Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

1987. július 6„ hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Ősztől: új iskola Battonyán Ebben az évben az ősz fo­lyamán megvalósul a batto- nyai gyerekek régi álma. mégpedig az, hogy birtokba vehetik az újonnan épült és korszerűen felszerelt általá­nos iskolát. Az épület a maga sajátos építészeti stílusával szerve­sen illeszkedik környeze­tébe. A tervezők figyelembe vették a környező épületek jellegét, s szerintem ez a harmónia tökéletes. Néhány gondolat azonban idekívánkozik, amit szüksé­gesnek tartok megírni. Ez év áprilisában összehívták a két érdekelt általános iskola nevelőit azért, hogy mondják el véleményűket az összevo­nással kapcsolatban. A ta­nács vezetői ismertették az összevonás adta lehetőségek előremutató célkitűzéseit. Szenvedélyes vita alakult ki. A kollégák közül legtöbben az összevonás ténye mellett foglaltak állást. Véleményem erről az, hogy igen helyesen és jól tették, hiszen a batto- nyai gyermekek érdekében szóltak azért, hogy korszerű iskolában sajátítsák el* éle­tük megalapozásához szüksé­ges ismereteket. A tanács­ülés is az összevonás mellett szavazott. Évtizedes gondok­tól szabadultak meg, hiszen ha arra gondolunk, hogy fő­leg az alsó tagozat osztályai a nagyközség területén el­szórtan, régi, korszerűtlen épületekben helyezkedtek el. Az új épületbe a felső tago­zatos tanulók fognak járni, míg a két régi központi épü­letben az alsó tagozat osztá­lyai. a speciális tagozat osz­tályainak pedig szintén kü­lön épület, az úgynevezett őrsi iskola lesz az otthonuk, illetve a munkahelyük. A két iskola szervezetileg ez év július 31-ével megszű­nik, s ezután már egységes irányítás alá kerül. A megbí­zott igazgató személyéről né­hány gondolatot, mely egy­ben pártvezetőségünk véle­ményét is tükrözi. Hosszú vívódás után vállalta el megbízatását. Szerintünk nagyközségünk legképzettebb igazgatója, illetve pedagógu­sa volt eddig is. Vállalásá­ban döntő szerepet játszott a gyermekeink érdeke. Ne­héz, áldozatos feladatot vál­lalt magára, már azért is, mert két tantestület tagjai-* nak a pedagógiai munkáját fogja irányítani nyugdíjazá­sa előtt két évvel. Mi töb­bek között azért is becsül­jük, mert rendet, fegyelmet tartott iskolájában. Mindkét iskolában zömmel jól felké­szült pedagógusok vannak. Szeretettel, tisztelettel, egy­más iránti megbecsüléssel az összeszoktatás problémáját meg lehet, de meg is kell oldani. A tanács vezetői írásban közölték az évzáró tantestületi értekezleten, hogy az új megbízott igaz­gató Sipos Péterné lesz. Csordás Ferenc párttitkár, Battonva Tilos, vagy nem tilos? (Elmélkedés egv „Behajtani tilos" tábla előtt) A fenti tábla Békéscsa­bán, a Szabadság tér és a József Attila utca sarkán áll, behajtási tilalmat hir­detve járművek részére a Szab&dság tér felől. A tiltó táblát figyelmen kívül hagy­va a nap minden időszaká­ban a kerékpárosok szem­ben a forgalommal, behaj­tanak a József Attila utcá­ba. Hétköznapokon, amikor az utca mindkét oldalán kü­lönböző típusú és nagyságú gépjárművek parkolnak, oly­kor hajmeresztő mutatvá­nyokat végeznek a szabály­talanul közlekedő kerékpá­rosok a szembe jövő gépko­csik mellett. Csodával hatá­ros, hogy ebben a szűk ut­cában az utóbbi időben ko­molyabb baleset nem for­dult elő! Elgondolkoztató és figyelemre méltó, hogy a szabálytalanul közlekedő ke­A gyulai Grüníeld Jakab Nyugdíjasklub sokrétű tevé­kenysége szép példáját mu­tatja annak, hogy hogyan tudják egész évben színes programokkal szórakoztatni önmagukat. A Galamb utcai ÖNO- ban egy modern helyiség szinte minden időben a ren­delkezésükre áll, ahol az egyszerű, kéthetenkénti ve­zetőségi üléseken kívül szín­vonalas előadásokat is szer­veznek. A klubtagok