Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8., szerda

Medgyesbodzási látlelet

Lehet művelődési ház nélhül is?

Négy évvel ezelőtt, 1983 tavaszán be kellett zárni a medgyesbodzási művelődési házat. Életveszélyessé vált az épület; egyrészt a mennyezet roggyant be, másrészt „elindult a keletre eső házsarok. Ma egy felnőttkéz is befér a hétről hétre szélesedő résbe. Igaz ugyan, hogy harminc esztendővel ezelőtt nagyszabású felújítást végeztek az emberi léptékkel mérten is agg épületen (egy időben „nagyvendéglő” is üzemelt itt), de hogy milyen minőségben, arra a bizonyíték: öt évre rá már erősíteni kellett a tetőszerkezetet, a falakat ... Aztán 1972—73-ban újabb felújítás következett ...

Ma a község alkalmi raktárának használják; jelenleg éppen azok az ajtók és ablakok sorjáznak a volt nagyteremben, amelyeket majd a következő hetekben építenek be az óvoda épületébe. Ugyanis zömében helyi erőből több mint félmillió forint értékben modernizálják, korszerűsítik a gyermekintézményt.

A bodzási közművelődés egyik helyszíne a Petőti-emlék- könyvtár Fotó: Gál Edit

Nehéz szerelmek

Ódivatú, felesleges pszichológiai kölönc?

ötéves kisálnyunokám egyszer azzal jött haza az óvodából, nagy újság van; szerelmes.

Szülei jót kacagtak a közlésen. Engem is megmosolyogtatott a hír. Még valami olyasfélét is mondtam: doboltassunk riadót, mert a szerelem itt van a kapu előtt. Aztán elröppent arcomról az évődő derű. Mi talán nem éltük át harmatos gyermekként ugyanezt? Amikor nem tudtunk még nevet adni a megnevezhetetlennek. Amikor a bimbódzó barátság, a másik nem iránti félszeg érdeklődés, az egész világgal való megismerkedés vágya összekeveredett bennünk. És azt hittük róla — talán ez a nyugtalan csodálkozás a szerelem.

Divattá vált nálunk, hogy a makulátlan ítélkezők fölényével beszélünk a fiatalok szerelmi életéről. Hogy az utcán csó- kolódznak; időnek előtte alakítanak ki szexuális kapcsolatokat; hiányzik egymáshoz való közeledésükből a szemérem ham- va-bája. Más kérdés, hogy az erkölcs legszigorúbb védelmezői vajon önmegtartóztató életet éltek-e annakidején.

Olyan középiskolába jártam egykor, ahol égbekiáltó és az intőkönyvbe jegyzendő bűnnek számított, ha egy fiú végig- ' kísért az utcán egy leányt. De emlékszem, egy madarak és fák napja alkalmából rendezett kiránduláson némelyik kamasz társunk a tízóraira vitt zsíroskenyér fejében nyert beavattatást a testi szerelem gyönyöreibe az erdőben tanyázó városszéli „hölgyektől”.

. Ma nem sihederek és bakfisok jöttek a gondolatra) hogy a legprózaibb közszükségleti portéka is azáltal vezethető be a legkönnyebben, ha meztelen női test ékesíti a hirdetést szolgáló falragaszt.' Nem * gimnazisták döntöttek úgy, hogy egy-egy * film mondandója úgy válik félreérthetetlenné, ha közösülést is iktatnak bizonyos jelenetekbe. Sőt — urom bocsá’ — azt sem ifjúsági parlamentek tették lehetővé, hogy nem kevesen a népgazdaság kontójára éljenek szerelmi szenvedélyüknek. Magya,- rán titkárnői státusban foglalkoztassák azt, aki ... de mit részletezzem!

Lehet már két esztendeje is, hogy szó, köszönés nélkül akart elsurranni mellettem egy tizenéves legényke. Jól ismeríem, rászóltam hát, hová-hová. Azonmód hozzátettem: csak nem a fogorvoshoz? Mivelhogy ábrázata dagadt, szeme pedig véres volt. Annyi idő se telt bele, míg egy málnaszörpöt elkortyol az ember, s kiderült: atyai pofonok nyomát látom a fiún. Mégpedig ocsmány beszédét torolták meg a szülői nyaklevesek. Mivelhogy előző este vendégek füle hallatára nem átallott az embernekvaló valamivel kapcsolatban olyan kifejezéssel élni, hogy a „franc egye meg!”

