Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 15„ szombat Verseskönyvek az országból B. Antal Imre: így fogadj el Bajáról indult el a kötet. A kötet címadó versére jó öt évvel korábban a „Tüzes ünnep” antológiában figyel­hettünk fel. (Igaz, akkor a költő B. Antal István né­ven publikálta verseit.) Ügy tűnik, költészetének alap­hangját a bajai Tóth Kál­mán Irodalmi Kör tagjaként ottani környezetének lelki és emberi arculatai között találta meg. Kimeríthetet­len tapasztalatokat szerezni! Versei alapján leginkább így lehetne meghatározni B. Antal Imre törekvéseit, ars poeticáját. Lelki habitusának sokszí­nűségébe beleférnek életé­nek megélt eseményei, a tenniakarás feszítő vágya: „megszülöm önmagamat és j az árnyékomat, / hogy le­gyek a semmit / meghazud­toló valóság." A haza, a szü­lőföld szeretete, helyzetje­lentés a máról. Nem keve­sebb, amire a költő első kö­tétében vállalkozott. A vers mindenkor számvetésre kényszeríti a költőt. B. An­tal Imre sem feledkezett meg feladatáról. „Fiam; — most viseld el a sötétet, / mert magadra hagylak. / A fényt leoltom, világíts ma­gadnak" — olvashatjuk Rek­viem című versének befe­jező soraiban. Az apa el­vesztésének fájdalmas ténye szívbemarkolóan lírai testa­mentumot diktál a fiú tol­lába. A megformáltabb írások mellett találunk lazább szerkezetűeket is. Kísérlete­ket. Szürrealista, expresszio­nista képeket, vagy bájos játékot: „boszorkányok ár­nya terül / egy szelet zsí­roskenyérre” (Mese). Min­dent összevetve: a sokféle mondanivaló kifejezésére vállalkozó költő mának és jövőnek szóló mondanivaló­ját nem volna helyes eszté­tikai patikamérleggel mérni. Annál is inkább nem, mivel egy kötetnyi vers olvasása után nem láthatunk be egy költői világ minden zugába. Mindössze némi segítséggel szolgálhatunk az olvasónak a költői szándék megismeré­séhez. (Baja, 1986. A Szakma­közi Bizottság Szakszervezeti Művelődési Háza Tóth Kál­mán Irodalmi Körének kiad­ványa. Illusztrálta: Bálint Attila.) Devecseri Zoltán: Mikor mozdulnak a kulcsok A költő maga vallja: az irodalomtól kapott embersé­get. Minden -verskedvelÖ ol­vasó örülhet, hogy Devecseri Zoltán nem szalasztotta el a kínálkozó alkalmat, s füzet- nyi Szekszárdon kiadott ver­sével továbbadja „kézfogá­sát”. „Talán csak kézfogá­saimra / lelek az ég alatt magyarázatot!" A költő nem árnyvilággal küzd, hangja, világlátása egységes. Humánuma mögött érezhe­tően ott lebeg a vágy: meg- élhetővé tenni a világot! Időszerű kiadványt vehe­tünk kézbe, kedvteremtőt, hitet táplálót. Devecseri Zoltán kötetének csak egy­fajta ..olvasata” lehetséges. A költő nem lebecsülendő szándéka szerint versein ke­resztül eljuthatunk önma­gunk, a haza — „Szeress: öleljük Hazává / e négyfalnyi Hungáriát!” —, a világ jobb, emberibb megértéséhez. A költővel vallhatjuk: „Te­remtett évszakok rendje hinni hagy / a Mélység-fag- gatók igazában. (Kiadta: a közművelődési KlSZ-alap- szervezet kollektívája, Szek- szárd, 1985.) Hajnali szél Antológia, a nagybecsű irodalmi hagyományokkal rendelkező Balatonfüredről. A jó szívvel