össze­tétele sokrétű, mivel a város különböző területeiről jár­nak ide. ahol jól érzik ma­gukat. A szociális és egész­ségügyi kérdések mellett a nyugdíjasokat érdeklő politi­kai, gazdasági, vagy kommu­nális és jogi kérdésekről ál­landóan tartanak előadáso­kat. Nem feledkeznek meg a beteg tagokról sem, mert a vezetőség tagjai rendszeresen megláto­Évek óta rendszeresen igénybe veszem a szolgálta­tó ktsz Békéscsaba, Kossuth téri fodrászüzletében műkö­dő pedikürszolgáltatást. Raj­tam kívül több száz — ál­talában az idősebb korosz­tályba tartozó — fájós lábú vendég járását könnyíti meg, mindnyájunk megelé­gedésére, az ott dolgozó pe­dikűrös. Ami viszont nagyon nem tetszik, az az, hogy a helyiség, amit a pedikűr ré­szére kijelöltek, nem szel­rékpárosok között sok az egyedül kerékpározó gyerek, akik tetézve a szabálytalan­ságot, időnként az „egyke- rekes” közlekedést is itt gyakorolják. A tábla előtt állva és át­tekintve a közvetlen kör­nyék forgalmát, szeretném javasolni, hogy vizsgálják fe­lül a „sétálóutca” kerékpá­rosforgalmát, mivel a Ta­nácsköztársaság útja és a Szabadság tér találkozásánál megszűnik a viszonylag biztonságos kerékpározás le­hetősége! Ennek következ­ménye, hogy egyes kerékpá­rosok a kijelölt gyalogátke­lőn felhajtanak a járdára és a régi posta előtt a járdán kanyarodnak be a József At­tila utcába, mások pedig a forgalommal szemben te­szik ugyanezt. Mindegyik gatják és egy-egy kis aján­dékkal kedveskedve kíván­nak jó egészséget. A városi tanács egészségügyi osztálya szerény anyagi támogatásá­val is segíti a klubot, de közvetlen erkölcsileg is ki­érdemelték a város különbö­ző szerveinek, és a tagság elismerését is. A klub veze­tője. Szabó Ferenc idős ko­ra ellenére fáradságot nem ismerve, a megalakulástól kezdve igen körültekintően teljesíti feladatát. Segítője. Varga János ny. őrnagy, aki szintén — a tagság megelé­gedésére — arra törekszik, hogy mindenki jól érezze magát. Szeredi Etelka, a nő­mozgalom régi harcosa igen népszerű, vidám verses kö­szöntőkkel szórakoztatja a tagságot. Szabó Ferenc és Varga János, a megyei nyug- díjasklubtanács tagjai, így igen nagy tapasztalattal ren­lőztethető, télen-nyáron dup­lán izzad meg* a vendég egy- egy tyúkszem kiemelése köz­ben. Már évek óta várjuk mi vendégek is, hogy majd csak változtatnak az illeté­kesek ezen az áldatlan álla­poton, de úgy látszik, hiába. A pedikűr mellé ingyen szol­gáltatásként gőzfürdőt is ka­punk, amelyről azonban va­lamennyien szívesen lemon­danánk. H. L.-né Békéscsaba megoldás veszélyes és sza­bálytalan. A . közlekedés biztonságát szolgáló tábla figyelmen kí­vül hagyását tapasztalhat­juk a Luther utcában is, ahol TILOS kerékpárral, lo­vas kocsival és vontatóval közlekedni. A gyakorlat pe­dig azt bizonyítja, hogy ke­rékpárosok gátlástalanul közlekednek a nagy forgal­mú utcában, de esetenként még lovas kocsival is talál­kozhatunk. Úgy gondolom, a közlekedést szabályzó, olykor tiltó táb­lák is a biztonságos közleke­dést segítik, védik a közle­kedők testi és vagyoni épsé­gét, de csak akkor, ha be­tartjuk azokat! Célszerű lenne, ha az il­letékesek jobban figyelné­nek ezekre a szabálytalan­ságokra, és a közlekedési táblák előírásainak érvényt szereznének, ha kell, akkor a törvény szigorával! D. J. Békéscsaba delkeznek, megtalálják a módját, hogy hogyan kell a munkában elfáradt emberek mindennapos gondjai mel­lett a vidám, derűs, szórako­zással egybekötött lehetősé­get biztosítani. Mindenkihez van egy-egy vigasztaló sza­vuk, családias, közvetlen, emberszeretők. Éppen ezért szeretik és tisztelik a klub tagjai és a különböző össze­jöveteleken jó hangulatban, zeneszó mellett töltenek el egy-egy estét. Nekünk na­gyon jólesik, hogy van ilyen lehetőségünk, ahol nagy