Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG 1987. július 7„ kedd Asszonyok fekete-fehérben Janicsák István (jobbról) és az „asszonyok" Fotó: Veress Erzsi Körkérdés: A gazdasági-társadalmi kibontakozás „Nézd, Nagyi, mekkora hangfalak!” — lelkendezik egy hat év körüli kisfiú galambfehér hajú nagymamájának, aki kicsit ijedten forgolódik a zsúfolásig megtelt nézőtéren. Néhány perccel később a nagymama már mosolyogva nézi kortársait, akik a dübörgő zenére főkötőben és sok szoknyában vonulnak be a színpadra. Tavaszra vártuk őket, de hiába, most viszont itt vannak, kezdődhet a show. Legelőször is Janicsák István, az együttes vezetője elnézést kér a késésért (tavasz helyett nyár), elmondja. hogy milyen szálak fűzik a bandát megyeszékhelyünkhöz (Lőrinc Sándor billentyűs csabai lányt szeret) és máris belopja magát a közönség szívébe. A két— A klubban nyugdíjas korúak vannak és idősek! — szögezi le az első mondatában a magyarbánhegyesi általános művelődési központ művelődési háza nyugdíjasklubjának vezetője, Hajdara Béla. Mindezt persze, meg kell magyarázni. Egy mondattal aligha. Hiszen a magyarbánhegyesi klubnak története van ... * * * — 1981-ben vetődött fel először, hogy egy klubot kellene alakítani. Aztán egy tanácsülésen döntés is született erre, így október 1-én 22 taggal megalakult a nyugdíjasklub. Én lettem a vezetője. Korábban a tanács végrehajtó bizottságának titkára voltam; korán, egészségügyi okok miatt kellett nyugállományba vonulnom. Most mit tagadjam, nagyon jólesik ez a társadalmi megbízatás is, szeretem csinálni. A klubba beiratkozottak száma e néhány év alatt közel ötszörösére gyarapodott, ma százhúszan vannak, közülük százan olyanok, akik rendszeresen eljárnak a foglalkozásokra. A hétfői estéken 5 és 9 óra között a művelődési ház kellemes környezetű pinceklubjában negyven-hatvan tag üli körül az asztalokat. — Egy ilyen kis településen, mint a miénk, a szervezés is más, mint egy városban. Amikor kezdtük, az asszonyok csak együtt, különhúzódva .voltak hajlandók ülni. Nagy szónak számít ma az is, hogy a klubtagod zöme ma már tegező- dik. Sokan itt csodálkoztak rá a másikra: hiszen mi együtt jártunk elemibe! A falusi lét más, és talán szigorúbb életformát követel meg, s ez csak lassan, lépésről lépésre oldódik. A klub célja mindenképpen az, hogy közösséget teremtsünk, hogy tagjaink számára biztosítsuk a társas szórakozás lehetőségét. Sokszor elmondják, s kicsit le is jáértelmű poénkodások után következhet a zene. A már jól ismert, sőt „agyonjátszott” számok a, Honky tónk women, a Faképnél történő hagyás és az Édes lány mellett hallhatunk néhány új dalt, így a Ne bántsátok a papát, vagy az Asszony, ha sír címűt. Talán a legsikerültebb szám a lírai hangulatú Boldog békeidő, mely új színfolt a Z’Zi Labor repertoárján. A csinos, kellemes hangú énekesnő, L őrincz Gabriella Árnyék állt közénk című nótája is a hallgató romantikus érzelmeire épít. De nem ez a lágy líraiság jellemzi a műsort, hanem a látványos, show jellegű mozgalmasság. A hatalmas Z betű a színpad felett piros, fehér és zöld reflektoródott a szó: korosztályom tagjainak nem az élet napos oldala jutott osztályrészül . . . Szóval, legalább most, ezekben az években próbáljunk meg valamit. . tehát valami kellemeset nyújtani. Hogy az dlvasó teljesebb képet kapjon, hadd említsünk meg néhány népmozgalmi adatot. A legutóbbi népszámlálás óta valamivel több mint 9 százalékkal csökkent a lakosság száma; az elvándorlók szinte kivétel nélküli aktív dolgozók, középkorúak és fiatalok voltak. Az iskolában kisebb- nagyobb eltéréssel