Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

1987. augusztus 19., szerda o Csatári Béla köszöntése Csatári Bélát, a megyei pártbizottság titkárát hatvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Békés Megyei Bizottsága nevében tegnap levélben köszön­tötték. A levelet és a testület ajándékát a pártbizottság titkárai, a megyei tanács, valamint a társadalmi és tömegszervezetek vezetői jelenlétében Szabó Miklós első titkár nyújtotta át. Mintamegye, Élővíz-csatorna Környezetvédelmi tanácskozás Szoboravató ünnepség Vésztőn Környezetvédelmi tanácsko­zást tartottak augusztus 18- án, tegnap a megyei tanács nagytermében a községi és nagyközségi tanácsok kör­nyezetvédelmi felelősei, va­lamint a megyei tanács szakosztályainak ez ügyben illetékes szakemberei. A ta­nácskozás középpontjában megyénk környezetvédelmi mintamegyévé válásának programja állt. A terv lé­nyege az, hogy Békés megye természet- és környezetvé­delmét összehangoltabban szabályozza, és szervezetteb­bé, átfogóbbá teszi az ezt szolgáló apparátust. A prog­ramot a közeljövőben orszá­gos szinten is megvitatják, s elfogadása esetén mintául szolgálhat hazánk többi me­gyéje számára is. Murányi Miklósnak, a megyei tanács elnökhelyettesének a beszá­molója választ adott arra is, hogy miért épp a Békés me­gyei természetvédők foglal­koznak először egy ilyen programtervezet kidolgozá­sával. — Megyénk olyan sajátos talaj- és vízviszonyokkal rendelkezik — mondotta —, amelyek intenzív élelmi­szer-termelésre adnak lehe­tőséget. 1 — A helyi tapasztalatok feldolgozása alapján egy konkrétabb, pontosabb fel­adatkört szeretnénk összeál­lítani a tanácsok számára — folytatta a beszámolót Sza­bó András, megyei környe­zet- és természetvédelmi vezető titkár —, de sajnos több mint húsz tanácstól nem kaptuk meg a kért anyagot. Mint utóbb kide­rült, ezeken a helyeken nem is hoztak a környezetvéde­lemmel kapcsolatban ren­delkezéseket. A tanácskozást követően a városi közterület-felügyelők — az utóbbi időben a saj­tóban többször is szereplő — Élővíz-csatorna ügyében folytatták az ülésezést. A vi­ta középpontjában az állt, hogy ki legyen a felelős a „haldokló” csatorna életre- keltéséért. A legfontosabb feladat a harminc évvel ez­előtt kotort meder újratisz- títása lenne, amelyre a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ság vállalkozott, körülbelül 90 millió forint beruházási tervezettel. Vita folyt arról is, hogy vajon a magányosok sze­metelései, illegális beköté­sei, vagy a nagyobb válla­latok szennyvízelvezetései okozzák-e a legnagyobb gon­dot a csatorna számára. Ilyen és ehhez hasonló nyitott kérdésekkel zárult egyelőre a közterület-fel­ügyelők tanácskozása a 40 kilométeres Élővíz-csatorná­ról. magyar Országos kisiparos­találkozó A Kisiparosok Országos Szervezete augusztus 20— 22-én pebrecenben rendezi meg a II. országos kisipa­ros-találkozót és a IX. Or­szágos KIOSZ Kupa döntő­it. A kisiparos-találkozón — melyet az ipari miniszter nyit meg augusztus 20-án, csütörtökön délután négy órakor — minden megye, valamint a főváros iparos­sága bemutatkozik a kiállí­táson a legszebb termékei­vel, találmányaival. A találkozó és a vásár helyszíne a Baksai és a Zá­kány utca által határolt te­rület lesz, ahol nemcsak ki­állítás, hanem vásár, ter­mék- és munkabemutató, a szabadtéri színpadon pedig sokrétű színes program szó­rakoztatja majd az odaláto­gatókat. 