Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

Cooptourist-tábor Gyulán . 1987. július 31., péntek Balatoni folklórtalálkozón a Tessedik táncegyüttessel Társalogjunk - angolul! Nagy a tolongás az együttesben „fodrászoknál" Rosamund és tanítványai Július 24-től augusztus 2- ig tart az az angol nyelvi tábor Gyulán, amit a Coop- tourist szervezett és hirde­tett meg az idén először, kí­sérletképpen. A cél: társal­gási tábor keretében nyelv­gyakorlás lehetőségének megteremtése olyan gyere­keknek, akik már évek óta tanulnak, s jól beszélnek an­golul. A huszonkét jelentke­ző két csoportban egy-egy angol fiatal vezetésével fog­lalkozik a népszerű idegen nyelvvel. Dimitrov Klára, a Coop- tourist irodavezetője és a magyar táborvezetők, Pete István és Rózsa Katalin ar­ra számítottak, hogy nem csak a foglalkozásokon, dél­előtt 9-től 12-ig, hanem a strandon, az utcán, a szín­házban, vagyis bárhol, amer­re járnak majd a táborozok napközben, még egymás kö­zött is, angolul beszélgetnek. De nem egészen így törté­nik ... — Az a gond, hogy több gyerek négy-öt éves nyelv- tanulás után is képtelen társalogni — mondja Pete .István. — A tábort úgy hir­dettük meg, hogy olyan programot kívánunk nyújta­ni a gyerekeknek tíz nap alatt, mintha ezt az időt an­gol nyelvterületen töltötték volna. De sajnos kiderült, hogy a jelentkezők felké­szültsége, nyelvtudása na­gyon eltérő. Sőt az is kide­rült, hogy néhányan bizony még magyarul sem tudnak társalogni... Az az igazság, hogy felké­szültebb, egységesebb társa­ságot vártunk volna. S azt akartuk, hogy itt mindenki jól érezze magát, hasznosan töltse el ezt a tíz napot. Nem hiszek az olyan nyári tábor­ban, ahol a szó szoros ér­telmében tanulni kell. Sze­rintem ilyen rövid idő alatt nem lehet jelentős mérték­ben előrehaladni, s nincs sok értelme, mondjuk, még két- három leckét venni a tan­könyvből. Az viszont meg­győződésem, hogy ha az em­ber kimegy egy hétre pél­dául Angliába, sokkal töb­bet gyakorol és fejlődik, mint ugyanennyi idő alatt itthon. Ezért próbáltunk a külföldi körülményekhez ha­sonló feltételeket teremteni ebben a nyelvi táborban. — Úgy gondolom — foly­tatja Dimitrov Klára —, aki elfogadható szinten ismeri az angolt, értékeli és ki­használja itt a gyakorlási le­hetőséget, igazán szépen ha­ladhat. Sőt, talán a kevésbé jó felkészültségű gyerekre is „ragad” annyi tíz nap alatt, tud annyi tapasztalatot gyűj­teni, hogy nem volt itt hiá­ba, vagyis még neki is nyújt valamit ez a tábor. S nagyon fontos, hogy ná­lunk a társalgáson van a hangsúly, hogy nem „tanu­lás-, nem iskolaízű” a dolog. Itt kötetlenül beszélgethet­nének' a középiskolások di­vatról, zenéről, hobbiról, nyárról, vagyis mindenről, ami a fiatalságot érdekli. Ha van véleményük, persze ... — Nyári táborok, tanfo­lyamok esetében talán elke­rülhetetlen is, hogy tudást, képességet tekintve ne ve­gyes csoportok jöjjenek ösz- sze. A Cooptourist kezdemé­nyezése viszont ügyes, lé- nyegretörö, s végül is első ízben próbálkoznak a tár­salgási táborral. .. — Igaz, s jövőre- valószí­nűleg másképp csináljuk. Ügy kell majd meghirdetni a tábort — magyarázza Pete István —, hogy nyelvvizsga­előkészítőbe, egyetemi felvé­teli-előkészítőbe várjuk a jelentkezőket. Ezzel, remél­jük. elejét vehetjük az ilyen problémáknak. Steven csoportja videóról beszélget Fotó: Gál Edit A huszonkét középiskolás, 13—22 évesek, általában Bé­késcsabáról vagy legalábbis a megyéből