ajánlott kötet­ben kilenc különböző élet­korú, indíttatású, hivatású, foglalkozású szerző mutatko­zik be írásaival. Olyan írá­sokkal találjuk magunkat szemben, melyeknek a ha­tárait fel lehet mérni, de új és új oldalról közelítik meg a maguk körül felfedezett világot. Emberi léptékű sorokat idézhetek: „Istent álmodnék, újat. Olyant, kivel egyre és egyfolytában csak porolnék, míg esküt nem ad: nincs atom, se bomba” (Bodosi György). Vagy sóhajtásnyi lírai bölcsességet: „Élünk, míg játszunk. / Játszunk, amíg élünk. Nem túl mesz- szi látszunk. / Ki tudja mit érünk?" (Fehér Csaba.) ön­elemző morális példázatot: „majd megszeppenve a lob- banástól / csöndesülnek a mondatok [ megfontolttá tisztul a gondolat’’ (Gaál Antal). — Kellei György egyedüli „prózás” a kötet­Szabó Anikó: Ha azt mondom ha azt mondom háromszor hat milyen könnyű leírni a szavakat és milyen egyszerű a végeredmény de ha azt mondom a lelkem fáj s el szeretném mesélni miért nem tudom egyszerű szavakkal leírni és nem tudom a végeredményt egyszer régen már elbúcsúztam de visszahúzott tíz kar és két akarat de félek nemsokára búcsú nélkül hagyom el magamat ben. Az üvegbot c. írása krimielemeket sem nélkü­löző mai történet, míg Az utolsó éjszaka c. Vörösmarty lelki vívódásoktól terhes börzsönyi búcsúját örökíti ránk. Kemény Géza szug- gesztív lírával támasztja fel Sinka István sámános szel­lemét: „Odafönn a Százas­dombon, ! túl az erdőn, fönt a sorson, / fönt a sorson, égen innen, / ott lakott az öregisten.” Kondor Ilona na­gyon is mai értelmezésű ví­ziója — „Üszkös fán égőpiros alma. Vetített filmje az éj­nek. Alakok rajza akárha élnek / s meghalnak me­gint” — ellenszegül minden pusztításnak. Móczár Albert rokonérzésű versei is élet- igenlőek: „nem a széthullás krónikása s rögeszmés kí­sértet, hanem / a nyugodt széttekintésű népszándék / hírnöke vagy.” Németh Ist­ván a költői együttes leg­fiatalabb tagja. Megkockáz­tatnám: az ő versei képvise­lik a friss hajnali szelet a kötetben. „Voltunk számsze- rint ugyan soha hódolósok hárman ' öt ujjam / csillaga után maradtak moccanatlan párban." Szabó Anikó Békéscsabán született. Várnak c. verséből ma is az alföldi tájhoz való kötődés csendül ki: „Nem csaphatom be tejfogát rég elhullatott gyermekkorom, mely mezítlábas f talpaival szalad elém az egyre job­ban kékülő messzeségből. / Haza kell mennem.” — Jó szívvel ajánlom ezt az anto­lógiát, melyet már saját kö­tetemmé olvastam az olvasó kezébe. (A Balatonfüredi Városi Tanács és a Balaton­füredi Jókai Kör kiadása. Balatonfüred, 1986. Fest­mény, grafika: Bányai Er­zsébet, Grim József, N&meth Anikó, Ökrös Géza, Pállfy Károly.) Amulett Három költő száz verse antológiává érett. A kötet előszava három fiatal, tehet­séges költőt ajánl a líraked­velő olvasó jóindulatába. A versek olvasása közben le­hetetlen nem rájönni arra, hogy a szerzőknek a közös megjelenés vállalásán túl is van valami tevékenység alá vont közös kapcsolatuk. Ro- konító szemléletüket tükrö­zik a közös témafeldolgozá­sok is: (Bornemissza B. Já­nos, Munkácsy Mihály em­lékének