Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
1987. augusztus Í7„ hétfő o Mozgáskorlátozottak találkozója Békésen Sokan csak mankó segítségével tudtak eljutni a találkozóra A mozgáskorlátozottak gyulai egyesületének békési csoportja hívta meg találkozóra, vetélkedőre, egy örömteli kikapcsolódásra tagjait az elmúlt hét végére. Békésre, a dánfoki ifjúsági táborba meglepően sokan, csaknem százan mentek el a szíves hívásraj A helyieken kívül érkeztek vendégek Gyuláról, Dévaványáról, Battonyáról. ahonnan magukkal hozták hozzátartozóikat is. Az egyesület elnöke, Me- kis Pál, valamint a házigazda békésiek nevében Méhes Erzsébet üdvözölte a tagtársakat, majd a helyi művelődési ház munkatársa. Szilágyi Erzsébet vezette le a '„Fele sem igaz”! című szellemi vetélkedőt. Négy csapat negyven versenyzője próbált helyes válaszokat adni a furfangos kérdésekre, és ha sikerült, azt a szurkolók nagy ovációja köszöntötte. Végül is a Sipos Antal vezette csapat vehette át a győztesnek felajánlott könyveket. A vetélkedő után baráti beszélgetések, közös ebéd következett. Minden dicséret megilleti a helyi Fontex Szövetkezet Tyeres- kova brigádját, amelynek tagjai — nemcsak most. hanem huzamosabb ideje már — szívesen vállalják a mozgáskorlátozottak patro- nálását, segítését. De köszönetét érdemel a Békési Városi Tanács, amely megfelelő helyet biztosított a vendégeknek, a Békéscsabai Konzervgyár és a sarkadi áfész, amelyek anyagiakkal segítették elő a nap sikerét, a jó hangulatot, a mankókkal, tolószékkel érkezőknek, akik remélhetően ezen az egy napon egy kicsit köny- nyebbnek érezték terhüket. Kép, szöveg: Béla Ottó Vidám hangulatú volt a vetélkedő üldözés Csorvás utcáin Közös erővel tolvajt fogtak Az orosházi Farkas Sán- dorné már többször volt büntetve.' Legutóbb az idén márciusban szabadult. A besurranásos lopás taktikáját és minden apró fortélyát jól ismerő, 26 éves asszony azonban — úgy tűnik — nem kíván változtatni életmódján. A közelmúltban Csőrvásón járt. Benyitott egy házba. A szomszéd felfigyelt rá, s különösen azt találta furcsának, hogy az idegent néhány perei múlva, amikor távozott, nem kísérték ki. A szomszéd ugyanis tudta, hogy a gazda otthon van. El is mondta a hamarosan hazaérkező szomszéda «iszonynak, hogy vendégük volt, de mindjárt el is ment. Az megkérdezte férjét, ki járt itt, de a nyugdíjas emjjer a hátsó kertben dolgozott, s nem látott bejönni senkit. Néhány perc múlva aztán rájöttek, hogy nem őket keresték ... Hanem a pénzüket. S ami még kellemetlenebb, az idegen asszony fel is lelte a „dugíhelyet”; 34 ezer forintjuk kelt lábra. Rohantak a szomszédhoz, s a férfi a személyleírás birtokában kerékpáron az ismeretlen asszony után eredt. Az állomásközei! ABC-ben utol is érte Far- kasnét, s bár átöltözött már<!), a személylefrás alapján azonnal felismerte. Vitatkozni kezdtek. A tolvajnak azonban sikerült elmenekülnie. Csakhogy addigra odaért egy önkéntes rendőr. Amíg ugyanis a férj ke-' rékpáron kutatta a besurra- nót, a feleség elrohant a rendőrségre, s elmondta, hogy jártak. Egy önként» rendőr személygépkocsijával azonnal a tolvaj keresésére indult, és épp akkor ért az ABC-hez. mikor az idős ember karjából kitépte magát Farkasné. Most már ő folytatta az üldözést Többször is utolérte a menekülőt, de amíg kiszállt a kocsiból, a gyors lábú totvajnő Lakossági bejelentések nyomában Az elmúlt héten, pénteken kora reggel majdnem megtelt a Gyulai Városi Tanács kisterme. Tádsadalmi és népi ellenőrök, tanácsi dolgozók, a közegészségügyi és járványügyi szolgálat tagjai, valamint rendőrök hallgatták dr. Szigeti Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese eligazító szavait