Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

NÉPÚJSÁG 1987. július 31., péntek o Miért alapítottak új adóhivatalt? Ellenőr voltam Nemrégen a Magyar Köz­löny szűkszavúan adta hí­rül, hogy megalakult az Adó- és Ellenőrzési Hivatal. Az új szervezet a korábbi szétszórt apparátust egyesí­tette, e névtábla alatt mű­ködnek már a korábbi El­lenőrzési Főigazgatóság, az adómegállapító hivatalok, az illetékhivatalok e területtel foglalkozó részlegei, illetve a tanácsi adóapparátus egyes csoportjai is. A névváltozás fontos át­alakulást takar. A pénzügyi intézményrendszer korszerű­sítésének újabb, igaz, kevés­bé látványos lépése érkezett el. S tegyük hozzá gyorsan, az adóreformtól függetlenül. Nem véletlen, hogy nem az Országgyűlés őszi üléssza­kán hozandó döntéstől tet­ték függővé az apparátus fölállítását. A létrehozás alapvető indoka ugyanis az eljárás egységesítése volt. Azonos értelmezés Valószínű, alig akad ma valaki Magyarországon, aki baráti társaságban ne hal­lott volna rémtörténeteket az adóhivatal logikátlan el­járásairól, az adó megállapí­tásának ^ önkényességéről stb. És hiba lenne, ha nem ismernénk el, éppen az ap­parátus széttagoltsága, az egységes irányítás és ellen­őrzés hiánya valóban az ér­vényes jogszabályok egy­mástól merőben eltérő mó­don való értelmezésére adott alkalmat. Hiszen minden ta­nácsnak jogában áll az adott kereten belül, hogy A címlapon a szokástól el­térően — és a nyári meleg­hez igazodva — könnyen emészthető színes és válto­zatos hírkoktélt olvasha­tunk. Első helyre kívánko­zott az az örvendetes ese­mény, mely szerint a lap kiadójának munkáját a ten­gerentúli társalapító válla­lat, az International Data Group vállalkozói díjjal ju­talmazta. Megtudhatjuk még mitől jövedelmez jól a szá­mítástechnika, miért virág­zik a számítógépes bűnözés és milyen új adatvédelmi törvények védenek az ille­gális beavatkozástól. A Fórum rovatot ezúttal a számítógépes génelemzés és kromoszómavizsgálat be­mutatásának szentelték a cikkek szerzői. Hírek a nyomtatók világából: négy új IBM, és egy gyors mát­rix nyomtatóról, valamint egy úgynevezett tintabefecs­kendező printerről is olvas­hatunk. megszabja, mikor ad példá­ul egy kis falu cipészének adókedvezményt, vagy ép­pen -mentességet, és kinek engedi el méltányossági ala­pon a tartozásait. S az adó­fizető állampolgárok joggal érezhették úgy, hogy hát­rányba kerültek, mert a mentesség az egyik megyé­ben vagy városban járt, míg máshol nem. Az is biztos, hogy éppen a kiskereskedőknél, kisipa­rosoknál a forgalom becslé­se sokszor lehetetlen hely­zetet teremtett. Valós ada­tok nélkül az egyik fél — a kereskedő vagy iparos — a valódi forgalomnál keveseb­bet, az adóhivatal pedig sok­kal többet írt az adóívre. S nem szorul különösebb ma­gyarázatra, hogy e kérdés­ben is mennyire eltérhetett egymástól az egyes adóhiva­talok, illetve a tanácsok pénzügyi osztályainak véle­ménye. He a helyi érdekviszonyok Az egységes adóhivatal létrejötte segítheti az áldat­lan helyzet fölszámolását, persze csak a most érvényes jogszabályok keretein belül. Ez mindenképpen azt jelen­ti, az eljárás minden egyes lépcsőjében azonos