Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-31 / 179. szám
Cooptourist-tábor Gyulán . 1987. július 31., péntek Balatoni folklórtalálkozón a Tessedik táncegyüttessel Társalogjunk - angolul! Nagy a tolongás az együttesben „fodrászoknál" Rosamund és tanítványai Július 24-től augusztus 2- ig tart az az angol nyelvi tábor Gyulán, amit a Coop- tourist szervezett és hirdetett meg az idén először, kísérletképpen. A cél: társalgási tábor keretében nyelvgyakorlás lehetőségének megteremtése olyan gyerekeknek, akik már évek óta tanulnak, s jól beszélnek angolul. A huszonkét jelentkező két csoportban egy-egy angol fiatal vezetésével foglalkozik a népszerű idegen nyelvvel. Dimitrov Klára, a Coop- tourist irodavezetője és a magyar táborvezetők, Pete István és Rózsa Katalin arra számítottak, hogy nem csak a foglalkozásokon, délelőtt 9-től 12-ig, hanem a strandon, az utcán, a színházban, vagyis bárhol, amerre járnak majd a táborozok napközben, még egymás között is, angolul beszélgetnek. De nem egészen így történik ... — Az a gond, hogy több gyerek négy-öt éves nyelv- tanulás után is képtelen társalogni — mondja Pete .István. — A tábort úgy hirdettük meg, hogy olyan programot kívánunk nyújtani a gyerekeknek tíz nap alatt, mintha ezt az időt angol nyelvterületen töltötték volna. De sajnos kiderült, hogy a jelentkezők felkészültsége, nyelvtudása nagyon eltérő. Sőt az is kiderült, hogy néhányan bizony még magyarul sem tudnak társalogni... Az az igazság, hogy felkészültebb, egységesebb társaságot vártunk volna. S azt akartuk, hogy itt mindenki jól érezze magát, hasznosan töltse el ezt a tíz napot. Nem hiszek az olyan nyári táborban, ahol a szó szoros értelmében tanulni kell. Szerintem ilyen rövid idő alatt nem lehet jelentős mértékben előrehaladni, s nincs sok értelme, mondjuk, még két- három leckét venni a tankönyvből. Az viszont meggyőződésem, hogy ha az ember kimegy egy hétre például Angliába, sokkal többet gyakorol és fejlődik, mint ugyanennyi idő alatt itthon. Ezért próbáltunk a külföldi körülményekhez hasonló feltételeket teremteni ebben a nyelvi táborban. — Úgy gondolom — folytatja Dimitrov Klára —, aki elfogadható szinten ismeri az angolt, értékeli és kihasználja itt a gyakorlási lehetőséget, igazán szépen haladhat. Sőt, talán a kevésbé jó felkészültségű gyerekre is „ragad” annyi tíz nap alatt, tud annyi tapasztalatot gyűjteni, hogy nem volt itt hiába, vagyis még neki is nyújt valamit ez a tábor. S nagyon fontos, hogy nálunk a társalgáson van a hangsúly, hogy nem „tanulás-, nem iskolaízű” a dolog. Itt kötetlenül beszélgethetnének' a középiskolások divatról, zenéről, hobbiról, nyárról, vagyis mindenről, ami a fiatalságot érdekli. Ha van véleményük, persze ... — Nyári táborok, tanfolyamok esetében talán elkerülhetetlen is, hogy tudást, képességet tekintve ne vegyes csoportok jöjjenek ösz- sze. A Cooptourist kezdeményezése viszont ügyes, lé- nyegretörö, s végül is első ízben próbálkoznak a társalgási táborral. .. — Igaz, s jövőre- valószínűleg másképp csináljuk. Ügy kell majd meghirdetni a tábort — magyarázza Pete István —, hogy nyelvvizsgaelőkészítőbe, egyetemi felvételi-előkészítőbe várjuk a jelentkezőket. Ezzel, reméljük. elejét vehetjük az ilyen problémáknak. Steven csoportja videóról beszélget Fotó: Gál Edit A huszonkét középiskolás, 13—22 évesek, általában Békéscsabáról vagy