szentelt írások.) Nem utolsósorban természet­lírába teremtett világuk te­szi rokonná őket. Bár a köl­tők közül egyedül Verebélyi Gréta békéscsabai születésű, mindhármuknál találunk bé­késcsabai, Köröstáj-ihletésű verseket. Ihász-Kovács Éva veszte­ségeket is számba venni tu­dó valóságértékelése, látás­módja, alkotói gyakorlata érett költőt sejtet. „S az ár­va uccák szívverésén túl / a bot-kopogású homályban / szíved küszöbéig hazatalál­tam"Az időélmény kival­lása verseiben történik meg (pl. Zsazsa). A recenzensben felmerülhet a gyanú, Ihász- Kovács Éva már korábban is tudója volt annak, amit ebben az antológiában köz­readott. Jákói Attila a harminc­évesek költői táborához tar­tozik. Költői feltárulkozása nem mindig zavartalan, de tud határozott kontúrokkal dolgozni. „És merész álma­ink tunya-mód / beleszárad­nak a divatosan kopott" / farmernadrágok ülepébe.” A ciklusokra osztott antológiá­ra sajnos nem jellemző a ciklusokban való költői gon­dolkodás. Ez alól Jákói At­tila sem kivétel (inkább vá­logatásról van szó). Irodalmi jelrendszerében a gyengéd líra és a markáns hangvétel egy célt szolgál. „Szülessék rend, bárhogy hívod a bé­kéd magzatát.. Verebélyi Gréta írásai költői reményekre jogosíta­nak. Verseiben egyre gyak­rabban találja meg az ön­magával való azonosságot. Költészetének kiteljesedését a nyelvi gazdagodás, a vers végtelenre nyitó pillanatá­nak megőrzése segíthetné to­vább. „Hinni akarok kőben, fában... / az anyagban, s megmaradásban. S feles­küszöm Rátok csendesen: / a közösség sziklatemplomá­ban.” Az összefoglaló áttekintés szándéka nem elég az alá­merüléshez, a ráébresztésre és a megnyugtatásra talán igen. A kötetben olvasható jó versek hatása alól amúgy sem vonhatjuk ki magun­kat. Végül: a tetszetős borí­tójú kötet igényesebb nyom­dai kivitelezést is megérde­melt volna. (Budapest, 1987. Cserhát Művészeti Kör ki­adása. Illusztráció: Arto Ta- kalampi. Grafikák: Varga János.) Verasztó Antal Kiss Ottó: Nyolc miniatűr MEGOLDÁS Kétszer próbáltam nyúlni valamiért. Elérnem nem sikerült. A valami harmadszorra megsajnált: eltűnt a közelemből. INDOK Lelövöm a madarakat, mert fáj elemi szabadságuk. 'ARÁNY A szerelem és az értelem úgy aránylanak egymáshoz, mint egyik gladiátor a másikhoz. KÉTSOROS Mély kútba ha belenézel, soká csobban meg a lelked. KÖZELÍTÉSEK Közelít a szeretet, szoktad mondani, ha jössz felém. Igen, közelít a szeretet. Halkuló lépéseidből sejtem. EGY FÉLTÉKENY HÖLGYRE Zöld igéi keresztmetszetében paplan alá szegezett méz-nedves, meztelen asszony-krisztus. HAZAMENNÉK Nemcsak ágyadhoz, hozzád is hazamennék. AKCIÓ A tények mind egymásra várnak emberi tényezők előtt. Elkövetem a mozdulatot, az egyszer-elkövethetőt. Mucsi József: Valahai kun daliák Szőlőskertben két dűlőút. Első végén tespedö kút. Nyűtt ostorán üres veder csüng, leng, csörren, ritkán vedel. Másodikon egy kunhalom. Nem állt azon sose malom. A hagyomány arról regél, mélyén pihen száz kunlegény. Lajos Ferenc: Emberpár*zeneszerszámmal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents