Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. augusztus 15., szombat o Leszerelő katonák között Békéscsabán Orosházi fiatalok, akik már leszereltek Fotó: Fazekas Ferenc Tegnap már korán reggel elkezdődött a leszerelő sor­állomány fogadása Békés­csabán, a megyei hadkiegé­szítési és területvédelmi pa­rancsnokságon, áhol viszony­lag hamar elintézték az ilyenkor szükséges admi­nisztrációs teendőket. A fel- szabadultság és vidámság je­leit fedezhettük fel szinte valamennyi fiatal arcán. Kö­zülük két szakaszvezetőt vá­lasztottak ki az elöljárók, hogy mondják el vélemé­nyüket a katonáskodásról, valamint azt, mihez kezde­nek majd leszerelésük után. — Honnan vonultak be, és mit csináltak addig? — Én feleli Jankó Tibor — a hódmezővásárhelyi szakközépiskolában érettsé­giztem, és azután a Dózsa Termelőszövetkezetben dol­goztam, mint állategészség- őr, Orosházán. Bár kissé vá­ratlanul ért a bevonulás, de mégis örültem, mert így ko­rábban kezdhettem el a sor­katonai szolgálatot. Most visszamegyek a tsz-be, és ott .folytatom, ahol másfél évvel ezelőtt abbahagytam a mun­kát. — Milyen tapasztalatokkal búcsúzott el a seregtől? — Az első hetek, hónapok nem csekély nehézséget je­lentettek számomra. Bevo­nulásom előtt ugyanis mun­kakörömből kifolyólag min­dig kint voltam a szabad­ban, a jószágok között, a ki­képzés után viszont „zárt” helyre kerültem, századírnok lettem. Emlékszem, eleinte még a ceruzát is csak ügy- gyel-bajjal fogtam meg, hi­szen a tsz-ben az írószerszá­mot többnyire akkor vettem kézbe, amikor alá kellett ír­nom a fizetési jegyzéket. En­nek ellenére sem voltak konfliktusaim, mert a kapott parancsokat, feladatokat a legjobb tudásom szerint igyekeztem végrehajtani, és a mindenkori körülmények­hez alkalmazkodni. Külön örülök annak, hogy a gép- járművezetői jogosítványt is a katonaságnál szereztem meg, és ezért csak minimá­lis összeget fizettem. — ízlett-e a koszt? . — Hát, ez olykor elég vál­tozó minőségű volt — veszi át a szót Vetró János, aki szintén orosházi, és a mező- gazdasági szakközépiskolát 1983-ban végezte el. — Egyébként szinte mindnyá­jan felszedtünk magunkra jó néhány kilót. — Hol dolgozott bevonu­lásáig? — Érettségi után én is a Dózsa Tsz-ben voltam egy ideig, azután az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat­nál csoportvezető lettem. ÉZ elég jó helynek bizonyult, és ezért továbbra is ott fogok dolgozni. — Részt vett-e valamilyen előképzésben? — Igen, éspedig elvégez­tem egy Morse-tanfolyamot az MHSZ-ben. Most azpn- ban az a tervem, hogy 'a rá­dióamatőr-vizsgát is lete­szem. A híradósoknál szol­gáltam, és amit csinálnom kellett, megnyerte tetszése­met. Valószínű, ebben az is közrejátszott, hogy nagyon rendesek voltak hozzánk elöljáróink: emberségesen bántak velünk kiképző tiszt­jeink meg tiszthelyetteseink. Ami a szolgálatellátást ille­ti, nekem elég kevés szabad­időm volt egy ideig, de az­után kisegítőket osztottak be mellém, és így már gyak­rabban mehettem haza szü­léimhez ... —y—n Újdonságok az orosházi Uniornál Orosházán az Alföldi Tü- zép Vállalat telepe nem a legkulturáltabb kiszolgálást tudja nyújtani a vásárlók­nak. Ezért határozta el az Alföldi Tüzép Vállalat és az Unior szövetkezet, hogy együttműködési szerződést ír alá a lakosság jobb épí­tőanyag-ellátásának biztosí­tására. A közelmúltban megkötött hosszú távú együttműködési megállapodás hozzájárul a magánerős lakásépítési prog­ram sikeres megvalósításá­hoz. Október 1-jén az Uni­or Táncsics Mihály utca 34. szám alatti székházánál kö­zös mintaboltot nyitnak. Az Alföldi Tüzép vállalta, hogy teljes bolthálózatában kínál­ja az Unior által gyártott termékeket. Mint Szabó Géza, az Uni­or szövetkezet elnöke el­mondotta, a piaci igények kielégítésére elkezdik a te­lepszerű lakásépítést Oros­házán. Várhatóan