre megjelöli műsorszámokból választhatnak . ..

(nemesi)

Artunion-képviselet Békéscsabán?

Az elmúlt héten Békéscsaba város vezetőivel folytatott tárgyalásokat dr. Jawort Jenő, az Artunion Művészeti Közös Vállalat kereskedelmi igazgatója. Mi volt! a megbeszélés témája? — kérdeztük a világot járt üzletembert.

— Vállalatunk területi központokat alakít ki az országban. I Szombathelyen, Miskolcon, és úgy tűnik, Békéscsabán lesz kihelyezett képviseletünk. A békési megyeszékhelyen a posta épülete mellett megvalósuló üzletház és kiállítóterem beruházásához csatlakoznánk. A Radnóti könyvesbolttól

néhány méterre lennének az egyéb kereskedelmi, szolgáltató irodáink is. Kevesen tudják ugyanis, hogy a műkereskedelem csupán tevékenységünk tíz százalékát adja. Emellett számos művészeti vállalkozás jelzi munkánk sokrétűségét: ipari formatervezés, belső- és külsőépítészeti tervek igényes, művészi elkészítése, katalógusok, egyéb művészeti kiadványok szerkesztése, kiadói, nyomdai tevékenység, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.

— A figyelem középpontjában mégis á, műkereskedelmük áll, annak is a külföldi kapcsolatai, úgy gondolom, jó lenne, ha erről többet tudnánk ...

i— AZ összes jelentős világcéggel kapcsolatban állunk. Célunk a 20. századi, benne a kortárs művészek alkotásainak értékesítése. Szeptemberben Londonban a Christie’s céggel kiállítást és aukciót szervezünk mintegy hatvan kortárs művész kétszáz alkotásából. Ilyen még nem volt, ez a lehetőség nagyban befolyásolhatja a további értékesítést. Októberben ugyanott lesz a színhely, de a Satheby’s céggel közösen szervezzük a kiállítást, a 19. század végi és 20.

század eleji, valamint kortárs művészek alkotásaiból. Ez a tétel tízmillió forint értékű. A jövő év márciusában a francia Drout műkereskedelmi vállalkozással együttes rendezésben kifejezetten absztrakt és szürrealista magyar műveket bocsátunk áruba. Ügy gondolom, ezekből a tervekből érzékelni lehet: átfogó az üzletpolitikánk, jók a kapcsolataink.

— A Csabán létesítendő kiállítóterem profilja menynyiben tér el a Képcsarnok hasonló fióküzletétől?

— Mi kifejezetten csak olyan műalkotásokat árulunk, amelyek a világ bármelyik részén eladhatók lesznek: a festmények, plasztikák mellett ezüsttárgyakat és exkluzív iparművészeti termékeket. Hangsúlyozni szeretném még egyszer: ez a vállalatunk látványos tevékenysége csupán. Feladatunknak érezzük, hogy minden lehetséges eszközzel elősegítjük a formatervezés fejlődését, ezért eleven kapcsolatot akarunk a terület gazdálkodó egységeivel. A gazdasági élet jelenlegi helyzetében az export bővítése a feladat. A magyar termékek eladása csak magas színvonalon csomagolt kivitelben lehetséges az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás minden ágában. Éppen ezért, ennek a folyamatnak az előrehaladását szolgálná a területi központ azzal is, hogy nem kellene minden kis tervvel a fővárosba utazni, hanem a szakértők jönnének Békéscsabára. Fel akarunk eleveníteni egy nélkülözhetetlen hagyományt: a művészetpártoló mecénást tevékenységet. A számunkra szimpatikus műveket létrehozó alkotóktól műveket rendelünk, melyeket azután! igyekszünk sikerre segíteni itthon és külföldön.

— Mikorra várható a kiállítóterem megnyitása?

— Kicsit sok] feltételes módot használtam az elmondottak során, mivel az első — ám eredményes — tárgyaláson vagyunk csak túl. Amennyiben minden a tervek szerint zajlik, az üzletház többi egységével együtt 1990-ben, tehát három év múlva nyílik meg a területi fiókunk a városban.

Cs. Tóth János