ugyanannyi a tanulók létszáma. Körülbelül ezer a nyugdíjasok lélekszáma, közülük ma csak heten szorulnak a szociális gondozásra. A helyi tanács most tervezi az idősek otthonának (korábban öregek napközijének) létrehozását. A klub tagjainak 95 százaléka fizikai dolgozó, 83 százaléka a termelőszövetkezet nyugdíjasa és 52 százaléka nő. — A szövetkezet támogatása nélkül klubunk is nehéz helyzetbe kerülne. Minden esztendőben legalább egysffer háromnapos kirándulásra megyünk az ország valamelyik tájegységére. A tsz ingyen adja a buszt, sőt... Most pénteken indulunk egy dél-zempléni körútra, amelyhez még húszezer forintot is biztosított. Mondanom sem kell, hogy nincs megkülönböztetés, hogy most valaki tsz-nyug- díjas, vagy sem, amikor felszáll a buszra... No és ha már itt tartunk, hadd mondjam el: minden, tsz-ből nyugállományba vonult magyarbánhegyesi karácsonyra egy ezrest kap ajándékba ... Sopronban és Pécs környékén, Sárospatakon és Karancs vidékén jártak már. Ez utóbbi tájegység különösen fontos az itt élőknek. Az 1840-es években igen sokan onnan települtek át Magyarbánhegyesre. Az ősök sírját, és a még élő Torokból ontja ránk a vakító fényt, a három rézfúvós fiú jól fúj, de kissé kényszeredetten táncol. A veresegyházi asszonyok szép népviseletüket a műsor második felében fekete-fehér csíkosra váltják, Janicsák István pedig „végigöltözi” a programot. Profi módon megalkotott műsort láthattunk, profi zenészekkel és olyan, Z’Zi- stílusra átírt világslágerekkel, amikkel a bukás kizárt. Haráncsíkolt asszonykórus, ismert dallamok jó hangszerelésben, erotikával fűszerezett poénkodás: ezek a hozzávalók, amiket Janicsákék- nak úgy sikerült laborjukban összekotyvasztani, hogy a nagymama és kisunokája is jól szórakozott július 5- én este a csabai szabadtéri színpadon. (gém) konokat is felkeresték ezen a kiránduláson. — Persze, mi is igyekszünk, hogy valamicskét visszaadjunk a támogatásért. Pár héttel ezelőtt két napon át hörcsögöt irtottunk a szövetkezet földjein, ősszel meg a betakarításban veszünk részt. A tanáccsal együttműködési szerződésünk van. Évi tízezer forintot kapunk, mi meg a falu központjában levő parkot tartjuk rendben. Sőt, mert fiatal még a dísznövény-telepítés, egy kis babot is ültettünk . .. Szóval ebből a haszon is a klubé. Most meg elvállaltuk a másik park gondozását is. Nem nézhetjük, hogy ápolatlan!... Béla bácsi ízesen fogalmazott, szép mondatokba zárja azt a kincset, amelyet át kell adnia. Az évtizedek tapasztalásait, és a másoknál csak ritkán felfedezhető életörömöt. Most értem meg, hogy bemutatkozó-nyitó mondatának mi is a lényege: valóban nem mindegy, hogy valaki nyugdíjas, nyugdíjas korú, vagy öreg, idős. A tettrekészség, a közösségért, a másikért, a többiekért vállalt felelősségérzés vonja meg a választóvonalat. Szavaiból az tűnik ki: ennek gyakorlata jellemzi a klub tagjait. ___ — A megyei találkozókon még nem vettünk részt, de ma már öt környékbeli település klubjaival tartjuk a kapcsolatot. Minden évben Mezőkovácsháza, Medgyes- egyháza, Nagybánhegyes, Kaszaper és Végegyháza hívja meg a többieket. Legutóbb Kaszaper volt a soros, ott 220-an jöttünk ösz- sze. Ilyenkor van egy vacsora, mondjuk a helyi iskola ad egy kis műsort, aztán mulatunk egyet buszindulásig. Mert tudja, ma már csak az idősebbek tudnak igazán mulatni. S ahhoz alkohol sem kell. Csak a másik tisztelete, becsülése ... És még egy: legyen még cél, ami összefog. (nemesi) programjáról (Folytatás az 1. oldalról) Kétféle dolgozót ismerek; az egyik becsülettel, komolyan végzi a munkáját, a másik dolgozik