legalábbis a megyéből érkeztek Gyulára, egy-két szegedi, budapesti akad köztük. Az Erkel Diákotthonban laknak. Angol társalgáson kívül városnézés, strandolás, színház, múzeum, vacsora a Pizzában, fagyizás a Százéves Cukrászdában és hasonló érdekes programok színesítik ezt a tíz napot. Ha minden jól megy, ezek is használnak a nyelvtudásuknak. Rosamund Oddie az idén végzett Oxfordban, először jár Magyarországon és először tanít. — A tábor elején kicsit nehezen indult a szóváltás. Senki nem mert megszólalni, egyedül beszéltem egész idő alatt, s nem tudtam, ki mit ért meg az egészből, mivel senkitől nem kaptam visszajelzést. De most már sokkal jobb a helyzet, érdekesebbek a foglalkozások, élvezem a tanítást. Repülővel érkeztünk Budapestre, s onnan kocsival jöttünk Gyulára. így még nem sok időm volt körülnézni. Azt viszont máris látom, hogy Gyula nagyon szép kisváros. A tábor után egy hetet töltünk majd Budapesten, ennek már előre is örülök. — Meglepődtem, amikor mesélték, hogy a csoporttal megnéztétek Sütő András Álomkommandóját a Várszínházban. Tetszett az előadás? — Természetesen nem értettem egy szót sem, egyetlen szót sem! De előzőleg elmondták, milyen darabról és körülbelül miről van szó. S a színészek játéka, ahogyan a darabot előadták, magával ragadott. A színpad és a díszlet csodálatos. Csak kicsit hideg volt. * — Mi a véleményed a táborról és a tanítványokról? — A többség fiatalabb, mint amire számítottam, s igen nagyok a tudás-, a felkészültségbeli különbségek. De meggyőződésem: a legjobb, a leggyorsabb módja a nyelvtanulásnak, ha az ember beszél, ha rákényszerül arra, hogy beszéljen. — Érkezésünkkor éppen különböző párbeszédeket gyakoroltatok: az asztalfoglalás, rendelés étteremben, partyra szóló meghívás. Az asztalon külföldi napilapok, képes magazinok, szótárak. Milyen anyagokkal dolgoztok? — Sokat foglalkozunk újságcikkekkel. Megpróbáljuk értelmezni, megbeszélni az írások tartalmát, nyelvét, stílusát, ami eléggé sajátos és nehéz az angolban. Sokat játszunk, például szójátékokat. Olyan témákról beszélgetünk, mint a család, az oktatás, a magyar és az angol iskolarendszer, kedvenc időtöltés. Hozfunk magunkkal-videót, híradórészleteket, reklámot, televíziós darabokat. amikről szintén véleményt cserélünk majd. A diákjai kedvelik Rosa- mundót. Azt mondják. jó hallgatni, mert szépen beszél, és mindig jókedvű, kedves. Steven Waters, a másik angol táborvezető, ugyancsak most végzett Oxfordban angol irodalom szakon. — Azért vagyunk itt, hogy segítségünkkel angolul foly- lyon a társalgás. Arra törekszem, hogy mindenki gyakorolhassa a nyelvet. Beszélgetünk erről-arról, mialatt én igyekszem bővíteni diákjaim szókincsét, kijavítani hibáikat. Szóval a beszélgetés a legfontosabb. De közben képet adunk egymásnak országainkról, életünkről, szokásainkról, vagyis ez a tábor mindenkinek élmény. — Ismerik-e a magyar diákok az angol irodalmat? Vagy csak Shakespeare-t és Robert Burnst? — Inkább csak a nyelvet ismerik, meg Dickenst... — Milyen benyomásaid vannak Magyarországról? — Sokat még nem láttam, de egyet máris tudok: a valóság teljesen eltér attól, amit Nyugaton gondolnak és mondanak erről az országról. Szép, modern városokat láttam. A középiskolások nagyobb része már több éve tanul angolt iskolában vagy különórákon. Szívesen jöttek ebbe a nyelvi táborba, mert felismerték, mennyire