Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 20., csütörtök o SZÜLŐFÖLDÜNK II magyar malmok története Valamikor az új búza malomba szekerezése ünnepszámba ment. Ha a környéken több malom duruzsolt — s hol nem? —, akkor különös gonddal szemelték ki a megfelelőt. Kényesen ügyeltek rá, mert az egész esztendőre ‘szóló kenyér minősége múlott ezen. Voltak gazdák, akik négyöt malom előtt is elhajtottak, rászánva akáh két napot, mert az a bizonyos hatodik adta a legszebb lisztet. Őrléskor a malomudvar naponta felért egy kisebbfajta vásári sokadalommal. Akik ott összejöttek, megértették egymást, hiszen „egy malomban őröltek”. A magyar paraszt kényes volt a lisztre. Mert lehétett is. A múlt század közepétől a magyar malomipar olyan jó és annyi lisztet őrölt, hogy teljesítménye alapján Európában az első, a világon pedig a második helyen állt.! Előkelő rangját gróf Széchenyi Istvánnak köszönhette, akinek a védnöksége alatt és buzgóságá- ból felépült Sopronban. 1836-ban az első gőzmalom, amelyet azonban még kőjárattal szereltek fel. A nagy- surányi, első összekötött rendszerű műmalmot gróf Károlyi Lajos építtette 1835-ben, de ezt vízierő hajtotta, tehát hagyományosnak tekinthető. Az első malom, amely megalapozta és lehetővé tette a magyar malomipar hihetetlen fejlődését, az ugyancsak Széchenyi kezdeményezésére épített Pesti József Hengermalom volt. Építésének* célját Széchenyi így határozta meg: „... gőzmalmot szándékozom állítani, s pedig nem azért, hogy „EGY” gőzmalmunk legyen, hanem hogy ez mintául szolgálván — lassanként mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok, s Hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését ...” Ez a gőzhengermalom 1841. szeptember 15- én kezdett dolgozni. Az őrlést kövek helyett Sulzber- ger-féle hengerek végezték. Ez a József nádorról elnevezett malom azért legfontosabb mérföldköve a magyar malomiparnak, mert itt működtek először hazánkban kövek helyett hengerszékek, a malmot gőz hajtotta, és innen indult ki a magyar magasőrlési eljárás, amely az acélos magyar búzából az addiginál szebb és jobb lisztet őrölt ki. A három kiváló feltaláló tevékenysége nagyban hozzájárult a sikerhez. Ganz Ábrahám öntödéjében rendkívül kemény felületű, kopásálló kéregöntvényeket készítettek az őrlőhengerekre. Mechwart András alkotta meg a hengerpárok gyűrűs és rugós szorítását, a hengerszékeket burkolattal látta el, és továbbfejlesztette más szerkezeti elemeit. Haggenmacher Károly feltalálta és szabadalmaztatta a síkszitát, amely döntő fordulatot hozott a fontos szerepet játszó örle- ményosztályozásban. ) A József Hengermalom sikerei alapján újabb gőzmalmokat építettek: 1847- ben a főhercegi uradalomban Magyaróvárott, 1848- ban pedig az István Gőzmalmot Debrecenben. (Nevét Széchenyi iránti tiszteletből kapta), majd rövid időn belül Békéscsabán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Kolozsvárott is épültek gőzhengermalmok. Ezután sorban a többi. A múlt század második, felében a földkerekség legjobban berendezett malmai Magyarországon dolgoztak. Az addigi kevéssé kedvelt magyar búzából készült a legszebb és legtisztább liszt. Ami úgy is fogalmazható, hogy a magyar malomipar fejlődése emelte a magyar búzát a világ legjobb lisztalapanyagává. És amikor! a célszerűséget kereső fejlődés a nagyobb hengermalmokba összpontosította az őrlést, a kisebbek, nem bírván a versenyt, egyre-más- ra leálltak. A második világháború előtti évszázadot joggal és büszkén tekintjük a magyar malomipar fénykorának. Mérföldkövei azok a még álló épületek — számuk 1938-ban megközelítette a hatszázat —, amelyek látványosan jellemzik hazánk agráripari jellegét. A sza- badversenyes időszak kőbe- téglába formált emlékei. S bár csöveikben már régóta nem siklik a forró, puha liszt, halk duruzsolásuk már soha többé nem száll ki a rétek fölé, falaik még őrzik a malmok jellegzetes illatát. A kicsi köves malmok utolsó, még álló példányainak jajkiáltásait már meghalljuk, megértjük. Kezdjük hinni, hogy van olyan értékük, mint a megsárgult iratnak, régi kastélynak. De vajon miért sikolt a lélekharang azok fölött a nagyobbak fölött, amelyek kivívták malomiparunk világhírét? Egy-egy ilyen malomépület a maga nemében a