nem sokkal hat óra után. Az utóbbi időben sok lakossági bejelentés érkezett a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek működésével kapcsolatban az illetékesekhez. Ezért határozták el — tekintettel az idegenforgalmi évadra is —, hogy egy átfogó ellenőrzést tartanak a városban a kifogásolt, de más, panasszal nem illetett egységekben is. Nem az a cél, hangsúlyozta dr. Szigeti Zoltán, hogy mindenáron kemény büntetéseket szabjanak ki az ellenőrök, ellenben mindenképpen szükséges a hibák feltárása, s a megfelelő intézkedések meghozatala. mert ez a közérdek. Utalt arra is: feltehetően kiszivárgott az ellenőrzés napjának, s körének híre, hiszen sok helyen eddig nem látott szorgalommal tették rendbe az üzleteket, s azok külső környezetét... A tanácselnökhelyettes után Lovász Sándor, a termelés-, ellátásfelügyeleti osztályvezető helyettese ismertette az ellenőrzés konkrét céljait, majd közölte, ki, melyik csoportba került, s melyek az ellenőrizendő egységek. Az egyik csoport — melyhez csatlakoztunk — vezetője Illés József né, kereskedelmi főelőadó, Kelemen István árellenőr, Cózné Eme- net Erzsébet társadalmi ellenőr, Schriffert András rendőr százados, Fenesi Ferenc és Olasz László rendőr főtörzsőrmesterek. Gyanús pohár Először az úgynevezett Háromszög kocsmába megyünk. (Másnak nem nevezhetjük: ez tényleg kocsma.) Hét óra körül van, kevés a vendég, üdítőt, kávét isznak. A mosogatóban azonban egy féldecis poharat találunk, s szaga után ítélve, ebben nemrég pálinka lehetett. . . Egyértelműen mindez nem bizonyítható, viszont a gyanú mindenképpen felmerül az ellenőrökben. Az érvelés, miszerint nemrég került elő a pohár valahonnan. nem fogadható el. A kért kólák ára sem pontos, igaz, saját kárukra tévednek az eladók, még a régi kalkuláció szerint kérik az üdítőital árát. Hiteles mérőedények vannak, ám az egyik állapota — finoman fogalmazva — kívánnivalót hagy maga után. Ugyanis eredendően lyukas, ami ellen szigetelőszalag segítségével védekeznek. Ezt bizony ki kell cserélni, állapítja meg az ellenőrzés vezetője. A jegyzőkönyvbe, persze, nemcsak az eddigi megállapítások kerülnek, mert — többek között — az irodában az is kiderül, hogy engedély nélküli videofilm-vetítés is szokott a helyiségben lenni. A tisztasággal kapcsolatos kifogásokat is rögzítik. A vasútállomás büféjében fél nyolc után nem sokkal nincs különösebb forgalom. A fiatal felszolgálónő egyedül van, beosztott dolgozó, s nem tudja előhozni az ellenőrzési naplót, el van zárva. Mindez nem az ő hibája. Az azonban már igen. hogy éppen nincs nála az egészségügyi könyve, de még a személyi igazolványát sem tudja bemutatni. Azért pedig mindenképpen felelnie kell, hogy a próbavásárlás során többet számolt a kelleténél. Ami magát a helyiséget illeti, több kifogásolni való is akad. A térítők rongyosak, lyukasak — igaz, nem piszkosak — és rengeteg légy mászkál rajtuk. De legyet máshol is láthatunk, az eladópult feletti lámpaburák feketéllenek tőlük. S egy jó tanács az utazóknak: ebben a büfében nem érdemes hátradőlni a székeken, mert többnek nincs támlája ... 2,90-nel több Az előzetes bejelentések alapján úgy gondolná az ember, hogy a törökzugi ABC-ben valamiféle anarchikus állapotok fogadhatják az embert. Ugyanis nagyon sokan panaszkodtak az utóbbi időben erre az üzletre. Nos, az ezen a napon látottak alapján úgy vélekedik az ember: megalapozatlan lehetett a bejelentések többsége. Ugyanis tisztaság, rend fogadja a vásárlókat, az áru- választék is megfelelő. Apró tételnek fogható fel az. hogy 44 csomag 10 dekás őrölt paprikának lejárt . a szavatossági ideje. A kiszolgálásról sem lehet rosszat mondani, gyorsak, udvariasak. Ám