Isten úgyse’ magam is durvának és társalgásban meg nem engedhetőnek minősítem az ilyen kifejezést. A testi fenyítést viszont nem kevésbé tartom tilalmasnak. Nem beszélve arról, hogy a „nemes föl- háborodásból” elragadtatott apa ugyanúgy magyar mondatok megfogalmazásával keresi kenyerét, mint csekélységem. S arról válik maholnap inkább hírhedtté, semmint jelentőssé, hogy írásaiba minden módon trágár kiszólásokat ékel be. Számára a szerelemnek érzelmi légifolyosói nincsenek is, csak pőre test találkozik benne a meztelenséggel, s az általa rutinhelyzetekként leírt légyottokba a szemérem vastartalékait is jókedvűen eltékozló örömlányok is belepirulnak.

Reménykedem, az eddigiek alapján sen- ki sem aggatja rám a titulust, mely szerint én a fiatalok, vagy éppen a gyermekek nemi szabadosságának szószólója volnék. Engem is zavar ebben sok fölösleges, vagy éppenséggel elítélendő jelenség. A heves és kihívóan a sokaság szeme előtt lebonyolított vonagló csókpartik. A felelőtlenül, boldog-boldogtalannal első szóra kialakított szexuális viszonyok. A csoportszex mind gyakoribb jelentkezése. A gyöngédség, a másikért vállalt erkölcsi helytállás készségének teljes hiánya. Az érzelmi szövetség lebecsülése, a szerelemnek, mint ódivatú felesleges pszichológiai koloncnak elvetése. Nemcsak bemocskolják a fiúk-lányok kapcsolatát, de fájdalmasan elszürkítik,- szegényessé teszik azt.

Nem minden zavar nélkül, de belátjuk, igenis létezik már a gyermekkorban is szexualitás. De mit tud a legtöbb szülő arról, hogyan viselkedjék, ha fia-lánya jelét tanúsítja annak? ...

. Napjainkban korábban lépnek át a gyermekek a serdülőkorba, mint nemrég. Ez az akcelerációnak is nevezett jelenség a szülők zömét arra készteti, hogy aggodalmas „nem, nem, nem” legyen a válasza •a fiatal legtöbb olyan kérésére, aminek indítéka éppen a fejlődés felgyorsulása. Ugyanakkor kitolódik a felnőtt, az önálló életre való fölkészülés időtartama. Furabuta ellentmondása az életnek, hogy fájdalmas szerelmi viharokat átélő tizenévesek a szülőktől kunyerált tíz forintokon ülhetnek csak be egy moziba vagy presz- szóba azzal, aki nélkül jeges űr volna számukra a világ.

Nemcsak a leszerelési tárgyalások- mennek nehezen, Kínlódón vagy még úgy sem értjük meg egymást ezekben a dolgokban a mai kamasz és bakfis tömegek és mi, akik ősz fejjel is emlékszünk még első randevúinkra, első boldogságunkra, régi kétségbeeséseinkre.

Bajor Nagy Ernő

Romániai barangolások III.

Magyar csárdás Temesváron

Rangsorolni a feladatokat

A Medgyesbodzási Általános Művelődési Központ iskolaépületében beszélgetünk Paulik Ferenc közművelődési igazgatóhelyettessel. Az intézménynév az általános iskolák, az óvodák, a könyvtár és a művelődési házak integrációját takarja. A többesszám ózonban magyarázatra szorul: Medgyesbodzás közös tanácsú község; köz- igazgatása alá tartozik az ide két és fél km-re fekvő Gá- bortelep és a nyolc km-re elterülő, gyakorlatilag két részre ftsztott Pusztaottlaka is.

— ... Azért lehet művelődési ház nélkül is dolgozni! — szögezi le Paulik Ferenc.

Négy év persze nagy idő. Hogy mégsem került pénz a változtatásra, annak is magyarázata van.

— Az elmúlt években mindig volt egy olyan feladat, amelynek megoldása az itt élők érdekében elsődlegességet kellett hogy kapjon. Amikor megfúrták a békéscsabai ivóvízellátást biztosító kutakat a falu határában és napi 14—15 ezer köbmétert is kitermeltek, hirtelen eltűnt a bodzási kutakból a víz. Itt sokan foglalkoznak állattartással, ami megoldhatatlan enélkül. A község tehát úgy döntött, hogy törpe- vízmüvet létesít. Aztán itt jelölték ki a nyomvonalát az egyik megyei gáz-gerinc- vezetéknek. Meg kellett ragadni az alkalmat: bevezettük hát Bodzásra is a köny- nyen kezelhető energiát. Most meg a telefonhálózat korszerűsítésére kell a fejlesztési pénz. Ez is egy olyan alkalom, amelyet bűn lenne elmulasztani. S hogy

még folytassam: az a tervünk, hogy a közeljövőben megkezdjük a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését. Nem nehéz átlátni ennek jelentőségét, fontosságát. Így aztán a ház felújítása halasztódik.. . De: csgk egyelőre!

