Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-17 / 167. szám
1987. július 17., péntek Útkeresés a TIT békéscsabai szervezetében Beszélgetés az új városi elnökkel B tömörség előnyei és hátrányai Az építészet rövid története ÉA. __;..._.............................................................. .....:.......................' ■■ : A Nagytemplom homlokzata Abu Szimbelben i. e. 1300 körül Nemrég választották meg dr. Jakab Katalint a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának igazgatóját a TIT békéscsabai városi szervezetének elnökévé. Mint beszélgetésünk kezdetén elmondta, vegyes érzésekkel vállalkozott a feladatra, hiszen nemigen ismerte a szervezet munkáját, s így elképzelése is kevés volt arról, miként vihetné előbbre az ismeretterjesztés ügyét. Aztán részt vett a TIT megyei, majd országos küldöttértekezletén, s megpróbálta leszűrni az elhangzott hozzászólások tanulságait ... — Az állami támogatás mértéke az ismeretterjesztésben is csökkent, így az hamar nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a TIT egyik legnagyobb gondja, vagy inkább feladata a jövőben a működéséhez szükséges gazdasági alapok megteremtése. A klasszikus ismeretterjesztés keretei között nehéz, sőt véleményem szerint lehetetlen szert tenni olyan bevételekre, melyekből az önfenntartást finanszírozni tudjuk, ezért új, úgynevezett praktikus ismeretterjesztésre kell törekednünk, úgy, hogy ne adjuk fel a régi. hagyományos formákat sem. — Csupán gazdasági okai lennének a TIT megújulási törekvéseinek? — Természetesen nem. hiszen legalább ilyen nagy dilemma, hogy az emberek szabadidejük mind kisebb hányadát fordítják önművelésre. Meg kell találni azokat a rétegeket, témaköröket, melyeket megcélozva nagyobb eredményt mutathatunk lei. Ha például a tanulóifjúságra gondolok: a tehetséggondozásban, a felsőfokú oktatási intézményekbe történő felkészítésben, az egészséges életmódra nevelésben és sorolhatnám tovább még mi mindenben egészíthetné ki a TIT az oktatási intézményekben folyó munkát. Túllépve ezen a körön. meggyőződésem, hogy az igazán hatékony ismeretterjesztő munka alapja csak egy adott közösség, legyen az munkahelyi kollektíva, szabadidőklub. vagy baráti társaság lehet ... A kommunikáció fejlődésével és a szabad idő drasztikus csökkenésével számolva új utakat kell keresnünk. E célt szolgálják egyebek mellett az úgynevezett praktikus tanfolyamok. „A korral lépést nem tartó eiedményeket elérni...” — Békéscsabán például mivel próbálkoztak? — A nyelvtanfolyamokat említeném elsősorban, de indítottunk méregkezelőitől elsősegélynyújtó tanfolyamig sokféle képzést. A jövőben is szeretnénk minden olyan témakörrel foglalkozni, mely az iskolarendszerű képzésbe nem fér bele. — Lehet, hogy napjaink gazdasági változásai felgyorsítják az ismeretterjesztő munka megújulását? — Természetesen, s ennek két oka is van. Az egyik, hogy a szakmai mobilitás várhatóan növekedni fog, s a TIT a felnőtt lakosság képzésében egyre nagyobb részt vállal. A másik ok. amiről már beszéltünk is: ha a szervezet élni akar. meg kell teremtenie saját bevételi forrásait. Az országos statisztikák is bizonyítják, a hagyományos előadások száma csökkent, s ugyanakkor jellemző a tanfolyami formák túlsúlya. ismeretekkel elképzelhetetlen ♦ Fotó: Gál Edit — XJjságok hirdetéseiben gyakran olvashatunk ilyen ajánlatokat; nyelvtanítást, vagy egyetemi, főiskolai felkészítést vállalunk. Mindez befolyásolja az önök munkáját? — Kétségtelen, hogy a második gazdaságban komoly versenytársak jelentkeztek, s ez konkurenciát jelent, mely a még eredményesebb, hatékonyabb ismeretterjesztésre ösztönöz. Ám a TIT nagy előnye a százéves referencia, melyet nem vitathat el senki. — A TIT-tagságról még nem beszéltünk. Úgy tűnik, a tisztújítás egyben fiatalítással is járt sok helyen . . . — „Megöregedett a szervezet”, mondták az országos küldöttértekezleten. Ezért tartom fontosnak, hogy ily módon is próbáljanak fiatalítani. Az egyetemi, főiskolai hallgatók körében sajnos alacsony a TIT-tagság létszáma, ám örvendetes, hogy például Szarvason a DATE-n épp ennek az ellenkezőjéről számolhatunk be. hisz ott jól működik a TIT helyi szervezete. A művelődési miniszter az országos értekezleten úgy fogalmazott: korszerű értelmiségi magatartás TIT-tagnak lenni. S valóban. El kell jutnunk