a végén, az elszámoláskor kiderül, hogy az egyik pénztárosnőnek vastagon fog a „ceruzája”, 2 forint 90 fillérrel többet blokkolt a kelleténél. Nincs mese, ebből szabálysértési eljárás lesz. Idegenek a boltban Péntek van, Gyulán ez piaci nap. A piacon mindegyik ellenőrző csoport megfordul. Nekünk a Halbolt jutott. A „vásárolt” hal árát pontosan számolták, viszont a sülthal mellé adott kenyérszeletek árát tekintve már nem volt egységes a boltban hivatalosan tartózkodó eladók véleménye. De nemcsak ők voltak az üzletben, hanem mások is. Az egyik eladó felesége — úgymond, beugrott segíteni — de nincs neki egészségügyi könyve, s persze, be sincs jelentve. Egyetlen lehetősége van ezek után: el kell hagynia a helyiséget. Egy idősebb úr is kisomfordál az üzletből — ő csak úgy bejött, mondja kérdésünkre —, aki egy perccel korábban még a halat filézte. Természetesen mindezek a tények belekerülnek a jegyzőkönyvbe is. A piac egész területén óriási a forgalom, * mint ahogy lenni szokott, most azonban egy külföldivel sem találkozunk, legalábbis olyannal, aki valamilyen portékát próbálna árulni. A piac után a Közért következik (a gyulaiak már csak így nevezik a város központjában levő fűszercsemege boltot). Itt említésre méltó dolog nincs, minden rendben van. Az áfész 104. számú, Várfürdőben levő gyorsbüféjében viszont „pechje” van az eladóknak, hiszen — tévedésből — másodszor kerül sor itt ellenőrzésre. Ez csak akkor derül ki, amikor az ellenőrzési napló előkerül. Míg az előző alkalommal nem találtak semmi különösebbet, most annak a ténye kerül be a füzetbe, hogy 1 forint hetven fillérrel többet számoltak, mint kellett volna. Felkészülve? Este folytatjuk utunkat. Nyolc óra után nem sokkal toppanunk -be a Korona kávéházba. Tiszta, rendes minden, fiatalkorúaknak, részegeknek nyoma sincs a helyiségben. Előbb-utóbb kiderül jövetelünk célja, s az üzletvezető hölgy készségesen áll rendelkezésünkre. Igaz, árlap nincs sehol, éppen most készülnek, de ennek ellenére is jóval kevesebbet számol fel a kért italokért, mint tehetné az ide vonatkozó kalkuláció szerint. Vendégeit szeretné megtartani, mondja. Az utolsó állomásunk a Vársöröző. Nem csupán azért hagytuk utoljára ezt a vendéglőt, mert nagyon sok bejelentés érkezett az itteni állapotokat kifogásolva, hanem azért is, hogy legyen időnk rögzíteni a tényeket. De gyakorlatilag sok dolgunk nincs, minden rendben van, minden elő van készítve az egészségügyi könyvektől kezdve az ellenőrzési naplóig. Fiatalkorúakat, ittas embereket itt sem láthatunk. Summa Ezzel a mi ellenőrző kőrútunk véget is ért pénteken este fél tíz után. De voltak olyan csoportok is, amelyek a felvett jegyzőkönyvek másolati példányát 10 óra után adták le a tanácson. Nem kis munkát teljesített a hat csoport ezen a napon, ösz- szesen 64 különböző egységet ellenőriztek, az bizonyos, hogy az azokban dolgozók csekély örömére. Ha az összképet nézzük, az kedvezőnek mondható. Az viszont majdnem biztos, hogy az ellenőrzés időpontjának kiszivárgása is hozzájárult mindehhez. Ettől függetlenül sok hiányosságot is feltártak kőrútjuk során az ellenőrző csoportok. A 64 üzletből ötöt zárva találtak. Árdrágításra négy helyen figyeltek fel. A közegészségügyi szempontokat tekintve változó a kép, ahol nem megfelelő, elsősorban emberi mulasztások miatt van így. Az áruválaszték és -mennyiség megfelelőnek mondható a város területén, gond inkább csak a gyógyüdülő környékén és a város- központban mutatkozik, legalábbis most, az idegenforgalmi szezonban. Ez a néhány értékelő mondat természetesen nem tükrözi az egésznapos vizsgálat minden tanulságát, eredményét. A részletes értékelés, a megfelelő