Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
* 1987. augusztus 17., hétfő Visszhang Behajtani tilos, kerékpározás a sétálóutcában Uhrin György, békéscsabai olvasónk a Tilos, vagy nem tilos? című D. J. szignóval aláírt cikkre reagált. Az eredeti írás kifogásolja Békéscsabán, a József Attila utca és Szabadság tér kereszteződésénél elhelyezett Behajtani tilos tábla figyelmen kívül hagyását, a kerékpárosok (főként gyerekek) szabálytalankodását, a sétálóutcán veszélyesen közlekedők viselkedését. Olvasónk szenvedélyesen; de sajnos egyoldalúan és ersősen elfogultan védi a kerékpározókat kivétel nélkül. „Szinte kellemes színfoltjai a kerékpározó gyerekek, a kis srácok, lányok, akiket most tanítanak a szülők kerékpározni. Vagy az idős nyugdíjasok kerékpározása. És még azt hiszem, sorolhatnám a kerékpár előnyeit ezen az útvonalon. Tudomásom szerint kerékpáros részéről még nem történt komoly baleset.” — írja Uhrin György a sétálóutca forgalmáról. Mi sajnos többről tudunk, például arról, hogy egy nem látó embert békés gyaloglása közben majdnem levertek a lábáról a fékevesztett kerékpározók. Persze,-nem a nyugdíjasok, vagy a kerékpározni tanulók tették ezt. A példákat és ellenpéldákat sorolhatnánk, de az ilyen vitának nincs értelme. Mindenekelőtt; amíg egy szabály érvényben van, lehet ugyan vitatkozni annak ésszerűségéről, de akkor is meg kell tartani. Ez nem rutin kérdése. Egyébként a kerékpáros és a személygépkocsi-forgalom szembeállítása értelmetlen, egyiket sem a másik rovására, hanem egymással párhuzamosan, — lehetőleg a kettőt különválasztva, mégpedig a gyalogosok és a kerékpárosok védelmében lehet és kell megszervezni. „II fák állva halnak meg.. E cím alatt olvastuk, a lap augusztus 1-i számának 6. oldalán, T. F. tollából a „rettenetérzetet” keltő sorokat, amely feltétlen kiegészítésre szorul egyoldalúsága miatt. A főorvosnő szavai igazak, de csak a „víziót” tartalmazzák, és a tisztelt T. P. sem tájékozódott fontos tudnivalókról — mivel ez esetben nem garázdaság történt. Nézzük a tényeket: A kanadai nyárfa 20 centiméter vastag vattapamaccsal fedi be minden évben a szomszédos kerteket.-r Az óvodában és a bölcsődében két hétig a gyerekeket ilyenkor nem engedik ki. mert szemgyulladást és torokfájást okoz a mindent elárasztó és mindenhová bejutó pihe.1 A fák kivágásához a tanács engedélyt, a társadalombiztosítási igazgatóság ígéretet, a kertészeti vállalat szakvéleményt adott, még 1986. nyarán a környéken lakók kezdeményezésére. Ezeket tehát mérlegre kell tenni, amikor a fák sorsáról szólunk, és akkor talán kialakul egy bölcs ítélet, , amint ez a Népszava június > 5-i száma szerint Pécsen is ; történt: a város'egész terű- ; létén kivágják a nyárfákat. ■ ezáltal megszüntetik a jú- j niusi „hózáporokat”, és he- ; lyüket hársak foglalják majd \ el.”i Természetesen mi nem ; vagyunk a fák ellen, de a \ nyár helyén olyan fa áll- i jón. amely negatív hatások nélkül teljesíti magasztos j funkcióját. Több száz lakos nevében j ehhez kérem szíves segítsé- j güket, tisztelt főorvosnő és j kedves T. F. (és aki ebben tehet, vagy tennie kell). Szegedi Sándor, az egyik érdekelt ; Utpadkatisztítás vagy