21-én pénteken iro­dalmi, zenés, humoros mű­sor, divat- és szépségrevü, gyermekműsorok, este sza­badtéri diszkó lesz. A két és fél napos program a hí­res debreceni virágkarne­vállal és hídi vásárral egy időben kezdődik, ami min­den bizonnyal fokozza az érdeklődést. Szombaton ugyanott Ki tud többet a kisiparról, kisvállalkozások­ról című vetélkedőn vehet­nek részt az odalátogatók, és nyerhetnek a szerencsé­sebbek. Az Országos KIOSZ Kupa versenyeit a DMVSC Sport­kombinátban tartják meg, melynek megnyitója pénte­ken reggel 9 órakor lesz. Nyolc sportágban (foci, "fér­fi és női kézilabda, teke, te­nisz, asztalitenisz, sakk, hor­gászat) közel nyolcszáz spor­tolót várnak — a sportágak legjobbjait, akik a megyei versenyeken a legjobb he­lyezéseket érték el. A dön­tőket 22-én délelőtt tartják. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre a kora délutáni órákban kerül sor. (Folytatás az 1. oldalról) Megyei Bizottságának titká­rát — Komáromi Gábor ta­nácselnök köszöntötte, majd átadta a szót Ribánszki Ró- bertnek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárá­nak, aki ünnepi beszédét ez­zel kezdte: „Augusztus 20-a megünneplésére készülünk. Ezen a napon tisztelettel em­lékezünk a magyar állam- alapításra, nagy királyunkra, I. Istvánra, az államalapító­ra.” Ezt követően szólt e nap másik, ugyancsak történelmi fontosságú jelentőségéről, ar­ról, hogy e napon iktatták törvénybe Magyarország el­ső írott alkotmányát. „Szá­munkra természetes — foly­tatta —, hogy alkotmányunk ünnepe és az új kenyér ün­nepe immár hagyományosan ez a nap. A kenyéré, amelyet még ma is sokfelé életnek neveznek. Az élet pedig egyet jelent a munkával. Al­kotmányunk ünnepe így vá­lik teljessé, a hatalom, a jog és a munka szoros egységé­nek kifejezőjévé.” Ribánszki Róbert szólt a felszabadulás óta eltelt idő­szak fejlődéséről, s arról, hogy gazdasági munkánkban a megtett erőfeszítések elle­nére sem sikerült a kívána­tos változásokat elérni. Mindezt azonban — folytatta később — nem bezárkó­zással, hanem a világgazda­ság változásaihoz való gyor­sabb és eredményesebb iga­zodással kell tudnunk mér­tása, szellemi és anyagi erő­ink mo'zgósítása, a szocialis­ta demokrácia helyes gya­korlása elengedhetetlenül szükséges országépítő terve­ink megvalósításához. Ünnepi beszéde végén Ri­bánszki Róbert elmondta: „Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy alkotmányün­nepünk előestéjén átadhatom a nagyközség lakosságának a 20. századi magyar irodalom két kiemelkedő egyéniségé­nek, Veres Péternek és Né­meth Lászlónak mellszobrát.” A két fiatal szobrászművész, Gyulavári Pál, illetve Hor­váth János alkotásának le­leplezését követően a Szózat hangjaival ért véget az ava­tó ünnepség. N. Á. sékelni. Önmagunk megújí­A szobrok avatásának pillanatai (balról Németh László, jobbról Veres Péter szobra) Fotó: Fazekas Ferenc Veszélyben — Megveretett.. . A sovány, elkínzott arcú ember nem dühös. Igaz (ha egyáltalán igaz... de ne szaladjunk előre!), ez régen, úgy 12 éve történt. Az asszony a szeretőjével verette meg. Ak­kor megfogadta, hogy többet nem ad pénzt felesége kezébe. Amit keres, a családra költi, de pénzt nem ad az asszony­nak. Hogy a tucatnyi év miként telt el, elképzelni sem bí­rom. Hogyan lehet egy asszony mellett megmaradni, aki sze­retőjével vereti" a férjét? Aki mindig, mindenért ideges, üvölt, tör-zúz, kést ránt, s az idegkezelést nem vállalja, el­tépi, elégeti a beutalót. — Április óta késsel hajku- rász — mondja a férj. Mel­lette a két lány (14, 13 éve­sek), s a hármójukat befoga­dó ismerős házaspár bólogat. — Áprilisban gyomorvérzést kaptam. Éjjel otthon alud­tam, mikor ő hazajött. Felébredtem az ajtócsapdosásra. Mi nem tetszett neki, nem tudom, de odajött a nagykéssel, s megfenyegetett. — Ha nem állok apu elébe, biztosan megszúrja a késsel —< teszi hozzá a kisebbik lány. — Reggel folytatta a veszekedést. Késsel, vasrúddal kerge­tett ki a házból... Mire este hazaértem, minden ruhámat széjjelvágótt. Szétverte a gyerekek magnóját, a tv-t, a rádi­ót. Másnap