fontos a nyelvtudás, a gyakorlási lehetőség, akár vizsgára készülnek, akár külföldi utazásra, vagy éppen ismereteiket akarják bővíteni. Jól érzik itt magukat, s nem bánják egy cseppet sem, hogy a nyaralásból, a pihenésből szánták ezt a tíz napot munkára. Egyébként ez is nyaralás, mondják, csak kicsit fárasztóbb, de megéri! Külön élvezik angol táborvezetőiket, s azt, hogy nem két- nyelvűek a foglalkozások, vagyis nem fordítanak magyarra, angolul hallják a szavak magyarázatát, értelmezését is. Mint a legtöbb úttörő kezdeményezés, ez a társalgási tábor sem mentes bizonyos gondoktól. S a tíz nap, bármilyen intenzív is, nyilván nem pótolhat ugyanennyi, Angliában töltött időt. A gyerekek szorgalma, igyekezete viszont mindenképp elismerést érdemel, akárcsak a Cooptourist ötlete, kísérlete arra, hogy a nyelvgyakorlás minél ideálisabb feltételeit teremtse meg. Niedzielsky Katalin Az idén 20. alkalommal rendezte meg a Somogy Megyei Művelődési Központ, a Balatonföldvári Nagyközségi Tanács és az Expressz délbalatoni igazgatósága a nyári folklórtalálkozót. A kétnapos fesztivált a rendezők elsősorban azért hozták létre, hogy fórumot teremtsenek a dunántúli népi kultúránál«, és bemutatkozási lehetőséget a területi tánc- együtteseknek. A balatonföldvári fesztivál 1961 óta létezik — csak ezután alakultak meg- néhány év múlva a többiek: a szegedi vagy a Duna menti tájfesztiválok. Az idén 11 együttes versengett a népzene-néptánc szak- tekintélyei, Olsvai Imre és Vásárhelyi László előtt. A nagy múltú rendezvényre meghívást kapott a szarvasi Tessedik táncegyüttes is. mint egyetlen, más tájegységen működő arany minősítésű néptánccsoport. A részvételt annak köszönhették, hogy 1984-ben Szarvason bemutatkozott — főként népi . kultúrájával — Somogy megye. A Kaposvár táncegyütteshez azóta is baráti szálak fűzik a szarvasiakat. Ugyan- sak az ő baráti kapcsolatuk révén szerepelt Földváron a belgiumi westerlóbeli népi együttes, akiket a héten Szarvason is láthatott a közönség. Az idei fesztivál nem sok jót hozott a rendezőknek. Már az első napon, szombaton, eleredt az eső, , és folytatódott a rossz idő vasárnap is. fgy rendre elmaradoztak a meghirdetett szabadtéri programok. Az együttesek állandó készenlétben várakoztak autóbuszaikon, hogy amint eláll az eső, azonnal felléphessenek. Nagy közönség előtt bemutatkozni csak egyszer nyílt lehetőség — vasárnap délelőtt a szántód- pusztai Jakab napi vásárban. A szarvasi táncosok más résztvevő együttesekkel vidám menettánccal vonultak be a vásár területére. Az idelátogató hazai és külföldi közönség igazán hálás volt: nagy tapssal jutalmazta a maglódi szlovák táncokat. Földváron és környékén úgv látszik egyetlen fedett hely a mozi, ám ez csak a résztvevő együtteseket tudta befogadni. (És ez se tökéletes építmény, hiszen mellettem a díjkiosztó ünnepségen végig beesett az eső.) Ebben az épületben rendezték meg a szakma számára az együttesek versenyét. még szombaton délelőtt. A résztvevők 15-20 perces összeállításokban mutathatták be műsorukat. A Tessedik együttes Sára Ferenc koreográfiáit vitte színpadra: egy ugrós kompozíciót, és megyénk néptánckultúráját képviselte. Párhuzam címmel eleki és méhkeréki táncokat, valamint a szlovák hagyományokra épülő Aratóünnepet. A szigorú zsűri előtt megmérettetett a gyűjtés, a feldolgozás és az össztánc minősége. A szarvasi