odáig, hogy az értelmiség igényét érezze annak, hogy szakmai tudását továbbadja valami módon. A műszaki és elsősorban a városi agrárértelmiség körében még alacsony a TIT-ta- gok aránya, s ebben én nagy tartalékot látok. Csak az útját, módját kell megtalálnunk, miként vonhatnánk be őket ismeretterjesztő munkánkba. — Sokan hiányolják a TIT-előadásokon a korszerű technikát. .. — Az biztos, hogy manapság, mikor gyermekeink számítógép mellett nőnek fel, fontos kérdés ez is. Ám semmiféle technika nem pótolhatja a hagyományos ismeretterjesztés előnyét, azt, hogy kommunikálni lehet az előadókkal. S ha már a technikánál tartunk, hadd tegyem hozzá: szeretnénk a közösségi televíziók ismeret- terjesztő funkcióját erősíteni. Ám ez már a jövő feladatai között szerepel, csakúgy, mint az, hogy az oktatási, közművelődési intézményekkel, valamint más társadalmi szervezetekkel is jó lenne szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat. A feladatokról, elképzelésekről szólva megemlíteném még, hogy jobban számításba kell vennünk a tanítóképző hallgatóit. Egyrészt, mert hatékony ismeretterjesztő munkát végezhetünk körükben, másrészt leendő aktivistáink is ők. — Végül, mint gazdasági vezetőt kérdezem: mennyire tartja fontosnak a dolgozók műveltségi színvonalának emelését? — A felsőfokú végzettsé- gűektől a szakmunkásokig, valamennyi dolgozói csoportunk esetében lehetővé, vagy kötelezővé tesszük a szakmai képzést, továbbképzést. Bár anyagi lehetőségeink nekünk is beszűkültek, ezen soha nem takarékoskodtunk, hisz dolgozóink tudása biztosan kamatozik valahol. Gyárunk profilja egyébként is olyan, hogy hiányos, a korral lépést nem tartó ismeretekkel elképzelhetetlen lenne eredményeket elérni. Elég csak arra gondolni, hogy a vezérléstechnikában milyen komoly generáció- váltások mennek végbe napjainkban. Hát ezért tartom fontosnak, hogy az új iránt fogékony, korszerű ismeretekkel rendelkező munkatársak vegyenek körül. — És valóban ilyen kollégái vannak? — Igen. Nagy Agnes Két kötetben, gazdag képanyaggal illusztrálva adta közre a Műszaki Könyvkiadó Szentkirályi Zoltán és Détshy Mihály Az építészet rövid története című tanulmányát. Mint a köteten feltüntetik, a mű az azonos című tankönyv változatlan utánnyomása A 245 oldalas első kötet a szöveges részt tartalmazza. A jóval vaskosabb 455 oldalas, sajnos rossz minőségű kivitelben, fekete-fehérben és kis méretekben a képeket. A könyv igazi ismeretterjesztő munka. A szerzők nem kevesebbet vállaltak, mint hogy végigvezetik az olvasót az építészet történetén, jószerivel mégis csak az európai kultúrkör építészetével foglalkoznak. Az ókori kultúrák közül Egyiptom, Mezopotámia, az Égei-tenger szigetei és partvidékei, az ókori görög, etruszk és római építészetét tárgyalják, s nem kap helyet a távol-keleti és az ősi amerikai kultúrák építészete. A kötet előnye is, hátránya is a rövidség, a tömörség. Világos, hogy akik mint tankönyvet forgatják a két jeles szerző írását, megannyi kiegészítő olvasmányt, kötelező irodalmat vesznek hozzá. A laikus olvasó olykor viszont csak utalásokat, felsorolásokat talál fontos építészeti korszakokról, mesterekről. S ha csak néhány sor jutott is a magyarországi jeles épületeknek, a magyar mestereknek, még ez is aránytalanságnak tűnik, amikor csak egy név, egy épület jut például a lengyel gótikának, az angol barokknak, 16 sor a spanyol gótikának, egy szó se a flamand, a holland építészetnek. Olcsó megoldás volna most neveket, épületeket felsorolni, amelyek a kötet szűkre szabott keretei közül kiszorultak. Ám lényegesebb az, ami benne van. Építészettörténeti fogalmak, stílusok, építészeti-alaktani meghatározások definícióit kapjuk. A történeti áttekintés ehhez szinte adalékul szolgál, csakúgy, mint a gazdag képanyag. Az építészet iránt érdeklődő olvasó eligazítására nem ártott volna irodalomjegyzettel is ellátni a könyvet Mi lesz a népfront-kiadványok sorsa Békésen? öt évvel ezelőtt olyasmire vállalkozott a Hazafias Népfrpnt Békési Városi Bizottsága. ami elég szokatlan volt a szervezet életében: kiadványt jelentetett meg. A szép kezdeményezésnek lett folytatása is. s bár az út sosem volt göröngyöktől mentes, az akarás és az összefogás eredményeképp a kiadvány további számai is napvilágot láttak a népfront városi szervezetének gondozásában. Hogy a népfront kiadással foglalkozik Békésen, ez a mai napig egyedülálló teljesítmény megyénkben, de megyehatárainkon túl sem lehet gyakori. Egyedülálló lenne, pontosabban, ha félbe nem szakad a dolog! De mi a helyzet valójában? 