társadalmi-gazdasági haladásunkat tükröző, pótolhatatlan állomás, jelentős agrártörténeti emlék, amelyet meg kell őriznünk! Dr. Csonkaréti Károly A Ganz-féle hengerszék, már Mechwart András találmányával tökéletesítve ill S'1 ,v , iit t LÍ.5 Haggenmacher a| kézi szitálást utánozta géppel, és több szitaszövettel bevont keretet épített össze egyetlen szekrénybe Buzinkay Géza: fl királyi temetkezöhely* A székesfehérvári Szűz Mária-, vagy Boldogasszonybazilika Magyarország jelképes hatalmi központja volt Szent Istvántól kezdve: ott őrizték a koronázási jelvényeket, s csak az a király lehetett az ország törvényes uralkodója, akit abban a székesegyházban, a Szent Koronával koronázott meg az esztergomi érsek. Királyi temetkezőhelyként is a legfontosabbá vált — ez a szerepköre később állandósult. A XI. századi királyaink a saját maguk által alapított monostorokban temetkeztek. A következő században úgy látszott, hogy a székesfehérvári bazilika az egyedüli kegyeleti központtá válik, a XIII. századi királyok azonban ismét különböző temetkezőhelyeket választottak. Szent István fehérvári székesegyháza mellett a másik Árpád-házi szent király, I. László váradi alapítása és temetkezőhelye, a szintén Szűz Máriának ajánlott székesegyház a fehérvári versenytársa lett a XIII. század végétől. Előbb talán III. Endre feleségét, Fennena királynét temették el ott 1296-ban, majd Károly Róbert felesége, Luxemburgi Beatrix követte 1319-ben, s végül Mária királynő után férje, „Zsigmond a király, a császár” is oda temetkezett 1437-ben. Ám Zsigmond trónutódjai megint csak visszatértek Székesfehérvárhoz. Árpád-házi és az őket követő, vegyes házakból származó királyok közül tizenöten lettek a székesfehérvári bazilika sírjainak, kriptáinak és sírkápolnáinak lakói (köztük csak II. Lajos tetemét szállították át utóbb Bécsbe, János királyét pedig egy másik székesfehérvári templomba). A királyokon kívül ott temették el közvetlen családtagjaik többségét is — sőt, közülük kerültek ki a templom első sírjai, mint Szent Imréé (1031) is. A történeti források szerint legalább huszonegy királyi családtag sírja ott emelkedett, olyanoké, mint például Szilágyi Erzsébeté is. A XIV. századtól kezdve még a főurak és főpapok is temetkezhettek a bazilikában, külön királyi engedéllyel. Arról is krónikák tudósítanak, hogy ott volt Károly Róbert hadvezérének, Dru- geth Fülöp nádornak, a Zsig- mond-kori főuraknak, Ozorai Pipo Szörényi bánnak és Rozgonyi István pozsonyi ispánnak, a csókakői várúrnak, Buzlay Lászlónak és családjának, valamint Marcali Mfklós erdélyi vajdának a sírja. Temettek oda székesfehérvári prépostokat és magas rangú katonatiszteket is: utolsóként a török ellen 1543-ban hősiesen küzdő Varkocs György várkapitányt és tíz katonáját. Nem tudjuk bizonyosan, hány sír is épült a bazilikában, csak az kétségtelen, hogy a középkori Magyarország több mint ötven, név szerint is ismert előkelőségénél sokkal többen nyugodtak ott. Milyen is lehetett ez a székesfehérvári Boldogasszonybazilika? A több mint ötszáz éven át álló templom folytonosan átalakult, és díszítése gazdagodott. Magja egyhajós templom lehetett, amelyet István király 997 és 1000 között építtetett. Ez a tekintélyes méretű templom negyven méter hosszú és húsz méter széles volt, külső tornyok ékesítették, és félköríves szentély zárta le keleti oldalán. Alig több mint másfél évtizeddel elkészülte után még István király hozzákezdett bővíttetéséhez. A csak halála után befejezett templom ennél az átépítés* Részlet a szerzőnek a Corvina Kiadónál megjelent: Kő se mutatja helyét című kötetéből. nél érte el végleges, a maga korában óriási méreteit: mintegy hetvenhat méteres hosszát és harmincnyolc méteres szélességét. Felmérhetjük, mekkora volt, ha arra gondolunk, hogy a mai budai Mátyás-templom ennél lényegesen kisebb. Emeléséhez sok mészkőből faragott római sírkövet használtak fel, amelyeket Aquincumból, Nagytétényből és a közeli Tácról szállították oda. Széliében két oldalhajóval bővült, szentélyének félkúp alakú boltozata — és talán oldalfalai is — mozaik díszítést kaptak, padlója fehér mészkőből készült. A szentély előtt, a középhajóban állt az oszlopokon emelkedő oltár, mellette az első szent király