mentem be a kórházba. Amíg odavoltam, ösz- szcállt egy részeges emberrel. A gyerekeket el akarta zavar­ni hazulról. Mikor hazajöttem, zavart volna el engem is, de a gyerekek nem engedték. Azóta még pillanatokra sem volt béke az egyszobás, szá­nalmasan lerobbant vályogházban. Két hete aztán eljöttek hazulról. — Apával akarunk maradrp — vallják a lányok. — De mi az akadálya? — A gyámügyes azt mondja, elveteti a gyerekeket. Biztos, az anyósom mondott neki valamit rólam. A faluban sokan ismerik a házaspár zajos életét. Véle­ményük egybehangzó: a nő — finoman szólva — elvi­selhetetlen. A gyerekek resz­ketnek tőle. A férfit rendes, dolgos embernek ismerik. Nem iszik, gondoskodik a lányairól. A körzeti orvos szerint szük­ség volna az asszony kezelésére. A gyámügyes elmondta, hogy ő csak azt kérte, rendezze a házaspár az életét, mert a gyerekek így veszélyeztetettek, s ilyen körülmények között nem maradhatnak. Azt, hogy a férfi válni akar, nem tudta. Ez új fejlemény. Ezen az anyjánál lakó feleség is meglepődött. Azon meg még jobban, hogy a férfi és a sok tanú miket állítanak róla. Hogy ő késsel? Meg hogy szerető? Miket mond már? Mikor ők honnan kaparták ki azt az embert?! (Tudnának beszélni, de ők nem ...) Amúgy meg mért kéne neki kórházba men­ni? Szedi ő a gyógyszert, elég az. Egyébként meg a férfi menjen, ahová akar. A gyerekeket nyugodtan tartsa meg. ílYvan, vagy mégsem? R végső pokol A feleség nyugodt, mosolygós válaszaiban képtelen va­gyok fellelni azt a komisz boszorkányt, aminek lefestették, tie azért érzem, hogy szerepet játszik, mondhatnék neki bár­mit, semmi ki nem borítaná. Viszont azt is látnom kell — az asszonyt és másokat végighallgatva —, hogy a férfi igye­kezett néhány témát elkerülni. A férj a munkahelyéről fel­hív telefonon. Érdekli, mire mentem a feleségével. Mon­dom, hogy az asszony min­denbe beleegyezik, s attól nem kell félnie, hogy az anyós a gyerekeket elvitetheti, hi­szen ahhoz nincs joga%. — A gyerekeket csak ön vitetheti el, ha nem neveli őket rendesen. — ön sok mindenről nem beszélt. A gyerekekre jobban kellene vigyáznia, akadnak zavaros ügyeik (és sorolom, ami­ket hallottam). — Tudok vigyázni rájuk, ígérem, többet nem lesz baj ve­lük. — Nem beszélt arról sem, hogy a feleségével állandóan a pénzről vitatkoztak, ennek ellenére ön vett két használha­tatlan autót, meg hogy tele van adóssággal. — Meg akartam javítani az autókat. Az adósságomat meg törlesztem. — Mert bíróságilag vonják a fizetéséből. — ... Emiatt vállaltam a géemkát. — Nézze, elhiszem, hogy mindenre van magyarázata, s mindezeket csak azért említem, mert úgy érzem, nincs em­ber, aki igazságot tehetne az önök ügyében. Ám ha való­ban nevelni akarja a lányait, akkor azt senki meg nem gátolhatja. A felesége amúgy sem akarja őket, s a gyám­ügyes, ha végre megnyugtató körülmények között látná a gyerekeket, egy rossz szót sem szólna. Költözzön vissza a házba, tegye rendbe, s éljenek békében! — Félek a feleségemtől. Nem merek visszamenni. A csa­ládjával megveret. Egyedül nem tudom megvédeni magam. Hosszasan győzködöm. Ha felesége és állítólagos cinkosai ezt megteszik, börtönbe kerülnek. A felesége megverette már állítólag sokszor. Soha nem jelentette fel ezért, elvál­ni sem akart. Tűrte 12 évig. Élt vele. Miért vállalta? Akkor nem félt? Kapta a veréseket, mint a kanalas orvosságot. Nem féltette a gyerekeket? — Jó, hazamegyek — mondja végül. Ahogy leteszi a telefont, azonnal arra gondolok, hogy mi van, ha rossz tanácsot adtam. Mi történik, ha az apa nem tudja nevelni a gyerekeket? S mi lesz, ha az asszony való­ban elintézteti őt? Eszembe jut az ügyben érdekelt egyik falubeli. Valami szekta tagja lehet, mert minden második mondata bibliai