elvek alapján bírálják el az adó­fizetők bevallásait, kérel­meit. És segíthet abban is, hogy ne,a helyi érdekviszo­nyok határozzák meg az adózás nagyon fontos ele­meit, a mentességek, ked­vezmények alapelveit, a mél­tányossági elbírálás kritériu­Az 5. oldal a humán mű­vészetek reprezentánsaié: Gulyás Dénes operaénekes, Szilvási Lajos író, és Juhász Előd beszél arról, milyen szerepet kaphat munkájuk­ban a számítógép. Kiknek a feje íelett lóg Damoklész kardja? A ke­rek asztal mellett jogászok, adatvédelmi szakemberek, valamint szociológus vitat­kozott arról, milyen garan­ciák kívánatosak a szemé­lyiségi jogok védelmére a nagy központi nyilvántartá­soknál. Sokan teszik fel manapság a kérdést: mire jó a számí­tógép? Erre próbál vála­szolni a cikk írója. E sok érdekesség mellett a szoká­sos sorozatokkal, valamint Commodore játékprogra­mokkal örvendezteti olvasó­it a PC Mikrovilág 1987 13. száma. mait. Lehet, hogy ezek még szigorúbbak is lesznek né­hány helyen, mint most. De valószínűleg, az egységes rendszer alkalmazása senki­ben sem kelti azt az érzést, hogy talán személyes okok­ból egyedül vele packázik a „hivatal”. Persze, erre az átalaku­lásra még néhány hónapot várnunk kell, az apparátus fölállítása csak most kezdő­dött meg. Minden megyében és a fővárosban létrejöttek az adófelügyelőségek; ezek a lakossági általános jövede­lemadóval, illetve szintén az e szférát érintő forgalmi adó ügyeivel foglalkoznak. Egységes megyei apparátus A' hasonló területi elosz­tásban fölállított igazgatósá­gok a vállalatok adóügyeit intézik. Tehát már most lét­rejött egy megyén belül az egységes apparátus, s az akkor is nagy szó, ha az alapvető szabályok nem vál­toztak, tehát az adóeljárás menete alapjaiban azonos a korábbival. Az új adóhivatal munkája akkor módosul lényegesen, ha az Országgyűlés elfogad­ja az adóreform tervezetét. Ekkor lényegesen bővül az adózók száma, az ügyek, az akták is jócskán megszapo­rodnak, így jóval több mun­katársra lesz szükség, ahogy a modern technikát, a szá­mítógépet sem nélkülözhetik majd. Ám a fölkészülés csak szeptember után kezdődhet meg. K. Lakatos Mária Növényvédelmi előrejelzés Az elmúlt hetek kániku­lai időjárása ellenére erősen növekedett a levéltetű-fertő- zés a zöldségféléken — jel­zi a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A zá­porok, zivatarok a tetűk egy részét ugyan lemosták a nö­vényekről, de az újabb fel- melegedés után olyan gyor­san szaporodnak, hogy ha­marosan korábbi számukat is meghaladják. Sürgősen védekezni kell tehát elle­nük. A babot most a babzsizsik veszélyezteti; legjobban szin­tetikus szerekkel előzhető meg a fertőzés. A gyümölcs­fákon a hőség az atkák el­szaporodását és a liszthar­mat fellépését okozta, s a bajt a néhány napos eső sem enyhítette. Ezért feltét­lenül védelemre van szük­ség Tömegesen kelnek a le- véláknázómoly lárvái, ame­lyek ellen sürgősen be kell avatkozni,' mert a hatásos védelemre csak rövid idő áll rendelkezésre. Igen erős a bagolylepke rajzása, s ez főként a kony­hakerti növényekre, a ká­posztafélékre veszélyes, ká­rosítja a paprikát, a hagy­mát, sőt a kukoricát is. A nagy meleg