következtetések levonása a városi tanács feladata. Az adatok, tények rendelkezésükre állnak, s mint ahogy tudjuk, a napokban megteszik a megfelelő intézkedéseket a városlakók, s az itt nyaralók érdekében, örömére. Pénzes Ferenc újra és újra néhány méternyi egérutat nyert. Végül egy arra kerékpározó asz- szonytól kért segítséget. A tolvaj kettőjük elől már nem látott jobb megoldást, bemenekült egy házba, és ott WC-re kéredzkedett. Az üldözők az előszobában utolérték. Hogy mi van. ha eljut az „áhított zugig”, a jó ég tudja. hiszen ott könnyen megszabadult volna a legfőbb bizonyítéktól, a pénztől. A motozás így is eredménytelen maradt. Farkasnét bekísérték a körzeti megbízotthoz s ott elkezdődött a kihallgatás. Természetesen mindent tagadott. Helyzetét azonban kilátástalanná tette, mikor berobbant annak a lakásnak a tulajdonosa, ahová bemenekült. Harmincnégyezer forintot tett az asztalra. A folyosón találta egy krumplfsszatyor- b »r A békéscsabai rendőrkapitányság .tovább folytatja a nyomozást a minden hájjal megkent besurranótolvaj ügyében. A Farkasné üldözésében és elfogásában segítséget nyújtó állampolgárok jutalmat kaptak, ÜT „Szupertehetségek” a sétálóutcában Akár hiszik, akár nem, tegnap este — alig 10 perc alatt — jó harminc évet fiatalodtam. A dolog úgy esett, hogy a békéscsabai sétálóutcában, a színház felé baktattam, amikor a hátam mögül sziú indiánoknak is becsületére váló rikoltozásra lettem figyelmes. Még hátra sem fordulhattam, amikor szingók suhogása, áttételek, láncok zöreje közepette versenykerékpáros srácok csoportja húzott el mellettem, Pillanatok alatt elérték a postát, ott megfordultak, s oly nagy csatazajjal, miként jöttek, már el is vágtattak vasparipáikon „bázisuk” felé. Be kell vallanom, az esti órákban ritkán koptatom a sétálóutca flaszterét, meglepett a leírt találkozás, ám a tizennégy „bringás” srác látványa fiatalságom emlékeit idézte fel bennem. Eszembe jutottak a negyvenes—ötvenes évek közkedvelt háztömb körüli motor- és kerékpáros versenyei, amelyek az István király tér—Tanácsköztársaság útja—Jókai—Luther utcai útvonalon kerültek sorra. Cjn láttam lelki s7emeimmei a babér koszorús győzteseket, a sokezres, lelkes publikumot, amely a kf- lencszázhatvanas évek elején — közlekedésbiztonsági okok miatt — kénytelen volt búcsút venni a színpompá* „körhinta” magával ragadó látványától. Itt jártak gondolataim, amikor a szökőkút felöl újra nekilódult a karaván. A tinédzserek remek iramot mentek és a színház előtti fordító után, szinte egy bolyban zúdultak át starthelyük képzeletbeli célvonalán. Hogy végül is a kék. vagy az ezüst színű masina futott be elsőnek. nem tudtam megállapítani, mert ilyenkor, augusztus közepén — este fél kilenc körűi — már félhomályban úsznak az utcák. Különben is az „átbütykőlt”. széles kormányú gépeken nem divat a világítás. És senki sem járt arra. aki esetleg felírta volna a nyáresti viadal részvevőinek nevét. Már a Petőfi utcánál voltam, ám az ifjúkori és az iménti emlékek nem hagytak nyugodni. Nem igaz az. hogy válságban van kerékpársportunk — dohogtam. — és a szökőkút körüli társaság remek gépparkjára. nagy versenyzési kedvére gondoltam. Állítom: szupertehetségeket „rejteget" a Tanácsköztársaság úti aszfalt! Éppen ezért javaslom a Békéscsabai Kerékpáros Szakosztály vezetőinek: ne sajnálják a fáradságot, nézzenek végig néhány esti futamot az említett távon. Ezzel két legyet ülhetnek egy csapásra. Egyrészt: több mint egy tucat, saját „bringával” rendelkező ifjú tehetséget vihetnek újjáalakult szakosztályukba. Másrészt; a sétálóutca végre megszabadul azoktól a legény kéktől, akik azt — kerékpáros versenypályának tekintik! — eh —