Egyszerre négy helyen

Igen, hiányzik a ház. Nem utolsósorban azért is, mivel így nincs Bodzáson egy olyan helyiség, ahol nagyobb létszámú közönséget lehet fogadni. A bevétel tekintetében is, hiszen korábban lakodalmakra kölcsönözték a házat, ami alkalmanként ezer forintot hozott. . .

De mi van helyette? A helyi pártszervezet igény szerint a közművelődés rendelkezésére bocsátja új székházának nagytermét, ahol 110-120 ember tud leülni egy-egy rendezvényen. A tanácsháza melletti volt pártház úgynevezett nagytermét mozivá alakították át: ha jó a film, nyolcvanan is nézhetik. A két kisebb szobában a KISZ-szervezet és a nyugdíjasklub tartja rendszeres foglalkozásait.

Ami az úgynevezett nagytermi rendezvényeket illeti, igazán nem is baj, hogy nincs egy nagyobb befogadó- képességű színházterem. Egy évben harmincezer forint körül jut az ilyen jellegű programokra. Paulik Ferenc szerint a mostani adottságok miatt is ebből a pénzből öt-hat kisebb (és így olcsóbb!) rendezvényre telik. Ezekre a belépő ára is alacsonyabb, s kisebb a rizikó, hogy nem hozza be az árát.

Közben a többi intézmény is otthont ad a programoknak. A közelmúltban alakult kölcsönössé a kapcsolat az áfésszel. A könyvtárban nemcsak a gyerekek könyvtárismereti foglalkozásait tudják megtartani, de például itt volt a helyszíne a tavasszal megtartott, háromfordulós vetélkedősorozat elméleti versenyének, amelyen közel másfél száz szocialista brigádtag vett részt.

Igen, a termelőszövetkezet! „Nem is tudom, mihez kezdenénk, ha nem segítene!” — mondja az igazgató- helyettes. A százhetven bodzási általános iskolás közül nyolcvan jár a csabai kőszínházba: az ő buszoztatá- suktól kezdve a kirándulásokig, a társközségek közötti fuvarozásig — és az egyéb forintban ki nem fejezhető „juttatásokról”, segítségről most nem is beszélünk —, lehetne hosszasan sorolni a formákat, alkalmakat. Viszonzásként a szövetkezet tagjainak szórakoztatásában, szakoktatásában • működik közre az integrált intézmény.

Medgyesbodzás azért is különleges helyzetű, mert négy településből áll. A hatszáz lélek lakta Gábortelepen nemrégiben bezárták a mozit, ami mindenkinek fájt. Tavaly ősztől a bodzási filmek egy részét viszik ki és vetítik le az ottani 50-60 nézőt befogadó klubteremben. Most tervezik, hogy fiókkönyvtárat is létesítenek itt. Pusztaottlaka belső részén — ahogy erre mondják: Bagófaluban —van esv 54 tanulót foglalkoztató ún. tagiskola, egy óvoda és egv nagyteremből, két öltözőből és egy szakköri teremből álló művelődési ház, valamint egy fiókkönyvtár jelenti a kulturális intézményeket. A falu külső részének ilyen létesítménye nincs; az áfész-kocsma melletti biliárdterem az egyetlen olyan nagyobb helyiség, ahol alkalmasint összejöhetnek az emberek. Az itt élő gyerekek tetszés szerint a belső- ottlakai vagy a bodzási iskolába, óvodába járnak.

— A programok tervezésénél arra is figyelnünk kell, hogy a társközségek között arányos legyen. A lehetőség szerint nagyobb tömegeket megmozgató, szabadtéri rendezvényeket próbálunk -tartani. Olyanokat, amelyekre szívesen, érdeklődéssel jön el gyerek, fiatal, szülő, idős ember.

Azért nem mondtak le róla

Gábortelepen nyugdíjasklub és tizenegy éve működő díszítőművész kör, Ottla- kán román nemzetiségi klub és díszítőművész szakkör működik. Bodzáson két tornaszakkör, a kicsiket iroda- lombarátkör, a felnőtteket és az időséket nyugdíjasklub és díszítőművészkör várja. Az alsó és felső tagozatosoknak angol nyelvi szoktató és számítógépes tanfolyamokat is szerveztek.

— Nem mondtunk le arról, hogy Bodzáson legyen egy olyan épület, amely a művelődés ügyét szolgálja. S bár tudjuk nélkülözni, hiánya azért, alkalomról alkalomra megmutatkozik. Most egy olyan elképzelés bontakozik ki, amely szerint a bezárt művelődési házat többcélúvá téve újítanánk fel. Ugyanis nincs tornatermünk, ezzel megoldódna ez a gondunk is. Teljesen mindegy, hogy aztán művelődési háznak, közösségi háznak, vagy másnak nevezzük. A lényeg úgyis eev: mindenkit, a község valamennyi lakóját akarjuk azzal is szolgálni.