jövőre épülnek fel az első lakások, összközműves területen, a Gárdonyi Géza utcában, ahol mintalakótelepet kí­vánnak kialakítani. Sorhá­zakat, láncházakat, ikerhá­zakat építenek nyolcvan­száz négyzetméteres alapte­rülettel. A lakások piaci értékesí­tését is magára vállalja a szövetkezet, és a jelenlegi árakon számolva, az OTP- lakások áránál olcsóbban kí­nálják majd ezeket. A vá­sárlók OTP-hitelt kaphat­nak az Unior által forgal­mazott lakások megvásárlá­sához. A szövetkezet dolgo­zói minőségi munkára tö­rekszenek, és energiatakaré­kos, jó hőszigetelő lakásokat kívánnak létrehozni. Az anyagokat kedvezményesen kapják az Alföldi Tüzép Vállalattól. V. L. Kicsírázott a földben a burgonya Újabb szovjet metriszerelvények Kicsírázott a földben a bur­gonya, sőt, helyenként már ki is kelt Szabolcs-Szatmár- ban. Ez a jelenség közvetle­nül a betakarítás előtti idő­szakban olyan szokatlan, hogy a hazai krumpliter­mesztés legrégibb hagyomá­nyait őrző megyében is fel­adta a leckét a szakembe­reknek. Az okra magyará­zatot találtak — minden bi­zonnyal az aszályos időjárás­sal van összefüggésben —, a további teendőkkel kap­csolatban' azonban biológus szakértőkhöz és idős gazdák­hoz kellett fordulniuk taná­csért. Mint kiderült, hasonló dolog a hatvanas évek ele­jén megtörtént a megyében. Kisvárda környékén. A Nikex Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Masi- noekszport Külkereskedelmi Egyesülés képviselői pénte­ken Budapesten harminc da­rab metrókocsi magyaror­szági értékesítéséről írtak alá szerződést. Az egyesülés 1988-ban szállítja a kocsi­kat, amelyeket a Budapesti Közlekedési Vállalat az észak—déli metróvonalon állít majd forgalomba. A Nikex 1970. óta vásárol metrókocsikat a Szovjet­unióból. Azóta mintegy há­romszáz érkezett hazánkba; ezek ma is közlekednek az észak—déli és a kelet—nyu­gati metróvonalakon. A jö- vőré beérkezők tovább bő­vítik a BKV kocsiparkját. Üzérkedni csak azzal lehet, ami hiánycikk Van egy mondat, amitől már borsódzik a hátam. (Legutóbb az autójavítóban hallottam, mikor egy fillé­res alkatrész fél év óta tar­tó hiánya működésképtelen­né tette „legkelet-európaibb” gépkocsimat.) Nos, ez a mondat így hangzik: ebben az országban minden van, csak tudni kell, hogy hol. A szarvasi Csömör Gyula TUDTA, HOGY HOL LEHET IFA-alkatrészhez jutni. A szegedi „nemzetközi piacon” szerezte be az árut. A szarvasi ügyészség üzérke­dés miatt emelt vádat elle­ne. Csömör 148 ezer; forint értékben szállított a szarva­si bizományi áruházon ke­resztül a Vas- és Fémipari Szövetkezet autószervizének keresett cikkeket. (IFA-ge- nerátort, porlasztóesúcsot, fejszelepet...) A haszna mindezen 50 ezer forint volt. A bizományi áruház és a szerviz vezetője baráti alapon segített, tettük azon­ban így is törvénybe ütkö­ző,! s ezért ők is a vádlottak padján ülnek majd. Nincs szándékomban be­folyásolni a bíróság munká­ját, de a szervizvezetőnek azon állításában sok igazság van, hogy az alkatrészhiány az IFA-k javítását és a szerviz munkáját nagyban akadályozza. Ezzel a meg­állapítással eszemben sincs ösztönzést adni semmiféle sötét üzelmeknek. Kapja meg mindenki, ami neki jár: bűnös a büntetést, szer­viz az alkatrészt. S innentől hadd szóljak csak az utób­biról, mert a FOJTOGATÓ ALKATRÉSZHIÁNY teremti meg a lehetőséget az) üzérkedésre, hiszen ki olyan bolond, hogy azzal üzérkedik, ami csőstül van. Felhívtuk a Békés Megyei Autókért. Megtudtuk, hogy az elmúlt hónapban 90 IFA- generátort rendeltek, kettőt kaptak. Porlasztócsúcsból ezerre adták le igényüket, egyetlen egy érkezett. És hosszasan sorolhatnám még. Hüvely- és dugattyúgarni­túrát már nem is rendelnek. Úgysem jön. A békéscsabai Afit elmúlt hónapi megrendeléseiből ki­derül, hogy 20 függőcsap­szeg helyett 6 jött, 100 fék­betétet vártak, egyet sem