érkeztek Gyulá­ra, egy-két szegedi, buda­pesti akad köztük. Az Erkel Diákotthonban laknak. An­gol társalgáson kívül város­nézés, strandolás, színház, múzeum, vacsora a Pizzában, fagyizás a Százéves Cuk­rászdában és hasonló érde­kes programok színesítik ezt a tíz napot. Ha minden jól megy, ezek is használnak a nyelvtudásuknak. Rosamund Oddie az idén végzett Oxfordban, először jár Magyarországon és elő­ször tanít. — A tábor elején kicsit ne­hezen indult a szóváltás. Senki nem mert megszólal­ni, egyedül beszéltem egész idő alatt, s nem tudtam, ki mit ért meg az egészből, mi­vel senkitől nem kaptam visszajelzést. De most már sokkal jobb a helyzet, érde­kesebbek a foglalkozások, él­vezem a tanítást. Repülővel érkeztünk Budapestre, s on­nan kocsival jöttünk Gyulá­ra. így még nem sok időm volt körülnézni. Azt vi­szont máris látom, hogy Gyula nagyon szép kisváros. A tábor után egy hetet töl­tünk majd Budapesten, en­nek már előre is örülök. — Meglepődtem, amikor mesélték, hogy a csoporttal megnéztétek Sütő András Álomkommandóját a Vár­színházban. Tetszett az elő­adás? — Természetesen nem ér­tettem egy szót sem, egyet­len szót sem! De előzőleg el­mondták, milyen darabról és körülbelül miről van szó. S a színészek játéka, aho­gyan a darabot előadták, magával ragadott. A szín­pad és a díszlet csodálatos. Csak kicsit hideg volt. * — Mi a véleményed a tá­borról és a tanítványokról? — A többség fiatalabb, mint amire számítottam, s igen nagyok a tudás-, a fel­készültségbeli különbségek. De meggyőződésem: a leg­jobb, a leggyorsabb módja a nyelvtanulásnak, ha az ember beszél, ha rákénysze­rül arra, hogy beszéljen. — Érkezésünkkor éppen különböző párbeszédeket gyakoroltatok: az asztalfog­lalás, rendelés étteremben, partyra szóló meghívás. Az asztalon külföldi napilapok, képes magazinok, szótárak. Milyen anyagokkal dolgoz­tok? — Sokat foglalkozunk új­ságcikkekkel. Megpróbáljuk értelmezni, megbeszélni az írások tartalmát, nyelvét, stílusát, ami eléggé sajátos és nehéz az angolban. Sokat játszunk, például szójátéko­kat. Olyan témákról beszél­getünk, mint a család, az oktatás, a magyar és az an­gol iskolarendszer, kedvenc időtöltés. Hozfunk magunk­kal-videót, híradórészleteket, reklámot, televíziós darabo­kat. amikről szintén véle­ményt cserélünk majd. A diákjai kedvelik Rosa- mundót. Azt mondják. jó hallgatni, mert szépen be­szél, és mindig jókedvű, ked­ves. Steven Waters, a másik angol táborvezető, ugyan­csak most végzett Oxford­ban angol irodalom szakon. — Azért vagyunk itt, hogy segítségünkkel angolul foly- lyon a társalgás. Arra törek­szem, hogy mindenki gyako­rolhassa a nyelvet. Beszél­getünk erről-arról, mialatt én igyekszem bővíteni diák­jaim szókincsét, kijavítani hibáikat. Szóval a beszélge­tés a legfontosabb. De köz­ben képet adunk egymásnak országainkról, életünkről, szokásainkról, vagyis ez a tábor mindenkinek élmény. — Ismerik-e a magyar diá­kok az angol irodalmat? Vagy csak Shakespeare-t és Robert Burnst? — Inkább csak a nyelvet ismerik, meg Dickenst... — Milyen benyomásaid vannak Magyarországról? — Sokat még nem láttam, de egyet máris tudok: a va­lóság teljesen eltér attól, amit Nyugaton gondolnak és mondanak erről az ország­ról. Szép, modern városokat láttam. A középiskolások nagyobb része már több éve tanul an­golt iskolában vagy külön­órákon. Szívesen jöttek eb­be a nyelvi táborba, mert felismerték, mennyire fon­tos a nyelvtudás, a