hatására meg­jelentek a piros színű ká­posztapoloskák is. A gyümölcsöskertekben még akkor is is szükség van levéltrágyára, ha szerves­vagy műtrágya-utánpótlás nélkül is szépen díszlenek, teremnek növényeink. A lombtrágya ugyanis sok, a növényeknek nélkülözhetet­len fontos mikroelemet tar­talmaz, amelyek nélkül fej­lődésük, rendszeres termő- képességük elmarad. A le­véltrágya alkalmazása azon­ban csak a vegetáció első felében tanácsos, most már be kell fejezni használatát, mert hátráltatja a termőrü­gyek, a hajtások és a vesz- szők beérését, s így a jövő évi termést is veszélyezteti. DÉGAZ orosházi kirendeltsége felvételre keres — épületgépészeket, — építésvezetőt, — műszaki ellenőrt, — minősített hegesztőt, — gépkezelőt, — gázkészülék-szerelőket, — AC-mérőleolvasót, segítőket. Jelentkezés: Orosháza, Fürdő utca 1. Megjelent a Mikrovilág új száma Utasok jeggyel, bérlettel... és anélkül — Jó napot kívánok, a jegyeket és bérleteket ké­rem ellenőrzésre felmutat­ni! A lehető legváratlanabb pillanatokban hangzik fel a buszokon ez a felszólítás. Az utasok különböző mó­don reagálnak. A többség nyugodtan előveszi „útiok­mányát”, mások — annak ellenére, hogy tudják, úgy­sem találnak semmit — za­varukban kotorászni kezde­nek zsebeikben, tárcájuk­ban, néhányan nagy nyuga­lommal törődnek bele a megváltoztathatatlanba: bír­ságot kell fizetniük, s van­nak, akik az ajtók felé nyo­mulnak, bízván abban, hogy le tudnak még ugrani a buszról a megállóban, amíg az ellenőr odaér. Ez utóbbiak — a blicce­lők — Békéscsabán tavaly 913 alkalommal fizettek bír­ságot készpénzzel, 1722-szer pedig csekkel. Természete­sen a jegy és bérlet nélkül utazók száma ennél jóval nagyobb, hiszen képtelenség minden buszjáratot ellen­őrizni. A helyi Volán szak­embereinek becslése szerint az utazóközönség 5-10 szá­zaléka potyázik. A megyeszékhelyen az au­tóbuszüzem 17 embert al­kalmaz jegyellenőrként. Kö­zülük két délutáni műsza­kost elkísértem, mert kí­váncsi voltam, hogyan zaj­lik le egy ellenőrzés a „má­sik oldal" szemszögéből. Gabriella és János — fia­tal koruk ellenére — már nagy tapasztalattal rendel­keznek. — Munkába állásom után néhány héttel már messzi­ről meg tudtam állapítani, hogy ki akar bliccelni — emlékezik vissza János, mi­közben a Szabadság téren a 9-es buszra várakozunk. Gabi a hátsó ajtón, mi az elsőn szállunk fel a csuk­lósra. Pár perc elteltével — eddig időt kell adni minden­kinek, hogy érvényesítse a jegyét — felhúzom a piros karszalagot. — Gyorsan el fog terjed­ni a hír a városban, hogy új kollégánk van, és ön is úgy fog járni, mint mi. Ha nem vagyunk szolgálatban, és csak magánemberként utazunk, akkor is felmutat­ják nekünk a jegyüket, bér­letüket — mondják nevetve az.' igazi ellenőrök, miután már a 8-ast várjuk. De ezen a járaton is — ugyanúgy, mint ai 1-esen — mindent rendben találunk. — Lehet, hogy nem lesz semmilyen sztori, amiről írhatnék? — Várjuk ki a végét! Bármelyik pillanatban tör­ténhet valami érdekes. Mintha a próféta szólt vol­na belőle. Átszállunk az 5- ös buszra. Egy — finoman fogalmazva — illuminált ál­lapotban levő fiatalember reszketeg kezével előkoto­rász ugyan