Nemesi László

Forró délidőben landol a repülőgép Temesváron.

Klapka György tábornok, Kós Károly szülőhelye, a Béga-csatorna két partján fekszik. Románia második, legnagyobb városának. Te- mes megye székhelyének az alárendelt községekkel együtt 400 ezer lakosa van. Temesköz központja, közúti és vasúti csomópont, egykor a monarchia fontos katonavárosa, ma művelődési, oktatási központ és iparváros. Gyapjú-, fa-, élelmiszeripara, textil- és elektromotorgyára, fémfeldolgozása jelentős.

A városban négy napilap jelenik meg, itt adják ki az Orizont kulturális folyóiratot, az egyetemisták lapját, a Fórumot A Fáklya Könyvkiadó 60 könyvet jelentet meg évente. A román nyelvű Vörös Zászlót -62 ezer, a szerbhorvát és a német nyelvű Bánáti Újságot 14 500, illetve 3200 példányban nyomják, a Szabad Szóból naponta 9 ezer kerül az olvasók kezébe. A sajtóházban a nemzetiségi főszerkesztők jelenlétében Teodor Bulza, a Drapelul Rosu (Vörös Zászló) főszerkesztője tájékoztat:

— Mint ismeretes, Temes az- ország legnagyobb megyéje, mintegy 700 ezren lakják. Jó mezőgazdasági termőterülete van, az ipari termelést figyelembe* véve a 6. helyen állunk. Az utóbbi 20 évben óriási fejlődésnek vagyunk a tanúi. Ennyi idő alatt 100 milliárd lej beruházás valósult meg a Temesközben. A 120 ezer diákból 15 ezer az egyetemista. Az Állami Operaházban és Nemzeti Színházban román, magyar és német nyelvű előadásokat is tartanak.

— Hogyan ítéli meg a sajtó szerepét ebben a térségben?

— Egyesek úgy tartják, hogy a nemzetiségi lapok másolják a román nyelvű újságokat. Ez természetesen nem igaz. A sajtóban az utóbbi időben egyre kritikusabb a hangnem — bizonygatja a főszerkesztő, amelyet Corneliu Popovici és Ion Ularu, a szerkesztő tii- zottság tagjai is megerősítenek. — Nézze, itt van a Szabad' Szó legújabb száma, ebben komoly bírálat éri a facsádi egységes agráripari tanáes szakembereit, és gazdasági vezetőit a köztes vetés elhanyagolása miatt. A bírálat nyomán rövid idő alatt bepótolták a mulasztást.

Végszóra bejön dr. Albu Florea, a szomszédos reumatológiai kórház vezetője. Barátságos, közlékeny ember, felajánlja, hogy szívesen bemutatja az intézetét, amelyet az itt feltörő híres gyógyvízre alapoztak. A kezeléseket injekció, tabletta és kenőcs formájában alkalmazzák.

— Ezek a gyógyszerek megszüntetik a keringési zavarokat. fájdalomcsillapító, görcsoldó, idegerősítő, az érrendszer működését szabályozó szerepük van — mondja a főorvos. — Nemzetközi osztályunkon számos beteget kezelünk, egy kúra 14 napig tart. A páciensek a tévével, telefonnal, fürdőszobával ellátott szobákban, vagy szállodában lakhatnak.

A szalonban három osztrák hölgy társalog, Tirolból érkeztek gyógykezelésre.

— Honnan, tudta meg az intézet címét? — lépek egyikükhöz.

— A rádióból — feleli a termetes ásszonysgg. — Harminc, évig flem tudtam lejönni az t ágyról, tolókocsiban éltem, sírtam tehetetlenül. Másodszor vagyok itt, és már a lépcsőn is tudok közlekedni. Nem csoda ez uram, a doktor úrnak arany keze és szíve yan.

Besötétedett. A valamikori Loyd-soron, a szökőkút szomszédságában a szurkolók az esélyeket latolgatják. Szemben a capitoliumi farkas bronzszobra. Az utcai lámpák itt-ott gyér világosságot szórnak, a taxik, az autóbuszok tetején gáztartályok lapulnak, jelezve, hogy. itt komolyan veszik az energiatakarékosságot. A benzinkutak környéke most nem zsúfolt, némi adminisztráció után teli tankkal távozhatnak a többnyire Dácia-tulaj- donosok. Az első osztályú Continentál Szálló bejáratánál fürdőruhás lányok fényképei invitálnak az éjszakai bárba. _ Csakhogy .pontosan tíz órakor véget vetnek a mulatságnak.'A televízió be-