kaptak. Tápszivattyúból öt kellett volna, de pont annyi érkezett, illetve nem érke­zett, mint ahány fékbetét. Így aztán nem csoda, ha az IFA tehergépkocsik javítása heteket csúszik, érzékeny veszteséget okozva ezzel a tehergépkocsik üzemeltető­jének és a szerviznek is, hiszen egy munkához annyi­szor kell hozzáfogniuk, ahányszor megjön valami al­katrész. Az ilyen tempót aligha nevezhetjük világ- színvonalúnak, vagy akár huszadik századinak ... Eleinte gyanakodtunk, hogy az Autóker osztja el igazságtalanul az IFA-alkat- részeket. Felhívtuk a török­bálinti központot, s egyér­telművé vált, hogy erről szó sincs. Az elosztást számító­géppel végzik, s mindenki­nek arányosan juttatnak. Hiába tárgyalnak azonban a keletnémet gyárral, ők a kért mennyiséget nem vállalják, sőt, a szerződés­ben vállaltnál is kevesebbet szállítanak. A múlt évben százmillió forint értékű al­katrésszel jött kevesebb Magyarországra) mint amennyit vártunk, s az ez évi tapasztalatok sem ked­vezőbbek. Miután ezt meg­tudtuk, FELHÍVTUK AZ IFA-GYÄRAT alkatrészügyben. Kérdé­seinkre (hogy miért I kevés az IFA-alkatrész, és mikor lesz jobb a helyzet?) — sajnos — nem kaptunk vá­laszt. Illetve azt a választ kaptuk) hogy ez nem tele­fontéma. Emellett meghív­tak bennünket, hogy láto­gassunk el a gyárba. Az in­vitálást köszönjük, de az alkatrészhiány megszünteté­séről végül is nemi nekünk kell tárgyalni. Annál szíve­sebben írnánk olyan tudósí­tást, hogy Magyarországon megszűnt az IFA-alkatrész- hiány. Addig is marad a várako­zás, a szervizek tetemes túl­munkája, s az, hogy helyen­ként nyugati alkatrészekkel pótolják a hiányt. No, és marad az üzérke­dés. Ungár Tamás Másodszor is arany plakett Ünnepi termelési tanács­kozásra voltak hivatalosak tegnap, augusztus 14-én délelőtt a Békéscsabai Máj- libatömő és Húscsirkenevelő Szakcsoport intéző bizottsá­gának tagjai, az évek óta kiemelkedő eredményt elért termelők és dolgozók. Erre az eseményre az adott okot, hogy a 11 évvel ezelőtt ala­kult szakcsoport immár má­sodszorra nyerte el a Báldy Bálint-emlékplakett arany fokozatú kitüntetését. Vagy­is azt a kitüntetést, mé­lyet az ország legjobb kis­állattenyésztő szakcsoportjai 3 éven át tartó folyamatos és kiemelkedő munkájuk eredményeként pályázat út­ján érdemelnek ki. Erre a kitüntetésre első alkalommal az 1980. és 1984. évi ered­ményeivel szolgált rá a szakcsoport. Mochnács Pál elnök rövid beszédéből megtudtuk, hogy az utóbbi! 3 év alatt a je­lenleg mintegy 250 libahiz­lalót egyesítő szakcsoport 314 vagon hízott libát adott le a Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatnak. Eb­ből a máj súlya 23 vagon mennyiségnek felelt meg. S ami a szakemberek szerint is jónak mondható: a ki­termelt máj darabonkénti átlagsúlya elérte az 53,45 .dekagrammot. így aztán a 3 év alatt csak májprémi­umként 68 millió 385 ezer forintot fizetett ki tagjai­nak a szakcsoport. Vagyis — átlagosan — minden darab májra 159 forint prémium Dőlt betűvel A csend Új vezetőt választottak a város élére. A korábbit a fel­sőbb szerv javaslatára hívták vissza, miközben már az egész városban, sőt, azon túl is széltében-hosszában be­szélték — helyenként már felnagyítva — korrupciós ügye­it. Méltatlanná vált funkciójára — hangzott a visszahívá­sát hozó verdikt. A testületi tagok szó nélkül vették tudo­másul az előterjesztést, s ugyanilyen csendben szavaztak a körültekintően kiválasztott jelöltre. Vagyis egyetlen ember sem akadt, aki felállt és mondott volna valamit. Legalább ennyit: bennünket is felelősség terhel a történtedért, mert még akkor is védtük volt vezetőnket, amikor az utca már megtagadta. Vagy valamelyikük elmondta volna, hogy bűn volt hagyni, a leváltásig fajulni a dolgokat. Kellett volna szólni — mert tehetséges emberről volt szó — időben, fi­gyelmeztetőn. Ha