zsebei mélyéből néhány összegyűrt jegyet, de — pechére — egyik sem ér­vényes. Pénze nincs — vagy nem akarja bevallani, hogy van — ezért helyszíni bír­ság helyett a személyi iga­zolványából írjuk ki az ada­tait. János a csekk átadásá­val egyidejűleg elmagyaráz­za neki, hogy amennyiben 30 napon belül nem rendezi tartozását, úgy a jelentősen megemelt díjat kell kifi­zetnie. S ha ezt is megta­gadja, akkor hatóságilag tilt­ják le tőle a pénzt. Blicce­lőnk hevesen bólogat, de borzasztóan meg lennék le­pődve, ha — bódult állapo­tának elmúltával — emlé­kezne, hogy milyen úton- módon került hozzá a csekk. — Mi történik akkor, ha valaki* sem fizetni, sem a személyi igazolványát be­mutatni nem hajlandó? — Munkakörünkből faka­dó jogunk és kötelességünk, hogy ilyenkor rendőrhöz for­duljunk. Ekkor ő igazoltat­ja az illetőt. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor. Ehelyett bemondás útján vesszük fel az adatokat. — S mi van, ha a „hasá­ra üt", s úgymond be tel­jesen valótlan adatokat. — Erre általában gyor­san rájövünk, mert ilyen­kor nem folyamatosan dik­tál az illető, kivár, sokat gondolkozik közben. Más­részt vissza szoktunk kér­dezni egy-két adatra, s ad­digra már elfelejti, hogy mit mondott pár pillanattal előbb. De sajnos így is so­kan kijátszanak bennünket. A múlt hónapban például 25 helyről jött vissza a le­vél azzal, hogy a „címzett ismeretlen". — Érdekük az ellenőrök­nek, hogy minél több po- tyázót füleljenek le? — A második negyedév­től kezdve már igen. Ha egy hónapban legalább 40 bírságot kiszabunk, akkor a befolyt összeg fele minket illet. — S ha az utolsó napig csak 39 jött össze? Nem lehet valakit megkérni, hogy játssza el a „lógós" szere­pét? Jót derül ezen a kérdé­sen Gabi és János. Van időnk beszélgetni, hi­szen sokat késik a 17-es. Ezen a járaton is rendben találunk mindent. Miután leszállunk, folytatjuk a be­szélgetést. — Próbálták már önöket megfenyegetni, vagy meg­vesztegetni ? — Mindkettővel kísérle­teztek már — feleli János. Volt, aki kifejtette, hogy nekünk, illetve a hozzánk hasonlóknak legszívesebben beverné a fejét. Ám tettle- gességre még nem került sor. Más fölajánlotta a ná­la levő egy kiló banánt, ha nem büntetem meg. A leg- illemtudóbb bliccelők azon­ban már kezükben a szá­zassal várnak bennünket. — Melyik útvonalon van a „legjobb" kapás? — A Szabadság tér és a vasútállomás között, külö­nösen a reggeli és a késő délutáni csúcsidőben. Végre bedöcög a 7-es. Egy 8 év körüli hosszú, szőke hajú, copfos kislány nagyon megretten, amikor kérjük tőle a jegyét. Riadalom ül ártatlan kék szemében, mi­kor magyarázza, hogy vé­letlenül otthon felejtette a bérletét. A mondókája vé­gén aztán eltörik nála a mécses. Megesik rajta a szí­vünk, hagyjuk továbbutaz­ni. — Kikből kerülnek ki ál­talában a potyázok? — Főleg a 14—20 év kö­rüli fiúkból és — ez nagyon érdekes — a jól szituált kö­zépkorú hölgyekből. Este 6 óra van. A buszok egyre kihaltabbak. Elköszö­nök a jegyellenőröktől, ők azonban folytatják tovább utazgatásaikat egészen ad­dig, amíg az utolsó busz is „elmegy aludni”. B. Cs. Emberek a hivatalban Közügyekben járva, áll­tam már néhány