gyakor­lási lehetőség, akár vizsgára készülnek, akár külföldi utazásra, vagy éppen isme­reteiket akarják bővíteni. Jól érzik itt magukat, s nem bánják egy cseppet sem, hogy a nyaralásból, a pihenésből szánták ezt a tíz napot mun­kára. Egyébként ez is nya­ralás, mondják, csak kicsit fárasztóbb, de megéri! Kü­lön élvezik angol táborveze­tőiket, s azt, hogy nem két- nyelvűek a foglalkozások, vagyis nem fordítanak ma­gyarra, angolul hallják a szavak magyarázatát, értel­mezését is. Mint a legtöbb úttörő kez­deményezés, ez a társalgási tábor sem mentes bizonyos gondoktól. S a tíz nap, bár­milyen intenzív is, nyilván nem pótolhat ugyanennyi, Angliában töltött időt. A gyerekek szorgalma, igyeke­zete viszont mindenképp el­ismerést érdemel, akárcsak a Cooptourist ötlete, kísérle­te arra, hogy a nyelvgya­korlás minél ideálisabb fel­tételeit teremtse meg. Niedzielsky Katalin Az idén 20. alkalommal rendezte meg a Somogy Me­gyei Művelődési Központ, a Balatonföldvári Nagyközségi Tanács és az Expressz dél­balatoni igazgatósága a nyá­ri folklórtalálkozót. A két­napos fesztivált a rendezők elsősorban azért hozták lét­re, hogy fórumot teremtse­nek a dunántúli népi kultú­ránál«, és bemutatkozási le­hetőséget a területi tánc- együtteseknek. A balaton­földvári fesztivál 1961 óta létezik — csak ezután ala­kultak meg- néhány év múl­va a többiek: a szegedi vagy a Duna menti tájfesztiválok. Az idén 11 együttes versen­gett a népzene-néptánc szak- tekintélyei, Olsvai Imre és Vásárhelyi László előtt. A nagy múltú rendezvényre meghívást kapott a szarvasi Tessedik táncegyüttes is. mint egyetlen, más tájegysé­gen működő arany minősíté­sű néptánccsoport. A rész­vételt annak köszönhették, hogy 1984-ben Szarvason be­mutatkozott — főként népi . kultúrájával — Somogy me­gye. A Kaposvár táncegyüt­teshez azóta is baráti szálak fűzik a szarvasiakat. Ugyan- sak az ő baráti kapcsolatuk révén szerepelt Földváron a belgiumi westerlóbeli népi együttes, akiket a héten Szarvason is láthatott a kö­zönség. Az idei fesztivál nem sok jót hozott a rendezőknek. Már az első napon, szomba­ton, eleredt az eső, , és foly­tatódott a rossz idő vasárnap is. fgy rendre elmaradoztak a meghirdetett szabadtéri programok. Az együttesek állandó készenlétben vára­koztak autóbuszaikon, hogy amint eláll az eső, azonnal felléphessenek. Nagy közön­ség előtt bemutatkozni csak egyszer nyílt lehetőség — vasárnap délelőtt a szántód- pusztai Jakab napi vásár­ban. A szarvasi táncosok más résztvevő együttesekkel vidám menettánccal vonul­tak be a vásár területére. Az idelátogató hazai és külföl­di közönség igazán hálás volt: nagy tapssal jutalmaz­ta a maglódi szlovák tánco­kat. Földváron és környékén úgv látszik egyetlen fedett hely a mozi, ám ez csak a résztvevő együtteseket tud­ta befogadni. (És ez se tö­kéletes építmény, hiszen mellettem a díjkiosztó ün­nepségen végig beesett az eső.) Ebben az épületben rendezték meg a szakma számára az együttesek ver­senyét. még szombaton dél­előtt. A résztvevők 15-20 perces összeállításokban mu­tathatták be műsorukat. A Tessedik együttes Sára Fe­renc koreográfiáit vitte szín­padra: egy ugrós kompozí­ciót, és megyénk néptánc­kultúráját képviselte. Pár­huzam címmel eleki és méh­keréki táncokat, valamint a szlovák hagyományokra épü­lő Aratóünnepet. A szigorú zsűri előtt megmérettetett a gyűjtés, a feldolgozás és az össztánc minősége. A szarva­si együttesből többen kaptak