rombolás? A Békés Megyei Népújság augusztus 5-i számának 6. oldaián látható egy kép, és alatta az aláírás: „Útpadkát tisztít a gép Békéscsabán. A városgazdálkodási vállalat folyamatosan karbantart-' ja az utak szélét, hogy a csapadék akadálytalanul lefolyhasson az árokba és a csatornahálózatba.” A városgazdálkodási vállalat e munkájához volna észrevételem, és a lakóhelyem környékére vonatkozó javaslatom. Jó lenne, ha a képen ábrázolt utca nem járna úgy, mint a mienk. Pedig a látottak alapján félő, hogy ennek az utcának is úgy tönkretették az útpadkáját, mint tavaly a békéscsabai, V. kerületi Tompa utcáét. Jött egy tológép. nyesett, lemarta a szépen gondozott, füvesített, egyenletes útpadkát és csatateret hagyott maga után. Azóta is gödrös és gazos az út széle. A régi gyep eltüntetése és a talaj fellazítása után természetesen nem gyep nőtt újra, hanem vadfüvek, gaz, amit nehéz kaszálni, kiirtani. Az útpadkát romboló munkást megkérdeztük: miért csinálja? Azt válaszolta, hogy őt ide küldték, ez a feladata. Hogy miért? Nem tudja. Azóta sem kaptunk választ, de az egyenetlen, csúf útpadkát bárki megnézheti, még a lakók által történt némi igazítás után is. főleg ott, ahol az út jóval mélyebb. mint a járda. Jó lenne, ha az illetéke- \ sek egyszer megnéznék: mi- \ lyen munkát végeztek a kül- j ső kerületben, és megbeszélnék az érintettekkel — a j Tompa utca lakóival (a Ma- f dách utcától a temetőig). ■ hogy mit 'lehetne tenni a : víz elvezetésére. Az utcánk- ; ban ugyanis nincs árok, és { csatornahálózat. Eső után. \ tavaszi olvadáskor az egész J utcán végig áll a víz. Az út j romlik, a házaink tönkre- j mennek a nagy rázkódástól, j Ilyen fölösleges útpadkarombolásra költi a vállalat j a pénzt a valódi értékmen- > tés, a környezet- és termé- ! szetvédelem helyett. Molnár Lajosné, Békéscsaba i — Az újkígyósi gyógyszertár szocialista brigádja az idén elnyerte a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést. A kollektíva rendszeresen ápolja a gyógyszertár környezetét, az 1. számú óvodának ágyneműt varrnak, a nagyközség különböző intézményeiben pedig egészségügyi előadásokat tartanak Mezöberényi gyerekek Szlovákiában Megemlékeztek Boldizsár Istvánról Hazánkban nem sok kisváros dicsekedhet saját képtárral. Orosháza azon kevesek közé tartozik, -ahol a város szülötte — Boldizsár István festőművész — képtárat hozott létre a saját műveiből. A négy éve elhunyt művész korábbi munkásságáról keveset tudnak az emberek. Ezért július 29-én, a művész születésének 90. évfordulóján az orosházi honismereti csoport megemlékezett róla. Előadónak Koszorús Oszkárt, a művész egyik legjobb ismerőjét kérték fel. Felkutatták és meghívták erre az alkalomra a városban élő egyik legközelebbi rokonát, Mácsainé Boldizsár Máriát is, aki az előadást a művészről őrizgetett saját emlékeivel egészítette ki. Végül levetítették a Boldizsár Istvánról nem sokkal' halála előtt készült videofilmét. Kiss Horváth Sándorné Régi hagyomány, hogy több mint száz mezöberényi és majd ugyanennyi hazánk más vidékeiről érkezett pajtás a szünidő első két hetét Szlovákiában tölti. Az idén júniusban százharmincán a Dubnicai Gépgyár vrsatec-i