1961. óta működik Békésen a HNF honismereti csoportja, a szervezet talán legeredményesebb csapata. Gyűjtőmunkájuk, leleményük hozta létre később, 1982-ben az első kiadványt. „A város hajdani szellemiségének minden morzsája édes azoknak, akik keresik, kutatják a szűkebb pátria múltját. Minden megmentett tárgyi emlék, minden leírva megőrzött esemény, gondolat, mely akkor és ott kezdetet jelentett: tanulság, a hovatartozást erősíti. Békés városában félszázan is vannak, akik gyűjtik, feldolgozzák a még menthető tárgyi és szellemi értékeket. Ezt az áldozatkészséget kívánja teremtő erővé szervezni a városi népfront honismereti csoportja. Varga Sándor városi titkár, a Békési honismereti dolgozatok című füzet második számát vezette be a fenti gondolatokkal. Ez a második szám 1983-ban jelent meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum segítségével, a harmadik pedig 1985-ben. S azóta? A következő szám dolgozatai, tanulmányai készen állnak, a kéziratok szerkesztve várják, hogy megjelenhessenek. Hiába? 1985-ben új sorozat született: a Békési Téka, melynek eddig négy száma jelent meg. A Jantyik Mátyás Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum baráti köre, a mezőgazdasági szakközépiskola, a HNF múzeumbarát köre, a könyvtár és a művelődési központ közös tájékoztatója azzal a céllal indult, hogy a Békésen fellelhető történeti, kulturális értékeket egybegyűjtse és közreadja. A sorozaton belül jelent meg többek között a megye szőlőtermesztésével foglalkozó tanulmány, vagy a békési polgári iskola története.. Készei) áll a Békési Téka következő számának összegyűjtött anyaga is . . . A honismereti csoport saját erőből hozta létre, jelentette meg azt a három számot; a múzeumi sorozatra a városi művelődési osztály adott pénzt. Ez természetesen az előbbi lelkes, szorgalmas társaságnak nem esett jól. Pénz nélkül semmi nem megy, a pénz meg egyre kevesebb! Ezzel mindenki tisztában van Békésen is. A helyi összefogás, a tenniakarás, a társadalmi munka sokat számít, de csodákra nem lehet képes. Ezt is jól tudja mindenki. Évekkel ezelőtt még volt pénze a népfrontnak kiadványokra, de ez körülbelül tíz éve megszűnt. A honismereti csoport tevékenységére viszont szükség van, lelkes tagjainak gyűjtőszenvedélye olyan értékes forrásanyagokat, ismereteket menthet meg a mának, és főleg a jövőnek, amelyekről vétek lenne lemondani. Mi lehet hát a megoldás? Kell-e tényleg két különböző kiadványért küzdeni, amikor egyre is kevés a pénz? Varga Sándor, a HNF Békési Városi Bizottságának titkára enyhén szólva gondterhelt: A honismereti füzetekből három szám jelent meg — Ez a honismereti csoport annyi mindent tett már, oly sok helytörténeti dokumentumot kutatott fel és mentett meg a feledésből! Tagjai közül különösen Pető Mátyás nevét említeném, aki élő munkás- mozgalmi lexikon. Gyűjtésüket nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülés is igazán megilletné, vagyis megérdemelnék a támogatást. Az a véleményem, hogy mindkét sorozatra szükségünk van, s nem szabad egyikről sem lemondanunk! 1986. augusztusában jelent meg a HNF Országos Bizottsága zöld füzetében „286 név az emlékkönyvben” címmel az a nagy cikk. amely azzal foglalkozik, hogy kik haltak meg a II. világháború alatt Békésen. A honismereti csoport szinte megszállott kutatóinak 3-4 éves munkája fekszik ebben a különösen az utókornak érdekes dokumentumban. Feldolgozták például a fel- szabadulás napjának történetét, vagy írtak a békési határ partizánjairól. — Javasoltam már azt is, hogy gyűjt- sünk ócskavasat! Mindenképp el kell ismerni a honismereti csoport tagjainak fáradozásait, belülről jön, az a leglehetetlenebb körülmények között is fenn tudja tartani magát. Elhatároztuk például, hogy felvállalnánk egy-egy üzem történetének a megírását, s így remélünk anyagi támogatást. Szeptember végére, október elejére városi lomtalanítási akciót szervezünk. S az OTP-nél van a népfrontnak három éve folyószámlája, amelyre lehet pénzt átutalni... Ügy tűnik, ez minden, amiben Varga Sándor és a békési honismereti kutatás hívei reménykedhetnek ... Niedzielsky Katalin