különféle elismerést: koreog- ráfusi díjat kapott Sára Fe­renc, zenekari díjat a Békés Banda tagjaiból és a szarva­si zenészekből álló kísérő­zenekar, az „Aranysarkan­tyú” és az „Aranygyön­gyös” cím elnyeréséért foly­A Jakab napi vásárban tatott táncversenyben máso­dik helyezést értek el Pus­kás Géza és Móricz Mária. Hogyan tovább? Erről kér­deztük Csasztovan Andrást, az együttes vezetőjét, immár hazafelé a buszon. Csasztovan András indulás előtt maga vágta a koszorú­hoz valót, ö köti rá a sza­lagdíszt is — Szinte egyetlen nap pi­henőnk sincs — mondja —, ez az év így kezdődött, és úgy látszik, így is fejeződik be. Januárban az NSZK-ban jártunk. Áprilisban Debre­cenben a főiskolai fesztivá­lon vettünk részt, amely na­gyon emlékezetes marad számunkra. Rendhagyó nép­rajzi előadás címmel össze­állított műsorunkért hat kü- löndíjat kaptunk — talán az összesét. A Rendhagyó nép­rajzi előadás reprezentálja törekvéseinket: úgy színpad­ra állítani, ahogyan az ön­magából, és ne valakinek az elképzeléseiből következzen. A zsűri nehezen járult hoz­zá. hogy részt vehessünk a versenyen, hiszen a mi mű­sorunk ideje még egyszer annyi volt, mint a többieké. Végül vacsoraidőben mutat­hattuk be. Először csak ke­vesen voltak, végül zsúfolá­sig megtelt a terem — 17 percig tapsoltak. Tulajdon­képpen a néprajzi területek táncait mutattuk be, eredeti ruhában, a zenészek is ott játszottak közöttünk. Mö­génk a vászonra parasztszo- babelsőt vetítettünk, a má­sik oldalon térképeket, ábrá­kat. A világítás három pet­róleumlámpa volt. Valószí­nűleg e műsorunknak kö­szönhetjük, hogy augusztus­ban részt vehetünk a KISZ KB szervezte Mienk a szín­pad című rendezvényen. Ügy tudom, a néptáncot csak mi képviseljük. Ez az összeállí­tás kapott meghívást július 29-re a zebegényi művészeti táborba is. Nagy várakozás­sal tekintünk e fellépések elé. hiszen a mai magyar fiatal művészek véleményét ismerjük meg. — Ügy tudom, még au­gusztusban Belgiumba megy az együttes . .. ' — Augusztus 5—14-ig Wes- terlóba utazunk, belga bará­taink meghívására. Emellett még igen sok hazai találko­zón, fesztiválon részt ve­szünk. Bánkon rendezik meg a hagyományőrző együttesek találkozóját, itt a szlovák népdalkörrel lépünk fel. Fel­lépünk Szarvason, a Tesse­dik nyári egyetem program­jában, augusztus 20-án Bé­késcsabán az agrárfiatalok országos találkozóján. Van még egy folyamatos vállal­kozásunk is: a HungarHo­tels menedzselésében Lajos- mizsén a külföldieknek rendszeresen adunk műsoro­kat. — Vannak-e gondjai az együttesnek? — Februárban csatlakoz­tak hozzánk a főiskolások. Egységesítenünk kell a tu­dást, bővíteni a ruhatárat. S<^ segítséget kapunk a Szi­réntől, és a lányaink maguk is varrnak. Lehetséges, hogy másik próbaterem után is kell » néznünk. Megtisztelés, hogy sokan várnak segítséget tőlünk: Hunyán és Csaba- csüdön tanítani kellene, Bé- késszentandráson létrehozni az önálló együttest, Mezőtú­ron vezetni a meglévőt. Itt­hon nevelni az új gárdát, fellépni rendezvényeiken ... Jó, hogy az alapító tagokra mindig számíthatok. S az együttesből hiányzik szóló­énekesünk, Vass Edit, a fe­leségem. Háromhónapos kis­fiúnkkal van otthon. A szarvasi Tessedik tánc- együttes 1983-ban alakult. 1986-ban arany minősítést kaptak. Előszeretettel vesz­nek részt a hazai néptánc­rendezvényeken, mert azt vallják, hogy az igazi meg­mérettetés itthon van . .. Kép, szöveg: Szőke Margit I

Next

/
Thumbnails
Contents