úttörőtáborában, száznegyvenen pedig a látkovce-i és a Belusské Slatiny-i táborban üdültek. Az alföldi gyerekeknek néhány napig szokniuk kellett a magas hegyvidék/ levegőjét. Megismerték a Fehér-Kárpátok, az Őr-hegység és a Kis Fátra csodálatos hegycsúcsait, gerinceit és folyóvölgyeit. Meredek sziklákra épült várak romjait keresték fel, és érdeklődéssel hallgatták a róluk szóló legendákat. Ilyen volt a történelmi Magyarország l egyik legmerészebb építménye: az Oroszlánkő vára és a lednici vár, ahol Rákóczi Ferenc hajdanán rézlibertásokat veretett. Láthatták a csodálatos bajmóci várkastélyt és a jelenleg is helyreállítás alatt lévő trencséni várat, az uralkodókkal is dacoló felvidéki kiskirály, Csák Máté fészkét. Szorongva ültek fel a Vrátna-völgyében a felvonóra, de a kilátás mindenért kárpótolta őket. Sok gyerek talán először jutott a Kriván 1709 méteres csúcsára, gyönyörű kilátás nyílt a Kis-Fátrára és a Vág-völgyére. Szívesen töl- töltötték idejüket I strandolással, sportolással, vetélkedéssel, esténként diszkóval. A segítségnyújtás szép példája volt, amikor az egyik kisfiú beteg lett, s mindent megtettek a gyors és pontos orvosi ellátás érdekében. A vakbélműtét — az ilavai kórház orvosainak lelkiismeretes munkája nyomán — következmények nélkül lezajlott. A kapcsolat folytatódik, júliusban, augusztusban 360 dubnicai és Nővé Zámky-i pajtás és felnőtt érkezik Mezőberénybe, s 1988-ban tovább folytatják ezt: a jól kiépített cseretábori kapcsolatot. Csók I. Szerkesztői üzenetek Piják András, Medgyes- egyháza: Türelmüket kérjük, de panaszuk kivizsgálása hosszabb időt vesz igénybe, több illetékes döntése, illetve azok egyeztetése szükséges. * * * Komáromi Lászlóné, Békés: Kérjük, írja meg a pontos címét, hogy problémájára levélben válaszolhassunk. Hvilt levél II temetők fosztogatóihoz Igen tisztelt Uram, vagy Hölgyem! Lehetséges, hogy ön szerencsés ember, mert még soha nem vesztette el szeretett társát, szülőjét, vagy gyermekét. Mégis, igen sajnálatra méltónak tartom, hogy nem tudja emberhez méltó tisztelettel betenni lábát a temetőbe. Ellenben bemegy oda azért,, hogy tövestől kiszedje valaki sírjáról az elültetett virágokat. Ha nem tudná, azok a kegyelet virágai! Azt a virágot, am^ Ön tövestől kitépett, fájó szívvel, könnyes szemmel ültette a sírban nyugvó gyermeke, szülője, hozzátartozója. Inkább ültessen egy tő virágot az elhunytak emlékére, könnyebb lesz tőle az Ön szíve is! Egy édesanya a 18 éves fia sírja mellől (Név és cím a szerkesztőségünkben.) Lakótelepi gondok E levelem még július 25- én kezdtem megírni. Nemcsak a kánikulát nem lehet lassan kibírni, de azt a helyzetet sem, ami Békéscsabán a Lencsési út 63. szám alatti lakóházunk környékén kialakult. Nem tudom kinek az ötlete alapján építik ide ezeket az előkertes házakat, de hogy ennyire közel a tízemeletes épülethez, ráadásul ilyen elhelyezésben? „Csodálatos” látvány, legalább is az itt lakóknak. Lassan levegőt sem kapunk, olyan nagy a zsúfoltság. Igaz, azt is mondják: az öntözött rétet is nemsokára parcellázzák, építkezéshez készülnek. Akkor pedig a gyerekek tényleg csak az utcára mehetnek. Amikor a három tömböt átadták, kicsinosítottuk