sze­retettel és megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak a munkában eKáradt idős em­berekről. A tagság nevében is mondhatjuk, hogy nagyon meg vagyunk elégedve a vezetőség jó szervező és kitartó,’ emberszerető mun­kájával. Kívánjuk. hogy még nagyon sokáig jó egész­ségben tartson közöttünk ez a jó kapcsolat. Emhő András és Emhő Andrásné, Kétegyháza Szerkesztői üzenetek Ferenczi Sándorné, Mező­hegyes. örömmel olvastuk elismerő sorait. A dicsérő le­velet továbbítjuk az illetékes megyei vezetőknek. * * * Hrabovszky Pál, Békés­csaba. Türelmét kérjük, pa­naszát rövidesen kivizsgál­juk. Összefogással Pedikűr gőzfürdővel Gyulavári történetében első ízben rendeztek 30. éves isko­lai találkozót. Az igazgatót — Szabó Lajost — és az osztály­főnököt — Nagy Lajosnét — köszöntötték az „öregdiákok” akiknek már a gyermekei járnak az öreg iskolába Mezőhegyesi kisdiákokkal Budapesten Válaszolt az illetékes „Telefon — vagy séta” címmel adtuk közre lapunk június 22-i számában ugyan­ezeken a hasábokon Szabó Imréné békéscsabai olvasónk sorait. A levélre a következő válasz érkezett: „A MÁV Békéscsabai Von­tatási Főnökség dolgozói té­rítés ellenében békéscsabai viszonylatban használhatják magáncélra is a városi tele­font. A vontatási főnökségen csak egy városi vonal van, elsősorban segélykérésre. A városi telefonhálózat és a vasútüzemi telefonhálózat nem kapcsolható össze, köz­ponttal nem rendelkezünk. Ennek ellenére a városi te­lefonon dolgozóinknak ha­gyott üzeneteket átadjuk és a dolgozó dönti el, hogy visszahívják-e a megadott számot, avagy sem. Ez tör­tént ebben az esetben is. A telefonálással töltött idő nem számít munkaidő­nek. A munkaidő védelme és a felesleges vállalati kiadások csökkentése tette szükséges­sé hasonló intézkedések megtételét más vállalatoknál is." Mühelyi István vontatási főnök li példa BZ 35—18 Hosszabb idő óta állandó utas vagyok a gyomaendrődi helyi járatú autóbuszon, így gyakran tanúja lehetek a BZ 35-18 rend­számú buszvezető figyelmes, ud­varias magatartásának. Emberségből is jelesre vizsgá­zik, amikor a vezetőülést el­hagyva segíti fel- és leszállás­kor is az idős, rokkant embe­reket. „Imi^-nek szinte mindenkihez pan egy-egy jó szava, humo­ros megjegyzése. Vidámsága jó hatással van utasai napi mun­kakezdéséhez. Példamutató viselkedését aján­lom kollégái és felettesei fi­gyelmébe. Kerek Lajosné Gyomaendrőd Ibusz-szervezéssel Buda­pesttel ismertettük meg a mezőhegyesi általános isko­la 3. b. osztály növendékeit. Nincs ebben semmi különös, s hogy mégis írok róluk, azért teszem, mert ez a kis csoport megérdemli, hogy beszéljünk róluk. Dr. Hajt- mann Pálné tanárnő memó­riajátékokkal készítetté fel növendékeit az utazásra. Té­mát osztott ki földrajzból, történelemből, melyet a gye­rekek egymás közt felosztva dolgozták fel szakkönyvek­ből, lexikonokból. Tény, hogy a buszon egész útón tartott a feldolgozott témák ismertetése (ki-ki sa­ját maga előadásában) egy- egy vers- és népdaléneklés­sel, melyhez valamennyien csatlakoztak. Így értünk vi­dáman Budapestre. A látot­takhoz már csak kiegészítőt kellett mondani. Budán megtekintettük a várat, a Gellért-hegyen a felszabadu­lási emlékművet. Ebéd után jutott idő a vi­dámpark és az állatkert megtekintésére is. A Hősök- terén pedig történelmi ese­ményekről tartottunk vetél­kedőt. Nem tudnám meg­mondani, melyik kisdiák volt a legügyesebb, mert a feltett kérdésekre szinte kó­rusban válaszoltak a gyere­kek. Befejezésül: nem győ­zöm eléggé csodálni a kis­diákok aktivitását, a tanárnő fáradhatatlan és áldozatos munkáját és a kísérő szülők segítségét. Bátran merem ál­lítani, hogy ezekkel az ér­telmes gyerekekkel nyugod­tan el lehet- menni akár egy színházi előadásra, akár hangversenyre. Viselkedé­sükkel