kriptája; valamivel odább, szemközt vele a királyi trónus. A főhajót az oldalhajóktól nyolc-nyolc tagból álló pillérsor választotta el. A templom díszítése erőteljesen észak-itáliai, lombard jellegű volt, az akantuszleveles faragvá- nyokkal, s azokkal a kanyargó kettős- és hármasfonatokkal, amelyeknek legszebb példái Szent István szarkofágján maradtak fenn. Mellettük a palmettalevél- díszek képviselték a honfoglalás kori hazai formakincset. „Így működött Szt. István vallásossága, de így működött keleti fényűzési hajlama is” — írta a bazilika építéséről első feltárója, Henszl- mann Imre. Károly Róbert a XIV. század elején ismét erősen átépíttette a bazilikát, famennyezete helyére ekkor épült a boltozat, ami miatt a pilléreket is meg kellett erősíteni. Új padlót kapott, a réginél közel fél méterrel magasabban, vörös márványból. A templom a századok során többször leégett; újjá- építői is mindenkor alakítottak rajta. Mintegy a szentély folytatásában készült el az utolsó bővítés: oda építtette Mátyás király sírkápolnáját, amely miatt még a középkori várfalat is meg kellett bontania. A bazilikában öt évszázad alatt rengeteg műkincs halmozódott fel: tele volt gazdagon díszített ereklyetartókkal, finoman cizellált kelyhekkel, drága miseruhákkal és számos pompás síremlékkel. II. Ulászló koronázásakor, 1502-ben az egyik résztvevő hatvan darabra tette a csak az oltárra helyezett ezüst- és aranyhermák számát; köztük volt a skót királyfi, Szent Kálmán XII. századi hermája — amelyet nem sokkal utóbb Miksa császár a mel- ki apátságba vitetett —, a Keresztelő Szent János ujját őrző ereklyetartó, Szent András fejereklyetartója és Szent Márton vértanú koponyája. A templom gazdagsága elkápráztatta Thuróczyt és Bonfinit, akik még teljes fényében láthatták és írhattak róla, de kiváltképp megragadta a török hadakkal odakerülő Dzselálzádé Musz- tafát. Megvető fanatizmusán is átsüt a csodálat: .......Kül önösen említendő — írta Az országok osztályai és az utak felsorolása című művé- ! ben — a legalsó pokol tü- zén égő királyoknak pihenő- és temetkezőhelyéül szolgáló régi templom... A templom minden szegletében és zugában drága márványból vagy köböl kifaragott csodálatos alakok voltak, melyeknek mindegyike annak idejében hírével és hatalmával kérkedő padisah volt. Itt-ott egy-egy bálványimádónak sírhelye, máshol egy-egy feslett erkölcsű, pokolra költözött gyaurnak sírköve, minden szögletben kőből csinált koporsókban utálatos alakok, kik a piszkosoknak országszerte híres, a sátántól megszállott szentjei valának, s' kiknek fejükre csillogó koronát, mellükre arany- és ezüstkereszteket s kardokat tettek, uj- jaikra pedig nagy értékű gyűrűket hűztak ékességül. Végre az egész belseje tömve volt a világot elhagyott szerzetesekkel és a gyehennára költözött papokkal.. . ennek szemlélete félelmet gerjesztő volt.” Nem is tűrte a muszlim a számára ellenszenves kegyeleti hely pompáját — a háborúk pedig megpecsételték magának az épületnek sorsát. 1543-ban, tíznapos ostrom után került török kézre Székesfehérvár vára; 1688- ban pedig Istulni Belgrad úgy lett ismét Székesfehérvár, hogy bazilikájának emlékét már csak romok őrizték. Mindez tény, a magyar történelemben nagyon is ismert szomorújáték kivonata. Persze, a történelem nem romantikus ifjúsági regényíró, nem az emberség szikráját is nélkülöző elvetemült gonoszokat állítja szembe a makulátlan jókkal. Sőt, van annyira cinikus, hogy megengedje, a kárvallott végezze el a pusztítás tökéletessé tételét. Számos nemzedék különböző eszméket és műveltségi színvonalat képviselő tagjai közösen érték el azt az egyedülálló eredményt, hogy Magyarországnak királyi tömegsírja legyen. A székesfehérvári bazilika vázlatos alaprajza: Jelmagyarázat: A. Királyi trónus B. Szent István oltára és sírja C‘. Szószék D. Nagy Lajos sírkápolnája E. Főúri sírkápolnák F. Mátyás sírkápolnája Fontosabb sírok (a feltárás évszámával): 1. III. Béla és felesége (1848) Henszimann Imre feltételezései: 2. Szent István családja (1862) 3. II. Ulászló (1862) 4. Könyves Kálmán és felesége (1862) 5. Károly Róbert, Mátyás és II. Lajos ideiglenes sírjai (1874) 6. II. Béla, II. Géza, II. László, IV. István (1874) 7. Albert (1874) 8. Buzlay család (1839)