a környezetet. Sok csemetét, szép bukszussort ültettünk. Közös munkával még játszóteret is építhettünk volna a közelben lakó 180 család gyermekeinek. Végül nem lett belőle semmi. Később mindent kiirtottak, pedig a saját pénzünkből csináltunk a gyermekeknek homokozót, most téglahalom borítja. A 61-es és a 63-as lakótömb között focipályát alakítottunk ki a nagyobbaknak. Az építőknek az is útjukban állt, jelenleg darabokban hever. Egyáltalán.nem irigylem a kisgyermekes szülőket. Hajnalban már nem tudunk aludni, mert folyton rakodnak és kopácsolnak, még hétvégeken is. A vasbetont daruval a hátsó parkolóba rakják, összetörik a szegélyeket. Ügy tűnik, mindenütt közlekedhetnek, parkolhatnak. Ki és . miért- adott erre engedélyt? Ebben az idegesítő, rohanó világban már semmit sem kell figyelembe venni? Sokan dolgoznak váltott műszakban, azoknak is kipihenten kellene munkába jelentkezni. Meddig lehet és kell ezt elviselni? Aki tud, csak menekül innen. * * * 1978-ban költöztünk be ebbe a lakásba. Akkor négyen, azóta . lányom férjhez ment, így hárman maradtunk. Mi nagyon örültünk, hogy lakást kaptunk és ki tudtuk fizetni a részleteket. Nem volt könnyű, a gyes mellett. Idestova tíz éve, hogy itt lakunk, de sehogy sem tudom megérteni, hogy a közös költségeket miért a 1 lakásom négyzetmétere után ! kell fizetni? Szerintem a j közös költségeknek minden- I kire egyenlő mértékben kel- I lene hárulnia. A lakásunk I így 64 négyzetméteres, 64- I szer 8 forintot fizetünk lift- I használatért, szemételhordás- I ért, lépcsőházi világításért. Kérdésem: mennyivel tar- ( tózkodunk többet a lépcső- j házban, liftben, mennyivel j viszek ki több szemetet, mint j az, aki négy. vagy ötödma- I gával kisebb lakásban lakik? A keresetem sem több lakó- f társaiménál. Ezt lassan nem lehet anyagilag bírni. Érthető, hogy a nagyobb lakás vételi ára magasabb, drágább I a fűtés, de a közös költsége- I két illene egyformán rendez- j ni. Itt van még a konyhai I gáz: használatáért lakáson- I ként, szobaszámtól függően. I átalányt fizetünk. Egyszer már azt mondták, hogy azért, j mert ilyen szerződést kötőt- I tek a Dégázzal. Ez nem vá- j lasz. Ha én csak hét végén j főzök, más mindennap, mi- 1 ért fizetek én többet — mert I ■két és fél szobánk van? (Teljes név és cím j szerkesztőségünkben) j Endrödi polgári iskolások jubileumi találkozója Hatvanöt éve, hogy End- rődön először nyíltak meg a polgári fiú- és leányiskola kapui a tanulni vágyó fiatalok előtt. E jubileumi évfordulóra augusztus 21-én ünnepi találkozót rendeznek, melyre a szervező bizottság vendégül, látja az iskola beindulásától 1948-ig, az utolsó tanítási évig végzett összes volt tanulókat és a még élő tanárokat. Az „öreg diákok” este 6 órakor gyülekeznek volt iskolájukban, ahol a régi emlékeket, csínytevéseket elevenítik fel tanáraikkal, és az azóta megtett életutat beszélik meg egymás között. Ezt követően közös vacsorán vesznek részt a Hídfő vendéglőben (Dombszög). Sztanyik Károly, Gyomaendrőd Horogra került a „harcsák királya". Kovács Béla sarkadi horgász a közelmúltban, gilisztacsokorral fogta ki a Fekete- Körösből a 32 kilogrammos zsákmányt Fotó: Fazekas Ferenc