nem botránkoztatták meg az előadóművészeket, mint azok a középiskolások, akik miatt meg kellett sza­kítani az előadást a buda­pesti Nemzeti Színházban és Szegeden az • operaelőadást. Végezetül csatlakozom a kis­diákok ama gesztusához, hogy csillagos ötösre minő­sítették a tanárnő fáradozá­sát, én pedig a kisdiákok fe­gyelmét és páratlan érdeklő­dését. Kolozsi Kálmánná országjárás-vezető Romániai barangolások I. Bukarest a kertek városa Kisütött a nap Bukarest felett. Árnyékban 38 fok me­leget mérnek. Piheg, lüktet a 2 milliós metropolisz, a Ro­mán Szocialista Köztársaság fővárosa. Ami azonnal feltű­nik: az óriás daruk, az épí­tőanyaggal megrakott teher­gépkocsik, a felszedett utca­kövek, a szorgoskodó mun­kások. És a tempó! A föld­rengés okozta károkat meg­lepően hamar helyrehozták. A város vezetői azon felül, hogy követik a jelen sürge­tését, a jövőre is figyelnek: a modern kőrengeteget par­kok, fák, bokrok zöldje, mil­liónyi rózsa tarka sokasága üdíti fel. Különösen szép a város északi negyede, a ta­vak között viruló Kultúra- és Pihenőparkkal, s benne a világhírű falumúzeummal. A kialakulóban levő világ­városi jelleget még szűk, keskeny, kanyargós utcák keleties hangulata tarkítja. A régi építészeti hagyo­mány, a faerkélyes, faragás­sal díszített volt bojárpalo­ták és az új kor modern városépítése, stílusa között érdekes az ellentét. A Scinteia, a Román Kommunista Párt központi lapja a társadalmi-gazdasá­gi folyamatok őszinte, nyílt feltárásával vált ismertté. A szerkesztőség a hatalmas sajtópalotában - kapott he­lyet, amelyet 1950-ben kezd­tek építeni és máris kultu­rális műemlék. A belső ud­varok és az épület közötti park csaknem 40 hektár. Az egyes épületrészeket szár­nyak. oszlopcsarnokok kö­tik össze. A Scinteia-házban van a központi napilapok (a Scinteia, a Románia libe­rá, a Scinteia Tineretului, az Előre, a Neuer Weg), a legtöbb hetilap és folyóirat, köztük A Hét, az Ifjúmun­kás és a Jóbarát szerkesz­tősége; itt működik a Ro­mán Távirati Iroda (Ager- pres); e házban kapott he­lyet a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa, a Ki­adói Főigazgatóság és szá­mos könyvkiadó, s itt ta­lálható a négy román já­tékfilmstúdió központja is. A toronyházban működik a televízió adóállomása, a földszinti márványterem nemzetközi értekezletek szín­helye. Itt van Románia leg­nagyobb nyomdája. Évente csupán napilapokból 160 millió példány hagyja el az épületet. A hűvös termek .egyiké­ben fogad Consiliul Ziaris- tilor, a Román Újságíró- tanács tagja és Viorel Sálé- gean, a Scinteia szerkesztő­ségi titkára. Az előbbi ha­tározott, energikus ember, de érti a tréfát is. Bármi­lyen kérdésre hajlandó vá­laszolni. Olykor még a mi nyelvünkön is megszólal, hiszen gyerekkorában ma­gyar szomszédaik voltak. Most Románia nagy felada­tairól beszél: — Az utóbbi években az a stratégia került előtérbe — magyarázza —, hogy ha­zánk a közepesen fejlett országokhoz közelítsen. Az egy lakosra jutó nemzeti jö­vedelemnek el 1^11 érnie az 1500-2000 dollárt. Előtérbe került az ipar modernizá­lása, a teljes foglalkoztatás, a civilizált lakáskörülmé­nyek megteremtése, a jöve­delmek stabilizálása, az élelmiszer-ellátás javítása, a művelődés, a kultúra kiszé­lesítése. A kétszer ötéves program a végéhez közele­dik és a statisztika azt mu­tatja, hogy az ipari fejlődés­ben elértük a célt. Termé­szetesen ez nagy erőfeszí­tést igényel, hiszen alacsony színvonalról indultunk. Közben a legfinomabb ro­mán konyakkal kínálnak. Megjegyzem: nálunk ez újabban nem szokás, a ve­zetők is megtartják az erre vonatkozó rendeletet. Ven­déglátóink csak mosolyog­nak és azt mondják, hogy itt nincs szükség központi A bukaresti számítógépsvár

Next

/
Thumbnails
Contents