is, meg nem is. A „linkeket” most már kinézik a többiek maguk közül, nem lehet csak kerülgetni a munkát. A gyár termékeinek minőségére még szigorúbban ügyelünk. Az energiáról szólva azt mondom, észre kell venni a pazarlást és meg kell szüntetni azt. Csak így juthatunk előbbre. A tsz-elnök Lázár Lajos, a Szeghalmi Fehér Lajos Termelőszövetkezet elnöke: — Mindenekelőtt hadd mondjam el a dokumentummal kapcsolatban, hogy nekem nagyon tetszik őszinte, nyílt hangvétele, a szókimondása, amelyet a Hírháttérben is hallhattunk. Ahogyan vasárnap este a tévében Kossuthot idézték, nagyon igaz; a bizonytalanság a legnagyobb ártalom. Mint gazdasági vezető mondhatom, éppen ezt a bizonytalanságot volt nehéz az utóbbi időben elviselni. A mi munkánkban legalább egypár évre előre tudnia kell az embernek, mi a központi akarat. Ha az a helyzet, hát mondjuk ki, hogy most egy darabig nincs életszínvonal-emelkedés, s mindannyiunkon múlik, hogy később ismét jó legyen. Egyébként a mezőgazdaságban a parasztember megérti, hiszen évről évre a saját bőrén tapasztalhatja, hogy ha nem termett, nincs mit osztani. Nyilvánvaló, ez nagyban is igaz. Ami az én személyes gondom, hogy mi lesz velünk, s a hasonló, tizenhét aranykorona alatti tsz-ekkel, ahol az adottságok nem valami kedvezőek, ugyanakkor munkát. kenyeret kell biztosítani ötszáz embernek, no és föld sem maradhat műveletlen. Ha minden támogatást máról holnapra elveszítenénk, esetleg előfordulhat, hogy kiöntenék a gyereket is a fürdővízzel. Visszatérve még a programra, amit aláhúznék : az a vezetés, a vezetők erkölcsi tartása, tisztasága, a demokrácia, a tényleges demokrácia működése, amely a szövetkezeti mozgalomban a nehezebb időkben különös jelentőséggel bír. Én összességében derűlátó vagyok, adódik ez talán a munkánk sajátosságaiból, hiszen a természet szeszélyei szerint ebben az ágazatban hol kerék, hol tap, ahogy mondani szokás. A gazdaságra nézve azonban nekünk mindig talpon kell maradni. A professzor Pintér Miklós professzor Gyulán a Pándy Kálmán Kórház osztályvezető főorvosa, megbízott főigazgató alaposan átolvasta a dokumentumokat, nézte a televízió ezzel foglalkozó Hírháttér című műsorát. — Az emberek akarják a gazdasági felemelkedést — állapítja meg — de nem felejtik, hogy volt már több jó határozat, ami nem teljesen valósult meg. Néhány lényegesebb változtatás szükségességét sorolom csupán; ne támogassuk a veszteséges üzemeket, fogjuk vissza a fogyasztást, azt osszuk el, amit megtermeltünk, tegyük differenciálttá a szociálpolitikát. Ügyelni kell arra is. hogy ne a méltatlanok, ne a lumpenek részesüljenek a társadalmi kedvezményekben. A költségvetést lehet a legjobban megfogni — halljuk —. igaz, de például rögtön felmerül a kérdés, hogyan adóztatnak meg nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető, úgynevezett második jövedelmet?! Mindenki érti, a jelenlegi helyzeten változtatni kell, hiszen nem lehet ennek az országnak másként jól és jobban élnie. Az okos emberek véleményét figyelembe véve, a társadalmi ellenőrzés intézményét működtetve hozzunk fontos döntéseket. A sajtó feladata is a mozgósítás, a lelkiismeret felébresztése. Állítsuk előtérbe a minőség eszményét, fokozzuk a tudásmennyiséget. Az egészségügyben is ésszerűsíteni kell: javítani a személyzeti munkát, a gyakorlatot, jobb minőséget követelni az emberi magatartásban. gazdaságosan gyógyítani, több nyíltságot elvárni egymástól. Hiszek az emberben, bizakodom, mert ez egy tehetséges nép, csak okosan újra kell gondolni az egész életünket. A református lelkész Lukácsi László református