utalásokkal díszes prédikáció volt. Mikor megtudta, hogy riportalanyom válni készül, ilyesmit szólt: — Bíró elé mennek? Hogy dönthetne bíró az emberek dolgában? Hogy tehetne igazságot, mikor ő is csak por és hamu, jött s megy a seholba? Tudom én jól, milyen igazságtevőre gondolt az a szép- beszédű ember. De mit mondjak erre? Isten létével kap­csolatban az információink meglehetősen bizonytalanok, ám ha létezik, itt még ő sem tehet igazságot. Persze, azért valakik tehetnének. Nem más, mint a két acsarkodó ember.' Csak hát: képesek-e rá? Sokáig félve gondolok mindnyájukra ... Ungar Tamás Ki tehet igazságot? „Kéményseprőt A régi szólás szerint: „Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok.” — Vajon érvényes-e ez a szólásmondás ma is? ---kér­deztük Klemmi Lászlót, a Békés Megyei Tüzeléstechni­kai Vállalat kéményseprőjét. — Ha szerencsét talán nem is, de biztonságot min­denképp jelenthet az érke­zésünk — hangzott a vá­lasz. — Az emberek úgy vélekednek, hogy a gázfű­tésre való áttérés felesleges­sé teszi a kémények gondo­zását. Holott, a kiáramló égéstermék megbonthatja a kémény falának vakolatát. Ez úgy kerülhető el, hogy „kibéleljük” a kéményt: egy alumíniumcsövet helye­zünk bele, s az égéstermék ezen keresztül távozik el. Sok gond van a pókhálók­kal is ... — ... ez elég valószínűt- lenül hangzik. i— Pedig olyan sűrű szö- vésűek lehetnek, hogy nem engedik eltávozni az égés­terméket. Ugyanez megtör­ténhet, ha galamb kerül a kéménybe; előszeretettel ül­dögélnek ugyanis a párká­nyon, de a kiáramló széngá­zok elkábítják őket. Sok­szor el sem tudja képzelni a tulajdonos, miért nem sze­lei a kémény; ez csak ak­kor derül ki, amikor egy­más után emeljük ki a szel­lőzőből az elpusztult mada­rakat. A) vízmelegítő bojle­rek hatásfoka és teljesítmé­Modellezök szaküzlete Modellező szaküzletet ho­zott létre Pécsett a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat dél-dunántúli al­központja. A mecsekalji belvárosban, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában megnyitott üzletben százhúszféle árut — autó-, repülő- és hajó- modellek készítéséhez szük­séges anyagot, alkatrészt és kelléket — kínálnak. A hat­millió forint értékű áru­látok...” nye is növek*zik, s nem fogy el annyi gáz fölöslege­sen, ha rendszeresen kar­bantartjuk. — Kanyarodjunk vissza az első kérdéshez. Milyen a kapcsolatuk az emberekkel? — A lakosság nagyobb része megértéssel fogadja munkánkat. Ahol viszont — látszólag — nincs gond a kéménnyel, ott néha feles­legesnek érzik tevékenysé­günket, bár a rejtett hiba feltárása után megbékélnek. Régebben, amikor havonta ellenőriztük a kémények működését, jóval bensősé­gesebb kapcsolatunk volt az emberekkel. Sokszor szinte mint családtagként üdvö­zöltek bennünket, vagy egy kulcs várt minket a követ­kező üzenettel: „Mester úr, itt a kulcs, végezze a mun­káját.” Most többnyire csak a házmesterekkel találko­zunk a bérházakban — fél­évenként. A szakma szere- tete js erősebb volt a pénz erejénél, kisebb volt az el­vándorlás is. Éveken át nem volt szakmunkástanu­lónk, az idén négyen is ta­nulják ezt' a mesterséget. Ügy érzem, hogy a „Termo- for” és a „Parapet” beren­dezések új feladatok elé ál­lítják a mai kéményseprő­ket. A munka minősége te­hát változik, mennyisége vi­szont nem: a kémények gondozására mindig szük­ség lesz. (szilasi) Pécsett készlet zöme olyan külföld­ről származó cikk, amihez eddig csak az MHSZ mo­dellező klubjai juthattak hozzá. Kapható többek kö­zött rádió-távirányítású au- tómodell-építő készlet, re- pülőmodellekhez nélkülöz­hetetlen balsafa, vékony ré­tegelt lemez, japán-papír, felvasalható bevonófólia, benzinálló festék sokféle színben, gyorsragasztó.

Next

/
Thumbnails
Contents