együttesből többen kaptak különféle elismerést: koreog- ráfusi díjat kapott Sára Ferenc, zenekari díjat a Békés Banda tagjaiból és a szarvasi zenészekből álló kísérőzenekar, az „Aranysarkantyú” és az „Aranygyöngyös” cím elnyeréséért folyA Jakab napi vásárban tatott táncversenyben második helyezést értek el Puskás Géza és Móricz Mária. Hogyan tovább? Erről kérdeztük Csasztovan Andrást, az együttes vezetőjét, immár hazafelé a buszon. Csasztovan András indulás előtt maga vágta a koszorúhoz valót, ö köti rá a szalagdíszt is — Szinte egyetlen nap pihenőnk sincs — mondja —, ez az év így kezdődött, és úgy látszik, így is fejeződik be. Januárban az NSZK-ban jártunk. Áprilisban Debrecenben a főiskolai fesztiválon vettünk részt, amely nagyon emlékezetes marad számunkra. Rendhagyó néprajzi előadás címmel összeállított műsorunkért hat kü- löndíjat kaptunk — talán az összesét. A Rendhagyó néprajzi előadás reprezentálja törekvéseinket: úgy színpadra állítani, ahogyan az önmagából, és ne valakinek az elképzeléseiből következzen. A zsűri nehezen járult hozzá. hogy részt vehessünk a versenyen, hiszen a mi műsorunk ideje még egyszer annyi volt, mint a többieké. Végül vacsoraidőben mutathattuk be. Először csak kevesen voltak, végül zsúfolásig megtelt a terem — 17 percig tapsoltak. Tulajdonképpen a néprajzi területek táncait mutattuk be, eredeti ruhában, a zenészek is ott játszottak közöttünk. Mögénk a vászonra parasztszo- babelsőt vetítettünk, a másik oldalon térképeket, ábrákat. A világítás három petróleumlámpa volt. Valószínűleg e műsorunknak köszönhetjük, hogy augusztusban részt vehetünk a KISZ KB szervezte Mienk a színpad című rendezvényen. Ügy tudom, a néptáncot csak mi képviseljük. Ez az összeállítás kapott meghívást július 29-re a zebegényi művészeti táborba is. Nagy várakozással tekintünk e fellépések elé. hiszen a mai magyar fiatal művészek véleményét ismerjük meg. — Ügy tudom, még augusztusban Belgiumba megy az együttes . .. ' — Augusztus 5—14-ig Wes- terlóba utazunk, belga barátaink meghívására. Emellett még igen sok hazai találkozón, fesztiválon részt veszünk. Bánkon rendezik meg a hagyományőrző együttesek találkozóját, itt a szlovák népdalkörrel lépünk fel. Fellépünk Szarvason, a Tessedik nyári egyetem programjában, augusztus 20-án Békéscsabán az agrárfiatalok országos találkozóján. Van még egy folyamatos vállalkozásunk is: a HungarHotels menedzselésében Lajos- mizsén a külföldieknek rendszeresen adunk műsorokat. — Vannak-e gondjai az együttesnek? — Februárban csatlakoztak hozzánk a főiskolások. Egységesítenünk kell a tudást, bővíteni a ruhatárat. S<^ segítséget kapunk a Sziréntől, és a lányaink maguk is varrnak. Lehetséges, hogy másik próbaterem után is kell » néznünk. Megtisztelés, hogy sokan várnak segítséget tőlünk: Hunyán és Csaba- csüdön tanítani kellene, Bé- késszentandráson létrehozni az önálló együttest, Mezőtúron vezetni a meglévőt. Itthon nevelni az új gárdát, fellépni rendezvényeiken ... Jó, hogy az alapító tagokra mindig számíthatok. S az együttesből hiányzik szólóénekesünk, Vass Edit, a feleségem. Háromhónapos kisfiúnkkal van otthon. A szarvasi Tessedik tánc- együttes 1983-ban alakult. 1986-ban arany minősítést kaptak. Előszeretettel vesznek részt a hazai néptáncrendezvényeken, mert azt vallják, hogy az igazi megmérettetés itthon van . .. Kép, szöveg: Szőke Margit I