lelkész, az Egyházközi Békebizottság megyei tiktára. Dévaványa: — Mint a megyei egyházközi békebizottság titkára, az ökumenikus egyházak nevében mondhatom; a magunk sajátos eszközeivel támogatjuk ezt a történelmi jelentőségű programot. Többek között úgy igyekszünk vezetni gyülekezeteinket, hogy az embereket a békés alkotómunkára buzdítsuk. A most megjelent dokumentum megvalósítása azt hiszerp az ország további boldogulásának záloga. a következő, nem könnyű időszak meghatározója. Mi is része vagyunk a társadalomnak, de azt éreztem ebből a programból, hogy mégsem élünk a periférián, számítanak ránk és mi cselekedni készen állunk. B. Zs.—P. F.—T. I. Téka Egy csipetnyi Magyarország Mondhat-e valamit nekünk Békésieknek Veszprém megye ábécérendbe szedett településeinek leírása — ez volt a legelső kérdés, ami bennem felmerült a legújabb veszprémi kiadvány láttán. A tartalomhű cím — Községeink története A-tól Z-ig (Veszprém megye) — nem sokat sejtet. Ám ahogy belelapozunk Nemesbüki András munkájába, a meglepetések sora vár ránk. Mindenekelőtt a bemutatott települések magas száma; 212 község teljes „anyakönyvét” kapjuk kézhez. Egytizenötödnyi Magyarország, sokunk legszeretettebb tájegysége: a Balaton északi partjának jó része és a Bakony. Szűkebb hazánktól eltekintve alig van megye, melynek településnevei ismerősebben csengenek, mint Veszprémé. S mégis, olvasva a pontos és alapos helytörténeteket (melyekből történelmi korok tárulnak elénk), és a felsorolt helységekhez kötődő hírességek neveit, rájövünk, hogy csak villanásnyit tudunk a Balaton-felvi- dékről és a Bakonyaljáról. Mert mond-e többet Tés a szélmalmainál, Taliándörögd az űrtávközlési állomásnál, Nagyvázsony, Sümeg és Szigliget a váraiknál, öskü a kerektemplománál, vagy Iszkáz Nagy Lászlónál, Bazsi Simon Istvánnál. Szentkirályszabadja Radnóti Miklósnál? Valljuk meg őszintén, nem! S a többi, a 212 falu legalább, fele még ennyit sem. Vinár, Béb. Csögle,- Dáka, Dóba, Kúp, öcs például aligha ismert az errefelé élőknek. Pedig, hogy érdemes az ismeretlen, vagy alig ismert helységek történetét bogarászni, jól példázza Külsővat és Küngös szócikke. Ebből kiderül, hogy az előbbi szülötte volt Béri Balogh Adám, az utóbbit pedig a törvénysértések ádolzatául esett Ries István (1885—1950) pénzügyminiszter vallhatta szülőfalujának. De — ki hinné — itt található napi tréfálkozásunk két világvégi (s most kiderül, mennyire nem világvégi) települése: Kara- kószörcsök és Csajág (a köznyelvben Csa- jágröcsöge). S a könyvből kiderül, hogy a röcsöge név mögött egy itt eltemetett török kori hadvezért, Röcsögét kell keresnünk. Nemesbüki András — aki mellesleg újságíró a Veszprém Megyei Naplónál — községtörténetei korábban már folytatásokban megjelentek testvérlapunknál. Öröm, hogy most így együtt, kötetbe rendezve vehetjük kézbe azokat. A könyv szigorú ábécét követve Adásztevellel kezdődik és Zánkával fejeződik be. Akár jelkép is lehetne ez a nyitás és zárás, illetve a közöttük húzódó ív. A legelsőnek említett településről ugyanis azt olvashatjuk, hogy nevét 1378- ban említették először, az utolsóról, Zánká- ról pedig, hogy úttörővárosát pár éve avatták fel. Múlt és jelen (vagy inkább már a jövő) tűnik elénk tehát a kiadvány lapjain. Vagyis egy csipetnyi Magyarország apropóján nemzeti történelmünk egész kereszt- metszetét kapjuk. Ettől több mint provinciális ez a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában megjelent könyv, a Községeink A-tól Z-ig (Veszprém megye). Á. Z. Parkgondozás, kirándulás, hörcsögirtás... Százhúsz nyugdíjas Magyarbánhegyesen