órát olyan hivatalos helyiségben, ahol a hivatalnokok a tegnapi lab­darúgó-mérkőzés részleteit taglalták, vagy éppen arról beszélgettek, hogy Mici né­nit meg kellett operálni. Az­után egyik ismerősük be­hozta tényleg csodálatos gyermekét, s mindenki oda­szaladt, hogy az apróságban gyönyörködjön. Mi, az ügy­felek csak álltunk és bá­multunk egymásra. Arra gondoltunk; biztosan rosz- kor jöttünk, mert etj^en a hivatalban mindenki a ma­gánügyeivel van elfoglalva. Biztosan lejárt az ügyfélfo­gadás időpontja. Az _egyik bácsi nem bírta tovább," s ki­fakadt magából: — Tessék mondani, med­dig tart a hivatalos idő eb­ben a hivatalban? — Várjon a sorára, még sok az elintéznivalónk — és trécseltek tovább. A múlt héten Mezőhegye­sen jártam, sokat időztem a tanácsházán, ahol szorgos munka folyt. Szerettem vol­na tapasztalataimat kiegészí­teni, s olyan hivatalnokfé­lékre bukkanni, mint ami­lyenek már nem is egyszer megkeserítették sokak vára­kozó perceit. Nem találtam egyet sem. Ott mindenki olyan készséges volt az ügy­felekhez, még akkor is, ami­kor nem ügyfélfogadási idő­ben jöttek, hogy azon tény­legesen meglepődtem. Sen­kit sem utasítottak el az­zal, hogy jöjjön holnap, még kedden és pénteken sem, amikor hivatalosan nem tartanak ügyfélszolgálatot. Meg is kérdeztem Kassai Béla tanácselnöktől: — Nem rossz a hivatalnak, hogy itt állandóan jönnek- mennek az emberek? — A mi Mezőhegyesünk, mint település szerteágazó. Vannak majorok, ahonnan reggel jön a busz és este tér vissza. Nincs lelkünk azt mondani az embereknek, akik más ügyekben is jár­nak a településre, hogy jöj­jenek holnap. Ha itt van­nak, elintézzük az ügyüket. Nekünk is könnyebb, egy üggyel kevesebb marad, de könnyebb az ügyfélnek is, mert akkor és ott segítet­tünk rajta, amikor éppen igényelte. De ha valaki a település sűrűn lakott ré­széből jön és kér segítséget, a tanácsháza dolgozói ren­delkezésre állnak. Sohasem tagadjuk meg az ügyintézés azonnali nyújtását. De ami­kor az ilyen közeli ügyfe­leknek eleget tettünk, köte­lességünknek tartjuk az il­lető tudomására hozni: el­intéztük az ügyét, annak el­lenére. hogy azon a napon nincs ügyfélszolgálat. De ugyane'zt egy távolról hoz­zánk fordulónak már nem mondjuk meg. Az egyik előadótól tudom, ha valakit hivatalos ügyben idéznek a tanácsra, akkor két idézőt küldenek. Az egyik idézőt a munkaidő- alap védelmében állítják ki, vagyis amikor az idézett műszakban van. mentesül a megjelenési kötelezettség alól. A másik idézőre a hét­fő, szerda, csütörtök, szom­bat kerül valamilyen köze­lebbi időponttal, amikor az ügyfélszolgálat az illetőt várja. Mindkét esetben az ügyfél és a munkahely kö­zösen dönt: melyik ügyfél- szolgálati időpontot vá­lasztja. Rugalmasság az emberek dolgainak intézésében Mező­hegyesen, ahol a tanács így szervezi munkáját, mond­ván: a tanács a lakosságé, a hivatal a településé, az ügy­intézés az állampolgáré. Meg azután a tanács azért van, hogy az állampolgárok­nak segítsen, közszolgálati munkássága a település köz­hangulatát formálja, erősít­se. Mezőhegyesen ilyesmit tapasztaltam. S tegyük hoz­zá: egyre több helyen. (dupsi)

Next

/
Thumbnails
Contents