pedig mindezt kimondani nagy lelki te­her volt, hát talán a jövőről eshetett volna szó: ami tör­tént, megtörtént, de legalább okuljunk belőle, s mától job­ban figyeljünk és vigyázzunk egymásra. De nem, senki nem szólt. Mintha némasági esküt tettek volna a leváltó és felemelő testületi tagok. (Miközben benn, legbelül a lel­kűkben munkált valami. Kellett, hogy munkáljon, mert nem lehet, hogy hidegen hagyta őket az, amit az utcán, a munkahelyen, baráti társaságban nap mint nap hallottak, s ami felett az ítéletet végül is nekik kellett meghozni.) Idegesítő a csend. Ilyenkor is, és máskor, nagyobb dol­gokban is. Gyűjtöm a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjára hozott KB-állásfoglalás feldolgozásának ta­pasztalatait. A gyűléseken alig volt vélemény. Mindenki mindennel egyetértett, és megnyugodva (hogy egy ígéretes folyamat elkezdődött) ment haza. Közben a nagy csendből igazából nem tudni, mi munkál az egyetértőkben. Csak sej­teni lehet, hogy felfogták; tényleg fordulópontot jelent (legalábbis azt kell, hogy jelentsen) mindenkinek ez a do­kumentum. De mi van, ha nem, ha marad a hovatovább megszokott várakozás; egy másik határozatra, egy másik beszédre, most éppen a kormányprogramra. Mintha vala- ; rru csoda lenne készülőben (pedig egy lehetséges csoda • kiindulósejtjeit igazából bennünk, magunkban kell keresni I és megtalálni). Aztán az is nagy talány, hogy apátiát, hall­gatag közönyt, csendes belenyugvást takar-e a némaság, \ amelynek mélyén felbukkannak az utóbbi évek jellemző : kérdései: ki a felelős a történtekért, miért nem léptünk • hamarabb, mi a garancia a végrehajtásra? Megannyi, saj- [ nos azonos megközelítésű kérdés, mely mind-mind felfelé címzett és csak onnan vár megoldást. Az utóbbi hónapokban egyre többször, és egyre tisztábban hallok fülemben egy emlékezetes mondatot, ami harminc- j egy évvel ezelőtt, egy novemberi hajnalon, recsegve, az éter vadul rajzó, megsokasodott hullámaival küszködve, a szolnoki adón szólt az országhoz: Ütött a cselekvés órája. Ez az akkori forradalmi helyzetet hűen kifejező kulcs­mondat ma is időszerű, hisz a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programját tekintve, valóságos forradalmi fo­lyamat kezdetén állunk. A hallgatás, a csend, a másokra várás, az egymásra mutogatás máskor is, de most különö­sen, elveszejt. Gazdasági téren már nincs hová hátrálni. Csak előre lehet menni a változások, a reformok útján. Ehhez pedig programok kellenek. A kihirdetett és csend­ben meghallgatott nagy programhoz kapcsolódó, hangos kis programok. És cselekvés. Mihamarabb.. jutott. E .tetemes mennyisé­gű hízott liba és az előállí­tásukhoz szükséges több mint 788 vagon kukorica összes forgalmi értéke meg­haladta a 332 millió forin­tot. Mint mondotta, ezzel az eredménnyel szolgált rá már másodszorra a szakcsoport a Báldy Bálint-emlékplakett arany fokozatára. És ez min­denekelőtt a libatömők ér­deme, akik a szó igazi ér­telmében éjjel-nappal dol­goztak. Ezután Medovarszki And­rás, a Békéscsabai BOV osztályvezetője méltatta a szakcsoport 11 éves egyen­letes fejlődését, ezen belül is- az utóbbi 6 év munkáját, mely már két aranyfokoza­tú kitüntetést eredménye­zett. Külön is hangsúlyozta, hogy ennél a szakcsoport­nál a termelés és értékesítés hullámzása is minden eset­ben mérsékelt volt. Szőke László, a Békéscsa­ba és Vidéke Áfész felvá­sárlási vezetője elmondta — miután gratulált a! kitünte­téshez —, hogy a szövetke­zet 1987. évi felvásárlási forgalma várhatóan 250 millió forintban realizáló­dik. Ebből a Békéscsabai Májlibatömő és Húscsirke­nevelő Szakcsoport mintegy 150-160 millió forintban ré­szesedik. Az ünnepi termelési ta­nácskozás jutalmak, aján­déktárgyak átadásával ért véget. — Balkus —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents